Tiszavidék, 1957. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-12 / 36. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKl Ara; 50 fillér n. érf. 30. szám, 1057. február 12. kedd. AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/UAAJUáii» 4 t MAt i Panaszok és válaszok .,)li ismertük Speicleli,, Tízévi börtönt kapott a gyilkos Krausz Bessi 215 millió forint kölcsön 12.000 falusi lakóház építésére A falusi lakóházépítés! kölcsönakció kere­tében 1050—56, között közel 12 000 falusi dol­gozó: fasz-tagok, állami gazdasági, gépállo­mási dolgozók és egyéni gazdálkodást foly­tató parasztok kaptak hosszúlejáratú házépí­tési kölcsönt az államtól; A kölcsön összege meghaladja a215 millió forintot. Az építte. tőknek. 10—20 év alatt kell letörleszteniök a kölcsönt, évi 3 százalékos Icamatával együtt. Az állam abban az esetben, ha valaki 5 év alatt visszafizeti a kölcsön háromnegyed részét, lemond a fennmaradó összegről. Ezt a kedvezményt az elmúlt években már hatezázan vették igénybe, s ezáltal mintegy két és félmillió forintot takarítottak meg. A kölcsönigénylők, látván a gyors törlesz­tés előnyeit, lehetőségeikhez képest igyekez­tek meggyorsítani a visszafizetést. Ezzel ma­gyarázható, hogy 1956-ban már 1 400 000 forintra rúgott a kölcsön *5 százaléka fejében elengedett összeg. A parasztság visszafizetési készségét bizo­nyítja az is, hogy ezév első hónapjában 105 falusi építtető fizette vissza — öt év lefor­gása előtt — a kölcsönkapott összeg 75 szá­zalékát. Ennek fejében 421517 forint ked­vezményben részesültek, megközelítőleg any­agiban, mint az elmúlt év utolsó három hó­napjában összesen. Ha számbavesszük, hogy az elengedett összegen kívül a hátralévő időre jelentős ka­matmegtakarítás’ is növeli azoknak az elő­nyeit, akik öt év alatt törlesztik le kölcsö­­nük 75 százalékát, kitűnik: a megtakarítás jóval meghaladja a 25 százalékot. A határ­idő előtti visszafizetés az egyéni előnyökön kívül módot nyújt arra is, hogy a vissza­térített összeget az állam újabb falusi lakó­házak építéséhez adja kölcsön, ezért nem­csak egyes építtetőknek, hanem másoknak is előnye származik belőle. JCét kis sz&kmímp A napokban a Kiskunfélegyháza felé haladó varia* Um utaztam. Töb-> ben voltunk, együtt ismerősök és kár­tyáztunk. Az izgal­mas snapszer-par­­tit két apró le* gényloe megjelené­se zavarta meg. Mivel nekem is ha­sonló korú gyerme­keim ’>annak, szó­ba eredtem velük. Megkérdeztem, ho­va utaznak? Azt fe­lelték, Kiskunfél­egyházára. Ott ki­hez? Onnan tovább Halasra — szólt a bizonytalan válasz. Arra, hogy „ott me­lyik utcában lak­tok?” a kisebb már egészen zavarba jött. Erre a fülke uta­sai is abbahagyták a kártyázást és be­szélgetésünket fi­gyelték. Nem is kellett hozzá külö­nösebb vállat&si ké­pesség, hamarosan megtudtuk: az idő­sebb fiú Kelemen József 15 éves, úti­társa Keczelí Sán­dor 14 éves, Debre­cenbe valók, gim­náziumi tanulók s az iskolából szök­tek, Jugoszláviába igyekeznek. Iskolai könyvekkel a tás­kájukban, falatnyi ennivaló nélkül in­dultak nclú az út­nak. Most mán arra voltam kíváncsi, milyen érzésekkel, milyen gondolatok­kal szakadtak cl ezek a gyerekek a szülői háztól. On­nan, ahol azóta két­ségbeesve keresik őket. Azt mondták, mostoha szüleik vannak s nagyon rosszul bánnak ve­lük. De ez az állí­tásuk is olyan át­látszó volt, hisz tiszta, gondozott ru­hájukon csak az eddigi utazás nyo­ma látszott. Nem tudtam, mit tegyek s csak eny­­nyit mondtam ne­­kik: —Hej, Jóska! Hát ezért járatnak titeket a szüléitek iskolába, azért vesznek nektek me­leg téli ruhát, min­den ősszel új isko­lai könyveket, hogy most szótlanul ott­hagyjátok őket? Jobb lesz meleg otthon nélkül es­ténként üresen ma­radó ágyatolcrd gondolni? : Utitársaimnak is: volt néhány szavuk: a kis szökevények-• hez, s azok hatna-'­­rosan megérezték,', hogy mit jelent a: hontalanság. Köny­­nyes szemekkel né­zegettek ki a sötét, ismeretlen, de még hazai tájra, s meg-', ígérték, hogy a leg­közelebbi vonattál visszaindulnak szü-: leikhez. ■ Hogy ígéretüket valóm is váltsák, arról a kiskunfél-, egyházi állomás l<atonai parancs.: noksága fog gon i doskodni. Csömör János', Szolnok : Több községben sürgős megoldásra vár a műtrágya tárolása Többször írtunk már arról, hogy a műtrágya használata a terméshozamban fizetődik vissza, mert egy-egy hold ter­méshozama így sokkal ma­gasabb. A községeikben a föld­művesszövetkezetek hivatot­tak arra, hogy biztosítsák a termelők részére a műtrágyát. Ezt azonban még nem minde­nütt értették meg, ennek bi­zonyítására példát mondunk el. A múlt év decemberében történt, hogy a Műtrágya és Növényvédőszer Értékesítő Szövetkezeti Vállalat szolnoki kirendeltsége a mesterszállási Földműves Szövetkezet részé­re 150 mázsa pétisó diszpozí­cióját leküldte. A mes+erszál­­lásiak arra hivatkozva, hogy náluk van elég istállótrágya, nem vették át a pétisót, ha­nem kérték a vállalatot, hogy azt más szövetkezethez irá­nyítsa. A vállalat intézkedett is erről s közölte a mester­szállási Földművesszövetke­zettel, hogy az árut a kun­szentmártoni Mezőgazdasági Szaküzlet veszi át. De mivel a vagont csak a címzett vált­hatja ki, ezt intézzék el. Saj­nos, ennek a kérésnek is csak két nem múlva tett eleget a földművesszövetkezet, s a késlekedés miatt kocsiállás­­pénzt és fekbért kellett fizet­ni. De még ennél is nagyobb baj az, hogy Mesterszálláson hiába keresik majd a dolgozó parasztok a tavaszi fejtrágyá­­zához szükséges pétisót, a Földművesszövetkezet hibájá­ból nem jutnak műtrágyához. Megyénk több mint 10 községében szintén prob­léma vau a raktárhelyi­ségekkel, a műtrágya tá­rolásával. A MÜNÖSZER Vállalat le­szállítaná a műtrágyát, ha megkapná a pontos címet, hogy melyik boltban, vagy helyiségben tudják azt elhe­lyezni. A községi tanácsok se­gítséget tudnak adni e prob­léma megoldásához azzal, hogy minden egyes községben biztosítanak 10—20 mázsás raktárteret műtrágyáik. így a dolgozó parasztoknak nem kell más községekbe, városok­ba elmenni vásárolni. A to­vábbiakban aztán a földmű­vesszövetkezet feladata, hogy a raktárak készletéről állan­dóan gondoskodjon és ezzel is segítse a mezőgazdasági terméshozamok növelését, 'felftúüd t A z öreg természet nagy­­♦ Iclkűsködött, szinte mint­­|ha tudta volna, hogy az cm­­*. berek vasárnapot, pihenőt tartanak a hosszú, fárasztó, nehéz napok után. Olyan ra­gyogó napsütést, olyan simo­gató, langyos meleget rende­zett, hogy a tipegőktől a gör­bebotos öregekig szinte min­denkit kicsalt a Tisza part­jára. A folyó tükrét itt, ott még megtörték kisebb-nagyobb jégtáblák, némelyiken még nyomokat is lehetett látni, amit talán a víz túlsó olda­lára udvarló Taktakenéz kör­nyéki fiúk csizmája vert. A szelidkék hullámokra viszont már odaképzeltem a kajako­sokat, a ringó csónakokat. Pedig még csak február van. De a szokatlanul szép idő kicsalta az embereket. — Sokan már öltözködésükben is a tavasz merészebb színeit válogatták össze. A sétány legfrisebb virágai, az eladó­sorú lányok ragyogó szeme, tarka sapkája, kendője, egy­mással versenyezve hirdet­ték: Szépek vagyunk. A park újra benépesült, s a szenvedélyes fényképész papák az ébredező bokrok ölelésében örökítették meg gyermekeik arcképet. Szép volt ez a kép. reményeket, bizakodást hozott a sok kö­dös, sivár cs gondterhelt hét után. A bizakodó érzésekbe fel­hőként tolakodott egy gondo­lat: A Népszabadság is írt róla, s füllel-heggyel több fe­lől hallani, azt a bizonyos MUK-ot, vagyis, hogy már­ciusban újra kezdjük —már­mint azt, ami októberben ab­bamaradt-Hát nem! Nem igaz, hogy akik az első napsütésre jöt­tek, hogy akik a békés, üdí­tő sétához, a kedves öreg Ti­szához, a napfényt, a virág­illatot ígérő parkhoz, a fel­frissítő vasárnapokhoz ra­gaszkodnak, azok újra októ­bert, újra színtelen, kilátás­talan napokat akarjanak. Nem igaz hogy Szolnok né­pét, amelynek olyan jó érzé­ke van a széphez, még egy­szer meg lehessen téveszteni s üde tavasz helyett a zord ősz felé lehessen sodorni. S ha vannak is. akiknek nem ked­ves a rügyfakasztó tavasz, akinek mosoly helyett a sírás tetszenék, most már kevesen vannak. A békés, kedves tavaszt so­kan szeretik, nemcsak Szol­nokon, hanem az egész or­szágban. —Bo— ’VVVYYYVVYYVVVWYYTVYyTVVVVYYVYYYVYVVVVYVVYVVYVYVVVVVVVYTV l/ckcfe is- {ebül Stendhal világhírű regénye nyomán készült ez a francia filmtragédia, amely hűen adja vissza a nagy francia író elképzeléseit. Játssza a tiszafüredi filmszínház. Megjelent a tenneiöszöveíKezetek uj munkaegységkönyve A napokban megjelent a tew melőszövetkezetek uj munkás egységkönyve, amely az eddi-i ginéi sokkal több munkanem-» re ad irányszámot és ellentét-* ben a korábbi ilyen könyvek-* kel, országos érvényű határ-* számokban adja meg a mun-» kateljesítmény javaslatokat» A határszámökon belül a tér-* melőszövetkezetek maguk ké-* szíthetik el a helyi adottságok időjárási viszonyok és egyéb körülmények figyelembevéte­lével a helyi munkaegység tel-» jesítményszámokat. ezáltal —* sokkal igazságosabb lesz a jö­vedelem elosztás, s megszü-» nik az üzemágak közötti fe­szültség is. A könyv tízezer példány­ban a Nyomtatványellátó Vál­lalatnál jelent meg. s vidéki kirendeltségeinél tizenegy fo­rint hetven filléres áron lehet beszerezni. (MTI). Hogyan racionalizáltak az Aprítógépgyárban ? — Válasz egy levélre — „Figyelők” aláírással levél érkezett szerkesztőségünkhöz, melynek írói nem tartják igazságosnak a jászberényi Aprítógépgyárban lefolyt ra­cionalizálást. „Az Aprító is elküld egyelőre talán 250 főt, de fontos lenne az igazság és ésszerűség, ami azonban az eddigi intézkedésekben nem nyilvánul meg. Elküldenek olyan országos hírű szakértőt, elküldenek olyan műszaki ve­zetőt, akinek évekig díszítette asztalát a legjobb műszaki dolgozó zászlaja, csak azért, mert az új főmérnöknek nem tetszettek. De legnagyobb igazságtalanság abban van, akiket nem küldtek él. A fe­leségekre gondolunk elsősor­ban. Legalább 27 olyan fele­ség van, akinek férje igen jól keres, de a feleség mégis a gyárban van. Ez protekció és ez mérgezd a levegőt, szégye­níti a pártot.” így szól a levél és néhány példát sorol fel. Nem sajnáltuk a fáradsá­got, hogy végére járjunk az ügynek, mert ilyen jelenség mellett valóban nem mehe­tünk el szó nélkül. Mindjárt elöljáróban el kell mondanunk, hogy a levélírók aggodalma nem teljesen meg­alapozott. Ez következik az adatok eltúlozásából is. Pl. nem 250. hanem 180 ember elbocsájtásáról volt szó és nem is egyelőre ennyiről, ha­­aeim minden valószínűség sze­rint véglegesen, mert újabb leépítésre nem keiül sor. Nem 27, hanem pontos kimutatás szerint 11 olyan asszony ma­radt a gyárban, akinek a fér­je is dolgozik s ezek közül esetleg egy van olyan, akinek férjét egy kis túlzással „igén jól kereső” kategóriába lehet sorolni. Mondjuk meg név­­szerimt is, Gömöri Sándorné­­ról van szó, 1350 forintos havi keresettel. Rá azért nem ke­rülhetett sor a racionalizálás­nál, mert munkakörében szakember, olyan fontos, hosz­­szúidőre visszanyúló gazdasá­gi ügyek ismerője, akit csak igen nagy veszteséggel lehet­ne nélkülözni. A példaként felhozott Les tár Ferencné férje, már nincs a gyárban. Ráczné férje, mint itat boltve­zető, semmiesetre sem keres 3000 forintot, esetleg csak egyharmad részét. De nőm is erről van szó, nem célszerű a számokon lo­vagolni. Az a kérdés — elfo­gadhatjuk-e általános tör­vényként, fenntartás nélkül, hogy a dolgozó asszonyokat teljesen kizárjuk a gyárból, ha racionalizálásra kerül a sor? Semmiesetre sem lehet ilyen paragrafusszerűen vég­rehajtani ezt a fontos mun­kát. Az egyéni elbírálásnak kell előtérbe kerülni — s ez úgy tudjuk, az Aprítógép­­gyárban megvolt, a munkás­­tanács, igazgatóság, szakszer­vezet közös megegyezésével állították össze a listát. Az el nem küldött tizenegy asszony férje nem túlságosan nagy­­keresetű munkásember: pl. Sziliczei Sándor köszörűs, a felesége néhány száz forintot kereső trafódra leolvasó, stbj Eféle munkakörökbe kár vol­na férfi munkaerőt beállítani* különösen Jászberényben, ahol a tavaszon a mezőgaz­daságban nagy szükség lesz férfiakra. Nem tudjuk, ki legyen az elbocsátott (név nélkül emlí­tett) műszaki vezető, illetve műszaki vezetők. Jdképessé­­gű műszaki ember valóban van az elbocsátottak listáján, ha erre gondolnak a levél­írók, azt mondhatjuk, semmi értelme annak, hogy védel­mükbe vegyék. Olyan embe­rekre, akik nacionalista el­képzeléseik számára akarnak híveket toborozni a munka­helyen cs szerte a városban, jobb, ha a kapun kívül van­nak, mint belül, bármilyen jó szakemberek; Kétségtelen, nehéz minden­ki megelégedésére elvégezni a leépítést s azt sem állítjuk, hogy a Gépgyár vezetői csal­hatatlanok az igazság dolgá­ban. A rend mielőbbi helyre­­állítása érdekében feltétlenül szükséges, hogy ne gátoljuk, hanem segítsük a munkásta­nács és az igazgató közös ren­delkezéseinek végrehajtását — a törvényesség határain belül. (P—s) VJT Megszüntették a túlzóit hözponlosifás! a mezőgazdasági szakigazgatásban A Földművelésügyi Mmisz-, tériumiban is megtörtént az átszervezés. Erről illetékes helyen tájékoztatták a Ma­gyar Távirati Irodát. A jövőben lényegesen nö­vekszik a helyi mezőgazda­­sági szervek, állami intézmé­nyek hatásköre, önállósága, de úgy, hogy továbbra is fenntartják a mezőgazdasági termelés tervszerűségét. A jövőben igyekeznek meg­teremteni az összhangot az állam céljai és a termelők ér­dekei között, elsősorban a termelők anyagi érdekeltsé­gének megteremtésével. Gon­doskodni kívánnak arról, hogy a kitűzött célok megva­lósításához a. szükséges esz­közök, gépek, felszerelések, növényvédelmi, állatgyógyá­szati szerek st'b. rendelkezés­re áEjanak* Egyik legfontosabb célja volt az átszervezésnek, hogy az eddiginél lényegesen ol­csóbbá tegyék a mezőgazda­­ági igazgatást és a termelés irányítását. Ezt jelentős mér­tékben elérték azzal, hogy mind a Földművelésügyi Mi­nisztérium, mind a megyei, a járási mezőgazdasági appará­tus dolgozóinak létszámát több mint ötven százalékkal csökll-entették. (MTI) 11 lengyel miniszterelnök márciusban Ind ába utazik Az APF jelenti: szombaton este Uj-Delhiben hivatalosan bejelentették, hoey Cyrankie­­wicz lengyel miniszterelnök, az indiai kormány meghívásá­ra márciusban ellátogat Indi­ába; (MTIh Amerikai kémeket lepleztek le Csehszlovákiában Prága (MTI) A CTK je­lenti: a Csehszlovák Belügy­minisztérium dolgozói nemré­giben lelepleztek egy csopor­tot, amelynek a tagjai ameri­kai hírszerző ügynökökként kémtevékenységet folytattak Csehszlovákia területén. A le­tartóztatottak között van: dr» Jiri Sladacek, a prágai ame­rikai nagykövetség volt tiszt­viselője, Mirslav Rezac, a ne­hézgépipari minisztérium tisztviselője, Valdiszlav Lebe­­da, a volt rendőrségi hadtest tagja, Augustin Smejc és má­sok. Az előzetes vizsgálat során megállapították, hogy az em­lített csoport kémtevékenysé­gét Whitmann őrnagy, a prá­gai amerikai nagykövetség volt helyettes légügyi attasé­ja irányította;

Next

/
Thumbnails
Contents