Tiszavidék, 1957. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-27 / 49. szám

ySUQ PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKl ARA: M FILLER. II, évf. 49. szám, 1951, február 21. szerda. AZ MSZMP SZOLNOK MEGYEI ELNÖKSÉGÉ ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Kél tanítónő, egy if i11 mérnök es a lisxuburai fiatalok Gyémántacél Virágzik a paradicsom, s már árulják a cecei paprikát A karcagi Béke Termel őszöv et kezet melegházaiban pen díszlenek a növények. Az egyik helyiségben mint­egy tízezer paradicsomtő virágzik már. A mellette levő melegházban december óta árusítják a „cecei’* csipős­ségmentes paprikát. Mintegy ezer tő terem azóta. A szö­vetkezet tagjai szép jövedelemre tesznek szert. A képen Kelemen József kertész és M. Tóth Zsuzsika látható a paprika, illetve a paradicsom ágyak mellett. A» egyetemi menza helyén munkaterem és mintabolt épül KELEMEN JÓZSEF M. TÓTH ZSUZSIKA **aacMW*cíc»CScWK»<3<»CSctc#CSct<«CSfcí<E<BCKtCSCK»CS<3<8CS^^ ítélet a kabin­fosztogató ügyében Lapunk január 15-1 számá­ban, „Rongyosan érkezett a fürdőbe — jól felöltözve tá­vozott” címmel foglalkoztunk Bucskó Aranka, büntetett előéletű egyén bűntettével. Bucskó Arankát már több­ször elítélték lopásért, okirat­­hamfeitásért, csalásért, sik­kasztásért, közveszélyes mun­kakerülésért. 1956 november 16-án szabadult a rabkórház­ból, Szolnokra utazott, de itt nem vállal*, állandó munkát. 1957 január 9-én elment a gőzfürdőbe, kileste,, hogy a kabinja melletti fülkében olyan nő vetkőzött le, akinek értékes ruhadarabjai van­nak. Ezután a kabinossal ki­nyittatta szomszédja fülkéjét, felöltözött annak ruháiba és eltávozott. Ezzel a tettével 4400 forint kárt akozott — Bucskó Arankát a bűntett elkövetése utón pár nappal, az értéktárgyak és ruhák ér­tékesítése alkalmával fogták el. A büntetett előéletű Bucs­kó Arankát lopás bűntettéért a szolnoki járásbíróság 1 évi és 6 hónapi börtönre ítélte. Az ítélet jogerős. a az 2 Néhány évvel ezelőtt még Vegyesipari Javító Vállalat néven emlegették ezt a szol­noki közösséget. Azóta újjá­alakult és működési köre is kibővült Ma már egyaránt vállal lakóházépítést, vízveze­tékszerelést épület karban­tartást bádogos-, asztalos és festőmunkát is. Városszerte ismert kőművesek, ácsok, fes­tők. asztalosok, lakatosok dol­goznak itt. akik az elmúlt időkben is — a körülmények­hez képest — elég jól keres­tek. A vállalatnál ugyanis elég alacsony a nemtermelő dolgozók száma, s racionalizá­lásra nem Is igen került sor. Kialakult az a törzsgárda, — amelyik jóban-rosszban min­dig együtt tart; Most is szívesen kivennék a részüket a nagy építkezések­ből, hiszen az időjárás most már csak jóval kecsegtet, ha nem volna olyan szűkös a tég­la, a cement és a mész-ellá­­tás. öt nagy építő vállalat és több kisipari termelőszövet­kezet működik Szolnokon, il­letve a mp-ve területén. Szá­mukra nem könnyű az egyéb­ként is szűkös építőanyagok igazságos szétosztása; Pedig ezzel valóban érdemes volna behatóbban foglalkozniok illetékes szerveknek, mert 3 a téglagyárak többségé- 3 ben már annyira felhal- 3 mosódott a készáru, hogy - nem Is tudják hová tár ■* rolni, ■* A szállítási diszpozíciók pe- 3 dig csak töredékét teszik ki 3 a termelésnek. A lakosság ré- 3 széné téglát, cserepet kiadni ■* nem lehet, a nagyobb állami ■* építkezések pedig a beruházá- J si keretek csökkentése miatt 2 korlátozottak. Intézkedni kél- 2 lene tehát minél előbb, hogy 2 az építő vállalatok és a la- 2 kosság a helyi építkezésekhez 2 kapjon anyagot; 31 Aztán időszerű lenne most 2 már,, ha nyilvánosságra ke- 2 r ülnének az építkezési beru­házások, hogy az építő válla­latok — közöttük a Szolnoki Építőipari Javító Vállalat is. — az esetlegesen kiutalt anya­got, téglát, cserepet, stb. a tégla gyáraktól közvetlen az építkezés színhelyére szállít­hassák; Jelenleg ugyanis az a helyzet, ha az építő vál­lalatok kapnak is anya­got, azt saját anyagtároló helyeikre kell szállítaniok és majd csak a munkák megindulásakor az épít­kezés színhelyére. Ez két­szeres költséget jelent. 3 Elkerülhető lenne, ha az 'i illeték -s minisztériumok, fő- 5 hatóságok a beruházási terve- 3 két már közölnék a szóban- 3 forgó vállalatokkal; 3 A Szolnoki Építőipari Javf- ** tó Vállalat 1957. első negyedé­re 60.000 téglát kapott. Ebből 10.000- et a Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága utján, 50.000- et pedig az Építésügyi Minisztérium engedélye alap­ján sikerült megszerezniük. Nagy szükségük lenne még — másik 50—60. sőt 100 ezer tég­lára. hogy a megrendelőknek mindenben eleget tehessenek, így főként olyan munkát tudnak vállalni, amelyben bontási anyagokat is felhasz­nálhatnak. Ez történik pél­dául a Tiszamenti Vegyimű­vek munkásszál’ásának építé­sénél. A vállalat a részére ki­utalt építőanyagok birtokában csupán a FÜSZÉRT és a Ru­házati Vállalat megrendelése­it tudja idejében kielégíteni; A FÜSZÉRT alkalmazot­tai számára családi há­zat építenek Szolnokon, a Ponty utcában. A Ruházati Vállalat pedig remélhetőleg hamarosan ki­költözik a Pólya Tibor utcai romépületből, mert a volt egyetemi menza helyén, szá­mára munkaterem és minta­bolt létesül, amelyet szintén az Építőipari Javító Vállalat munkásai készítenek. A fent­­említett munkák azonban csak töredékét képezik a vál­lalat kapacitásának, s ha meg­szűnnének az anyagellátási zavarok, sokat tudnának eny­híteni Szolnok nehéz lakás­­helyzetén. — ka. — ÜLÉST TARTOTT az MSZT Megyei Elnöksége A napokban a Tiszavidék­­ben felhívás jelent meg arról, hogy miért nem dolgozik me­gyénkben a Magyar-Szovjet Társaság. A cikk nyomán az MSZT Elnöksége megvitatta a szervezet előtt álló felada­tokat. Értékelték az októberi események óta eltelt idők munkáját s megállapították, hogy bár a szervezeti munka megszűnt, de a Magyar-Szov­jet Társaság él. Több javas­lat hangzott el a programról. Értekezletet tartottak Szolnok megye bírói Ebben az évben, sőt az ok­tóberi események óta első al­kalommal jöttek össze teg­nap a megye bírói, hogy meg­beszélj ók, miképpen járulja­nak hozzá a munikás-paraszt állam törvényes rendjének mielőbbi helyreállításához. A bírói értekezleten resztvettek Szolnok megye valamennyi járásbíróságának vezetői és beosztott bírói. Megjelent az értekezleten Halász Sándor, az Igazságügyi Minisztérium kiküldöttje is. A beszámolót Burka Fe­renc, a megyei bíróság el­nöke tartotta. Kitért arra, a bírók csak úgy lehetnek a proletárdiktatúra védelmezői, igazságos törvényhozók, ha poliük'ilag tisztán látnak. A bírói hivatás ugyanis politi­kai munkát jelent. S az íté­letek helyessége attól függ, hogy a bírák politikailag mennydra tájékozottak, meny­nyire tisztánlátók. Emlékez­tette a megjelenteket az el­lenforradalom idején a bíró­ságokon lejátszódott terror­cselekményekre. Az ellenfor­­radálmárok minden áron le akartak számolni a szocialista bíróságokkal Listákat készítettek, kiket fognak elbocsátani a járási és megyei bíróságok személyi állományából. Ilyen névösz­­szeáliítósokra került sor a jászberényi, törökszentmik­lósi járásbíróságokon, de más helyeken is. A bírói apparátusban meg­búvó ellenforradalmi elemek is hozzájárultak ehhez. Ügy gondolták, cselekedeteikkel átmentik magukat az új osz­tálytársadalom számára. Pó­ruljártak, mert most sor ke­rült ügyük fegyelmi tárgya­lására. A hozzászólók, Csetényi Sándor, a törökszentmiklósi Novák Mihály a szolnoki és Tóth László a jászberényi já­rásbíróság elnöke is azt sé­relmezte, hogy a közvéle­mény próbálja befolyásolni a bírói ítéletek kimenetelét. Halász elvtárs azt kérte: a bírák lelkiismeretükre hall­gassanak és csak bírói meggyőződés alapján ítélkezzenek még akkor is, ha a közvé­lemény elégedetlen az ítélet­tel szemben. Valamennyi felszólaló he­lyesnek találta ezt és azt mondották, az ellenforra­dalmi bűncselekményekkel szemben erélyesen lépnek fel, de a megtévedt emberekkel szemben nevelőcélzatú bün­tető eljárásokat alkalmaznak. Ezt a bíráskodási módot az Alkotmány biztosítja a bíró­ságok számára. Ezt nevezzük független bíráskodásnak. Ezzel kapcsolatban elvetet­ték azt a felfogást, hogy a bírói függetlenség annyit je­lentene, hogy a bíráknak párt önki vülieknek, politika­menteseknek kell lenniök. A független bíráskodás a való­ságban az, hogy az ítélet­­hozatalban a tények birtoká­ban és nem valamilyen irá­nyú nyomásnak engedve cse­lekszenek a bírók. Szó esett arról, hogy a kö­zeljövőben kidolgozzák a népi demokrácia jogrendsza­bályát. Már a tavaszi hóna­pokba« kinyomtatják és vitára bocsátják a polgári törvénykönyvet és ugyancsak dolgoznak a büntetőtörvénykönyv elké­szítésén is. Hamarosan új la­kásrendelet jelenik meg és várható a sajtótörvény tör­vénybe iktatása; A bíróságoknak nagy segít­séget kell adniok a termelő­­szövetkezetek megvédéséhez- Nem adhatnak helyt a ku­­lákköveteléseknek, a termelő­­szövetkezetekből elhurcolt vagyontárgyak megtérítését a törvényesség betartásával szorgalmazni kell. (Lapzártakor az értekezlet még folytatja munkáját); OTT ÜLTÜNK a kes­keny falócán, a tiszagyen­­dai Vörös Csillag Tsz kissé kopott, barátságtalan iro­dájában, Beszélgettünk. Az elnök közben szalonnázott, komótosan szelt egy falás­­nyi ltenyeret, utána hozzá­való szalonnát. Jólesett nézni. Vele szemben az egyik brigádvezető ült, erőlltödve pötyögtette az írógépet. Mi tagadás, elég körülményesen haladt, mert időbe tellett, míg megtalálta egyik-másik be­tűt. Mivel éppen az új alapszabályt irta, hóit erre fordult a szó. Ott volt előttük a kun­szentmártoni Zalka Máté Tsz alapszabálya, r— Azt mondja az elnök: —■ Mi inkább ehhez igazodunk, és nem a tisza­­roffiakéhoz. Ebből sem veszünk át betűről-betűre mindent, inkább tanulunk belőle. Amúgy jónak tart­juk. Hogy mi minden van a Vörös Csillag Tsz alap­szabályában, azt yiost kö­rülményes lenne felsorol­ni. Inkább néhány érde­kességet belőle. Az alap­szabály határozottan rög­­zíti, hogy dísz-tagra a tsz­­nelt nincs szüksége. Csak olyan ember jöhet a közös gazdaságba, aki a szövet­kezeti mozgalom egészé­nek jó hírét becsületes munkájával öregbíti, a kö­zös gazdaság előrehaladá­sát ilyen módon segíti, Dí-A» önkéntességről9 a haragról és egy termelőszövetkezetről9 amely még gazdagabb lesz cséréire méltó ez a hatá­rozottság. S ahogy az el­nök mondja, ebből nem, is engednek. Magyarán, jól megnézik, kit vesznek ma­guk közé. Nemkülönben érdekes, hogy a premizálást meg­szüntették. Ügymond, a premizálási rendszer nem volt a többtermelés eléré­sének egyik ösztönzője. Mi lesz hát ezután? Minden tag megkapja a munkából a maga részét. Azt a te­rületei, amelyet egész éven által művelni tarto­zik. Ennek a területnek a terméséből 20 százalékot kap. A többit a munka­egységek arányában oszt­ják majd széjjel. Mert fi munkaegységet, mint mun­kaerőt megtartják. így azután valamennyi szövetkezeti gazdának ér­­deke lesz minél többet ki­hozni a földből, hogy a 20 százalék mennyisége sok legyen. És ha az sok, ak­kor a munkaegység értéke is sok lehet. EZEKRŐL a dolgokról beszélgettünk és tulajdon­képpen már ki is fogytunk a szóból, amikor bejött az irodába három ember, Le­ültek és érdeklődtek. Mi újság Szolnokon, mit tu­dunk a jászsági szövetke­zeteiből? — kérdezték. —< Amit tudtunk, elmondtuk. Később mi hallgattunk a ők meséltek. Derűs kedv­vel újságolták, hogy náluk október 23. után érvénye­sült a legteljesebb önkén­tesség. Nem teketóriázták sokat, hanem amikor egyesek már nagyon zúgo­lódtak, hogy így, meg amúgy, osztani kell, ami van, mert háború lesz, köz­gyűlést hívtak össze. Ennek a közgyűlésnek mindössze egyetlen egy napirendi pontja vált: Megállapítani, ki megy, ki marad. Egy asztalra listát helyeztek. Ezen a papíron két mondat állóit. Egyik felében az volt írva „ma­­radok’‘, másik oldalán pe­dig „nem maradok.’1 Már most egyenként felsora- Icoztak és mindenki oda írta alá a nevét, ahová akarta. A közgyűlés csak annyit mondott ki, hogy se igy, se úgy, erőltetni nem szabad senkit. 80 név került a „•mara­dók" és közel 40 a „nem maradók?1 felírás alá. Hor­váth István fogatos, Mag­da András fogatos, Koós József növénytermelő szin­tén azok között van, akik maradtak, (ök hárman jöttek az imént <tz irodá­ba). HORVATH István, a többiek helyeslése köze­pette elmondta, hogy miért is maradt tulajdonképpen, A régi, 12 esztendővel ez­előtti embertelen világot idézte fel. Azt, amelyet 25 évtől felfelé mindannyian jól ismerünk. Amikor Ti­­szagyendán is úgy élt a szegény ember, hogy egy pír csizmát vásárolt és té­len ebben az egy pár csiz­mában járt az egész csa­lád, persze felváltva. —- Tudjuk, nem felejtet­tük el, hogy milyen vi­lág volt itt régen, — em­lékeznek vissza összerán­colt homlokkal a 12 évvel ezelőtti időre a Vörös Csil­lag Tsz gazdái. És pereg­nek a szavak, józanul, ha­táskeltés nélkül. Mert az az igazság, hogy azért nekik sem volt könnyű a válasz­tás. És mikor a „maradokf szó alá írták a nevüket, sokminden megfordult Q fejükben. Ahogy mondani szokás, mindent mérlegre tettek és a mérleg végülis a szövetkezés javára bil­lent. KÖZBESZÓLT az elnök elvtárs. — Volt itt olyan ember, aki gúnyolódott. Azt mond­ta, oda írom a nevem, hogy „nem maradók”, mert én magyar vagyok. Két hét múlva már jött volna vissza, de nem fo­gadtuk közénk. — Nem is fogadjuk y-* — hagyták rá a többiek. Érződött hangjukon, hogy sók keserűséget kellett ak­kor lenyelniök és most nem felejtenek egyköny­nyen. Igaz, ők határozzák meg, hogy kit vegyenek vissza, vagy kit ne. De azért mégis furcsa volt hallani ezt a merev visz­­szautasitást. Dolgozó munkatársaik­kal szemben ne legyenek haragtartóak. Csak a kon­kolyt szórják ki, a tiszta búzát hagyják meg. Még sokáig beszélget­tünk. Nehéz lenne hűen, pontosan visszaadni min­den szót, minden monda­tot. Annyit azonban a be­szélgetés végső összefogla­lójaként bátran le lehet írni: ezek az emberek gazdaggá, erőssé teszik és mindenkitől megvédik szö­vetkezetüket, a Vörös Csil­lag Tsz-t. Szehulity Pétett

Next

/
Thumbnails
Contents