A Nép Lapja, Tiszavidék, 1956. november

1956-11-18 / Tiszavidék

2 T1SZAVIDÉK 1956. november 18. Híg elvtárs iioszéiSc a tamisták Szövetsége aktívái előtt az időszerű nemzetközi eseményekről és preblémákrői (A tegnap közölt beszéd folytatása) Engedjétek meg, hogy néhány szó­val visszapillantsak arra az agresz­­szióra. ami Egyiptomot érte. Olvas­tátok az Egyesült Nemzeteik Szer­vezetében ismertetett állásíoglalá­­suintkat és a nyilatkozató“-, amelyet ezzel az agresszióval kapcsolatban adtam. Olvassátok sajtónkat is. Én azonban egy kicsit vissza szeretnék pillantani. Amikor első ízben talál­koztam Nasezerrel Indiából vissza­térve, pontosan ismertette velem (Egyiptom valamennyi nehézségét. Egyiptom fejletlen ország, gyár­ipara nincs, életszínvonala nagyon alacsony, nincs semmiféle szilár­dabb belső szervezete, valamint pártja, amire támaszkodni tudna Nasszer azt mondta nekem, Egyip­tom vezetői katonák, akik azért vet­ték át a hatalmat, hogy népüket szolgálják, szabadságot teremtsenek és megvédjék függetlenségüket. Amikor ismertette velünk mindeze­ket a nehézségeket, valóban, szinte leküzdhetetlmnek tekintettük őket. Később másodízben, amikor Egyip­tomban és Kairóban voltunk, ismét beszélgettünk és láttuk, hogy ezek a nehézségek óriásiak, de észrevet­tük, hogy í ebben az országban a nép kezd ébredezni, kezdi megszeretni a nemzeti öntudatot, amelyet eze­lőtt elfojtottak, levertek, és el­oltottak a hosszantartó meg­szállással, az angol-francia % gyarmati akcióval. Látszik, hogy Nasszer és munka­társai súlyos feladatuk teljesítésé­ben támaszíkodhatoak a népre, fel­téve, ha meg van adva a béke. hogy idegenek uralkodj amak terü­letén. Természetes, hogy az egyip­tomiaknak teljes joguk van az ál­lamosításra.­Az Egyesült Nemzetek Szerve­sedében határozatot hoztak, hogy tárgyalásokat folytatnak és békés irton oldják meg ezt a problémát. Erűnek ellenére váratlan agresz­­szi óra került sor. Egyiptomot elő­szűr Izrael támadta meg. Azutáni pedig Anglia és Franciaország. Ezit az egész agressziót valószínű­leg együtt készítették elő és a tá­madás pillanatát akkor választot­ták meg, amikor Magyarországon a már jól ismert sajnálatos eset megtörtént* Számukra a magyarországi zűr­zavar csak jót tett, mert már felkészültek. Anglia és Francia­­t ország felhasználta Izraelt, hogy indok legyen azt mon­dani biztosítaniok kell a Szuezi csatornát. Ez a legtipikusabb agresszió, ami semmiben sem különbözük az egy­kori gyarmattartó hatalmak egy­kori klasszikus agresszióitól. Töké­letesen ugyanaz. Azok az embe­rek, akik eddig az agresszióig vit­ték a dolgot, véleményein szerint, meet bánkódnak, mert nem volt sikerük. Azt hitték, hogy először. Egyiptomot néhány nap alatt el­intézik, Nasszert pedig megdöntik, hogy a világban olyan a hangulat, hogy az emberek nem akarnak beavatkozni, az Egyesült Nemze­tek Szervezete pedig nem ítéld él őket, mert a világszervezetben többséget kapnak. De elszámítot­ták magukat: fordítva történt Egyiptom nem mondott csődöt, noha nagy veszteségeket szenve­dett, hadserege jó harcolt és a be­avatkozóknak nem sikerült elfog­laltalak az egész csatornát és még továbbra is lövöldöznek. Az egyip­tomi nép nem döntötte meg Nasz­­szert, ahogy azt Eden látta. Ma­gában Angliában a labouristák nagyon élesen felléptek az agresz­­szió és a kormány politikája el­len. Az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének óriási többsége elítélte ezt a támadást és most Egyiptom számára nemzetközi rendőrséget létesítenek, ahová mi is felaján­lottuk a ránk eső részt. Az egyip­tomiak kérték ezt és mi is elküld­jük a mi katonai egységeinket. Izrael azóta megmutatta, hogy a nagyhatalmak eszköze volt és hogy mint ilyen, veszélyezteti a bőkét. Igaz, hogy az arabok körében borzalmas felháborodás uralkodik Izraellel szemben, már azért is. mert a világ e részéből majdnem másfél millió arabot kergettek ki. akik most hihetetlenül súlyos kö­rülmények között élnek. Egyiptom és a többi arab ország nem akar békét kötni, sem pedig szavatos­ságot adni, hogy tiszteletben tart­ják Izraelt mint államot, vagyis Izraelt nem ismerték el, még ma Nasszemek őszintén megmondtam félék és nehezen hiszem azt, hogy az imperialisták békém hagyják őt. Tehát legyen gondja arra, hogy az imperialistáknak a legkisebb mér­tékben sem adjon lehetőséget, hogy beavatkozzanak a keleti ügyekbe. Érthető, nem mondhattam meg ne­ki részletesen, mit teli tennie, ha­nem csak rámutattam a veszedel­mekre, amelynek körvonalai már látszottak. Azt mondottam, tudnia kell, hogy az Imperialisták gátlás nélküli emberek, nem mondtak még le arról a törekvésről, hogy Egyip­tomot, amely a világ e részének legerősebb állama, megtépázzák, n}ert a legveszedelmesebbnek tart­ják az afrikai és az ázsiai imperia­lista és gyarmatosítókra nézve. Egyiptom erőteljes fejlődése és len­dülete kísértésbe hozhatja az im­perialistákat és a gyarmattartó erő­ket, hogy megakadályozzák ezt az országot a fejlődésben. Az volt a véleményünk — és ezt Nasszemek ki is fejtettem, — hogy az egyip­tomiak először belülről erősödjenek meg. Teremtsenek valami belső po­litikai szervezetet., teremtsenek erős, szilárd hadsereget, fejlődjenek gazdaságilag, igyekezzenek hitelt kapni, ahol csak lehet, és adjanak valamit a népnek, hogy az rögtön lásson valami hasznot az új hata­lomból, hogy hizonyoe javulást erezzen. Ezek voltak a mi tanácsa­ink és indítványaink, amelyeket ők nagyon szívesen elfogadtak. Nasz­­«ter már az első találkozás alkal­mával megmondotta, hogy egy na­pon államosítania kell a Szuezi csatornát, mert sem ismerik el, de ez nem jogosítja fel Izraelt az agresszióra, de ez semmi esetre sem ad neki olyan jogot, amilyet az angolok és má­sok akarnak ráerőszakolni. Hogy az arabok elismerik-e Izraelt, az nagymértékben a békés megbeszélésektől és a meg­győződéstől, a fegyverszünet utáni folytonosan a levegőben lógó meg­oldatlan problémák megoldásától függ. Véleményem szerint itt az a legtragikusabb, hogy a francia szocialisták szégyent hoztak ma­gukra, ismét megmutatták, hogy a leghűségesebb szolgái azoknak a köröknek, amelyek minden áron igyekeznek fenntartani a gyarmati uralom régi, klasszikus formáit. Itt az Egyiptom ellen irányuló agresszióval nemcsak az algi­­riai kérdést akarták megoldani, hanem be akartak hatolni a Közép-Kelet más országaiba is. Azt hitték, hogy ez az összetűzés átterjed más arab országokra is és üymódom megerősítik gyarmati pozícióikat Az angolok azt gon­dolták, hogy a Szuezi-csatoma el­foglalása után smláTdabban állnak majd keletem és Egyiptomot meg­döntve biztosíthatják középkeleti érdekeiket Tragikus, hogy ezt az agressziót a francia országgyűlés képviselői-* nak többsége támogatta, csak a kommunisták és a szocialisták egy kisebb hányada volt ellene. Ez na­gyon tragikus. Ez pedig elvtánsak arra kényszerít bennünket, hogy legyünk elővigyázatosak, mert tudjuk, hogy az. ú n. nyugati de­mokrácia hordozói, Franciaország és Anglia csak szóban vannak az igazság hordozói mellett, ténylege­sen pedig olyan gyújtópontok, ame-» lyefc a végső reakcióhoz és az ag­resszív beavatkozáshoz fordulnak, ha erre alkalom kínálkozik. Meg­győződésem, hogy a szerencsétlen' francia népnek egy napon éppen az ilyen politika miatt kell majd szenvednie, amilyet a francia szocialisták folytatnak Guy Mailét vezetésével. Mi segíteni akartunk a franciáknak az algíriai kérdés­ben. Azt mondottuk Nasszemek, hogy véleményünk szerint a fran­ciáknak nehéz kivonulndok Algé­riából és jó volna, ha valami meg­oldást találnának, pl. valami uniót Franciaország és Algéria V/'W/’vf'f Arrvi lz/W tiVmin oio á nlkn n Ismeretes, hogy pár nappal ez­előtt küldöttség ipdult Szolnok me­nyéből a Román Népköztársaságba hogy ott kereskedelmi tárgyaláso­kat folytasson bizonyos árucikkek beszerzésével kapcsolatosan. Nagy hiány van nálunk gázolajban, kenő­anyagokban, azonkívül pótlásra szorul a petróleum és a sókészlet is. A küldöttség tárgyalásai során jártunk, megmondottuk ott a fran­cia vezetőknek is, ahelyett hogy minden napon egy milliárd fran­kot költenek el a hadseregre, ame­lyet Algíriában tartanak, adják ennek az összegnek a felét az ot­tani emberek életszínvonalának emeléséire és utak, más objektu­mok létesítésére. Az algíriai nép­nek majd nem lesz kifogása önök ellen, nem ellenzik, hogy unióban éljenek Franciaországgal, Ahelyett, hogy naponta egy milliárd frankot költenek — az pedig 30 milliárd havonta. Jobb lenne, ha ezen az úton indulnának meg — mondot­tuk. Egyes francia vezetők elis­merték, hogy ez így van, mások viszont azt mondották, hogy akkor Franciaország tekintélye kérdé­sessé válna Hát ime. Itt van most a tekintély, szégyenbe kerültek az egész vi­lág előtt, az egész világ elítéli a francia kormány cselekedetét, az agressziót, Elvtársak! Ezeket a kérdéseket még nem tisztázták, még nem vi­lágos, hogy mit szándékoznak tenni és mennyire mennek. Én kételkedem abban, hogy a nem­zetközi rendőrséggel való egész ügy simán fog menni. Az angolok valószínűleg azt akarják majd, hogy hadseregük egy része mint rendőrség marad­jon Egyiptomban. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének statú­tuma szerint — lehetetlen ez. De azért Is lehetetlen, mert az ango­lok agresszorok, Se nem marad­hatnak Egyiptomiban. Abba Egyip­tom soha nem egyezhetne bele és egyetlen becsületes ember sem egyezhetne bele. ök még mindig találnak majd valami ürügyet, hogy folytassák agresszív vállalko­zásukat. Kissé zavarba hozta őket és gondolkodásra késztette hogy a szovjet kormány erősebben szál­lott síkra e kérdésben. Jobban, mint eddig valaha is, minden erőnket a béke megőrzésének irá­nyába keli felhasználni. Jugoszlá­via nagyon tevékeny és pozitív hatást fejt ki az Egyesült Nemze­tek Szervezetébe»!. A magunk részéről mi mindent megteszünk a béke megőrzésé­ért. A népek óriási többsége nem akar háborút. A világon bárki is becsüli a békét, azt hi­szem, hogy ezek a mi népeink. És azért kívánják, mert béké­sen akarnak építeni tovább. Mi eleget szenvedtünk és eleget véreztünk a legutóbbi és a többi háborúban azért, hogy okunk le­gyen minden erőnkkel a világ­­béke megőrzéséért küzdeni. Ez a dolog azonban most túl lépett a ml határainkon. Hazánk egységes, szilárd, sziklaszilárd, csak minél jobban javítsuk meg embereink életét. Nekünk fontos a mi egysé­günk, a szdMaszilárdság és hideg­vér. A világ legsúlyosabb esemé­nyeit minden idegesség nélkül nézzük és higgadtan gondolkod­junk. Nem szabad, hogy külön­féle alakok és különféle elemek mindenfélét összefecsegjenek. A tömegeknek kell ezeket elhallgat­­taniok és megakadályozni abban, hogy széthúzást keltsenek. Ha va­lamit nem értetek, mindig á ren­delkezésetekre állunk, mindig megmagyarázhatjuk, hogy miről van szó. Érthető, hogy vannak olyan dolgok, amiket nem lehet megmondani. Ne gondoljátok, hogy én ma mindent megmondot­tam, ezt nem tehettem, de egyet kijelenthetek: amit nem mondot­tam, annak is óriási a fontossága és az nagymértékben pozitív. Ju­goszlávia ma szerepet játszik a vi­lágban és számolnak vele. Hogy továbbra is ezt a pozitív szerepet játszhassa, azt hiszem, folytatni kell azt a következetes politikát, amit eddig folytattunk és meg kel] őrizni erőnket olyannak, amilyen. Én elvtársak, ezt akartaim mondani Én csak röviden, a legalapvetőbb vona1 altban ismertettem a legfon­tosabb dolgokat, amelyekről úgy véltem, hogy hasznát vehetitek a területi munkában, amikor a nép­nek megmagyarázzátok — fejezte dbe beszédét Tito elvtáms. megegyezésre jutott a Temesvári Rajoni Tanáccsal, hogy nagyobb mennyiségű gázolajat, petróleumot, kenőolajat és sót küldenek Szol­nok megyének, mi pedig hántolt rizsut adunk érte cserébe. A szállít­mány Temesvárról, illetve Szolnok megyéből hétfőn, vagy kedden in­dul. A szolnoki vasutasok vállalták a szerelvények továbbítását Egyiptom mint független órává g, nem tűrheti, Pelréleosnaf, gázolajat, és sát HapirS; ttatóiáliá! Közlemény a csehszlovák kormán? küldöttségének a magvar kormánnyal folytatott tárgyalásáról Budapesten a csehszlovák és ma­gyar kormányküldöttségek között tárgyalások folytak. A tárgyalások­ról november 16-án közös közle­ményt tettek közzé. A megbeszélésen résztvettek ma­gyar részről: Kádár János, a Ma­gyar Népköztársaság Forradalmi- Munkás- Paraszt Kormányának el­nöke, Dobi István, a Magyar Nép­köztársaság Elnöki Tanácsának el­nöke, Apró Antal, Marosán György. Rónai Sándor miniszterek. Sebess István külügyminiszterhelyettes. Csehszlovák részről: William Si­­roky miniszterelnök, dr. Ing. Ima­­nuel Schlecte ""-'uiszter. az állami építési bizottság elnöke, a Csehszlo­vák Szocialista Párt elnöke, dr. h. c. Josef Plojhar egészségügyi mi­niszter, a Csehszlovák Néppárt el­nöke, dr. Josef Kysely helyi gazdál­kodási miniszter, a Szlovák Meg­újhodás Pártjának elnöke. Ing. Jahn Pusnak kereskedelemügyi meghatalmazott, Stefán Major, a Csehszlovák Köztársaság magyar­­országi rendkívüli és meghatalma­zott nagykövete, dr. Wladislav Si­­movic külügyminiszterhelyettes. — .prof. Ivan Malek akadémikus, Ka­rel Koséi, a Csehszlovák Kolden- Danek gyár üzemi bizottságának el­nöke, Josef Bures, a turskói terme­lőszövetkezet elnöke; A Magyar Népköztársaság kor­mányküldöttsége tájékoztatta a csehszlovák kormányküldöttséget az utóbbi hetek eseményeiről és az előállott súlyos helyzetről. A magyar kormányküldöttség köszönetét fejezte ki a csehszlovák kormány és a csehszlovák nép ál­tal a magyar népnek az ellenforra­dalmi veszély elhárításához. Illetve a gazdasági nehézségek leküzdésé­nek mar eddig nyújtott segítségért. A csehszlovák kormányküldött­ség örömét és megelégedettségét fe­jezte ki afölött, hogy a Magyar Forradalmi Munkás- Paraszt Kor­mány erőfeszítése számottevő ered­ményre vezetett az ellenforradalom veszélyének elhárítása és a népi demokratikus rendszer és vívmá­nyainak megvédése és a törvényes rend helyreállítása terén. A közlemény ezután rámutat* hogy Magyarország további fejlődé­sének kérdései kizárólag a Magyar Népköztársaság illetékes szerveinek hatáskörébe tartoznak, s így az ENSZ egyes a magyarországi fejle­ményekké. kapcsolatos határozata­it nem lehet érvényesnek tekinteni* A közlemény a továbbiakban megállapítja, hogy véget kell vetni áz Egyiptom elleni agressziónak, — amelynek célja Ázsia és Afrika népeinek a nemzetközi független­ségre és a gyarmati rendszer tel­jes felszámolására irányuló nagy vi­lágtörténelmi jelentőségű győzel­mének feltartóztatása* Végül a közlemény a követke­zőket szögezi le: A két kormány szilárdan meg van győződve arról, hogy a Magyar Népköztársaság Foradalmi Munkás Paraszt Kormánya, a magyar nép milliói által eddig elért vívmá­nyokra, a magyar nép tehetségére és munkaszeretetére támaszkodva, testvéri egységben és együttmű­ködésben az összes szociálista or­szágokkal, úrrá lett a jelenlegi ne­hézségeken és biztosítja a magyar nép útját a boldoguláshoz — a szocializmus felépítéséhez — fejező­dik be a közös közlemény* HÍREK A NÁCI VILÁGBÓL ■— NEHRU, indiai miniszterelnök határozottan ellenezte az ENSZ ha­tározatának Magyarországra vo­­nakozó azon pontjait, mely szerint az elkövetkezendő magyarországi választások az ENSZ megfigyelők jelenlétében menjenek végbe. Sze­rinte az ENSZ határozata nem se­gíti elő a magyar probléma megol­dását* • — AZ ARAB LIGA 9 állama fi­gyelmeztetést intézett az angol, francia, és izraeli kormányhoz, — mely szerint ha sürgősen nem hagy­nak fel az Egyiptom elleni agresz­­szióval, az arab államok megtorló gazdasági szankciókat hoznak és fegyveres közbelépésre is sor ke­rülhet. * — A SZUEZI CSATORNÁNÁL elsüllyedt hajók kiemelésére angol­francia bizottság alakul. A forga­lom megindulása 2—3 hét múlva várható. A londoni rádió értesülé­se szerint a Szuezi csatornában el­süllyedt hajók száma 49. * — EGÉSZ NYUGAT-EURÖPÄ­­BAN súlyos problémát jelent az olaj és a petróleum hiány. Hollan­diában karácsony után bevezetik a jegyrendszert a benzinben. A dán kormány is hasonló tervvel foglal­kozik. Svédországban és Francia­­országban máris tényleges korláto­zásokat kellett a benzin használatá­ra foganatosítani. Franciaország­ban a pénteki nap folyamán mint­egy 45 százalékkal csökkent az au­tó-forgalom. • — KOCSA POPOVICS, jugosz­láv külügyminiszter az ENSZ köz­gyűlésén Kína ENSZ tagságának napirendre tűzése mellett szólalt fel. * — HAMM ARKS J ÖLD, az ENSZ főtitkára Kairóban tárgyalást foly­tatott Nasisaeír elnökkel és HadzsS külügyminiszterrel az ENSZ Egyip­tomra vonatkozó határozatának végrehajtásáról és a nemzetközi csapatok működésének feltételei­ről. Az egyiptomi összekötő tisztek parancsnoka jelentette, hogy a nem­zetközi csapatokat nem a csatorna körzetében helyezik el, hanem a csatorna és Izrael határa között* • — SIGEMICU japán külügymi­niszter élesen támadta Angliát és Franciaországot Egyiptomban foly­tatott politikájuk miatt *— jelentet­te a belgrádi rádió* • — BULGANYIN levelet intézett Eden angol és Guy Mollet francia miniszterelnökhöz, amelyben meg­cáfolja azt a hírt, mely szerint a Szovjetuniónak a nyugati hatalmak ellen irányuló céljai lennének Kö­zép-Keleten. Angol körökben úgy vélik, hogy Bulganyin levele eny­hébb jellegű, mint a korábbi szov­jet állásfoglalások. “ AZ ENSZ közgyűlése nagy szó­többséggel elfogadta azt az ameri­kai javaslatot, amely szerint a köz­gyűlés nem tűzi napirendre a népi Kína felvételének kérdését* — AZ ANGOL külügyminiszté­rium szóvivője közölte: Anglia nem vonja ki csapatait Egyiptom terü­letéről mindaddig, amíg megfelelő ENSZ csapatok nem tudják a ren­det biztosítani • — A MAG YARORSZ ÁGNAK nyújtott segélymozgalom egyre na­gyobb méreteket ölt Angliában. —• Segély érkezett az angol királynő ég az anyakirálynő részéről is. Az An­gol Vöröskereszt segély-alapja ma már a 27,000 fontot is meghalad­ja. A parasztság becsülete sem engedi... A háziasszony szokásához híven korán reggel fogta kosarát, s elin­dult a piacon. Útközben hangosan sorolta el, hogy répát, gyökeret, al­mát akar venni. A nagy sokaságban két nagybatyus asszonyság mellé sodródott, s akarva, akaratlan, hallotta a következőket: — Mennyiért adjuk hát a zöld­séget? — Majd meglátjuk, hogy mi van, ki van a piacon. — Legutóbb, amikor hoztunk, ötér adtuk, most már azt hiszem, adhatjuk hétér mert azóta minden drágább — válaszolt az idősebbik, miközben batyuját előbbrerántotta a hátán. A piacon, a korai órákban, mi­vel most a nap csak 6 órakor kez­dődik, még kevesen voltak. A két bátyus asszony nem nagyon tu­dott kitől, mitől példát venni, tá­jékozódni. De úgy látszik, „helyén volt az eszük1', mert nem Ötre, de nem is hétre, hanem tízre tartot­ták a zöldséget. Ez aztán a merész dolog, amit valóban csak a rideg gondolkozás diktál, s ahol az em­berségnek semmi beleszólása nincs az „üzletbe‘'i S mit tapasztalt háziasszonyunk az alma fronton. A választék szin­tén kevés. Az igazi szép árú a ko­­rai órákban alig volt. Így az ela­dók itt is maguk diktálták az ára­kat. S nem is fukarkodtak az ár felveréssel. Hét, nyolc forintra —* mondták az almát, amit a 60-as csemege boltban öt, és öt forint öt­ven fillérért árulnak. Ezek az eladók valószínű elfe­lejtik azt, hogy gyümölcsből, így almából is jó termés volt az idén és csak a felhozatal ütközik jelen­leg nehézségekbe. Itt sem lehet azonban mást mondani, mint azt, hogy még a piacon sem kellene el­felejteni, hogy mi az emberség és az arcátlanság közötti különbség. Reméljük megfontolják rövidesen* Segítsen ebben a város becsületes munkássága, és a környékbeli szö­vetkezetek,

Next

/
Thumbnails
Contents