Tiszavidék, 1957. január (11. évfolyam, 13-26. szám)

1957-01-22 / 18. szám

2

riSZAVIDEK

1957. január 22.

Emlékezzünk lljicsre • •.

V. Ohromenkó.

KÉSÓ ESTE BESZÉLGETNEK

A világ haladó emberiségének Uiuglclkű vezére és tanítója, Lenin halálának 33. évfordulója alkalmából közöljük ezt a megemlékezést.

Jhsyszerű családi körben gyűltek össze egy este az üreg lakatos, Iván Vasziljevies Rizenkov lakásán fegyvergyári barátai. Hárman közülük csak fiatal korukban szagoltak puskaport a polgárháborúban. Egyikük egy zömök, erős, élesszemű legény, a szovjethatalomért folyó harc füzében kezdte meg életét mint harcos, ketten pedig a házigazda és egy másik vendég, már az 1905-ös forradalomban is részt vettek.

Kinn lassan ereszkedett le az áprilisi alkony. A tágra nyitott szellőztetőablakon keresztül a gyári kürt hangjával együtt betódult a rügyező alma- és topolyafák bóditó tavaszi illata. Az asztal körül ülők Leninről beszélgetek.

Mindegyikük egyszerű, keresetlen szavakkal mondta el gondolatait. Egyrc-másra olyan dolgokra terelődött a szó, amelyeknek — első pillantásra — semmi közük sem volt a nagy vezérhez. A munkások a rég elmúlt időkről beszélgettek, a cári fegyvergyár ké nyszemiunka-rendjéről, a műhelyek berendezéséről a forradalom előtt és ma, a napfényes kertekre emlékeztető bölcsődékről, a Vörös Hadsereg erejéről, a munkástelepek villamosításáról. Mindebben Vladimir lljics bölcs irányító kezét látták.

Egyszer csak elhallgattak a vendégek. A teáscsészéket mosogató háziasszony otthagyta az edényt és közelebb húzódott az asztalhoz: Alexéj Vasziljevies Golubov, fegyvergyári mester, vette át a szót.

Golubovot 1919-ben az a szerencse érte, hogy bekerült a Központi Végrehajtó Bizottság katonai iskolájába, melynek hallgatói őrszolgálatot teljesítettek a Kremlben, Mintegy négy évet töltött Alexéj Golubov ebben az iskolában és ez idő alatt sokszor látta Lenint.

Ezek az emberek soltat olvastak Leninről, látták színdarabokban és filmeken, de most különösen mély áhítat fogta el őket: a lángeszű gondolkodó, a legdrágább ember, a vezér életének egy élő tanúja állt előttük és szabadon kérdezhették őt mindenről. Golubov elgondolkozva fújta a füstöt és beszélt Leninről.

őt Kreml kertjét egészen belepte a zúzmara. Alkonyodik. Az egyik ösvényen lassan lépked Lenin, ez- Időlájt mindig sétálni szokott. Az út mentén, a hóban, gondtalan gyereknépség játszadozik. Vladimir lljics mosolyog és arrafelé veszi útját. Egy perccel később már vidám zenebona hangzik fel — a kisfiúk megtámadják a nagy bácsit. Kerek kis szőrmesapkája a tarkójára csúszott, a porzó hógolyók egészen belepik.

Frissen, ragyogóan tér vissza sétájáról. A bejáratnál felmutatja az őrnek igazolványát és könnyedén megy fel irodájába, a negyedik emeletre.

Az őrök, magukat feszesen kihúzva néznek Lenin után. Lenyűgözi őket a rendkívüli energia, amely ebből az emberből árad, akinek neve harsogva visszhangzik az egész világon, széltében-hosszában. Az őrök jól tudják, hogy nap mint nap már reggel munkája mellett ül és dolgozószobájának ablakai csak akkor sötétednek el, amikor a Kreml toronyórájának harangjátéka elüti az éjfél utáni ke ttot i.-.

... 1920 tavasza. A Kreml óriási területén, ahol sok ház és hivatali helyiség van, sürgős munkát kell elvégezni: lebontani az öreg, korhadt épületeket, néhányat kitatarozni és előkészíteni télre tűzifát.

Nos, amint az már akkoriban szokás volt, vidám zeneszóra felsorakoztak a Kreml összes munkaképes alkalmazottai, elől a katonaiskola növendékei és mentek a szubbotnyikra.

Dolgoztak rendesen, azt meg keli hagyni, de azért minden félórában abbahagyták néhány percre a munkát, hogy egy-egy cigarettát elszívjanak.

Egyszer csak megjelent Vladimir lljics, vele Kalinin és Dzserzsinszkij és hozzáláttak gerendákat cipelni. És milyen lelkesedéssel! Erre azután mindenki abbahagyta a dohányzást. Megnyomták az emberek a gombot, csak úgy porzottak a gerendák. Még a zenészek se állták meg, hogy tétlenül nézzék, hogy dolgoznak a többiek, lerakták hangszereiket a földre és ők is nekiláttak téglát hordani.

Dolgozott Lenin vagy három órát és még tovább is dolgozott volna, egészen késő estig, de futva jött a Népbiztosi Tanács titkára és elhívta valami fontos ügyben...

— Lenin maga cipelte a gerendákat — kiáltott fel lelkesen egy fiatal legény. — Én bizony nem engedtem volna meg neki, hogy hozzányúljon.

— Ej, fiam — szólt közbe meghatottan az öreg Gumov — gerenda, gerenda. — Olyan idők voltak azok. Szovjetoroszország akkor még csak épült. És ez a személyes példaadás nagy szerepet játszott.

Az asztal körül egy percig mély, áhítatos csend uralkodott.

— Bizony nagy dolgok történtek — folytatta Golubov. — Az emberek harcolták, éheztek, meghaltak tífuszban, meghaltak a számtalan sok fronton egy nagy eszme nevében. S mindaz, amit Lenin ígért a népnek, most a szemünk láttára valósul meg. Nézzétek csak meg iskoláinkat, kolhozainkat, iparunkat, hadseregünket, életünket.. .

Jóm 1SIVÄN:

SZÖKEVÉNY

*32.)

C zárónál nem találta mái' helyét seholsem. Az otthoni légkör mindjobban elmérgesedett. Inci szüntelenül konok arccal járt-kelt, éppencsak szóbeállt vele, ha valamit Kérdezni merészelt. Mikor u hazament, tüntetőén bevonult a lakás valamelyik jól szeparált zugába, s kerülte még a közelségét is.

Jenő megpróbálta ivásra adni a fejét, de ez nem ment neki. Éppenúgy, mint sokaknak nem, akik komolyan veszik az életet s bármi éri őket, végleg elbukni nehezen tudnak,

A gyárból jövet csak a Keletiig bírta türelemmel a villamoson. Ott leszállt, hogsr legalább a gyaloglással vezesse le állandó nyugtalanságát. Óriási igyekezettel terelte el gondolatait siralmas helyzetéről. A város most szürke, rozsdás kő- és vasrengetegnek tűnt a szemében, A földre csak nyüzsögni, güzülmi, napvilágot látni másztak le az ég felé kapaszkodó szikla váraik bői a csikorgó, jajongó gépektől leigazolt, sápadt, hajszolt emberek.

Egy-egy kellemes emlék enyhített csali valamit ezen a búskomor szemléleten. Itt a Népstadionhoz vezető utca. Eszébe jut, hogy a budapesti angol—magyarra még a kordont is reménykedve ostromolták a drukkerek. Egyikük sem volt futballrajongó, de milyen büszkén, simán sodródtak át a jegyellenőrzések labirintusain. Azon a napié-* nyes délutánon, u százezres tömegben úgy érezték magukat, mintha földi jóviselkedésük jutalmaként a mennyországba nyertek volna bebocsátást;

A Csángó utcából dohos, nyivkos pince- és szemétszag keresztezte a Thököly út ódon langyosságát. Az út közepén haladt éppen, mikor a háta mögött ismerős hangot hallott. Megrezzent, annyi gúny és érdes íelelősségrevonás volt a néhány szóban.

—• A fiatalúr azért már észrevehette volna, hogy a Keletitől követem.

Olga volt. Ijedtében nem mert hátc- nézni, míg fel nem lépett a járdára. Ott fordult meg s bevárta. El nem tudta képzelni, mi lesz. A i'égzetec éjszaka óta úgy kerülte, mint gonosztevő a bűntett szmhpjyét. Kikereste a gyárban azt a folyosót, ahonnan ellenőrizhette, mikor hagyja él az üzemet a lány. Utána nagysokára mert valósággal kisurranni a leap un és torkában kalapáló szívvel, se jobbra, se balra nem tekintve szökött a Villamosmegállóig. Úgy gondolta, legegyszerűbb ilyen kíméletlenül szakítani. Ez annyira sértő, sót embertelen, hogy Olga már csak büszkeségében is megutálja.

Ncshát, mégis bekövetkezett, aminek cl kellett jönni.

— Ne légy már ennyire begyulladva — sajnálkozott tutyhnutyiságán a lány. — Legalább menjünk tovább..; Ne félj, nem eszlek meg..; Elég, hogy engem elfogyasztottál s eldobtál, mint egy csikket

Szirmai most tért annyira magához, hogy jobban megnézze a keserűen kifakadó nőt Bélesajdult valami. Megérezte: Olga is válságba került. Szőkesége most is szőkeség volt, de ápoltság nélkül. Hajú elveszítette eleven, fényét, kifakult, mint az árnyékos oldalon levő borbélyüzlet reklám-fején a szőke frizura.

Az is most tűnt fel néki először, milyen erős nyaka van a lánynak. Nem is tudja, mi takarhatta el eddig előtte. Arcbőre a nappali világításban. száraznák hatott. Hogy érezhette esténként selymesnek, csiklandozónak? A járása pedig? Szegletes, darabos, persze most jött ő is a gépek közül.

Legalább azzaL kerülne ki az egérfogóból, hogy ellenszenvesnek lássa a lányt, a volt szeretőt, s tudjon vele, ha szükség lesz rá, gorombáskodni is.

Gonosz képzelgése aláfestéseként hátborzongató, pontossággal kacagta telibe a lány.

— Ne félj, nem akaszkodem a nyakadba, csak egyszer még akartam találkozni veled. Nem is azért, hegy sírjait, hanem mert te voltál az első férfi, altit becsültem.

— A feleségem küesctt bennünket, mikor utoljára veled voltam a ligetben. Kitört a családi botrány — intézte volna cl Jenő vagányos nagyvonalúsággal az ügyet.

— Szóval... — vált szokatlanul komorra Olga hangja — szóval tényleg csalt érzéki tüzedet oltottad nálam .::

Jenő hátán végigfutott a hideg. Már-már ellentmondott s mentegetőzni akart. De maga is megdöbbent, mit libbentett fel érzéseiből a lány. Kíméletlen világossággal most állt elébe a kérdés: meglátta-e ismeretségük során Olgában a szeretőn kívül, az embert is? Kérdezte-e valaha, hogy él, vannak-e gondjai. A bátyjáról sem tud semmit, pedig már egy éve tart közöttük a kapcsolat. Csak azt látta az egyszerű kis lakásból, ami érzéki gyönyörét, nem zavarta. Émelygés fogta el. Századparancsnoka jutott őszébe. A nem tiszti állományúak közül őt tartotta csak arra méltónak, hogy személyi problémáiba beavassa. Gőgös, arisztokrata megjelenésű ember volt s örök beszédtémája — a nő. Ez mondta neki egyszer: .,Te, Szirmai, mitől van az, hogy az ilyen magasabb körökből való fiú, mint ón, az alsóbb társadalmi osztályból való nőket nem vagyok képes nőknek, egyáltalán embereknek felfogni. El nem tudom képzelni, hogy az a nő, akivel az éjszaka dolgom volt, meg tudna sértődni, mert önérzetében megbántották. Ha összerzámának vele egy szobába, semmiről, abszolút semmiről nem volna közös témánk. Az ilyen nőt csak arra tartom alkalmasnak, hogy ha nem bír magával az ember, hát..; szóval érted. Ez a kis szuka is, a tegnapi, csak bámult rám, mikor megleptem egy kamrában — épp egy tanyában állítottuk fel a telefonközpontot s ott akadtam rá. Nem is volt ideje ellenkezni. Utána jóformán rám se nézett, csak végezte a dolgát tovább... Hát ember az ilyen nő?”

Akkor annyira elképedt ilyen aljasság hallatán, hogy hányingere támadt. Szó nélkül otthagyta parancsnokát.

Nem ilyen fokú ugyan, de aljasság tőle ia, amit Olgával tett Csak addig és abból a szempontból volt neki jó, míg volt valaki, akiben a testi gyönyörnek valami új oldalát kiélte s akinek lelki szennyesét kiteregethette. Soha eszébe sem jutott ,hogy Olga ugyanolyan dolgozó ember, mint o. Bár most rémlik mintha visszacsengenének az első pásztorórák beszélgetéseinek erre vonatkozó részletei.

— Csak nem a lelkiismeret bánt j°. a fiatalurat? — gúnyolódott kegyetlenül a lány.

(Folytatása következik.)

A lengyel, választásokról

(Űsssefoeluló)

Wladyslaw Gomulka szombatesti rádióbeszéde

Varsó (MTI). A Tanjug jelenti: Wladyslaw Gomulka. a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára szombaton este rádióbeszédet mondott, amelyben felhívta a választók figyelmet, hogy a vasárnapi választásokon tulajdonképpen arról döntenek, vajon Lengyelország a szilárd, egyenes és sima utat választja-e, azt az utat, amelyen .haladva az ország minden tekintetben fejlődhet cs erősödhet.

Wladyslaw Gomulka rádióbeszédének további részében hangsúlyozta, hogy a választók, amidőn a nemzeti egységfrontba egyesült politikai pártok jelöltjeire szavaznak, voltaképpen azt az utat szavazzák meg, amely "zavatclja Lengyelország számára a függetlenséget, cs a szuverenitást, a biztonságot, a békés külpolitikát, a gazdasági fellendülést és a dolgozók jobb életét, a szocialista törvényességet és az igazság megvallását.

Beszéde további részében Gomulka felhívta a választók figyelmét. hogy a szocializmus ellenségei anarchiába akarják dönteni az országot. Miután hangsúlyozta, hogy Lengyelország csak mint szocialista ország maradhat független és szuverén állam és hogy a Lengyel Egyesült Munkáspárt első biztosítéka volt az ország függetlenségének, Wladyslaw Gomulka kijelentette:

Pártunk jelöltjei nevének kitörlése a szavazólapokról országunk függetlenségének kitörlését jelenti, ez pedig egyenlő Lengyelország letörlésével Európa térképéről!

Ezért Gomulka felszólította a munkásosztályt, a parasztságot. a dolgozó értelmiséget és az ifjúságot, szavazzanak a nemzeti egységfront jelöltjeire.

Rádióbeszéde végén Gomulka hangoztatta, ha a szavazók a választólapokon szereplő jelöltek nevének áthúzása nélkül szavaznak, olyan képviselőket választanak, akik: jő. békés, biztos útra vezetik Lengyelországot, amelyen haladva megvalósul a fejlődés és minden egyes lengyel számára a jobb élet is.

A PAP tudósítása.

Varsó (MTI.) A PAP tudósítója jelentette, hogy egész Lengyelországban, városokban és falvakban a kora reggeli órák óta nagy lendülettel folytak a választások. A választók egyedül vagy csoportokban özönlenek a választóhelyiségekhez, hogy eleget tegyenek állampolgári kötelezettségüknek. Pontosan reggel 6 órakor, amikor megnyitották Varsóban a 124. számú választókörzet szavazóhelyiségét, nagyszámú választó lépett be a helyiségbe. Egyesek közülük már hajnali négy óra óta vártak a szavazóhelyiség megnyitására. A szavazók első hulláma hat óra húsz perckor eltávozott, amikor Jozeí Cyrankiewicz, a minisztertanács elnöke, a Szejm

krakkói képviselőjelöltje lépett be a szavazóhelyiségbe. Cyrankiewicz egyenesen a krakkói vonatról érkezett.

Több ipari központban az éjszakai műszakban dolgozók egyenesen a munkahelyről indultak szavazni.

A varsói 14. számú választókörzet szavazóhelyiségóben, ahol Gomulka, a Lemp első titkára leadta szavazatát, mintegy ötven lengyel és külföldi újságíró és fotóriporter tartózkodott. Gomulka és felesége 9 óra öt perckor szavazott. Gomulka, a lengyel rádió külföldi adása egyik riporterének kérésére néhány szót intézett a külföldön élő lengyelekhez és a választások alkalmából üdvözölte őket. Amikor Gomulka elhagyta a választóhelyiséget, az épület előtt összegyűlt tömeg lelkesen megéljenezte.

S»5

Vasárnap pontosan 22 órakor egész Lengyelországban lezárták a szavazóhelyiségeket. Ezzel befejeződött a választás, amely egész nap megszakítás nélkül folyt. Sok szavazóhelyiséget már korábban bezártak, mert a választók száz százaléka leadta szavazatát.

A választóhelyiségek lezárása után a körzeti választási bizottságok elnökei az egész országban a bizottságok tagjainak és a politikai pártok, társadalmi szervezetek megbizottainak jelenlétében felnyitották a körülbelül 16.000 választási úrnőt és megkezdődött a szavazatok megszámlálása.

A végleges eredmények közzétételére valószínűleg január 23-án szerdán kerül sor, hivatalos közlemény formájában. A nagyobb választási kerületek, mindenekelőtt a nagyvárosok eredménye azonban már korábban ismeretesebbé válhat.

A választások légköre és az a tény, hogy a szavazók legtöbbje nem vette igénybe a szavazófülkét, hanem kihúzások nélkül szavazta meg a listát, valamint, az a határozott magatartás, amelyet a választók az itt-ott felűnt egyéni kilengésekkel és zavartkeltésekkel szemben tanúsítottak, arra enged következtetni, hogy a választóközönség magáévá tette a Lemp és a többi politikai párt felszólításait, hogy a lista elején szereplő jelölteket válassza meg.

Az AP jelenti:

Varsó (MTI.) Az AP jelenti: nem hivatalos, de megbízható jelentések szerint vasárnap Lengyelországban a választásra jogosultak 90 százaléka szavazott, sőt egyes városokban még ennél is több. Az AP feltevése szerint a szavazóknak legkevesebb 70 százaléka elfogadta az egységes listát.

Az AP szerint a választás ilyen eredményének elérésében fontos szerepet játszott G,©műika szombat esti beszéde, valamint a katolikus egyháznak az a felhívása, hogy ne bojkottá!ják a választásokat.

Dudás Józsefet és Szabó Jánost kivégezték

A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának katonai kollégiuma ítéletet hozott Dudás József és Szabó János büntetett előéletű kalandor, eUenforradalmárok ügyében. A bíróság a vádlottakat népi demokratikus államrendünk megdöntésére irányuló fegyveres felkelés szervezésének bűntette miatt vonta felelősségre. A hatnapos tárgyalás során a bíróság a vád és a védelem 39 tanúját hallgatta ki. A tanúk meghallgatása után Dudás József vádlott kiegészítő tanúkihallgatásokat kért. A bíróság a kérésnek helyt adott és a védelem újabb öt tanúját hallgatta meg. A vád- és a védetem tanúi a tárgyalás során bizonyították a vád tárgyát képező cselekmények elkövetését. A bíróság Dudás Józsefei és Szabó Jánost egyhangúlag halálra ítélte.

Dudás József az 1956 október 23-i ellenforradalmi cselekmények egyik hazai szervezője és vezetője volt. Október 27-én megszervezte a Széna-téri, majd a II. kerületi, úgynevezett forradalmi bizottmányt. Október 28-án, fegyveres harc után megszállta a Szabad Nép székhazát, és ott létrehozta az „Országos Magyar Forradalmi Bizottmányt,” Dudás volt a fegyveres felkelésben résztvevő csoportok egyikének vezetője, önmagát a „Forradalmi Bizottmány’1 elnökének és főparancsnoknak nevezte.

Október 29-én megjelentette az ellenforradalmi erők egyik saitóte-rmékét, a „Függetlenség“ című napilapot. A lapban közölte az úgynevezett forradalmi bizottmány 25 pontból álló követelését, szervezte az ellenforradalmat, uszított.

fegyveres harcra hivott fel a népi demokratikus államrend megdöntésére. Felhívással fordult a Biztonsági Tanácshoz és kérte, hogy katonailag segítse a magyar népi demokratikus rend megdöntését. Parancsnoksága alatt 200—300 főnyi fegyveres csoport állt. Fegyveresei Dudás utasítására fosztogattak és gyilkoltak: kifosztották többek között a Corvin Aruházat. A Corvin Áruház előtt 3 embert felkoncoltak, s más különböző terrorcselekményeket. hajtattak végre.

Fegyveres bandáival megtámadta és elfoglalta a Külügyminisztériumot azzal a céllal, hogy a minisztérium rádióján keresztül kapcsolatot teremtsen imperialista erőkkel.

Dudás József a Széna-téri fegyveres ellenforradalmi csoport©!: parancsnokává Szabó Jánost nevezte ki, alezredesi rangfokozatban. Szabó János c-gy 50 főbő! álló „speciális csoportot” is vezetett, amely különleges terrorista feladatokat hajtott végre: kommunistákat kutatóit, fel, letartóztatásokat foganatosított. A letartóztatottakat a Maros-utcai laktanyában megkinozták és többeket kivégeztek.

A Dudás cs Szabó parancsnoksága alatt működő terrorista fegyveres csoportok barrikádok mögül, házakból tüzet nyitottak a rend védelmére kirendelt katonaságra, az elrendelt tűzszünetet megszegték, s ezzel fővárosunk lakosságának rengeteg szenvedést, többszázmilliós kárt okozta!:.

Az elítéltek kegyelmi kérvényét elutasították. Dudás Józsefen é? Szabó Jánoson az ítéletet 1957 január 19-én reggel végrehajtották;