A Nép Lapja, Tiszavidék, 1956. november

1956-11-17 / Tiszavidék

TISZAVIDÉK

1956. november 17.

(Folytatás az első oldalról;

népeit, amelyek között óriási .számban, sőt talán többségbein kommunisták és ifjak vannak. Ez elegendő volt ahhoz, hogy a lőszeres hordó meggyulladjon és felrobbanjon. Most nem arról van szó, hogy azt vizsgáljuk, hogy ki sütötte el az első puskát. Végzetes hiba volt a szovjet haderők behívása ebben az időben, amikor még fegyverben voltak a tömegek, más ország katonaságát hívni, hogy leckét adjon az illető ország népének még akkor is, ha lövöldözés fordult elő. Nagy hiba volt. Ez még jobban felbőszítette a népet. így került sor a spontán felkelésre, amelyben a kommunisták akaratukon kívül is együtt találták magukat a különféle reakciós elemekkel. A reakciós elemek beavatkoztak ebbe a felkelésbe és kihasználták azt a saját számukra. Talán nincs ott elég horthysta? Valamennyien tudjuk, hogy Horthynak nagy nyugatista erői voltak Magyarországon és azonkívül nyilaskeresztesek és különféle más reakciós elemek, Nagy Ferenc hívei és így tovább. Egyszóval: Vali ott igen sok ember, akt nem volt híve a kommunizmusnak, aiki nemcsak Rákosi-ellenes, hanem ellenzi a szocializmust is. Mindezek az elemek belekeveredjek a forradalomba. Ezek a reakciós erők nem merték felemelni fejüket — habár sokszor szólították fel őket külföldről felkelésre és külföldtől segítséget is kaptak. Nem volt sem erejük, sem bátorságuk felkelni mindaddig, amíg azit hitték, hogy a párt egységes és sziklaszilárd. Mihelyt azonban látták, hogy a párt kettészakadt és hogy a párttagság óriási része felkel a Rákosi-klikk és a múlt maradványai ellen, rögtön beavatkoztak ők is. Ezek a reakciós erők nagyon gyorsan, két-három nap alatt megmutatták igazi arcukat. Amikor a nép felháborodott minden ellen, ami a múltban történt, az akkori vezetőség azonban nem mutatta meg, hogy el akarja távolítani azokat az elemeket, akik felháborították a magyar népet és nem mutatott nagy hajlandóságot arra, hogy a szocializmus fejlődésének valóban magyar útjára lépjen, tekintetbe véve ennek az útnak minden belső ténylegességét. így a dolgok gyorsain más irányt vettek és a reakció egyre erősebben uralkodni kezdett. Egy klikk elleni indokolt felháborodás és felkelés volt ez, amely átalakult az egész nép felkelésévé a szocializmus és a Szovjetunió ellen, a kommunisták, akik pedig a felkelők soraiban voltak, mielőtt a reakció vette a kezébe a dolgokat, akarva nem akarva végül harcba találták magukat nem a szocializmusért, hanem a régihez való viszszatérésért. A kommunisták akaratuk ellenére kerültek ilyen helyzetbe. Meg lehetett-e ezt most akadályozni? Úgy látszik késő volt már. Ha a kormány erélyesebb lett volna, ha nem ingadozott volna, ide-oda, ha elszántan felkelt volna az anarchia és a kommunistáknak a reakciós elemek részéről történő öldöklése ellen, ha elszánt ellenállást tanúsított volna a reakcióval szemben, a dolgok talán teljesen rendbe jöttek volna. Talán nem került volna sor a szovjet hadsereg közbelépésére.

Es mit tett Nagy Imre?

Fegyverbe szólította a népet a szovjet hadsereg ellen és kérte a nyugati országokat, hogy . avatkozzanak be. Nyugaton ezt a beavatkozást óriási mértékben kihasználták. Az imperialisták használták ki, akik alig várták, hogy megtámadják Egyiptomot. Egyiptomot éppen a magyar tragédiának ebben a fázisában támadták meg, remélve, hogy a Szovjetunió nagyon el van foglalva ás nem lesz képes beavatkozni az agresszió ellen. Magyarországon így került sor az újabb harcokra. A szovjet csapatokat megerősítették. Nagy Imre megszökött és uj kormányt alakítottak. Ezeket az embereket az uj kormányban személyesen ismerem és véleményem szerint azt képviselik, ami Magyarországon ma a legbecsületesebb. Szenvedtek Rákosi alatt, börtönökben voltak és őszintén az igaz fejlődés hívei. Ezt mutatja a program, amit Kádár kihirdetett és amit ti is olvastatok. De a szovjet közbelépés gyengíti az egész programot és a kormány nagyon súlyos helyzetben van. Felmerülhet a kérdés, szükséges volt-e a szovjet közbelépés?

Az első közbelépésre nem volt szükség.

Az első közbelépés, amelyre

Gerő felhívására került sor, teljesen hibás volt.

A másik hiba abban rejlett, hogy

a felelöß emberek ahelyett, hogy a második közbelépésre vártak, nem tették meg rögtön azt, amit később megtette]:, amikor a második szovjet beavatkozásra került sor, vagyis: nem teremtettek új kormányt, nem adták lei a deklarációt. H® előbb alakítottak volna új kormányt, és deklarációt adtak volna ki, a munkás és kommunista erők i ílószínüleg elkülönültek volna a reakciós elemektől és könnyebb lett volna kilábalni ebből a válságos helyzetből. Még mielőtt a második fegyveres beavatkozásiról szólnék, el kell mondanom, hogy a magyarországi helyzet ohvn méreteket öltött — és erről bizonyára ti is olvastatok — hogy már világosan látszott, milyen borzalmas gyilkolások következnek majd be, milyen borzalmas polgárháború van kilátásban Magyarországon, ahol a szocializmus alapjait meglehet teljesen aláásták és emiatt egy harmadik világháborúra is sor kerülhetett volna. A szovjet kormány ugyanis nem tűrhette volna el a nyugat beavatkozását, a horthisták és a régi reakciósok uralomra jutását. De mit is c*-.náltak ezek a reakciós elemek? Már az imént elmondtam, hogy ezek az elemek egy-kettőre megmutatták valódi arculatukat. Világos volt, hogy ezek az elemek egyre nagyobb teret hódítottak maguknak a vezető posztokon, mert hiszen elrendelték, hogy többé nem szabad használni az elvtárs szót, elrendelték, hogy le kell tépni a vörös csülagöt- Világosan látszott ebből, hogy a kommunista nem merte többé azt mondani, hogy kommunista, mert az ellenhez) esetben végeztek volna vele. Látszott ez abból is, hogy kommunistákat felakasztottak. Ha mindez csak egy esetben fordult volna elő, ha csak egy csoportnyi ember végezte volna, nem lett volna olyan borzalmas, de ez egyáltalán általános mészárlás volt; Sopronban 20 kommunistát akasztottak fel, az utcákon fogdosták és gyilkolták az embereket, csupán azért mert sárga cipőt hordták, azért mert sárga cipőt leggyakrabban a rendőrség tagjai viseltek. Eehatoltak a házakba és öldösték a kommunistákat, ezt cselekedte a szabadjára engedett reakciós, fasiszta csőcselék. Nagy Imire kormánya semmit sem tett. hogy ezt megakadályozza. Szűnt elértül siránkozott a rádión keresztül, segítségért könyörgött, ahelyett, hogy harcolt volna az ilyesmi ellen és valami uton-módon akaratát nyilvánította volna arra, hogy úti át állja a kommunisták és a haladó szellemű emberek legyilkol ás inak. Ehelyett kiáltványt adott ki, azaz szózatot, amelyben lemondott a varsói szerződésről, hogy kinyilvánítsa az ország függetlenségét és a többi Mintha az adott pillanatban ez lett volna a legfontosabb, mintha a varsói egyezményből való kilépés jelentett volna valamit. Sokan teszik fel a kérdést most, miért került sor a második szovjet beavatkozásra?

Tito eMáns a továbbiakban rámutatott arra, hogy továbbra is ellenzik a beavatkozást más országok belűgyeibe és ellenzik az idegen fegyveres erők igénybe vételét. A szovjet csapatok magyarországi második beavatkozása azonban teljesen érthető. Ha Magyarországon a szükséges intézkedéseket megtették volna, nem került volna sor semmiféle katonai intervencióra. Látni kell azonban, hogy a fegyveres erő nem minden, a fegyveres erő nem oldhat meg mindent.

A szovjet eMársak azt mondották, hogy kivonják csapataikat Magyarországról, amint a helyzet rendeződik.

Tudni kell, hogy ezt illetően a Szovjetunió is nehéz helyzetben van. Világosság gyűlt most agyukban és látják, hogy itt nemcsak a horthysták harcolnak, hanem a gyári munkások és a bányászok is, az egész nemzet.

Fejtegetéseim után feltehetnek kérdéseket, mert egyes dolgokat nem mondtam el eléggé világosan. Egy dologról azonban legyetek meggyőződve, mégpedig arról, hogy mi sohasem tanácsoltuk nekik, hogy katonasággal menjenek Magyarországra. Mi sohasem adtunk ilyen tanácsokat és ezt most sem tehetjük, mikor válságba jutottak. Ebben a nehéz helyzetben mást nem mondhatunk nekik, csak azt, hogy

legyek fává a régi hibákat.

Ebben rejlik a dolog lényege. Ezek szerint nálunk vissza kell utasítani az olyan híreszteléseket, amelyek a szovjet intervencióban

csupán beavatkozási kísérletet látnak.

— Ez nem helyes. — Erről én elvtársak mélyen meg vagyok győződve. — Mély meggyőződésem továbbá, hogy az a sok vér, ami Magyarországon folyt és azok a nagy áldozatok, amelyeket a magyar nép hozott, pozitív hatásúak lesznek és, hogy a szovjet elvtársak; sőt még a sztálinista elemek agyában is világosság gyűlt, és belátják, hogy így többé nem lehet dolgozni Nem. így többé nem lehet dolgozni. Mindannyiónk tragédiája abban rejlik, hogy a szociálisan üst óriási csapás érte.

Kompromitálták. Emlékeztek-e rá elvtársak, milyen gyakran hangoztattuk, hogy az iiyen módszerek csak kompromitálhatják a szocializmust. Igen. azt mondottuk. Nincs szándékomban és nem szeretném, ha mi most ezért a mellünket vernénk, örülnénk és úgy beszélnénk, megmondottuk mi ezt már, hogy nem lesz ez így jó. E tragédia alkalmából csak egy dolgot szeretnék mondani: a különféle kommunista pártok felelőtlen elemei — amelyek még mindig sztálinista módszerekkel vannak hatalmon — nagyon rossz támogatást jelentenek a Szovjetuniónak, ha azt. tanácsolják neki. hogy úgy járjon el. ahogyan ők gondolják. Úgy vélem, ezekben a pártokban vannak becsületes kommunisták, akik sokkal távolabb látnak, mir.t azok a különféle sztálinisták, sokkal messzebb látnak és ha azt akarják, hegy ott is javuljon a helyzet, de nem olyan módon, mint ahogy az Magyarországon történik, hanem békés kommunista módon, akkor

büálniok kell a negatív dolgokat, meg kell hallgatótok a tömegek hangját, a párttagok, az egész nép hangját.

Mert ha ezek a tanácsadók továbbra is ilyen romboló módon hatnak és ha továbbra is célszerűnek tartják, hogy rágalmazzák hazánkat. ha továbbra is sarat dobálnak ránk, akkor természetes, hogy a szocializmus még nehéz órákat él majd át. Jugoszlávia oly szilárdan áll és már annyi csapást állott ki. hogy ezek a kívülről jövő rágalmak nem téríthetik el útjáról, bár fejlődésünkkel még nem vagyok teljesen megelégedve. Mi is törekedni fogunk, hogy embereink minél

Jobban, m szükség van ma a n<

de nem azért, mintha mi alttól félnénik, hogy hazánkban sor kerülhetne valamire, mert hiszen Jugoszlávia mégis csak más mint Magyarország volt, vagy mint bármely más állam. Mi a forradalmat vér árán hajtottuk végre, a népfelszabadító háborúban és hazánkat jól ldtísztilottuk a forradalom alatt. Ilyen veszély tehát bennünket nem fenyeget. Nem akarom azt mondani, hogy a mi népünk 100 százalékig elégedett és hogy mutálunk minden úgy van ahogy kellene. Még én magam sent vagyok elégedett. De Jugoszláviában egészen más a helyzet, vannak távlataink. A mi dolgozó embereink napról-napra többet teremtenek. Mi az, amivel nem vagyok megelégedve? Emlékeztek rá elvtársaik, hogy a múlt évben egy beszámolót olvastam fel, amelyben rámutattam arra, hogy szükséges megváltoztatni eddigi beruházási politikánk irányvonalát. Mély meggyőződésem volt, hogy azok az emberek, akik gazdaságunkat irányítják megértik ezt és hogy mi valóban a legfőbb figyelmet embereink életszínvonalára fordítjuk.

E tekintetben bizonyos fordulat állt be. Piacainkat sikerült bizonyos mértékig stabilizálni és megfékeztük a hirtelen áremelkedési irányzatot, amely akkor inflációval fenyegetett. Most ismét elhatároztam, hogy még erélyesebben megfékezzük a folytonosan építkezni akaró irányzatot. Arra kell törekednünk. hogy növeljük embereink életszínvonalát és hogy erősítsük hazánk védelmét. Ez a két dolog részesül most előnyben és gondot is viselünk rájuk. Ennyit akartam most erről mondani.

Ez”tán pedig szeretnék néhány szót szólni azokról a különféle elemekről, akik nálunk még léteznek. Az 1 yenek úgy gondolkoznak: Magyarországon most zavaros a helyzet, most ismét a horthysták, a Vatikán és a többiek törnek majd előre és ime: a kapva-kapott alkalmon az ilyenek véleménye szerint Jugoszláviát ismét elszigetelik és körül kerítik, s könnyebben lehet majd benne rombolni. Ilyen elemek még vannak. Én azonban azt mondom, hogy ezek keserűen csalódnak, mert nálunk nincs 800 000 párttag, mint ahogyan Gerő mondotta azt nekem, mert náluk ennyi a párttagok száma. Én egy kissé gyanakodva néztem rá. Nekünk valamivel több mint 600 000 párttagunk van, akik forradalommal és harcban edződték és akik nem a különböző érdekhaj hász^ miatt

előbb elégedettebbek legyenek, tö-' rekedni fogunk arra. hogy odahassunk, hogy ezek a jósok és tanácsadók ne valósíthassák meg céljaikat és ne fékezhessék meg azt a folyamatot, amely 1946-ban kezdődött Jugoszláviában és most Lengyelországban folytatódik. Odahatunk majd. hogy azt a folyamatot ne téríthessék vissza sztálinista vágányokra. Egy alkalommal a szovjet elvtársaknak is megmondottam, hogy mindez megtörtént volna akkor is, ha Sztálin nem hal meg. Mindez megtörtént volna Sztálin idejében is. Nem jogosíthatjuk fel magunkat arra, hogy megmondjuk, hogy így, vagy úgy cselekedjenek. Mi csak rámutathatunk az ilyen vagy olyan eljárások hibás és negativ' eredményeire.

Hiszem, hogy a magyarországi események az utolsó tragédiák közé tartoznak és gondolkodásra késztetik a szovjet elvtársakat és más államok vezetőit, azokat, akik még nem látják be, hogy mindent meg kell te.mi annak érdekében, hogy más államokban ne forduljon elő olyan helyzet, mint amilyen most Magyarországon van. Kelet-Európa néhány államában és pártjában egyes vezetők azt mondják, hogy náluk az ilyesmi nem fordulhat elő, náluk erős szervezetek vannak, erős a hadseregük, a rendőrségük, és hogy tagjaik mindenről tájékozottak és ők az egész ügyet erősen a kezükben tartják.

— Ezt mondotta Gerő is, — erről beszélt Rákosi is. de mit ér ez? Azaz mondjuk neg nyíltan, az ilyesmi semmit sem ér, ha nem változtatják meg azokat a módszereket, amelyeket addin alkalmaztak, ami miatt népeik egy szép napon fellázadhatnak.

A magyarországi események egy kissé nálunk is felvillanyozták a még itt-ott létező különféle elemeket. Az ilyenekből nálunk nincs sok. Mindenfélét össze-vissza beszélnek. vannak olyanok, akik zűrzavarra számítanak, hogy azután halászhassanak a zavarosban. Sohasem mondtam, hogy likvidáltuk, hogy átneveltük az összes usztasákat, csetnikeket és a megrögzött Vatikán hívőket. Mindig is hangoztattam. hogy az ilyeneket csakis a nép egysége akadályozhatja meg abban, hogy bármit is megkíséreljenek hazánk ellen.

int valaha,

>p, a párt egységére.

léptek pártunkba, hanem igen is vállukon hordozzak hazánk építésének súlyát. Az ilyenek mindig tudni fogják időben megakadályozni mindazokat, akik me^kísérelnének rombolni hazánkban. Mi olyan ország vagyunk, amelyben a Kommunisták Szövetségének több mint 600 000 párttagja van, a dolgozó nép szocialista szövetségének pedig 7 milliónyi a tagsága, és ez a 7 millió ember tudatosan építi a szocializmust. Van programúk és tudjál: milyen cél felé haladnak. Ez a 7 millió ember mindig hallatja szavát, ha látja, hogy tovább nem lehet így, vagy úgy, hogy több eszközt nem fektethetünk be beruházásokba, vagy ha enne vagy arra szükség van.

Természetesen senkinek sincs joga, sem nekem, sem pedig egész vezetőségünknek arra, hogy elébe álljon népeink ilyen törekvéseinek, ami abban nyilvánul meg, hogy hazánkat olyan ütemben építsük, amilyenben manapság haladhatunk. Amikor minden nap ezekkel a kérdésekkel van dolgunk, amikor csak azt nézed és azt látod, hogy ez vagy az a gyár, ha felépül holnap ilyen vagy olyan eredményeket adna és hogy mindjárt jobb lenne a helyzet, továbbá ha azt véled, hogy már csak néhány mdlidóival kellene pótolni a beruházásokat, amelyek ennyivel, meg ennyivel több termelést adnának egyszóval: amikor csak ezeket a dolgokat nézed, — akkor egy kissé kifakul az a másik, az ember. — A gyárat nézed és nem látod az emlbert. Világos, hogy még nehéz helyzetben vagyunk, külkereskedelmi mérlegünk még passzív, s ez még mindig növekszik, tekintet nélkül aura, hogy az utóbbi másfél esztendőben néhány igen jó egyezményt kötöttünk, elsősorban a Szovjetunióval, ahonnan igen jelentős kölcsönt kaptunk 2 százalékos kamattal. Másodsorban pedig kedvező jóvátétel: egyezményt kötöttünk Németország^Jl. A csehekkel szintén j< kereskedelmi kapcsolataink vannak, mert kiegyenlítettek 100 millió dollárt, Magyarországgal pedig a fennálló tartozásokat a lehetőségekhez mérten oldjuk majd meg. Mindezekkel az egyezményekkel megkönnyítettük építkezési helyzetünké.. Végül pedig gabona és még néhány más nyersanyag vásárlási hitelt kaptunk az Egyesült Államoktól. A hitel értéke kb. 100 millió dollár. Helyzetünk, azonban nem olyan nehéz, mint ahogy egyesek szeretnék feltüntetni. Kenyér és élelem van, piacunk egy kissé szervezetlen, mert az emberek túl kevés figyelmet fordítanak arra, hogy piacunk jobban legyen ellátva, bár hazánk egész területén igen jó feltételek vannak erre. Vegyük csak példának Belgradet, amelynek közvetlen közelében van az a rész, ahol kiváló lehetőségein!: vannak főzelék termesztésére. Sok járá és kommuna van, ahol óriási eszközöket lehetne teremteni a közszükségleti cikkeket árusító piacok számára. De ezek az eszközök mégsem jönnek létre. Előfordul pL hogy manapság a főzelékféléket Ljubj arcából Kőtárba szállítjuk. Ugyan milyen politika ez, amikor Kőtár még nem is olyan régen Triesztet látta eL Egész sor ilyen eset van pl. nálunk, amit még mindig nem nézhetünk tétlenül.

Elvtársak! Egy kicsit eltávolodtam azoktól a dolgoktól, amelyekről beszélni kezdtem. Azt akartam elmondani, hogy a jelenlegi magyarországi események fejlődését szemlélve mégpedig abbéi a szempontból, hogy

ssocialismus van-e vagy ellenforradalom,

nekünk Kádár mostani kormányát kell támogatnunk, segítenünk kell rajta, mert nagyon nehéz helyzetben van. Meg kell fékezni mindazokat az elemeket, amelyek most felelőtlenül az oroszokat hibáztatják. Igen. A szovjet elvtársak felelősek azért, mert nem látták előbb és nem javították ki a Rákosi uralom hibáit, mert nem tették lehetővé, hogy előbb jöjjenek azok az emberek, akikben az egész munkásosztálynal: és az egész nemzetnek bizalma volt. Lehetetlen, hogy egy vezető ráerőszakolja magát egy népre. Lengyelországban stabilizálódik a helyzet, de még nem éppen biztos. Ott ugyanazok az elemek hatnak, akik ellenzik Lengyelország és a Szovjetunió jó viszonyát) Ti tudjátok, hogy azok a lengyelek, akiknek reakciós felfogásaik vannak. gyűlölik az oroszokat és a Szovjetuniót El kell különíteni a lengyel népet a reakciótél. amely nemcsak a Szovjetuniót, hanem a szocializmust is gyűlöli. Lengyelországban a kommunistáknak és a munkásosztálynak széles a látókörük. Tudják, hogy milyen támogatást adhat nekik a SZU pl. a Szovjetunió támogatása nélkül a lengyelek nehezen védhetik meg az Odera-Neissze határt, amelyet a németek soha sem ismertek eä. amelyet vissza akarnak venni. Egyszóval: itt kölcsönös segítségre és támogatásra van szükség. Ugyanígy szükség van arra is. hogy mind a lengyel kormánnyal és párttal a legszorosabb egyetértésben dolgozzunk és segítsünk nekik, amenynyit tudunk. A lengyel elvtársakkal együtt küzdeni kell az olyan törekvései: ellen, amelyek a különféle más pártokban, akár a keleti országokban, akár nyugaton mutatkoznak. Elvtársak! Ez a harc súlyos és hosszantartó lesz. Most már valóban arról van szó, hogy a kommunista pártokban győz-e az uj irányvonal, amely tulajdonképpen Jugoszláviában kezdődött meg s amelynek számára meglehetősen sok elem teremtődött meg Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusán hozott határozatokban. Arról van szó, hogy győz-e ez az irányvonal, vagy pedig ismét a sztálini vonal lesz a győztes? Jugoszlávia nem gubózhat be önmagába, minden Irányban dolgoznunk kell. Dolgoznunk kell eszmei téren, találkozókkal, beszélgetésekkel, hogy az uj szellem győzzön. Attól sem kell vonakodnunk, hogy nyíltan bíráljuk azt. ami ezekben a pártokban nem jó. Olvastátok a Borba cikkét, amely véleményem szerint mint első cikk nem rossz, de nem is elégséges és erről még írni kell majd. Nektek, kommunistáknak. vezetőknek, akik a terepen dolgoztok, — az a kötelességetek, hogy megmagyarázzátok tagjainknak mindezt. Azt hiszem egyetértetek azzal, amit mondottam. (Holnapi számunkban folytatjuk)