Tiszavidék, 1957. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1957-03-12 / 60. szám

3 3-* VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÓLJETEKl ara? 50 fillér. n. évf. w. szám, 1957. március 12, kedd. M4i i JASgyülés Szóin oh on E * ' l A topos zászló története ► riP I A Szolnoki Meteor i AZ MSZMP SZOLNOK MEGYEI ELNÖKSÉGE ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA ismét az NB I-ben | mri Barátokat láttak vendégül MEZOHÉKEN FEL NÉGY felé jár az idő. Oláh János, a Mezőhéki Ál­lami Gazdaság igazgatója sű­rűn tekintget a héki dűlőút felé. „Háromra ígérték, csak nem hagynak cserben?” riad meg a gondolatra. Na, még az lenne a szép. Dugába dőlne a nagy készü­lődés. Talán soha ekkora sür­gés-forgás. A konyhában sza­kácsok, kisegítő lányok sütik a hurkát, virággal szórják be az ebédlői asztalokat, a falu­ból kiöltözött fiatalok, fényes­re kefélt csizmás parasztem­berek szállingóznak a szántó földön, át a gazdaság köz­pontja felé. Kedves venrdégeket vár­nak a Mezőhéki Állami Gaz­daság dolgozói. Meghívták a szolnoki Szovjet Helyőrség egyik egységét, töltsék el kö­zösen a szombat estét. Végre feltűnnek a teher­gépkocsik. Megállnak a kul­túrterem előtt, mosolygós, fia­talarcú, csillagos katonák ug­ranak le, s állnak fel katonás rendbe. Nyikoláj — Miklós — szőke ukrán szakaszvezető jön parancsnokaival. — Jó napot kívánok — mondja tört magyarsággal. Nagy a derültség, mert ki­derül, hogy nincs tolmács. Beszél mindenki, a, vendé­gek oroszuli a vendéglátók magyarul, s bár érteni nem­értjük, mégi-. tudjuk, szívé­lyes üdvözléseknek ■ vagyunk tanúi. VÉGRE előkerül Szabó Mi­hály elvtárs, a gazdaság párt­­titkára, aki öt évig tanult a Szovjetunióban. Segítségével, megkezdődik a látogatás. Mindenre kíváncsiak a szovjet elvtársak. Különösen nagy figyelemmel nézegetik a gőzekét. Gyérrdnt Gyula fö­­agronómusnak részletesen el kell magyaráznia a gőzeke működését. Természetesen magyarul, amit aztán• Miklós ültet át orosz nyelvre. — Melyik, az olcsóbb talaj­művelési módszer? Milyen mélyen lehet gőzekével szán­tani? — kérdezik többen is. Az V 3-as traktoroknál nagy csoportosulás támad. Felismerik a katonák a szov­jet gyártmányt. — Hogyan vált be? — kér­dezik a traktoristák. Mert a látogatók közül sokan a trak­tor kormánykerekét forgat, ták, mielőtt bevonultak. A ho­­csezovi szovhoz traktorosa volt hevcsenkó közlegény is. Igaz, nem akarta megmonda­ni a nevét, odahaza többször írt már róla a szovjet sajtó. Most is azt szedetné, ha mun­kájáról írhatnánk, nem a sze­mélyéről. Mások a szarvasmarha- és a lótenyésztésben érzik otthon magukat. Felmásznak még a jászolokba is, hogy leszere­lés után elmondhassák, mit láttak a héki tehenészetben. Pável biztos beszél lAnáról, hiszen ő is állattenyésztő a Bugyonnij kolhozban. A Bu­­gyonnij régi kolhoz, a Héki Állami Gazdaság négy éves még, de Lina 36 litere meg a fényesszőrű, jóerőben lévő száz tehéntársa nagyon jó eredmény Pável szerint. Mire a nézelődés befejező­dött, álig lehet mozogni a nagy kultúrteremben. Aki csak talpra tudott állni Me­­zöhéken, nem maradt otthon, sőt a martfűi üzemegység dolgozói is mind itt vannak. GYORSAN indul az ismer­kedés a jól fütött teremben, csakhát kevesen tudnak oro­szul. Ki-ki úgy segít magán, ahogyan tud. Borissov és Vsakon hazá­jukról, 0 Szovjetunióról me­sélnek Vakhal Margitkának. Margitka egészen jól érti. hi­szen nem beszélgetnek, ha­nem albumot mutatnak be az orosz fiúk. A legjobban talán Kelemen Dezső bácsi érttati meg ma­gát. Magyar nótákat énekel asztaltársaságának, amely szovjet fiatalokból tevődik ki. Vszórnák, a dnyepropetrov. szki üzem egyik munkásának tetszenek {s 0 sírvavigadó, magyar szívekben kelt éne­kek. Nem szórakoznak rosszul Boldizsár Jutka és Nyitrai Sá­ra növénytermesztők sem. Nyikita éppen arról beszél tetszenek neki a szőke ma­gyar lányok. Sokáig elhúzódna még a társalgás, de megjelennek a fehérkötényes konyhai dol­gozók. Nagy Éva, Dávid Ilon­ka, Nagy Istvánná és a töb­biek, s vacsorához invitálják a vendégeket. ízletes sertés­sült, friss hurka kerül az asz­talokra. Vendégek és vendég­látók kínálgatják egymást, míg jóízűen fogyasztják a kö­zös vacsorát a népi zenekar muzsikájára. Vacsora után színpadra lép­nek a katonák. Oros. dalla­mok csendülnek a mikrofon­ba, kozák táncok álalt dong a színpad s magyar tenyerek tapsa zeng a teremben. A leg­nagyobb sikert a „Daruma­­dár” aratja. Miska valahogyan így kon­ferálja be: — Nemcsak fa lehet fűré­szelni, hallgatni meg kérjük, katona hogyan fűrészelni. Hallgatjuk. Egy fűrészlap s egy vonó segítségével tiszta zeneiséggel eddig még nem hallott rhuzsika dáliamaiban zeng fülünkbe a „Daruma­dár”. Természetesen újrázni kell a számot. A sakk-kedvelőknek is iga­zi szüretjük volt ezen az es­tén. A szovjet katonák kitű­nően sakkoznak és szívesen is játszanak magyar partnereik­kel. Nem hiszem, hogy a ven. dégekkel szembeni udvarias­ság csupán, de jónéhány matt-győzelemmel tértek vissza a szovjet vendégek. NÉZEM az együtt tapsoló együtt örülő, együtt szórakozó szovjet és magyar fiatalokat. Vajon hová lett a „magya­rok veleszületett szovjetelle­­nessége? Nem volt itt olyan soha. A proletárok, a cselédsorsból kikerült emberek jól tudják: szovjetek vérehullása árán változott meg életük. Néhány uszító ismét a nép nyakára ülni akaró próbált éket verni a két nép barátsá­ga közé. Nem sikerü't! A Mezőhéken meleg hangulatban eltöltött es'e bizonyítja, nem ellensé­gek, hanem jó barátok a ma­gyar és orosz munkások, pa­rasztok. BORZÁK LAJOS Nem változik a kijárási tilalmi idő, nem lesz szesztilalom Az utóbbi időben mind gyakrabban fordul elő, hogy ellenforradalmi elemek olyan­irányú rémhírterjesztéssel igyekeznek a köznyugalmat, közhangulatot zavarni, — ugyanakkor pánikot kelteni, hogy újból szesztilalmat ren­delnek el, s a kijárási tilalom ideje is megváltozik.- " t Mindenki megnyugtatására közüljük, hogy ilyen intézke­dés nincsen tervbe véve. — Nem lesz semmiféle szeszes ital kimérés korlátozás, s a kijárási tilalmi idő a továb­biakban is változatlanul 23 óra s reggel 4 óra közötti idő­re vonatkozik. Szolnoki Városi Ren­dőrkapitányság ■ ■ ISMÉT LESZ EGYES EKE Hűek maradtak a munkásosztály harci jelvényéhez Néhány nappal ezelőtt is­mét visszahelyezték a ' '-ros csillagot és a zászlót a Szol­noki Fűtőház homlokzatára. Mert az ellenforradalom ga­rázdálkodása idején „isme­retlen tettesek1'— vagy talán nem is annyira ismeretlenek — itt is eltávolították a - un­­kásosztály hard jelvényét. — Szerencsére vérengzésre még­sem került sor. Ugyanis a Fűtőházban is akadtak szép számmal olyan emberek, akik e nehéz napokban ki­állották a próbát, s józanul, igaz hazafiak módjára gon­dolkoztak és cselekedtek. A munkástanács elnökségébe jórészt üyen emberek kerül­tek. Közöttük is talán első­ként kell megemlíteni Móra Ferencet, a volt munkásta­nács elnökét, aki nem en­gedte meg, hogy az országban dúló sztrájkhoz a Szolnoki Fűtőház is csatlakozzék. Itt is voltak kisebbmérvű mun­kabeszüntetések. Főleg a vi­dékről bejárók egy része maradt távol, de nem egy­szer előfordult az is, hogy a vidéken lakók telefonon kér­tek segítséget a Fútőház ve­zetőségétől ahhoz, hogy mun­­kahedykön idejében megje­lenhessenek. A rendszertelen vonatjárás nem a szolnoki Fűtőház dolgozóin múlott. Közülük többen életük kockáztatásával vitték az értékes szerelvé­nyeket a fővárosba, vagy az ország más részébe. Kövesdi János főmozdonyvezető előtt egyik budapesti útja alkal­­val robbantották fel az él­­lenforradalmárok a Tápló hídját. Csak a véletlennel? köszönhette, hogy életben maradt. Egy másik mozdony­vezető társára rálőttek mun­kaközben Budapest környé­kén. A mozdonyszemélyzet maga állította a váltókat az egyes állomásoknál, mert a forgalmi dolgozók sztrájkol­tak. Akik idehaza maradtak, azoknak sem volt veszély­telen a munkájuk. Az egyik november eleji éjszakán gép­pisztolyokból tüzeltek a szén­buktatóra. Ott sem volt ve­szélytelen a tartózkodás, a fűtőháziak mégis ellátták a mozdonyokat. És lehetne sorolni vécéi­kül a hősi helytállás nagy­szerű példáit. Azokat az em­bereket, akik eltűrték félre­vezetett társaik szidalmait» fenyegetéseit, de jól tudták, ha ők nem dolgozna!?:, ha A vasúti közlekedés megbénul, teljesen megáll az ország vérkeringésé. Rontó László november 3-án vitte mozdo­nyával az egyik tehervonatot a fővárosba. A rákosi-ren­­dező-pályaudvaron súyos har­cok dúltak ekkor, de Rontó László életét sem kímélve hazahozta a drága gépet. Ilyen emberek alkották és alkotják ma is a Szolnoki Fűtöház mumkáskollektívá­­ját. Néhány zavarosban ha­lászó elleniorradalmár azon­ban itt is akadt. Ezek készí­tették a listákat a kivégzésre kerülő munkásokról, veze­tőkről. Közülük kerültek ki a vagonfosztogatók és az á néhány sztrájkoló. A szovjet hadsereg segítsége azonban lehetővé tette, hogy a Szol­noki Fűtőházban se ezek diadalmaskodjanak, hanem a párthoz, a proletárdiktatúrá­hoz, a hazához hű munkások és vezetők. S a Fűtőhá2 dol­gozót újra a vörös csillag és a vörös zászló alatt készül­nek a megnövekedett tavaszi forgalom sikeres lebonyolítá­sára; r—ka — Lassan, de javul biitorellátásunk A Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyárban meg­kezdték a parasztság körében igen kedvelt, Lábasi-féle egyes eke gyártását. Ez a lóvontatású eke olcsó és tartós, s egyszerűen kezelhető. Tóth János, a gépgyár egyik dol­gozója még a Lábasi-féle eke prototípusát mutatja be. de már készül az első 300-as sorozat. TTTTVTVVTTTTTTTTrVTTVVTTTTVTVVTTTTTTTTTTVTTTTTTTT Farkasvadászat — repülőgépről Végtelen fehér hómező hú­zódik a repülőgép szárnyai alatt. Valahol a távolban — egyszer csók feltűnik egy barna pont. maid a második, a harmadik.- Farkasok! A pilóta lejjebb viszi a gé­pet, Mogillevszklj. a vadász pedig a fegyver után nyúl. A motor zúgásától alig halla­ni a lövést, de a golyó eléri a ragadozót; Mogilievszkij következő lö­vése már a második farkassal is végez. ..lég két-három lö­vés. s a harmadik farkas is hámul. Nem set első eset, amikor repülőgépről vadásznak a farkasokra. N. MoglljevsaKij agyapgalambiövő olimpikon, a sport mestere, a télen 24 farkast pusztított el repíilő­­géprőL Régebben sokszor benyi­tottam a szolnoki bútorüzlet­be csak azért is, hogy végig­jár tassam a szemem azon a sok szép, t-alán inkább szebb­­nél-szebb bútoron, ami ké­sőbb úgyis a másé lett. Mos­tanában nem tudok gyönyör­ködni, mert a bemutató ter­mek és raktárak is üresen konganak. A napokban mégis papírt, ceruzát fogtam s fel­kerestem az üzilet helyettes vezetőjét, Jakab Sándort, s kértem, tájékoztasson, mit várhatunk a közeljövőben. ő attól tartott, — azt hi­szem, joggal — ha arról írunk, hogy jön áru, a cikkre hivatkoznak majd a vevők. Ezért hát nagyon pontos le­szeli a tájékoztatásban. Az üzlet október óta jó­részt a Tisza Bútorgyár készítményeiből élt. Legalább 400 garnitúrát ad­tak el eddig, amit kizárólag ott gyártottak. A vásárlók legnagyobb része nem nézte, s még most sem nézi a fa­zont. Egyet tart fontosnál?: ne vigye vissza a pénzét. A szolnoki konyhákon kí­vül az igényeket tekintve — egészen minimális menyi­­nyiséget kapnak minden­ből. Ez persze jórészben érthető, mert bár iparunk termelés© már igen jelentősen javult a tragikus események idejéhez viszonyítva, de az ellátást most elsősorban a fővárosnak és a bányavidékeknek kellett biztosítani. Azért a II. negyedévben várható lényeges javulás. A debreceni éá a aa»gsdi bá bőr­gyárral ismét felevszik a kapcsolatát, s ©»Kan a tava­lyihoz hasonlóan ismét szál­lítanak. Sőt már érkezett is tőlük 28 garnitúra festetlen háló, Persze, azok se mele­gedtek fel a raktárban. Csak­úgy, mint a debreceni szé­kek. Ebből a napokban jött kb. 100 darab, de mondhatni csak addig tar­tott a készlet, míg lerak­ták. Különösen az olaj zöld és pi­ros PVC huzatúakat viszik szívesen, mert igen ízlésesek és amellett alig drágábbak valamivel, mint a hajlított faáruk. i Ahogyan Jakab elvtárs mondja, ébreszthetünk ko­molyabb reményeket is a vá­sárlókban. Jelenleg a Bútor­ipari Igazgatóság egyik ko­moly szakembere külföldi be­szerző úton van a Német De­mokratikus Köztársaságban és Csehszlovákiában. A hí­rek szerint ugyanis ez évben sokkal több áru importálá­sára készül az igazgatóság, mint 1956-ban. Reméljük, hogy ez nemcsak ígéret ma­rad, hanem eljut a megvaló­sulásig is. Sokakat igen-igen érdekel az, ml lesz a csőbútorokkal. Lehet-e majd újra rész­letre venni? Jakab elvtárs erre is készsé­gesen és őszintén adott vá­laszt: „Jó tudni, hogy a kezdeti idegenkedés már rég feloldó­dott, s vásárlóink szeretik és keresik azt a holmit; Hogy szeretik, azt onnan tudom, hogy soha nincs miattuk rek­lamáció. És keresik, mert nem múilk él nap, hogy ne jönnének kérdezgetni többért is: „Mikor kapunk, mikor tesz már belőle elég?” 3 hogy a keresletet M tudjuk elégíteni, azt nem hiszem, de hogy ebből is egyre több ér­kezik hozzánk, az biztos. — Nemrég kaptunk tizenegyné­­hány garnitúrát, s eiőreláha­­tó*lag e hó végén újabb 2 va­gonnal érkezik. — Részletre azonban egyelőre nem árusí­tunk. Szintén március végén várunk két vagonnyi vegyes­árut is. benne hálót, kombi­nált szekrényt és apró bútor­darabokat.” Ennyit ígérhetünk, se töb­bet, se kevesebbet — egy­előre. Szeretnénk, ha ezt a váJ sárlók is megértené!? és tü-t relmüket kicsit ápolgatnák addig, míg többet is mond-l hatunk; — bo — Közlemény A Megyei Tanács Végre­hajtó Bizottsága a szakszer­vezettel egyetértésben — a dolgozók régi kívánságának eleget téve — 1957. március 18,-i hatállyal elrendelte a Megyei Tanács VB. szakigaz­gatási szerveinél a hivatalos Időnek hétköziben reggel 8 órától délután 18,30 óráig, — szombaton pedig reggel — 8 órától délután 13 óráig való tartását. Kéri a Végrehajtó Bizott­ság a lakosságot, hogy ügyes bajos dolgaival — tekintve» hogy a korábbi időpontban kezdődő hivatalos idő ezt most már lehetővé teszi, — a gyorsabb ügyintézés érdeké­ben lehetőleg a reggeli órák­ban keresse fel a Megyei Tanács VB. szakigazgatást szerveit Megyei Tanáes Végrehajtó Bizottsága ^

Next

/
Thumbnails
Contents