A Nép Lapja, Tiszavidék, 1956. november

1956-11-13 / Tiszavidék

2 TISZAYIDBK (Mytatás az eteti oldalról} ma már az öntudatos dolgozók tö­megei is teljes mértékben osztják és magukénak vallják. Már a múlt hét közepén vilá­gossá vált, hogy a bekövetkezett súlyos helyzetből csak kétféle ki­vezető út van. Az egyik: tovább járva a Nagy Imre kormány ősz- 6zeomlásra vezető útját, előtérbe állítva a szovjet csapatok fcdv fá­sának kérdését és annak nvomán tehetetlenül szemlélni, hogy az el­lenforradalmi fehérterror lemészá­rolja előbb Budapesten, majd vi­déken a kommunista munkások, parasztok, értelmiségiek aktív tö­megét, azután a kommunistákká' rokonszen vezőket, majd valameny­­nyi demokratikus hazafit. Aztán félredobja az elleni orrad alom a Nagy Imre és minden más demok­ratikus összefogásra alapozott kor­mányt, hogy tiszta elleni arradalm i kormányt hozzon létre. Ez az el­­tenforradalmd kormány, azután megsemmisítve a néphatalom utol­só maradványait is, visszaadna mindent: a gyárakat, a bányákat, a bankóikat, a földet a régi tulaj­donosoknak, visszaültetve a nép nyakára a főjegyzőket, az arisztok­ratákat és a csendőröket, Visszaál­lítva hazánkban a kapitalista föl­desúri rendszert Végül pedig a nép erejének szétzúzása után el­adja hazánk függetlenségét a gyar­mattartó Imperialistáknak. JEz volt az egyik lehetséges út A másik út: minden erővel — a szovjet csapatok segítségét is igény­be véve — gátat vetni az ellen­forradalmi hullámnak, megvédeni munkásosztályunkat, parasztságun­kat, egész népűnket, népi demok­ratikus rendszerünket, szocialista vívmányainkat és jövőnket a meg­semmisítéstől; helyreállítani a tör­vényes és alkotmányos rendünket a békés, normális életet, a Jogren­det és hozzálátni az égető és fon­tos kérdések megoldásához, a se­bek begyógyításához, új és szebb életünk kiépítéséhez. A megoldandó kérdések között szerepel, hogy a rend helyre­állta után leüljünk tárgyalni a varsói szerződést aláíró orszá­gok kormányaival a szovjet csapatok Magyarország terüle­téről való kivonásáról A szocialista, a népi demokra­tikus Magyarország, a néphatalom megvédése, nemzeti függetlensé­günk, OBvarénttfew* tettes biz­tosítása csak Ilyen módon lehetsé­ges. A súlyos helyzetből csak ezt, az egyetlen kivezető utat Irta elő kötelezően számunkra az ország és a nép érdeke. Má ezt az utat választottuk. Nyíltan meg kell mondani' azt is, aki ma azt a né­zetet vallja, hogy előbb vonják ki az országból a szovjet csapatokat, az akár akarja ezt, akár nem, az ellenforradalomra, az imperialista járomra, s a nemzeti függetlenség elvesztésére adja szavazatát. Ma igazán csak az áll a népi hatalom a nemzed függetlenség ügye mellett, aki meggyőződéssel vallja, hogy minden erővel és lehetséges gítséggeü, a szovjet csapatok se­­tségót is Igénybe véve, zúzzuk szét az ellenforradalmat, erősítsük meg népi köztársaságunkat és az­után üljünk le, tárgyaljuk meg a szovjet csapatok Magyarország te­rületéről való kivonásának kérdé­sét Az alapvető kérdéseiken tűi, van még néhány fontos politikai kór­­dós, melyek népünket ma különö­sen foglalkoztatják. Elsősorban a megbántott nemzeti érzéssel kap­csolatos kérdésekre gondolok. A magyar Forradalmi Munkás-Pa­raszt Kormány azon a nézetein van, hogy címerünk a Kossuth­­címer, harrvédeink egyenruhája fe­leljen meg a magyar hagyomá­nyoknak, és Március 15-e ismét a magyar szabadságharc pirosbetűs ünnepe legyen. A kormány két nappal ezelőtt rendeletet adott ki, hogy a kötelező Idegen nyelvet az iskolában a tanuló szabadon maga választhassa meg. Szintén hagyo­mányainkhoz híven vissza kell majd állítani iskoláinkban az osz­tályozásnak nálunk régen megszo­kott módját, hogy a legjobb az egyes osztályzat és ne az ötös le­gyen; Meg keH mondanom azt is, hogy azokra a sok szolgai és talpnyaló intézkedésekre, amelyekkel Ráko­­siék népünk nemzeti érzését súlyo­san megbántották, és amelyeket most nekünk késlekedés nélkül helyre kéül hoznunk, nem a Szov­jetuniónak vagy a szovjet népnek volt szüksége, hanem azoknak a hízelgőknek, akik saját népüktől elszakadva a szo’gai másolással akarták magukat igazolni és ha­zánkban a szovjet barátságot a maguk számára monopolizálni, A legszélesebb demokratikus nemzeti összefogás politikája alapján állunk Sokat foglalkoztatja ma a köz­vélemény egyrészét a különböző pártok kérdése is. E kérdéssel kap­csolatban a következőket mondha­tom: Nem tudjuk másként Jövő feladataink megoldását elképzekid, mint úgy, hogy a legkülönbözőbb párt álláspon­ton és világnézeten lévő embe­rek részt és felelősséget kap­nak és vállalnak az ország figyelnek vitelében minden fo­kon, A legszélesebb demokratikus, nem­zeti összefogás, az igazi Népfront­­politUca étlapján állunk. Ennek megfelelően a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány a szó legtisztább értőimében vett nem­zeti egységfront kormány és az is marad. Népköztársaságunkban a közügyek intézésében helyet és szerepet kapnak mindazok, akik e rendszer alapján állanak, de ki kell rekeszt eni azokból mindazokat, akik a népi demokratikus rendsze­rünkkel szemben ellenséges érzé­sekkel viseltetnek. A társadalmi munka széles területén pedig együtt kívánunk dolgozná mind­azokkal a hazafiakkal, akik készek népünk legalapvetőbb közös ügyét; a béke ügyét velünk együtt vé­delmezni. Vannak embereik, akiket a Ma­gyar Forradalmi Munkás-Paraszt kormány megalakulása után két­ség fogott el, hogy nem akarják-e egyesek Ismét visszahozni a régi, bürokratikus, párt- és államveze­tési módszereket. Személyes ta­pasztalatom alapján állíthatom, hogy Magyarországon ma nincs egyetlen ember sem vezető párt vagy állami poszton, aki a ré­gi hibás politikát vagy vezetési módszereket vissza kívánná állítani. De még ha akadna is olyan ember, aki a régi módszereket vissza akarná állítani, olyan ember már nincs, aki képes is volna rá, mert a tömegek nem akarják a régi hl' békát viszont látni, és kérlelhetet­lenül elsöpörnék helyéről azt a ve­zetőt, aki ilyesmire vállalkozna. A veze’és eltökéltségére, a régi hibák leküzdésére két példát akarok megemlíteni. A Magyar Szocialista Munkáspárt Intéző Bizottsága szombati ülésén határozatot hozott több tucat olyan ember ügyében, aki a Rákosl-KUkk politikáját kép­viselte a párt, társadalmi és állami élet vezető posztján. Ezeket a volt párt- és állami vezetőket arra kö­teleztük, hogy térjenek vissza ere­deti foglalkozásukhoz és dolgozza­nak úgy, mint az állam bármely más po'gásra a termelésben, az építő munkában) Felszámollak a múlt hibáit Az áEamfi vezetés büroferaiffleus és néptől elszakadt módszerednek felszámolása érdekében a kormány elvi határozatot hozott a miniszté­riumok és más állami főhatóságok összevonására, számuk csökkenté­sére, ideértve a volt Államvédelmi Hatóság felszámolását elrendelő belügyminiszteri végrehajtásd uta­sítást is. mely már meg is Jelent. El vagyunk tökéivé a múlt hibái­nak gyökeres felszámolására Nem vezet közülünk senkit a bosszúállás szelleme és ezt nem tűrjük meg semmiféle helyi szervnél, beosztottnál sem. Ellenkezőleg. Tudatában vagyunk annak, hogy a dolgozó nép, első­sorban a munkásosztály és a vele szövetséges parasztság bizalmát bírva lehet csak vezetni és kor­mányozni hazánkban. Ez köteles­ségünkké teszi, hogy a dolgozók minden jogos kívánságát megvizs­gáljuk és közülük mindazt, mely a közérdek károsodása nélkül meg­oldható, megoldjuk. Tudjuk, hogy az országban rengeteg megoldásra váró kérdés van. Ezeket nem lehet egyik napról a másikra rendezni. Ezért elhatároztuk, hogy ha egy kérdés megoldásához még nincs meg a szükséges erő és lehetőség, azt nyíltan és kertelés nélkül meg­mondjuk. Felfogásunk szerint ugyanis nem azért vagyunk felelős poszton, ilyen nehéz időkben, hogy szépeket mondjunk, hanem azért hogy igazat mondjunk, és a nép érdiekében cselekedjünk. A kormány november 10-i ülé­sén elhatározta, hogy legkésőbb ja­nuár 1-i végrehajtásd határidővel a munkabéralapot fel kell emelni 10 százalékkal, mégpedig úgy, hogy az 1200 forintnál kevesebbet ke­reső munkások bérét 15 százalék kai, az 1200—1500 forint közötti keresetű munkások bérét 8—10 százalékkal fel kell emelni, Ugyan b az ütésen elhatároztuk, hogy a gyermektelenségi adót eltöröljük. Megerősítette » kormány a dolgozó parasztságot sújtó hő­szolgáltatási rendszer eltörlé­séről hozott korábbi határoza­tot is, Ezeken a rendszabályokon tűi ma tovább nem mehetünk. Ellenkező esetben az 1945—46-os évekhez hasonlóan pénzromlás, infláció kez­dődne hazánkban. Ez pedig nem a dolgozó javát szolgálná, hanem csak a szenvedéseit fokozná) A kormány határozatot hozott arra is, hogy a harcok következté­ben hajléktalanná vált károsultak lakáskérdésének mlelőbW megol­dása érdekében az összevonás ré­vén felszabaduló egyes miniszté­riumi épületeket lakás céljaira kell átadni. Ugyancsak örömmel fogad­ta a kormány a Magyar Szocialista Munkáspárt Intéző Bizottságának azt a bejelentését, hogy korábban irodáknak használt épületeket a kormányszervek rendelkezésére bo­csátja azzal, hogy velük a dolgo­zók lakásigényeit segítsük kielé­gíteni A kormány látja a rendkívül fel­gyülemlett és égető kérdéseket De a tennivalókat nem lehet felülről, varázsszavakkal megoldani, csak az egész nép összefogott erejével és munkájával. Segítsen a felada­tok megoldásában a munkás, bá­nyász, vasutas, paraszt ember ép­­penúgy, mint a szellemi életünk­nek azok a képviselői, írók, újság­írók, művészek, tudósok ós diákok, akik a műit hibáinak feltárásában oly jelentős szerepet játszottak. Külön fordulunk a budapesti dolgozókhoz. Budapesten még min­dig előforduló orvlövészek, a fosz­togatás, rablás és gyújtogatás fel­számolása, a még mindig fegyver­rel kóborlók lefegyverzése, a bör­tönökből kiszabadult bűnözők ösz­­szeszedése, a lakosság életének és vagyonának védelme, a törvényes rend, a normális élet a munka fel­tételéinek teljes helyreállítása ma már nem annyira katonai, mint in­kább karhatalmi és rendészeti fel­adat Ennek gyere befejezéséhez azon ban a lakosság önvédelmi segítsége is szükséges. A házak lakói, a 6ok helyen már alkalmazott öntevé­kenységgel óvják saját házukat, életüket és vagyonukat Ne enged jenek házaikba fegyverrel kóborló idegeneket, ha ilyenek mutatkoz­nak, fegyverezzék le őket és az Így összeszedett fegyvereket éppen úgy. mint az utcán összeszedett fegy­vereket, adják át a legközelebbi ma­gyar karhatalmi, rendőri vagy szovjet katonai alakulatnak; Igen súlyos napok vannak mö­göttünk és sok nehéz feladat meg­oldása vár még mindnyájunkra. De ezek item leküzdhetetlen nehéz­ségek, és nem megoldhatatlan fel­adatok. Ha a nép legöntudatosabb férfiai és női példamutatóan talpra állmaik, kezükbe veszik néphatal­munk védelmének és megerősítésé­nek ügyét, mindnyájan egy aka­rattal munkához látunk, eddigi szocatasfca vívmányainkra támasz­kodva kflábolunk a bajokból, s a múlt káros árnyal után tiszta, bol­dogabb és barátságosabb élet napja virrad népünkre; örvendetes és bíztató Jelenség az is, hogy harcunkban nem va­gyunk magunkra hagyatva. A test­véri szocialista országokban éppen­­úgy, mint a kapitalista országok­ban, milliók és milliók figyelik aggódva, hogy leküzdj ük-e az el­lenforradalmat. Hiszem, hogy igen és tudom, hogy már a nehezén túl­vagyunk. A szocializmus hívei, va­lamint azok a nem szocialista, de az igazságos haladás ügyét őszintén szolgáló igaz emberbarátok, akik népünk javát akarják és nem a reakció felülkerekedé­­sét, nemcsak rokonszenwel néznek felénk az egész világon, hanem kinyújtották segítő ke­züket is. Értékes támogatóst jelentenek szá­munkra a nyugati országokból a Vöröskereszt útjának hazáinkba el­juttatott adományok is. Felhívó' sunkra a testvéri országok egész sora válaszolt máris jelentős segít­séggel Az álbán, a bolgár, a cseh­szlovák, a kínai, a lengyel, a mon­gol, a német, a román és a szovjet szórta'ista országok kormányai je­lentékeny segítség nyújtását hatá­rozták el és indítottak útnak ha­zánk felé. Munkások! Parasztok! Értelmi­ségiek! Honfitársaink! Országunk és népünk nem egy­szer volt már a maihoz hasonló súlyos helyzetben. Ezeken a nehéz­ségeken népünk összefogott erejé­vel, lelkesedésével, forró hazasze­retetével még mindig úrrá lettünk. A Magyar Forradalmi Munkás-Pa­raszt Kormány rendületlenül bízik népünk alkotóerejében, bizton hi­szi, hogy sikeresen leküzdjük mai nehézségeinket is és győzelemre visszük a dolgozó nép ügyét; Újra munkához fogtak a% üzemek Hcsszahlb-növMefcb ideig álDt a munka gyárainkban, vállalataink­nál. A kényszerű szünetet főleg a vasút bénasága okozta, amely ki­hatott az ország majd minden ré­szére, lehetetlenné vált a dolgozók munkahelyre szállítása — nyers­anyag, tüzelő és készárú szállítás. Persze nem ez volt az egyetlen dk. Gazdasági, politikai követeléseik mellett álltak ki a munkások a termelés beszüntetésével. Az eämtiÄ héten azonban nyfl­­vánrvalóyá vált, hogy a kormány elismeri a dolgozók mindazon kö­vetelését, melyet a közösség érde­kének csorbítása nélkül meg lehet valósítani Az újonnan alakult munkástanácsok is saját körükben sikeresen oldották meg a legsürgő­sebb problémákat — megteremtet­ték egy széleskörű demokrácián nyugvó munkásvezetés alapjait A lehetőségek tehát a munka újabb felvételére nagy részt meg­vannak. Tény az is —■ sokak előtt, — hogy a további várakozás nem­csak hogy nem segíti elő, hanem egyenesen tehetetlenné teszi a to­vábbi követelések teljesítését, az ország gazdasági talpraállását A helyzet felismerése nyomán egyre több üzemünkben indult meg a termelés) A szolnoki Járműjavító a megye munkásosztályának mér­tékadó bázisa már dolgozik. Ha­sonlóan megindult a munka a vas­út több szolgálati ágánál A vidéki üzemek közül a jász­berényi Apritógépgyár talált először magára A munka beszüntetése után először az elmúlt hét csütörtökén kezdték meg újra a gyártást Péntektől a rendes iramot megközelítő termelés folyt. A munkások háromnegyed része elfoglalta helyét Csupán azok hiányoznak még, akik vidéken lak­nak és az autóbusz közlekedés ne­hézségei miatt nem tudják elérni munkahelyüket A félbehagyott munkát fejezik be most A mezőgazdaság részére nehéz boronákat, a kerámiai üze­mek részére Ids golyós-malmokat és a téglagyárak részére sima henge­reket készítenek. Gróf Károly igazgató tájékozta­tása szerint tehetőség van arra is, hogy a kész árut rendeltetési he­lyére elszállíthassa az üzem; AZ anyagellátás természetesen itt is sole gondot okoz. Azonban a minőséget szem előtt tartva úgy segítenek ezen, hogy a még rendelkezésre álló anyagúkból pótolják a helyet­tesíthető részeket Remény van arra, hogy az Aprí­tógépgyár nagyobb zökkenő és veszteség nélkül vészeli át a nehéz időket. Ez mostmár a gyár kollek­tívájának legközvetlenebb érde­ke is. A Kőolajkutató Vállalat szolnoki olajbányászai is leLkiis­­meretesen helyt akarnak állni a nehéz napokban. A fúrást, kutatást e pillanatban lehetetlenné teszi az anyaghiány. Gázolajra, cementre és más fontos üzemanyagra lenne égetően szükség. Ettől függetlenül a munkástanács közreműködésével és segítségével téli előkészületi program megvalósításán dolgoznak: A fenntartási munkák jóformán szünet nélkül folytak eddig is. Ügy, hogy kár nem keletkezett emiatt. Most megszervezték a tá­vollakó dolgozók munkahelyre szállítását, úgy, hogy a mai napon, kedden már újra teljes létszámmal dolgozhatnak. A vállalat gépjárműparkját egyébként a budapesti élelmiszer­­szállításhoz átadták) A Tisza Cipőgyárban idáig még nem indult meg a ter­melés. A feltételekéi pedig nagy­részt biztosítani tudnák ehhez. —. Hétfőn reggel közel 1500 dolgozó jelentkezett munkára. Később azon­ban újra elmentek. Az 51 tagú munkástanács élért álló héttagú tgazgatóbdzottság most vitatja meg a legfontosabb probléi mákat A' dolgozók néhány sérel­mét máris orvosolták. A gyárveze­tőség embertelen, goromba, tudat­lan tagjait eltávolították a helyet­tük olyat választottak a munkás­­tanácsba, akikben megbíznak a dolgozók; Tgy Stanga Istvánt az embersé­gességéről, szervezőkészségéről és nagy szaktudásáról ismert volt mű­szaki vezetőt újra főmérnöki poszt­ra állították a magának hajcsár­ként tetszelgő Bodócri helyett. Ha a gyár ügyei rendbejönnefc, remélhetőleg újra kezdik a munkát, s kevesebb noszogatással ugyan, de nagyobb kedvvel, lendülettel dol­goznak, mint aririig Tsz. tagok szemével Fegyvernek község egyik legjobb termelőszövetkezete a Kossuth. S nem a tsz parasztok szorgalmán múlott, hogy a Kossuth termelőszö­vetkezet esetében még nem beszél­hetünk jómódú parasztságról, — Egyharmadát, ha élvezhettük eddig annak, amit fáradsággal ter­meltünk meg, — mondják; S emelett sem érethették maguk­nak a szövetkezetét. Mindenki em­lékszik még az 1955 őszén lefolyt el­nökválasztásra. Az elnökválasztás céljából harmadik esetben összehí­vott közgyűlésen 6 szavazattal 130 ellenében választotta meg a járási Pártbizottság Kucera Istvánt elnök­nek:. Hiába volt a tagság akarata, az történt, amit a felsőbb szervek diktáltak. Így erőszakolták rá a szö­vetkezetre a 300 000 forintos építke­zést, amelyből jelenleg annyi hasz­nuk van, hogy adósság terheli szám­lájukat Azt lehetne várni, hogy Ilyen át­­kos szövetkezeti politika után meg­rendült a parasztok hite a közös gazdálkodásiban. Az október 23-a utáni bizonytalan napokban ez úgy is látszott Voltak akik kimentek a szövetkezet baromfitelepére, össze­fogták a pulykákat, hogy viszik a részüket, míg kárba nem vész az egész állomány. Kádár elvtáns kormányprogram­ja azonban tiszta vizet öntött a szö­vetkezés poharába. Bukta János bácsi megcsóválta a fejét. — Mindenről sokat beszélt az el­nök, de rólunk parasztokról keve­set — Csakhogy hallottunk mi már 4 órás dicshimnuszt is a parasztság jólétéről, mégis éhes napok jöttek. De a beszolgáltatás eltörlését jelen­tő két mondatban benne van a föld­művelőit jövője — száll szembe Homyák István, a tsz újonnan, sza­badakaratból megválasztott elnöke. Ezt az igazságot el kellett fo­gadni. — Mostmár lesz értelme, hogy föbbet dolgozzunk, hiszen magunk­nak termelünk — vélekedik Szecsei rstván tsz tag Maid hozzáteszi: — Eddig ha több termett, többel ritt el az állam. Munkakedvben nincs is hiány. Mintegy százhúsz ember szedi a cu- 1--rrépát, amely egyedüli eset a tsz fennálásának történetében, — tartó­sítja az elnök. S mi lesz a kilépni szándékozók­kal — Mindössze ketten vannak, es­zel szemben legalább öt lógót mi magunk zárunk ki, mondják ható* razottam. Rendet temutttift. végre. Mert kezdődik az igazi verseny az egyé­niekkel, de nem az egyéniek tönflere­­tevásével, nem a közös gazdaságok termésátlagának ceruza általi meg­szépítésével, hanem a szövetkezés előnyeivel, a szövetkezeti tagok mutikalendüle tével, — búcsúznak tőlünk) A Törökszentmiklósi Gépállomás dolgozói bznuk a kormányban Tegnap, november 12-én a Török­szentmiklósi Gépállomáson minden dolgozó munkába állott A műhelymunkások hangulata még zaklatott. Az elmúlt hetek ese­ményei nagyon megviselték, de meg is tanították őket arra, hogy min­denkor az mondják ki amit érez­nek Nem tartják fenn maguknak azt, hogy amit ők mondanak csak az lehet a jó és az igaz, de beszél­nek, tanakodnak az ország helyze­téről, saját sorsukról. Most élénken vitatják a kormány politikáját és Kádár János elvtérs vasárnap elhangzott beszédét. Ma­ga az a tény, hogy felvették a mun­kát, bizalmat és támogatást fejez ki a Forradalmi Munkás-Paraszt Kor­mány felé. De amint mondják iga­zán és őszintén akkor bíznak ben­ne, ha minél kevesebb ígérgetésről ás annál több, a dolgozók érdekeit szolgáló tettekről, intézkedésekről győződnek meg. Megnyugatónak tartják, hogy az ridigi rendelkezések — béremelés, n gyerektelenségi adó eltörlése, szá­mos nemzeti hagyományunk tiszte­­'efbem tartása — egybe esik az ő övete’ésükkel, óhajaikkal. Legha­tározottabb kívánságuk, hogy végre olyan vezetőkre találjon a magyar nép, akik valóban együtt éreznék vele, s mindenkor a dolgozók mite Hóinak érdekeit képviselik)

Next

/
Thumbnails
Contents