A Nép Lapja, Tiszavidék, 1956. november
1956-11-02 / A Nép Lapja
A NÉP LAPJA 1956. november 3, im Együtt az egész ország BUDAPEST Rólunk beszél a világ. Ä magyar ifjúság hősiességét dicsérik a világban a rádió valamennyi hullámhosszán. Budapest a hősök városa, ahol véghezvitték a lehetetlennek hitt csodát: egy talpig vasba, fegyverbe öltözött hatalommal szemben kivívták az osztatlan szabadságot. A fővárosban kirakatok ezrei összezúzva a Nyugati pályaudvar csarnokának ablakai sorra kitörve. A szovjet harckocsik lánctalpai tönkretaposták a járdaszigeteket, kidöntögették a lámpaoszlopokat, a i í arckocsilövegek nyomai feketén tátongnak a tetőkön, bérházak falaiban. A Rádió épülete a szó legszorosabb értelmében elvesztette arculatát, körülötte harckocsik, — páncélautók és összeégett ÁVH-s tehergépkocsik roncsai hevernek. A Nagykörút és az Üllői út kereszteződésénél mind a négy sarokház tönfcrelöve, a födémeket kívülről lehet számolni és a leomlott falak között a lakások mutatják magúkat Ezek a nyomai az immár elcsitult harcnak. És a szabadságharcosok, a tegnapi ütközetek hősei ma a rend fenntartói. Géppisztolyos, kézigránátos fiatalok állnak őrt a főútvonalakon, a középületek kapuiban, a szerkesztőségek előtt. Mellettük a néphez hű honvédség képviselői, szintén fegyverrel. Vigyázzák a rendet, amire most a legnagyobb szükség van. Az egyetértés, a testvéri együvétartozás soha nem volt olyan nagy a főváros lakosságában, mint ezekben a napokban. Csak egy jel kellett s máris százezrek vonultak az utcára, hogy a tüntetők közé áll janaik. Kevés volt a szó, annál több a tett és azzal a harccal, amit az egyetemisták elkezdtek- az egész főváros, majd az egész ország azonosította magát; Amilyen erővel sikraszálltak október 23-án a nemzeti megújhodás eszméi mellett, ma ugyanolyan egyöntetűséggel visszhangzik a főváros attól a követeléstői hogy a szovjet csapatok haladéktalanul vonuljanak^ ki az országból; Ciril és latin betűkkel követelik a felírások tízezrei Magyarország megszállásának azonnali megszüntetését;, MISKOLC Vattai László, a szolnoki Közlekedésügyi Műszaki Egyetem hallgatója nemrég jött vissza Miskolcról. Megkértük, mondja el, mi ragadta meg először figyelmét, amikor megérkezett Miskolcra? — Amikor az állomáson a vonatról leszálltunk, — mondotta, — meglepődve láttuk, hogy felfegyverzett polgári őrség vette át a rendőrség helyét. Nyugalom és rend honolt mindenütt. Kérdezgettem az embereket, hogy mi van? Végre egy kalauz elbeszélte a történteket. Megrendülve hallgattam az ÁVH kegyetlenségét, azt, hogyan lőttek a nép közé és hogy kézigránátokat dobáltak a tüntetőkre. Sok, nagyon sok áldozatot követelt ez a barbár támadás. Megannyi család maradt apa, vagy anya nélkül és talán mégtöbb édesanya siratja a fiát. Már — már a nyelvemen volt a kérdés: És megbosszultátok? —« De mielőtt ezt kérdezhettem volna, felelt is a kalauz: * Ne féljen keményen megbűnhődtek érte! A nép ítélkezett felettük.'’ Elmondta azt is, hogy a Szolnokról odakerült Gáti AVH-s őrnagyot felakasztották az embertelen kegyetlenségei miatt. — A városban másutt mi a helyzet? — Ahogy gyalogoltunk be a városba, mindenütt tüntető csoportokkal találkoztunk. Legnagyobb tömeget a tanáesháza előtt láttunk. Tüntettek, jogaikat követelték! A tömeg egyre nőtt, annak ellenére, hogy az eső mindjobban esett. — A gyárak dolgoznak? A munkásság sztrájkol, csak a közüzemek és az élelmiszeripari munkások dolgoznak, az élelmiszer, üzletek még vasárnap is nyitva voltak: *— Milyen a hangulat a városban? ' Miskolc és környéke magáévá tette a forradalom ügyét, mindenki a szabadság és az igazság ügye mellett áll. Készek fegyverrel is megvédeni a szabadságok >— A környék hangulatáról, vagy az ott történtekről nem hallott valami hírt? — De igen! Hétfőn reggel kiutaztam Czdra, ugyanis szüleim ott laknak. Itt is csak a ÁVH kegyetlenségeiről főijük a szó; Hétfőn reggel színleg a nép mellé álltak. Első intézkedésük az volt, hogy a polgárőrségtől beszedték a fegyvert. ”Ök majd vigyáznak, — mondták, hiszen egyet akarnak a dolgozókkal.” Hittek nekik és ebből majdnem baj lett, de sikerült lefegyverezni őket, még mielőtt a Cantrálét felrobbantották volna. Özd munkássága is leszámolt ezután a Rákosi rend embereivel és szilárdan áll a szabadságharcosok oldalán. SZEGED Csütörtökön hajnalban teherautó érkezett az egyetem elé Szegedről. A Szegeden tanuló szolnoki és Szolnok megyei egyetemi hallgató lányok érkeztek haza rajta. Módjukban állt friss tájékoztatást nyújtani a másik Tisza parti város jelenlegi helyzetéről. Fegyverzaj nincs a városban, viszonylagos csend uralkodik. Jelenleg a harmadik forradalmi munkástanács kezében van a hatalom. Az első két forradalmi munkátanács tagjait az ÁVH részben elfogta részben szétzavarta. Az ÁVH lefegyverzése csak kedden történt meg. A forradalmi munkásság és az ifjúság mentette meg a munkástanács tagjait; A jelenlegi munkástanácsban az egyetem minden kara egy-egy fővel képviselteti magát. Kedden alakult meg a katonaság, a rendőrség és a forradalmi ifjúság részvételével a nemzetőrség. Ezek szedték össze és fegyverezték )e az ÁVH még le nem szerelt tagjait. Szerdán délután külön egyetemi zászlóalj alakult, egyrészük bevonult a Dózsa laktanyába. Szeged határában van az öthalmi laktanya, ahol többezer ÁVH sorkatona állomásozott. Nagyrészük még a zavaros időben szétfutott, három teherautóval közülük Jugoszláviába keltek át. Nem tudni, milyen fogadtatásban részesültek. A városban a forradalmi munkástanács mellett sztrájkbizottság működik, amely meghatározza, — hogy milyen üzemek sztrájkja segíti, vagy gátolja a forradalom ügyét; Élelmiszerszállítmányokat a város nem küld, saját magának van szüksége arra, amit ott termelnek. Az egyetem MEFESz bizottsága konkrét segítséget biztosít Feljegyzések a Szolnok megyei Munkástanács legutébbi üléséről Ott útit a kis /»ától asszmiM a zsibongó emberek forgatagában, a látogatóterem közepén. Oldalt, a rácsos fal túlsó felén egymás-utón jelentek meg a rabruhába öltözött, gyűrött és sápadt arcú lényeik. Alig időztek pár percet, máris tuszkolták ókat tovább, hisz annyian vártaik még sorukra. Könnyes jelenetek, zokogás, élcsukló hangok, nézni sem bírta már, elfordította a fejét és kézenfogva húzta odébb kislányát is, az alig négyesztendőá Ildikód —i Gyere kislányom, nézzünk ki az ablakon. Már vagy huszadszor álltak az ablakihoz bámulni a szemerkélő esőbe és a kislány, mintha csak értené az anyja lelkében dúló vihart, alig kérdezett valamit. Szorongatta a csokor mezei virágot, amit édesapának hoztok és várta ő is a percet, hogy odafuthasson vele a -rácshoz, ahol majd megjelel nik apa rábruhában, _ _ A gyerek csak fényképről eirúékezett apja arcára. Két-éves volt, amikor., i Igen, olyan picike volt még. Csurirné szinte ma is látja. Két férfi kereste a férjét koradélutóm, és este már csak a hírt hozta valaki: Bélát letartóztatták. Államellenes szervezkedés, kongott az ügyvéd hangja, aki elvállalta, hogy utána néz, hátha tud valamit segíteni. De nem tudott. Tárgyalás se volt, vagy ha volt is, senki sem nyilatkozott róla. Béla eltűnt, csak a hír -maradt utána keserűen és fojlogatóam. A hír, ami ha rossz, szárnyakon jár, megelőzi az embert. öt is megelőzte mindenütt. A kereskedelmi érettségi semmit sem ért, ha, kiejtette a szót, férje -nevét a száján. Pirulva, hebegve mentegetőztek, sajnálkoztak, de állást nem adtak sehol. Aaaa a jő öreg Béke bácsi, a városi gyepmester felfogadta. Jöjjön M hozzá a telepre, igaz, elég nagy ott a bűz, dohát mégis, legalább kap egy kis fizetést. Annyi irkálni való van. Talán nem kutatják, kinek a felesége. A két gyereknek, jómagának élnie kell végtére is. így is lett. Igaz, a gyomra majd felfordult a nagy büdösségben, ami őtlengte az egész telepet, ebédelni is alig tudott napokig, de kitartott rendületlenül a gyermekekért. Amíg csak ezt is meg nem irigyelte valaki. Szegény Beke bácsi tanácstalanul topogott körü-F. TÓTH PÄL: A GYŰRŰ lőtte, ahg merte elmondani a dolgot. Mint a szélütött vánszorgott haza, majd nyakába vette a várost, mert élni kell, csak ezt tudta, ezt éreztet Ha nincs mellette a fürge észjárású Kabóki ügyvéd, a Kisgazdapárt volt ügyésze, talán éhen is hálnak. De az kitalálta, mit lehet tenni. Váljon él a férjétől, csak úgy színleg, papíron. Biválósztják, hiszen Béla ismeretlen helyen tartózkodik, nem jár haza, életjelt nem ád magáról, van erre paragrafust A lelke majd kiszakadt, amiket aláírta a papirost. Es amikor újra kibaUagott Beke bácsihoz, már a zsebében volt a gyűrű, az asszonyiság jelképe. Az öreg pedig bejelentette a hivatalnál: Patai Rozikát vette fél a beíró munkára. Két esztendő de hosszú ts tud lenni, Istenem. Két esztendő múlva jött az első levél, az értesítés, meglátogathatja a férjét. Most hát itt vannak,, bámulnak kifelé az ablakon. De tán nem, is ott állnak már, hanem a rácsok előtt. Maga sem tudja, hogy kerültek újra ide, talán szólt valaki, a nevét szólították. Lehet. Ki tudná az öntudailanság perceit végigkövetni Csak a hang riasztotta fel, az ismerős, bársonyos hang: í— Rozikám, Ildikó! cm állt Béla az elválasztó rács mögött, szorosan a vashoz tapadva. Arca sima. volt, mint akit frissen borotválták, csak a sápadtsága és szemeinek tompult fénye, a száj szögleténél lefutó mély ráncok jelezték az élteit esztendők nyomait. •— Tessék hátrább lépni — mordult az őr hangja, aki attól félt, hogy átadnak valamit a fogolynak, amiért aztán majd neki lesz baja. De akkor már ölelték egymást a tekintetükkel, arcát, a másiknak a pórusait, testének vonalait. Egy pillanatra kezük is összeéri, de nem merték kockáztatni a kegyetlenül kiszabott három pei-cet, Rozika beszélt, akadozva, kapkodó, élfulladó gyorsasággal. — Megszültem a másikat is, Évának kereszteltük, aranyos szép kislány, rád hasonlít a szeme, az orra azt mondják, olyan, mint ez enyém. Ildikó mindenáron el akart jönni, nagyon szeretnék, már Éviké is tudja a neved, azt mondja: apu, Béla apu . -. -, ök az én virágaim. Azám, virágot is hoztunk. -. s KSnrörögre nézett az őrre, de, tagadólag rázta a fejét. Semmi sem lehet átadni. Ez a szabály, Előfordult már, hogy valami szerszám volt az átadott ártatlan tárgyba rejtve. Béla csak intett a szemével, hogy hagyja és pillantásával végigtapogatta Ildikót, a kis mezei csokrot is, mintha szívében akarná megőrizni őket. —- Beszélj — suttogta rekedten. ■— Most le — könyörgött az aszszony. —- Semmit se mondhatok. Elek. Dolgozunk is, legalább nappal nem gondolkozom. Lehet, hogy bányába visznek. Tálán majd írni is lehet. Van pénzetek, kaptál valami munkát? Menj el Rátótihoz, biztosan segíteni fog. Az asszony tagadólag intett. *— Nem keM, már dolgozom, újra dolgozom; — Két perc letelt — szólt az őr figyelmeztetően. — Nézd csak apu — kapta fel a balkezét az asszonyka. — A gyűrű — vette észre mindjárt Béla — eladtad? Nem baj, majd lesz, lesz még másik, ne is törődj vele. — Nem, nem adtam el — megremegett a hangja — elváltam tőled. — Tréfálsz? — mosolyodon el Béla, de valami ijedtség is ült az arcán. Csak így adták munkát — ha darta Rozika — s mint valami segélykérést nyögte ki az utolsó szavakat: — De ugye, elveszel újra, ha kiszabadulsz? Már emelkedett fél az őr a székről s intett, hogy vége a beszélgetésnek. — Elveszlek, elveszlek újra — •mondta Béla 'szinte kiáltva. — Csillogott a könny mindkettőjük szemében. *— Csókold meg helyettem is... — csak ennyit mondott még és eltűnt, hogy másik rabot vezessenek a helyére. A vaskapu döngve csapódott be az asszony és a kisleány mögött. Mentek, lépegettek hallgatag a szemerkélő esőben az állomás felé. 1956 október 31-én ülést tartott a Szolnok megyei munkástanács. Mondhatnánk úgy is, hogy ezen az ülésen inkább a járási székhelyek küldöttei vettek részt nagvobb számiban, míg a megyei munkástanács csaík képviseltette magát, az elnök, Dancsi József személyében. Ezen az ülésen a küldöttek képviselői több olyan kérdést vetettek fel, amelyek megoldása részben napjainkra tartozik, részben a későbbi időszak feladata. Az első és legfontosabb kérdés, amely mindenkit foglalkoztatott, az volt, hogy k.k sztrájkoljanak és kik végezzék továbbra is változatlanul munkájukat. Ezzel kapcsolatban különösebb, széleskörű vita nem alakult ki, a résztvevők álláspontja egyöntetű volt. Addig, amíg a szovjet csapatok nem kezdik meg kivonulásukat hazánkból, sztrájkoljanak az összes üzemek, boltok, hivatalok, megyeszerte. — De ugyanakkor a sztrájk segítése érdekében dolgozzon élelmiszeriparunk, legyen nyitva élelmiszerüzletünk. Dolgozzanak gépállomásaink és mezőgazdasági munkásaink is. mert az ország kővetkező évi kenyeréről van szó, S hogy e tekintetben nehogy felvetődjék a sztrájktörés fogalma, a jelenlévő küldöttek egy sztrájkbizottság megalakítását javasolták, amely megfelelően irányítja a megye sztrájkmozgalmát. És itt érdemes megemlíteni a törökszentmiklósiák csoportjából Szabó polgártársat, aki a következe hangulatos kitételnél élt: „Eddig sok áldozatot hoztunk, hogy szabadságunkat megszerezzük, minden áldozatot meg kell hozni továbbra is azért, hogy megtartsuk”. Az ülés' további szakaszában felvetődött az iskolai tanítás megindítása is. A felszólalók egyöntetűen foglaltak állást amellett, hogy a történelem tanításét olyan tanárokra bízzák, akiik a hamisítatlan, igaz eseményeket tárják a tanulók elé. Ugyanakkor a konszolidálódás idejéig, a tanulók súllyal inkább a jelenlegi helyzet megismerésével foglalkozzanak, nemzeti hagyományok, a mai forradalom széliemében; Megnyugtató választ kaptak a küldötteik arra a kérdésre, hogy mi lesz a nyugdíjasokkal, valamint a családi pótlékkal. A nyugdíjasok kifizetésének mielőbbi teljesítése érdekében az illetékes szerv felveszi a kapcsolatot az Országos Nyugdíjintézettel. A családi pótlékok számfejtése már készen van, azoknak címre j úttartása gépkocsival történik. Az ülés figyelme kiterjedt azok felé a munkások felé is, akik munkahelyükről távoleső lakóhelyük felé tartanak az országúton, gyalogosan. A kérés az volt, hogy az országúton közlekedő járműveik, még a MÁVAUT autóbuszai is álljanak meg, vegyék M ezeket az embereket, és ne robogjanak el mellettük, szí elenüL A Jászság küldöttségei felvetették a vallás szabad gyakorlása kérdését is. Ne csak papíron legyen meg, mint eddig, hanem a valóságban is, Ennek kapcsán felvetődött az iskolai hitoktatás, Fakultatív legyen-o, vagy sem, valamint töröljék él az orosz nyelvoktatást, mint kötelezőt, legyen olyan tantárgy, amely szabad választás alá esik; Szép momentuma volt ennek az ülésnek a szolnoki ruházati dolgozók bejelentése, akik sztrájkot hirdettek, ugyanakkor vállalták azt, hogy mintegy 70 főnyi csoportjuk a sztrájk ideje alatt az élelmiszeriparban akar segíteni. Dancsi József hozzászólásában kiemelte a pedagógusok szerepét; Azt tanácsolta, hogy a tanárok beszélgessenek tanulóikkal, vegyék fel a kapcsolatot a tanulók szüleivel, a szülői munkaközösséggel, látogassák meg őket; Továbbá arra kérte a jelenlévőket, hogy higgadtan gondolkozzanak, az eddigi hibát elkövetett személyek ballépéseit józanul. bírálják el. —- „Nem bosszúállásra akarjuk építeni az új Magyarországot, nem úgy akarunk dolgozni, mint eddig igen sokan, Legyünk mértéktartók, megfontoltak. Akik függetlenségüket, kivívott szabadságunkat veszélyeztetik, azokat tegyük ártalmatlanná; A függetlenségi forradalmi gondolatért harcolok s ha kell meghalok érte, de belőle nem engedek” — fejezte be Dancsi polgártárs. Himcr Zoltán Nagy Imrében bizalmunk Ez voffit a jettszó még kedden, október 23-án. Ez a bizalom kéthárom napra megingott, de most erősebb, mint valaha! Kiderült, hogy Nagy Imre két napig az ÄVO foglya volt. Géppisztolyokkal a hátamögött mondta el első rádióbeszédét; Legújabb nyilatkozatából kiderült, hogy a statáriumot és a szovjet csapatok beavatkozását nem 5 rendelte ei Ezt csak a Rákosi — Gerő-féle gazemberek fogták rá, hogy megbuktassák. Mi tehát hiszünk Nagy Imrének, de féltve intjük, vigyázzon a nép bizalmára! Azonnal különítse el magát a hazaárulóktól! Azonnal takarítsa ld a kormányból a régről jttmaradt szemetet, azokat, akiket joggal vet meg és gyűlöl a nép. Intézkedjék, hogy a szovjet csapatokat vonják ki az országból! Intézkedjek, hogy az ávósok ne furakodjanak be az új rendőrségbe! Nagy Imre helytállását már eddig is sok helyes intézkedés igazolja! Sürgetve várjuk a többit is. Amilyen mértékben Nagy Imre teljesíti a nép jogos követeléseit, bizalmunk oly mértékben fog növekedni; Egyetemi Forradalmi Diákbizottság. Szolnok megyei Mnnkás-Para$zl-Kafona Forradalmi Tanács csatlakozott a Dunán'uii Nemzeti Tanácshoz Az egész Dunántúl egységbe forrott össze a nemzeti követelések végleges kívánsága érdekében. A dunántúli nemzeti tanácshoz már több megye, köztük Borsod, Bács- Kiskun is csatlakozott, úgyhogy az ország túlnyomó többsége szervezetileg is egyesült a forradalmi harcban. Nftvember 1-én a Szolnok megyei Munkás-Paraszt-Katona Forradalmi Tanács is kimondotta a csatlakozást. Az egyesített forradalmi erők legfőbb követelése a kormány felé, hogy a szovjet fegyveres erők haladéktalanul hagyják el az országot, továbbá, hogy mondjuk fel a Varsói Szerződést és jelentsük ld az ENSZ-ben Magyarország függetlenségét. A kormány már korábban elfogadta a Dunántúli Nemzeti Bizottság követeléseit —- ezek cgyrészc meg is valósult, így tehát a különböző vidékek szolidáris együttműködése nem a kormány ellen, hanem a kormány mellett jött létre. Azt azonban ki kell hangsúlyozni, hogy a Dunántúli Nemzeti Tanács és a hozzá csatlakozott megyei forradalmi munkástanácsok csak részben értenek egyet a kormány jelenlegi összetételével, még akkor is, ha ezt a kormányt ideiglenesnek tekintik. Hirdetmény A Megyei Forradalmi Tanács felhívja mindazokat, akik a megye területén szolgálatot teljesített, volt AVH-sok bűncselekményeiről tudnak, 8 napon belül írásban vagy szóban tegyenek bejelentést, a megyei forradalmi tanács rendőrkapitányságának panasz irodáján (Szolnok, Irodaház, földszint 2. sz.) Szolnok, 1956. november 2. Dancsi József a Forradalmi Munkás Tanács elnöke Felhívás A szolnoki Szociáldemokrata Párt értesíti régi tagjait, az üzemek dolgozóit s az érdeklődőket, hogy ma (szombaton) délután a párt ideiglenes helyiségében (Szolnok, Ságvári út 20) 3 órai kezdettel gyűlést tart. Kérik az üzemek, vállalatok, hivatalok dolgozóit s a kisiparosokat, hogy minél nagyobb számban jelenjenek meg. A Szociáldemokrata Párt szolnoki szervezete i
