Tiszavidék, 1957. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-17 / 41. szám

OLVASÓ IFJÚSÁGOT!j szájról száll az

SOK, száraz adatot tartalmazó jelentést nem szívesen olvas az ember. Ezt így, általános érvénnyel szokták kijelenteni, akik — úgymond f— laikusak abban a szakmában. amelyből a jelentés valói

A külső látszattól vezetve így volnának sokan a Szolnok megyei Könyvtár múlt évi munkájáról szóló jelentéssel is. Mondom — a kívülállók, akik számára nem izgalmasak a KÖNYV problémáii Aki viszont már felfedezte, hogy az élet legnesemebb foglalatosságai közé tartozik a könyvolvasás, egyre növekvő érdeklődéssel böngészi az említett jelentés statisztikai oszlopait is. Egy cikk terjedelme rendkívül kevés lenne valamennyi „érdekesség“ megmutatására: Vegyünk tehát elő néhány cseppet a tengerből:

A felnőtt olvasók száma szépen emelkedett az utóbbi években:

1953- ban 1401

1954- ben 1545

1955- ben 1887

1956- ban 8182

felnőtt olvasó kereste fel a könyvtárat: Ebből a munkás, illetve értelmiségi olvasók számaránya így alakult: munkás értelmiségi

1954- ben 241 1954-ben 235

1955- ben 312 1955-ben 369

1956- ban 400 1956-ban 439

1 Az Ifjúsági Könyvtárba közel 20 százalékkal kevesebb fiatal iratkozott be az előző évinél — olvashatjuk a jelentés más helyén <— bár a 14 éven aluliak csoportja mégis népesebb lett. És ittentájt következik a legnyugtalanítóbb és leggondolkoztatóbb számadat»

. A 14 és 18 év közötti ifjúsági évről-évre kisebb számban van képviselve az olvasók ... táborában:

1954-ben 726 l 1955-ben 611

1956-ban 523

•ifjú olvasó kereste fel a könyvtárat a fenti korúak közül:

Fájdalmas érzés szorongatja az embert. Mi lehet ennek •az oka? Pont abban a korosztályban csappant meg az érdeklődés a hősök, nagyszerű tettek, izgalmas tudományos kutatások, földrajzi érdekességek, kalandos utazások iránt, amely a világ, a természet, az ember megismerésében >— mióta ember él a földön — minden korban a legfogékonyabb volt és lesz; i Az olvasottság viszonylagos valami, ahány ember — olyan mérvű. Egy azonban ;• körülbelül általánosan érvényes: legnagyobb mohóságj gal ebben a korban ismerke$ dik az ember a könyvekkel.

MIÉRT ez az elfordulás? «=“ teszi fel ismét a kérdést a könyvolvasó s ellenérvként jelentkezik az emlékezetében: hiszen a nagy pénzösszegekkel és energiával megindított József Attila olvasó mozgalom éppen ennek a korosztálynak a mozgósítását tűzte ki célul;

Nézzük meg a jelentésben, milyen eredményeket hozott ez a mozgalom. Keserves volt a megindulás is. Alapvetően elhibázták, amikor mint a DISZ mozgalom szervezését — kizárólag a könyvtárosokra bízták. DISZ legjobb esetben csak értekezletet tartott ebben az ügyben és legfeljebb számonkérte a könyvtárostól az eredményt. Annyit sem tettek meg. hogy legalább az olvasómozgalomi szervezőket adták volna. Az évvégi összegezéskor történtek formális ,,beszámolások” az iskolákban, de számosán illetéktelenül jutottak a kitüntető jelvényhez.

Sajnos, utólag szólhatunk róla, hogy a mozgalom irodalomjegyzékének összeáll ílói nem fcisnészben csak a felnőttek fejével gondolkoztak s bizony nem volt élég változatos, vonzó, sokoldalú az olvasásra ajánlott könyvek serege. (Az sem volt mindegy, hogy a kijelölt

könyvek kis példányszámban álltak rendelkezésre). Nem arról van szó, hogy az érettebb, tapasztaltabb felnőttek irányítását mellőzzük az olvasmányok kiválogatásánál: Biztos az is, hogy a jegyzék összeállítót a legforróbb szívvel jót akartak és jót jav»» soltaflc, de — kicsit szélsőséges példával élve — úgy voltak véle, mint a szülők a gyermekjátékok vásárlásával: Próbáljuk „élképzélnt’,, milyen játék tetszik a gyereknek s nem rábízzuk a válód gatást:

A főhíba azonban nem a jegyzékben, hanem a szervezésben volt. Először is: a DISZ mozgalma volt a József Attila olvasómozgalom. Elsősorban tehát a DISZ vezetők lelkes buzdítása segített volna sikerre vinni. Az ember azonban arról tud szenvedéllyel buzdítóam beszélni, amit maga is szeret, azaz a DISZ aktíváknak is töbet kellett volna dwasniofc. Hegy ez mennyire nem így volt, bizonyítják a tényék,

Szolnok megyéiben mintegy 4000 DISZ alapszervezel működött, tehát körülbélől ugyanannyi kultúrMelős is — nem beszélve más funkciókról. Ha csupán a kultúr-« felelösök jelentkeznek az olvasó-mozgalomba, akkor is 4000 fiatallal számolt volna: Mégis mindössze 2992 ifjú jelentkező volt a József Attila olvasó-mozgalomba:

A mozgalom szervezési hi-J bái ellenére mégis volt jelentkező, tehát várható lett volna a 14—16 éves korosztályú olvasók számának emelkedése. Mégsem így Vélt;

ISMÉT e» Miéit?

Á jelentésből ezt Is kiolvashatjuk: A serdülő ifjúság számára kevés az őket érdeklő, kalandos, érdekfeszítő regény a könyvtárakban: — Dűmas, V: Hugó, útleírások, népszerű tudományos könyvek stbi

Ennek oka viszont már távolabbi; — könyvkiadásunk többéves hibáira vezethető vissza. De ne beszéljünk vaktában: Megkérdeztünk egy könyvesbolt vezetőt: F. Kovács Sándor elvtárs, a karcagi bolt vezetője igen jó szakember kormánykitüntetést is kapott már éveken át produkált jó eredményeiért: Ismeri az ifjúságot, hiszen mint ipari tanulóotthon igazgató, sok kiváló, azóta komoly posztokon dolgozó, külföldi ösztöndíjjal is támogatott fiatal munkáskádert nevelt.

Mindjárt egy megjegyzése. A könyvterjesztő így politizált: ha a könyvesbolt nem teljesítette a politikai könyvek eladási tervét, nem kapott prémiumot a boltvezető: Ez önmagunk becsapása volt, hiszen csak számadat meghamisításán múlott az eladott könyvek műfaj szerinti jegyzékében.- Anyagilag senki nem károsodott, senki nem nyerészkedett, csupán a szépirodalmi. tudományos, ifjúsági, politikai stb. ’könyvek eladási statisztikája változott meg;

No de országos méretben ez nem lehetett éppen jelentéktelen;

Egy másdk megállapítása: pl, 15—16 éves lányok számára való regényeket évről-; évre nem adtak ki. úgyszól-; ván nem volt „leány iroda-í lom.” Thury Zsuzsa, Beczásií Judit és Oravecz Paula mű-| vein kívül más nem jelenti meg az utóbbi években: Haj nekik valót kerestek a kis-j lányok, rájuk kellett tűik-: málna Dobozy: Uj Turkeve; C; munkáját s egyéb inkább; politikai témájú könyvet; Ez: nem Dobozy művének értékei ellen szól, hanem amellett,; hogy hónápról-hónapra nemlehet a vásárlókat ugyanazokkal a könyvekkel kielégítemiL ;

Jelenleg a vidék szempont-* jából elég sivárak a kilátó-: sok: Tudvalevő, hogy a vi-: dóki könyvesboltokat a föld-: művesszövatkezetek vették át, Fi Kovács elvtárs véleménye

— márpedig a karcagi könyvesbolt n nagyforgalmúak közé tartozók — az, hogy a Könyvterjesztő V: irányításai idején jobb volt a könyvellátás. Míg október előtt—< az említett „Rzempontos'1 hi-i bák ellenére — tudták, hogy mit adtak el, addig most nem kérik a műfajok szerinti M-^ mutatásokat, csak a pénz aj lényeges:

Nagyon kevés a kerestethet képest a kedvelt műszaki könyviek száma. Igen népszerű a „Kapcsolások kézikönyve” c; munka, de égj sincs belőle Nagyon keresik a Villamosság és rádió címűt; 22 farimtot szívesen adtak érte mert gyakorlatlanok is eligazodnak a példáin, A diákifjúság kifogásolja, hogy Németh László műveiből kevés példány jelenik meg, több Kosztolányit Babdtsot kémek. Ezenkívül a nyugatiak közül Sinclair Huxley és Defoe könyvei igénylik többek közt:

E NÉHÁNY összekapott tény is mutatja, hogy kiadásunkba friss levegőt kell vinni Csupán adminisztratív módszereikkel sem az emberek olvasottságát, sem művek megjelenését, sem a könyvkiadást nem segítjük eűo megfelelően; Amint lapunk mai számában Kuo Mo-zso professzor, a Kíniai Tudomá nyos Akadémia elnökének nyilatkozatából is olvashat juk, a művészet, tudomány

— tehát az irodalom terén is — „Az adminisztrálás gá tolja az önálló gondolkodást csak úgy, mint az alkotást sőt néha éppen ellentétes ha fást fejthet ki és ellenkező eredményekre vezethet."

Ebben a cikkben nem érintjük az érem másik Oldalát, az írókét, iletve az irodalmi alkotásokét. De hogy; nagyon lényeges kérdése az. ifjúság nevelésének az alva-: sári igény kielégítése, azt hisszük, nem kell sok példát elővenni. A tragikus októ-j béri napokban hány serdülő: ifjú lőtt, ölt, mert fegyvert kaparintott. Lőtt, mert —; borzasztó leírni is — izgalgas volt. Még alig kamasz): gyerekek gondoltak egyet, és hazát, szülőt, testvért feledve: disszidáltak.;: A nevelésegyéb problémái mellett a könyvekkel való rossz sáfár-; kodásunk is okozta ifjúsá gunk elvakult kalandkere sését.

Tóth István

Solyom Tibor:

A fémek éjjele

Egy óra múlt — ketyegte benn a vekker s én ámuldozva álltam kint a kertben meghaltam volna tán az első nesszel, de csend volt, tiszta, néma rezdületlen,

A nappali színek sehol sem voltak, egy szín volt csak: pompán csillogó szürke, tőle a tárgyak szinte haldokoltak; a fény csak nappal játékos és fürge.

A körtefán ólomlevelek lógtak — csodálkoztam, hogy bírja el az ága — hátmég a körték mily nehezek voltak óngömbökkel forrasztva fel a fára.

A szőlőn kis nátrium szemek égtek kálciumszín levelek közé bújva.

Duzzadva, telve, már már alig fértek, egyik a másikat majd hogy ledűrta.

üreg szilvák bámultak szerte széj.iel acél lilán, halvány as árnyalattal sokkal, de sokkal szebbek voltak éjjel, mint hamvasam ráncosán, kéken, nappal.

Aotfmoult kristályait a nagy fű

úgy szúrta fél, hogy mind elkezdett szplni pattogva, csengve tört össze a sok kis tű; rájuk lépten), s nem tudtak meghajolni.

Egyszerre csak nagyon kiváncsi lettem meg akartam tudni a csodát végre, a varázslót szerettem volna tetten érni, s hirtelen föl néztem az égre:

a csillagok csöpp ezüst forgácsából voltak, s közöttük szinezüst hold égett,

8 onnan jött a sugár a teliholdról, mely mindent misztikusan f ém-f ényfivé tett.

DONKÓ LÁSZLÓ ;

Úgy fuss vissza ...

I Kopott tarisznyámba csillagkövet szednék,

: Azt szórnám elébed a sötét, bús útra,

: Rózsáknak letépném a legeslegszebbjét,

• De erőmből, látod, semmire sem futja.

Jegenyefa lennék kétes utad mentén, Fölébed hajolnék s elsusognám százszor: Menjél r— közben síméit, de suttognám:

Menjél. .

| De nem mondhatok mást: az isten megáldjon.

OH szürke pora lennék nagy utódnak,

Nem tudnál Te lépni tőlem már előre, Amerre a vándor magyarok haladnak.

Csak vissza, csak vissza az anyai ölbe,

Kovács Sándor»

A vonatról

Rchan a vonat, úsznak a földek: Áll a bakter egy élő c övék, Póznák Intenek feléd.

Festő, te milyennek festenéd?

Elfonnyadt, sárga fűszálakat Gyújt meg röptében a vonat, Bógáncsok, kórók tömegét Festő, te milyennek festenéd?

A völgyben eltűnő emberek

Szívükből búcsút intenek Az ő szívük melegét Festő, te milyennek festenéd?

V

Mogorva, csendes füzesek Álmunkban víziben fürdenek, De nem találják az ér vizét. Festő, te milyennek festenéd?

Megállunk sziszegve, sisteregve, Az állomás megvadult tömege Ostromra lendült semmiség. Festő, te milyennék festenéd? Karcag

Folyófüve lennék az árok partjának, Felbuktatnálak én csak úgy szerelemből, Hogy ne tudd elhagyni kedvesed, hazádat, Ha elhagysz, Te őrült, már a világ eldől.

• Eldőlnek a tárgyak, csókjaink széttörnek : Homokká változik szivünkben a vágy is,

! Kopogó kavicsként elhullnak a könnyek,

; Mii ér, ha álmomban kezem megtalál is,

: Elindultál, kedves, fordulj vissza még ma,

: Csalóka csillag az nyugaton az égen,

: A szívbe is, látod, visszafut a véna,

; Ügy fuss vissza hozzám, Mindenem,

Reményem!

Jászladány.

Somogyi Árpád:

a telni előa ziwzikezelbzn.

Egy agronómus reggeli sétára

Lenge fuvallat, ég fátyola 1< ben, Narancsszínű szalag az ég peremén, Ébred az erdő enyhe neszekkel, Napsugár csillan a fák tetején.

Pislog a csillag, tán él is hunyt már, Harangok hajnali hangja remeg Felkelt a nap már, harmatos fűszál Sugárözönbem csillogva nevet:

Mozdul az élet kint a tanyákon,

Ajtóban a gazda törli szemét,

Soraik a jószág az itatóra,

S hajtja a munka járomiba fejét:

Búg a tülök, feanász ostora csenget,

Visítva rohan ki a szösrfoe malac, Könnyű csikóláb dobban a fűben, Csengve bégetve a birka haladj

Fényes ekéjét földbe akasztja

S kezdi robotját künn a paraszt!

Omlik a szántás, friss puha hantja,

S ajkán a munka víg dala falsad.

Szép ez az élet, szívem is éled,

Hogy ha megérzem a széna szagát. Omlós barázdát, dús füvű rétet Nem hagyom, nem hagyom el a hazát. Turkeve;

B

O

S

S

Z

Ú

l

1957; február 17,

;URÁLIK JÓZSEF:

IÉLI RANDEVÚ

Tavasz van, — télen, januárban,

A Tisza-parton — fák alatt, Langyos szél fúj, kopott pádon Ért utol ez a pillanat

Templomtornyok merednek némán A rozzant háztetők felett,

És zsenge zöld fű néz a földről,

Kacagja minden a telet;

Én tágranyíló nagy tüdővel Sóhajtom fel a messzeség Tiszta, sugárzó levegőjét.

Oly kék, felhőtlen most az ég.

Siránkoztam? Magam temettem?

Milyen messze a balgaság.

Tavasz ragyog, s úgy nyújtom Néked, Mint selymes, pár szál ibolyát.

Várlak. Miért? Már nem is kérdem.

A randevún lásd itt vagyok.

Körülölel a kósza szellő;

Dalolnak selymes illatok.

Hogy mást szeretsz? Szeresd, cibáld úgy Mint engem most a tünde szél.

Várlak. Eijösz a randevúra.

Tudom, ha újra itt a tél.

A Barát János tanyája

mellett három jegenyefa bámul peckesen a világba. Tövükben bokrok púposodnak. mint ijedten lapuló állatok. Az egész határ sötét. Alszanak a kazlak, a górék. Csupán a távolból hasít a komorságba egv ijedt fény.

A szántásokon gyenge szél szalad lábujjhegyen végig. Pergeti a halott leveleket. A magasságban a hold rugdossa a hamuszín felhőket. Mindenütt álmos, süket csend van. Csak a jegenyék zúgnak bele sejtelmesen néha az éjszakába:

A tanya ajtaja csendesen kinyílik. Két árnyék lép ki az alacsony, nádtetős épület elé. Zsuzsánna. a Barát János eladólánya, és Köböl András, aa udvarló. A lány belekarol a legénybe. Elkíséri a ház sarkáig. Ott András átöleli a lányt. Lassan, hosszasan megcsókolja;

•— Mikor jöttek el megint? — súgja a fülébe.

— Amikor akarsz. Várlak minden este.

Köblös András még egy csókot sóhajt a lány puha arcára. S egy szempillantás alatt elnveli alakját az éi fekete szája:

Zsuzsánna elgondolkozva bámul utána. Nem siet befe- 1é. Minek? Aludni úgy sem lehet, amikor a szív olyan bolondul rugdalódzik a nagykendő alatt. Le<ttobb ilvenkor nekitartani a tüzes homlokot az éjszakai szélnek s arra gondolni, hogy de szép is

srotf A7 a n-7

Ui Életben, ahol Köblös Andrással megismerkedett.

Irta: GYOMAI GYÖRGY

Mert azelőtt Szabó Jóska járt hozzá a másik dűlőről. Cukrot is hozott neki. De amikor a bálban észrevette, hogy szívesen táncol Köblös Andrással, felhúzta az orrát.

Köblös András az Uj Élet szövetkezet tagja. A növénytermesztő brigádban dolgozik, A munkája rendes. így szépen keres. A télen úgy beruházkodott, hogy minden uj rajta, a kalapjától a csizmája sarkáig. Motorbiciklit is vett: Azon nyargalászott minden szabad idejében. Ezért irigykedik rá Szabó Jóska, aki az apjával öt hold földön kínlódik:

Szabó Jóskának nem telik motorbiciklire. Az ui ruhák sem változnak rajta sűrűn. — Szabó Jóska nem tagja egyik szövetkezetnek sem. Makacs, mint az apja. Az Ui Életet úgy szidja mindig, mint a bokrot. Neki is azt súgdosta a fülébe, mikor hozzá járt: ne állj szóba Zsuzsikám egy könyves cseléddel sem! Meri: a szövetkezetiek mind cselédek! Csak engem szeress:

De 6 csak Köblös Andráshoz húzott mindig. Megszerette becsületesen kéklő szemét, igazat mondó száját, dolgos karjait. S megutálta Szabó Jóska világszidását, örök elégedetlenségét. a szövetkezetiek lepocskondizását. Mert Szahó Jóskának még udvarlás közben is arra járt a száia. hogy az elnököt és a brigádvezetőket gúnyolta, minden ok nélkül:

Zsuzsánna felrezzen anagv el gondolkozásbél. Fel néz az égre. A hold olyanra festi

egy helyen a felhők szélét,

mint a csipke. Még a szálak

is látszanak benne. Aztán nagyot sóhajt. Lassan megfordul. S ásítva indul az ajtó felé.

Alig lép azonban kettőt, hirtelen megmered. — Mellét olyan izgalom rázza egyszerre meg. hogy lélegzeni sem tud. Mert a feketeségből mintha jajszót hallott volna. Mintha valaki azt kiáltotta volna: jaj!

A feketeségből most sűrű. tompa dobbanások hallatszanak. Mintha sokan szaladnának. Valahol elfojtott kiáltás remeg;

— Elébe!

A dobogás a dűlőnél elhalkul. Maid hirtelen uira megerősödik. A lábak alatt falevelek zörögnek és roppanva törik el néhány elhullott kukoricaszár.

Zsuzsánna úgy érzi, a torka összeszorul, mint a gyűszű. Alig kap levegőt. Mint a hegyes nyárs, egyszerre beleszúr a gondolat.

— Szabó Jóskáék vannak itt! El akarták verni tőle Köblös Andrást! Még halál is történhet!

Zsuzsánna egész testében ellágyul az iiedtségtől. Most érzi, mennyire szereti Köblös Andrást. Két szeme beleváj a sötétségbe, mint két marcangoló kéz. Látni szeretne, de nem tud. Szíve már a koponyájában uffrál és az uttai hegyén. Elszalad a tanva sarkáig. Hátha valamit hallani. A kezét tördeli. És csak annyit bír pihegve sóhajtani:

■— Jai nekem. Jai András!

A dobogás megint közeledik. Lihegő erőlködések, fu*

1

i