A Nép Lapja, Tiszavidék, 1956. november

1956-11-17 / Tiszavidék

TISZAVIDÉK 1956. november 17 Tényleges önálléságot a helyi tsnácsnknak — Avagy: egy építészmérnök kalandiai a bürokráciával — Sokszor beszéltek arról, az el­múlt időkben, hogy a helyi taná­csok a nép hatalom szervei, me­lyeik önállóan intézkednek a köz­ség. vagy a város életének irányí­tásúiban, a lakosság ügyes-bajos dolgaiban. Ez a sokat emlegetett önállóság azonban csak papíron lé­tezett. A lakosságnak vajmi kevés beleszólása volt a tanácsok mun­kájába. És ez nem csupán a he­lyieken múlott. Különösen naffv volt a megkötöttség a pénzgazdál­kodás tekintetében. Mindenre ter­vet kellett készíteni. Pénzt csak arra a célra fordíthattak, amit elő­zőleg megtervez telt és a járási vagy a megyei szervek jóváhagy­tak. Hiába merültek fel aztán év­közben olyan előre nem látott ki­adások, beruházások, amelyeket a város, vagy a község lakosságá­nak érdelte megkívánt, ezekre nem igen jutott pénz, mert nem szere­pelt az előzetes tervekben. Vala­melyes megoldásira csak akkor le­hetett számítani, ha még sikerült a pótköltségvetésbe ezeket a ter­veket beleerőszakolni, esetleg pót­­h.telt kérni A helyi tanácsok pénzgazdálkodásának kötöttségére az alábbiakban egy jellemző esetet említünk meg. Karcagon is, mint az ország töb­bi városában nehéz a lakáshely­zet. Az elmúlt években ugyanis a város határában lévő tanyáik le­bontása miatt ezerhatszázzal csök­kent a lakások száma, ezzel szem­ben csupán 200 uj lakás épült. A város vezetői, hogy valamiképpen enyhítsenek a nehéz helyzeten — hiszen a tanács munkájának 90 százalékát a lakásügyek foglalták el, — a közelmúltban rövid megbe­szélésre hívták össze a város építő­ipari szakembereit. Sok okos hoz­záértő javaslat hangzott el. amelyek mind arról tanúskodtak, hogy az építőmunkások és építőipari szak­emberek tudnak és akarnak is eny­híteni a nehéz lakáshelyzeten. — Tóth Endre, építészmérnök rövide­sen egy újítási javaslatot is nyúj­tott be a városi tanácshoz. Eszerint helyileg beszerezhető és előál­lítható anyagokból mindössze harmincezer forintos költséggel mintaképpen egy családnak ké­nyelmes lakást épít. Csupán azt kérte, hogy a városi tanács a költségek fedezésére elő­legezze neki a harmincezer forin­tot. Cserébe pár hét múlva a kész lakóházat megkapja. A karcagi vá­fi nemzeti tegyemányo’Mtá m0jfee ő új egvenruiiá! rend­szeresítenek a mm hadseresten A magyar hadseregparancsnokság katonai lanácsa az elmúlt napokban több fontos határozatot nozott: Egyik ilyen fontos rendelkezés, hogy a honvéd tisztekből és tőtisz­tekből, magyar karhatalmi alakula­tokat szerveznek. Már megkezdték munkájukat. Budapesti hidaknál és egyéb fontos helyeknél ‘g*?,„Itatá­sokat végeznék. Továbbá résztvesz­­nek a fosztogatók, a lakosságot ve­szélyeztető rendzavarok felszámolá­sában, lefegyverzésében. Átdolgozzák az úgynevezett tisz­titörvényt és a tiszti és továbbszol­gáló tiszthelyettesi nyugdíjtörvényt. Megszüntetik az újoncok hajának lenyírását, rendezik a sorállomá­nynak szabadságát, eltávozását és kimenet' . Új egyenruhát rendszeresítenek, mely híven tükrözi majd a magyar nép haladó katonai hagyományait. A ruhaterveket közszemlére teszik ki, hogy a dolgozók azzal kapcso­latban észrevételeiket megtehessék. Gondoskodnak azon tiszti családok megsegítéséről, akik az elmúlt he­teik eseményei során anyagi kárt szenvedtek; Ennek végrehajtására bizottságot hoztak létre. Ugyanez a bizottság gondoskodik az elmúlt tragikus eseményeik következtében áldozatul esett honvéd személyek temetéséről is. A bizottság telefon­száma! Honvédelmi Minisztérium 18—27 mellékállomás. A hadsereg vezetéséből több ma­­gasrangu vezető pozícióban lévő tisztet távolítanak el. Így többek között Bata Istvánt, Hazai Jenőt és Tóth Lajost, akiket felelősség terhel az elmúlt idők rákosista bűneiért. Helyettük olyanok végzik majd a hadsereg vezetését, akiknek szemé­lye biztosítékot jelent, hogy a múlt bíbái nem térnek többé vissza. rosi tanácsnak azonban nem volt harmincezer forintja. Nem is lehe­tett, mert a tervkészítésnél ilyen célra nem is irányoztak elő pénzt. Mivel a szükséges összeget a kar­cagi tanács vezetői helyileg nem tudták előteremteni, a megyei ta­nács végrehajtó bizottságához for­dultak. Úgy gondolták, ha egy-egy megyei tanácskozás költségeinek fedezésére akad ötvenezer forint, ilyen üdvös célra, mint a lakás­építés, minden bizonnyal lesz har­mincezer. Számításaikban azonban csalód­tak. Zsemlye Ferenc, az akkori vb. elnök helyettes a szó szaros értel­mében hülyeségnek minősítette Tóth Endre újítását, pedig a fiatal építészmérnök kísérletek és külföl­di szakfolyóiratok tanulmányozása alapján készítette :lő újítási javas­latát. A karcagiak nem is kísérle­teztek tovább a megyei tanács vég­rehajtó bizottságánál, hanem a Vá­ros és Községgazdálkodási Minisz­tériumhoz fordultak. ígéretnél egye­bet azonban a minisztériumban nem kaptak. Tóth Endre építészmérnök anya­gi támogatás hiányában a mai napig sem tudta lakóházépítési újítását kivitelezni és a háromszáz karcagi családnak a helyzetén. — alak lakás hiányá­ban szinte nem is emberhez méltó körülmények között kénytelenek élni — nem enyhített senki. Nem papíron lévő. hanem való­ságos önállóságra van szüksége a helyi tanácsoknak. Arra, hogy a lakosságnak legyen beleszólása a község vagy a város irányításába. Ne kössék meg a tanácsok jó­­szándékú intézkedéseit holmi ter­vekkel, amelyek csak a bürokrá­ciát táplálják és a főhatóságokban lévő íróasztalok számát szaporít­ják. Nagykorú emberek vannak a karcagi városi tanácsnál is. Nem kell felettük gyámkodni. A karca­gi lakosság gondoskodni fog arról, hogy az általuk befizetett adóforin­tokat a legjobb célra fordítsák a város vezetői, és jusson a legrövi­debb időn belül harmincezer forint arra, hogy Tóth Endre építészmér­nök a lakosság legnagyobb megelé­gedésére megvalósíthassa újítását. — ka —í Egy LÖS eg százas legendája A napokban arról hallottunk a rádióban, hogy valaki — nem a me­gyében történt — 76 ezer forint ér­tékben vásárolt különböző cikke­ket. Ki is számítottuk, hogy ebből mennyi öltönyt, cipőt és sok egye­bet lehet vásárolni. Most egy másik csodabogárról szereztünk tudomást. A napokban az egyik törökszentmiklósi üzlet­ben egy vásárló, — mikor fizetésre került a sor, — egy köteg 100 fo­rintost (10.000 Ft) vett elő, ami már penészedésnek indult. Feltehetően az illető elásta, vagy valami nyir­kos szalmazsák alatt tarthatta. — Nem tudni, mi volt a szándéka. — mindenesetre szembetűnő, hogy ép­pen most került sor a penészes pénzkötegekre.... Most kíváncsian várjuk a leg­újabb híreket, hátha legközelebb olyanra bukkanunk, hogy valaki egér, vagy molyrágta pénzzel fi­zet, s ha ez is bekövetkezik, akkor biztos már csak a fekete pénzverők következnek...-. Node minden korsó addig jár a kútra, míg., karrieristákra, Iaipnyatókra nines szükség a* MbxMP-ken Előző lapszámunkban már közöl­tük, hogy oxigéngáz beszerzése cél­jából tegnapelőtt Budapestre ment egy küldöttség. Az akció szerencsé­vel járt, mert a szállítmány meg­érkezett. Akik a gépkocsival Buda­pestre mentek épségben hazaérkez­tek. A kezdeményezésért köszönet illeti a Szolnoki Mezőgazdasági KTSZ dolgozóit, akik előlegezték az oxigéngáz ellenértékét, a FŰ­SZERT-et és a Szolnoki Tisza mal­mot, amelyek nagyobb mennyiségű élelmiszert küldtek a Budapesti Oxigéngyár munkásainak. S Budapesti K Éti S3 VSYÁR Cp. IX. Kén út 5. férfi segédmunkásokat jelves* nehéz fizikai munkára. teresei) lehetőség 900- 1300 Fl-ig \ dolgozókat munkaruhával ellátjuk Vidéken lakók a vállalati szállási igénybe vehetik. — Most, a Magyar Szocialista Mun­káspárt szervezeteinek létrehozása idején sok nyitott kérdéssel, renge­teg problémával találkoznak a párt­­vezetők. Az elmúlt napokban pél­dául több helyen gátolták működé­süket. Ez azonban csak mellékkérdés s már a legtöbb helyein megoldódott. Sokk-ál többet árt a pártnak az, hogy nagyon sok üzemben, község­ben a szerepüket eljátszott,, a dol­gozók által megvetett vezetők irat­koznak fel elsőként az új párt tag­­toborzási listáira, s ez távoitarrja a becsületes munkásokat. Ideje len­ne, ha ezek a vezetők belátna* hogy most már végre nem szavak­kal, hanem tettekkel kell segíteni a pártot, s az ő részükről az volna a legnagyobb tett, ha termelő muri kába helyezkednének el, s nem pe­dig az, hogy még most is kulcspo­zíciókért kapaszkodnak. Ha ezt te­szik, s a pártvezetők nem hívják fel határozottan ennék helytelen voltára a figyelmüket, akkor kész­­akajrva sorvasztják a Magyar Szo­cialista Munkáspárt iránt sarjadozó bizalmat. Talpnyalókra, karieristákra, ge­rinctelen, önző emberekre semmi szükség az MSzMP-ben. Az ilyen elemek juttatták az MDP-t is oda ahová került. Az MSzMP-nek, ha valóban a munkások javát akarja, nem csak a Rákosi-klikk politikájá­tól, hanem az ilyen elemektől is el kell határolnia magát. Biztató je­lenség, hogy ezt a munkát már megkezd to. Inkább legyen kisebb létszámú a pártszervezet, de olyan, mely mindig a dolgozók érdekét tartja szem előtt, s melyre mindig számítani lehet. S milyen legyen a pártvezetés módszere? — Olyan semmijeire se legyen, mint régen. A pártszerve­zeteknek szakítaniok keli a mindent magukra vállalással, a mindenbe való adminisztratív beavatkozással. Sokkal nagyobb hatáskört keü biz­tosítani a Népfrontnak. Azt pedig, aki nem tud, vagy nem akar szakí­tani a régi hangnemmel, a régi módszerrel, kiméi étiemül félre kell állítani, mert csak kárt okoz az MSzMP-nék. Most gyorsan, önállóan kell in­tézkedni az aLóbb szerveknek a helyi problémákban. Ne várjanak felső utasításra. „Szempont” csak egy lehet: a nép érdeke. Ez a leg­megbízhatóbb iránytű, s a jövőben is bármikor; Elismerés a Beloiannisz utcai iskola nevelőinek Ahol midenki dolgozik Amikor beléptünk Szolnökon. a Beloiannisz úti általános iskola ka­puján és a nevelőket kerestük, ugyancsak meglepődtünk. A tanári szobában mindössze egy pedagógust találtunk, de ő sem ebben az isko­lában tarnt. Hol vannak a pedagó­gusok? — Nézzük meg. A tanter­mekből a jólismert, izgatott zaj szűrődik ki, jelezve: itt vannak, a munka rendesen folyik. De mit mond erről Budai Péter igazgató? — Nálunk nem is volt lényeges kiesés a tanításiban. Bár a viharos események napjaiban az átlagnál jóval magasabb számban voltak hiányzók, de ez érthető. Éppen ezért nem is vesszük rendes hiányzásnak ezeket. — Milyen a gyerekek idegálla­pota? — Elejében bizony eléggé kellett rájuk vigyázni. Nem voltak ők sem nyugodtak, sokszor az ablakból hív­tuk őket visza, mert inkább az ut­cai események érdekelték őket a tanulás helyett. De mi azt tartot­tűk: ha a gyerekeit látják, hogy a tanítás rendes mederbe folyik, ez a legjobb idegcsillapító, s ez a re­cept be is vált. Mostmár minden gyermek tanul. Szépen felelnek Bokor Katalin, Kelemen Ildikó, Fazekas Miklós VIII. osztályos ta­nulóik, hogy csak néhány példát em­lítsek. Viszont van nekünk egy másik problémánk, amit már közöltünk az illetékesekkel is. Helytelenítjük, hogy a kötelező komlbinatív védő­oltásokat e napokban végzik. Ez a gyenJkek ideg- és egészségi állapo­tára is negatívan hathat. Ha eset­leg valamelyik belázasodik, az esti órákban már nem lehet orvosihoz sem vinni. Ezt bizony jobb lett vol­na alkalmasabb időpontra halasz­tani, — A szülők könnyen elengedik gyermekeiket iskolába? — Az bizonyos, hogy aggódnak kislányukért vagy fiúkért. Ez em­berileg érthető is, de nálunk biz­tonságban van minden gyerek. Vi­_ gyázunk rájuk. De őszintén meg kell mondani, zavarja a tanítást ha egy-egy szülő — különböző hírek hatására — bejön gyermekéért a tanítás befejezése előtt. Mi esetleg meggyőzzük és itt hagyja, de újabb hírek hatására megint bejön. S vagy négy ötször megismétlődik ugyanez. Érthető a szülők aggodalma, ha nem is indokolt. Éppen ezért csak akkor jöjjenek be gyermekükért ,ha szűk. — Hallottad? Az a cudar Ba­lázs József vissza akart szemtele n­­kedni az üzembe? — Nem is tudom, mit tennék, ha még egyszer meglátnám azt a mun­­kásnyúzót. Volna képe odaállni a VII/B. munltásai elé, akiket nem is nézett embernek? — Valódi hajcsár volt. Egyszer átmegyek a tanműhelyből valami anyagért. Érdekes faliújság állt a sarokban, megálltam előtte és csak éppen átfutottam, miféle cikkek, rajzok vannak rajta. „Maga hol dolgozik szaki?” — förmedt rám váratlanul Balázs. Mondom neki. „Nahát, tűnjön el innen, de gyorsan. Ne lássák a mű­helyiek, hogy valaki itt tétlenke­dik.” — De akkor minek a faliúj­ság, ha rá se lehet nézni? — kér­deztem. „Na mostmár tágíts!" — lódított el onnan. Olyan gőgösen beszélt ve­lem, mintha rabszolgája lennék... Gondoltam magamban. Hogy tehet­ték meg osztályvezetőnek az olyat, aki azelőtt sepregetett a műhely­ben? — Azt hiszed, csak az idegenek­kel hepciáskodott? Egyszer vala­miért nagyon sürgősen kellett fel szaladni az irodákhoz. Biciklin kaptam. Visszafelé jöttem már s a VII/B. tövében igyekeztem elhúz­ni, mikor a fordulónál szembeta­lálkoztam Balázzsal. Azonnal le­ugrottam. — Megijedtél, ugy-e? — Persze, hogy féltem tőle. Senki se áühatott meg előtte. Most is azt mondja: „Jöjjön csak kollega. így — „kollega.” Megjegyzem, hogy két szaktárs ugyancsak biciklin ment előttem, azoknak semmit se szólt. Pont en­gem szúrt ki. „Ebéd után jöjjön be hozzám!" — utasított. Bementem. Mondom — osztály­vezető elvtárs, parancsára megje­lentem. „Takarodjon előlem, magát sose láttam, maga... Itt olyasvalamit mondott, amiért nagyon begerjed­tem. Maga hívott, ebéd előtt taHáH­­, koztunk — elfelejtette az elvtárs? Ilyenekből állt miden szónoklata, nem volt abban semmi kézzelfog­ható. Folyton a frázisokat köp­ködte. • Mindenki tudja, hogy a Jármű azóta megléptetett vezetőivel együtt ő is benne volt néhány csalásban. Róla is kitudódott, hogy a lakására rendelt két munkást, akik a disznó­ólát csinálták neki. Elintézte, hogy azért a fizetésüket erre az időre is számfejtsék. — Kellett neki a pénz a nőre. — Igen, volt neki az is, pedig családos. Hányszor hallottuk, hogy feljelentette utóbb a nője, mert adósa maradt, • ■— Vajon mit gondol az ilyen em­ber? Megállhatna a munkások előtt, akiket hajtott, mint az álla­tokat? Az lenne a helyes, ha az ilyen firmáikat összegyűjtenék egy brigádba és rászorítanák, hogy azok mellett a normák mellett keressék meg a kenyerüket, amiknek a túl­teljesítésére berniünket sarkalták. — Látod, biztosan azt hiszi ma­gáról, hogy megjavul. Azért jött ki valamelyik nap a műhelybe, visszakönyörögni magát. — Hát elfelejtette, hogy a temető kapujáig hajtották, mikor elker­gettük? Nincs benne semmi szé­gyenérzés? — Nincs, úgylátszik. Azt gon­dolta, a munkástanács majd a ked­vére tesz. Le sem engedték a VII/B-be. Tájékoztatták, hogy ha nem akarja megpuhítlatni magát, ne mutatkozzon. A munkástanács tagjai jöttek le hozzánk. De amikor előadták, mi­ről van sző, még az ég is részle­téit, úgy ordította a műhely. — Levele! Kikergetni innen, örökre! A beszélgetést azoknak mondtuk el, akik úgy gondolják, hogy a nép­akarat ellenére vissza lehet lopni az átkos emlékű időket. Jobb, ha az ilyenek még csak próbaképpen st borzolják fei a kedélyekéit „Maga az a széltoló, akit elkap­tam a biciklin? Majd lesse meg a borítékján a következményét. Ta­karodjonV‘ — Ha engem megbírságol, bírsá­golja meg a másik kettőt is, ők is a szeme előtt kerékpároztak. Tud­tam, hogy mind a kettő jó haverja, azért nem szól nekik... így aztán az én bírságomról is megfeledke­zett. — Ha az ember a VII/B.-ben járt, az ő hangját a legnagyobb lármán át is lehetett hallani. Csak ordítva tudott beszélni. Mondtuk is. „Balázs megint bolond, légiriadó lesz." Csak éppen a korbács hiányzott a kezéből. Mindig loholt, hajtotta az embereket. Lógatta a nagy fejét, húzgálta potrohún a nadrágot s kiabált. „Apukám, ne támaszkodj már annak a kocsinak, mert feldől, Hogy állítsuk aztán fel?” — szólt oda, ha valaki pár pillanatra pi­hent. Kötekedett, ha melegedtünk egy-egy kicsit. — Csak a szája járt, de nem dolgozott, ugye? — Saját fülemmel hallottam, szerettem volna, ha más is velem van akkor. Előttem ment valami látogatójával. „Hülye vagyok mun­kával törni magam — hadonászott. Aki dolgozik, nem ér rá pénzt ke­resni.“ így gondolkozott a mi drá­ga osztályvezetőnk, de kinek szól­hatott volna az ember. Gondosko­dott az annyi pártfogóról, hogy partvonalon, szakvonakm bebiztosí­totta magát. Dolgozni nem tudott, de annál jobban hantázni. Minden értekez­leten leakasztott egy sillabusz­­dumát. „Kedves elvtársak! Nekünk járműjavításoknak ki kell tarta­nunk, jó munkával, a terv túl­teljesítésével kell hitet tennünk pártunk és Rákosi elv! ár sunk mel­lett. A fegyelmetlenkedőket ki kell közösítenünk magunk közül, mert ezeket nem tűrhetik az öntudatos járműjavítósok. A lógósokra sújt­son le az igazi járműjavítás öltöh Szabadsúg, elvtársak!” A Beloiannisz úti iskoláiban tehát tanítanak és tanulnak. Nem nagy dolognak látszik, mégis megnyug­tató; _ Az iskola pedagógusait köszönet és elfemerés illeti józan, okos mun­kájukért, amivel — a maguk terü­letén — eredményesen fáradoztak és fáradoznak azon, hogy megvaló­suljon minden becsületes ember kö­zös vágya: a rend és a nyugalom. — B GY — ELŐ, zöld és műkoszorúk, virágcsokrok és kosarak, olcsó áron, nagy választék­ban kaphatók, a karcagi Községgazdái, kodásl vállalat virágüzleteiben. Tele. ion: 206. NAGY gyakorlattal rendelkező gyors- és gépírót keresünk azonnali oeléoésra Vidéki NagyváUalat Központjához. Cl­­met kérjük a kiadóba leadni. AZONNALI belépésre keresünk eszter­gályosokat. 1. számú Vízgépészeti vái* lelát. Kunhegyes, Kossuth út 2. sz. A KECSKEMÉTI Útfenntartó Vállalat vontatóvezetőt keres azjnnali belépés­re. Jelentkezni lehet: Kunszentmárton, Kossuth út 24, sz, alatti irodában. FÜTOVTZSGAVAL rendelkező kazánfű­tőt keresünk azonnali belépésre. Jelent­­kezni lehet: Tejipari Vállalat Szolnok, Mártírok útja 13. MINDEN hétfőn gyapjúátvételi nap van Szolnokon a2 Irodaházban. Gyapjúdé­­gyüitO Vállalat._____________________ MEZÖGAZDASAGI termékeit (rizs, cukor, káposzta és zöldségfélék) legma­gasabb napi áron felvásárolja a Kun­hegyes! Főldmüvesszövetkezet szabad felvásárlása. ÉHTESItés! MTH 605. számú Iparitanuló Intézet értesíti növendékeit, hogy f. évi november hó 19-én, azaz hétfőn az is­kolában órarend szerinti tanítás, vala­mint az üzemekben, tanműhelyekben gyakorlati foglakozás megkezdődik. — Foglalkozásokon minden tanuló köteles megjelenni. TISZAVIDÍK A Magyar Szocialista Munkáspárt Szolnok megyei Elnöksége és a Megyei Tanács lapja. Felelős kiadó: Kálmán István Szolnoki Nyomda Vállalat, Szolnok Felelős vezető; Mészáron sandor Bukott császárok ne próbáljanak a nép nyakára ülni! Két jár mű javítás fiatal beszélget Megérhet! az orgén­­száJiímánv

Next

/
Thumbnails
Contents