A Nép Lapja, Tiszavidék, 1956. november

1956-11-30 / Tiszavidék

2 TISZA VIDÉK 1958. november 30. A jakosságot érinti) fontos kérdések a Szolnok Városi Tanács VB ülésének napirendjén Szerdán délelőtt a Szolnok Városi Tanács VB ülést tartott. A VB a város egészségügyi és köztisztasági helyzetével, az iskolák és napközi­­otthonok működésével foglalkozott. A beszámolókból kitűnt, hogy Szol­nok város egészségügyi helyzete megnyugtató. A városban járványos megbetegedés nincs. Kielégítő a gyógyszerellátás, a jelenlegi készle­tek három hónapra elegendőek. Fertőtlenítőszerekből is van elegen­dő. A víz és csatornaművek fel­készültek a lakosság téli vízellátá­sának biztosítására. Akkor is tud­­ru_k vizet adni, ha áramszünet van. A VB határozatot hozott, hogy a közkútakat szalmával fonják be, nehogy a télen befagyjanak. Az or­vosi ellátásban nehézséget okoz az, hogy az éjszakai ügyeletes orvosnak nem tudnak gépkocsit biztosítani. Helyes lenne, ha a megyei ta­nács vb tíz gépkocsijából egyet erre a célra a város rendelke­zésére bocsájtana. Nem ilyen megnyugtatod helyzet a város tisztaságát illetően. A Köz­­tisztasági Vállalatnak nincs elég járműve, hogy a szemetet elszállít­sa. Kevés a munkaerő a város tisz­tántartására. Az utcaseprőknek ala­csony a fizetése, ezért nagyon ne­héz munkaerőt kapni. A tanács vb úgv döntött, hogy a hiányzó jár­műveket feltétlenül be kell szerez­ni. ha másként nem megy, kölcsön kell kérni. Az utcaseprők bérének rendezése érdekében felsőbb szer­veknél eljárnak. A téli hóeltakarí­táshoz szükséges pénzügyi fedezet biztosítására póthiteligénylést nyújtanak be a megyei tanács vb­­hez. A tanítás a város területén min­denütt rendesen folyik, az általános iskolákban csak néhány napig szü­netelt. A végrehajtóbizottság elismeré­sét és köszönetét fejezte ki a pedagógusoknak ebben a nehéz időkben tanúsított odaadó mun­kájukért. Határozatot hoztak, hogy négy pe­dagógust, akiket az elmúlt években igazságtalanul üldöztek, régebbi be­osztásukba visszaállítják, illetve akik nyugdíjasok voltak, azoknak javasolja a nyugdíj folyósítását. Felívás a ferme!üszGve^e?e?e!(liez A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány által meghirdetett prog­ram alapelveinek megfelelően most már halaszthatatlanná' válik a ter­melőszövetkezetek alapszabályának kidolgozása is. A termelőszövetke­zetek nagy része az eddigi alapsza­bályt nem tartja helyesnek és al­­kalmazhatónak, de kötelezőnek sem magára nézve. Ebből ered az, hogy a termelőszövetkezetekben sok a bi­zonytalanság, a zűrzavar. Az új alapszabály kidolgozásával kapcsolatban már több termelőszö­vetkezet fordult irodánkhoz tájéko­zódás végett és jónéhány termelő­­szövetkezet hozzá is fogott alapsza­bályának kidolgozásához. Annak érdekében, hogy a nagy­üzemi közös gazdálkodás viteléhez feltétlenül szükséges rend a terme­lőszövetkezetekben mielőbb helyre­álljon és megszilárduljon és az egészséges termelőszövetkezeti élet útján valamennyi termelőszövetke­zet elindulhasson, javasoljuk, hogy a termelőszövetkezetek a magyar sajátosságoknak és a termelőszövet­kezetek helyi adottságainak alapul vétele mellett már most fogjanak hozzá és a téli hónapokat kihasznál­va, feltétlenül készítsék el alapsza­bályukat. Az egyes termelőszövet­kezetek által már elkészített alap­szabály-tervezetek és a gyakorlati tapasztalatok aiapjan javasoljuk, hogy az alapszabályban, mint a szö­vetkezeti élet alaptörvényében rög­zítsék a szövetkezeti élet módját, a gazdálkodás formáját, a tagok jo­gait és kötelességeit, a jövedelem elosztás módját, a vezetés kérdését, a tagfelvétel és kilépés módját, va­lamint az elszámolás formáját és rendjét. Ehhez a munkához elsősorban a Termelőszövetkezeti Tanács Megyei Irodája ad meg minden felvilágosí­tást és támogatást. Felhívtuk a termelőszövet­kezetek jogvédőinek, illetve az ille­tékes ügyvédi munkaközösségeknek a figyelmét is arra, hogy a termelő­szövetkezetek felkérésére az alap­szabály összeállításánál álljanak rendelkezésre. Termelőszövetkezeti Tanács Megyei Irodája Viftsvaállitfák a vasntasok régi kedvezményeit A Vasutasok Szabad Szakszerve­zetének kezdeményezésére a Ma­gyar Allmavasutaknál is eltörölték a normarendszert. A dolgozók fize­tett évi szabadságát a szolgálati évek számától függően 12 naptól 30 napig terjedő időtartamban állapí­tották meg. Megkezdték a Bebritg Lajos minisztersége alatt jogtalanul elbocsátott dolgozók ügyének felül­vizsgálását. A vezérigazgatósággal történt tár­gyalások eredményeként visszaállít­ják a vasutasok régi kedvezményeit, így a jövőben a pályafenntartási dolgozók részére ki kell osztani az üzemi célra fel nem használható talpfát, A tényleges dolgozók részé­re újbél évi 12 szabadjegyet és kor­látlan mennyiségű önköltségi jegyet kell biztosítani. A családtagok évi 6 szabadjegyet, 12 önköltségi és kor­látlan számú alacsonyabb kocsiosz­tályú féljegyet kapnak. Ezenkívül számos fontos intézke­dést hoztak, egyes kérdésekben pe­dig még folynak a tárgyalások a vezérigazgatósággal és a kormány­nyal. A tárgyalások eredményeiről a szakszervezet rendszeresen tájé­koztatni fogja a vasutas dolgozókat. (MTI). Hazautazol! a magyar &§?eHá!$s?ígyí ftwnrtnvíiSMtlság küldöttsége Belgrád (Tanjug). A magyar közellátási kormánybizottság kül­döttsége, amely Magyarország ká­rosult lakosságának nyújtott jugo­szláv segély realizálása végett Ju­goszláviában tartózkodott, szerdán visszautazott Budapestre. Darvas Sándor, a magyar kőz­­éllátásügy kormánybizottság kül­döttségének vezetője a Tanjug munkatársának kijelentette, hogy a százötven millió dinár értékű jugoszláv kormánysegély leszállí­tásával kapcsolatos összes műszaki kérdések a jugoszláv hatóságok és a belgrádi magyar kereskedelmi képviselet között már a kormány­bizottság küldöttségének megérke­zése előtt a legnagyobb rendben megoldódtak. A segély legnagyobb részét már leszállították, a fenn­maradó rész leszállítása folyik. — (MTI.) Mos! soMal nagyobb sziüsség van a vasgyüitésre, mini eötíifj A MÉH vállalatok, telepek, át­­vevőhelyeJc megkezdték működé­süket. Kérik a lakosságot, hogy az összegyűjtött ócskavas mennyiséi geket adják le a legközelebbi MÉH-hez. Ha nem áll módjukban a hulladékanyagot beszállítani, úgy jelentsék azt az átvevőheiyeken. Gyűjtés közben óvakodjunk a tűz­veszélyes és robbanóanyagok meg­közelítésétől, s ha ilyet, találunk, azonnal jelentsük a legközelebbi hatásági szervnél. * — A KISIPAROSOK Szabad Szakszervezete biztosította a vidé­ken élő cipész kisiparosoknak a talpbőrt. Eddig már nyolc me­gyébe kiszállították az anyagokat. Ezúton értesíti a szervezet a vi­déki cipész kisiparosokat, hogy Bu­dapesten (a Kálmán-utcai székház­ban) .megkaphatják az anyagokat. A Magyar Állami Népi Együttes Bo'cratíban A Magyar Állami Népi Együt­tes, amelynek tagjai az elmúlt hó­napokban a Közel-Keleten, majd Bulgáriában szerepeltek, kedden a jugoszláv fővárosba érkezett, c.z együttes rövid megszakítás után folytatja útját Budapesté. NYEREG ALA71 PUHÍ7077 Sir Andi Hopklnst — a* ismert ame­rikai rémregénylrót, San-f ranclsko koro­názatlan ponyvakirályát átlőtt fejjel ta­lálták dolgozószobájában. A vizsgálat megállapította, hogy önkezével vetett véget életének. Írógépébe (űzve búcsú­levelet találtak. (Újsághír) ü opkins már 5 órája témát ke- M resve járkált le-jel pazarul berendezett hatalmas irodájában Éppen a nyolcadik Havanna szi­var végét nyomta el az elefánt­­avarból készült hamútartón, mi­kor mentőötlete támadt. Hirtelen örömében akkorát csapott homlo­kára, hogy szinte belerogyott a 12 lámpás rádiókészülék előtt álló öblös fotelbe. Hurlcás ujjaival azonnal lecsa­pott a keresőgombra s jó ötpercnyi vacakolás után végre feldörgött a szpíker baritonja. — Itt Amerika hangja Valami rossz érzés vett rajta erőt s figyelni kezdett. Egy magyar „sza­­badsághős'1 beszélt harci élményei­ről. Jóska névre hallgatott az ille­tő s a derék Hopkins lelki szemeivel direkt látni véli a rekedtes kamasz­hang tulajdonosát: — sarkantyúi csizmában, bő gatyában, karikásos­torral a nyakában. Úgy, ahogy megcsodálta minden nap a magyar vendéglő időrágta cégtábláján. Jóska mesélt, számokat köpkö­dött, s hátborzongató eseteket ho­zott fel. — A Tisza Kálmán tér alatt két emelet mélységben megtaláltuk a titkos ÁVH-ás központot. 3804 cel­la volt benne, 284 embert mentet­tünk ki. Mindenkinek ki volt he­gyezve az ujja, s a füle kicakkoz­­va. — Részt vettél- e a Kilián laktanya védelmében? — dörmögte az előre­gyártott kérdést a bemondó. Jóska most is szemrebbenés nél­kül felelt. Hogyne, mindössze harminc­négyen maradtunk Jetben, szeren­cse, hogy találkozott velem. Az úgy volt, hogy lőttek, csak lőttek ben­nünket. Aztán meguntuk és kimen­tünk. Persze előtte mindannyian megáldoztunk és a rózsafüzért pus­kacsőre csavara lőttük ki az utolsó golyókat. — Aztán... sürgeti a medve­hangú. Jóska tovább mondja. Min­denhol ott volt, mindent átélt, amit csak az ígért két dollárosért lehe­tett. Benzinnel telt cuclisüvegek­kel 374 páncélost semmisített meg. s közben magyaros vendégszeretet­tel nyeregalatt puhított lóhúskon­zervvel etetett meg egy éhhalállal küzdő amerikai újságírót. Eltemet­te hősi halált halt anyósát, utána vízbefagyasztották az ávósok, majd egy szál gatyában vagonba tusz­kolták, (egy vagonban hetvenné­gyen voltak, s hatvannégy vagonból állt a szerelvény.) mikor idáig értek, Hopkinsnak lesett az álla és a kiszabadult szivar tenyérnyi lyukat égetett a perzsaszőnyegen Hevesen köhögött a maró füsttől és vért köpött kín­jában. — Szóval Záhonyba vitték — is-NÉPMESE mételte meg a riporter az utolsó mondatot. Majd miután maga is rá­jött, hogy valami nem stimmel, ne­hézkesen rákérdezett: — Akkor hogy került mégis Ausztriába? Hopkinsnak elállt a lélegzete. Ja, í... majd el felejtettem mondani — vágta ki magát Jóska „szabadsághős'’ megint csak szem­rebbenés nélkül. Nyíregyházán, — ahogy állt a vonat, acélfűrésszel el­vágtam az ablaktartót, majd feszi­­tővassal kifeszítettem. Tudja ná­lunk szakembereknél mindig van ilyen szerszám. — Tette hozzá ke­délyesen. Egyszóval megléptem. Al halmi teherautón utaztam vissza az osztrák határig. Két hétig tartott az utazás, mert minden kilométerre hullahegyek állták el az utat. Hopkins nem bírta tovább, fel­­üvöltött, majd egy kiálló széklábbal aprójára verte a rádiót. Utána bó­dult fejjel az írógéphez vonszolta magát és írni kezdett. „Hiába, kiöregedtem. Nem bírom tovább a konkurenciát. Minden va­­gyonom az „Amerika hangjára’’ ha­gyom. Megérdemli, túltett rajtam. Tíz perc alatt több -émmesét hazu­dott, mint én egész életemben.“ Egy óra múlva lövés rázta meg a tengerparti luxusvillasor csendjét. Nemsokára a San-franciskói ren­dőrség riadőautójának szirénáié* visszhangozták a mohos, hullám­verte sziklák. (Pala) Csőn tn- Ini beszélgetette amerikai ujeágirókkal Pnom Penh (AP) Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság mi­niszterelnöke hétfőn beszélgetett amerikai sajtótudósítákkail. A mi­niszterelnök derűlátóan szólott az Egyesült Államok és Kína közötti jobb kapcsolatokról. A beszélgetés színhelye Sziltanuk herceg jachtja volt, amely kirán­dulásra vitte a vendégeiket a Tong’e-folyón. Csou En-laj kijelentette, némi­leg csökkent az ellentét Washing­ton és Peking között. „Most itt az ideje a jobb kapcso­latok létesítésének" — mondotta Csou En-laj. „Lehet, hogy az Egye­sült Államoknak nem ez a véle­ménye és lehet, hogy John Foster Dulles nem kedvel engem.’“ Csou En-laj célzott arra, hogy Csang Kai-sek, a nacionalista Kína elnöke részt vehetne a pekingi kor­mányban a miniszteri tárcánál ma­gasabb tisztségben, amennyiben fel akarná adni a formozai rezsimjét. Sri hantik herceg kijelentette, hogy örömére szolgál, hogy Csou En-laj amerikai újságírókat válasz­tott ki beszélgetési partnernek. A társaság tagjai kijelentették, hogy több mint egy év óta most történt meg először, hogy Csou En-laj sze­mélyesen érintkezett amerikaiak­kal. Csou En-laj ismételten meg­hívta az amerikai újságírókat: lá­togassanak el Kínába és kijelen­tette, „sajnálatos“, hogy az Egye­sült Államok nem ad engedélyt a saj'tótudásátóknak erre az utazásra. „Valamennyiüket szívesen látjuk, de lehet, hogy várniok kell“’ — mon­dotta. A további akban arról beszélt, hogy folytassák az Egyesült Álla­mokkal a tárgyalásokat a bebör­tönzött amerikai állampolgárok szabadon bocsátása ügyében. Ezek a tárgyalások több mint egy év óta foíynak Genfbon. Csou En-laj, szemmeHáhatóan bizakodó Kína ENSZ-tagsága esé­lyét illetően. „Ez bekövetkezik és mi tudunk várni” — mondotta. — (MTI.) Segítsék visszatérni szii’eikfiez az országitól távozott 10 éven lűM Magyar jegyzék az osztrák követséghez A magyar Külügyminisztérium A Magyar Népköztársaság Kül-1 ügyminisztériuma november 28-án szóbeli jegyzéket intézett az Osztrák Köztársaság budapesti kö­vetségéhez. A jegyzék a többi kö­zött ezeket mondja: ’’Egyre több szülő, aggódó apa és anya fordul kétségbeesetten a ma­gyar Külügyminisztériumhoz az Osztrák Köztársaság területére tá­vozott, vagy kényszerrel elvitt fia­talkorú gyermekeik mielőbbi visz­­szatérésének előmozdítását kérve. Közismert, hogy a belső magyar események következtében nagy­számú fiatalkorú kalandvágyból, csábítás folytán, félelemből és erő­szak alkalmazásának következté­ben hagyta el az ország területét. Sajnos, a magyar Ktí1 ügyminiszté­riumnak még nem állanak meg­felelő adatok rendelkezésére, az Osztrák Köztársaság területére 195(5 október 23. óta kikerült fiatal­korúak számát illetően. Az eddigi megállapítások szerint is nyilván­való azonban, hogy több ezer fia­talkorú, 18 éven aluli hagyta el az ország területét. A soproni diákok nagy részét például fasiszta terro­risták félemlítették meg és teher­autókon százával vitték őket Auszt­riába. Ilyen módon hurcolták el a soproni Erdészeti Technikum év­­foyamainak 15—16 éves diáksá­gát is. az általános magyar közvélemény hangját tolmácsolja akkor, amikor az igen tisztelt Követség sürgős közreműködését kéri a fiatalkorú magyar állampolgárok mielőbbi visszajuttatásának érdekéiben. A magyar Külügyminisztérium kije­lenti, hogy illetékes magyar határ­őrizeti szervek bármely időpontban hajlandók átvenni az osztrák ha­tóságoktól olyan fiatalkorú csopor­tokat, amelyeknek tagjai 1956 ok­tóber óta kerültek az Osztrák Köztársaság területére. Megfelelő kormányrendeletek alapján az így visszakerült fiatalkorúak minden eljárás nélkül békés családi ottho­naikba térhetnek vissza, ahol a szülők újból gondozásba vehetik őket. Ismerve az osztrák nép huma­nizmusát, a magyar Külügyminisz­térium bízik abban, hogy a most már teljesen az Osztrák Köztársa­ság kormányszerveitől függő fiatal­korúak visszatelepítése minél előbb megkezdődik, ezzel sok szülő aka­rata teljesül és érvényre jutnak az emberiességre vonatkozó nemzet­közi megállapodások is. A Magyar Népköztársaság Kül­ügyminisztériuma bízva az igen tisztelt Követség gyors válaszában, ezúttal is őszinte nagyrabecsülését fejezi ki.“ száálysériési ügyel; loviii legüéléséről Tanácsaink és szabálvsértési elő­adóink bizonytalanságban vannak most egy-egy ügy tárgyalásánál. Az kétségtelen, hogy az elmúlt évek­ben merev, egyoldalú volt az ítél­kezés. Ennek egyrészt az az elkép­zelés volt az alapja, hogy az embe­rek magatartása uniformizálható és a különböző szabálytalanságok gyorsan, adminisztratív eszközökkel kiküszöbölhetők. Ok volt az emberek személyes viszonyainak, problémáinak lebe­csülése, ezek nem kellő megértése. Nem utolsó sorban azonban közre­játszott az élettel, a lakosság meg­értésével igen sok esetben nem ta­lálkozó rendelkezések tömege. Különböző szerveknél olyan fel­fogás terjedt el, hogy függetlenül az életviszonyok, az .'.lám és az ál­lampolgárok közötti kapcsolatok ésszerű rendezésétől, az előírások végrehajtása bírságokkal is bizto­sítható. A fennálló jogszabályok alapján a folyó, vagy a keletkező eljárásokban mindezt figyelembe kell venni, s remélhetjük, hogy a további jogszabályozás a nép érze­tével egyező irányban fog haladni. Ez sok szabálysértési ügynek veszi majd az elejét. A begyűjtés megszűnt A földmű­veléssel kapcsolatos előírásokat tar­talmazó rendelkezések (szabályok) vesztettek jelentőségükből. Ezért csökkeni fog azoknak a szabály­sértési ügyeknek a száma, amelyek­ben a szorosan vett idényszerű kö­telezettségek megszegéséről van szó. Ez nem jelenti azt. hogy az or­szág, a közösség, gazdasági, vagy egyéb érdekeit sértő jogellenes ma­gatartások mellett szótlanul kell el­haladót Változatlan a fontosságuk azok­nak a szabálysértéseknek, ame­lyek a lakosság vagyonbizton­ságát, nyugalmát zavarják. Mint pl. a mezei lopások, jogtalan legeltetések, ingó és ingatlan va­­gyonrongálások, kisebb szabály­­sértések, stb. Feltétlenül szükséges lesz a felsőbb szervek előtt is szó­­vátenni a tejhamisítás miatti töme­ges eljárások kérdését, s tisztázni, hogy ezek egyrésze nem-e magá­nak a tejnek a gyengébb minősé­géből származik? Ezért ezekben az ügyekben az újabb rendelkezésig is óvatosan kell eljárni. Főleg azok­kal kell foglalkozni, ahol kétség­be nem vonható vizezés, vagy más hamisítás történt. Megyénkben, az utóbbi években minden ellenkező irányú beavat­kozás ellenére is, igyekeztünk egyes ügyeknek — a személyes és anya­gi viszonyok, valamint az elköve­tésben érvényesülő sajátos körül­mények figyelembevételével törté­nő emberséges elbírálására, — a figyelmeztetés, meggyőzés eszközei­nek alkalmazására. A megszüntetett ügyek száma nagy volt és harcoltunk a fel­jelentések versenyszerű szapo­rítása ellen. Most ezt még fo­kozottabban szemmel kell tar­tani. A feljelentő szervek, főleg a ren­dőrség és tanácsaink, valamint sza­bálysértési előadóink úgy működ­jenek együtt: a közre, vagy a jogos magánérdekre veszélyes ténykedé­sek, mulasztások feltárásában és el­intézésében. hogy a lakosság felfo­gásának megfeleljen. Erősítse a jogrendet, a törvénvességet. a nép biztonságérzetét, az emberek együttélését. RÉTI FERENC Szolnok Megyei Tanáé«

Next

/
Thumbnails
Contents