Tiszavidék, 1957. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-16 / 40. szám

2 1957. február 1*. AKI A HELYÉN MARADT Hol is kellene kezdeni? Egyszerű a történet, a fehér papírlapra mégis oly nehezen sorakoznak a betűik. Ilyenkor érzi az ember, milyen nagy hiba volt elkótyavetyélni, unos-untalan használni és így hitelét is veszejteni azok­nak a szavaknak, amelyekkel a legkomolyabb gondolatain­kat fejezzük ki. Amikor az olvasó ezeket a sorokat bön­gészgeti, vajon elhiszi-e, hogy most, 1957 februárjában egy 1. és fél holdas kőtelki kö­zépparaszt, névszerint Lovász Lajos azt mondta el, ami ide írva van. Elhiszi-e az olvasó, hogy két tanító milyen kö­zönséges módon szégyenítette meg a gyermeknevelés ma­gasztos, nemes hivatását, csak azér\ hogy zavartkelt­­sen, siettesse azokat a törek­véseket, amelyek a népi ha­talmat akarták megdönteni, visszaállítani az annyira gyű­lölt űrt világot; Október 23 után, ebben az időben országszerte sok kö­zépparasztot megtévesztettek, félrevezettek, s ezek az em­berek hátat fordítottak a kö­zös gazdaságoknak, kiléptek a tsz-ből. Lovász Lajos nem hagyta magát félrevezetni 'Akikor is, most is határozot­tan állítja, hogy a szövetke­zeti gazdálkodásé a jövő. De hát milyen ember is ez a Lovász Lajos? Talán az a fajta középparaszt, aki Saját lábán nem tudott soha meg­állni, s ezért lépett a tsz-be, ezért lelkesedik annyira a szövetkezésért. Vagy talán számításból hangoztatja m>st a nagyüzemi gazdálkodás elő­nyeit. Ismerni kell az embe­reket. Lovász Lajos jól tudja, hogy az ő véleményére sokat adnak, s talán arra gondol, hogy mivel propagandát csi­nál, talán még elnöknek is kinevezik. A kőtélkiek bizo­nyára jobban ismerik, mint e sorok írója és bizonyos, hogy nem tartják dologtalan, szá­mító embernek. Nem lehet te­hát azzal vádolni, hogy vala­miféle számításból áll ki a szövetkezés mellett. Azt be­szélik róla, jó gazda, jellemes emiber és egy kicsit erejével is szeret virtuskodni. Egyszer egy álló hétig aratott anélkül, hogy megkalapálta volna a kaszáját. Márpedig ez nem kis teljesítmény. Nemcsak a testi ereje nagy, elhatározá­saiban is erős. Amiről ő egy-6zer meggyőződött, hogy jó, arról hiába mondja más va­laki, hogy rossz. A sötét, zűrzavaros napok­ban is azt állította, amit most állít. Pedig akkor veszélyes dolog volt a szövetkezet védel­mében szót emelni A Kőtelekhez tartozó Hu­­nyadfalván Hadd. Kálmán úr, egykori horthysta katonatiszt volt leventeoktató vitte a prí­met. Megtiltotta az elvtárs szót és bevezette az úr meg­szólítást. Igaz, a hunyadfalvi egyszerű földművesek 12 esz­tendő után nagyon nehezen akarták megszokni, hogy urazzék egymást, de ez nem zavarta Hadd Kálmánt, aki mellékesen gyermek-, .neve­léssel” is foglalkozott, mivel­hogy pedagógus, A gondjaira bízott fiatal gyerekekkel széjjelromlboltat­­ta egy hősi halott szovjet ka­tona sírját, ügy látszik, egy­kori tiszti mivolta egyáltalán nem zavarta a halottgyalázás­­ban. Az sem jutott eszébe, hogy azóta nincs Magyaror­szágon és így Kőtelken sem cseléd, béres, mióta szovjet katonák porladnak a magyar földben. Hackl Kálmán ténykedésén nem lehet csodálkozni, őtőle mást nem is lehetett várni. Annál furcsább volt a község dolgozói előtt Szabó Béla fia­tal tanár viselkedése. Szabó Béla október 23 után az egyik nap felállította az osztályban a tanácselnökhelyettes kis­lányát és ráparancsolt, hogy mondja el, hogyan érzi most magát a kislány édesapja. De cselekedett más olyat is, ami joggal váltott ki felhá­borodást a kőtelki becsületes dolgozók között; Szabó tanár űr még az éretlen kamaszokon is túltett. Vagy talán nem is különbözik sokban a kamaszoktól? Mert felnőtt ember — és hozzáte­hetjük — tanárember ilyet nem csinál, akármennyire gyűlöli a rendszert. A mesterségesen táplált vi­har, az aljas indulatok ilyen­­fajt^ felszítása már-már el­sodorta a kőtelki Ezüst Ka­lász Termelőszövetkezetet is. Már-már elsodorta. Csakhogy ez mégsem ment olyan köny­­nyen. Olyan nagyszerű embe­rek álltak a vihar elé, mint amilyen Lovász Lajos közép­paraszt is. — Volt itt közöttünk vagy tíz ember, aki mindent osz­tani akart; Ezek azt gondol­ták, ez a legjobb alkalom mindent széjjel hurcolni és jó zsíros falatokhoz jutni — így emlékezik vissza az októberi eseményeikre Lovász Lajos. Azt is elmondja, hogy nem engedték, ebek hanmincadjára kerülni a termelőszövetkeze­tet; Megőrizték a közös vagyont ca őrzik ma is. A zűrzavaros napokban a tsz becsületes tagjai, jobbadán középparasz­tok szántottak-vetettek. Ma pedig Lovász Lajossal együtt azt mondják, nem a régi hibákon kell most már rágódni, hanem munkához látni; S Lovász Lajosnak igaza van; A vihar elmúlt, A kőtelki Ezüst Kalász Tsz-bem nem okozott nagy kárt; Az ottani középparasiztok — ha szabad í-nr mondani — most még lel­kesebb hívei a c következet i gazdálkodásnak, mint régeb­ben, Jól tudják, ha edd.g ér­demes volt, ezután még érde­mesebb lesz a tsz-ben mun­kálkodni, Uj alapszabályt ál­lítottak össze. C6ak egyetlen egy független vezetőt tartot­tak meg, a gaadasá gvezet ő­­m. őgazdászt. Rengeteg a tervük, s ezt mind meg is valósítják. Okos, tapasztalt gazdák valameny­­nyion. Úgy vélik, lesz értel­me munkájuknak. Nemrég új tagokat vettek fel Az új belépők között van Horváth András 24 holdas gazdálkodó is. Manapság sokan előszere­tettel hangoztatják, hogy a középparasztok annakidején erőszakkal kényszerültek a tsz-ekbe. Lovász Lajos pél­dája mást bizonyít. Az sem igaz, hogy október 23 után valamennyi kilépő laözcppa­raszt saját elhatározásból vált meg a közös gazdaságtól. So­kakat megfélemlítettek az olyanfajta emberek, mini amilyen Hackl Kálmán. De most már itt az ideje, hogy mindenki józanul mér­legelje az akkori, eseménye­ket. Szekulity Péter A forrongó autóbusz Irta: Rosemary Smell Reggelenként általában vi­dám népséggel szoktam utaz­ni az autóbuszon. Az utóbbi hetekben azonban mintha ráfagyott volna a mosoly az ember arcára. Az egész azzal kezdődött, hogy valaki két darab két és félpennys jegyet kért. „Sajnálom kisasszony — mondta a kalauz, mától fog­va csak 3 penmys jeggyel szolgálhatok." „Ö jaj, elfelejtettem, hogy a jegy ára is felment’' — mondta utitársam. Ebben a pillanatban a mellettem ülő asszony is bekapcsolódott a beszélgetésbe. Reszketve be­szélt arról, hogy a viteldíj felemelése csak az elkövet­kezendő drágulások, a szén, a paraffin ára::, Nemrégi­ben emelték fel a kenyér- és liszt árát és jóformán az ösz­­szes létszükségleti cikkek ára magasra szökött. „Szörnyű, nemde? — csat­lakozott egy másik utas a beszélgetéshez. Magam sem vagyok újonc, de sajnálom azokat, akik nálamnál öre­gebbek. El sem tudom kép­zelni, hogyan tudnak meg­­élnd‘‘: Nos, hogyan is élnek meg? Sokan közülük nem is igen tudnak erre válaszolni. Az egyik londonkörnyéki nyug­díjas ismerősöm azt mondta, hogy eddig „csak megvolt valahogy, de az új áremelé­sek halálra rémítik.” Ami­kor utoljára láttam, hideg szobában, kabátban ült. „A szén nagy probléma" — mondta. — Magam nem tu­dom hazacipelni a szenet, így tehát haza kell szállít* latnam: 112 fontnál kisebb mennyiséget nem küldenek haza és az ilyen mennyiség kifizetéshez szükséges pénzt nehéz egyszerre előterem­teni." A szén árát tonnánként a közelmúltban tíz penny, egy shilling négy penny között mozgó összeggel emelték. Félő azonban, hogy ha va­laki kisebb mennyiségben vásárolja a szenet, úgy még magasabb árat kell majd fizetnie érte. Sok család paraffin-kály­hát használ, mert ez a legol­csóbb fűtési mód. Egy gallon paraffin ára azonban a kö­zelmúltban négy pennyvel emelkedett, egy szoba fűté­séhez pedig napi egy gallon szükséges. Ez azt jelenti hogy az egy heti fűtési költségek 15—17 shillinggel lettek magasabbak. Megszólalt a hátam mögött ülő asszony is. „Amikor a múlt héten feladtam a fűsze­resnek a rendelést és a számla kifizetésére került sor, rájöttem, hogy nincs elég pénz nálam. Pedig ugyanannyi pénzt vittem ma­gammal, mint máskor és csak a szokásosat vásárol­tam. Azt hiszem, jövő héten egv-két dologról le kell mon­danom.1’ Most ismét közbe­szólt az az asszony, aki el­indította a vitát. „Én is ilyen helyzetben vagyok — mondotta. — Két gyermekem van és napi 5 pint tejet szoktunk vásá­rolni. Ezt a mennyiséget most négy pintre szállítottuk le és a lejszámla mégis ma­gasabb, mint korábban volt." A beszélgetésben résztvevő asszonyok egyetértettek ab­ban, hogy már a hét köze­pére elfogy a heti háztartási pénzük és kölcsönt kell fel­venniük. Ncmcunk a háziasszonyok­nak okoz nehézséget, hogy lépést tartsanak az állandóan növekvő árakkal. A fűszere­seknek is megvan a maguk problémája. Megszokott fűszerüzletem­ben a héten megkérdeztem a kiszolgálót: „Hány cikk ára ment fel a héten?'1 Válaszul egy hosszú, gép­isei írott jegyzéket lobogta­tott meg előttem. „Felment mindennek az ára, ami ezen a listán szerepel — vála­szolta. — Nincs olyan hét, hogy ne érkezne újabb áru­lista. Kérjük, jegyezze fel az alanti változásokat — hang­zik a lista szövege — mire átírjuk az árakat." „Éppen karácsony előtt régi áron adtunk el egy gyü­mölcs'konzervszállítmányt. mert annyi listát kapunk, hogy összekevertük azokat" — fűzte hozzá a kiszolgáló. És ha a fűszeresek nem tudnak lépést tartani az ár­emelkedéssel, hogyan tudná­nak a vásárlók? Amikor leszálltam az autó­buszról, még mindig folyt a vita. Az utolsó szavakat, amelyeket hallottam, egy idő­sebb asszony mondta, aki eddig csöndesen ült a sarok­ban: „Én mondom, — jelen­tette ki — volt valami jó a iegyrendszerben. Legalább nem éheztünk." (A „Daily Worker”-bőU 10 nap alatt 1000 halott ALGÉRIÁBAN Párizs, február 14. (MTI.) A Monde a francia hadsereg­nek az utóbbi napokban megnövekedett algériai harci tevékenységéről szólva meg­állapítja, hogy a felkelők az utolsó tíz nap alatt mintegy ezer embert vesztettek. A Cons tant ine -ben szerdán reggel végrehajtott négy ki­végzéssel kapcsolatban a lap felállítja az utóbbi napok kivégzési mérlegét is. Közli, hogy február 2-a óta Algé­riában 16 halálra ítélt ke­rült guillotine alá. A Monde közlése szerint az „észak-afrikai problémák békés megoldására alakult tájékoztató és akcióbizottság" tiltakozást jelentett be a ki­végzéseik ellen. Felkérte a köztársasági elnököt, éljen kegyelmi jogával a több mint 250 halálra ítélt algériai ügyében; Tűzvész Honkongban 31 halolt A Reuter jeleníti, hogy Hongkong történetének egyik legsúlyosabb katasztrófájá­ban legkevesebb 31 ember vesztette életét szerdán, ami* kor Kaulum lakónegyedében a hajnali órákban tűz ütött ki. A sűrűn lakott kínai ne­gyedben a tűz gyorsan elter­jedt és a háztetőkre mene­külő emberek kétségbeeset­ten dobálták magukat a tűz­oltók kifeszített ponyváira. Az egyik épület legfelső eme­letén tizenöten váltak a lán­gok áldozatává. Tíz személyt kórházba szállítottak. Szentel faiz éi benzin A „Le Monde” című fran­cia polgári lap egészségesen ártékétte az Egyesült Álla­mok közelkeleti gyarmato­sító terveit. Közölte Robert Escarpi szatirikus tárcáját, amelynek alább teljes szö­vegét adjuk. Amikor arról van szó, hogy Franciaorszá­got minden teketória nélkül megfosztja gyarmati pozíciói­tól atlanti tömbben idősebb partnere, akkor a polgári új­ságírók meglepő éleslátást tanúsítanak.;; Amint időnk lesz, gyakor­latilag megvizsgáljuk még, miben áll az Eiseniiower­­elv a Közel-Keletet illetően. Mindenesetre tele van hang­zatos jószándékkal; A kongresszus e tekintet­ben nem tévedett. És míg hűvös és tartózkodó volt, ameddig olyan lenézett do­logról fdlyt szó, mint a dip­lomácia, a védelem és a ke­reskedelem legott lelkesedés töltötte el, amint Eisenhower felfedte terve rejtett céljait. „Megengedhetetlen, — kiál­tott fel az elnök tapsvihar közepette —, hogy a szent helyek az istentelen mate­rializmus kezébe kerülje­nek!" Ez az! Immár évezredek óta mondják nekünk: a vi­lág ezen útkereszteződésén a hatalmak nem a fűszeráru­kat, nem a szabad tengerre vezető kijáratokat, nem az Indiába vezető utat, hanem a szent helyek érintetlensé­gét védelmezik. A régi történelmi tanköny­vek alapjain az örök keleti kérdés körül folyik a leges­­legnagyobb képmutatás, amellyel valaha is találkoz­tam tanulóéveimben! Meg­győződésem, hogy Xerxes e térség egyik legrégebbi sze­relmese. amennyiben pár szá­zaddal később született vol­na, szintúgy habozás nélkül a kereszteslovagok páncélját öltötte volna magára. S ha már ez a helyzet, mi­tévők legyünk? Nem marad más hátra: csodálatunkat fe­jezzük ki Amerikának, ami­kor ilyen határozottan ítéli el a materializmust, s ily áldást osztó kézzel keveri össze a benzint a szentelt­­vízzal. (A ,,Pravda:‘-ból.) BELFÖLDI HÍREK Több szövetkezetben felké­szültek a mosógépek gyár­tására és ebben az évben összesein ötezret készítenek. A Soproni Vasipari és Sze­relő Ksz-ben már gyártják a kézi-meghajtású mosógé­pet, amelynek 670 forint az ára. A Budapesti Minköz Ksz is gyárt mosógépet ebben az évben; A Fém- és Vastömegcikík Ksz-beoi ötletes, egyszerű mo­­sóedényt szerkesztettek, ami ugyanazt a munkát végzi el, mint a mosógép. A mosó­fazékban alul ügyes talál­mánnyal üres teret képez­nek, ahonnan három csövet vezetnek ki, amelyeknek te­teje szűrőszerű; A mosófa­­zékiba rakott szappanozott ruha a tűzhelyre vagy gázra téve fél óra alatt felforr. A hő hatására a csövek rezgés­be hozzák a vizet ugyanúgy, mint az elektromos mosógép vibrációs készüléke. A víz paslkolni kezdi a ruhát, amely a mozgás következtében meg­tisztul. A gépet helyettesítő mosófazék ára 200 forinton alul lesz és ha elegendő anyag kerül hozzá, tömege­sen gyúrhatják. Ebben az év­ben ötezret, tízezret is ké­szíthetnek belőle. • A Szövetkezeteik Országos Szövetsége az elmúlt évek­ben rendszeresen lehetőséget nyújtott a földművesszövet­kezeti elnököknek a szövet­kezeti, pénzügyi és szervezési tudnivalók elsajátítására. Az októberi események követ­keztében a budatétónyi El­nökképző Iskola ideiglene­sen beszüntette munkáját, most február végén azonban ismét megnyílik. A tanfo­lyamra behívottak nagyrésze a tagság által megválasztott új elnökökből áll; A tokaji községi tanács a megyei tanács javaslatára el­határozta, hogy bormúze­­umot létesít. A boráról vi­lághírű település ugyanis számos emléket őríz a szőlő­­kultturával, s a bortermelés­sel kapcsolatban. A terve­zett múzeumiban a több év­százados szőlőprésektől a mai korszerű szőlészeti gépekig bemutatják a Tokajban hasz­nált felszereléseket, az aszú­készítés módját; Tárgyak, fényképek, rajzok, térképek szemléltetik Tokaj szőlészeti emlékeit és az ezzel kapcso­latos történelmi és néprajzi vonatkozásokat. Az anyag­­gyűjtés máris megindult, s a megnyitásra a tervek sze­rint még ebben az évben sor kerül; • A MEDOSZ Megyei Köz­pontjaiban a mezőgazdasági üzemekben dolgozó üzemi bizottsági elnökök részéire akitívaórtelkczletelket tartanak Az értekezleten a SZOT X. plénumának beszámo­lóját és határozatait tárgyal­ják meg. A megyei aktíva­­értekezletek után a MEDOSZ vidéki aktívaértekezleteit március 1-ig mindenütt be­fejezik; • A Nemzetközi M unikiat. Esz­perantó Szövetség XXX: kongiresszusát augusztusban rendezik meg Rotterdamba:!; A kongresszuson a magyar­­országi eszperantó mozgal­mat az Országos Eszperantó Tanács három küldötte kép­viseli. A küldöttség feladata lesz egyrészt továbbfejlesz­teni a népi demokratikus or­szágok eszperantástáihoz fű­ződő barátságot, másrészt kapcsolatokat kialakítani a nyugati országok, munkás­­eszperantó szervezeteivel; — Ugyanakkor beszámolnak a magyarországi munkásmoz­galom és az eszperantó moz­galom kapcsolatainak törté­netéről is. (MTI.) A kínai—szovjet barátsági szerződés megkötésének 7. évfordulója Peking (MTI). Az Uj Kína hírügynökség jelenti: a Zscnmdnzsipao csütörtöki szá­ma M. A. Szuszlovnak, az SZKP Központi Bizottsága titkárának cikkét közölte. A cikk hangsúlyozza, hogy a szovjet-kínai barátság és a szocialista országok megbont­hatatlan egysége jelenti a tartós béke biztosítékát és az emberiség reménységét.- — Szuszlov a kínai—szovjet ba­rátsági szerződés megkötésé­nek hetedik évfordulója al­kalmából írt cikkében rámu­tat, hogy „az elmúlt néhány évben világi s tények igazol­lak, milyen nagy jelentőségű a szovjet-kihai szerződé» a két ország néped szempontjá­ból és nemzetközi viszonylat­ban”. Amikor a szovjet és a kínai nép a többi szocialista ország népeivel együtt ün­nepli a kínai-szovjet szerző­dés hetedik évfordulóját — hangoztatja Szuszlov — ezek a népek teljes tudatában vannak erőiknek és közös ügyünk győzelmének. A vö­rös lobogó alatt bizakodóan és elszántan menetelnék az új társadalom építőinek első sorában.---------------............................... (Quuuja hé(a ooLt A szolnoki autóbuszokon az utazás nem éppen a legna­gyobb élvezetek egyike. Kü­lönösen nem a kórházlátoga­tási napokon, amikor 40— 50 utasjelölt várakozik a Cu­korgyár felől jövő kocsikra, a kórházi megállónál. Ilyenkor néhány kabátgo-mbtól elbú­csúzva, halál tmegvető bátor­sággal préselődnek fel a jobb sorsra érdemes utasok a moz­gó alkotmányra, amelynek zsúfoltságához viszonyítva egy teli szardiniás doboz is irígylésreméltó kényelem. Több alkalommal tanúja voltam már az autóbuszok megrohanásának. Láttam sok, minden emberi képzeletet fe­lülmúló rohamot, de olyan esetet, mint amilyennek oko­sója február 14-én délután fél 5 óra körül egy kisautóbusz vezetője volt, még soha nem tapasztaltam. A Cukorgyár felől a ka­nyarban közeledett egy autó­busz. Az utasok megkezdték •i helyezkedést. A jó helyez­kedés igen fontos ilyenkor, mert ettől függ. hogy az utas­­ielöltből valóságos utas lesz-e, vagy továbbra is jelölt! mi- 1 őségben kénytelen várakoz­ni a következő buszra. Leg­fontosabb az autóbusz színé­nek megállapítása, mert a színtől igen sok függ. A piros autóbuszokon hátul van az ajtó a felszállók részére, a szürkén középen, s a kávészí­nim (a kis buszokon) elől. A szín dönti el tehát, hogy a megálló melyik részén kell elhelyezkedni a rohamozás­hoz. Ha a helyezkedés jól si­kerül, az utasjelölt közel ke­rül az ajtóhoz, s így az utazás majdnem biztos. Tehát jött a kis busz. Ajtaja elől van, a dohányáruda felé húzódtak tehát a törzsutasok. Megin­dult a találgatás Is, megáll, nem áll, megáll;.. Ebben az esetben minden helyezkedési tudomány csődöt mondott. Az autóbusz ugyan megállt, de jónéhány méterrel túl a meg­állón, lekanyarodva a köve­zett útról, úgy. hogy csak a sártengeren keresztül lábal­va lehetett felszállni. Az. utas­jelöltek megdöbbentek. A ké­nyelmesebbek visszahőköltek, az elszántak pedig megindul­tak, dagasztva a bokán felül­érő latyakot. Közben olyan megjegyzések is hangzottak el a gépkocsivezetőre, amelyet a nyomdafesték nem tűr el. Ha a gépkocsivezető tettét tréfának szánta, akkor igen csúnya tréfa volt. Akinek a vasúthoz kellett sietnie, hő­siesen vállalta a sártaposást. E dagasztották a latyakot azok az édesanyák is. akik gyermekeiket hagyták otthon s távollétük alatt azon ret­tegtek, nem tettek-e kárt ma­gukban. vagy egymásban a kicsinyek. Gépkocsivezető kartárs! A jövőben kerülje el az efajta vicceket. A s á r

Next

/
Thumbnails
Contents