Tiszavidék, 1957. január (11. évfolyam, 13-26. szám)

1957-01-27 / 23. szám

4 TISZAVtDtK 1957. jaundr 27. Az „Ivan Milutinovics" vállalatnál Irta: Georgij Kublicicij, a Lity. Gaz. külön'udócitója lil Kisebb -nagyobb mértékben siíkerülit néhány jugoszláv üzemmel megismerkednem, s így természetesen a munkástanácsok t gyakorlati tevékenysógének bizonyos oldalait is megismertem. Jártam a belgrádi „Ivan Milutinovics” vállalatnál és az ország különböző területein lévő munkahelyeim. Távolról sem teljes és nem általánosító jellegű sze­mélyes élményeimmel és megjegyzéseimmel szeretném Itt megismer­tetni az olvasót Itasson, megereszthessen egy tréfát. Ezután Filippovics mérnök, a Duna—Tisza—Duna csatorna épít­kezésének vezetője emelkedett szó­lásra Panaszkodat, hogy a nehéz talajon a földgyaluk egy részenem működik rendesen, s óránként csak 20 köbmétert teljesít 120 köbméter helyett. Azt javasolta, hogy ne vál­laljanak addig új munkát, amíg a vállalat nem vásárol jó gépeket és a meglévők kezdését nem sajátítja el megfelelően, — Tessék barátaim, szóljunk hoz­zá! — biztatta az etaök a munkás­­tanács tagjait. — A mérleg komoly dolog! Sztorbec tanácstag rövid felszóla­lásában azt kérte, hogy a Vrbasz­­folyónál épülő gát munkásainak mielőbb küldjenek gumicsizmákat. Legutolsónak Meries tanácstag szólalt fd, aki. azt javasolta, hogy a terv teljesítésének eredményeiről számoljanak be az egész kollektí­vának. A mérleg megvitatása ezzel vé­get ért. Sokkal élénkekben folyt a vita az irányító-bizottság határozatainak jóváhagyásánál. Felvetették, küld­jenek-© mérnököket a Szovjetunió­ba, Olaszországba és Csehszlovákiá­ba, hogy megismerkedjenek a hid­rotechnikai munkálatok ottani új módszereivel. Elvben senki sem el­lenezte a kiküldetést, de néhányan attól tartottak, hogy ez túlságosan sóiéba kerül. Az igazgató megnyug­tatta a vitázókat: lehetséges, hogy az utazást kölcsönös csere alapján bonyolítják le s akkor a vállalat jövedelme nem érzi meg a kikül­detést. A vita után a munkástanács né­hány kitüntetést és jutalmat ítélt oda a mérnököknek, a legidősebb munkásnak és a munkástanács el­nökének, Amikor az értekedet véget ért s a tudósítókat lefényképezték a munkástanács tagjaival és az igaz­gatóval, megkérdeztem Györgye Kaszicsot, hogy elégedett-e a mai értekezlettel, — Természetesem még nehéz el­igazodnunk a mérleg, vagy a beru­házás problémáiban, de már szer­veztünk közgazdasági tanfolyamo­kat — válaszolt. — Gyakorlati munkánkban természetesen még vannak nehézségek, hiányosságok... — Talán fanmaliitások is? — kér­deztem. Gyogyre Kaszics azonban ezzel nem értett egyet. A Karadzsorzseva utca Belgrad foiyómenü részén húzódik. Az utca bejáratánál hosszú épület, rajta a cégtábla: „Ivan Milutinovics” Vízi­­út-építö vállalat. Nem minden izgalom nélkül ron­tottam be az ajtón, Résztveszek a vállalat munkástanácsának érte­­kezlgrtén.1 Az értekezlet még nem kezdődött meg: néihány külföldi tudósítóra vártak. Az igazgató kicsiny dol­gozószobájában, ahol nincs sem szőnyeg, sem bőnkarosszék, sem ér­telmetlenül monumentális írókész­let, — a várakozás alatt megismer­kedtem a munkástanácsok történe­tével. Borivoe “Tárnics, a helyettes Igaz­gató elmondta, hogy a munkásta­nácsok 1950-ben alakultak meg Ju­goszláviában, amikor rendkívüli enédlyd indult meg a harc a bü­rokrácia és a centralizálás dien. Minden vállalat nagy önállóságot nyert. Sok minisztériumot meg­szüntettek. Amikor a decentralizálás meg­történt, sok gyár falára márvány­­táblát helyeztek d, amelyre ara­nyos betűkkd írták fd, hogy az üzem igazgatását átadták a kollek­tívának. Az igazgatás szerve a munkástanács. A munkástanácsot, amely az üz^m életének legfontosabb kérdé­seit vitatja meg, az egész kollektíva választja. A törvény értelmében a munkástanácsnak másfél hónapon­ként legalább egyszer kell ülésez­nie. A kevésbé fontos kérdésekkel, mint például a havi operatív ter­veik, szabadságolások, stta. a mun­kástanács által választott végrehaj­tószerv, a vezetőség, vagy mint itt nevezik, az irányító-bizottság fog­lalkozik. Ennek a bizottságnak automatikusan tagja az igazgató is. Beszélgetés közben megérkeztek a svéd és román újságírók. Beve­zettek bennünket egy tágas szobá­ba, ahol a munkástanács kora reg­gel óta ülésezett és már megvitatta a beruházási terv módosításait és más kérdéseket. Most tértek át a harmadik napirendi pontra: a vál­lalat héthónapos mérlegének felül­vizsgálására. A zöld térítővel letakart hosszú asztal mögött. 23 ember ült A szoba berendezése igen egyszerű volt. A sarokban egy Ids emelvényen állt Joszáp Broz Tito mellszobra, a fa­lon ugyancsak Tito arcképe. A fa­lakat még jugoszláv festők képei­nek színes reprodukciói díszítették. Györgye Kaszics fémmunkás, a munkástanács elnöke, a Kommu­nistáik Szövetsége ohecsina-bizott­­tiágának tagja, folytatta az érte­kezletet, Először felolvasták a mérleget. Egyetlen hallásra természetesen le­hetetlen a sok számot megjegyezni és jelentőségüket megérteni. A felolvasás befejeztévd a hoz­zászólások következtek. Az elnök bejdentette: Az Igazgatóé a szőj Dmitrie Fopovics igazgató beszá­molt a muinikástanácsnak a jövő év­re kötött szerződésekről. Komoly I sarcot kellett vívnia verseny tár­sukkal, a zágrábi „Hidrotechniká”­­val, hogy megszerezze a Dráva bal­partján induló munkát. De a ver­senytárgyaláson, ahol véglegesen eldőlt a kérdés, az „Ivan Milutino­vics” vállalta, hogy egymillió di­nárnál olcsóbban végzi d a mun­kát, mint a „Hidrotechnika”, s így kiütötte a nyeregből versenytársát. Amikor az igazgató észrevette a munkástanács tagjainak tiltakozó mozdulatait, sietve hozzátette, hogy az üzlet még így is igen előnyös. Azután meg ott van a prahovi ki­kötő — ezt a munkát versenytár­gyalás nélkül a vállalatra bízták, mivel néhány évvel ezelőtt ugyan­csak az „Ivan Milutinovics” kezdte d. Viszont a belgrádi kikötő-részleg ügyét már nem sikerült nyélbeütni: a megrendelő túlságosan keveset kínál a munkáért, s a vállalatnak e2 nem kifizetődő. Befejezésül az igazgató elmon­dotta, hogy véleménye szerint a vállalat november 29-re, a Köztár­saság Napjára teljesítheti évi ter­vét Az igazgató rendkívül színesen, elevenen beszélt. Látszott, hogy az egész ember csupa energia. And kor befejezte felszólalását, a szék szélére ült, hogy bármelyik pilla­natban felugorhasson, közbevág-Amikor Jugoszláviából hazatér­tem, ©gy ismerősöm megkérdezte: — Igaz-e, hogy Jugoszláviában a munkások maguk választják az igazgatót, s ha nem tetszik, elkül­dik és másikat választanak? Megmutattam ndd a legújabb jugoszláv közlönyöket, amelyek is­mertetik az érvényben lévő törvé­nyeiket és a kialakult gyakorlatot. Az egyik közlöny ezt írja: „A vállalat igazgatóját az obsesi­­na népi bizottsága nevezd ki.” „A vállalat munkástanácsának nincs joga leváltani az Igazgatót.” Igaz, az obsesina népi bizottsá­gában, amdy a jelentkezők közül verseny alapján választja ki az igazgatót, a szavazatok egyharmada a vállalat munkástanácsának kép­viselőit illeti, s így megvédhetik vé­leményüket. Dmitrie Popovics már évek óta dolgozik az „Ivan Milutinovics” vállalatnál. Azelőtt a jugoszláv fo­lyami flotta és a folyami utak mi­­niszterhdyeltese volt. Amikor a miniaztériumot megszüntették igazgató lett, 6 most úgy érzi, hogy megtalálta a neki való munkahe­lyet. Az igazgató és a munkástanács viszonyáról is beszélgettünk. Popo­vics felugrott az asztal mellől: — Ha tudni akarja, megmondha­tom: d sem tudom képzelni, ho­gyan dolgozhatnék a munkástanács nélkül! Popovics elmondta, hogy a mun­kástanács, de különösen az irányító­bizottság az üzemben többet jelent mint az igazgató, s bár nem avat­koznak be az operatív vezetésbe, mégis magukra vállalják a felelős­ség oroszlánrészét az ügyek mene­téért. Az igazgató csali hálás lehet az irányító-bizottságnak azért, hogy például olyan kellemetlen üggyel is foglalkozik, mint a különféle pana­szok felülvizsgálása, amelyek ürügyül szolgálhatnának a kollektí­ván bdül mindenféle nézeteltéré­sekre. ■— És mi történik akkor, ha a munkástanács elégedtlen a munká­jával? Az igazgatóinak ez eddig még nyilvánvalóan nem jutott eszébe. Ám ha a munkástanács kémé is az igazgató leváltását, de a népi bi­zottság nem találna erre elegendő indokot, az igazgatót a helyén hagy­nák. Viszont a népi bizottság fel­oszlathatja a munkástanácsot és új választást tűzhet ki. Ha az új műin, kástanács ugyanolyan álláspontra helyezkedik, akkor végül leváltják az igazgatót. Nem túlságosan korlátozott az igazgató jogköre a vállalatnál? Po­­povics igazgató véleménye szerint nem. ö irányítja a vállalat egész térendő- és üzleti tevékenységét, felveszi és elbocsátja a dolgozókat, s ő féld a fegyelemért a vállalat­nál. A törvény pedig határozottan kimondja: „A munkások és alkal­mazottak a vállalatnál végzett munkájukért az igazgató dőtt íe- Idősek.” — De magától értetődően a leg­fontosabb a kollektíva és önigazga­tási szervei — mondta befejezésül az igazgató. — Nálunk a kollektíva irányítja a vállalat életét SOK MINDENRŐL RÖVIDEN — NYLON FONAL gyártását kezdik meg a nagyatádi Fonal­gyárban. A gyárban, — amióta több energiát kapnak. — rátértek a há­rom műszakra. Tavaszra újdonsá­gaik között szerepel majd a nylon fonál is a háziasszonyok nagy örö­mére! — A MEZŐGAZDASÁGI gépkl­­sérleti intézet sokfajta mezőgazda­­sági kisgép tervezésén, alkotásán dolgozik. A különböző takarmány­­feldolgozó növényápolási, állatte­nyésztési gépek mellett kimunká­lás alatt áll egy úgynevezett egy­tengelyű traktor, amely a kisgaz­daságok nagyszerű munkagépének Ígérkezik. Ezt a gépet szántásra, — növényápolásra, viz-szívásra és még mintegy 20 féle munkára lehet alkalmazni; — FA TOLVAJOK garázdálkod­nak a Szeged környéki erdőkben. Csorna környékén az utóbbi idők­ben több mint 100 köbméter fát pusztítottak ki. A hatóságok eré­lyesen felléptek a tolvajokkal szemben. — MAGYARORSZÁG Is részt­­vesz Varsóban » növényfajta kí­sérleti értekezleten. Magyarorszá­got Bagola István, az Országos Növényfajtanemesítő Tanács titká­ra és Berkó János, a Földműve­lésügyi Minisztérium osztályveze­tője képviseli! i— AZ ÖZDI városi és nagyüze­mi nőtanács figyelemreméltó javas lattal fordult az Ózdi Kohászati üzemek munkástanácsához. Az asz­­szonyok kérik, hogy az üzemi mun­­kósruhákat ezentúl ne Budapes­ten csináltassák, hanem Ozdon ők készíthessék el. így számos elbo­csátott nő olyan munkához jutna, amelyet odahaza, családja körében elvégezhetne. ' A BORSODI Szénbányászati Tröszt szénkészletekben leggazda­gabb az egész országban. Geológiai feltételezés szerint az összes szén­készlet körübelül 150 évig lesz ele­gendő. — HAZATÉRNEK a hegyeshal­mi magyar határőrség diszidált tagjai. November 4-én tisztjeik pa­rancsára lépték át illegálisan a ha­tárt, most mind a tizennégyen visszatérnek Magyarországra. Valóság lesz a sok filmszereoből — Gina Lollobrigida gyermeket vár Glna Lollobrigida. a világszerte ismert és közkedvelt olasz filmszí­nésznő új szerepre készül: hama­rosan nem a mozivásznon, hanem az életben „játssza“ az anya sze­repét. Júliusra gyermeket vár. Gina Lollobrigida 1949 január 15-én ment férjhez és azóta a sajtó már több Ízben írt arról, hogy a kiváló filmcsillag gyermeket vár. A minden alapot nélkülöző hírek nyomán egész kelengyeáradat lepte el Lollobrigida lakását: rajongói „gondoskodni’’ kívántak az újszü­löttről. így aztán Lollobrigida most nem „küzd” kelengyegondokkah Az újsáírók kérdésére azt válaszol­ta, hogy egyaránt örül akár leányai akár fia születik, de a legjobban mégis „ikreket szeretne.11 80 fokos víz — 2385 méter mélyből Az északkaukázusi „Naljcsik“ üdülő közelében forró ásványvíz­­forrásra találtak. A hatalmas for­rás egyik furatán 2.385 méter mély­ről tör fel a viz. máshol 900 mé­ter mélyen található. A 2.385 méter mélyről feltörő viz hőfoka 80 fok. A forrásból naponta több mint — 80.000 liter viz jön a felszínre; Az idén az uj ásványi forrás kö­zelében iszapgyőgyintézetet és két 300 ágyas szanatóriumot építenek; Az eddigi kutatások azt bizonyít­ják. hogy egy forróvizü földalatti medencére találtak, ahol a viz hő­foka még 110 foknál is magasabb. A tervek szerint több fúrótornyot ál­lítanak fel. s ezeken keresztül lát­ják el forró vízzel a várost és az üdülő központifűtéses házait A szem hatalma Ambourghot. a híres oroszlánsze­­lidítőt egyik nap megkérdezte va­laki egy étteremben, mitől van olyan nagy hatalma az állatok fe­lett. „Megmutatom nekik, hogy egyáltalán nem félek tőlük és nem veszem le róluk a tekintetemet“ — mondta Ambourgh. aztán így foly­tatta: „No várjon, majd mindjárt bebizonyítom tekintetem hatalmát.’’ Ezzel merően ránézett egy idegen­re a szomszéd asztalnál Ez egy idő múlva felállt és úgy ment Am­bourgh felé. mintha meg lenne bá­­bonázva. Hozzáérve egy csattanó pofont kent le az oroszlánszelidí­­tőnek és így szólt: „Ha még tovább is rám bámul, a másodikat is meg­kaphatja, ;; .’* Ambourgh azóta ál­lítólag nem próbálja ki embereken szemének hatalmát. Európa legnagyobb sóbányájában Húsz másodperc alatt hatvan méter mélységbe ereszkedett a lift Krakkó közelében, Wieliczkában, Európa legnagyobb sóbányájába. Ezek a sóbányák a IX. században keletkeztek, 1105-ből származó tör­ténelmi okmányok már megemlé­keznek a sóadóról, amelyet a wie­­liczkai bányák fizettek. A falak sóból vannak, a levegő­nek sós íze van, sólépcsőkön hala­dunk lefelé, sókerítésre támaszko­dunk. Sok százezer turista járta már végig ezeket a hosszú zegzugos folyosókat, amelyek nem a munka­helyre vezetnek, hanem a bánya tu­risztikai érdekességei és szépségei felé. A lengyelek, akik féltékeny gonddal őriznek minden nemzeti kincset, a régi idők minden szép hagyományát, nagy súlyt helyeznek arra, hogy ez a bánya is megma­radjon a maga szépségében. A villanyvilágításos, 55 méter hosszú, 17 méter széles és 12 méter magas helyiséget, a Szent Kuni­gunda kápolnát, 27 éven át építet­ték a bányászok. Gyertvatartók, szobrok, domborművek, faragvá­­nyok díszítik. Mindezt kristálysóból faragták. A sóbavájt barlangok és termek nincsenek pillérekkel meg­erősítve, sem pedig alátámasztva! Másfél méter vastag sóréteg óvja páncélszerűen a barlangokat a be­­om lást ól, A tizenegy méter mélységű, sós­vizű tavon vasárnaponként csónak viszi a turistákat a földalatti kirán­dulásra. A bánya- ma 135 méter mély. A W.eliczkában bányászott ső élelmezési célokat szolgál. Kristály­sót is bányásznak, ezt főleg tanul­mányi célokra, optikai vizsgálatok­ra használják. A só kitermelése év­századokkal ezelőtt kézzel történt j kaparták. Később csákányokkal; Most már gépekkel, elektromos árammal, sűrített levegővel folyik a só bányászása. A wieliczkal bá­nyákban évente kb. 100 000 tonna timsót és 50 000 tonna konyhasót termelnek. Tudósok becslése sze­rint a bánya földalatti sókészlete kb. 200 millió torma. Hipnózis a dohányzás ellen Henry Blythe, angol hipnotizőr hanglemezeket terjeszt, amelyek­kel állítólag le tudja szoktatni „pá­­cienseit1’ a dohányzásról. A hang­lemezekhez mellékeli saját fényké­pét, amelynek hipnotikus tekinte­te „könnyű hipnózisba’’ helyezi a nézőt. Amint ez az állapot beállt, a hanglemezről Henry Blythe hang­ja azt szuggerálja a hallgatónak; hogy nem is kívánja a dohányzást; s arra inti. nehogy a dohány teljes elhagyása után lógó orral járja a világot. A hanglemez ezekkel a szavakkal ér véget: „Most már felébredhet“. Blythe azt állítja. —« hogy a hanglemezzel közvetített kezelés ugyanolyan hatékony, mint a személyes. Szép asztal - Jtí Él VÁGY Nincs kellemesebb, mint a napi munka után leülni egy szépen, íz­lésesen megterített asztal mellé és elfogyasztani a jóízű vacsorát. A szép terítés csakúgy fontos, mint az ízletes vacsora. Néhány egysze­rű tanáccsal próbálunk útmutatást adni a szép terítéshez, tetszetős tálaláshoz. Ha felvágottat veszünk vacsorá­ra, tálon szervírozzuk, mert a la­pos tányér nem olyan csinos, mint a tál. Vegyünk három-négy kisebb tálat, erre tegyük rá a felvágottat, vajat, sajtot. A felvágottnak szed­jük le előre a héját és a szelete­ket helyezzük szépen egymás mel­lé. Télen savanyúuborkával, ta­vasszal néhány félbevágott retek­kel, nyáron gerezdekre szeletelt zöldpaprikával rakjuk körül a fel­vágottat. A kenyeret kosárban tegyük az asztalra, a kenyérkosárba terítsünk kézimunkát, vagy tiszta szalvétát, de megteszi papírszalvéta is. Mindig terítsük meg az egész asztalt. Ha teát is készítünk, a csé­széket csészealjra rakjuk. ízlése­sebb is így. meg aztán a forró teás­csésze tönkreteszi a fényezett asz­talt. ha pedig kilötvög. elmaszatol­­ja az abroszt. Általában nagyon cél­szerű a lemosható viaszosvászon, vagy a méterszámra kapható min­tás plasztik. De hiába terítettünk meg akár­milyen csinosan, ha a gőzölgő le­vest fazékban, az illatozó főzelé­ket lábasban visszük be. Ne tegyük — még akkor se. ha nagyon nem szeretünk mosogatni! A lábas-fazék problémát a leg­egyszerűbben a tűzálló edények oldják meg. Főzhetünk, tálalha­tunk is bennük. Csak arra kell vi­gyázni, hogy nyílt láng ne érje az edényt. Ne csak a leveshez adjunk me­rőkanalat és villát, mert nem ízlé­ses, nem is egészséges, ha minden­ki a saját evőeszközével nyúl bele a közös tálba. A salátához ne felejtsünk el kis­tányért is adni, szárnyashoz, hal­hoz pedig csonttányért; Mielőtt kimondjuk, hogy „kész az ebéd”, még egyszer nézzük meg az asztalt, helyén van-e a ső. ke­nyér, viz, fogpiszkáló, kés, villa, kanál, pohár. Ha kicsi az aszta­lunk, állítsunk melléje egy másikat tálaláshoz. Terítsük le abrosszal, vagy szalvétával és a „kellékeket’1 tálalókanalat, villát, poharat, sőt kenyeret, vizet erre tegyük. Jó étvágyat a szépen terített an» tálnál! 4 I

Next

/
Thumbnails
Contents