A Nép Lapja, Tiszavidék, 1956. november

1956-11-30 / Tiszavidék

1956. november 30.

TISZAVIDÉK

3

Gyula tündöklése és bukása

Gyula nem olyan régen, néhány héttel ezelőtt tűnt fel Szolnok megyében. Az egyik .izstermelő állami gazdaságban vállalt munkát, — majd úgy, ahogy idejött, el is tiint. Senki nem tudta hova lett, azt azonban megállapították róla, hogy mindent szeret ezen a világon, — csak éppen dolgozni nem. Így többek között felettébb kedveli az italok korlátlan mennyiségben való fogyasztását, ezenkívül azt szeretné, ha valamilyen úton-módon itt is meg lehetne honosítani a már keleten is kiveszőfélben lévő háremrendszert. Szóval az volt a fő elve, hogy becsület nincs, csak ital, pénz ■— és nő.

Ez a derék honpolgár nem olyan régen újból feltűnt a környéken. — Úgy látszik, nagyon alkalmasnak tartotta az időpontot arra, hogy megjelenjen. A rendőrségnek még nem sikerült pontosan megállapítani, hogy mikor érkezett Szolnokra. „Forradalmi’“ tevékenységét azonban — a nyomozás eddigi tanúsága szerint — november 14-én kezdte meg a városban. Volt magához való esze, a munkásság megbízottjaként lépett fel. Ennek hangoztatása mellett persze szerényen elhallgatta. hogy különböző „apró-cseprő1’ dolgokért, lopásért, stb. már

msgütt néhány börtönt.

S rövid idő alatt az utóbbi időben ötször változtatta munkahelyét. — Hát ilyen munkás volt őkelme.

Nos, nézzük milyenfajta forradalmi tevékenységet fejtett ki, meggyalázva azokat a nagyszerű és szent célokat, amelyeket a munkásosztály részben már kivívott, részben pedig a normális élet helyreálltával teremt meg magának. Jakab Gyula polgártárs —, mert így nevezte magát, — talán, hogy még magabiztosabb legyen a fellépése, először is bizonyos mennyiségű égetett szesz fogyasztásához kezdett. Majd úton, útfélen hangoztatta:

— Én a forradalmi ifjúság küldötte vagyok! — Hamarosan akadtak ivócimborák is, meghánytákvetették az ország sorsát — és különböző határozatokat hoztak. Nevezetesen, hogy felkeresik a legközelebbi cukrászdiát és ott folytatják további tevékenységüket, amely — úgymond — a nép boldogulására irányult

— Van-e szesz? “ Ezzel állított be a cukrászdába Jakab Gyula. Közben hadonászott, fenyegetődzött és rémisztgette a cukrászdában tartózkodó vendégeket. Majd feketét rendelt. Mikor fizetségre került a sor, nemes egyszerűséggel vetette oda a kiszolgálónőnek.

— Ne merjen sokat számolni, — mert én forradalmár vagyok és amúgy sincs pénzem. — Nem mert vele senki ellenkezni, hiszen azokban a zavaros napokban tényleg nem lehetett tudni, hogy vajon kicsoda ez az ember.

A nyomozás során kiderült, hogy Jakab Gyula Szolnokról Csataszögre távozott. Búcsúzóul a következő szavakkal „nyugtatta’’ meg a kiszolgálónőt:

— Majd az éjjel visszajövök és

kinyitom az üzletet.

Csataszögön az italboltnál kötött ki, mindenkit letegezett és rögtönzött beszédet tartott. Ennek az volt a lényege, hogy 6 a lelkes és derék forradalmár, a rend és a biztonság érdekében

éljél 2 órakor nehány emberi felhúz az eperfára.

Gyula barátunkat Csataszögön senki nem ismerte és az ottani gazdálkodók bizony furcsálkodva nézték, nem tudták elgondolni, hogyan küldhet a munkásság ilyen embert közéjük.

A lakosságot Gyula olymódon félemlítette meg, hogy közölte:

— Most még csak én vagyok itt. de jönnek a többiek is.

Ezután bement a termelőszövetkezet irodájába, ahol igazolásra szólították fel. Nagyon gyalázatosán viselkedett, szidalmazta az embereket. Ottani tevékenységéről egyébként az egyik tanú, aki különben egyszerű, földművelő ember — a többi között a következőket mondta: „Nem tudtuk kicsoda ez az idegen fiatalember és nem győztünk hallgatni szidalmazását. Annál is inkább, mert mi mindannyian rendes dolgozó embe-ek vagyunk s olyan ember mocskolt bennünket, akit soha nem láttunk. Egyik társam feldühödött, az idegent úgy megütötte, hogy őkelme a két asztal közé esett. Erre aztán lecsillapodott. Utána már nem is bántottuk, hanem szépen eltanácsoltuk Csataszögről.“4

Az igazsághoz tartozik, hogy Gyulát eltanácsolták ugyan, de az aszszonyok és a gyermekek napokig rettegtek, attól félve, hogy megjelennek Gyula barátai.

Gyulát úgy látszik nem zavarta túlságosan a csataszögi verés, mert ahelyett, hogy észhez tért volna, Besenyszögre tette át székhelyét. Meg volt ugyanis róla győződve, hogy még lehet a zavarosban halászni, s a munkásság nevét felhaszv.álva, alkalma lesz bizonyos jó üzleteket lebonyolítani.

Besenyszögön

rendelkezéseket adott ki,

hogy a lakosság gyűjtsön élelmiszert.

s az összeszedett élelmiszereket, majd ő elszállítja. Besenyszögön is hangoskodott, zavarta a lakosság nyugalmát. Nem sokáig. A rendőrség lefülelte s az eddigi lefolytatott nyomozás máris megállapította. — hogy Gyula közönséges szélhámos. Gyula most már megfelelő helyen van, nem halászhat tovább a zavarosban.

Az ilyen csavargók azt szeretnék, ha még sokáig garázdálkodhatnának. Ezekkel az emberekkel viszont el kell bánni. Ehhez azonban erős karhatalom, a lakosság részéről rend és normális élet beindításának a biztosítása szükséges. Akik még mindig zűrzavart szeretnének előidézni, azok gondolianak arra. hogy a káosz nem a becsületes embereknek, hanem kizárólag a Gyulához hasonló elemeknek kedvez.

iiiiiiiiiiHiiMiimiiiiiiiHiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiniiiiit

FÉRFI NUMBERÍT

(segédmunkást) Budapest területére 18. éven felül, villamos vágányépítés] munkára felveszünk.

Dolgozóinknak munkaruhát, bakancsot, kedvezményes üzemi étkezést, ingyenes villamosutazási Igazolványt, a vidékieknek munkásszállást, a esaládfenntartartóknak napi 6 Ft különélés! pótlékot biztosítunk. — Jelentkezés: s Főváros] Vasútépítő Vállat?: központjában: boaapest, VI., Anacfa utca U, tv. emelet, «09 szoba,

■ ■•'■"iiiiiimiiiiiiimiiiHmmiiiiiimiiiiiimtmne

Válasz a lissavidék eikkere

A Tisza vidék 1956 november 22-i szábában „Szüntessük mega huzavonát a sérelmek, panaszok intézésénél” cím alatt Kasnya Istvánnak, a Felsőjászsági Állami Gazdaság dolgozójának lakásügyi panaszát ismerteti. Az ügyet a helyszínen megvizsgáltuk, s az alábbiakat állapítottuk meg:

Kasnya István 1949-ben Jászberényben a Seregély u. 8. szám alatt egyszoba-konyhás lakást kapott melyet 1951. évben elhagyott anélkül, hogy erre bárki kényszerítette volna. 1954. febr. megvásárolta a Szarka u. 11. sz. alatti lakást, melyben 1951. év óta a kiutaló határozata alapján Kaptás Imre bérlő lakott. Kasnya István valóban bárom esetben nyújtott be igénylést a bér. lő részére, hogy saját házába beköltözhessen. Mindhárom esetben az volt a kiutalás akadálya, hogy a fennálló rendelkezések szerint a lakást igénylő tulajdonost kellett előnyben részesíteni. A harmadik igénylése az ősz u. 7. sz. alatti lakásra szólt, mely megüresedve egy általán nem volt.

Jászberény városban mintegy 300 család van, melynek lakásra lenne szüksége. A régi rendelkezés szerint csak azok juthattak kiutaláshoz, akik konkrét címre nyújtottak be igénylést. Mivel Kasnya István esak olyan lakásokat Igényelt, melyeket a fentebb ismertetett okok miatt részére nem lehetett kiutalni, a városi tanácsnak nem volt módja ahhoz, hogy lakáshoz juttassa.

Csorna Kálmán s. k. a Megyei Tanács VKG oszt. vet. *

Kérjük a Felső jászsági Állami Gazdaság vezetőit, értesítsék a szerkesztőséget, hogy egyetértenek-e panaszoslevelük ilyenirányú elintézésével.

Szerkesztőség.

Több van a jószán dáknál.

„A Tiszavidék folyó évi november 29-i számában „Több kell a jószándéknál" dm alatt közölte Varga Lajos tószegi tsz elnök levelét, amelyben lakásügyét panaszolja.

Közöljük, hogy megállapításunk szerint Tószeg község forradalmi tanácsa annakidején törvénytelenül járt el, mert nem volt joga ahhoz, hogy a lakásban lakó Varga Lajost kilakoltassa. Annál is inkább, mert a ház jelenleg is állami tulajdonban van és nem jelent meg sem a felkelés előtt, sem a felkelés óta az államosítás felülvizsgálatára rendelkezés. De ellenkezik ez az eljárás a november 1-én életbelépett 35/1956. M. T. sz. remdeletter is. ’

A Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága községgazdálkodási csoportja Délé intézkedést tettünk, hogy ezt a törvénysértést sürgősen orvosolja és a lakást Varga Lajos részér© juttassák vissza.

Csorna Kálmán sk., a Megyei Tan. VGK oszt. vez.“ *

Csak annyit tartunk szükségesnek megjegyezni, hogy lám, ha úgy akarják, az azelőtt bürokratikusán

dolgozó szervek is tudnak gyorsan intézkedni. Tévedés ne essék, a fenti kitételt nem a Megyei Tanács VKG osztályára vonatkoztattok, hanem csak úgy, általában. S a gyors intézkedéssel kapcsolatban nem akarjuk lapunk szerepét — mint olyat — kiemelni, de örülünk annak, hogy ebben az esetben a mi jelentésünk segített egy törvénytelenség megszüntetésében. 8 a megyei tanács is bebizonyította, hogy az ő munkájukban is több van, a jószándéknál.

— Helyreigazítás, Tegnapi lapszámunkban a „Több kell a ^szándéknál' cím alatt megjelent cikben nyomdahibából „Tanács“ helyett „Táncsics Tsz* szerepel. A „Táncsics Tsz“ helyett mim denütt „Tanács“ értendői

3 Sutiapssti ÍÉHS9V6YÁR Bp. IX. Kin 6t 5. férfi segédmunkásokat felvess nehéz fizikai munkára.

Kereseti lehetősig 900- 1300 Fl-íg A dolgozókat munkaruhával ellátjuk Vidéken lakók a vállalati szállást igéaybcvahetik. —

TÓTH ISTVÁN:

ÁLDOZAT

MIRE a Kilián laktanyához ért, rendkívül furcsa változást érzett agyában. Forgott, topogott, minit s bolond. Merre, hova nézzen, hogy hinni tudjon a szemének? Itt született ebben a vérbeli proli negyedben s most nem tud ráismerni. Várjunk csak. Innen a laktanya sarkáról nézve a rézsut átellenes sarkom szokott lenni a Valéria kávéházvendéglő. Igen, szokott lenni. Mert ez a szétlőtt emeltes roncs nem az többé.

Ilyenek azok az évezeredekhel ezelőtti romok, melyekről szép, érzelmes verseket írtak iskolás könyvekbe, Hogy is? „Az ég egy kincset ad minden hazának s a nemzet híven őrzi birtokát. Császárról szól a francia fiának s büszkén mutatja Róma ó falát Hell ásznak kincse egy elomló romín*1

Ostobaság. Ezek az Üllői úti romházak nem halottak, hiszen köztük, előttük ezrével hömpölyögnek a pestiek. Olyanok, mint ő. Ök is öt szörnyű nap után bújtak ki végre az utcára.

De tényleg a Valéria kávéház lenne az az óriási csizmával letaposott emeletes csontváz? Az az — hiszen ott a tépett papundeklihez hasonló csüngő faldarab alatt kilátszik a cégtábla három betűje ,31’* és egy fél A betű.

Mi az a különös zaj a fejében?

Határozottan úgy érzi, hogy valami csintalan liliputi kondás állt bele az agyveleje legközepébe s rettenetes suhogtatással forgat-forgat egy karikásostort. Jaj, mindjárt csördít és mi lesz akkor? Biztosan szétpattan a feje.

Ja, az ott csakugyan a Valéria, Meg kellene inni egy féldecit, hátha helyrehozná .., Bolond. Hiszen a féldeciket beitta a malter, a téglatörmelék. Mennyit képes inni egy ekkora többemeletes ház. Irtóztató sokat. Már csak az az egy csonka emelet is, hát még az a toronnyá ágyúzott három ablaksor. Viszont minek ablak a pucér égre? A szobák hiányoznak mögülük. Persze, az ágyúgolyó nem válogat. Höhö. Majd hülye lett volna keresgélni, hova böffenjen be. Miiyen jó. hogy

az ágyúk társadalmában nincs protekció ,; 3

JÓ LESZ hazamenni, mert a kiskondás nagyon nekifeszítette csizmáit az agyveleje hátuljának. Haza kell érni, mielőtt csördít. A raffiacsapó ütése kegyetlenül csíp és az agyvelő anyaga hallatlanul finom. Lehet, hogy már csördített is, ezért ferdültek el érzékszervei.

Nahát, már visszafelé tart az Üllői úton. Mit csináltak ezzel a mozival? így nem lehet benne előadásokat tartani! Pont a nézőtérre lőtték az emeletes ház sarkát. Eltűnt az a falrész is, amelyen..,

Megint dőreséget gondol. Éppen az előbb következtette ki, hogy az ágyúgolyó nem válogat. Már megint, hogy döngöli az agyát a babszem kiskondás. Még a szíve is rebeg belé,:. Ja? Arról a mozifalról van szó. Fene ezt a bolond szemet, pont most könnyezik.

Minek pocsékolja gyöngyeit, a szemétcscmók, a romok úgy is beiszsák, Nem baj na. Megér annyit az a fal. Azazhogy megért, mert már nincs,

Ahá! Csak helyén van az esze! Érzi az orgonaillatot. Magdus nagyon szereti a lila fürtök reszkető nevetését, lusta, buja illatukat. Most is neki fogja adni ezt a kövér, cirmos fürtöt. Csak jönne már. — Papp Jancsi biztosra mondta, hogy a négyórás előadóra megy. Tovább nem fog várni, ma okvetlen megszólítja. Eddig nem volt mersze, de ma kitervelte, hogyan teszi. Meglesi, mikor fordul ki a Liliom utcából. Fürkészi egy postaláda mögül, míg közelebb jön, aztán gyorsan beoson a mozi előcsarnokába.

Szívdobogva számláigatja, menynyire járhat már s mikor úgy gondolja, na rögtön belép, ugyanakkor lép ő is ki a lengő ajtón. Összeütköznek, ő könnyedén nevetni fog és így szól: „Pardon Magduska." — Hát maga ismer engem? — pirul ed a kislány s ő fölényesen legyint. „Hát hogyne. Megengedi, hogy magával tartsak?”

Igazán pofonegyszerű!

Óó! Szörnyűség, Mindjárt 'összecsuk lik. Minden ereje elszállt. Mellét, térdét ügy érzi, mintha hidegvizes borogatást húzgálnának rajta. Ezt nem lehet túlélni. Most kanyarodott fel Magdtiska az Üllői útra, de alighogy megrázta omló barna haját, orvul, alattomosan mellé csapódott Papp Jancsi. Az áruló barát. Micsoda szemtelen egyszerűséggel, fesztelenül jön mellette. Folyton nézi a kislányt s úgy intézi, hogy könyökét Magduska karjához értesse, Az a, aza.;. az a csalfa nő pedig úgy tekint a fiúra, olyan kacéran, mint az a hogyishívják színésznő, az a Din Dörbin.

Szentisten, mindjárt itt lesznek; El kell tűnni, mert ha meglátják itt leforrázva, elsüllyed a szégyentől, Gyorsan, gyorsan be a mozi sarkánál.. s Elveszett a kislány, örökre elveszett. Minek már az orgonavirág? Ugyan nem is adhatná már oda. Nedves mócsinggá gyúrta izgalmában, ök meg azóta besétáltak a moziba. A nyíló ajtóról viszszaverődő fény végigsímít Magduska haján és Jancsi biztosan fogja a karját is. A piszok úgy tesz, mintha védené az ajtó csapódástól, pedig csaknj irtózatos, még talán azt a labda mellét is megérinti.:, Nincs már semmi remény, csak sírni, sírni. Csak legalább egyszer elmondhatta volna Neki, hogy szereti.

Már bent ülnek, a válluk összeér . i j Nem, ezt nem bírja ki ember fia,

S fl a tizenötéves kamasz kegyetlen bosszút áll. Előveszi bicskáját s a mozi falába vájja csikorogva, kitörölhetetlenül: „Papp Jankó és.,

— nem, azt még sincs szíve elárulni a világnak, hogy kibe. Ennyit vés még hozzá a falra — „szerelmesek."

Bosszúja tizenhárom éven át égetett a mozi faláról. Ellágyulva hajtották össze a fejüket, mikor Magdussal, aki mégis csak az ő felesége lett — elmentek a falba égetett lángoló vád mellett.

EZ A FAL nincs többé. Hol van olyan fegyelmezetlen ágyúgolyó, amely ilyen hiábavalóságokra ad, mint — szeretem?

Sietni, sietni. Hátha ráomlik az „örökimádő templom’' csüggedt toronycsonkja. Hát eme házat miért úgy találták el, hogy szinte kifolyt az út közepére minden emelete? Romok, tátongó füstös sebhelyek,

himbálózó lépesőházak. Ezekben a volt házakban születtek, ünnepet ültek, szerettek nem is olyan régen.

Ki gondolta volna ép ésszel, hogy a halál indul aratásra arról a gyönyörű huszonharmadikai tüntetésről?

MILYEN ismerős ez a sárgás házacska? Csak egy emelete szerénykedik. Fogadjunk, ott van benne az orvosi rendelő? Ugye megmondta. Milyen könnyen meggárgyul az ember? Hogyne ismerné ezt a házat, mikor itt lakik. Jó innen az út közepéről, a mellékutca felől szemügyre venni. Hahaha, hahaha nincs kiismerhetetlenebb állat az embernél. Röhög a házukon, harminckét család házán, mikor mi az már? Csak egy cafat. Olyan, mint emberben a szerencsétlenül járt, akit szétcibáltan szedegetnek ki a villamos alóL

A pinceablakok milyen jó maszszívak. Még szerencse. Igaz, hogy miután egy pár ágyúlövés kettészelte az épületet, a harc a pincét sem kímélte. A géppuska belyuggatta az óvóhely ablakokat is. Pedig nem is ott reszkettek a lakók, hanem a pinceíolyosón, mert az óvóhelyet véletlenül szemetesen hagyta a házmester;

őrjítően komikusán néz ki a szobánk. Tessenek csak odafigyelni. Azért, hogy egy lakás szélességében végignyeste a belövés a házat, jól ki lehet venni. Az a sárga, pingált falú szoba volt a mienk. Az a kép a falon egy Mészöly olajlenyomat. Barátom, az ott maradt a szegen. Alatta volt a kicsi rácsos ágyacskája):: Nagyon nyugtalanul aludt szegényke azon az éjszakán. Háromszor is felébredi Negyedszerre megnézte Magda, éppen tisztába kellett tenni. Réklire vetkeztette s éppen megmelegedett a víz a rezsón, mikor remegni kezdett velünk az épület.

—> Jaj, megint elkezdődött! — kapta ölébe a gyereket a feleségem és rohantunk le az Ingó lépcsőn. Akkorára hallottuk, hogy óriásit mordul a ház, recsegve zúdul le mögöttünk minden, mindem

— A bútor! — sikított Magda. — Mert tetszenek tudni, pont két háttel előtte vettünk egy háló csőbútort. öt évig spóroltunk rá. A feleségem is dolgozott Budafokén egy gyárban. Sokat fogyott szegény,

mert nagy volt a hajsza. Az orvos*

rendelőben segédkezett s még a sztahanovisták is folytan nyaggatták őket Karilért, mert már kikészültek . i j Szóval az egy nagyon modem, tiszta gyár volt és a bútort csak így tudtuk venni s. , Valamelyik nap jöttünk fel a pincéből, vagy már mit is beszélek, régebben, csak öt napig lent voltunk; s i Tetszenek tudni, mink maradt? Ez kérem, ami rajtam van. Ez a lódén, meg a kopott zöld kalap. Legjobban a szemüvegemnek örülök, mert az elektroncsövekhez szem kell, kérem, A kicsinek meg a réklije, a feleségemnek kabátja sem.

Hahaha, de hogy beleszokflc az ember mindenbe. Emlékszem, mikor már nem volt kenyér a pincében s tizenkét gyerek sivalkodott, a golyózáporban indultam el a kenyérgyárhoz, mert osztottak. Kapualjból kapualjba bujkálva csak visszaértem. Majd belerúgtam egy hülye puskagolyóba, de nem voltam olyan gyors és csak a nadrágom hajtókáját érte:

Az új bútorunkból meg tetszik tudni ml maradt? Várjon csak. Hova is tettem? Olyan rosszul vált a fejemm A fene ezt a zsebet, ki kell fordítani, na megvan. Nem, ez fogpiszkáló darab. De itt kell lenni ; i • Lehetetlen, hogy elveszett volna. Egy akkora zöld rekamiéhuzatdarab, mint a kisujjam, vagy valamivel nagyobb is.

EGY BEESETT arcú 35 évesnek látszó, kopott kalapú férfi áll az út közepén. Viselt cipőjével tapossa a járda melletti kőtörmeléket s közben kifordított zsebét rázza. Fel-fel tekint, hunyorít, jár a szája, pedig senki nincs mellette, akihez beszélnem Autóbusz jön, dudál, lassít, a kocsi orra már ott van a lázár-arcú férfi oldalánál. Dudál, dudál a soffőr, de a férfi rendületlenül rázza a kifordított zsebet. Még akkor is hajtogatja, mikor csoportosulás támad körülötte.

— Várjanak csak, mindjárt megmutatom. Egy egész ujjnyi zöld huzat maradt az új bútorunkból.

—• Hívni kell a mentőket! — mondja szánakozva valaki s a gyenge lábon álló lődenkabátost feltáró ogat ják a járdára.

Az autóbusz tovább tud menni

i