Tiszavidék, 1957. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-17 / 41. szám

PERORÁCIÓ

Véghöz vittem Immár nagyhírű munkámat. Melyet irigy fldő, sem tfiz el nem bonthat, Sem az ég haragja, sem vas el nem ronthat, Sem az nagy ellenség, irigység, nem árthat.

Es mikor az a nap eljön, melly testemen Csak uralkodhaük, fogyjon el éltemen Hatalma: magamnak ngyan nagyobb részem Hordoztatlk széjjel az magas egeken,

S honnan Szkitiábul kijött magyar vitéz, Merre vitézségét látta világ nagy rész,

A zokni! helyekről minden szem reám néz, Hírrel, böcsfilettel, valaim'g világ lesz.

De híremet nemcsak keresem pennámmal, Hencm rettenetes bajvívó szably&nmafc Míg élek, harcolok az ottomán hóddal,Vígan buríttatom hazám hamujával.

SZIGETI ZRINI MIKLÓS

Mint Hektár Trójának, Ügy én Szigetvárnak

Erős őrzője voltam;

Mutattam pogánynOk,

Hogy nagy Jehovának

Kedves szolgája voltam,

Bs előbb éltemet,

Hogysem hűségemet,

Testembül kibocsátóm:

TA

A tájra sűrű köd borul A fenn ragyogó csillagoki Pisla fénye nem törte ét

Ezt a szürke gomolyagoL

Recsegve nyögik terhüket

A fák. Agaik dér lepi.

A lehulló zúz felszisszen Földre esve. Tán fáj neki.

Hó takarja a végtelen Alomba szunnyadt födeket, Minden mozdulatlan, pihen. Nincs ébren, csak a képzelet:

Csak egy reményt, hogy

nem soká

Virágot bontó kikelet,

Jön, s rózsaszín szárnyával Meleget hoz majd, életet.

E komor, ködös szürke táj Ezernyi színben talpra kél Zengő, illatos berkiben Boldogságról dalolva él.

B. S. Barta

fl SZOLNOKI SZIGLIGETI SZÍNHÁZ ÉS KÜMBRflSZINHÁZANIK

MŰSORA

Febr. 17-én, vasárnap fél 3 NÉMA LEVENTE Febr. 17-én, vasárnap fél 7 NÉMA LEVENTE KAMARASZINHAZ: Február 16-án, szombat fél 7 GYERTYAFÉNYKERINGO Febr. 17-én, vasárnap fél 3 GYERTYAFÉNYKER1NGÖ Febr, 17-én, vasárnap fél 7 GYERTYAFÉNYKERINGO

1957; február 17,

J

A VITA DIALEKTIKÁJA

Kuo Mo-zso professzor a kultúrpolitika néhány időszerű kérdéséről

Kuo Mo-zso professzor, a Kínai Tudományos Akadémia elnöke, beszélgetést folytatott Bogomil Nonewel, a „Nasa Rodina“ című bolgár folyóirat főszerkesztőjével, hM több kérdést intézett hozzá a Kínai Kommunista Pártnak ezzel a kultúrpolitikai felhívásával kapcsolatban: „Virágozzék minden virág, versengjen többféle gondoikozási irány”;

A bolgár újságíró egyik kérdése így hangzott: Elmondana kérem néhány konkrét példát, amelyek a „Virágozzék .minden virág, versengjen többféle gondolkozást irány" jelszót igazolja? Mi várható ebből már a legközelebbi időben a művészet és tudomány számára?

Kuo Mo-zso így válaszolt: „A. művészet területén a következő tipikus példákat hozhatom fel: először is önkényesen megtiltották a helyi jellegű színdarabok előadását. Ennek aztán az volt az eredménye, hogy az egyik területen például mindössze két színművet játszhattak. Kétségtelen, hogy ezáltal korlátozták a színművészet fejlődését, s ezen túlmenően a színművészek életét is hátrányosan befolyásolták; Másodszor: Kína hagyományos festészetét a legmesszebbmenőm semmibe vették. Ennek az lett a következménye, hogy sok képzőművész nagy anyagi gondokkal küzködött,

A tudomány területén a következő jellegzetes példák voltak: Először is a hagyományos kínai orvostudományt elmaradott, „feudális orvostudománynak’1 nevezték s ezáltal súlyos kánokat okoztak mefaL Másodszor: a Szovjetunió tapasztalatainak átvétele kissé egyoldalúan történt; Mindent gépiesen vettünk át Egy biológusnak hosszas kísérletezés után sikerült egy különösen gazdagon termő búzafajtát ki tenyésztenie; Az adminisztratív Vezetés azonban úgy döntött, hogy ezt az új búeafajtát nem szabad termelni, mert ennek a tudósnak a módszerei eltérnék Liszenko módszereitől;

Az ilyen indokolatlan korlátozások és az effajta be-* avatkozás a művészetbe és a tudományba ellentmondásban álltak az állam polibikáfával s tenméseztesen gátol- i-.............................................

l ták a tudomány és techniki fejlődését Ilyen körülményéi között a legnagyobb mértéle ben szükségesnek bizonyulti „Virágozzék minden virág versengjen többféle gondol kozási irány*1 felhívás;

Kuo Mo-zso ezzel kapcso latban emlékeztetett arra hogy ezt a jelszót első alka Lommal a forradalom győ zelme után hirdették meg i színművészek számára s hogj e területen nagy eredmé nyékre vezetett; „Lehet, hogj a tudomány területén lassúbb lesz majd a fejlődés. De mi reméljük, hogy 12 év leforgása alatt, ha közben aj összes tudósok versengése kellő mértékben kibontakozik, tudományunk és technikánk legfontosabb ágazatai megközelítik a világszínvonalat” — jelentette ki Kuo Mo-zso,

A bolgár újságíró egy másik kérdése így hangzott: Milyen szerepet játszik véleménye szerint az ,,adminisztrálás módszere" az ideológiai kérdések megoldásában? Miről ismerhető fel, hogy a helyes vezetési módszert időnkint az adminisztratív módszer váltja fel?

Kuo Mo-zso válasza: „A művészeti alkotás és a tudományos munka megköveteli a tudatos állásfoglalást és az önálló gondolkozást; Az adminisztrálás gátolja az önálló gondolkodást, csakúgy, mint az alkotást, sőt néha éppen ellentétes hatást fejthet ki és eülJemkező eredményekre vezethet.- Helyesen vezetni annyit jelent: kibontakoztatni a tudatosságot és az élő alkotó erőket;

Mi jellemzi tehát a helyes vezetés helyettesítését az adminisztrálással? A gyakori béLesvatkozás és a sok korlátozás, a túlterhelés mindennapi dolgokkal — vagyis egy olyan helyezt, amelyben nem fejlődhet ki az öntudat és az önállóság, amikor nem becsülik meg az önálló gondolkodást;

Az újságíró egy kérdésére, vajon mire vezethető vissza a tudományos és művészeti munkával kapcsolatos adminisztrálás és dogmatizmus, Kuo Mo-zso' így felelt: „Egyrészt magában a vezetésben, másrészt a művészeti és tudományos munkában rejlik a hiba, Kínában nagy változások mentek végbe,* ame» lyeknek ráadásul ugrásszerű : jellegük volt. Ez tudatná• nyunkkal és technikánkkal i szemben nagy és halasztha, tattal követelményeket tá■ maszt, Ilyen körülmények között az adminisztratív ve. aetés gyakran előresiet és , elhamarkodva cselekszik. Na. gyón is gyakran előfordul. . hogy a beavatkozás folytán a lényegében helyes indítékok rossz eredményekhez vezetnek.

A művészet és tudomány területén túlzott sietséggé] Igazodnak a változásokhoz, nem gondolkodnak eléggé önállóan. A rossz eredmények ugyancsak kapkodáshoz vezetnek;

Ez a két dolog feltételezi egymást; ebből aztán adminisztrálás és dogmatizmus fakad.

Arra a kérdésre vajon az új kultúrpolitika enged-e esetleg teret egészségtelen irányzatoknak s miképpen szándékoznak az ilyen irányzatok éllen harcolni, Kuo Mo-zso így válaszolt:

A „Virágozék minden virág, versengjen többféle gondolgozásd irány“ jelszó által kifejezett politikát a nép demokratikus diktatúrájának viszonyai kört folytatjuk. Az alkotás szabadságának és a vita szabadságának a nép szolgálatából kell kiindulnia és art kell céloznia: Nem biztosíthatunk szabadságot olyan alkotások és megnyilatkozások számára, amelyek lényegüket tekintve ellenforradalmiak; Azért az a meg-, győződésünk, hogy e politika követése során nem merülnek fel valóban egészségtelen irányzatok; A népi választások és államunk törvényed jó antiszeptikum (tatán biztosíték ez éllen;

Ha egy vita során véleménykülönbségek merülnek • fed, ez még nem baj. A vita további során, bizonyos idő: múlva, mégiscsak közös me- i záré fognak jutni; A véle-; ményfcülönbségek is fejlőd- ■ nek; Semmi szükség arra: hogy mesterséges egyetértést: hozzunk létre, inkább arra; van szükség, hogy a két félj egymásra hatva, a lehető leg-j alaposabban foglalkozzék a i problémával; Ha megoldástj nyert az egyik vitapont, fel-] merül egy másik; Ilyen dia-3 lektikus módon halad előre a 3 kultúra fejTőMése,

(Megjelent a Neues Deutschland j Január 13-1 számában),-------—-..........—.............. :

ZRÍNYI MIKLÓS

(1620—1664)

— valószínűleg a horvátországi Ozaly várában született, nagybirtokos főúri családból. Dédunokája volt Zrínyi Miklós-nak, a szigetvári hősnek. Pázmány Péter Habsburg-párti és klerikális szellemben neveltette. A török ellen vívott harcai szembefordították a Habsburgokkal. Dédapjáról, Szigetvár védőjéről írt eposzának nagy eszméje: a haza védelmének mindenek előtt való fontossága. Az udvar arra kényszeritette, hogy a császári hadsereg kötelékében harcoljon I. Rákóczi György ellen. Közvetlen tapasztalásból győződött meg a Habsburg-ház magyarelleneségéről s ezután minden erejét a török elleni harc szervezésére fordította.

1655-ben szerette volna elérni a nádori méltóságot, hogy politikai terveit megvalósíthassa, de az udvar ezt megakadályozta. 1660-ban és 1664-ben sikeres vállalkozásokat hajtott végre a törökök ellen. De az udvar nem engedte nagyobb támadás kibontakozását; a szentgotthárdi győzelem után szégyenletes békét kötött.

Egyre világosabbá vált előtte a nagy cél: Magyarország felszabadítása a török és llabsburg-uralom alól s Mátyás király példájára erős központi hatalom megteremtése. E nagy tervek foglalkoztatták Csáktornyái várában, ahová a szégyenletes béke után vonult vissza.

Néhány hét múlva vadkan vadászaton szerencsétlenül járt és meghalt. A közvélemény hosszú ideig úgy vélte, hogy a császári udvar felbérelt orgyilkosai ölték meg.

— Fontosabb művei: Szigeti veszedelem (1645—46); eposza és kisebb költeményei az Adriai tengerek syrénája című gyűjteményben 1651-ben jelentek meg. Prózai művei: Tábori kis tracta (1650 előtt); Vitéz hadnagy (1650 után); Mátyás király életéről való elmélkedések (1655); A török áfium ellen való orvosság (1662). Ezt a művét, amely állandó nemzeti hadsereg felállítását sürgette. Forgách Simon kuruc tábornok adta ki 1705- ben. Zrínyi Miklós válogatott művei 1951- ben jelentek meg a Magyar Klasszikusok sorozatban, Klanicza Tibor gondozásában.

j ÁZ IDŐ

ÉS A HÍRNÉV

JAz idő szárnyon jár,

♦“Soha semmit nem vár, ;|Es foly, mint erős folyás;

I Vissza soha sem tér,

'I Mindent a földre vér,

I Mindeneken hatalmas;

fő gazdagot, szegént J öszvér ont egy szerint,

I Nincs néki ellenállás,

£

I'Csiak egy van, időtül S az ő erejétől Aki békével marad;

Nem fél kaszájától, jSem sebes szárnyától, födő rajta elolvadj

í Az tündöklő hírnév,

JMely dicsőségre rév,

JAz mindenkor megmarad.

♦Nem írom pennával,

$ Fekete téntával, íDe szablyám élivel, f Ellenség vérivel, f Az én örök híremet;

| *

JBefed ez a kék ég,

ha nem fed koporsó, lörám tiszteséges

csak légyen utolsó JAkár farkas, akár f emésszen meg hűlő:

»Mindenütt felyül ég,

| a föld lészen alsó,.

• PETŐFI SÁNDOR:

ÚTI LEVELEK, ÚTI RAJZOK

VII. Levél

Szalonta. június 7. 1847.

f Szalui érőn . Nagy-Ká f rolyon, az Érmelléken é: I Nagy-Váradon keresztül Szaflontára értem e hónap else I ién, Utamról nem sok ju | eszembe. Szatmár és Károlj fközt van Majtény.- Kis falu ide környéke nevezetes; itt

• volt Rákóczi utolsó csatája, JEgy verset írt amaz egykori ^csatatéren. melynek vége ez:

f„------- elmondtam legször| nyűbb átkomat s elsírtam leg- J szentebb könnyemet.“ Úgy | volt, átkozódtam és sírta nu E —1 Az Érmellék kellemes, sze- Eüd völgy: a hegyoldalon ama t híres bortermő szőlők, a hegy [alatt pedig gazdag szántóföldek. Székelyhidon etettünk, tép azon fogadóban, hol 1843- [ban, mint színész, játszottam > valami hatod magammal.

• Megnéztem a nagy ívó-szo■ bát is, hol színpadunk állott. [Halovány, örömteüen. száraz jködalakok vettek körűin itt

■ töltött napjaim szellemei. — [Hosszasan beszélgetten velők: [beszédünk komoly, merengő ivóit, csak néha mosolyogtam •bágyadtan, fájdalmasan. Szóimon), nagyon szomorú idők• ről beszélgettünk;

Bihar helység mellett van ja földvár maradványa, melyébe hír szerint Mén-Marót zárkózott feleségeivel Árpád elől. Szép aszonyok! szép aszszonyok! a hely, hol ti egykor mosolyogtatok, most puszta, kietlen, elhagyott.:: csak egy akasztófa ágaskodik a begyepesedett sánez tetején. — A helységen innen van a domb. melyet a bihari hágónak neveznek. s melyről fölséges körülnézés esik le a messze nyúló rónákra, miknek szélére

fáradtan iitfvan rí#» rvtiScfie

jön a délibáb kelet felől: dél re pedig a hegy alatt fekszik Nagy-Várad. Szép. keüleme nagy város, de nem értem rá megvizsgálni, mert siettem ki ide Szalontára;

Tudod-e, miért siettem ide miért vagyok itt már egy hét óta? Azért, mert Szalontán egy nagy ember lakik, s nagy ember jó barátom, s jó barátom Arany János. *— „Toldi’* szerzője; Ha e művet még nem olvastad, úgy hiába beszélnék róla; ha pedig olvastad, úgy fölösleges a beszéd. S e költeményt egy egyszerű kis falusi jegyző írta e kis szobácskábán, melynek hossza öt. széle pedig két lépés: a mi tulajdonkén rendjén van. A múzsák nem conservatív kisasszonyok, ők haladnak a korral, s minthogy a század jelszava: „éljen a nép!’’ a múzsák is leszállottak az aristocraticus Helikonról. s a kunyhóban telepedtek meg. Boldog én. hogy szinte kunyhóban születtem.

Életem legszebb napjai közé sorozom e hetet, melyet itt tötöttem. ui barátom családi körében; Egy felől a komoly vidámságú családapa, más felől a vidám komolyságú családanya, s előttünk a két fecsegő, rigoncz gyermek, egy szőke leányka s egy barna kis fiú..:: ilyen koszorú övezi szivemet és boldog vagyok: csak az fái. hogy a napokban már elhagyom, el kell hagynom őket. kiket annyira szeretek, mintha ikertestvéreim volnának; Isten veled,

édes Frigyesem! a magáéhoz hasonló boldogságot kíván

neked igaz barátod. Következő-levelemét á külföldről; -........................................ •***'

mosogatni kezdi fehér ruhával a véres fejet;

— Fáj?

“■* Nem. i*m sziszegi a legény;

J^arát János pipára gyújt Messziről megállapítja, hogy pontosan úgy verték be a Köblös András fejét, mini az övét ezelőtt negyven esztendővel. amikor Köröm Pollának udvarolt. Csakhogy ő akkor visszaadta a Kölcsönt tisztességgel;

Az asszonyok kendővel szorosra kötik a sebet András sziszog. amig a fején babrálnak; Aztán odamegy lassan a kemence mellé; Leül a padkára. Nekiveti a hátát a kemence kövér hasának;

«—i Mi volt az. legény? -— hallatszik egyszer az ijedtségben a gazda nyugodt hangja;

— Semmi, — morogja Köblös András. — Nekem jöttek a beiáróútnál vagy négyen.

•— Én csak hármat láttam, —1 javítja ki a tényállást az öreg.

— A negyedik ott maradt az úton;

— Hogy?

— Elnyúlt; A fejin roppant él a botom:

Barát János, a szövetkezet öreg kertésze elgondolkozik. S egyszere megérti, hogy ez a támadás nem csak a lányért történt. A verekedők a másik dűlőről valók. Mindegyiknek az apja ellensége a szövetkezetnek. De hiába volt a nagy felvonulás. Köblös András megvédte a becsületet mindenképpen.

Barát János kezet nyújt a legénynek;

— Ember vagy akkor, fiam. — mondja megelégedve.

Köblös András megilletőd-j ve rázza meg a kérges kezet.: Teleszívja a mellét? fő ér-: zi. hogv ettől a pillanattól j kezdve már hivatalos vőlegé-j

fc emeli; Hangja elszántan haiw y sog bele az ijedi csendbe»k ségbe;

«— Mi lesz itt; az én portá- H mon!

! A kasza megmozdul: Olyan a erővel lendül Jcörbe, hogy az H öregnek is utána kell fordult. ni; Sivítva hasítja kétfelé a •* levegőt De testet nem ér, ^ mert a három legény akkor már nagy ugrással, remegő káromkodással iszonyodik hátra, s egyszerre eltűnik az istálló sarkánál;

A konyhában Köblös a András birkózik Zsu■ zsánnával, meg az anyjával " Mindenképpen ki akar jön" ni;

* *— Eresszenek, — csikorgat- 1 ja a fogát

“ Rángatja a karját; Lökdösi 7 az asszonynépeket De hiába; Azok úgy ráragadnak, mint a

* bógáncs; Mozdulni sem tud r tőlük.- S mire nagysokára ki' erőszakolja magát közülük és

* kiugrik az udvarra, akkorra

* már olyan kint a csendesség,

’ mint éjfélkor a pusztai temetőben; Csak a szél morog

1 nagy csodálkozással a jege- i nyék fölött;

* A két ember lassan körül* járja a tanyát Megnézik, •— nincsenek e valahol elbújva

! az útonállók: Aztán visszamennek egy szó nélkül a ház, ba, a világos szobába; i A lámpavilágnál kiderül,

. hogy Köblös Andrásnak a fe, je. meg az arca csupa vér. Fe, kete aludtvérrel van tele a , nyaka, meg a kabátja válla; —- Jaj, jai! Agyonütötték! — sikítja Zsuzsánna elfehé. redve:

! Az asszony a konyhába sza, lad. Behozza vigyázva a vizes , fateknőt. Zsuzsánna zsebkendőket kap elő a sublót fiókl jából:

Megkezdik a seb kimosását. Zsuzsánna karortfogla a legényt; Odahajol vele a fateknő rété. 'Art smría

0 ásóit ziháló vad szándéké rúgnak egyre közelebb; És eg örökkévalóság után árnyé ugrik ki a kormosságból.

A lány csaknem összeró! kad az izgalomtól: Hirbele; edaugrffc a legényhez, aki botját szorongatva egy pilla natra meg áll a fal mellet 'Átölelve berántja a kony hába.►— Gyere be. András;

Utána nagyot sikít

“ Segítség! Édesapám!

ß

■"arát János csikós dunn; alatt alszik a házban, a fele sége mellet De amikor a si kítást hallja, egy szempillan tás alatt talpra ugrik: Kivá gódik a konyhában; Onnan ; tanya elé; Csak úgy fehér ben, me-AÜáb; A gatyája úgj lobog; mmt a fehér szoknya Haja a szemében lóg: Méi nem tudja, ml történt de mái kirántja az istálló nádtete jéből a kaszát Markába kap ja, mintha az első rend heré. be akarná vágni. És szétnéz

•—> Mi van itt?

Bent az asszony gyufái ránt Meggyujtja sebesen i lámpát Odaállítja az ablakba, hogy az ura láthasson valamit A kezét tördeli:

— Jaj. nekem; jaj nekem' Mi van itt?

Az udvaron fénycsóva ömlik szét: Sárgapirosra fesl egyszerre három legényt, — , sí kik megtorpanva, fújva, li! hegve állnak néhány lépésire a kaszás, fehérhajú ember, »tői.

Barát Jánosnak a kezén csomóba szalad a vastaghús; Elszántan szorítja az iszonyú szerszámot, ügy áll vad mérgével. kócos hajával, mint a fészkét védő állat. Foga tépj ! az ajkát, A lába megfeszül; Tompákat horkant. S amikor ti hái-om legénvt a botokkal meglátja, egyszerre megért minden*: X kaszát magasba