Tiszavidék, 1957. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-17 / 41. szám

HALLO litt Petőfi Rádió Budapest! I Kedves hallgatóink__j S HA MÁR ez a cím. enged­jék meg. hogy én is így kezd­jem: Itt Tisza vidék Szolnok! Ked­ves Olvasóink! Gondolom. — örömmel értesültek február 11-én arról, hogy a Petőfi Rá­dió hosszú szünet után ismét műsort sugároz. Ennek mi is nagyon megörültünk és el­határoztuk. mai számunkban foglalkozunk ezzel az örven­detes eseménnyel, riport, in­terjú formájában, tájékoztató jelleggel. Ezt már csak azért is megtesszük, mert megyénk egyik nevezetessége, amelyre igen büszkék vagyunk, a 126 méter magasságot elérő su­gárzó torony az, amelyik a Pe­tőfi stúdió változatos és jó műsorát eljuttatja a rádió­­előfizetőkhöz; No, de már elég volt a bevezetőből, igaz? Hát akkor kezdődjék a riport; Hogyan jutottam ki az adó­állomásra, annak leírásával nem untatom önöket Érthe­tően szigorú ellenőrzés után, kísérettel, lassan „kocogtam^’ az épület felé. Módfelett iz­gultam, hiszen eddig még nem volt alkalmam betekinte­ni e csodálatos technikai vív­mány munkájába, még soha sem láttam adóállomást belül­ről; Elfogódottan léptem az elő­csarnokba. Tisztaság, feltűnő rend és csend fogadott. Fel­mentem az emeletre és lete­kintettem balra. A látvány lenyűgöző volt! Hatalmas, ma­gas terem, a teremben mind­össze egy ember és rengeteg — számomra ismeretlen mű­szer. készülék kapcsolótábla. Ez igen! Alig tudtam betel­ni a látvánnyal, valósággal V,bódultnak’’ éreztem magam. AZONBAN lassan ez is el­múlt. kezdtem megszokni a környezetet. Nem sokkal ké­sőbb már az igazgatói irodá­ban ültem, egy kényelmes fo­telben, velem szemben Ko­vács Árpád mérnök. És most következik az interjú; ■— Mikor kezdett el dolgoz­ni az adóállomás? <— hangzott el első kérdésem; =» 1949-ben kezdte meg a munkát a szolnoki adó a Pető­fi Rádió műsorsugárzásával. Később már idegennyelvű adást fs sugárzott, igy relé­ként működött. Az októberi események következtében a Petőfi Rádió megszűntette <— adását és a február 11-ig ter­jedő időszakban csak az ide­­gennyelvü adásokat sugároz­tuk. Most azonban ismét a Pe­tőfi Rádió műsorát közvetít­jük és ez főképpen az alföldi rádióhallgatók érdekében je­lentős. Eddig az volt a hely­zet, hogy a Petőfi Rádió mű­sorát kizárólag a balatonsza­­badi adó sugározta. Ez csak a Dunántúlra volt elég, — ugyanakkor már nem volt megfelelő a térerősség bizto­sítása az alföldön. A szolnoki adó üzembeállításával, együt­tesen a balatonszabádi adó­állomással, most már teljes mértékben biztosított a töké­letes vétel. A rádióhallgatók részéről igen sok panasz hangzik el, hogy a megyében lévé adó bi­zonyos fokig zavarja a külföl­di állomásokat. — Miért van ez? — Szolnok város közvetlen területén, tekintettel az adó által biztosított nagy térerős­ségre, a kisebb térerősséggé’ rendelkező külföldi adóállo­mások vétele valamelyest gyengül. A Petőfi Rádió üze­mi hullámhossza közel esik a baráti államok rádióinak hul­lámhosszához, így valóban előfordul az, hogy azoknak vétele nem eléggé tiszta — különösen, ha légköri kisülé­sek által okozott zavarok is fennállnak. Ez azonban csak a szolnoki nagyadó közvetlen közelében, mintegy 2—3 kiló­méteres sugárban észelelhető, de még Szolnok városában is. elkerülhető olyan készülékek­kel, amelyek kitűnő minősé­gűek. Azért, hogy azok is él­vezhessék a külföldi adásokat, akik gyengébb teljesítményű vevőkészülékekkel rendelkez­nek, adhatok egy jó tanácsot: A vevőkészülékben alkalma­zott hullámcsapda, illetve szí­vókor beépítésével a fenti za­var nagymértékben kiküszö­bölhető. — Milyen nagy a szolnoki adó hatósugara? Az adó által létesített tér­erősség kiváló vételt biztosit nagy távolságban, még a leg­egyszerűbb detektoros vevő­­készülékkel rendelkező rádió­tulajdonosok számára is. —■ JELENLEG az adó a Pe­tőfi műsorán kívül még mást is sugároz? —- Nem, öntStlő adóállomás vagyunk, amely kizárólag csak magyar nyelvű adást közvetít. «“* Mennyiben különbözik a szolnoki adóállomás a laki­hegyitől? • — Teljesítmény szempont­jából ugyanakkora a mi adónk is, mint a lakihegyi adó, különbség mindössze a hullámhossz és a műsor» — Még egy utolsó kérdés: Arról tudunk, hogy a szolnoki adó közvetíti a Damjanich Rádió műsorát is. Azonban már több helyről érkezett pa­nasz, hogy igen gyengén le­het hallani. Mi az Oka ennek? — Igen, a Damjanich Rá­dió műsorsugárzása innen történik, azonban egyelőre csak minimális teljesítményű adóval. Egyébként a zavaros vételhez hozzájárul még az is, hogy az országban lévő összes kisegítő állomások egy hullámhosszon dolgoznak és amikor azonos időpontban történik a műsorsugárzás, — nem éppen megfelelő a vé­tel. Reméljük, hogy rövide­sen intézkedés történik a Damjanich Rádió adóállomá­sa teljesítményének növelésé­re, így nagyobb lesz a tér­erősség, tehát a megye terü­letén sokkal jobb vételi lehe­tőséget biztosíthatunk. Befejezésül Kovács Árpád mérnök még elmondotta: az adó összes munkatársainak igyekezete arra irányul, hogy az adások minősége műszaki vonatkozásban tökéletes le­gyen és ne forduljanak elő műsorkisugárzás közbeni üzemzavarok. Elvégeztetett az interjú, re­mélem, hogy egy-két vitás kérdést a Kovács elvtárs ál­tal adott válaszok tisztáztak. Abban egy pillanatig sem kételkedünk, hogy munkáju­kat a tőlük telhető legjob­ban végzik el. hiszen erre már volt példa: emlékszünk még arra az időszakra. -— amikor a szolnoki adó. kar­öltve a Magyar Rádió szol­noki stúdiójával, egy héten keresztül helyettesítette a la­kihegyi adó és a Kossuth rá­dió műsorsugárzását. ITT TISZA VIDÉK, Szol­nok! Kedves Olvasóink! Ri­portom végéhez értem, s be­fejezésül még csak azt sze­retném közölni azok számá­ra. akik nem tudják, hogy minden nap 14 órától a 252- es középhullámhosszon is­mét hallhatják a Petőfi adó jelzését és utána a bemon­dó hangját: — Halló! Itt Petőfi Rádió Budapest! Kedves Hallgató­ink..^ És közben gondoljanak a szolnoki sugárzó-állomás — szorgalmas. lelkiismeretes dolgozóira; Himer Zoltán A SiJtkjtitt Képünkön az adóterem egyik része látható. Baloldalt Koslk Jó­zsef föcsoportvczetö a vevőkészüléknél, jobboldalt Zsarnay Ml­­• hály adókezelő a kezelőasztalnál. Mindenféle Hogy legyen másnak is Aki az anyagi javakat nem becsüli, arra modem vilá­gunk fölöttébb furcsán tekint. S ha valaki az anyagi java­kon felül hisz másban is, az könnyen belesodor tátik vala­miféle könnyed legyintéssel vagy éppenséggel lényegesen kellemetlenebb legyintéssel az idealista címszó álá. És mégis: van valami a materia felett, ami egyfajta embertí­pust lényegesen jobban bol. dogít, mint a „kincs, hír, gyö­nyör”, van valami a művész­ember számán, ami több mint a havi gázsi plusz külön fel­lépések. A siker. Iffy van: a színész élete, művészi pályafutása kiszámít­hatatlanul változó, imbolygó, útkereső. A beteljesüléshez furcsa és fárasztó utak, mel­lékutak vezetnek — melyek­nek igen röpke stációi a pénztár ablakánál eltöltött ilíetményf elvételek. Betelje­sedés? Kissé meg is rémít a szó, mégis ezt kell használ­nom. Ha valahol, hát ezen a „pályám,” meg kell tanulnia az embernek, hogy az a nagy - nagy cél és vágy, az „amiért érdemes élni" nap mint nap eljöhet — csak éppen észre. kell vennünk. Ha csak készü­lünk rá, hogy majd jövőre vagy majd ha több rutinom lesz, akkor teljesedik be igazán az én művészi életem — soha, soha . e-; jön el az az idő. Minden egyes feladatnak meg lehet a maximális csú­csa, ahová el kell jutnunk, s ha eljutunk — im, elérkezett az előbb használatos szóval illetett állapot, a beteljesedés. Nyilván egy harminc éves színész másképp oldja meg mondjuk a Tiborcot, mint a hatvan éves. De neki, har­minc éves korában meg lehet és meg is kell lennie a vágyá­nak, hogy a körülményeinek, élettapasztalatának megfele­lően a legjobbat alkossa meg. Azért is kellett elidőzni ennyi ideig ennél a fogalom­nál és annál, amit takar, mert annak a bizonyos beteljese­désnek van egy fontos tarto­zéka, a siker. Hogyan is lehetne ezt meg­értetni, milyen érzés az, ami­kor a színész a függöny elé megy és lenn a nézőtéren tap­solnak. Tapsolnak? De ho­gyan? Csalhatatlanul kiélese­dik az ember füle és meghall­ja, hogy milyen ez a taps. Manapság irgalmatlan sok baj van a földdel. A közsé­gek vezetőinek ugyancsak lő a fejük az irányban, hogy mi­lyen módon lehetne minden panaszosnak igazságot szoL gáltatni. Nehéz, nagyon ne­héz, hiszen 1951 óta annyifé­le földrendezés volt. hogy ember legyen a talpán, aki kiismeri magát ebben a nagy rendezgetésben. Annyi szent igaz, hogy ezeket a földügye­ket végre le kell zárni, de az is biztos, hogy nem lesz min­denki egyformán kielégítve. A józangondolkodású föld­művelők el is ismerik, hogy egyszerűen lehetetlen mindent visszacsinálni, mert ez újabb törvénytelenségekkel járna. Hiszen ahhoz, hogy valakinek adjanak, másvalakitől el kell venni a földet. Szóval a leg­több helyen tapasztalni, hogy a dolgozó parasztok nagyon is reálisan mérlegelik a lehető­ségeket; Annál hangosabbak a zsiros­­parasztak. 50—60. sőt 100—150 holdakat követelnek vissza. Világos, hogy erről szó sem lehet, hiszen aki 150 holdon akar gazdálkodni, az ilyesmi­re cselédek nélkül bajosan ké­pes, márpedig Magyarorszá­gon nem lesznek többé cse­lédek: Igaz, a gazduraméfc flgye­­lembevéve a körülményeket váltig hangoztatják, hogy bé­reseket, cselédeket nem akar­nak felfogadni. Az egyik köz­ség tanácselnökét valamelyik nap felkereste egy Ilyen zsi­­ros-paraszt. Azzal hozakodott elő. hogy ő jószívű ember volt világ életében: Az ősi jussot most is csak azért kéri. hogy megnyugtassa lelkiismeretét. Potom 100 holdról van szó. «— Nem. dehogyis akarja ő az* egyedül művelni. A száz hold­ból tizet megtart, kilencvenet pedig kiád feles művelésre. Módfelett meglepődött. •— hogy nem respektálták nagy­lelkűségét. hanem eltanácsol­ták, mondván; a község dolgo­zó parasztjai eldolgozgatnak úgy is a földön, ha a termést nem kell megfelezni senkivel. A zsíros-parasztnak hát tu­domásul kellett venni, hogy a jószívűségének is van határa, méghozzá mások részéről is. Es aztán pech Egyik ismerősöm mesélte a minap ezt a történetet. Meg­vallom, egy szót sem hittem el belőle; Annyira érdekes azonban, hogy mégis papírra kívánkozik. Ha azt vesszük, talán tényleg megtörtént. Az is lehet, hogy itt Szolnok me­gyében, vagy talán másutt, ki tudja? Az élet mindeneset, re néha olyan valószínűtlen dolgokat produkál, hogy még a legmerészebb fantázia sem alkot hozzá foghatót. Az egyik kunsági község pia­cán nagyban folyt az alkudo­zás. A kofaasszonyok mézes szavakkal csalogatták a vevő­ket, ezen közben árgus-sze­mekkel figyelték a sátruk kö­rül lézengőket. mivel hogy so­ha nem tudja az ember a ve­vő álcázott iónép között kinek ragadós a keze. Hej. a kriele. ejszomát! Az egyik kofa han­gosan sikított és utánavetette magát egy fiatalembernek. A néni csak úgy szórta az átko­kat. Pillanatok alatt az egész piac megtudta, hogy a szóban­­forgó fiatalember meglopta őt, elemeit egy gombolyag fe­­hércémát: Barátunkat két markos rend­őr galléron ragadta és bevit­te az őrszobára. A fiatalem­ber mindent tagadott. Nahát majd meglátjuk mi az igaz ság. *— Rakodjon ki csak a zse­bekből — mondta az egyik rendőr. S a gombolyag fehér­­cérna pillanatok alatt előke­rült. De előkerült más is. — Nem kevesebb, mint 50.000 fo­rint. A cérnatolvaj ezt a pénzt néhány órával ezelőtt lopta. Mikor minden kiderült, vala­ki megkérdezte tőle. hogy mi­ért kellett ennyi pénz birtO' kában még egy gombolyag célúét lopni? ■— Nem akartam százast vál­tani — válaszolta búsan a tol­vaj; — szp. Szívbillentyű nylonnal borított órarugóból Az Egyesült Államok sebé­szeti kollégiumának ülésén dr. James Wible mesterséges szívbillentyűket mutatott be. A szívbillentyűk nylonnal bo­rított órarugókból készültek. Ezeket már sikerrel próbál­ták ki több kutyában és azt remélik tőle, hogy a megbete­gedett, vagy szüléstől kezdve beteg szívbillentyűket kiváló­an helyettesítik, így megment­hetik az embert. A mesterséges szívbillentyűt behelyezése után hamarosan elborítja a természetes embe­ri szövet és anyaga olyan, hogy sokkal tovább is ép ma­radna, mint az emberi szív­billentyű. Egyes kísérleti álla­tok már két és féléve élnek ilyen mesterséges szívbillen­tyűvel, anélkül, hogy bármi hiba vagy káros hatás lett vol­na észlelhető. 4 világ legöregebb „eifíiz bácsi fa Csangcsjako kínai város gyermekeinek kedvence, az öreg 119 éves Csang Csüng di­csekedhetik ezzel a címmel. A parkőr 1837-ben született Tao Kvang császár uralkodá­sa idején, még az ópiumhá­ború kitörése előtt, végre Csangv.sjakóban letele­pedett és öté vigyáz a játsza­dozó gyermekekre. Udvarias, hideg, gépies, vagy rajongó, lelkesedő, őszinte? Mert van valamiféle hamis siker is — tapsolnak, igen, de a szív, a lélek hiányzik ebből a tapsból. A színész ezt meg­érzi: meghallja. Éppenúgy meghallja, mint­­ahogy zavarja, ha legszebb mondatába valaki belefújja az crrrát. Vagy köhög. Gége­orvos segíts, mert az egész jelenetem romokban! — gon­dolhatja magában odafönn a színpadon. Ám azt is gondol­hatja, hogy valami borzasz­tóan unalmas, amit csinál, fészkelődnek, orrotfújnak, pa­pírzacskót morzsolnak, egy­szóval: igyekeznek elfoglalni magukat valamivel, viert az, ami a színpadon történik, saj­nos, nem köti le őket. Ennek az ellenkezője: a döbbenetes mély csend, az egyszerre felcsattanó taps. És később, amikor összemegy a függöny, a színházi ember fü­lének hihetetlenül gyönyörű muzsika, a taps folytatása, míg ki nem jön a színész meghajolni. (Érdekes, többíz­ben megfigyeltem, hogy itt Szolnokon nem azért tapsol­nak, hogy kihívják a szí­­neszt a függöny elé, hanem, h a kijön, akkor tapsolnak. Pedig a színész nem azért lép a függöny elé, hogy őt meg­tapsolják, hanem azért, mart tapsolnak..; Nagy kü­lönbség!) Pontosan erre van a szí­nésznek szüksége, a tapsra, arra a lelkiállapotra, ami a tapsot a nézőből kiváltja. Úgy, ahogy a Néma levente premierjén. Azért hivatko­zom a Néma leventére, mert ez a legfrissebb példa. Zúg, zúg a taps, a színészek egyen* ként kijönnek, majd az utol­só, színházi nyelven húz és ott áll a felvonás minden sze­replője és a fényfüggönyön, a rivaldán túltekint, szemé* vei, idegeivel, minden poréi* kájávdl kutatva: tetszett vagy nem tetszett? S ha úgy top* sóinak, mint most pénteken, Heltai Jenő csodás tcls verse« játékának a légén, akkor ab­ba a másik világba, ahol a színész él, beköltözik a bol* dogság, a jól végzett munka öröme, elérkezett abba a oi* Tágba, az, , Amiért érdeme* 9 élni" s ez: a bete jrsü* lés, Mert siker volt. Híves üdertó Teátok vezetékes továbbítása Európában még kevésbé ismert az a készülék, amely­nek segítségével vezetéken kerteszrtül lehet továbbítani bármilyen levelet, nyomta­tott, vagy kézziel írott üze­netet, rajzot, képet úgy, hogy a felfogó állomáson megkap­juk az eredeti másolatát, mint egy jó fotókópiát. A készülék működése igen egyszerű. Az eredeti levelet, nyomtatványt vagy képet, egyszerűen összecsavarva, átlátszó hengerbe helyezik olymódon, hogy a henger forgatásakor a teljes szövek vagy kép a külső oldalra ke­rül. Ezután a hengert az ol­­dalkészüléklbie teszik, amely­ben fénysugárral pontról­­pontra letapogatják a továb­bítandó anyagot; A vissza­vert fénysugár világos-sötét impulzusait egy fotocella villamos impulzusokká ala­kítja át, amelyeket a vevő­állomáshoz vezetéken továb­bítanak. A vevőállomáson az­után különleges papíron pontról-pontra, illetve sor­­ról-sorra előtűnik az eredeti anyag. Igen sikerült megoldás _a fenti alapelven készített ki­sebb méretű készülék, amely­nél a fedél felnyitása után kb. 33 cm. hosszú papírlapot ldhet teleírni, majd be kell csukni a fedelet és alig 18 másodperc múlva a vevő­állomáson megkapják az üze­netet; Műanyagból készült motorkerékpár­­oldalkocsi A műanyagból készült Ve* lorex oldalkocsi a csehszlo­vák motorkerékpár ipar új­donsága. Az oldaVcocsi súlya az álvázzal együtt 45 kg. —» Biztonságát fokozza a kerékre helyezett kér ékagy fék. Az oldalkocsi tartóssági próbája alkalmával a motor vezetője 60 kilométeres sebességgel nekiment egy sarokkőnek. A kő felborult és az oldalkocsi csak néhány, könnten hely­rehozható karcolást szenve­dett* Későbbi időpontban mutatják be „A CSODA CSATÁR4,-t Hivatalos értesülések sze­rint a „Csodacsatár” című magyar filmjáték technikai okok miatt későbbi időpont­ba kerül bemutatásra. Azok a megyei filmszínházak, ame­lyek a fenti filmet tűzték műsorra, helyette mást vetí­tenek. így a szolnoki „Nem­zeti“ filmszínházban 21-től 25-ig a „Forró mezők” című magyar filmet játsszák, ame­lyet most újítanak fel. Sze­replői: Karién Katalin, Szabó Sándor, Szákáts Miklós, Ke­lemen Éva, Darvas Iván (!), Pongrácz Imre (!) Benkő Sándor. A film érdekessége, hogy a ma már „befutott?’ művészeket láthatjuk —mint kezdőket." A szolnoki „Tisza?’ film­színház a „Gonosz favágók?’* kai helyettesit 21-től 24-ig, míg a mezőtúri „Dózsa" 28* tói 3-ig „A félelem béré”-vel, a mezőtúri „Szabadság“ pe­dig a „Forró mezők”-kel és a „Hin lón járó szerelem”-mel, ' iiiiOAHdeE-, 3 1957. február 17» i L I

Next

/
Thumbnails
Contents