Tiszavidék, 1957. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-16 / 40. szám

2

1957. február 1*.

AKI A HELYÉN MARADT

Hol is kellene kezdeni? Egyszerű a történet, a fehér papírlapra mégis oly nehezen sorakoznak a betűik. Ilyenkor érzi az ember, milyen nagy hiba volt elkótyavetyélni, unos-untalan használni és így hitelét is veszejteni azoknak a szavaknak, amelyekkel a legkomolyabb gondolatainkat fejezzük ki. Amikor az olvasó ezeket a sorokat böngészgeti, vajon elhiszi-e, hogy most, 1957 februárjában egy 1. és fél holdas kőtelki középparaszt, névszerint Lovász Lajos azt mondta el, ami ide írva van. Elhiszi-e az olvasó, hogy két tanító milyen közönséges módon szégyenítette meg a gyermeknevelés magasztos, nemes hivatását, csak azér\ hogy zavartkeltsen, siettesse azokat a törekvéseket, amelyek a népi hatalmat akarták megdönteni, visszaállítani az annyira gyűlölt űrt világot;

Október 23 után, ebben az időben országszerte sok középparasztot megtévesztettek, félrevezettek, s ezek az emberek hátat fordítottak a közös gazdaságoknak, kiléptek a tsz-ből. Lovász Lajos

nem hagyta magát félrevezetni

'Akikor is, most is határozottan állítja, hogy a szövetkezeti gazdálkodásé a jövő.

De hát milyen ember is ez a Lovász Lajos? Talán az a fajta középparaszt, aki Saját lábán nem tudott soha megállni, s ezért lépett a tsz-be, ezért lelkesedik annyira a szövetkezésért. Vagy talán számításból hangoztatja m>st a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit. Ismerni kell az embereket. Lovász Lajos jól tudja, hogy az ő véleményére sokat adnak, s talán arra gondol, hogy mivel propagandát csinál, talán még elnöknek is kinevezik. A kőtélkiek bizonyára jobban ismerik, mint e sorok írója és bizonyos, hogy nem tartják dologtalan, számító embernek. Nem lehet tehát azzal vádolni, hogy valamiféle számításból áll ki a szövetkezés mellett. Azt beszélik róla, jó gazda, jellemes emiber és egy kicsit erejével is szeret virtuskodni. Egyszer egy álló hétig aratott anélkül, hogy megkalapálta volna a kaszáját. Márpedig ez nem kis teljesítmény. Nemcsak a testi ereje nagy, elhatározásaiban is erős. Amiről ő egy-6zer meggyőződött, hogy jó, arról hiába mondja más valaki, hogy rossz.

A sötét, zűrzavaros napokban is azt állította, amit most állít. Pedig akkor

veszélyes dolog volt a szövetkezet védelmében szót emelni

A Kőtelekhez tartozó Hunyadfalván Hadd. Kálmán úr, egykori horthysta katonatiszt volt leventeoktató vitte a prímet. Megtiltotta az elvtárs szót és bevezette az úr megszólítást. Igaz, a hunyadfalvi egyszerű földművesek 12 esztendő után nagyon nehezen akarták megszokni, hogy urazzék egymást, de ez nem zavarta Hadd Kálmánt, aki mellékesen gyermek-, .neveléssel” is foglalkozott, mivelhogy pedagógus,

A gondjaira bízott fiatal gyerekekkel széjjelromlboltatta egy hősi halott szovjet katona sírját, ügy látszik, egykori tiszti mivolta egyáltalán nem zavarta a halottgyalázásban. Az sem jutott eszébe, hogy azóta nincs Magyarországon és így Kőtelken sem cseléd, béres, mióta szovjet katonák porladnak a magyar földben.

Hackl Kálmán ténykedésén nem lehet csodálkozni, őtőle mást nem is lehetett várni. Annál furcsább volt a község dolgozói előtt Szabó Béla fiatal tanár viselkedése. Szabó Béla október 23 után az egyik nap felállította az osztályban a tanácselnökhelyettes kislányát és ráparancsolt, hogy mondja el, hogyan érzi most magát a kislány édesapja. De cselekedett más olyat is, ami joggal váltott ki felháborodást a kőtelki becsületes dolgozók között;

Szabó tanár űr még az éretlen kamaszokon is túltett. Vagy talán nem is különbözik sokban a kamaszoktól? Mert felnőtt ember — és hozzátehetjük — tanárember ilyet nem csinál, akármennyire gyűlöli a rendszert.

A mesterségesen táplált vihar, az aljas indulatok ilyenfajt^ felszítása már-már elsodorta a kőtelki Ezüst Kalász Termelőszövetkezetet is. Már-már elsodorta. Csakhogy ez mégsem ment olyan könynyen. Olyan nagyszerű emberek álltak a vihar elé, mint amilyen Lovász Lajos középparaszt is.

— Volt itt közöttünk vagy tíz ember, aki mindent osztani akart; Ezek azt gondolták, ez a legjobb alkalom mindent széjjel hurcolni és jó zsíros falatokhoz jutni — így emlékezik vissza az októberi eseményeikre Lovász Lajos. Azt is elmondja, hogy nem engedték, ebek hanmincadjára kerülni a termelőszövetkezetet;

Megőrizték a közös vagyont

ca őrzik ma is. A zűrzavaros napokban a tsz becsületes tagjai, jobbadán középparasztok szántottak-vetettek.

Ma pedig Lovász Lajossal együtt azt mondják, nem a régi hibákon kell most már rágódni, hanem munkához látni;

S Lovász Lajosnak igaza van;

A vihar elmúlt, A kőtelki Ezüst Kalász Tsz-bem nem okozott nagy kárt; Az ottani középparasiztok — ha szabad í-nr mondani — most még lelkesebb hívei a c következet i gazdálkodásnak, mint régebben, Jól tudják, ha edd.g érdemes volt, ezután még érdemesebb lesz a tsz-ben munkálkodni, Uj alapszabályt állítottak össze. C6ak egyetlen egy független vezetőt tartottak meg, a gaadasá gvezet őm. őgazdászt.

Rengeteg a tervük, s ezt mind meg is valósítják. Okos, tapasztalt gazdák valamenynyion. Úgy vélik, lesz értelme munkájuknak. Nemrég

új tagokat vettek

fel

Az új belépők között van Horváth András 24 holdas gazdálkodó is.

Manapság sokan előszeretettel hangoztatják, hogy a középparasztok annakidején erőszakkal kényszerültek a tsz-ekbe. Lovász Lajos példája mást bizonyít. Az sem igaz, hogy október 23 után valamennyi kilépő laözcpparaszt saját elhatározásból vált meg a közös gazdaságtól. Sokakat megfélemlítettek az olyanfajta emberek, mini amilyen Hackl Kálmán.

De most már itt az ideje, hogy mindenki józanul mérlegelje az akkori, eseményeket.

Szekulity Péter

A forrongó autóbusz

Irta: Rosemary Smell

Reggelenként általában vidám népséggel szoktam utazni az autóbuszon. Az utóbbi hetekben azonban mintha ráfagyott volna a mosoly az ember arcára.

Az egész azzal kezdődött, hogy valaki két darab két és félpennys jegyet kért.

„Sajnálom kisasszony — mondta a kalauz, mától fogva csak 3 penmys jeggyel szolgálhatok."

„Ö jaj, elfelejtettem, hogy a jegy ára is felment’' — mondta utitársam. Ebben a pillanatban a mellettem ülő asszony is bekapcsolódott a beszélgetésbe. Reszketve beszélt arról, hogy a viteldíj felemelése csak az elkövetkezendő drágulások, a szén, a paraffin ára::, Nemrégiben emelték fel a kenyér- és liszt árát és jóformán az öszszes létszükségleti cikkek ára magasra szökött.

„Szörnyű, nemde? — csatlakozott egy másik utas a beszélgetéshez. Magam sem vagyok újonc, de sajnálom azokat, akik nálamnál öregebbek. El sem tudom képzelni, hogyan tudnak megélnd‘‘:

Nos, hogyan is élnek meg? Sokan közülük nem is igen tudnak erre válaszolni. Az egyik londonkörnyéki nyugdíjas ismerősöm azt mondta, hogy eddig „csak megvolt valahogy, de az új áremelések halálra rémítik.” Amikor utoljára láttam, hideg szobában, kabátban ült. „A szén nagy probléma" — mondta. — Magam nem tudom hazacipelni a szenet, így tehát haza kell szállít*

latnam: 112 fontnál kisebb mennyiséget nem küldenek haza és az ilyen mennyiség kifizetéshez szükséges pénzt nehéz egyszerre előteremteni."

A szén árát tonnánként a közelmúltban tíz penny, egy shilling négy penny között mozgó összeggel emelték.

Félő azonban, hogy ha valaki kisebb mennyiségben vásárolja a szenet, úgy még magasabb árat kell majd fizetnie érte.

Sok család paraffin-kályhát használ, mert ez a legolcsóbb fűtési mód. Egy gallon paraffin ára azonban a közelmúltban négy pennyvel emelkedett, egy szoba fűtéséhez pedig napi egy gallon szükséges. Ez azt jelenti hogy az egy heti fűtési költségek 15—17 shillinggel lettek magasabbak.

Megszólalt a hátam mögött ülő asszony is. „Amikor a múlt héten feladtam a fűszeresnek a rendelést és a számla kifizetésére került sor, rájöttem, hogy nincs elég pénz nálam. Pedig ugyanannyi pénzt vittem magammal, mint máskor és csak a szokásosat vásároltam. Azt hiszem, jövő héten egv-két dologról le kell mondanom.1’ Most ismét közbeszólt az az asszony, aki elindította a vitát.

„Én is ilyen helyzetben vagyok — mondotta. — Két gyermekem van és napi 5 pint tejet szoktunk vásárolni. Ezt a mennyiséget most négy pintre szállítottuk le és a lejszámla mégis magasabb, mint korábban volt."

A beszélgetésben résztvevő asszonyok egyetértettek abban, hogy már a hét közepére elfogy a heti háztartási pénzük és kölcsönt kell felvenniük.

Ncmcunk a háziasszonyoknak okoz nehézséget, hogy lépést tartsanak az állandóan növekvő árakkal. A fűszereseknek is megvan a maguk problémája.

Megszokott fűszerüzletemben a héten megkérdeztem a kiszolgálót: „Hány cikk ára ment fel a héten?'1

Válaszul egy hosszú, gépisei írott jegyzéket lobogtatott meg előttem. „Felment mindennek az ára, ami ezen a listán szerepel — válaszolta. — Nincs olyan hét, hogy ne érkezne újabb árulista. Kérjük, jegyezze fel az alanti változásokat — hangzik a lista szövege — mire átírjuk az árakat."

„Éppen karácsony előtt régi áron adtunk el egy gyümölcs'konzervszállítmányt. mert annyi listát kapunk, hogy összekevertük azokat" — fűzte hozzá a kiszolgáló.

És ha a fűszeresek nem tudnak lépést tartani az áremelkedéssel, hogyan tudnának a vásárlók?

Amikor leszálltam az autóbuszról, még mindig folyt a vita. Az utolsó szavakat, amelyeket hallottam, egy idősebb asszony mondta, aki eddig csöndesen ült a sarokban: „Én mondom, — jelentette ki — volt valami jó a iegyrendszerben. Legalább nem éheztünk."

(A „Daily Worker”-bőU

10 nap alatt 1000 halott

ALGÉRIÁBAN

Párizs, február 14. (MTI.) A Monde a francia hadseregnek az utóbbi napokban megnövekedett algériai harci tevékenységéről szólva megállapítja, hogy a felkelők az utolsó tíz nap alatt mintegy ezer embert vesztettek.

A Cons tant ine -ben szerdán reggel végrehajtott négy kivégzéssel kapcsolatban a lap felállítja az utóbbi napok kivégzési mérlegét is. Közli, hogy február 2-a óta Algériában 16 halálra ítélt került guillotine alá.

A Monde közlése szerint az „észak-afrikai problémák békés megoldására alakult tájékoztató és akcióbizottság" tiltakozást jelentett be a kivégzéseik ellen. Felkérte a köztársasági elnököt, éljen kegyelmi jogával a több mint 250 halálra ítélt algériai ügyében;

Tűzvész Honkongban

31 halolt

A Reuter jeleníti, hogy Hongkong történetének egyik legsúlyosabb katasztrófájában legkevesebb 31 ember vesztette életét szerdán, ami* kor Kaulum lakónegyedében a hajnali órákban tűz ütött ki. A sűrűn lakott kínai negyedben a tűz gyorsan elterjedt és a háztetőkre menekülő emberek kétségbeesetten dobálták magukat a tűzoltók kifeszített ponyváira. Az egyik épület legfelső emeletén tizenöten váltak a lángok áldozatává. Tíz személyt kórházba szállítottak.

Szentel faiz

éi benzin

A „Le Monde” című francia polgári lap egészségesen ártékétte az Egyesült Államok közelkeleti gyarmatosító terveit. Közölte Robert Escarpi szatirikus tárcáját, amelynek alább teljes szövegét adjuk. Amikor arról van szó, hogy Franciaországot minden teketória nélkül megfosztja gyarmati pozícióitól atlanti tömbben idősebb partnere, akkor a polgári újságírók meglepő éleslátást tanúsítanak.;;

Amint időnk lesz, gyakorlatilag megvizsgáljuk még, miben áll az Eiseniiowerelv a Közel-Keletet illetően. Mindenesetre tele van hangzatos jószándékkal;

A kongresszus e tekintetben nem tévedett. És míg hűvös és tartózkodó volt, ameddig olyan lenézett dologról fdlyt szó, mint a diplomácia, a védelem és a kereskedelem legott lelkesedés töltötte el, amint Eisenhower felfedte terve rejtett céljait.

„Megengedhetetlen, — kiáltott fel az elnök tapsvihar közepette —, hogy a szent helyek az istentelen materializmus kezébe kerüljenek!"

Ez az! Immár évezredek óta mondják nekünk: a világ ezen útkereszteződésén a hatalmak nem a fűszerárukat, nem a szabad tengerre vezető kijáratokat, nem az Indiába vezető utat, hanem a szent helyek érintetlenségét védelmezik.

A régi történelmi tankönyvek alapjain az örök keleti kérdés körül folyik a legeslegnagyobb képmutatás, amellyel valaha is találkoztam tanulóéveimben! Meggyőződésem, hogy Xerxes e térség egyik legrégebbi szerelmese. amennyiben pár századdal később született volna, szintúgy habozás nélkül a kereszteslovagok páncélját öltötte volna magára.

S ha már ez a helyzet, mitévők legyünk? Nem marad más hátra: csodálatunkat fejezzük ki Amerikának, amikor ilyen határozottan ítéli el a materializmust, s ily áldást osztó kézzel keveri össze a benzint a szenteltvízzal.

(A ,,Pravda:‘-ból.)

BELFÖLDI HÍREK

Több szövetkezetben felkészültek a mosógépek gyártására és ebben az évben összesein ötezret készítenek. A Soproni Vasipari és Szerelő Ksz-ben már gyártják a kézi-meghajtású mosógépet, amelynek 670 forint az ára. A Budapesti Minköz Ksz is gyárt mosógépet ebben az évben;

A Fém- és Vastömegcikík Ksz-beoi ötletes, egyszerű mosóedényt szerkesztettek, ami ugyanazt a munkát végzi el, mint a mosógép. A mosófazékban alul ügyes találmánnyal üres teret képeznek, ahonnan három csövet vezetnek ki, amelyeknek teteje szűrőszerű; A mosófazékiba rakott szappanozott ruha a tűzhelyre vagy gázra téve fél óra alatt felforr. A hő hatására a csövek rezgésbe hozzák a vizet ugyanúgy, mint az elektromos mosógép vibrációs készüléke. A víz paslkolni kezdi a ruhát, amely a mozgás következtében megtisztul. A gépet helyettesítő mosófazék ára 200 forinton alul lesz és ha elegendő anyag kerül hozzá, tömegesen gyúrhatják. Ebben az évben ötezret, tízezret is készíthetnek belőle.

•

A Szövetkezeteik Országos Szövetsége az elmúlt években rendszeresen lehetőséget nyújtott a földművesszövetkezeti elnököknek a szövetkezeti, pénzügyi és szervezési tudnivalók elsajátítására. Az októberi események következtében a budatétónyi Elnökképző Iskola ideiglenesen beszüntette munkáját, most február végén azonban ismét megnyílik. A tanfolyamra behívottak nagyrésze a tagság által megválasztott új elnökökből áll;

A tokaji községi tanács a megyei tanács javaslatára elhatározta, hogy bormúzeumot létesít. A boráról világhírű település ugyanis számos emléket őríz a szőlőkultturával, s a bortermeléssel kapcsolatban. A tervezett múzeumiban a több évszázados szőlőprésektől a mai korszerű szőlészeti gépekig bemutatják a Tokajban használt felszereléseket, az aszúkészítés módját; Tárgyak, fényképek, rajzok, térképek szemléltetik Tokaj szőlészeti emlékeit és az ezzel kapcsolatos történelmi és néprajzi vonatkozásokat. Az anyaggyűjtés máris megindult, s a megnyitásra a tervek szerint még ebben az évben sor kerül;

•

A MEDOSZ Megyei Központjaiban a mezőgazdasági üzemekben dolgozó üzemi bizottsági elnökök részéire akitívaórtelkczletelket tartanak Az értekezleten a SZOT X. plénumának beszámolóját és határozatait tárgyalják meg. A megyei aktívaértekezletek után a MEDOSZ vidéki aktívaértekezleteit március 1-ig mindenütt befejezik;

•

A Nemzetközi M unikiat. Eszperantó Szövetség XXX: kongiresszusát augusztusban rendezik meg Rotterdamba:!; A kongresszuson a magyarországi eszperantó mozgalmat az Országos Eszperantó Tanács három küldötte képviseli. A küldöttség feladata lesz egyrészt továbbfejleszteni a népi demokratikus országok eszperantástáihoz fűződő barátságot, másrészt kapcsolatokat kialakítani a nyugati országok, munkáseszperantó szervezeteivel; — Ugyanakkor beszámolnak a magyarországi munkásmozgalom és az eszperantó mozgalom kapcsolatainak történetéről is. (MTI.)

A kínai—szovjet barátsági szerződés megkötésének 7. évfordulója

Peking (MTI). Az Uj Kína hírügynökség jelenti: a Zscnmdnzsipao csütörtöki száma M. A. Szuszlovnak, az SZKP Központi Bizottsága titkárának cikkét közölte. A cikk hangsúlyozza, hogy a szovjet-kínai barátság és a szocialista országok megbonthatatlan egysége jelenti a tartós béke biztosítékát és az emberiség reménységét.- — Szuszlov a kínai—szovjet barátsági szerződés megkötésének hetedik évfordulója alkalmából írt cikkében rámutat, hogy „az elmúlt néhány évben világi s tények igazollak, milyen nagy jelentőségű a szovjet-kihai szerződé» a két ország néped szempontjából és nemzetközi viszonylatban”. Amikor a szovjet és a kínai nép a többi szocialista ország népeivel együtt ünnepli a kínai-szovjet szerződés hetedik évfordulóját — hangoztatja Szuszlov — ezek a népek teljes tudatában vannak erőiknek és közös ügyünk győzelmének. A vörös lobogó alatt bizakodóan és elszántan menetelnék az új társadalom építőinek első sorában.---------------...............................

(Quuuja hé(a ooLt

A szolnoki autóbuszokon az utazás nem éppen a legnagyobb élvezetek egyike. Különösen nem a kórházlátogatási napokon, amikor 40— 50 utasjelölt várakozik a Cukorgyár felől jövő kocsikra, a kórházi megállónál. Ilyenkor néhány kabátgo-mbtól elbúcsúzva, halál tmegvető bátorsággal préselődnek fel a jobb sorsra érdemes utasok a mozgó alkotmányra, amelynek zsúfoltságához viszonyítva egy teli szardiniás doboz is irígylésreméltó kényelem.

Több alkalommal tanúja voltam már az autóbuszok megrohanásának. Láttam sok, minden emberi képzeletet felülmúló rohamot, de olyan esetet, mint amilyennek okosója február 14-én délután fél 5 óra körül egy kisautóbusz vezetője volt, még soha nem tapasztaltam.

A Cukorgyár felől a kanyarban közeledett egy autóbusz. Az utasok megkezdték •i helyezkedést. A jó helyezkedés igen fontos ilyenkor, mert ettől függ. hogy az utasielöltből valóságos utas lesz-e, vagy továbbra is jelölt! mi- 1 őségben kénytelen várakozni a következő buszra. Legfontosabb az autóbusz színének megállapítása, mert a színtől igen sok függ. A piros autóbuszokon hátul van az ajtó a felszállók részére, a szürkén középen, s a kávészínim (a kis buszokon) elől. A szín dönti el tehát, hogy a

megálló melyik részén kell elhelyezkedni a rohamozáshoz. Ha a helyezkedés jól sikerül, az utasjelölt közel kerül az ajtóhoz, s így az utazás majdnem biztos. Tehát jött a kis busz. Ajtaja elől van, a dohányáruda felé húzódtak tehát a törzsutasok. Megindult a találgatás Is, megáll, nem áll, megáll;.. Ebben az esetben minden helyezkedési tudomány csődöt mondott. Az autóbusz ugyan megállt, de jónéhány méterrel túl a megállón, lekanyarodva a kövezett útról, úgy. hogy csak a sártengeren keresztül lábalva lehetett felszállni. Az. utasjelöltek megdöbbentek. A kényelmesebbek visszahőköltek, az elszántak pedig megindultak, dagasztva a bokán felülérő latyakot. Közben olyan megjegyzések is hangzottak el a gépkocsivezetőre, amelyet a nyomdafesték nem tűr el.

Ha a gépkocsivezető tettét tréfának szánta, akkor igen csúnya tréfa volt. Akinek a vasúthoz kellett sietnie, hősiesen vállalta a sártaposást. E dagasztották a latyakot azok az édesanyák is. akik gyermekeiket hagyták otthon s távollétük alatt azon rettegtek, nem tettek-e kárt magukban. vagy egymásban a kicsinyek.

Gépkocsivezető kartárs! A jövőben kerülje el az efajta vicceket.

A s á r