Tiszavidék, 1957. március (11. évfolyam, 51-77. szám)
1957-03-14 / 62. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGY ESOU ETEK! ara: so filler. II. évi, 62. szára, 1957. március 14. csütörtök. A4 1 a 3 3 ◄-« 3 M/í í Megalakult a munkásőrség Szolnokon AZ MSZMP SZOLNOK MEGYEI ELNÖKSÉGE ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA í Március 19-én Szolnokon vendeuiszercpel az Alcksznndrov együttes ► ► t * ► i ►-Vv^<^C*<»CgCÍ<3CSCK*C*öS<»CSc)Wraaö5<8<*3KSICi<*<»<^ YYYYWYYTYVYYYYYYYVYVVWVYYTYYYYYYYYYVYYYYYYYYYYYYYYYYYYYT Március IS emlékére I szocialista iparosítás útjáról nem térünk le... J 3>iDgaÍ^OSÖ§WDS3S#iDSOg>^3D®>iDSS§>iOSD§>JD9DS>íC>90fi3 ,é honfoglalás kilenc évszázada után néhány évtizedet is felváltott a tovaszáguldó idő. A maii y a. r nép történetében egymást váltogatva jöttek, hol vígtaggal, hol balsorssal teli esztendők. Az 1848-as esztendő három évszázad keservei után új reményekkel köszöntött be Európa népei — kezdték a franciák — sorra kelták fel a zsarnokság ellen. Az elkeseredettség, az országgyűlés tehetetlenségével szembeni gyűlölet mellett a párizsiak, a bécsiek példája tettvágyra sarkalta az ifjúságot. Az ifjúság a budapesti nép segítségével egyetlen nap alatt, március 15-én megváltoztatta a toldozgató-fold aggató politikát. E nap nagyságáról joggal jegyezte fel Petőfi Sándor: Nagyapáink és apáink Míg egy század elhaladt Nem tevének annyit, mint mink Huszonnégy óra alatt. A pesti nép felkelésének, s annak hírére, Hogy Pitőfi 40 000 emberrel áll Rákos-mezején, a megijedt király és a tekintetes rendek elfogadják az ifjúság programját. Az ifjúság 12 pontba foglalta össze a magyar nemzet kívánságát, követelte a felelős magyar minisztériumot, a nemzeti őrséget, az úrbéri viszonyok, a sajtócenzúra eltörlését, stb. Az ijedtség némi múlásával azonban a zsarnokság felüti a fejét. A jobbágyok jogos követeléseiknek teljesítését meghiúsítják, a megalakuló felelős magyar minisztérium elnöke a király kezébe teszi le az esküt. S hogy teljes egészében megfojtsák a magyar nemzet szabadságharcát, fellázítják a magyar nép ellen c vele együtt-élő nemzetiségeket. Az országgyűlés tagjai levés kivétellel ingadoznak. Mit csinál az ifjúság? Elmarasztalja az országgyűlést a tehetetlenségéért, szemére veti, hogy az olasz nép elleni harcban magyar katonák segítségére ígéretet tesz .. királynak. Petőfi aggódva kérdezi: „Készül az ellenség, s vajon mi készülünk?” A veszély növekedését látva, az ifjúság a pesti népet hívja segítségül. Március 15. után a dicső szeptemberi napok újra felrázzák a hazát. Megindul a támadó ellenség elleni harc. Az ifjak hadsereget toboroznak, mindenütt ott vannak, ahol áldozni kell a honért. Petőfi, a forradalom lelke, hol a harcosokat bátorítja dalával: „Előre!”, hol a közkatonák megbecsülésére int, mert „csak a szegény szereti hazáját”, hol a bitangok az áruló testvérek elleni harcra hívja fel a figyelmet. A reakció csapásai alatt sorra omlanak össze az európai népi felkelések, s a nemzetközi reakció szövetkezve az utolsónak maradt magyar nép ellen fordult. Ez a reakciós túlerő, amelyet az osztrák császár és az orosz cár testesített meg, a belső árulás, ingadozás segítségével legyőzi a nemzet hősiességét, az ifjúság lelkesedését. A szabadságharc bukása után jött Arad. vértanúival. Hosszú évekig üldözik a hazafiakat, s a magyar jobbágy maradt, aki volt. kuldúsa a nemzetnek. Március 15, a márciusi ifjak példája a vereség ellenére is több mint emlék a magyar nép számára. Március örökségként hagyta a forradalmi lel- 1 esedését, célkitűzéseit és tanulságait. Ennek az örökségnek méltó jogutóda a Kossuth által „láthatatlan félistennek" nevezett munkásosztály, s annak élcsapata lett. Amikor egy-egy évforduló elmúltával kegyelettel adóztak a márciusi ifjúságnak. Petőfi harcba hívó szavai mellett „esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünkF’ tettek fogadalmat a márciusi célkitűzések megvalósítására. Március 15-ét megünnepelte az uralkodó osztály is, a nemzet hivatalos ünnepévé tette ezt a napot. De vajon Úszta szívvel ünnepelte-e a nemzetnek az a rétege, amelyik a 48-as vívmányok elrablója volt? Nem! Ünnepeltek, de csak azért, hogy 1848. nagyjainak nevével és tetteivel takargassák el népellenes, 48. eszméit eláruló politikájukat. Nem átallott az uralkodó osztály — jel- 1 'mző rá —- leleplezési ünnepélyt tartani Táncsics Mihály síremlékénél, amelyet a szegény emberek Összegyűjtőt filléreiből emeltek. Ez a népet eláruló politika két világháború katasztrófájába sodorta a magyar névet. s amikor a magyar nép átvette a hatalmat, hogy mielőbb véget vessen az első világháború okozta sebeknek, az uralkodó osztály újra az árulás útjára lépett. A külföldi reakció segítségével 1848 után megfojtják az első proletárhatalmat is. Tie jött az 1945-ös év, új esztendeje a magyar népnek. S míg 1848-ban a franciák, a bécsiek, 1945-ben a moszkvaiak példájából tanultunk. A moszkvaiak nemcsak példát adtak, történelmünk új fejezetének első lapjait ők írták meg, orosz munkások és parasztok vérével. Ezzel fizettek a magyar nép szabadságáért, amelyet ajándékként hoztak. Jóvá tették a néhai orosz cár vétkét, akit az orosz munkások és parasztok 1917-ben elkergettek, aki engedett a magyar—osztrák urallcodó osztály kérésének és segítséget adott a márciusi fiatalok, a magyar jobbágyok ellen. A felszabadulás után lehetővé vált március eszméjének valóraváltása. A magyar munkásosztály és a dolgozó parasztság a párt vezetésével hozzáfogott azok megvalósításához. Nem állt meg a nagybirtok felosztásánál, a köztársaság megteremtésénél, tovább ment azon az úton, amelyet Petőfi és Vasvári annak idején megrajzolt. Hozzáfogott annak az új világnak, a szocialista társadalom felépítéséhez, hol-.i.ma.jtl a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jognak asztalánál, Mind egyaránt foglal helyet. Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház' ablakán... Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, Mert itt van már a Kánaán! A küzdelmekkel teli évtized újabb és újabb eredmenyeket hozott, a munkásosztály a társadalom vezető ereje lett, a fontosabb termelőeszközöket társadalmi igazgatás alá vonta, megteremtve ezzel a társadalmi javak gyorsabb szaporításának lehetőségét, a ki(Folvtatiuk a 2-ik oldalon) — A gazdasági vezetők megyei tanácskozásáról — Az elmúlt év dereka óta — ► e héten kedden — jöttek ösz► sze először a megye jelentősebb üzemeinek vezetői, hogv f megismerjék egymás problé; máit és a legfontosabb kér; désekben egységes áliáspon• tot alakítsanak ki. A találkozáson az igazgatókon, párt és szakszervezeti vezetőkön kí;vül képviselték magukat üze- Jmi életünk fejlődő demokratizmusának ui hajtásai, — a munkástanácsok is. — Elmondhatjuk, — ; megyénkben hagyományai Ivánnak a gazdasági vezetők fefajta kapcsolatának. Az eleműit 10 év alatt minden jet lentős kezdeményezés innen I indult el, mely előbbre vit! te vállalataink fejlődését. — í Most, mikor az ország gazdasági élete nagy megrázkód. tatásokon ment át. nagyobb ► szükség volt határozott lépésekre, mint bármikor eddig. E tekintetben a megbeszélés igán jó szolgálatokat teli E Valamennyi gazdasági vezető ► határozottan kiállt amelletv ► hogy nem adjuk fel az iparosítást és iparvezetés szocialista útját. Megtisztítjuk gazdaságpolitikánkat azoktól ► a sallangoktól, melyek szükségképpen az ellenforrada- 5dalom célkitűzései szerint — Eaz anarchiát, s végső soron a ta tőkés magántulajdon visztszaállítását szolgálták volna. 53 Senki sem ment el szónélkül az ellenforradalom támadásai, az általa szervezett sztrájkok mellett, melyek hatalmas károkat okoztak az iparban. i— Uszítás indult az iparvezetés felső szintjének lerombolására — mondta TÖTH János elvtárs, a megyei párt elnökség termelési csoportjának munkatársa — beszámolójában. — Nagy Imréék a a nemzeti jellegre való hivatkozással igyekeztek eltávolítani a kommunista vezetőket. Azt mondták, hogy sajátosan oldjuk meg feladatainkat, s közben Mindszcnty kifecsegte: a tőkés magántulajdont akarták vissza. Híresztelték, hogy a gyár nem a munkásoké, közben Amerika hangja arra uszított, hogy a munkások — értve alatta a fasiszta ellenforradalmárokat — vegyék kezükbe a gyárat. így a munkástanácsokba bekerültek kispolgári, osztályidegen elemek, nem egyszer politikai bűnözők. Általános támadást indítottak a szocialista magántulajdon ellen, sztrájkot szerveztek és dezorganizáltak. A kár megyénkben, mely a termelés kiesése miatt előállt. 72 millió forintra tehető. Sok helyen erőszakkal távolították el a kommunista vezetőket dolgozókat, s visszaállításukra még most sem került sor olyan nagyüzemekben, mint a Járóműiavító és a Jászberényi Fémnyomó. Ugyanakkor komoly tennivaló van még az uszítű. nagyhangú ellenforradalmiak eltávolításánál. Éneikül nem várható, hogy a termelés és a munkafegyelem helyre áll. Felhívta a figyelmet erre Tóth elvtárs beszámolójában. Vajda elvtárs. a 10-es Autóközlekedési Vállalat igazgatója és még többen mások. GRÓSZ ISTVÁN elvtárs. a Tisza Cipőgyár kormánybiztosa mondotta: — Január vége felé az ellenforradalmi elemek tevékenysége odáig fajult, hogy erélyes adminisztratív rendszabályokat kellett hozni. — Ennek során 62 nemkívánatos személyt bocsátottunk cl azonnal. Az intézkedés radiká’is, de emberséges volt. Az eltávolítottak közül a párt intéző bizottság javaslatára visszavették az alapjában becsületes, de megtévesztett embereket, összesen 12-őt. A többire nincs szükség. Mégis nagy energiát köt le ügyeik intézése. Ma már a legkonrpromitáJtabb. legvadabb szobordöntögető is ártatlan báránynak adja ki magát, s a megyei területi egyeztető bizottság sokszor helytelen állásfoglalásával vissza akarja segíteni őket az üzembe. Ahol elvhű párttagok, régi kommunisták állták a sarat, ott nem sikerült komoly károkat tenni az ellenforradalomnak. így volt ez VIDA KÁLMÁN elvtárs beszámolója szerint a Szolnoki Vasúti Forgalomnál is. November 11-én már továbbították az első vonatot Józsefvárosba, pedig majd meglincselték a személyzetet a fasiszták. A sztrájk alatt közlekedő szerelvények kíséretét a legmegbízhatóbb párttagok önként vállalták. m A beszámoló rámutatott arra, hogy a IV. negyedévben 16 millió olyan bért fizettek ki, ami mögött nincs termelési érték. Nagymértékben romlott a fegyelem *j mélypontra süllyedt a munka intenzitása. Ezt nagyrészt a teljesítménytől független órabér idézte elő. Emelkedett aa önköltség és csökkent a nyereséggel dolgozó vállalatok száma. Hogy ezt megszüntessük, az első legfontosabb lépés a termelés nívójának emelése, legközvetlenebb feladat az (Folyt, a 3-ik oldalon.) s í>3i-e a mezőgazdász? NEM Viszont soHit lehet tenni annaK érdekéden, hogy a Kissé mester* «élt Oizonytaianságoi leiszámoiiuk Manapság szinte valameny; nyi, mezőgazdasággal kap- E csolatos értekezleten szóba ► hozták az aprónómusokat. — ÍEzen belül is a kihelyezett t gépállomási mezőgazdászo► kat. akiknek a beosztása áp► rilis 1-ével tudvalévőén meg► szűnik. Mi lesz a további 2 sorsuk: ki fizeti őket. hová »tartoznak majd. folytathatják 2e munkájukat és ha igen. hol. j fp{!jyon Knnr-rf neKon 9 Crxlr.rt {körül tényleg bajok vannak. { Mi lesz, hopy lesz? Erről {még korai lenne beszélni. Bi-Izonyosra vehető azonban. — hogy a kormányzat megnyugtató módon gondoskodik <► majd a mezőgazdászokról. {Ezt elöljárójában annál is {inkább nyugodtan leszögez{hetjük. mert mind a megye {vezetői, mind pedig ország* gyűlési képviselői sürgetik az | ezzel kapcsolatban hozandó 1 intézkedéseket. J A kihelyezett mezőgazdá‘ szók egyrésze azonban mégis bizonytalan. Ezt emberileg meg is lehet érteni, hiszen közülük sokan nem látják biztosító'inak a jövőt. Ez a bizonytalanság munkájukban is érezteti hatását. — Nem adnak mindenütt olvan szakmai segítséget a tsz-ek♦ nek. mint amilvent el le| hetne várni tőlük. Ez a körül* mén.y is sürgetően követeli ♦ a mezőgazdász kérdés gyors £ megoldását. ♦ Tisza József és Dávid Fe- Jrenc néhány nappal ezelőtt a Í Szol nők megvei képviselő csoport tanácskozásán arról beszélt, hogy a megyében . ~zámos kivá’ó mezőgaszdász • helyzetét helvileg is mesold• hatják. A tsz-ek. sőt még a Xtszes-k se .szál asszák el a ♦ kedvező alkalmat, hanem ve• gvék igénvbe azoknak az ag♦ ■•onórrms"'.-->!,]í a segítségét. ma hazánkban a mezőgazdasági szakember? Ilyen és ehhez hasonló kérdések merülnek fel. Egyesek szerint szó tincs arról, hogy akár Szolnok megyében, akár az országban sok az agronómus. Szolnok merve országgyűlési képviselőinek is az a véleménye, hogy erről nem lehet beszélni. Foglalkoztatni kell és lell o 4* i n 1 r rté w — * »._— — i_ akik az elmúlt éveli során már bebizonyították, hogy jó szakemberek. Alkalmazzák őket, vagy akár hirdessenek pályázatot is agronómusok felvételére. Az ipari üzemekben el sem tudnák képzelni a termelést elegendő számú műszaki szakember, mérnökök segítsége nélkül. Nos. a tsz-ek szintén nagyüzemeknek számítanak. Ebből következik tehát, hogy most kapni kellene az alkalmon és gondoskodni a nagyüzemhez oly nélkülözhetetlen szakemberről. Mi a vélenénve erről egv kihelyezett mezőgazdásznak Varga Istvánnak, aki évek óta a tiszainokai Szabadság Tsz tagjainak a munkáját segíti? Érdekes és figyelemreméltó r- amit mond. Szerin’e az elmúlt években súlvos csorba esett a mezőgazdász név tekintélyén Ez az egyik oka annak, hogy a szövetkezeti gazdák sokhelyütt általánosítanak és azt tartják, — hogy agronómus nélkül is kifogástalanul gazdálkodhatnak. Ebbőtt kiindulva, nem nagvon törekednek tehát arra. hogy kihasználják a lehetőségeket és akár egv nagyobb növénytermesztési brigád vezetését is mezőgazdászra bízzák. Legelőször 1 ellát az a fontos. hogy • adju i vrssza a mezőgazdász név tekintélyét äNe viselhesse mindenki egyformán ezt a címet. Nagv hi|ba volt az is. hogv fiatal. — {technikumot vérzett fiukat és ♦lányokat kihelyezett agronó’musi beosztásba helyeztek —egyik-másik termelőszövetkezethez ugyanolyan felelősséggel. követelményekkel és fizetéssel. mint a több évtizedes. vagy több évi tapasztalatai rendelkezőket. Az ilyen tsz-ek ben nerh csoda, hogy nem nagyon kapaszkodnak az agronómus után. (Ezzel kapcsolatban merül fel mindjárt egv másik kérdés, amely szerint jó lenne, ha a technikumod végzett fiatalokat először gyakorlati munkára osztanák be idősebbek mellé.) Más közfis gazdaságokban szívesen fogadják és igénvbe is vennék a mezőgaszdászokat. Igen ám, de csak akkor, ha nem a tsz-nek kellene fizetni a szakembert. Sok helyütt sajnálták kiadni a havi 1.300—1.400. — vagy talán az 1.500 -forintot. S itt van eérdeked kérdés. Rossz helyre idná-e a szövetkezet az agronómus fizetősére fordított pénzösszeget? Bizonv nem, — mert a havi 1.400—1.500 forint bőségesen megtérül abban a segítségben, amit a :zakember nyúit. Ezt mindenütt könnyűszerrel be lehetne bizonyítani. Nézzük meg a tiszainokai Szabadság Tsz példáját Varga István 1954 február 2-án került a tsz-be. Abban az évben a közös gazdaságban 3.5 mázsa volt az átlagtermés búzából. 1956-ban már 9 mázsát arattak. De kérdezhetné valaki, mi köze volt ehhez az agronómusnak? Nagyon sok. Segített meghonosítani számos úi eljárást. — Gondoskodott arról, hogy a vetés, a betakarítás ideiét jól megválasszák. Volt a tsz-nek egy olyan földterülete. — ahol a tagok véleménye szerint kukoricát soha nem lehetett termelni. Nem is vetettek oda ebből a növényből. ..Nem neki való a föld“ —- mondták. Az agronómus más véleményen volt és neki lett igaza. Megállapította, hogv az említett földterület csapadékszegény. Ezen a határrészen rendszerint akkor sem esik az eső. amikor a kukorica kötésben van. Ezt megállapította és rögtön az orvosságot is megtalálta. Ha nincs nyáron csapadék, akkor olyankor kell erről gondoskodni, amikor lehet Hogyan? Alapos és idejében elvégzendő nyári mélyszántással. Elvégezték ezt a munkát, s azóta megterem a kukorica. Az elmúlt esztendő tényleg csapadék-szegény volt és mégis 22 mázsát takarítottak le minden holdról. Ez csak néhány példa, de ebből is látni, hogv mennyire hasznára ’'hét a tsz-nek a mezőgazdász. Ha ilyen számításokat végeznek mindenütt, akkor könnyen rájöhetnek, hosv szakember-feleslegről egyáltalán nem beszélhetünk S csak iól jár az a tsz. — amelyik kihasználja a kedvező lehetőségeket és különböző beosztásokba agronómust alkalmaz. Ez az egyik oldala az éremnek. A másik pedig az. hogy a meglévő bizonytalanságot is siethetjük felszámolni. Persze, meg kell mondani őszintén, hegy ezt a mezőgazdászoknak is siettetniük kell. Ajánlkozzanak abba a közös gazdaságba, amelyikbe már évek óta dolgoznak, ismerik az embereket, ismerik n földet, a körülményeket. — Ne tartsák rangon alulinak még a brigádvezetői beosztás elvállalását sem. 2—3. — vagy 400 holdas területen nagyon szép eredményeket érhetnek el. Ne resteliék elmondani. hogv tudásukkal mit tudnának adni a tsznek. hogv mit várhatnak tőlük a szövetkezeti gazdák. Ha erről beszélnek, akkor ne higvjék, ho-v szerénytelenek. A mezőgaszdász probléma valójában — egyáltalán nem olyan vészes. — minf ahogy egyesek eltúlozni igyekeznek. Vannak nyitott kérdések. de azt is láthatjuk, hogy sokat tehetünk anélkül is. hogy V-lami felsőbb intézkedésekre v<-nánk. SZEKULITY PÉTER az eiíieJyez.iedési tehetőségek
