A Nép Lapja, Tiszavidék, 1956. november

1956-11-14 / Tiszavidék

2

TISZAVIDSK

105®. Domnber 14.

okos gazdálkodásra van szükség

végrehajtani és a lakosság élelmezését szolgáló állami készletek a spekulánsok és munkakerülők martalékává lesznek?

Oly sok csapás sújtotta ebben az évben az országot; Földrengések, árvíz, jégverés, aszály és most a fegyveres harcok okoztak nagy kárt egész népünknek. Sok drága

emberélet esett áldozatul. Akik meghaltak, azokat már nem támaszthatjuk fel, de gondoskodni kel az életben maradottakról Takarékosságra, józan gazdálkodásra van szükség. A közösség vagyona nem lehet a martalócok, a spekulánsok, a zavarosban halászók prédája: — ha —

A lengyelországi események nem a polgári, hanem a szocialista demokráciát szolgálják

Takarékosságra,

A Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága egyik korábban megjelent határozatában intézkedett, hogy azok a termelők, akik arra rászorulnak, központi készletből kölcsön vetőmagot kapjanak. Az elmúlt napokban lényegében ezt a határozatot hajtották végre azok a községi, járási, városi forradalmi tanácsok, amelyeket valóban a nép választott meg. A jászapáti járás forradalmi munkástanácsa . a legnehezebb napokban is megvizsgálta, hogy

a vetőmag Igénylők rászornltak-e a kölcsönre, hogy spekuláns elemek kezébe ne kerüjön a kenyérgabona.

Az egész járásban mindössze száz mázsa kölcsön vetőmagot osztottak ki a termelők között. A termelők maguk sem igényeltek többet. Hasonlóképpen jártak el Kisújszálláson, Karcagon, Turkevén és a szolnoki járás néhány községében. Más helyeken viszont, ahol a forradalmi tanácsok tagjait nem jól választották és a tanácsba ellenséges elemek kirakodtak be, ott közprédává váltak az állami raktárak. Tiszafüreden például a forradalmi tanács minden engedély nélkül 10 vagon búzát osztott szót. Tiszatöldváron a forradalmi tanács 11 vagon vetőmag-búzát utalt ki Szerencse, hogy a Terményforgalmi Vállalat helyi vezetői józanul gondolkoztak és csak a rászorultaknak adták ki a vetőmagot Hazaszerető, becsületes dolgozó parasztok keresték fel a Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságát és elmondották: helytelenítik az ilyen eljárást, amikor az általuk beadott kenyérgabona a munkakerülők és spekulánsok kezére kerül, mint Tiszaföldváron és Tiszafüreden. Tiszaföldváron például

olyan termelő Is Igényelt kölcsön vetőmagot, akinek mindössze egy hold szántóföldje van, ellenben van három hold szőlője és harminc hektoliter bora. — Minden nagyobb nehézség nélkül módjában lett volna megvásárolni a vetőmagnak való búzát,

Ezeken a helyeken a forradalmi

tanácsokba befurakodott ellenséges elemek és támogatóik arra törekedtek, hogy zűrzavart keltsenek a községben, s eiprédálják az állami készleteket. Vajon ezek az emberek adtak volna-e kenyeret a lakosságnak, ha sikerül bűnös terveiket

í,Varsó1’ A Tribuna Ludu a napokban cikket közölt Bereszláv Vulkicky tollából, amelyben rámutat: A burzsoá sajtó jelentős része, amely reálisan szemléli a helyzetet, joggal állapítja meg, hogy a Lengyelországban végbement fontos változások reális lehetőséget jelentenek a szocializmus megszilárdítására, és a lengyel — szovjet szövetségnek az egyenlőség és a szuverénítás alapján való erősítésére. Több burzsuá lap azonban továbbra is fenntartja, hogy ami Lengyelországban történt, az ideiglenes és bizonytalan és előidézheti a kapitalizmus visszaállítását, megbonthatja a lengyel—szovjet szövetséget. Lengyelországban senkit sem lep meg, hogy Adenauer ilyen reményeket táplál, folytatja a cikk írója.

A lap a továbbiakban megemlíti, hogy Adenauer kancellár nem tudott a kisértésnek ellenállni és már a beállott változások első napjaiban nagy hangon beszel azokról a követelésekről, amelyeket a lengyel közigazgatás alatt maradt területekkel szemben támaszt. Néhány nappal ezelőtt a Bundes tág ülésen Adenauer nyilatkozatot tett, amelyben újból előterjesztette igényét. Ezúttal azonban igen elővigyázatos volt, sőt mi több azt a jóakaratai megjegyzést tette, hogy számára egyáltalán nem lényeges, hogy „Lengyelországban ugyanolyan rendszer legyen, mint Nyugatnémetországban.'’ Ennek ellenére ha figyelmesen elemezzük Adenauer kijelentéseit és kiegészítjük azokat a nyugatnémet lapok közleményével a sokat Ígérő kiielentések megfosztanak minden illuziótóL

A Trlbuna Ludu cikke a továbbiakban kijelenti, hogy Lengyelország szuverén külpolitikájában semmiféle engedményt nem hajlandók tenni, ami az Odera-Neisse határ kérdését illeti, pedig éppen erre számít Adenauer, noha a lengyel nép mindig elutasította és most is elutasítja. Világos, hogy Adenauernek jólesnék, ha ezek az engedmények volnának — amint ő mondja — a szuverénítás bizonyítékai. A lengyel—szovjet szövetség, amelyre a Lengyelország területi épségének biztosítósa és a német imperializmus terjeszkedésével szembeni védekezés céljából van szükség, kétségtelenül a Lengyelország szuverénítását célzó politika kifejezője. Természetesen semmi kifogásunk az ellen, — írja a Tribuna Ludu cikke, hogy az egyenlőség és a kölcsönös előnyök alapján rendezzük kapcsolatainkat a Német Szövetségi Köztársasággal, azzal a feltétellel, hogy fenntartjuk baráti és szövetségi kapcsolatunkat a Német Demokratikus Köztársasággal, Lengyelország többízben kifejezésre juttatta azt az elhatározását, hogy rendezi kapcsolatait a Német Szövetségi Köztársaság Kormányával, csakhogy ez nem jelenti azt, hogy engedményeket teszünk a lengyel nép létfontosságú kérdései és az Odera— Neisse határ kérdésedben.

A Tribuna Ludu cikke hangsúlyozza, hogy Lengyelország őszintén óhajtja a Szovjetunióval való szövetség megszilárdítását mert arra szükség van. A továbbiakban pedig így folytatja: Lengyelország még nagyobb hittel és erővel építi a szocializmust, mint bármikor, sajátos feltételei, tapasztalatai és hagyományai alapján. Az utóbbi időben lezajlott események, — hangsúlyozza a Tribuna Ludu cikke, — nem véletlen jelenségek. Ezek nem képezik a polgári demokrácia felé való lépést, hanem előrehaladást jelentenék a szocialista demokrácia, az igazi proletár nemzetköziség, az aktív békés egymásmelleit élés felé, minden állammal .rendszerükre való tekintet nélkül.

A községi tanácsok sokai segíthetnek a lakosságnak

November 7-én látott napvilágot a Magyar Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány határozata többek között arról, hogy a helyi néphatalmd és igazgatási szervek — melyeknek rendelkezéseit mindenki köteles betartani —, a tanácsok végrehajtó bizottságai:

Ezt követően egy-két nappal a legtöbb községben elfoglalták helyüket a tanácsok végrehajtó bizottságai, b hozzáláttak a rend és fegyelem megőrzése mellett a lakosság ügyes-bajc« dolgainak Intézéséhez, a legsürgősebb feladatok megoldásához:

Nagykörűben — mondhatjuk — élsó ténykedése volt a tanács dolgozóinak, hogy kenyeret biztosítsanak a lakosságnak. A községben nincs malom, s a zűrzavaros napokban nem volt mód arra, hogy a lisztcserét megszervezzék. A múlt hét végén már több kocsira való búza gyűlt össze, ami azt mutatta, hogy sok családnál fogyóban a kenyér, s gyors intézkedésre van szükség. A tanács dolgozód nem is tétovázlak. Telefonon érdeklődtek a környező községekben, hogy hol cseréhetnék ki lisztre a nagykörűtek búzáját.

Kőtelken is már az első napokban azon fáradozott a tanács, hogy segítse az elmaradt mezőgazdasági munkák befejezését A két termelőszövetkezetben, a Petőfiben és az Ezüst Kalászban októberben földbe tették a búza vetőmagját. Az egyénileg dolgozó parasztoknál még van híja a vetésnek. A községi tanács V. B. kapcsolatot teremtett a gépállomással, hogy a traktoristák az egyéni gazdáknak segítsenek a szántás-vetés elvégzésében. Több gazdának vetőmagra is szüksége van. Ebben az ügyben a járási tanácshoz fordultak.

E pár példa is azt tükrözi, hogy a népből válaszott vezetők — ha munkájuk közoen követtek, vagy követnek is el hibákat — a népért dolgoznak.

Mi lett Volna akkor, ha á volt tőkések, a földesurak és a kulákok kerítik magukhoz a hatalmat?

Erre a kérdésre mindannyian

tudjuk a választ. Visszakövetelték volna a földet, a gyárat, s újra a kizsákmányolás jármába hajtották volna a dolgozókat A kőtelkiek is tapasztalták, hogy az elleni orradalmánok vélt győzelmének hatására a kulákok is vérszemet kaptak. Tóth Ignác fcuüálk például a volt tanyáján lakó tsz tagot el akarta zavarni, s a földjét is visszakövetelte. A termelőszövetkezet elnöke és a tsz-tagok azonban nem ijedtek meg a bulák fenyegetőzésétől, megvédték közös gazdaságuk minden talpalatnyi területét: Szilárd elhatározásuk, hogy továbbra is a termelőszövetkezeti gazdálkodás útján haladnak;

Több példát sorolhatnánk annak bizonyítására, hogy a nép ellenségei, az eüenforradalmárok! restaurációra törekedtek. Tervük nem sikerült, de országunk súlyos helyzetbe került, s hogy ebből mielőbb kilábaljunk, a nép összefogására, minden ember munkájára szükség vasit

JHuteh tituialfam ?

Csak a forradalom napjaiban jöttem rá, milyen előrelátó emberek voltak azok. akik úgy 1949 körül ízléses, vagy ízléstelen kartonokra, esetleg rajzlapokra kiírták az áruházak, boltok falaira:

„Nálunk a megszólítás Elvtárs, vagy Kartárs!”

így legalább tudhatta az írás-olvasás tudományával rendelkező egyéniség, abban a helyiségben a megszólítás: KARTÁRS;

De csak a négy fal között érezhette magát biztonságban minden halandó, mert onnan kilépve észrevévén, — hogy megállt az Időtmérőtársa, s emiatt érdeklődni kellenék a Közép-Európában előforduló pontos idő után, nem tudhatta, mely titulussal támadja meg a .mitsem sejtő airrajövőt.

S ha történetesen egy látszólag 17 éves szőke lány közeledett tíz lépés távolságban minden megfigyelőképességet latba kellett vetni, nincs-e valami megszólítást eláruló jellemvonása, Ha DISZ

jelvénye volt, akkor

tagtárs, ha MNDSz, akkor asszonytárs. Mivel szerényen öltözködött, így szó nélkül elkeltett haladni mellette, olyan találgató arckifejezést öltve, hogy az illető lépéseinek meggyorsítására kényszerült. így későn sikerült észrevenni azt is, hogy fején diáksapka volt, tehát a diáktárs megszólítás illette volna.

Vonaton, autóbuszon még könnyen túltette magát az ember, ugyanis létezett egy olyan gyűjtőfogalom, mint az utitárs. Ebbe bele tartozott az iparos szaktárs, a földművelőparaszttárs, s minden egyéb munkaviszonyt, ideológiai hovatartozást jelentő szócska;

Dehát ez még a békevilágban volt így, s jött a forradalom, — amely fejetetejére állította még a társalgási modort is.

Igaz, megszólítás tekintetében termékeny órák voltak azok. Percek alatt születtek meg az olyan kifeiezések, mint honfitárs, bajtárs, magyar testvér, polgártárs, s így sorolhatnánk végnélkül. Nagy volt a választék, de egyébként is az idő szabadalmazott minden ujdonságszámba menő megszólítást.

Tehát jogtalanul sóhajtozott az a nagymama, akit unokája nagyanyó testvérnek, hiába nézett gyanakvó szemmel hites nejére az a négygyermekes családfő, akit hasonló állapotban lévő szomszédja apatársnak tisztelt meg;

Nem te érthető, hogy ekkora szólásszabadság ellenére miképpen jött zavarba Eger városának lakója, aki fölkeresvén a főiskola MEFESZ vezetőnőjét így kezdé mondókáját:

— Elvtársnő kérem én azért:>3

— Semmi elvtársnő, polgártársnő vagyok — jelenti ki a harcias amazon.

Mire meghőkken az atyafi, riadtan néz körül, aztán rendbeszedi gondolatait s kissé alázatosabban újra kezdi.

*— Poleárelvtársnő én azért jöttem, hogy.:: B. L.

TSem sikerült Kenderesen a csendőrök próbálkozása

A községben minden nagyobb

megrázkódtatás nélkül zajlottak te az utóbbi hetek, napok eseményei. Nem történt semmiféle összetűzés, nem kapott lábra a gyülölködési hullám.

Kis híján múlott azonban, hegy komolyabb ellentéteikre nem került sor. Az történt ugyanis, hogy amikor az országban sorra megalakultak a munkástanácsok, itt is megalakult a „forradalmi“1 munkástanács. Hogy ennek kik voltak a tagjai? Énre leghivebben felel a község 1945 előtti társadalmi arculata. Viszonylag az országnak egyetlen pontján nem volt annyi csendőr, mint ebben a Horthy védnöksége alatt álló községben. Könnyű most már rájönni, hogy kik igyekeztek újra kezükbe kaparintani a hatalmat. Többnyire csendőrök lettek a tanács tagjai. Érdemes figyelmet szentelni annak, hogyan kezdték ezek az emberek a funkcionálást..

Szavakban megerősítették a tanács egyébként is köztiszteletben álló vezetőit. Másnap azonban mit kürtöl a megafon? Csaknem egytől egyig — aki vezető volt — mindenkit távozásra szólítottak fél. Ekkor azonban már föleszméltek a községben a jobb érzésű emberek. — 1945-ben mintegy 900 parasztcsalád

kapott itt földet az uradalmi birtokokból és ez a kilencszáz család — ugyanígy a község többi lakói — nem kémek a cselédsorsból. Ezzel aztán a csendőrök tanácsának sorsa megpecsételődött. •— Szétszéledtek, mint falu végén a nyáj:

Az „ő” munkájukhoz hozzátartozott még egy s más. Azt tették, hogy felváltva viselték a tisztséget. Egyik nap az egyik, másik nap a másik volt hivatalban. Ügy látszik azonban, ezzel is hamar beérték, mert az ajtót nem igen nyitotta rájuk senflrit:

Azóta, hogy az új Forradalmi Munkás Paraszt Kormány határozottan kiállt a szocializmus vívmányai mellett hazánkban, véglegesen eldőlt a csendőr urak sorsa.

Kenderesein ma békés nyugalom honol. Az emberek a malomba őröltetni, meg a földekre igyekeznek. Az iskolák padjai is benépesültek, változatlanul dolgozik a Bánhalmi Állami Gazdaság. Az üzletek rendes időben nyitnak, a forgalom itt is nagy.

Nagyon óhajtották már itt is, hogy az országban mindenütt — Budapesten is — teljesen meginduljon az élet. Sokan szeretnék viszontlátni szeretteiket)

A szolnoki állomás párttagjainak nyilatkozata

Az állomás dolgozói nevében azok a munkások, akik a Magyar Szocialista Munkáspárt alakuló ülésén részt vettek vállalták: Tüneten vonatot továbbítanak, a vonatokhoz csapatokat, illetve kisérő személyzetet biztosítanak. Ehhez kémek a Fűtőház, a vontató személyzet, a pályafenntartás és a térköz-biztosító berendezések kezelő személyzetétől, dolgozóitól és vezetőitől segítséget. Hogy a határállomásokon álló szerelvények, amelyek élelmiszereiket, gyógyszert, üzemanyagot, szenet srtb. hoznak a rászoruló magyar dolgozóiknak, mielőbb eljusson a rendeltetési helyére.

Az alakuló ülés vezetőt

Külpolitikai hírek

Tel Aviv: Az izraeli tommu-j nista párt parlamenti csoportja javasolta, hogy a parlament tűzze napirendre az ENSZ közgyűlés határozatát, amely az izraeli csapatok Egyiptomból való kivonásával foglalkozik;

*

Peking: November 12-én múlt 90 esztendeje, hogy megszületett Szun Jat Szem, a nagy kínai forradalmár, Az emlékére felállított emlékműnél a tooszorúzási ünnepségen több hivatalos személy is részt vett. Megnyitották a város dolgozói részére Szun Jat Szem lakóházát és munkahelyét.

•

Az ENSZ titkársága jelentette, hagy India hivatalosan bejelentette javaslatát Kína ENSZ-beli képviseletének a közgyűlés 11. ülésszakán napirendre tűzésével kapcsolatban. Az ENSZ titkárság erre vonatkozólag közölte MENON-nak India képviselőjének levelét és egy magyarázó jegyzéket. Kína az ENSZ alapító tagja és a Biztonsági Tanács állandó tagja, hangzik India képviselőjének levele. Kína képviselete az ENSZ-ben azonban nemcsak ezért fontos, hanem nagyszámú lakossága, gazdasága és a nemzetközi kérdésiek megoldásához való hozzájárulása miatt is. A továbbiakban India képviselőjének levele hangsúlyozta: hosszú idő óta csak a Kínai Népköztársaság kormánya gyakorolja megszakítás nélkül és megfellebbezhetetlenül a hatalmat Kínában. Ezenkívül pedig az ENSZ alapokmánya értelmében csak a kínai központi kormány képes és kész arra, hogy a kínai nép nevében betöltse az ENSZ tagállamának minőségéből eredő kötelezettségeket, amint azt az alapokmány 2. és 3. fejezetében előírja;

India képviselője a továbbiakban hangsúlyozza levelében: Ázsia és Afrika országainak bandungj értekezletén a kínai küldöttség volt az ENSZ alapokmány leghívebb követelője. A központi népi kormányt körülbelül 33 ország ismerte él eddig, közöttük a Biztonsági Tanács két állandó tagja. Végül India képviselője követeli az Egyesült Nemzetek Szervezetétől, hogy tűzze a közgyűlés napirendjére Kína ENSZ- beli képviseletének kérdését*

•

November 12-én megkezdődött Prágáiban a Szakszervezeti Világszövetség végrehajtó irodájának 31; ülésszaka. Az ülésszakot a Szakszervezeti Világszövetség aleinőke, a Csehszlovák Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke nyitotta meg. Az ülésszak foglalkozik az Egyiptom elleni agresszió kérdésével, valamint a Szakszervezeti Világszövetség és az Arab országok szakszervezetei közötti kapcsolatok kiépítésével Az ülésen felszólalta!;: Louis Sadllan, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkára; Grisin, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke, a Szakszervezeti Világszövetség alelnöke és még többen mások. A végrehajtó iroda a kővetkező táviratot küldte az egyiptomi szakszervezeteknek: A Szakszervezeti Világszövetség végrehajtó irodája testvéri üdvözletét küldi az egyiptomi szakszervezeteiknek, az egyiptomi dolgozóknak és az egyiptomi népnek, és ismételten erélyesen tiltakozik az ague*»száó ellen, amelynek Egyiptom áldozatul esett. A végrehajtó iroda tájékoztatni fogja az egyiptomi szakszervezeteket a hozott határozatról A végrehajtó iroda teljes győzelmet kíván az egyiptomi szakszervezeteknek, az egyiptomi dolgozóknak és az egész népnek az agressziós erők fölött, az ország szuverenitásának és békéjének védelmében. Közös harcukat siker fogja koronázni.

•

London: Porter angol külügyi államtitkár az alsóházban lefolytatott vita során rámutatott arra, hogy az angol kormánynál eddig a Szovjetunió, Kína, Indonézia, Irak, Jordánia, Libia és Nepál kormányai tiltakoztak Nagybritanmia középkeleti akciója ellen:

R Szolnoki Törekvés vivői sem szívesen tétlenkednek már

A szolnóki Törekvés vívói is alig várják már az aükamas időt, hogy pástra léphessenek. A forradalmi időszak előtt már két vívó-iskola működött. Egy kezdő részleg 24 fővel és egy haladó tagozat 38 résztvevővel. Ezenkívül 54 aktív versenyző vett részt a rendszeres munkában. Mind az iskolán résztvevőket, mind a versenyzőket két kiváló vívómester: G. Kiss Gyula és Plapónyi Mihály irányította;

Az iskolák tagjai, valamint a versenyzők már alig várják, hogy munkához lássanak. Egyelőre azonban a kora esti kimenési tilalom miatt még nincs lehetőség, hogy esténként edzéseket tarthassanak.

A szakosztály vezetősége értesíti összes vívóit, hogy az edzések kezdeti időpontjáról írásban és a sajtón keresztül is értesíti majd az érdekelteket;