Tiszavidék, 1957. január (11. évfolyam, 13-26. szám)

1957-01-20 / 17. szám

1957- laíiuár SO.

Tanulni kell as eddigi hibákból

A jászberényi Fémnyomó- és Lemezárugyárban újra bontogatja szárnyait a párt. Igaz, kissé még nehezen megy, nehéz az első lépés, de eddig már 75-en, nagyobbrészt műnk ásem berek — beálltaik a sorba. A régi MDP alapszerv körülbelül 300-as taglétszámmal működött, most nem lesznek enynyien, de talán nem is baj — így mondják:

— Legyen csak fele, vagy kevesebb, de azok valóban meggyőzodéses embereit, harccsak és olyanok, akik semmit sem akarnak eltakarni a piros könyvvel.

Molnár elvtárs, az elnökség tagja hibáztatja a vezetőséget is, nincs megelégedve az eddigi munkával.

— Eddig csak felvettük, aki jelentkezett, nem beszélgettünk velük. Jóval nagyobb lenne a létszámunk, ha az intézőbizottság tagjai felkeresnék az embereket, a régi tagokat, s megkérdeznék, mi az álláspontjuk.

— De ez azért is Jő lenne,, mert jobban tudnánk vigyázni a párt tisztaságára. Most nemcsak tömegekre törekszünk. A következő taggyűlésen tervben van, hogy döntsünk egy-két ember felett, ha a tagság elfogadja, kizárjuk azokat, akik nem tisztességes céllal állták az MSzMP zászlaja alá.

A munkások álláspontja hasonló. Határozott kívánságuk, hogy a párt új alapokon szervezkedjék, az élcsapathoz méltóan új hód jón meg.

, Duirucz Pállal a TMK műhelyben találkozunk, középkorú munkásember — az elsők között jelentkezett felvételre. Egyébként ez az üzemrész — a párt bázisa a vállalatnál. Itt dolgozik a legtöbb régi jó szakmunkás s a magva pesti vasas. Kmetty Károly TMK-vezetőved az élen több, mint húszán lettek tagjai az új pártnak.

— Tudja, azért léptünk be újból — mondja Durucz elvtárs, — mert bíztunk abban, hogy a párt tanul az elmúlt évek hibáiból. Nem hagyja elfajulni a dolgokat s nem ad okot sem rá, hogy az októberi események megismétlődj enek.

— S hogy miért bízunk? — Mert látjuk ám és látnunk is kell az eredményeket. Nem igaz az, hogy az elmúlt tíz évben minden rossz volt. Fel kell hagyni mindenesetre a hibás módszerekkel. Ne szóljon bele az alapszervezet minden aprócseprő ügybe.

— fin alapszervezeti titkár voltam itt, megkívánták, hogy beleszóljak a műszaki problémákba, ellenőrizzem a vezetést. Ez helytelen volt. Mennyivel jobb az, hogy a munkástanács meghívja tárgyalásaira a pártvezetőség egy-két tagját és közösen munkálkodnak, semhogy parancsolgassanak. A párt irányvonalának így is érvényt lehet szerezni, anélkül, hogy „túl hosszú gyeplőt engednénk.’*

Egyelőre itt sem — csakúgy, mint más üzemben — nincs még kiforrott tapasztalat, sem hajszálpontos álláspont arra, milyen legyen az alapszervezet, a munkástanács és az igazgatóbizottság viszonya. Nem is lehet ezt intézményesen meghatározni, mindenhol a helyi adottságoknak, körülményeknek megfelelően kell kialakítania gyakorlatot

Bizonyos azonban, hogy nem fog helytelen irányba terelődni — és nem fog torzsalkodásra vezetni a közös célra való törekvés. A vállalat igazgatója, Goriánz Ignác pl. nemcsak tag, hanem beválasztották az elnökségbe is. Kommunista több műszaki vezető és egyre nagyobb az érdeklődés a vezető helyen álló értelmiség körében is.

így, mint párttagok hajtják végre a párt határozatait saját területükön. Nem lesz szükség arra, mint az ősszel előfordult, hogy a pártbizottság a műszaki Intézkedések tervével csaknem azonos feladatokat dolgozott ki Kardos Zoltán indítványára — kőtelező jelleggel — a párttag műszaki és gazdasági vezetők részére,

A vállalni is, pártszervezete is, komoly nehézségekkel küzd még. A közelmúltban sok dolgozótól kellett megválni a gazdasági nehézségek miatt. Ez bizony nem a legalkalmasabb idő a párt sorainak kiépítésére, a nevelő munkára. Azonban a veszélyes hullám már elsöpört, a gyár és dolgozó gárdája stabilabb helyzetbe került. Ez lehetővé teszi majd, hogy az alapszervezet mind szélesebb dolgozórétegeket vonjon bele aktívan a politikai munkába és állítson csatasorba a termelés érdéllé ben.

(P-a)

Hogyan dolgozzanak az EPOSZ szervezetek?

Megyénkben is megkezdték a falusi fiatalok az EPOSZ szervezését. A szervezés azonban igen sok nehézségbe ütközik. A volt EPOSZ tagok kiöregedtek már az ifjúsági szervezetből, a mai fiatalok pedig csak hírből ismerik az EPOSZ-t. Ezért tanácstalanok, hogyan kezdjenek hozzá a szervezéshez, milyen legyen a vezetőség, stb. Felkerestük az EPOSZ megyei ideiglenes intézőbizottságát és kértük: adjanak tanácsot a szervezést illetően. Az alábbiakban közöljük az ideiglenes szervezőbizottság tájékoztatóját:

' Sok gondot okoz fiataljainknak h szervezet megalakítása. Leghelyesebb az, ha a falu fiataljaiból egy előkészftőbizottság szervezi és készíti elő az alakuló taggyűlést. A fiatalokat jelentkezés alapján vegyék fel a szervezetbe. Egy füzetbe vegyék nyilvántartásba őket. A megalakulásról készítsenek rövid jegyzőkönyvet (vezetőségi tagok nevei, alakuló létszám) ezt küldjék be az EPOSZ megyei szervezőbizottságához, amely engedélyezi a szervezet működését. Később a központtól kapnak működési engedő' yt. Ezután csak olyan szervezet működhet, amely rendelkezik ilyen működési engedéllyel.

Milyen legyen a vezetőség összetétele, létszáma?

E téren is követjük az EPOSZ régi jó hagyományait. A szervezet élére elnököt, a taglétszámhoz viszonyítva alelnököket, a gazdasági ügyek intézésére háznagyot, ezenkívül kulturos, sportos és a szükséghez képest más vezetőségi tagokat is választhatnak.

Az EPOSZ-on belül a lányok foglalkoztatása érdekében létre kell hozni az EPOSZ lánykoszorút. A lánykoszorú külön vezetőséget választ. A koszorú elnöke tagja az EPOSZ alapszervezet vezetőségének, lehetőleg alelnöke legyen. Helyes, ha a lánykoszorúnak, — ahol erre a lehetőség megvan, — az alapszervezet helyiségében külön szobát biztosítanak, amit a lányok saját ízlésüknek megfelelően rendeznek be.

Élénken foglalkoztatja a megalakult szervezetek vezetőit, hogy lesz-e tagsági könyv és kell-e tagdíjat fizetni? Az EPOSZ szervezetekbe jelentkezett fiatalokat a későbbiek folyamán fogják ellátni ideiglenes tagsági igazolványokkal.

Ami a tagdíjfizetést illeti: az eddigi ifjúsági szervezetek gyakorta tától eltérően a közgyűlés dönt a tagdíj összegének nagysága felől. Bélyeg nem lesz, a befizetés a tagnyilvántartásba, később a tagsági igazolványba lesz bejegyezve. A tagdíjból befolyt összeg felett az alapszervezet rendelkezik és semmiféle százalékot nem kell a felsőbb szerveknek befizetni.

A megalakult EPOSZ szervezeteknek a legfontosabb feladata most a téli időben a fiatalok foglalkoztatásának megszervezése, — szórakozási igényeinek kielégítése. A lánykoszorúk szervezzenek szakköröket. A kulturotthonok segítségével fogjanak hozzá kulturcsoportok létrehozásához, tanuljanak népitáncokat, színdarabokat, rendezzenek klub-délutánokat. Helyes, ha már most megkezdik a felkészülést március 15-e méltó megünneplésére*

B. K. M.

MM

K edves Barátom!

Az vagy, tudod: barátom. S éppen azért, mert az vagy, bizton érzem nem haragszol meg, hogy így a nyilvánosság előtt szólok Hozzád. Bizonyára megérted, hogy ezt azért teszem, mert úgy érzem, az, amit el akarok mondani: közügy.

Néhány nappal ezelőtt a Tiszavidék szerkesztőségével elhatároztuk, hogy egy kis rovatot nyitunk ezzel a címmel: Színház. S itt hetente, vagy kéthetente 50—60 gépelt sorban a színház gondjaival, elvi és tárgyi problémáival foglalkozunk. Eldöntöttük azt is, hagy az első cikk címe „A premier’' lesz.

íme, a rovat megvalósult. De az első cikk címe mégsem „A premier“ lett. Mert a premieren, a Bánk bán első előadásának végén történt valami. Találkoztam Veled.

— Hogyan tetszett az előadás? — kérdeztem.

Arcod nyugodt volt és közömbös.

— Mást vártam -r válaszoltad közönyösen.

És elmentél.

Tisztelem az emberek véleményét. Akár megegyezik az enyémmel, akár nem. Senkire nem akarom rátukmálnl sem a művészi, sem a világnézeti gondolataimat. Távol áll tőlem az is, hogy Téged kioktassalak, vagy az, hogy „megvédjem’’ az előadást, s az is, hogy dicsérni kezdjem* Nem erről van szó.

Nagyon szomorú szívvel ültem akkor este a nézőtéren. A foghíjas sorokat, üres páholyokat néztem, s arra gondoltam, hogy miért dolgozik a színész? Arra gondoltam, hogy kinek alkot a színész? A sok fáradság jutott eszembe, azok a gondokkal, problémákkal teli órák, nappalok és éjszakák, amikor fogamzott, érlelődött egy klasszikus magyar tragédia megformálása. Hát érdemes? — tettem fel a kérdést. Operett, csak operett szükséges? A Bánk bán érdektelen?

IV em akarok választ adni erre

1 ' a kérdésre, nem is nagyon rám tartozik, s bizonyára sok okot lehetne felhozni mellette és eile-VIZVÁLASZ'lO

ne. Azért mondtam el csupán, hogy megértsd, a lényeget.

A színház mindenféleképen — bárki is munkálkodjék érte, — egyben szent: a hivatásában. Bármilyen tehetségű színész is léphet fel, bármilyen tehetségű rendező formálja is az előadást, egy a kiindulópont: a művészet szeretete. És ha ezt tudomásul veszi az ember, ha ebből a nézőpontból indul el, elmondhatja, hogy „mást vártam’’, elmondhatja, hogy X, vagy Y ebben a jelenetben rossz volt. Mielőtt azonban ezt kimondja leveszi a kalapot a fejéről.

A színházat szeretni kell, kedves Berátom. Tudom, mi a válasz: „de hát én szeretem.** Ezt nem elég mondani. Minden megnyilvánulásában az embernek követni kell, — még akkor is, hogyha az előadásról elképesztően rossz véleménye van. Mert lehet senki sem tiltja, és nem is tilthatja, ez tökéletesen magánügye mindenkinek.

A színész egy kicsit meghal a színpadon minden este azért, hogy valami szépet, valami jót adhasson. Akár megsirattat Téged, akár megnevettet, egyre megy: érted dolgozik. Lehet, hogy nem sikerül neki valami, de a belső törekvése Feléd, Félétek irányul. S ezt nem lehet Barátom két szóval elintézni. Nem lehet kimért rideg arccal le--zve nyilatkozni.

E n tisztelem és nagyon becsülöm azt a pedagógust, aki fiatal szivének minden dobbanásával arra törekszik, hogy az énekkulturát szolgálja. Becsülöm lelkesedését, azt, amivel készül, hogy egy mese operát, vagy a „Lengyel Lászlót“ megtanítsa a gyerekeknek.

Tudom, hogy Neked is ez a véleményed, mert már beszéltünk is róla. Látnod kell, hogy a kettő között — legyen az tanítói, vagy színészi hivatás — nagy a hasonlatosság!

I tt van a kérdés lényege. A

szívben, a lélekben, a színház, a művészet szeretetében. Ez a vízválasztó.

Igaz barátsággal:

HÍVES LÁSZLÓ

Az MSZMP hírei

— Február 1-én megkezdik a

pártoktatást a szolnoki járásban. Tematikát a járási pártelnökség állítja össze, Ügy tervezik, hogy az időszerű bel- és külpolitikai kérdéseket vitatják meg a hallgatók. A részvétel szigorúan önkéntes.

—- A kisújszállási MSZMP elnökség tanyázó esteket szervez. Eddig két helyen tartották meg mintegy

TÓTH ISTVÁN: 31

SZÖKEVÉNY

(31)

A lenyugvó nap ferdén nyeste el

* az ablakkarikákat, így csak néhány nyalábot szórt be a drapp alapú, barna mintás falra. Félszemmel sandított be, mi történik az ünnepélyes csendben.

— Olyan jó így veled — suttogta szinte ólomban Inci. Végtelenül nyugodt vagyok, semmi más nem létezik számomra a világból, csak te..: Ha tudnád, mit kellett átélnem attól a felbőszült embertől, akit többé nem vagyok képes szerelemmel szeretni. Irtózom még a jelenlététől is. * * De mi lesz ennek a vége? Hallani sem akar a válásról, átkoz, fenyegetőzik, pedig hiába, csak jobban eltávolodom tőle ... Megmosta a lábam, megalázkodott. De kértem én tőle ilyen bizonyítékot? Nem tudok szeretni olyan férfit, aki földre borul előttem, akire nem nézhetek fel..s

A férfi — nem akarva megzavarni az asszony belső tusakodását — tapintatosan felkelt a fotel karjáról. A háta möRé kerülve lábujjhegyen a redőnyös iratszekrényhez lépett s a tetejéről óvatosan leemelt egy hegedűtöket. Halk kattanással kinyílt a vastag, fekete felkiáltójel alakú szekrényke, kivette a vonót s a hegedűt. A vonó két-három fehér szőrszála beleakadt valami sarkosba s lazán ráhanyatlott a hegedühúrokra. Azok megpendültek — már már csak a képzelet szülte a hangokat — mintha néhány katicabogár ugrott volna le róluk.

Aztán álla alá igazította a könynyű. kecses zeneszerszárnot, ujját futtatva a húrokon, kihallgatta az induló hangot s hegedülni kezdett.

Mint gyógyító balzsam lebegte be

a kis szobát a mélyhangok ölelkezése.

Borongva borult le az alkony;::

Éles fájdalom tépte szét az esti színeket, bele.jajdult a hegedű, szilaj hullámok verték a partot, zokogott a viharban vergődő szív. * • Sírtak, jajgattak a húrok s megkönnyebbülve csaptak át űzött sirályokként szelíden lebegő, pillanatokra simogató dallamokba. A hangokból lassan kiformálódott a „kedves, egyetlen kép1’. Felröppenő s alászálló futamok után siklott a vallomás: „Szeretlek Agnes!’’

A fergeteg nem ült el. elfedte a villanásra felderült napot s még veszettebb hullámokat korbácsolt — elsöpörte a homokba rótt „kedves betűket.“

Megállt a lélegzet, a két szerelmes szív félénken kalapált, a hegedű fája majd belehasadt, míg a dallamok süvöltő orkánjából megfestette a döbbenetesen gyönyörű, a nagy világűrt átfogó szerelemvíziót. A világot felperzselő lobogó óriás toll mennydörögve égette a sötét mennyboltozatra: „Szeretlek Ágnes!’*

Az asszony mozdulatlanul adta át magát a viharzó szenvedély hangjainak. Mikor testét, idegeit elengedték a rendkívül feszült percek, patakokban eredt meg a könnye. Felemelkedett, Ombódi felé indult.

— Csak téged szeretlek, téged vártalak. Szeretem a hangod, a mozdulataid, ahogy érzel, ahogy gondolkodói.::; semmi, semmi visszás nincs rajtad ... Veled megtalálom, ami szépség van az életben. Lehet, természetemben rejlő hiba. de számomra a szépség jelenti az élet igazi űrömét, Nálad

ezt megtalálom .:: Mikor kaptam ennyit a férjemtől? Mikor beszélgettem vele olyan gátlástalanul lelki vívódásaimról, mint veled a kicsi falunkban?

A fiút ellenállhatatlan erő vitte, sodorta az asszonyhoz. Lerakta a hegedűt, zengve kondult egyet a szárazfa az asztalkán. Két tenyerébe vette Inci szép, kigyult arcát és szemében a gyönyörű jövendőt kutatva alázatosan engedelmeskedett szíve parancsának.

— Tudnál-e a feleségem lenni •— virágom — virágom?

Könnyek csillogó drágagyöngyein át mosolygott á felelet.

— Egyedül a tiéd leszek ■;

Sokáig álltak egymást átölelve,

megnyugodva, megpihenve a szenvedély emésztő orkánja után.

— Mostmár ül’ünk le — kérte finoman a férfi. A fotelba süppedt s Incit a térdére ültette. Voltak prózaibb gondjaik, melyeket meg kellett beszélni.

— Vállalod velem a kislányt Is? Mert őt nem adom .... az apja úgysem sokat foglalkozott vele.-— Ilyen kérdés! Hisz ő szakasztott te vagy. Rajta keresztül lettem szerelmes beléd.... Emlékszel — a faluban hűséges nézője voltam hajnalonként, titokban..:

— Te biztosan nem vagy ilyen öreg, mint én? — pirult el zavartan Inci..; Én már...

— Egy szót se__— tapasztotta le a száiát a fiú. Mondtam már, hogy nekem huszonötéves vagy ..; Csak jöjj, jöjj minél hamarabb énliozzám.

Az asszonyka hangja újból elborult*

— Mit gondolsz, nem fogok meghátrálni? Lesz elég erőm vele szembeszállni, elvégre ő férfi? Nem török össze ostromaitól? Hátha Pötyike sem lesz hajlandó — bár téged nagyon megkedvelt *;: Te, én úgy félek, ha nem vagy velem. — Míg itt vagyok melletted, könnyűnek látszik minden, bárcsak örökre itt maradhatnék már most.

— Nem, nem *:. semmi, senki nem árthat már nekünk. Erezd, hogy gondolatban mindig melletted vagyok s ha bajban vagy, minden erőddel hívj engem, gondolj szerelmünkre. *; Fogadjuk meg, hogy a nap ugyanazon órájában feltétlenül egyszerre gondolunk egymásra. Mondiuk, — pontosan este nyolc órakor. Meglátod. müven erőt ad.

A hanyatló nap már csak a kinti levegőt festette meg erőtlen sugaraival, odabent homá'y lett.. A Találkozás hangulatába űj érzések vegyültek. Testük közelsége szította vérük buzogását s erősebben követelte jogait a vágy. A férfi simogató ujjai a szoknya szélén babráltak s egy tűszurásnyira beleégettek a ruha alatt, a térd felett szabaddá vált meleg bőrbe.

Inci megrázkodótt, gyorsan lecsúszott Ombódi öléből s tűzvörösen piilantot az ajtóra.

— Jóég! Az meg egész idő alatt nyitva volt. Bárki ránk törhetett volna.

A fiú már majdnem teljesen a szenvedély rabja lett. Félreértette az asszony aggodalmát s ugrott, hogy ráfordítsa a kulcsot.

— Ne tedd ezt velem — könyörgött Inci s hangján érzett a remegés .. * Mi’yen véleményed lesz majd a feleségedről?

Ombódi azonnal kijózanodott, visszafordult.

— Felejtsd ezt el — drága kis asszonyom — Ombódiné.

(Folytatása következik)

20—26 részvevővel. Mindkét helyen igen élénk viták folytak az ország jelenlegi helyzetéről. A megyei pártelnökség javasolja, hogy a megye többi városaiban és községeiben is szervezenek tanyázó estéket*

—• A jászapáti járásiban ötszáznegyven tagja van az MSzMP-nek* Ebből kettőszázötven olyan elvtárs, aki termelőszövetkezetben dolgozik*

*— A Nagykunsági Állami Gazdaságban 22 taggal megalakult az MSzMP alapszervezet. A tagfelvétel több mint két órahosszáig tartott. Valamennyi belépni szándékozónak alaposan megvitatták eddigi magatartását, bírálták hibáit* Olyan határozatot hoztak, hogy ezután is alaposan megnézik, kit vesznek soraikba.

— Szolnok város újabb két üzemében alakult meg az MSzMP alapszervezet, a Tiszamenti Vegyiművekben 12, a Tisza Bútorgyárban C taggal.

i— Jászberényben egy hét alatt nyolcvan volt MDP tag kérte felvételét az MSzMP-be.

•— Kunszentmártonban a felszabadulás utáni években minden héten tartottak pártnapot. Ezek a pártnapok mindig nagyon jól sikerültek. Évek alatt valóságos hagyománnyá vált ez. Az utóbbi időben azután abbahagyták. A községi MSzMP elnökség úgy határozott, hogy feléleszti ezt a jó hagyományt és ismét minden héten, szerdán vitaesteket tartanak.

HÍREK

— A jas/.ladányi községi tanács szakszervezetének kulturegyüttese 3 felvonásos vígjátékkal készül a farsangra.

— A szolnoki 39-es Rövid-és Bőrdíszmű áru özletbe közel 100 darab német gyártmányú, kiváló minőségű utazótáska érkezett a hét végén. Ebből az áruból október óta most kaptak először.

— Az utóbbi hónapokban csökkent a kínálat a kereslet viszont nagy a szolnoki Bizományi Aivházban. Ezért a budapesti központból 1000 szalmazsákot és több száz darab gyapjútakarót hoztak, amiket a honvédségtől vettek át.