A Nép Lapja, Tiszavidék, 1956. november
1956-11-14 / Tiszavidék
TISZAVIDÉK ssS^SÍSÉwüí 1956. november 14. szőrűn. POLITIKAI NAPILAP ARA: 50 FILLER Még nem késő Level a szerkesztőhöz Sofc« nem volt még olyan forgalmas a város, mim most. Főleg vidékieket, paraszt embereket látok csomagokkal jól megrakodva, délelőttönként az utcán. A munkások, tisztviselők az élelmiszerüzleteket rohamozzák, a piacot járják. Hetek óta tart már ez, s szinte napról-napra aggódva figyelőm az üzletek kirakatát — nem fogyott-e ki a portéka? — kínálják-e még az árukat? Örömmel látom, hogy nincs hiány. Ruhanemű, éle mászer, iparcikk bőségesen van, a polcok roskadásig teltek tőle. Talán a cipőből csappant meg egy kissé a választék. Október utolsó napján hallgattam Mindszenthy bíboros „szózatát“ a rádióban. Ű valahogy így mondta: csontvázzá soványodott nemzet vívja harcát. Ez nem igazbárki meggyőződhet róla, aki nyitott szemmel jár, beszélget a vásárló, tartalékot gyűjtögető emberekkel. Helyzetünket mégsem látom rózsásnak, még akkor sem, ha e pillanatban nincs ok kétségbeesésre. A gyárak, üzemek, ahol az árukat előállítják, nagyrészt állnak Sok üzemben, ahol meg is Indult a munka, csak néhány órát dolgoznak naponta, — a vidéki munkások nagy része el sem tudja foglalni munkahelyét a rendszertelen közlekedés miatt Rengeteg költség, kiadás ez az államnak, mert fizetni azért kell, legalábbis részben megtérítik, illetve megtérítették a kényszerű állás idejére járó munkabért Péna tehát van és lesz is — ám egyre inkább olyan pénz, ami mögött nincs árufedezet olyan, ami mint értékmérő, egyre kevesebbet ér. Olyan mértéltben rontjuk az egykor jó forint értékét, amilyen összegben kapunk belőle anélkül hogy produktív termelő munkái végeznénk. Ez mi ndann ylónk előtt vüágos. aikik visszaemlékszünk még 1945-re. amikor csakugyan „csontvázzá soványodva” fogtunk az újjáépítés nehéz munkájához. S hogy milyen következményekkel járt annakidején az infláció, arra is emlékszünk még. Egyesek, akik szívesen halásznak a zavarosban, meggazdagodnak, mások: akik havi fizetésükből, kezük munkájából éltek, tönkremennek, utolsó ruhaneműjüktől is meg keli válniofk, hogy fenntarthassák életüket Kezembe kerültek ezek a 11 év előtti állapotokat dokumentáló újságpéldányok, — a Tiszavidék akkori számai. Idézek belőle, emlékezzünk, hogy is volt csak? Az 1945 november 18-i számában kiabáló cikk hozza a gazdasági rendőrség jelentését. Molnár Imre szolnoki cipészsegéd 4000 pengőért hozta forgalomba a petróleum literjét. Lázár Róza jászladányi lakos 21.000 pengőt kért a hízott liba kilójáért. A komlótótfalusi cigányok 5500 pengőért adják a sót, stb. Sajnos, a gazdasági rendőrség sem tudott végetvetni a legszigorúbb rendszabályokkal sem a pénz higulásának. VstynncBak november hó 29-én már nagyarányú speku'ációról adnak hirt, Pók Istvánnérvál 20 mázsa lisztet. 2 mázsa zsírt, szalonnát találtak, társaival együtt könyörtelen vámot szedett az éhhalál szélén álló városi lakosságtól. Ebben a helyzet ben a falusi lakosság egyrésze is a termelés helyett a kifi zetőbb csere-bérét feketepiaci üzelmet válassza főfoglalkozású’.. A lap jelentése szerint 1944—45-ben az előző évi 220.000 hold helyett csak 50.000 holdat vetettek be búzával. Töredékére csökkent a többi termények vetése is. Mim előrelátható volt, megindult a lavina, s 1946-ban az Infláció, majd a gazdasági halál szélére kergette az országot. Már az év elején egymásután hangzanak ed a a kétségbeesett, döbbenetes segélykiáltások. Az 1946 január 20-i szám közűi a megrendítő felhívást, s ez majd minden következő számban drámaibb szavakkal megismétlődik: „Felújultak a pesti gyermekek és terhes anyák gondjai. Nincs mit enniük. Emberek! Segítség!” Rossz visszagondolná ezekre a napokra, bárcsak soha ne éltük volna meg a szörnyű katasztrófát. De most akaratlanul is ezek jutnak eszembe. Ékre kell, hogy gondoljon mindenki, aki fel tudja mérni, hogy mit jelent egy nemzet életében, ha csak ól, tarta ékből él és nem termel. Ez az út, kár volna eltitkolni, gazdasági romláshoz vezet, amiből nagyon nehéz és keserves a kilábolás. Ezen szépíteni is kár volna és csak illúzióba ringatnánk magunkat, ha a tele kirakatokat és a fellendült kereskedelmet néznénk. Nekünk^ magyaroknak, mikor 10 év után először jön szóba hazugság nélkül, hogy valóban szabad és független hazát építsünk — tovább kell látnunk az orrunknál. Nem hagyhatjuk, hogy a gazdasági csőd Hamis vágányára térjünk. Még nem késő, hogy a rendes irányba állítsuk vissza gazdasági életünk szakadék felé vágtató tömegét —, most kell gondolkoznunk. Ez most mindannyionk érdeke attól füg c le-;ü\ hogy válhatunk különböző politikai nézeteket, lehet eltérő véleményünk és elgondolásunk további sorsunkat illetően. Ha azt mondjuk és azt hirdetjük, hogy most — a huszonnegyedik órában — vegyük fel a munkát éa dolgozzunk megfeszített erővel, nem kérhetünk rosszat, mert az ország lakóinak érdekében szólunk. Azt akarjuk, hogy gyermekeink ne koplaljanak és szenvedjenek, hanem erőben egészségben felnőjenek, azt, hogy maguknak se kelljen lemondani a legszükségesebbekről. Most még nincs ve&ztve ügyünk, talpra tudunk állni saját erőnkből, emberségünkből. S ez csakis tőlünk, józanul gondoskodó munkásoktól, parasztoktól, értelmiségi dolgozóktól függ. Fogjuk meg hát a munka végét, míg a vészesen tornyosuló felhőkből vihar nem lesz. ■»* ú<ina*Metett Tiszavidék hirdesse bátran a munkát, foglaljon állást mellette — ne tartson egy percre sem azokkal, akik tudatlanságból vagy készakarva a szakadék felé akarják vinni az országot, s így megsemmisíteni az eddigi küzdelem eredményét. i P. L ÜZEMEINK ÉLETÉBŐL A Papírgyár tolyamattban termei Talán a Szolnoki Papírgyár az egyetlen üzem az egesz megyében, ahol az elmúlt három hét alatt mindössze két-három nap kiesés volt. Csak egy példát említve, az október 23-i események után, miután a vasúti szállítás megbénult a Szolnoki Nyomdának mindössze 6-7 napra elegendő rotációs papírja volt. A Papírgyár dolgozói azonnal munkához kezdtek, s a mai napig megfelelő mennyiségű rotációs papírral ellátják a Szolnoki Nyomdát Igaz, itt is éreztetni fogja hatását a szállítás korlátozása, de egyelőre olyan mennyiségű nyersanyaggal és szánkészlettel rendelkeznek, hogy minden remény megvan arra, amíg a szállítási korlátozások feloldódnak, addig a jelenlegi készlet elegendő lesz. A munkások túlnyomó részt szolnokiak, akik egy-kettó kivételével naponta megjelentek munkahelyükön. Most már a vidékiek is betudnak járni az üzembe. Mint elmondják, soha nem volt Uyen egységes és összeforrott a kollektíva, mint az elmúlt napokban. Régi kialakult törzsgárda dolgozik az üzemben. Sokan még 1941-ben, a gyár megalakulásakor léptek munkába, s azóta is itt dolgoznak. Nem is akar elmenni senki. Bizakodva hallgatták a béremelésről szóló híreket, amely sok dolgozónak jelent magasabb keresetet. A munkáisok között egyhangú a vélemény az új bérezés bevezetésével: megvalósítják a minőségi termelést és a sedejtmientes árut. Lelies kapacitással dolgozik a Fűrészüzem A Budapesti Fűrészeik szolnoki telepének dolgozói november 7-én kezdték meg újból a munkát. Az első három nap is már két műszakban dolgoztak, 4—4 órahosszát. — Nyersanyag bőven van a telepen, s most már a közlekedés megindulásával — hogy a vidékiéi, is be tudnak járni a munkahelyükre — az izem teljes kapacitással dolgozik íeleníeg bányadeszkát és vasúti alpfát készítenék, mert a jelek szerit jak tétlenül a segélykérő szava loiC-7 «-} 1o *"<*»■>. o cjyíi Vrcócf Sajnos hiába dolgoznak a fűrésztelep munkásai egy hónappal ezelőtti lendülettel, félő, hogy néhány nap múlva le kell állniuk. Ugyanis a sok legyártott bányafát, talpfát és gerendát nem tudják elszállítani. Még néhány vagonnyi készárut el tudnak helyezni az esőtől védett helyen, de utána le kell állni a termeléssel. — Remélhetőleg ekkorra megoldódik a szállítási nehézség és az eddig termelt árut el tudjuk vinni a telepről. A testvér üzem dolgozói, a Budapesti Fűrészek csepeli és pesti telepe tegnap délelőtt telefonon élelmiszer segítséget kért a szolnoki szaktársaktól. A legnehezebb napokban — most indulás előtt — nem hallhatják tétlenül a segélytkérő szavakat. Ügy döntöttek, s már intézkedtek is, hogy 20 hízottsertést, három szarvasmarhát, 30 mázsa burgonyát és 20 mázsa lisztet küldenek csütörtökön budapesti szak társai knak. A munkafeltételek biztosításai várják a MEVlÉP dolgozói Mint a többi üzemekben, a Mezőgazdasági Vízépítő Vállalatnál, a Meviép-nél is jelentős munkakiesést okozott az elmúlt három hét. A szolnoki gépcsoportnál még az első hét zavaros napjai után munkásőrséget szerveztek a gépek, raktárak őrzésére. A vállalatnak az ország minden részében sok munkahelye van, s így főként csak a műhely dolgozóiról tudunk bővebbet mondani. Néhány nap kieséssel, egy-két dolgozó kivételével a szolnokiak megjelentek a munkahelyükön, a vidékieket pedig a vállalat teherautóival hozták Szolnokra, s munkához kezdtek. Azonban a munka egyhamar akadályokba ütközött Hiányzott az alkatrész a dömperekhez és a DT—413-as lánctalpas traktorokhoz. Pedig ezekre a gépekre a rizstelepek. öntözőcsatornák, halastavak és zsilipek megépítésénél nagy feladat vár. Sajnos jelenleg ott tartanak, hogy egy-két nap múlva az eddig folyó szereléseket is le kell állítani, mert egy fillér sincs anyagbeszerzésre, az üzletek pedig csak készpénz ellenében adnak ki árut A Meviép. dolgozói — még a vidékiek is — nap-nap után megjelennek munkahelyükön, de az anyaghiány hátráltatja a munkát A vidéki munkahelyeken pedig üzemanyag hiánnyal küzdenek a dolgozók. Ezért nyomatékosan kérik a Megyei Tanács illetékeseit, hogy rövid időn belül intézkedjenek, mert a tél egyre jobban közeledik, amikor már a szántóföldeken semmi hasznos munkát nem tudnak végezni. Valahol kezdeni kell . . . — Beszélgetés egy népfrpntbizottsági titkárral _ A kisújszállási Hazafias Népfront Bizottság munkálkodását is — mint sok hozzá hasonlóét — derékon kapta, metszette el az ország életében bekövetkezett viharos időszak. Éppen benne voltait a nagy és szép tervek megvalósításában. Dunapentedén, majd a szolnoki Cukorgyárban jártak egy-egy parasztküldöttséggel, találkozót rendeztek a 30 évvel ezelőtti első elemi iskolások számára (micsoda kedves barátkozás, hangulatos este született ebből), hozzáfogtak a helyi múzeum létrehozásához és így tovább. Ügy tűnt, hogy végre valahára tényleg lesz célja és értelme a munkájuknak. A város legkülönbözőbb rétegeit sikerült közelebb hozniok egymáshoz. Ez volt a nemes szándékuk, törekvésük. Most azután, rövid, de mégis végélén hosszúnak tetsző idő óta ismét csend honol a Népfront épületében, helyiségeiben. Ügy néz ki, mintha azokat az egészséges csirákat, amelyek itt kidugták fejüket nemrégiben, valami láthatatlan erő letarolta Pár nappal ezelőtt vidéken jártam. Amint elhangzott a déli harangszó az addig néptelen utca megélénkült. Kitárta kapuit az iskola, s a vidám gyereksereg hazafelé igyekezett. Jóleső érzés volt látni az iskolás gyermekeket. Tudni azt, hogy nyugodtan tanulhatnak, gyakorolhatják az egyszer-egyet, megismerhetik az algebrai képleteket, az irodalmat. a földrajzot, s mindazt a sok hasznos dolgot, mely gyarapítja tudásuk kincsestárát. A pedagógusok döntő többsége a legnehezebb napokon is helyén volt. s akik haza utaztak munkahelyükről már újból visszatértek, hogv folytassák munkájukat, tanítsák neveljék a gyermekeket. Megyénk valamennyi általános iskolájában megkezdődött a tanítás. Vannak még hiányzások, de egyre több az olyan példa, mint a Szolnok külte-Minden gyermek menjen iskolába rületi iskoláké. A kertvárosban, alcsiszigeten, s így sorolhatnánk mind a 8 kerületi iskolát, hétfőn és kedden a felsőbb tagozat tanulói teljes számban megjelentek. Van olyan pél dia is, mint a mezőhéki, s a szolnoki járás más községé. ahol nagyarányú a hiányzás. Azok a szülők, akik még most sem engedik gyermeküket iskolába, súlyos hibát követnek el mert a gyermek fejlődését gátolják. Ugyanis minden iskolában megkezdik az új anyagok leadását (mert legtöbb helyen eddig csak ismételtek) s ezt nem lesz könnyű pótolni, ha most nem vesznek részt az órákon. Nehézségek vannak még a középiskolákban, ahol sok tanuló vidék ről jár be, s a közlekedés hiányosságai miatt még nem tudott isko’áha járni. A középiskolások kisér!ék figyelemmel a közlekedési korlátozások megszűnését, s amint erre lehetőség nyílik jelenjenek meg az iskolában és fogjanak hozzá a rendszeres tanuláshoz. Az elmúlt hetekben a megye különböző községeiben tíz iskolai Igaziadtól vonta meg a bizalmat a nevelő testület, A járási tanácsok oktatás: osztályai m'st megvizsgálják, hogy jogos volt-e a tantestület, vagy a szülők döntése a személycserékre vonatkozóan, s ennek alapján határoznak az illetők ügyében. A törökszentmiklósi járásban ez a munka "ár befejeződött, a többi helyén pedig olvamatban van. Iskolai vonalon is az a legfontosabb, hogy rend és fegyelem legyen "ért ez a biztosítéka a rendszeres tanulásnak, a gyermekek jó előre’ adásának. A pedagógusok, neveik munkáját segítsék a szülők az-.1, hogy gyermekeiket minden nap küldjék iskolába. volna. Vajon tényleg így volna ez? Aki ismeri a kunok történetét, az nem hiszei el, hogy a kisújszállásiak végképan visszavonultak a társadalmi tevékenységtől Nem is olyan anyagból gyúrták őket. Szabad és független nép élt itt századokon át, akik ha kellett 690 ezer forintot raktak össze és egy regiment katonát állítottak a királynak, csakhogy megválthassák a függetlenségüket és a maguk módján éflhessenek. Egyszóval no, nyakas, de gerinces nép a kun, megtépázhatja valami országos vihar, de még minden vihar után újra kezdődött itt az élet s az életbe vetett hit győzedelmeskedett a kétkedésen. JSalahogy ez érződik most is a kisújszállásiak viselkedésén. Ezt érezzük ki Oros Lászlóval a helyi Népfrontbizottság titkárával folytatott beszélgetésből is, ö így vélekedik. — Annak Idején azért hoztuk létre a Népfrontot, hogy a legkülönbözőbb nézetű és pártállásu emberek összefogása érvényesüljön benne és erre ma Is igen nagy szükségünk van. Ma talán mégimkább Sajnos a mostani tragédia is azért következett be, mert nem volt elég szava az egyszerű dolgozó embereknek. Most azután mindenki lelkiállapota fel van kavarva, egy csomó 'élreórtés, kétely lappang az emberekben. KéH, okvetlen kell tehát, hop szerepe legyen a népfrontnak. — Az bizonyos — teszi hozzá elgondolkozva — nagyon nehéz kérdés előtt állunk, a felülről jövő szempontok itt már nem segítenek nekünk magunknak kell munkához 'átnunk. És beszélgetünk arról, hogyan is lelne munkához látni. Elmondja Orr., László, hogy sok, derék, becsületes embe-, paraszt és értelmiségi dolgozó egyaránt tevékenykedett idáig is a Népfrontban, olyanok, akikre a továbbiakban is számítani lehet. Kui László bátyánk, akiinek a munkájára ha a nép ügyéről volt sző mindég számítani le- , h .ett, Molnár Albert egyéni gazda. illetve tszcs tag. B. Kovács Péter tanító és még sokan mások. J gén, összehívjuk rövidesen a bizottságokat és munkához fogunk — mondja lei végül is, mintha önmagával is düllőre kellett volna jutni előbb. Mert hiszen nem könnyű Népfrontról beszélgetni akkor, amikor még nem csitultak el egészen a kedélyek vidéken sem, s a bizonyosság is eléggé megingott a nagy zűrzavarban. De valahol csak kezdeni kell. És éppen a Népfront az, ahol legjobban el lehet kezdeni. Amikor azon frissiben felkeressük a 73 esztendős Kürti László kedves bátyánkat, hogy véle is elbeszélgessünk egy kicsiiit a világ folyásáról, már a múzeum kérdése is szóbakerül. Tudvalevő ugyanis, hogy Kürti bácsi js részt kért a gyűjtés munkájából. — A fakupára, amübőí bort is ’ttak apáink, meg a juhászérszényre, benne az acél, kova, tapló — ez ma mér ritkaság ám —, számíthatnak, — mondja az ősábajszu, őszhaju kun csendesen. És ebben benne van az is: forr a világ, de a lelkek békéjét meg kell teremteni, ha tényleg élni akarunk. És a békességben ez is benne van, a kova és a tapló, a múzeum, ami régi munkálkodásunk, harcaink, életünk nyomai1* őrzi. S benne van a barátkozás munkások—parasztok— értelmiségiek között, a találkozók és látogatások, a csendes gazdaköri beszélgetések.;, E gyszóval a folyamatosság a régmúlt dicső időszaka és a jelen között. Valahogy olyanformán, ahogy a költő is mondja:... 'H élned s halnod kell! Mindezt a Népfront 'jegyében? Az egység, az összefogás, hazánk szeretet® jegyében, F, T. P.
