A Nép Lapja, Tiszavidék, 1956. november

1956-11-29 / Tiszavidék

2

TISZAVIDÉK

195«. norartber 25.

A munkástanácsok gondjai

Megszülettek a munkástanácsok anélkül, hogy bárki bábáskodott volna bölcsőjüknél — megalkották a tanácstörvényt is, anélkül, hogy kialakult gyakorlat vagy tapasztalat forrása táplálta volna. Mindkettő a forradalom új hajtása, amit nevelni, erősíteni kell még, meg kell védeni a politikai áramlatok viharától.

Nem lehet azt állítani, hogy akár az egyik, akár a másik végleges form.a volna még. A tanácsok megalalrulása, a tanácstörvény megalkotása a legviharosabb napokban történt. Akkor, amikor a higgadtság a megfontoltság légkörét — ami ilyen nagyjelentőségű munkához nélkülözhetetlen — élfújta a harcok szele.

Éppen ezért viták — ellentétes álláspontok bőven vannak — számolni kell velük. Ami a spontán megalakult munkástanácsokat illeti, tudjuk, nem érvényesült mindenhol a demokrácia, amit a munkások akartak. Legtöbb helyen szó sem volt az összdolgozók titkos választásáról. így aztán előfordult, hogy nagyhangú csoportok befolyásolták a közfelkiáltáson alapuló választásokat — alkalmatlan embereket, demagógokat — soks<< r a volt kizsákmányolókat, vagy ivadékaikat csempészték be. Márpedig egyetlen dolgozó sem akarja, hogy az üzem életének e fontos eseménye csupán klikkek harca legyen — esetleg egyik uralkodni vágyó klikk a másikat váltsa fed. Ez nem lehet célja — nem lehet módja a munkáshatalom gyakorlásának.

Ezért nem lehet elismerni végleges munkástanácsnak — s egyáltalán munkástanácsnak azokat a testületeket, melyek nem általános titkos választás útján kerültek a gyár élére (jóllehet az ideiglenes munkástanácsok működése hasznos volt). Pedig megyénkben is gyakori, hogy a gyár dolgozód nagyrészének távollétében összeállított tanácsok véglegesnek tartják magukat s hallani sem akarnak titkos • formákhoz kötött >— újbóli választásokról- Nyilván azért, mert féltik pozíciójukat, s maguk is tudják, hogy ezesetben nem számíthatnának egyetértésre. Ez az álláspont felettébb veszélyes nemcsak az üzem életére, hanem magukra a munkásokra nézve is. Tapasztalatból tudjuk, hogy az a vezető, aki nem élvezi a többség bizalmát, terrorral, megfélemlítéssel tarthatja csak fenn pozícióját. Márpedig ezzel elölről kezdenénk a Rákosi-idok nehéz megpróbáltatásait, feladnánk a forradalom egyik legnagyobb vívmányát. Le kell tehát világosan szögezni: semmi körülmények között

nem állhatunk el a titkos választás jogos követelésétől,

s azt is, hogy csak azok az Ideiglenes tanácsok próbálják megakadályozni ezt, melyeknek alapos okuk van a félelemre a vélemények tárgyilagos mérlegelésénél;

Nem általános jelenség, de »ziehet belőle, ha nem szereljük le idejében a vezető állásokért folyó hajszát; Ez ellen erélyesen fel kell lépni a tanácsok elnökeinek, mert csaknem minden esetben a jó, tapasztalt szakemberek „megtorpedózásához” vezet. Olyan egészségtelen csere származhat, melynek kárát látná az egész üzem, az egész ország gazdasága. Nagyjából ez a szándék húzódott meg a „teljes őrségváltás” jelszava mögött is, jóLburisoit ellenforradalmi csel, mély tönkretette volna egész iparunkat;

Viszonylag kisebb horderejű, de szembetűnő jelenség, hogy az igazgató-bizottság 5—7 tagja, vagy közülük néhányan kiszakadtak a termelő munkából s a párt vagy igazgatói irodában véget nem érő megbeszéléseket tartanak, összejöveteleket szerveznek. Ezen túl pedig a műszaki vezetők mellett vagy fölött, közvetlenül bekapcsolódnak a termelés irányításába. A józanabb munkások ilyenformán vélekednek erről: „Eddig egy’igazgató volt — most van hat, de egyik sem csinál semmit!” Sok igazság van ebben, bár az elmúlt héten a termelés megindítása tagadhatatlanul a munkástanács tagjainak közvetlen erőfeszítését is igénybe vette. A termelési folyamat megindulása után azonban mindenkinek a saját helyére kell visszatérni, az operatív irányítás a munkástanács megbízása alapján az igazgató és az alárendelt műszaki vezetők feladata. Csák anarchiát szülne s a művezetők — üzemvezetők önbizalmát ásná alá, ha kivennék kezükből áz irányítást. Rend s eredményes termelés csak akkor lehet — s ez most már a gyár egész kollektívájának

közvetlen érdeke is —, ha mindenki aláveti magát az Igazgató utasításainál?. S ez alól mint a dolgozók, a munkástanács és az Igazgatóbizottság tagjai sem kivételek még akkor sem, ha kollektiven ők utasíthatják valamire az igazgatót; A

termelés hierarchiája így követeli ezt s ezt felrúgni egyet jelentene a

munkásirányításról való lemondással, a teljes zűrzavar jogra jutásával.

Nehru indiai mmhzíerefnők

»

különmegbizottja Budapesten

November 25-én, vasárnap Budapestre érkezett Nehru indiai miniszterelnök különmegbízottja, dr. Jagan Nat Khosla, rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter. Megérkezésekor Csatondai Károly, a Külügyminisztérium protokoll osztályának vezetője és M. A. Rahman, az Indiai Köztársaság budapesti ideiglenes ügyvivője fogadta.

Dr. J. N. Khosla hétfőn délelőtt látogatást tett Szarka Károly külügyminiszterhelyettesnél;

Hétfőn délután Kádár János, a forradalmi munkás-mraszt kormány elnöke fogadta Nehru különmegbizottját és szívélyes légkörben megbeszélést folytatott vele.

A megbeszélésen résztvett Szarka Károly és M. A. Rahman.

Kedden nem volt hivatalos programja dr. J. N. Khoslának. Ma tovább folytatja megbeszéléseit Ma utazik át Budapesten K. P.

S. Menőn. India moszkvai nagykövete, akit Nehru miniszterelnök eredetileg megbízott a budapesti tárgyalásokat. Menont eddig betegsége akadályozta. Most Bécsbe utazik, majd onnan visszatérve, néhány napot Budapesten tölt.

Éfelmíszerárusiió he veket nyit a SZ3V03Z a mu'ű lizemetcben

A Szövetkezetek Országos Szövetségének igazgatósága a munkásság jobb élelmiszerei! átása érdekében a nagyobb budapesti üzemi központokban konzumszerű élelmiszerárusitó helyeket nyit Az elárusító helyeken a munkások helyben vásároljhatják meg a szükséges főbb élelmiszereket és fűszerárukat s ez elősegíti a munka kibontakozását és csökkenti az utcai sorbánállást,

Az élelmiszer-árusító helyek már több üzemiben megvannak s nagyobb mennyiségű burgonya, liszt, hízott baromfi árusítását kezdték meg. A későbbiek során ezeket az Ideiglenesen működő elárusító helyeket, a helyi munkásság fogyasztási s így a nagyobb üzemekben a munkások választott szövetkezeti vezetősége irányítja majd működésüket*

Megalakult a Szolnoki MÁV Sporteryesílíet

A szolnoki Járműjavító Vállalat kultúrtermében november hó 27-én délután egy órakor sportvezetők és sportrajongók gyülekeztek, hogy megtárgyalják üzemük sportkörének helyzetét

Kaposvári Géza elnök ismertette a Magyar Vasutas Sportszövetség ideiglenes Intézőbizottságának felhívását — Majd több felszólaló egyhangú véleménye alapján az egybegyűltek elhatározták a Szolnoki MÁV SE megalakítását Megállapították, hogy annak új színe ismét a kék-fehér lesz; Jelvénye pedig a régi pajzsalakú, kék-fehér sávokkal és az arany szárnyaskerékkel. Ezután huszonegytagú intézőbizottságot héttagú elnökséget választottak. Az Intézőbizottság tagjai a következők:

Barna István, Kolláth Dezső, Maglód! Gyula, Járai Jenő, Takó László, Csabai János, Kocsis Gyula, Bózsó Mihály. Deák Zoltán, Erdősei Gyula, Veszelel János, Szabó József, Simon István, Molnár Béla, Récsel Jenő, Romhányl Ferenc, Faragó Sándor, Józsa János, Balogh József, Sebestyén István és Dénes János. A héttagú elnökség tagjai: Erdőssi Gyula, Dénes János, Józsa János, Takó László, Maglódl Gyula, Barna István és Csabai János.

A megválasztott intézőbizottság fetadata: 1. Megkezdeni a tagszervezést a Járműjavító, a Fűtőház, az állomás, a forgalom; az osztálymémökség és a

város sportrajongói között, 2; Az új

egyesület ügyelnek intézése. Még ez év decemberében a közgyűlés összehívása, megszervezése, ahol megválasztják a Szolnoki MÁV sportegyesület végleges vezetőségét, J. A Törekvés sportkör elnökségével elkészíttetni az 1956. évi zárszámadásokat és számbavenni a meglévő vagyontárgyakat és felszereléseket, 4. Megszervezni az egyesület baráti körét s megválasztani annak új vezetőségét, 5. Biztosítani kell az Intézőbizottságnak, hogy a szervezők felkeressék a város különböző üzemelt, vállalatait és hivatalait, hogy a Szolnoki MÁV sportegyesület híveinek módjában legyen belépni a tagok sorába.

Szántó József és Csabai János a Szolnoki MÁV régi játékosai örömmel üdvözölték a megalakult új egyesületet. Kérték, a Jelenlévők lelkes munkát fejtsenek kt a tagszervezés terén, hogy ismét sok dicsőséget és sportsikert érhessenek majd el az új egyesület versenyzői. Szántó László, a Járműjavító Vállalat munkástanácsának tagja üdvözölte az új egyesületet és kérte a jelenlévőket, hogy szoros barátságot és sportszeretetet alakítsanak ki, melyre büszke lebet nemcsak az üzem, hanem az egész város .sporttársadalma is. Az intézőbizottság elhatározta, hogy a további szervezésről a sajtón keresztül tájékoztatja majd az egyesület híveit,

A régiből csak a jót veszik át

Régi, sok harcot, próbát kiállt tsz az ujszászi Szabadság. Tagjai jóról, rosszról, egyaránt sokat tudnának beszélni. Sokat küzdöttek, mire a most már valóban vagyont érő közös gazdaságot olyanná tették, mhrt amilyen. De, hogy megérte a küzdelem, azt az elmúlt napok eseményei igazolták;

A kormány kimondta, hogy az a tsz, amely nem érez magában élég erőt ahhoz, hogy megéljen a maga emberségéből, jobb, ha felbomlik. A Szabadságban nem gondoltak erre. Azazhogy a közel száz tagból mindössze hárman jelentették be kilépésüket a legutóbbi közgyűlésen. Ezeket viszont nem is nagyon marasztalták a többiek. Ha ók hárman úgy látják jónak, joguk van hozzá*

A napokban az MSZMP szervezetét is megalakították a szövetke. zet kommunistái Nem mindenki, csak 15-en jutottak még el arra az elhatározásra, hogyelkezdikazújat. Az ő elhatározásuk azonban nagyon szilárd. Leszögezték az első összejövetel alkalmával, hogy a régiből csak a jót veszik át, s olyan pártszervezetet teremtenek, ahol a tettek fognak beszélni, ahol nem a nagyhangúak és „jóbeszédűek” érvényesülnek, Iranern azok, akik szerények, de következetesek lesznek a közös célok megvalósításában.

Olyan pártszervezetet hoznak létre, ahol a vezetők és a tagok nem szakadnak el egymástól, ismerik

Tifbis min! négyszázezer fenyőfáról gondoskodik a kereskedeiem karácsonyra

A kereskedelem az idén több mint négyszázezer fenyőfát készül forgalomba hozni karácsonyra. A Külkereskedelmi Vállalat kétszázötvenezer fényó szállítására megállapodott Csehszlovákiával és Romániával.

egymás véleményét, s valóban a

demokratizmus alapján döntenék mindenben.

HMER ZOLTÁN:

EGY

Miattam volna úgy is, hogy útirajz. Sokáig latolgattam, hogy melyik lesz a jobb, míg végül is az „egy utam rajza'’ mellett döntöttem. Már csak azért is, nehogy azt higyje valaki, hogy itt valami különleges ország bejárásáról lesz szó; Nem. Itt az én drága, szép hazámról írok, annak is csak egyik részéről, Szolnoktól Salgótarjánig. S nem is éppen a tájról, hanem inkább azokról a számomra maradandó epizódokról, amelyek utamon unos-untalan kísérték.

1.

Amikor már eléggé elmélyedtünk a forradalomban, gondoltam elindulok haza, megnézem, hogy ma van arra, a nagy hegyek (hazai viszonylatban) vidékén. Elindultam innét Szolnokról, szorosabban véve a szerkesztőségből, úgy november 15-én, csütörtökön délben;

Mint ahogyan az illendőség megköveteli, elbúcsúztam mindenkitől. Mellesleg megjegyezve, a távolság mindössze 130 km, s vonaton az út normális körülmények között 6 óra. Ezt azért jegyeztem meg, mert a búcsúzásnál volt olyan, aki drámaian ragadta meg feléje nyújtott jobbomat, mereven a szemembe nézett s a fogai között sziszegte:

— Szervusz öregem, a viszontlátásra — és akkorát rántott jobbsorsra érdemes karomon, hogy két napig izomlázam volt.

Volt aztán olyan is, aki mintegy mellékesen, megkérdezte:

— Hát, szóval, mégis elmégy, nekiindulsz? => s közben egy dohány-A Béke-Világtanács nyilatkozata az egyiptomi és magyar eseményekről

A Béke-Világtanács Irodája és a nemzeti béketanácsok képviselői Helsinkiben 1956. november 18-án konferenciát tartottak. A konferencia .napirendjén az egyiptomi és a magyar ügy szerepelt.

A konferencián háromtagú magyar küldöttség: dr. Péter János református püspök, dr. Haász Árpád egyetemi tanár, a Közgazdaságtudományi Egyetem dékánja és Bugár Jánosné, az Országos Béketanács titkára képviselte hazánk bókeharcosait.

A konferencia a tanácskozás végén közös nyilatkozatot bocsátott ki, amely többi között ezeket mondja:

„A konferencia megállapítja, hogy a világ békéje veszélybe került és a népek az Egyiptom elleni izraeli, francia és angol katonai akciók miatt gyászba és romokba zuhanták.

A konferencia üdvözli az ENSZ által indítványozott fegyverszünetet, mint a béke első győzelmét.

A konferencia úgy véli, hogy a békét mindaddig veszély fenyegeti, amíg angol, francia és izraeli csapatok Egyiptom területén tartózkodnak. E csapatokat késedelem és feltételek nélkül Ive kell vonni és Egyiptom függetlenségét, szuverenitását, területi integritását biztosítani keU és tiszteletben keU tartani.

A konferencia megvizsgálta a fájdalmas magyarországi eseményeket.

Megállapította. hogy e kérdésben a Béke Világtcmácsban és a Nemzeti Békebizottságokban komoly véleménykülönbségek vannak és hogy a különböző ellentétes vélemények nem tették lehetővé egy közös értékelés megszövegezését.

E véleménykülönbség ellenére a konferencia egyöntetűen megállapította, hogy egyrészt a hidegháború,

a vele járó gyűlölet és bizalmatlan-,

Ság évei és a tömbpolitika, másrészt pedig a korábbi magyar kormányzó tényezők hibái és a hibádnak a külföldi propaganda által var ló kihasználása volt a magyar dráma eredete.

A konferencia egyöntetű, együttérzéséi fejezi ki a magyar nép megpróbáltatásai, az októberi és novemberi napok tragikus vérontása miatt, és kifejezi testvéri rokonszenvét. Felhívja a Nemzeti Békebizottságokat, hogy adjanak meg a magyar népnek minden támogatást Végül a konferencia kifejezi alábbi kívánságait: 1. A szovjet csapolok kivonását egy Magyarország és a Szovjetunió között létrejött egyezmény alapján. 2. A magyar szuvers,, nitás teljes gyakorlását”,

A nyilatkozat befejezéséin ötha. talmi konferencia összehívását javasolja. az Egyesült Államok, Franciaország, Anglia, India és a Szovjetunió részvételével a nemzetközi helyzet alapvető kérdéseinek megtárgyalására, valamint azt a svájci kormány az öt hatalom államfőinek javasolta.

A fegyeres erők miniszterének közleménye

A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány, mint ismeretes, elrenrendelte a volt Államvédelmi Hatóság feloszlatását. A rendelkezés folytán a volt államvédelmi beosztottak elbocsátása folyik és rövid időn belül befejeződik. Az elbocsátások megkezdése óta eltelt rövid idő bizonyítja, hogy a volt államvédelmi beosztottakat a lakosságnak egy jelentős része teljes egészében súlyos törvénysértéseket elkövető, törvénytipró, hivatali hatalommal visszaélő személyeknek könyveli él. Ez a magatartás abban mutatkozik meg, hogy ezek ez elbocsátott emberek nem tudtak a polgári életben elhelyezkedni, valamennyien mint megbélyegzettek szerepeltek.

E helyzet megszüntetése érdekében elrendeltem valamennyi volt államvédelmi beosztott tevékenységének felülvizsgálását. A felülvizsgálat célja az, hogy egyrészt azok a volt államvédelmi beosztottak, akik törvénysértéseket követtek el, az Igazságszolgáltatás kezére jussanak, másrészt azok, akik ilyennek részesei nem voltak, az állami és polgári élet bármely területén el tudjanak helyezkedni. A felülvizsgálásokat e célra létrehozott bizottságok végzik. A bizottságokban részevesz a Legfőbb Ügyészség és a megyei tanácsok képviselője is. A bizottságok munkájához kérem a

lakosság segítségét. Az olyan személyek, akiknek tudomásuk van egyes államvédelmi beosztottak által elkövetett törvénytelenségeikről, ezt írásban közöljék a Legfőbb Ügyészséggel, a megyei rendőrimpltányságokkal, amely szervek ezeket a bejelentéseket el fogják juttatni az illetékes hatóságoknak» Amennyiben a bizottságok szükségesnek látják, úgy a bejelentő személyeket meg fogják hallgatni.

A bizottságok munkájuk»* december ötödikén megkezdik és minden felülvizsgált személy ügyé. ben határozatot hoznak. Amennyiben a vizsgálat eredménye azt bizonyítja, hogy a volt áUamvódéfaitf beosztott törvénytelenségeket követett el, az illető személyt a büntetőeljárás lefolytatása végett ax ügyészségnek adják át. Amennyiben a vizsgálat azt állapítja meg, hogy a volt államvédelmi beosztott törvénytelenségeket nem követett el, erről számára a bizottság írást ad id. Az ilyen igazolással rendelkezőknek meg kell adni azt a lehetőséget, hogy képességüknek megfelelően elhelyezkedhessenek, ókéi bármely állami, gazd asági szerv alkalmazza, Felülvizsgálatuk befeje. zésével végrehajtjuk a kormány határozatát és egyben igazságot szolgáltatunk ebben a kérdőébe**

ÚTAM RAJZA

szálat halászott le, kinyújtott, nem éppen gusztusos nyelvéről. Aztán még egy utolsó pillantást vetettem az ismert falakra, bútorokra, emberekre és elindultam;

Az utcán napfény fogadott, ragyogó őszi sugarak. Jókedvű voltam, kalapom kissé hátnatoltain, panyókára vettem kabátomat és könnyed, gondtalan léptekkel üggettem az állomás felé. Ismerősökkel találkoztam, akik érdeklődtek hogylétem felől és megkérdezték, hova megyek. Én, mintha csak idememnák a Tejivóba, foghegyről odavetettem:

— Utazom Salgótarjánba.

—i Nahát! — csapták össze kezüket, különösen a nőismerősök, — és csak ilyen könnyedén?

—1 Persze, még könyvet is viszek magammal, hiszen itt felülök a vonatra és ha minden jól megy, estére már otthon leszek — mondtam és zsebrevágtam az elismerő pillantásokat, közben a következőket gondoltam: „Vajon hogy menjek?” Talán szöges . turista bakancsban, hátamon két hétre elegendő élelemmel, két váltás fehérneművel, oldalamon vadászkés, fejemen zöld erdészkalap, magam után pedig húzok egy vadonatúj maxim gépfegyvert, egy municiós kocsit, miközben két véreb váltással nyalogatja a fülemet?

Tudom, hogy gonosz voltam, hogy az aggódó pillantásra ilyeneket gondoltam. Dehát ugyebár, senki sem szereti, ha a pille dolgokat eltúlozza valaki. így voltam ezzel én is.

Amint kiértem az állomásra, találkoztam egyik ismerősömmel, aki szintén utazott volna, Miskolcra* Amikor meglátott és megtudta tőlem, hová megyek, a sorstársak arckifejezéséit öltötte, Aztán kinyi-; latkozott:

— öregem, ma mór nem nagyon

lesz vonat. Én inkább elmegyek haza, majd megpróbálom holnap.

Nem hittem szavainak, pedig valóban elindult hazafelé. Én csak áltam rendületlenül a perionon, időközönként ingajáratot létesítettem az IBUSZ-pavilon meg a forgalmi iroda között, ök is azt mondták, hogy ma már nem lesz vonat, de én nekik sem hittem. Álltam, vártam, majd ültem és vártam. Sőt ebédeltem is, kiolvastam egy vidám könyvet, olyan rövidet és még mindig nem volt semmi. Végre, úgy 3 óra tájban az én számomra is megszólalt a megafon:

— „A nyolcadik vágányról személyvonat indul Űjszász felé. 16 óra öt perckor, — recsegte a bemondó és én felujjongtam, — a szerelvényből csak az első három kocsi megy, mert a vonat Űjszászig közlekedik.” — Püff neki, egyből lelohadtam. Ezt még bemondta vagy négyszer, úgy látszik, direkt azért, hogy engem bosszantson. De én nem hagytam magammal csak úgy kipackázni. Jusztis beültem az első kocsiba. Ä vonat lassan elindult.

ff.

Amikor Üjszászra érkeztünk, elsőnek léptem ki a kocsiból. Az ál-