Tiszavidék, 1957. január (11. évfolyam, 13-26. szám)

1957-01-20 / 17. szám

1957. január 20. TISZAVIDtK 3 Amivel nem lehet egyetérteni A Tlsaavidék hasábjain már több cikk jelent meg a Martíűi Tisza Cipőgyár munkájával kapcsolatban. Múlt év december 1-én „Kertelés nélkül..c. cikkben is történt utalás az üzem munkájára, mun­kástanácsának összetételére és arra, hogy néhányan akadályozzák a3 MSzMP üzemi szervezetének meg­alakítását. Azóta sok Idó telt <3. Az üzem­ben megalakult az MSzMP üzemi szervezet és a becsületes dolgozók közül egyre többen kérik a volt MDP-tagok közül az átigazolásu­kat. Ha az ember a Tiszavidék tájé­koztatása alapján vizsgálja csak az üzem munkáját, akikor azt látja, hogy ott minden rendben van, a vezetők legnagyobb gondja a ter­melés emelése, a munkalehetősé­gek biztosítása. A tájékoztatások alapján minden dolgozó jól érzi magát, helyre állt a rend és a fe­gyelem. Bár így volna! Sajnos azonban a szépen kiszínezett tudósítások el­takarják az olvasó elől — de első­­sor ban a Tisza Cipőgyár dolgozói elől — a makacs, való igazságot Sok cipőgyári dolgozó nem tudja és nem látja tisztán, hogy az utóbbi hetekben az ő nevükben milyen intézkedések történtek az üzemen belül. Ha valahol érvényesül, úgv a Cipőgyárban érvényesül — tisz­telet a kivételnek —, hogy „min­den szentnek maga felé hajlik a keze.” Térjünk a tárgyra. A Tisza Ci­pőgyár munkástanácsa végrehajtva a kormány 10—15 százalékos bér­emelési intézkedését, új besorolást állított össze. De hogyan? Azzal nem lehet egyetérteni. Kezdjük sorjában. Marosfailvi Ernőnek, a munkás­tanács elnökének fizetését, aki oki. 23-a előtt normás volt, 600 forinttal emelték és előléptették osztályveze­tőnek, Váczi Róbert, a munkás­­tanács elnökség tagjának fizetését 400 forinttal emelték és előléptet­ték főrevizornak, felesége fizetéséi 250 forinttal emelték. Ruják Endre munkástanácstag feleségének fize­tését 200 forinttal emelték. Kör­­möndi PM, munkástanácstag fe­leségének fizetését is 200 forinttal emelték. A munkástanács a besorolásnál nem fukarkodott más egyéneknél sem. Dr. Babinyec László jogászt előléptették gazdasági vezetőnek és fizetését 700 forinttal emelték, ő elvi irányítója a bajok keverésé­nek, a rend zavarásának. Hogy ne legyen egyedül, kapott segítségei is, egy gépírót, akinek fizetéséi ugyancsak 200 forinttal emelték. Holub János, a munkástanács el­nökségének tagja — volt horthysta miniszteri főtanácsos fizetését is 150 forfnttal emelték. Buczkó Jó­zsef 50 kh. kulák-fiút is előlép­tették és fizetését 250 forinttal emelték. Bisztricsányi Izabella osz­tályidegen, kitelepített, aki el volt váltva beosztásából, most vissza­helyezték és fizetését 300 forinttal emelték. Ugyancsak visszahelyezték csoportvezetőnek Kun Józsefet is és fizetését 250 forinttal emelték. Előléptették a röplabdáitok edző­jét Klenovics Tibor, volt hor­thysta tisztet is és fizetését 500 forinttal emelték. Ezt tették Néder Kálmánnal is, akinek fizetése — mivel jól tud a kormány ellen be­szélni — 450 forinttal emelkedett. Kovács Mihály fizetése 400 forint­tal, Kiss Irén kulák gépíró fizetése 200 forinttal emelkedett, sőt az en­gedett legmagasabb fizetésén felül kap, emelték Nyitrai Jánosné csendőr feleség fizetését is. Szauder Stefánia napközi vezető fizetését is emelték, mert sok szép tea-délutánt tud rendezni, ahol néhány munkástanácstag is részt vesz. Lehetne még a hasonló pél­dákat sorolni. Tehát mindazokat előléptették és fizetését emelték, akiknek nem sok közük van a munkásosztályhoz és a szocializmus építéséhez. De mivel szépen tudják az ellenforradalom jelszavait han­goztatni, a kormányt szidni, így szükséges a fizetésemelés. Miért ne a nép pénzén tevékenykedjenek a nép ellen. Van azonban az éremnek másik oldala is. És ezzel sem értünk egyet! Ugyanis az előléptetések úgy történhettek, ha másokat abból a beosztásból eltávolítanak. Kiket le­hetett eltávolítani? Nyilván a szo­cializmus leghűségesebb harcosait, a kommunistákat. Nyíltan nem me­rik üldözni őket. De találtak jobb fegyvert, leváltani, ill hivatalosan „áthelyezni” másik munkakörbe és fizetésüket csökkenteni, ugyanak­kor helyettük „megbízható”, a mun­kásosztály ügyéhez „hü“ embere­ket beültetni. Leváltottak kb. 30 kommunistát, ami néhány kivétel­től eltekintve, teljesen indokolat­lan. Ezzel nem lehet egyetérteni! Ezt azért tették, hogy a nemrég megalakult MSzMP munkáját ne­hezítsék, példát mutassanak arra, hogyha valaki belép, az úgy jár, mint a többi kommunista, munka­köre megszűnik. Leváltották Lukács Béla elvtár­sat és fizetését 300 forinttal csök­kentették. Ezt a sorsot kapta Ha­lász Ferenc, Vasiesek János is. Kálik Andor elvtársat azért váltot­ták le, mert alapszervi vezetőségi tag volt. Ugyancsak eltávolították Czapár Nándor elvtársat is és he­lyére Marosfalvi Ernő lett kine­vezve osztályvezetőnek. Leváltották Szöllősi József elvtársai is. A kommunisták nem érdemelteik fizetésemelést, Szlama Ferencné élvtársnő régi dolgozója az üzem­nek, egy munkakörben dolgozik és munkáját becsületesebben ellátja, mint Varga János, aki szeptem­berben került az üzembe, de ennek fizetését mégis 200 forinttal emel­ték, mert 6 nem párttag. Kiss Já­nosné elvtánsnőt, mivel belépett az MSzMP-be, régi munkaköréből — a könyvelésről — leváltották és fizikai munkára tiették. Leváltották Fazekas László elv­társat, a telep gondnokát és he­lyére egy deklasszált elemet tettek, akinek fizetését 300 forinttal emel­ték. Ugyancsak eltávolították Kiss András elvtársat, a gyár gondno­kát és helyette Keresztes Sándort bízták meg, aki az ellenforradalom tó hangadód közé tartozik, nem csoda, hogy benne jobban bíznak, hiszen „csak” 9 évet ült népellenes tevékenység miatt A Tisza Cipőgyárában a munkás­tanács néhány vezetőjének segítsé­gével a dolgozók nevében folyik a kommunisták üldözése gazdasági vonalon. A munkástanács vezetői közül néhányan, köztük Marosfalvi az elnök is nem tartják be még szavukat sem. Az üzemi pártszer­vezetnek helyiséget Ígértek, de megadni elfelejtették. Sőt most hirtelen jőszívűek lettek és öltözőt csináltak a pártnak ígért helyiség­ből. Ennek a lehetetlen ' helyzetnek véget kell vetni. Az üzem becsü­letes dolgozói ne enegdjék, hogy nevükkel visszaélve, ellenük, a nép ellen, a szocializmus építése ellen dolgozzanak. Ne engedjék, hogy a régebben elkövetett hibákat egye­sek még újjal tetőzzék. Ne tűrjék, hogy a törvényes rendelkezések ellenére, egyes munkástanács tagok a termelő munkából ne vegyék ki részüket. A munkástanács irodája a munkaidő alatt hétről-hétre ta­nácskozó testület. A munkástanács elnökségének 7 tagja közül 6-an nem végeznek munkát, hanem ta­nácskoznak és utazgatnak. A ren­delet szerint munkaidő után vé­gezhetik munkájukat. Vannak persze olyanok, mint Pete Lajos, az elnökség tagja, aki mun­káját becsületesen elvégzi, ő való­ban a munkások közül való ÄS azok érdekeiért dolgozik. Az üzem kommunistáinak is talpra kell állniok! Ne engedjék elvtársaink üldözését, hanem a be­csületes pártonkívüliekkel együtt teremtsenek olyan légkört, hogy ez országos-hírű üzemünkben ne a kommunistáknak kelljen félni, ha­nem reszkessenek az ellenfarradal­­márok, a kegyeletgyalázás, a szov­jet emlékművek döntésének szer­vezői. a Keresztes Sándorok, a Fazekas Istvánok, a Dombi Józse­feik és társaik. Tisza Cipőgyár Dolgozói! Államunk üzemeteknek az el­múlt évben is komoly beruházást biztosított, ami mintegy 30 millió Ft volt. Ebben az évben is, előre­láthatólag, mintegy 6 millió Ft is biztosítva lesz. Anyagotok is van, tehát termelni is lehet, amely va­lóban szépen is emelkedik. Ti már sokszor megmutattátok, hogy „le­gények vagytok a gáton'’. Üzeme­tek mindig az élenjárók közé tar­tozott, ne hagyjátok hírneveteket bemocskolni. Rajtatok a sor. te­remtsetek rendet az üzemetekben! Az illetékesek meg adjanak meg ehhez minden segítséget. Ne hall­gassatok a demagóg felelőtlen ele­mekre, a nép megvetett ellenségei­re, ne hagyjátok a becsületes dol­gozók üldözését. Legyetek méltók régi hírnevetekhez. (Megfigyelők) Akik kiállták a vihart TÚLZÁS nélkül mondhatjuk, hogy az elmúlt hetekben nehéz na­pokat éltek át a termelőszövetke­zetek. Aki ismerte a közös gazdál­kodás régebbi fonákságait, az nem csodálkozik ezen. Már hónapokkal ezelőtt égető és sürgős változásokra lett volna szükség. Különböző he­lyeken vitatkoztak, beszélgettek s gondolkodtak azokon a lehetősége­ken, amelyeknek a segítségével a szövetkezeti gazdálkodásban lévő hibákat ki lehetne javítani. Itt Szolnok megyében is súlyos hibák voltak. Egyik oldalról azt hangoztatták, hogy milyen fölény­ben van a nagyüzem a kisüzem­mel szemben. Ezt az igazságot val­lotta és vallja ma is nagyon sok gazdálkodó. Igen ám, csakhogy a gyakorlat nem volt mindig a legki­­elégítőbb. Másik o1 dalon viszont éppen az imént említett igazságot ütötték agyon azzal, hogy a terme­lőszövetkezeteket szinte minden ön­állóságtól megfosztották. Ez volt ta­lán a legsúlyosabb hiba. Nos. ilyen előzmények után ért­hető, hogy az elmúlt hetekben né­hány közös gazdaság felbomlott. — egyik-másik tsz-ből sokan kiléptek. De vaion önszántából lépett-e ki va. Iamennyi földműves? Nem. Számos közös gazdaságban olyan emberek jutottak szóhoz, akik az önkéntes­séget furcsa módon értelmezik. — Akik minden erejükkel azon vol­tak, hogy nyomást gyakoroljanak a szövetkezetben megmaradni kí­vánókra Is. Bizonyos, hogy néhány szövetkezeti gazdát sikerült is meg félemlíteni, de azoknak az álma nem valósult meg, akik a szövet­kezetek telies szétzüllesztéséről a1- kottak maguknak vérmes remé­nyeket. A megye közös gazdaságai újból erősödnek, s ennek legfőbb ismér­ve a munka megkezdése. Ezenkí­vül az a körülmény, hogy most már nem engedik szóhoz iutni azokat, akik a belső rendet, a mun­kafegyelmet zavarni, megbontani igyekeznek. Ne is engedjék. A fele­lőtlen hangoskodók ideje lejárt. Erőszakkal senkit nem kell vissza­tartani a tsz-be, de senki nem en­gedheti meg magának, hogy mást kilépésre beszéljen rá. vagy az — egész közös gazdaság felbomlásá­ra agitá’jon. esetleg annak a remé­nyében, hátha a zűrzavarban hoz­zájut valami jó zsíros falathoz. Ezt elsősorban a szövetkezeti mozga­lom régi harcosai gátolják meg. ÜGYELJENEK persze arra, hogy az igazi önkéntesség valóban érvé­nyesüljön. Azt is tartsák szemelőtt, hogy az elkövetkezendő hetekben már nem lehet elhanyagolni a ta­vaszi mezőgazdasági munkákra va­ló felkészülést sem. A munka meg­kezdése, megszervezése ma min­dennél fontosabb. Most tényleg gazdái szövetkezetüknek, önállóan, gazda módján kell tehát munkál­­kodniok. Valamelyik nap a jászladányi Aranykalász Tsz elnöke Szolnokon járt. A szövetkezet küldte, hogy ér­deklődje meg. milyen módon lehet­ne a tanyaközpontot villamosítani és Zetort vásárolni. Az Aranyka­lász Tsz tag jai tehát ma már elő­re néznek, jövőjük még biztosabb alapokra való helyezésével foglal­koznak. Az elmúlt év őszén náluk félben maradt egy 50 férőhelyes te­­hénistálló építése. A munkát ha­marosan itt is folytatják, ök kiáll­ták a vihart. DE A MEGYÉBEN nagyon sok hozzájuk hasonló közösség van. — Akik továbbra is szövetkezeti gaz­dák maradtak, azok minden bizony­nyal számoltak azzal, hogy most kezdődik majd az igazi versengés, az egyénileg dolgozó parasztok és a tsz tagok közöt. Ne feledjék te­hát, hogy a közösvagyon őrzése meglett most a munkára való felké­szülés a legfontosabb. Sz. P. SzövetkezeteV, Kisiparosok, Magwemélvev, Figyelem! Külkereskedelmi Vállalat érdeklődik mindenféle munkaigényes exportra alkalmas könnyűipari, kisipari, háziipari és iparművé­szeti termékek iránt, amely tömegtermelésre alkalmas. Elsősor­ban ajándéktárgyak és népművészeti tárgyak, játék, ötletes új­donságok jöhetnek számításba. Minden megvalósítható ötletben már megtalálhatja anyagi érdekeltségét. írásban foglalt ajánlatát küldje el, vagy adja le személyesen; ÁRTEX Külkereskedelmi Vállalat Budapest, Nádor n. 31. II. em, Rablás-engedéllyel Ml! atart a lisz?s’entimrei „szataHas-mesler és kik voltak a legügyesebb lótoivajok Bevezetőül él kell mondani, hogy a Fehér Imre Termelőszövet­kezet mintegy 2700 hold földön, 340 taggal gazdálkodott. Voltak ugyan problémák minden évben a munkák elvégzésével, de a szövet­kezeti parasztok ennek ellenére jól éltek. Egy-egy olyan tagnak, aki szorgalmasan dolgozott, a háztáji jövedelemmel együtt az évi kereset átlagosan: 20—25.000 Ft között volt. A közös vagyon is szépen gyarapodott évről-évre. Építettek új istállókat, szaporították a ser­tésállományt, a szarvasmarha-állo­mányt és így tovább. A beadáson Müli hízóállományt házilag dol­gozták fel és saját üzletükben, Ti­szafüreden értékesítették. A hatal­mas lucemakazlak katonás rend­ben álltak a hatalmas udvaron. Gyakran mondták még a kívül­állók is, hogy több takarmánya és jószága van a termelőszövetkezet­nek, mini ammakidején a föl­­desumak volt. Gazdag volt a Fehér Imre Terme őszövei kezet Azért írom így, hogy volt, mert ma már nincs. Ezt az elég jól gaz­dálkodó, nagy vagyonnal rendel­kező termelőszövetkezetet szétzül­lesztették, széthurcolták. Ennek eredményeit ismerjük meg az aláb­biakban: — Október végén hozzánk is el­jutottak az események hírei — kezdték az elbeszélést. — A rádió közléseiből keveset tudtunk meg és amit megtudtunk, az is elég zava­ros volt. A faluban különböző rém­hírek terjengtek. Előkerültek a nagyhangú, dolgozni nem igen sze­rető egyének. A korcsmában, az utcasarkokon ezek az emberek vol­tak a hangadók. Kertelés nélkül beszéltek arról, hogy vége a „kom­munista rendszernek”. 25-én megérkezett a faluba a „nagyhírnök.’‘ is, Kiss Andor köz­ségi tanító, akit legjobban úgy is­mernek, hogy a „szakállas tanító”. — Róla csak néhány szót. Az apja a múlt rendszerben Karcagon volt városi főjegyző. Ügy látszik, az alma nem esik messze a fájától, céljai világosak voltak és fétreért­­hetetlenek. Mint mondotta, október 25-én Budapestről érkezett meg és falugyűlést hivatott össze, ott is­mertette a budapesti eseményeket, majd arra kérte a község dolgozóit, hogy alakítsák meg a forradalmi bizottságot. A bizottság tagjait ter­mészetesen igyekeztek céljaiknál? megfelelően összeállítani. Már az első ülésükön úgy határoztak, hogy vissza az 1945 ös állaDOtokhoz Vissza kelj adni a földet, még ak­kor is, ha az a termelőszövetkeze­tek tulajdonában van. Az addigi tagosításokat mind felrúgták. Itt meg kell jegyezni, hogy Tisza­­szentimirén a legutolsó tagosítás alkalmával valóban akadt néhány eset, amely nem egészen törvényes volt és most ezt a hibát igyekeztek felnagyítani és eltúlozni. Természetesen azzal nem eléged­tek meg, hogy a Tanácsházán dön­töttek, hanem ezt közhírré is tet­ték. Á Fehér Imre Termelőszövet­kezethez Kiss Andor és a bizottság két tagja kimentek, ott közgyűlést hívattak össze, majd ismertették a bizottság „határozatát“ a földek visszaadásáról. Ez természetesen azt jelentette, hogy a termelőszö­vetkezetnek szét kellett szabdalná a táblákat és visszaadni a régi tulaj­donosnak. A szövetkezet régi tag­jai tiltakoztak az ilyen eljárás el­len, hiszen megszerették a közös gazdálkodást és magukénak érez­ték a termelőszövetkezet földjeit és vagyonát. Az ú. n. forradalmi bi­zottság döntését ezek a termelő­szövetkezeti tagok támogatták, akik a műit évben léptek be. Azzal ér­veltek. hogy őket bekényszerítették a termelőszövetkezetbe és követel­ték, hogy oszlassák fel a termelő­szövetkezetet. Sajnos ezeknek az embereknek és a forradalmi bizott­ságnak együttesen sikerült felosz­latni a termelőszövetkezetet. Hoz­zájárult természetesien az is, hogy a községi forradalmi bizottság el­nöke Kiss Andor olyan írásokat adott több embernek, mely szerint a termelőszövetkezet köteles ré­szükre jószágokat, gazdasági fel­szereléseket kiadni. _ Ezzel elindult a lavina. A terme­lőszövetkezet régi elnöke kijelen­tette. hogy „5 nem törődik tovább a gazdasággal, ő is egyéni gazda akar lenni.’4 A nagxhingá emberek követelésére hozzáfogtak a búza, a jószágállo­mány, a takarmány, bor és a többi-'egléyő javait osztásához, Vitte a szövetkezet vagyonát boldog, bal-* dogtalan. Nemcsak a termeiőszovet-* kezeti tagak, hanem még a küld-« kok is életre keltek és kezdték széthordani a jószágokat, felszere­léseket. Hévig Lajos 100 holdas kulák, Mester Dániel 80 holdas kulák két-két lovat és kocsit vit­tek el a szövetkezetből. (Azóta ter­mészetesen mind a kettőt jobb be­látásra bírta a rendőrség és vissza kellett nekik vinni a jogtalanul eltulajdonított javakat). A termelőszövetkezetben megala­kítottak egy felszámoló bizottsá­got, mely felértékelte a termelő­­szövetkezet jószágait, gazdasági fel­szereléseit, valamint nyilvántartás­ba vették azt, hogy Id, mit vitt, élj A régi termelőszövetkezeti tagok, különösen az agrárproletárok, el­keseredetten látták, hogy nehéz munkájuk gyümölcsét miként her­dálják széjjel. A nagyhangú „for­radalmárok” nem riadtak vissza attól sem, hogy fenyegetésekkel tartsák távol ezeket a jószándéfeu embereket a szövetkezeti gazdál­kodástól November közepe táján, amikoí már lehetőség volt rá, odahaza a lakásokon és egyéb helyeken el­kezdtek szervezkedni a szövetke­zet régi tagjai. — Természetesen mindez titokban történt. Veress Jó­zsef termelőszövetkezeti tagot meg­kérték társai, hogy nevükben kér­jen a Megyei Tanács VB. Mező­­gazdasági Igazgatóságától működési engedélyt, mert ök továbbra is terme'őszövetke­­zetben akarnak maradni A tagság másik része pedig Takács Józsefet bízta meg a szövetkezet szervezésével. így már november végéire két termelőszövetkezet jött létre a régi Fehér Imre tagságá­ból. Az Október 23. Tsz 63 taggal, az Arany Kalász Tsz pedig 28 csa­láddal. A belépők száma napról­­napra szaporodik, egyre többen jutnak arra az elhatározásra, hogy mégiscsak jobb lesz a közös gazdál­kodás. A falu hangadói vagy eltá­voztak a községiből, vagy pedig le­mondtak arról, hogy zavarják a termelőszövetkezet tagjait. De ha még nem is mondtak volna le róla, ezeket az embereket már nem le­het megfélemlíteni. Veress József, az Október 23 j Tsz elnöke keserűen mesélte el, hogy milyen nehéz körülmények között kellett hozzáfogniok az új szövetkezet megalakításához. Előbb 4 ökröt, 6 szekeret és 17 anyakocát vettek át a felszámoló bizottságtól! Takarmányt bizony csak 5 napra valót adtat? a jószágoknak. Hiába kérték a régi vezetőket, hogy ad­janak több takarmányt, ezek nem voltak hajlandók és a legtöbb eset­ben azt felelték, hogy „nem ér­demeitek meg, mert új szövetkeze­tét alakítottatok:1 A tagok a saját takarmányaikból hordtak össze 15 —20 kg-ot, hogy ne vesszenek éhen a fialás előtt álló anyakocák. Azzal érveltek a szövetkezet tagjai, hogy ezek a jószágok, ha már megma­radtak, a mieink lesznek és gond­jukat kell viselni. Azóta a ter­melőszövetkezetnél folyik a munka, megkezdték az istálló trágya kihor­dását, a teherautóval fuvaroznak; Az Arany Kalász Termelőszövet­kezet nem vett át jószágokat, mert nincs miből tartani. A tervük az, hogy _ tavasszal majd beállítják a szükséges állatállományt! Mind a két szövetkezetnél megkezdték az uj működési szabály kidolsozását tervezgetnek, készülnek a tavaszraj A tiszaszentimrei Fehér Imre Termelőszövetkezet egv a sok kö­zül, ahol sikerült az ellenségnek bomlasztó munkát végezni A szö­vetkezeti eszme, a közös gazdálko­dás, mintahogy a fentiek is iga­zolják, azonban mély gyökeret eresztett a mi parasztjainkban,: Egyre többen győződnek meg ar­ról, hogy a termelőszövetkezeti gazdálkodás az elkövetkezendő években jobb és jövedelmezőbb lesz, mint az egyéni gazdálkodás; Kormányunk megad minden segít­séget a termelőszövetkezeteknek, hogy jövedelmező gazdálkodást tudjanak folytatni. Azok az em­berek pedig, akik a szövetkezet el­len agitálnak, vagy a szövetkezei tulajdonait jogtalanul elviszik, úgy járhatnak és úgy is járnak, mint­ahogy jártak a tiszaszentimrei „forradalmárok” VÁGÁSI

Next

/
Thumbnails
Contents