A Nép Lapja, Tiszavidék, 1956. november

1956-11-17 / Tiszavidék

1956. november 17. n.-Mírjtmmn ■ ............ n i T [SZAVIDEK 3 Haldoklik a normarendszer 45—50 liter tejet Nem ma és nem tegnap kezdték el a harcot Évtizedes hagyományai vannak a norma elleni küzdelem­nek, a magyar munkásosztály tör­ténetében is. Éppen ezért örömmel üdvözölhetjük a határozatot, mely szerint a munkástanács, mint az üzem hatalmi szerve maga dönt a bérezés formáiról. Kétségtelen a forradalom jogos követelései való­sulnak meg ezzel. Az út nyitva áll. Ahol a dolgozók úgy akarják, meg­szabadulhatnak a norma fojtogatá­­sától, más, emberségesebb, megszo­kottabb formákkal válthatják fel. Munkástanácsaink élnek is a le­hetőséggel — s rögtön utána, hogy elvégezték a legfontosabb személy­­cseréket, a bérrendezés nehéz mun­kájához fogtak. Márcsak azért is nagyon sürgős volt az ügy, mert az emberek sok helyen ehhez kötötték a mynka újrafelvételét, a sztrájk megszüntetéséh Az elemi erővel fetörő ellenszenv abban is megnyilvánult, hogy több helyen, mint a megyei építővállalat építkezésein is az emberek még ab­ba sem mentek bele, hogy a nor­ma szó szerepeljen az újonnan ki­alakított fizetési rendszerben. Az építőmunkásokat itt, a munkásta­nács határozata szerint — átlagbérek alapián fogják fizetni A kőművesek, ácsok, szerelők, ku­bikosok és a többi szakmák dolgozói ma már csak keserű szájízzel emlé­keznek vissza a normarendezés, fi­zetésemelés eddigi hazug ígéreteire, melynek vége legútóbb is az lett, hogy a hat százalékos emelés helyett 2—4 százalékkal csökkent a kereset. Nem bíznak többé semmiféle nor­mába, semmiféle normarendezésbe. Végleg le akarnak számolni a Berci Andor féle mutatószám zsonglőrkö­­déssel, melynek a vége mindig az lett, hogy ugyanannyi vagy keve­sebb pénzért többett kellett dol­gozni. Osztatlan megvetéssel viseltetnek a norma iránt a vasipari gépgyártó munkások is. A Törökszentmiklósi Gépgyár dolgozói felhívásukban leg­főbb helyen követelték a norma el­törlését. Az Aprítógépgyár több mű­szaki dolgozója, munkása már egy évvel ezelőtt is rájött a normale tarthatatlanságára a sokezer tétel­ből álló úgynevezett műszaki nor­mák kusza, szövevényének badarsá­gára; A Szolnok megyei Mezőgazdasági Gépjavító munkástanácsa bátran és határozottan ledobta a kölöncöt s ma már tiszta kép áll a dolgozók előtt keresetükről. Eddig hét bérka­tegória ezernyi besorolási és 40—50 ezer normamutató kombinációjával számolták ki a béreket a vasipar­ban — így a gépjavítóban is. Ezzel ellenőrizhetetlen, homályos káosszá váll a ledolgozott munka értéfke. Most felborították a tökéletessé finomo­dott bérbürokráciát. Egyedül a kate­góriák szerinti órabért hagyták meg — ezt sem hét, hanem négy osztály­ban. A legjobb I. osztályú szakmun­kás eszerint 8.40 órabérrel dolgozik és 210 óra ledolgozása esetén 1164 forintot visz haza. A negyedik osz­tályba sorolt szakmunkások 5.60 órabért, a segédmunkások 4.80, il­letve 4 forintos órabért kapnak. — Tehát a legkisebb fizetés sem lehet 840 forintnál alacsonyabb, ha a munkás rendszeresen ledolgozza napi 8 óráját. Több más munkástanács is dol­goz ki hasonló intézkedéseiket. Természetesen — az ország gazda­sági helyzetét figyelembe véve nem egy végső határt állapítanak meg. Erre akkor lesz mód, ha véglegesen kibontakozik az üzem autonómiájá­nak körvonala s a szakemberek meg tudják határozni, milyen bér­terheket bír el a vállalat anélkül, hogy ráfizetéssel dolgozna, anél­kül, hogy le kelljen mondani az üzem bővítéséről, munkajóléti in­tézmények építéséről. Jelenleg — s valószínű még hu­zamosabb ideig akármilyen bére­zési formát is alkalmaznak. meg kell maradni a béralap határain belül. Ellenkező esetben az történne, amit senki sem akar, infláció — tömeg­méretű munkanélküliség. A dolgozók megértik ezt s a lé­nyeg e pillanatban nem i» a bér­magasság megállapításon — mint a forma kialakításában van. Ezt mu­tatja az is, hogy a dolgozók szíve­sen belemennek az órabérbe, holott az átlagos keresetek még ebben az évben nem lesznek magasabbak, mint eddig. Tehát nem bérdema­gógiáról, pénznélküli jövedelem megszervezéséről van szó a nor­mák megszüntetésével; A Rákosi-kor hazug munkáspo­­útikájának egyik fontos támpont­ját akarják sárba taposni. Azt hir­dették, hogy ez az egyelten igazsá­gos szocialista bérezési forma, hol­ott igazságtalan és főleg antiszociá­lis volt. A gyengéktől elcsípett egy darab kenyeret s az erősek kezébe adta. A pontosan, jól dolgozó munr kás szégyemtábíára került, az ala­csony tejesítménnyel, felületesebb vagy nagyobb fizikai erővel rendel­kező a kiváltságosak, jólkeresők közé. Elszigetelte, rétegekre választotta szét a munkásságot, ami abban az időben nagyon is fontos volt — ki­emelte a hangadókat, az éljenző­ket. Az igazság kedvéért meg kell mondani azt is, hogy nem lesz zök­kenőmentes az áttérés, lesznek gaz­dasági kihatásai is. Nyilván lesz­nek munkások, akik a „telj idő, haladj nap’ módszerrel dolgoznak, hiszen az órabért így is úgy is megkapják. Ebben az esetben ke­vesebb árut termel a gyár, keve­sebb pénz jut a következő havi bé­rekre, vagy az év végén felosztásra kerülő nyereségre, tehát a kényel­­meskedők, lazsálok saját magukat is, társaikat is kézzelfoghatóan megkárosítják. A munkástanácsoknak ezért ki kell alakítani az öntudatos fegyelem újfajta módszerét, a kötelességérzetet, fel kell kelteni mindenkiben a közös vagyon gya­rapodásának egészsége» vágyát. A másik kérdés, ami ide tartozik, hogy nem szükségszerű mindenütt a sztálini normarendszerrel együtt elvetni a darabbér és a normalizá­lás mindenfajta módszerét. — Az anyagnormák alkalmazása például bizonyos formáiban nélkülözhetet­len feltétele a takarékosságnak. Szalagszerű tömeggyártásban a da­rabbér fontos alapja az igazságos­ságnak s egy cseppet sem bonyo­lultabb, sőt egyszerűbb a kiszámí­tása mint az időbéreké. S ha az igaz­ságos módszereket valóban meg­szerettették majd a munkásokkal s lehetetlenné tesszük, hogy ez az in­tenzitás növelésének eszköze legyen — valóban beállíthatjuk majd a szocializmus építésének szolgálatá­ba. Ami a tapsvihar mögött megszorult KINEK NE szaladgálna a hideg a hátán, ha eszébe jutnak azok az idők, amikor tapsoló gépezet volt cgy-egy gyűlés hallgatósága. „Párt és Rákosi =- Párt és Rá­kosi!“’ „Éljen Rákosi — Éljen Rákosi“’ „Éljen Farkas r— Éljen Farkas“’ „Éljen Gerő — a hídverő’ Mennyi rikácsoló lemezünk volt? Mennyi erőszakvétel az önérzetes emberek érzésein? Borsózik a hát még az emlékezésre is. Menjünk most vissza gondolatban a százezer egyforma gyűlés vala­melyikére. Meghallgattuk a beszá­molót s éppen a pont után bekö­vetkezett szünet ébresztett fel ben­nünket, hogy hálaistennek vége, de most jön még a neheze. Szeretnénk hazamenni, hiszen van az embernek családja is. Zsebünkben a színház, vagy mozijegy, — és valahogy nem tartjuk pártszerütlennek, ha néha­­néha oda is elmegy az ember — akár egy értekezlet árán is. De még a nehezénél tartunk. — Hány hozzászólás lesz és milyen hossznak? Jönnek-e a nótárius fel­szólalók? És mi lesz, ha mi most sem szólunk hozzá? A káderes lel­ki noteszébe biztosan belekerült már fry is a csalhatatlan ítélet: „Értekezleteken passzív, látszik, hogy nem aktív harcosa a béketá­­bernak. Egyébként munkájában ki­­fnaár-’alan, de politikailag nem sta­bil.“’ Egye kutya, ha már ennyi bent van, mit számít még egy vélemény. Most se huzzuk az időt felszólás­sal. Viszont jelentkezhetne más. — Mert addig innen nem lesz meg­­lénés. min a gyűlésről szóló jelen­tésben nem szerepelhet: „Felszó­lalt 10.“' Itt van ni. Az előadó már is szu­gerálja ért ekezletmosoly aval a hallgatóságot. — Tessék elvtársak. Szóljunk hozzá a, problémákhoz. Igen, de ki vállalkozik ' első­nek? Nekem a cipóm orra most a leg­fontosabb. Havas szaktárs a ciga­retta előszedésével van elfoglalva. Békésinének meg éppen most jutott eszébe, hogy a gomblyukat újra kellene kötni, csupa fosztó cérnabog az egész. Hiába rángatja, nem lesz jobb. A régi igazság igazolódik: a lyuk annál nagyobb lesz, minél többet elvesznek belőle. Viszont az előadó megint a je­lenlévők első során kezdi a rábe­szélést. És mennyi könyörgés van a mosolyában. — Bátran elvtársak. Hozzászólá­sunkkal támasszuk alá az elhang­zottakat. Valahol reccsen a lóca, élénkség, nevető-reszketö vita. Valamit ol­dódik a hidegség. Ó micsoda kő esett le a szívünkről. Halljuk az el­nök készséges, boldog két szavát. ■— Tessék elvtársam! Az öreg Kinézemek szól, aki sze­rényen feltartotta két ujját, jelez­vén, hogy szólni akar. A BÁCSI felállás közben végzi el az orrtörlést. Jó alaposan s ugyanilyen gonddal tuszkolja ré­zsut szájú zsebébe a kendőt. Nagy elhatározással maga elé mered, igazit ősz haján a homloka körül. Aztán a levegőbe üt, ami azt je­lenti, hogy megadta a gázt a be­szédhez. — Azt szeretném, szóval azt aka­rom... — bagadozik az öreg elv­társ látszik, hogy pontosan csi­­szolgatja, ami a szívén fekszik, — szóval, hogy. -. ■. éljen rám A gátlásos nyomottságban hall­gató teremben mindenki felfrissül ebben a pillanatban. Az első sorok­ban, meg az emelvényen hajszál­pontosan bedresszírozott részve­vők ugrottak fel nagy robajt kelt­ve. Élesen, csattogón zúgni kezdett a taps és ritmikusan kisérte a kó­rus. — Éljen Rákosi, éljen Rákosi! Tgy megy ez az önérzet határán túl is. Megszállott főtapsolók vi­gyorognak az első helyeken s ahogy mosolyukat a raffinált ellenőrzés pislogás émelyíti, ugyanúgy szól a szakadatlan taps-visszhang. Ne­hogy az osztályvezető kartárs azt találja látni, hogy egy pillanattal is előbb hagytuk abba a tapsot. Végre azért lehet pihentetni. Az elnök lelkesülten, felhevülten fel­tartja két karját. Hivatalosan csi­­títja az éljen-taps-vihart. Közben azonban Kinézer szak­társ leült. Az előadó, az elnök egy­más szavát vágva ismételgeti. — Szóljunk hozzá mostmár elv­társak! Kezdődik újra a földrepislantás, egymás tekintetének kerülése. Köz­ponti kérdéssé válik a plafon sar­kába fészkelődön pókháló alapos szemlélése — és így tovább. Ismét fellélegzünk. Az elnök kinyújtja jobb kezét s mutat — Jet­re másra, mint Kinézerre. — Tessék Kinézer elvtárs. A tessék hangsúlyában benne van a rejtett kedélyesség. Milyen jó ér­tekezlet lesz ebből a végén. Még az ilyen idős szaktársak is fenemód aktívak. Most kevesebb nekikészülődéssel keresi a szavakat a bácsi. — Szóval, hogy ne szaporítsam a szót... éljen rá. a AZ, ELŐBBI pillanat felerésze alatt robajlik fel a határtalan egyet­értés a beszélővel. — Éljen Rákosi! Éljen Rákosi! Zúg, süketít a taps. Körülbelül ugyanúgy zajlik le, mint annak előtte. Csak most az előadó oszlatja szét a taps- és el­­jen-vihart. Felhangzik a szó. — Szóljunk hozzá elvtársak. Szintabban a minutában egy ki­csit heherészve is lemutat az emel­vényről az elnök. — Tessék Kinézer elvtárs. De ha szabad közbeszólnom. Mostmár ele­get tettünk kötelességünknek, él­tettük pártunk bölcs vezetőjét. — Ezután talán a tárgyhoz szíves­kedjék. — Azt akarom, éppen azt aka­rom — állítja két öklével súlyos­bítva éltes szaktársunk. De nem en­gednek beszélni, kérem. — Szóval azt akartam mondani, hogy — és itt harsog a hangja. — Éljen meg Rákosi abból az ötszáz forintból, amit én négy családra keresek.. -. T. küldenek naponta a Szolnok me­gyei tejipari üzemek Budapest ellá­tásának biztosítására. Ezt a meny­­nyiséget mind a szolnoki, mind a karcaei és jászberényi üzem a rend­kívüli idők minden napján útnak indította Budapest felé. A tejipari vállalatok nagymennyiségű vajat is küldenek. A szolnoki üzem teljes mértékben biztosítja Szolnok tej- és tejtermékkel való ellátását. A kereskedelem igénylésének megfe­lelő mennyiségű vajat. Ezt az üzle­tek is igazolják, mert még egyetlen napon sem volt fogyóban a vaj. A vállalat kéri továbbra is a vi­déki termelőket, hogy adják át a tejet a vidéki kirendeltségeknek, mert továbbra is csak így lehet biz­tosítani az árva pesti gyermekek­nek, aggoknak az ellátását. Tovább­ra is az elismerés hangján lehet szólni az 51. sz. Autóközlekedési Vállalat dolgozóiról, akik dacolva a nehézségekkel még mindig eljut­tatták a tejet a fővárosnak. Néhány Szolnokról induló vonat indulásának menetideje A szolnoki vasútállomás tudako­zójától kapott felvilágosítás szerint a következő vonatok indulnak Szol­nokról: A reggeli órákban 1—8 óra táján ingajáratok közlekednek Ceglédre, Törökszentmiklősra, Mezőtúrra és újabban Ujszászra is. Budapestre is közlekedik vonat az utóbbi napokban hajnali 4.24 órakor Nagykáta felé indul sze­mélyvonat. 9.22 órakor szintén van személyvonat Budapestre. Békéscsabára 14.35 órakor rend­szeresen közlekedik személyvonat, 16.20 órakor pedig Debrecen felé. 15 órakor Kiskunfélegyházára rend­szeresen indul a személyvonat. A délutáni órákban Ceglédre és T5- rökszentmiklósra szintén közleked­nek ingajáratok. Csehszlovákia 90 millió korona értékű ám! szétüt Magyarországnak A Csehszlovák kormány testvéri segítséget nyújt a magyar Forradal­mi Munkás- Paraszt Kormánynak a magyar nép részére. Ennek kere­tében sürgősen 90 millió csehszlo­vák korona értékű árut szállítanak hazánkba a következő összeállítás­ban: ötezer tonna liszt, tízezer tonna mész, 325.000 négyzetméter fedőle­mezáru. százezer négyzetméter ab­laküveg, kettőezer egészméter — gömbfa, háromezer négyzetméter fürészanyag, háromezerhatszázton­­na tűzifa. Gyógyszert, 17.5 millió csehkorona értékben, porcelán, edényárú, textiláru, lábbeli, élelme­zési és más közszükségleti likkek 32.4 millió csehszlovák korona ér­tékben. A csehszlovák kormány emellett utasította a külkereskedelmi mi­nisztert, hogy a Magyar Népköztár­sasággal 1956. évre megkötött ke­reskedelmi szerződéseket is teljesít­sék. 8 {ivaros tfSiiis pályaudvarán is meg ndult a forgatom A nyugati pályaudvaron is meg­indult az élet. Több irányban in­dítanak már vonatokat. így többek között Debrecenbe. Kecsmétre, Sze­gedre, Vácra. Pénteken reggel befutott a Nyu­gati-pályaudvarra egy teherszerel­­vény, mely cukrot, fát, szenet, va­lamint több más cikket hozott a fő­város lakossága számára. A Ferencvárosi pályaudvaron is megindult a forgalom. Elsősorban Hatvan és Füzesabony felé Indíta­nak szerelvényeket A munkábalé­­pő dolgozókat szolgálati Idejük le­telte után otthonukba szállítják és élelmiszercsomagokkal is ellátják. Legyen-e a dolgozó parasztságnak érdekképviseleti szerve? A Forradalmi Munkás - Paraszt Kormány november 13-én rendele­tet hozott a munkástanácsok mű­ködéséről. A munkástanácsok célja a szocialista demokrácia fejleszté­se, a dolgozóknak a hatalom gya­korlásába való fokozottabb bevo­nása, az üzemek munkásivezetésé­­nek biztosítása. Az üzemekben a munkástanácsok igen fontos felada­tot kaptak. önkéntelenül is felvetődik a falu dolgozói között, hogy itt mi legyen. Igaz ugyan, hogy a legtöbb község­ben megalakították a munkástaná­csokat, de más a helyzet az üze­mekben és más a falu dolgozóinál, a parasztoknál. Az semmi esetre sem volna helyes, ha ugyanolyan bizottságot hoznának létre a falu dolgozói, mint az üzemek, mert az ilyen bizottság nem tudná teljes egészében felölelni a falu különbö­ző rétegeit. Falun képviselni kell az egyénileg gazdálkodók, a ter­melőszövetkezetek és gépállomások érdekeit. Teháit nem egy olyan egy­séges épdefcképviselestről van szó, mint az üzemekben. A megválasz­tott falusi munkás - paraszt tanár csókba kerültek olyan egyének is, akik ellenségei a népi demokráciá­nak, a szacial izmus további helyes úton való építésének. Kenderesen pl. csendőrök, más községekben föl­desurak, kulákok s egyéb kizsák­mányoló elemek próbálták maguk­hoz ragadni a falu vezetését. Ezek az emberek nem a falu dolgozóinak érdekeit képviselik, hanem csak sa­ját érdekeiket. Erre már sok he­lyen rájöttek és tovább kell foly­tatni mindaddig, míg teljesen meg nem tisztítják »óraikat a nem oda­valóktól A falu dolgozóinak éppen úgy, mint a munkásoknak szükségük van egy társadalmi bizottságra, íme egy példa: Törökszentmiklóson a műit évek­ben és az idén is rengeteg törvény­­sértés történt a termelőszövetkeze­tek szervezésénél, a tagosításoknál. Most, amikor elérkezett az ideje annak, hogy az ilyen és hasonló törvénysértéseket felszámolják, ren­geteg vita van a termelőszövetke­zetek, az egyénileg gazdálkodók kö­zött. Vitatkoznak azon, hogy ki hol kapja meg a földet, ki mennyi ve­tőmagot adjon az olyan területek­ért. melyeket bevetve kapott meg. mi jár neki. ha Wléoett a termelő­szövetkezetből és így tovább;; De nemcsak Törökszentmiklóson van ilyen probléma, hanem a me­gyében mindenütt. Ennek a társa­dalmi bizottságnak lehetne a fel­adata, hogy az ilyen és hasonló vi­tás kérdésben a törvénye» keretek között döntést hozzon. De nemcsak most van ezekre szükség, hanem a későbbiek folyamán is. A termelés nem áll meg, és a dolgozó parasz­toknak, a termelőszövetkezeteknek szükségük lesz arra, hogy segítsé­get nyújtsanak egy-egy termelési kérdés megoldáséban. Nem az a lényeg, hogy má a ne­ve ennek a bizottságnak, munkás­paraszt tanács, vagy mezőgazdasági termelési bizottság, vagy bármi egyéb. Az a fontos, hogy demokra­tikusan válasszák a dolgozó {»arasz­­tok, összetételükben képviseljék az egyénileg gazdálkodókat, termelő­­szövetkezeteket, gépállomásokat. — Feladatuk pedig az legyen, hogy a falu dolgozóinak érdekeit képvisel­jék; Javaslatot tegyenek a tanácsok végrehajtó bizottságainak és egyéb felsőbb szerveiknek. Az ilyen jelle­gű érdekképviseleti szerveknek lét­jogosultsága van és lesz is. Létre­hozásukkal nem kell várni, míg a kormány erre utasítást vagy ren­delkezést ad. A falu dolgozói jól tudják, hogy hol szorít a cipő, se­gítsenek magukon. Ismerik az em­bereket, tudják, hogy kik azok, akik megérdemlik bizalmukat Nem az a cél most, hogy egy új bizott­ságot hozzunk létre, mint ahogy tettük azt az elmúlt éveikben, ha­nem az, hogy az üzemi munkásta­nácsok mintájára a falvakban is legyen egy ilyen érdekképviseleti szerv. férfi mbikierTt (segédmunkást) Budapest te­rületére 18. éven felül, villa­mos vágányépítési munkára felveszünk. Dolgozóinknak mun­karuhát, bakancsot, kedvez­ményes üzemi étkezést, in­gyenes villamosutazási iga­zolványt, a vidékieknek mun­kásszállást, a családfenntar­­tartóknak napi 6 Ft külön­­élésl pótlékot biztosítunk. — Jelentkezés: a Fővárosi Vasút­építő Vállalat központ,jában: Bu­dapest, Yt., Akácfa utca 15. IV» emelet, 105 szoba. ■iitiiimi!iiHiiii!imiiiMi!iii!iHimiiiimi!!iimmmimii t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents