A Nép Lapja, Tiszavidék, 1956. november
1956-11-02 / A Nép Lapja
Ara: 30 fillér 1856. november 3. szombat JRazáának rendülettenül bégy kivé, ok magyar !* NÉP LAPJA A SZOLNOK MEGYEI FORRADALMI MUNKÁSTANÁCS LAPJA FERENCI LAJOS; EGYSÉG, FÜGGETLENSÉG! F arradalmunk nehéz napjaiban e sorsdöntő kérdést tette fel nemzetünknek a történelem: szolgaság vagy szabadság? A szabadságot választottuk. A világ csodálkozik rajtunk, mint másfél évtizede a maroknyi testvér firm nemzeten. Nekünk azonban nincs időnk, magunkat csodálni, A fegyvereket lábhoz tettük, de nem adtuk ki kezünkből. Hős szabadságharcosaink éberen vigyáznak a már kivívott emberi és nemzeti szabadságjogokra, a forradalom rendjére. Ma már mindenki előtt világos, hogy szabadságharcosaink mögött egységesen állt a nemzet. Ez a nemzeti egység adott erőt — ahogy egyik külföldi rádió nevezte — a szabadság Dávidjainak a zsarnokság Góliátjaival szemben. Nemzetünknek ezt az egységét csodálja hált a világ. Nehéz, a nemzet erejét meghaladó tettre vállalkozott a magyar. Országszerte még ropogtak a fegyverek, hősök vére szentelte meg percenként a magyar haza földjét A mártírok véréből léptennypman fakadtak az emberi szabadság virágai. Üzemeink végre ténylegesen a munkások kezébe kerültek. A parasztság maga dönthet gazdálkodási rendjéről. A termelési kedvet gúzsba kötő beszolgáltatási rendszert eltörölték. Néhány nap alatt összeomlott a közéletet sorvasztó bürokrácia. A megyék, városok és falvak éleiének irányítását átvették a forradalmi munkástanácsok. A hivatalos ügyek intéződ végre csak olyan aktákat írnak meg, melyek a társadalmi közösségben élő emberek jóllétét szolgálják. Eltűntek, vagy eltűnőben vannak a régi kiskirályok, mindennapi életünket megszomorftó hajcsárok. Az építő gondolat tiszta fényében már szánalmas és szégyellni való torz figuraként hatnak a kotyogó vízfejek. S ki bírná felsorolni azt a sok-sok kisebb-nagyobb, emberi életünket megszépítő forradalmi tetteti melyek e napokban sarjadtak ki hazánkban. Az egyén szabadságával egyidejűleg születendőben van a nemzet szabadsága is. Felmond tűk a varsói szerződést és az Egyesült Nemzetek Szervezetét Magyarország semlegességének elismerésére kértük. E kettős ténnyel megszűnt jogalapja a szovjet seregeknek hazánkban való tartózkodására; Micsoda vívmányok! Október 23-án, a békés ifjúsági felvonuláson, még gondolni sem mertük volna, hogy tíz nap múlva mindezek gazdasági, társadalmi és politikai életünk irányító tényezőivé válnak; Még akkor sem mertük volna htom, amikor az anszágház előtt több, mint kétszázezer munkás szavalókórusban követelte a nemzet ifjúsága által pontokba foglalt emberi és nemzeti jogokat. Akkor csak követeltük; azóta harcban szerezte meg magának a nemzet. hiába hívták nyakunkra az orosz túlerőt. A szabadságjogokat azonban nem elég megszerezni, azokat meg is kell tartani! A nemzet jövőjével nem lehet játszani Erre nincs joga senkinek! Világosan kell látni: amíg a szovjet csapatok Magyarország területén tartózkodnak, minden pillanatban fennáll a veszélye és lehetősége szabadságharcunk eredményei megsemmisítésének. Emlékezzünk! A harcok véres napjaiban a fegyveres ifjúságiink még a páncélos ellenséget Is megfontolásra késztető elszántsága mellett legnagyobb erőforrásunk a nemzet szilárd egysége volt. Meg lehetünk róla győződve, hogy ennek hiányában a fegyverek túlereje vérbefoj tóttá volna a farra dalmat. A nemzet egysége volt az a rettenthetetlen erkölcsi erő, melyet semmiféle páncélos had a világon nem képes, sem megfélemlíteni, sem eltiporni. Ezt az egységet megbontani felelőtlenség, a forradalom elárulása volna Még a pártok szervezésének szabadsága címén is! Magam az egyedül üdvözítő „Párt“’ által adományozott nemzeti maszlag: az .Alkotmány*’ sáncain kívül edzettem idegeimet és emberi önérzetemet. Ma végre megszűnt a párt-monopólium. Most is a pártonkívüliség tiszta csúcsáról nézem örömmel közéletünk gyorsan bontakozó eseményeit. Három párt megyei szervezete alakuló ülésén voltam tanúja a lelkek felszabadulásának. Az írás emberének felbecsülhetetlen élmény látni a nemzet gondjaiban osztozkodó emberek őszinte megnyilatkozásait, érezni a felelősséget, mely áthatja az emberek szavát. Ma senkinek sem kell tartani attól, hogy elveszti kenyerét, ha nem éppen ennek, vagy amannak a pártnak tagja. — Mindenki abba a pártba léphet, amelyeknek ismert, vágj- sejtett — programja megfelel világnézetének, gazdasági stb. elképzeléseinek. A többpártrendszerben a véleménynyilvánítás és a lelkiismeret szabadságát látom. Nagv erő rejlik a nemzet számára a pártok belső és egymásközötti dinamizmusában. A pártok egyenjogú léte már egymagában kizárja annak a lehetőségét, hogy a nemzet gazdasági és politikai ‘ jövőjét valamelyik (egyetlen) párt végzetes irányba terelje. A szabad választások után összeülő parlamentben az eszmék és gondolatok mérkőznek a helyes országépítő program kialakítása érdekében. Az országgyűlés' valóságos képviseletévé válik a népnek. Végeredményben csak a több párt rendszere képes biztosítani, hogy az országban végre a nép akarata érvényesüljön. Ezért örülök annak, hogy megyénkben a pártok szervezése megindult. Mégis ki kell mondanom: ma nem ez a legfontosabb feladat. Hemzeti függetlenségünk a varsói szerződés érvénytelenségének és a semlegességnek egyoldalú kinyilatkoztatásával nem valósult meg. Hadd szerveződjenek a pártok, azonban egy percre sem szabad megfeledkezni, hogy a pártok működésének — mint, ahogy egész emberi és nemzeti szabadságunk — előfeltétele a függetlenség. Ez pedig csak akkor válik valósággá, amikor az utolsó orosz katona is elhagyta az országot. A szabadságharcnak tehát még nincs vége. A továbbiakban sem fogunk fegyvert senkire, aki nem tör fegyverrel nemzeti szabadságunkra. Ma a diplomácia területén vívjuk a harcot. E hare mögé kell mpst egységesen felzárkózni a nemzetnek. Egység, függetlenség! — Ez most a feladatunk. Vigyázzunk tehát, úgy építsük a pártok kereteit hogy a pártszervezés nehogy a pártütés átkát hozza nemzetünkre! Élelmiszeres kocsival Budapesten A Budapesti Forradalmi Honvédelmi Bizottság és a honvédelmi miniszter parancsa Megparancsoljuk: I. Az események során alakulataiktól elszakadt, valamint szabadságom, eltávozáson lévő tisztek, tiszthelyettesek és honvédek, amennyiben nem tartoznak rendfenntartó egységhez, huszonnégy órán belül jelentkezzenek a jelenlegi tartózkodási helyük szerint illetékes helyőrségi, vagy nemzetőrség! parancsnokságon; 2; A forradalomban résztvevő és most szervezett csoporthoz tartozó homvédszemélyek további intézkedésig maradjanak csoportjukkal éa velük együtt vegyenek részt a rendfenntartó munkában. 3. Alakulatától elszakadt valamennyi honvéd személy bárhova tartózik, jelentse tartózkodási helyét alakulatának. A forradalmi rend megteremtése és megvéd elmezése megköveteli, hogy honvédségünk minden tagja becsülettel teljesítse feladatát a nép szolgálatában; Forradalmi Honvédelmi Bizottság Honvédelmi Miniszter, (MTI). ■ 1945-ben szerettünk már némi tapasztalatot, hogyan kell jegynélkül menetrendszerűen utazni. — Egy karcagi kocsira kéretőzlünk fel, amelyet a Vöröskereszt Tápiógyörgyére irányított s innen vitte az élelmiszert Pestre. E kis falu életében mint csepben a tenger mutatkozik meg, hogyan segíti a vidék a fővárost a nehéz napokban. A Forradalmi Tanács elnökének tájékoztatása szerint négy gazda ajánlott már fel egy-egy hízott disznót teljesen ingyen a hős városnak. Egy darabig ácsorogtarr. az átvevő helyen. Jött öreg néni, aki az évek terhétől már csoszogni is alig tudott s hóna alatt hízott libát szorongatott. Egy másik idős asszony három szütyőben babot. álmát és krumplit hozott. Az átvevők egyenként megemelték a vászon zacskókat s úgy irányzómra bemondták, miből hány kilót hozott a nénike. — Miért írják fel — kérdeztem, — valamikor talán fizetni fognak érte? — Nem, erről szó sincs, csak tudni akarjuk, kinek köszönjük meg a jószívűségét csendesebb napokban. A különböző élelmiszerekkel, baromfi ketrecekkel megrakott teherautót úgy teleülték az emberek, — hogy mozdulni is alig lehetett rajta. Volt közöttük vidéken rekedt tánctanárai idős tisztviselő házaspár, rokonainak segíteni kívánó munkás. Az autót fegyveres őr kisérte, mert Tápiógyörgyén a forradalmi tanács kilenc puskát k/vpott a közeli katonai helyőrségtől. Hogy milyen csípős hideg volt a nyitott kocsin, ezt majd megtudja az, aki elindul, no, de a savanyú szélen kívül más legalább nem bántott bennünket. Budapest külső részeinakkepe nagyon nyugtató. A házak, de még az ablakok is épek, itt ott elszaggatták a villamosvezetéket s a vasúti átjáróknál felborogatták a vagonokat. Az egyik külső laktanyánál beszéltünk olyan fiatal katonákkal, akik a felkelők oldalán veitek részt a harcokban. Elmondották, hogy a kiskunságból hozták fel őket s az egész ezred egységesen állt át a jó ügy mellé. Teherautónk szállítmányával a MÁV kórháznál állapodott meg, Az egyik ápolónő úgy tájékoztatott, hogy elég sok sebesültjük van, akiket a Nyugati pályaudvar környékéről vittek be. A kórház egykori kápolnájára éppen akkor szerelték fel az aranyozott hatalmas fémkeresztet. Még kint Tápiógyörgyén a forradalmi tanácsnál egy nemzeti szalagot tűztek a karomra. Ennek következtében a nehéz bőrönd alatt nagyon megnéztek a pestiek. Nem tudtam kitalálni, mi lehet rajtam olyan feltűnő. Egyszer csak mellém ugrott egy kisfiú. — Forradalmár bácsi mi újság van, mit segíthetek — ekkor derült ki, hogy a nemzetiszinü karszalag Pestennem olyan gyakori, mint nálunk, mivel az üzleteket zárva tartják. Csak a parancsnokok és a különböző megbízást viselők kapnak belőle. Oda is adtam rövidesen a szalagomat egy ifjú fegyveresnek, aki tőlem méltóbban viselheti. Két dolgot azonnal látni a budapesti utcán. Az egyik, hogy a fegyveres harcokat zömében a diákok és munkás fiatalok vívták. Az átlagos életkor 17—18 év körül lehet, de nem ritkák a 15 éves fegyveresek sem. A másik szembetűnő dolog, hogy a fegyvert a felkelők közül senki sem tette le. Tanúja voltam olyan jelenetnek, — amikor katonák marokszámra adták a töltényt az ifjú harcosoknak. A Körúton megérkezésünkkor nagyobb tömeg hullánizott, mint bármelyik vasárnap este. A volt Horizont bolt előtt méteres kupacok emelkedtek a megpörkölődött orosz könyvekből. A járművek a barikádok, a felszedett kövek és sindarabok miatt itt még nem közlekedhetnek. A mellékutcákban viszont csal; úgy száguldanak a régi kocsik uj utasaikkal, A gomba módon megszaporodott bátorhangú fővárosi lapok több autót kaptak már, de kell is ez az újságíróknak, mert az emberek úgy ostromolják az újságárusokat, hogy majd széttépik őket. A járókelők többségének 3—4 újság kandikál ki a zsebéből. A sajtószabadságtól, amely végre valósággá lett, a magyar fővárosban szesztilalom ellenére is megrészegednek az emberek. Boldogan cserélik ki híreiket s az igazmondás visszavonhatatlanul beköltözött Budapestre. A Körút házait hatalmas rongálódás érte. Az ablakok szinte egytöl-egyig kitörtek s itt is ott is fekete lyukak őrzik az idegen hadsereg ágyúinak nyomait. A Kilián György — volt Mária Terézia — laktanyánál messziről látni, hogy a falak is leszakadtak, be lehet nézni a szobákba, úgy ahogyan a második világháború alatt a bombázásoknál. Az épületet nem közelítettük meg, mert fegyveres fiatalemberek a mellékutcákban irányították a tömeget. Az én vállamat erősen nyomta az élelemmel teli bőrönd, ezért sehogy sem akartam belenyugodni a kerülőbe. '— Kérem ne m-.’jen erre, — szólt rám az egyik fegyveres. — Miért ne mennék, — mordultam vissza? — Mert fel nem robbant aknák, gránátok vannak még itt. Az életét akarjuk megvédeni, de ha így jó magának, tessék. Azzal félreállt, de mondanom sem kell, hogy mégis befordultam a mellékutcába. Ezen a környéken sok a kilőtt tank és páncélkocsi Az egyik elnémult acélszömyeteg oldalára egy jókedvű járókelő krétával felírta „A MEO ellenőrizte, elsőosztályú minőség. Szocialista megőrzésre átvettük.” A pestiekből tehát sohasem hal ki a humor. A Bakáts téren megható kép tárult elénk. A templom körül a kis parkban friss sirhantok, őszirózsáktól, égő gyertyáktól eltakarva. Körülöttük levett sapkával némán álltak, vagy imádkoztak az emberek. Ezen a halottak napján egy hősi város gyászolta derék fiait. Bátyáméknál, ahevá igyekeztem, teljes béke fogadott. Akinek sorsa miatt annyira rettegtem, íróasztalnál ült és röplapot fogalmazott. — Eszerint az értelmiségnek forradalmi őrsé gekiell állni az elért eredmények megvédésére. Azoknak, akik leginkább tudnak tájékozódni a politika útvesztőjében, nem szabad megengedni, hogy lelkiismeretlen elemek akár így, akár úgy újra eladják a magyar szabadságot. Kinevettek azért, mert két kenyeret is felcipeltünk, viszont hálásak voltak nagyon a libazsírért, lisztért, tésztáért és egyéb élelmiszerekért. A legjobban talán a felszállított borpárlatnak és barackpálinkának örültek. Megjött egy barátom is, aki egy éjszakán át az ÁVH foglya volt, de a nagy fejetlenségben szemtelenül kisétált a kapun. Elmondotta, hogy szerdán, amikor a rádiótól segítséget hozni elrohantak, egy fegyveres civil-csoporttal találkoztak. Ezek forradalmi jelszavakat kiáltottak feléjük, ők örömmel futottak cda hozzájuk. — Mire észbe kaptak, már kisérték őket befelé. Ez a parasztfiú, aki a háború után végezte el a Közgazdasági Egyetemet s mindezidáig pártonkivüli volt, most tagja a Földművelésügyi Minisztérium Forradalmi Tanácsának. Elmondotta, hogy elmúlt a felhívások és határidők kora. Gk most „c$ak annyit tesznek meg”, hogy a rászorulóknak biztosítiák a szükséges vetőmagot és mindenki végezze munkáját legjobb belátása szerint. Mit meséljek még az út élményéiből? Talán azt lesz jó itt elmondani, hogy a fővárosban járó autók vezetői tanúsítsanak nagyobb megértést a nehéz körülmények között utazókkal szemben. Visszafelé egy tejeskocsin jöttünk Ceglédig, amelynek vezetője falurólfalura megjegyezte, hol ki száll le és az átmentén is felvette az integetöket. Ugyanakkor több olyan esetet is láttam, amikor teljesen üres autók elrohantak a gyalogosan bandukolok s kézzel lábbal integetők mellett. A szabad fővárosból kifelé jövet az üres tejeskannák tetejéről elszoruló szívvel figyeltük a Ferihegyi repülőtér körül állomásozó szovjet tankokat és a műút mellett megtalálható számos páncélos alakulatokat. A legforróbb kívánságunk, hogy ezeknek az acélszörnyetegeknek eleje mielőbb kelet felé forduljon és további vérontás nélkül a szabad fővároshoz hasonlóan boldog és bizakodó lehessen az egész Magyarország. Solymár József KIÉ LEGYEN A FÖLD ? A népszabadság forradalmának paraszti követelései között ebben az időben talán az a legfontosabb, hogy kié legyen a föld. A Nemzeti Parasztpárt ideiglenes szervező bizottsága úgy vélekedik erről, mint ahogyan a parasztok maguk. Ezt a pert a történelem nagy bírósága: a forradalom eldöntötte, úgy határozott, hogy a falu népének kell megadnia a választ, kinek a mezsgyéje hol legyen. A parszti gazdálkodást a földreform utáni állapotoknak megfelelően, a magántulajdon sérthetetlenségére kell alapozni, a paraszti gazdálkodás biztonságát kell megteremteni. A Nemzeti Parasztpárt szervezetei lépjenek fel annak érdekében, hogy alakuljanak meg bátran mindenütt a falusi, tanyai földrendező bizottságok, azokból az emberekből, akiket erre a falu népe alkalmasnak tart és demokratikusan, szavazással megválaszt. A parasztság egységes fellépése jegyében, forradalmi tűzzel, de mégis bölcs megfontolással végezzék munkájukat a földrendező bizottságok. A földrendező bizottságok munkáját felülről nem lehet és nem is szabad megszabni; Semmiféle irányitgafásnak, parancsolgatásnak nincs ebben az ügyben helye, a falu népénél senki sem tudhatja jobban a teendőket és nála senki sem intézheti bölcsebben. Se járás, se megye, se minisztérium. Ha valakinek mégis az a torz ötlete támadna, hogy beleszóljanak a földrendező bizottságok dolgába, hogy az átkozott bürokráciát csempésszék egészséges forradalmunkba, Rákosi, Gerő örökségét varrják a parasztság nyakába, akkor a falu parasztsága tanítsa meg azt a saját portáján söpörni. Csak a parasztok dönthetnek arról, hogy a tartalék földek kiket illetnek meg. Csak a parasztok dönthetnek arról, hogy legyen-e a faluban termelőszövetkezet, vagy ne legyen és ha ne legyen, mi legyem a volt közös föld sorsa. Csak a falu parasztjai dönthetnek arról, hogy a bitangul kitagosítottakat mi illeti meg, milyen föld jár nekik vissza és kitől. Csak ők határozhatnak arról is, miképpen rendezzék a korábban titkosan vásárolt földek ügyét és az ezekkel összefüggő ezer más kérdést. Döntsenek a parasztok, döntsenek a földrendező bizottságok! A népszabadság forradalma ráüti pecsétjét okos fiainak döntésére.KOVÁCS ATTILA
