A Nép Lapja, Tiszavidék, 1956. november
1956-11-13 / Tiszavidék
TISZAVIDÉK 1956. november 13., kedd. POMTIK 4 1 * 4 P » 1, 4 P ARA: 50 FILLER A NÉP IGAZÁÉRT K őszön tjük kedves olvasóinkat! Ne haragudjanak, de az első mondáitoknál nehéz a lélegzetvétel. Valami nagyon szorítja a torkunkat. Lehet, hogy az orom könnyeinek és nevezhetnénk, amik szavunkat szaggatottá teszik, lehat, hogy a megkönnyebbülés könnyei ezek. Örülünk és megkörmyebbültűinlk, hogy végre határozott Irányban és új utón indulhatunk -neki jövőnknek. örülünk, hogy erre az emberséges, barátságos útra nem kell magunkkal cipelni az elmúlt Rákosi-klikk időszakának még olyan ártatlannak látszó tértié* sem, mint a megye napilapjának volt címét, a Szolnok megyei Néplap-ot. Nem akarunk még a lap nevén keresztül sem emlékezni és emlékeztetni azokra a hibáikra, melyek indító okai voltak az átélt tragikus eseményeknek. Akiknek szelleme ott kísértett a Szolnok megyei Néplapban is, — Itt a rákosista irányítókra gondolunk — sok bűnt követtek el a „NÉP” szó mögé rejtve. Ezért álcázták magukat az élet különféle területein azzal, hogy a „népi” nevet adták fűnek-fának. Népi volt a népbolt, népi volt a kultúra, népi a táncegyüttes és népi sok-sok minden egészen a népi káderig. Alig volt olyan megyéje az országnak, ahol az újság is ne Néplap lett volna. A Forradalmi Munkás Paraszt Kormány miniszterelnöke. Kádár János beszéde itt olvasható e köszöntő mellett. Velünk együtt ezrek és ezrek vallják Szolnok megyében, hogy ezt nem is a szokásos értelemben vett beszédnek tekintjük hanem beszélgetésnek az ország minden becsületes emberévei. De sokszor szánkon volt önkéntelenül fe, míg hallattuk a rádióban:„Igaza van. ezt így kellett megmondani Máskép nem is lehet.” Azt mondta el Kádár János elvtára, ami mindannyiunk szívében volt £> átran mondhatjuk, megrendítő volt az a feloldódás, amit a közelmúlt két-három hét eseményeinek reális, józan emberséges elemzése után éreztünk. Igen, igen. Ekkor jelentkeztek az első szorongató könnyek a torkunkban. Mélységesen igaz amit a nép jogos sérelmeiről s az ezek megsemmisítése érdekében folytatott harcáról szólt. Hogy nem ócsárolt, nem „fasdsztázott” le egyértelműen mindenkit aki a harcot elindította. így megérezte szavaiból az egész ország, hogy a becsületes emberek kiontott vére nem volt hiábavaló. És a szenvedés, a harc kábultságából ocsúdott nemzet egyöntetű érzését tárta fel akkor is, midőn Igazul, bölcsen a nép elé tárta: ha egy ember is akad, aki azt hiszi hogy a régi módon,, a tömegek véleményét figyelmen kívül hagyva lehet akár egy órahosszáig is dolgozni, azt a dórét, bolondot elsöpri a történelem. Hiszünk mi újságírók is szebb, jobb életünkben. Hiszünk, mert Kádár János nem a nép érzéseivel, gondolataival ellentétben szólt az országhoz, hanem úgy, ahogy mi dolgozó milliók egymás közt vélekedtünk a teríontosabb ügyeinkről. I lesett nekünk újságíróknak is, amikor azok közé sorolt A bennünket, akik segítettek a bajok őszinte feltárásában Míg sokak részéről azt hallottuk, hogy „csak a bajt kevertük”, mi sem bíztunk abban, hogy olyan szíwal-lélekkel mondhatjuk meg az igazságot, mint népünk győzelmet hozó harcai előtt Elismerjük, hogy az elmúlt hetekben az általunk 1® leirt sorokban bizony sok volt az akaratlan ellentmondás zűrzavaros p tájékoztatás. De ki meri állítani, hogy a sokszor káotikusan kavargó események között, a félrevezető tájékoztatás mellett kristálytiszta világossággal látta a fejleményeket. Azt állítjuk, hogy tudva olyan szót, amely népi demokratikus rendszerünk, munkásosztályunk, népünk, a forradalmi gyakorlatú párt ellen kelt volna bennünk, le nem írtunk. Hogy hazafiságunkban e—ek voltunk a zászlók alatt becsületes célokkal menetelő fiatalokkal, öregekkel, — ezt sem szégyeljtik. Azt szégyeltük volna, ha félreállunk. Jó érzés ez és azért volt Uyen feltartózhatatlanul feltörő, mert a Rákosi-kük kist a időkben a marxista világnézetet meghazudtolva erőszakosan nyomták el a nép millióiban. A Forradalmi Munkás Paraszt Kormány vezetőjének a Kossuthcimerre, március 15 piroebetüs hazafias ünnepé való nyilvánítására vonatkozó szavai meggyőztek minden magyar állampolgárt, hogy többé nem vehet senki erőszakot nemzett érzésünkön. * Amit a munkásoknak, parasztoknak, értelmiségeknek mondott, jobban mi sem tudnánk visszaadni Szívünkbe találtak, mert nem a bajainkat elkenő „szép szavak” voltak. Ezért hallgattuk meg a dolgozók véleményét arról is, hogy Szolnok megyében is egészen tiszta lapon, új névvel kezdje munkáját a ■ajtó. .TISZAVIDÉK — hirdeti az új lap címe. Megmelegszik a szívünk, mert érezzük, hogy már ezzel is közeljutottunk a megye többszázezer olvasójához, lakójához. Ebben az új névben benne van azoknak az időknek felemelő emléke melyekben miénk lett a föld. a gyár, az iskola. Benne van az a pirosán buzogó lelkesedés is, amellyel új országunkat építeni kezdtük. Nem ott folytatjuk, ahol a Tiszavidék című lap felolvadt a rossz emlékű években megjelent .Szolnok megyei Néplapon. 7V“m. A szenvedések, harcok, önvizsgálatok füzében megedí ~ ződve — hólesőbben, az emberi szeretet, megbecsülés tiszta céljaival indulunk új útnak. A nép igazáért! fl Cukorgyár segi’ségei vár a vasúnál A Szolnoki Cukorgyár is erősen megsínylette az utóbbi hetek következményeit. Minthogy a gyár üzemeltetése nagyban függ a vasúti szállításoktól. így érthetően itt is megcsappant a termelés. A vasútállomásokon és a vasúti pályák mentén nagy mennyiségű répa fekszik. Ennek az elszállítása azonban még mindig nem lehetséges, mert nincsen elegendő üres vagon. Az üzem vezetői és a munkástanács mégis így határoztak, hogy az üzemet nem állítják le. hanem ameddig lehetséges, fél üzemmel termelnek. Ez így is történt. — November 8-a óta fél kapacitással termel az üzem. Sikerült azonban megoldani a munkaerő problémát is. Tekintve hogy a gyár dolgozóinak nagyrésze vidéki, az üzemben úgy határoztak, hogy nem R órán. hanem 12 órán át dolgoznak és a szolgálat után 24 óra pihenő következik. Az égés? gyár doleozóinak egyetértésével találkozott ez az intézkedés. Ezekben a napokban nagy segítséget tud nyújtani a termeléshez, a zavaratlan üzemmenethez a nemrég választott munkástanács is. Már kezdettől fogva a hivatását tölti be. Nem avatkozik be a gyár közvetlen szakmai irányításába, ellenben sok helyes javaslattal segíti az üzemvezet- ;t. A munkástanács képviselői, vezetői rendszeresen résztvesznek a vállalat vezetőirek megbeszélésén és ilyenkor közük a dolgozók kérelmét óhaját. A Szolnoki Cukorgyár dolgozói és vezetői ezúton is arra kérik a vasutat, hogy -öbb üres vagont biztosítsanak a cukorrépa elszállításához. Jelenleg —, mivel fél erővel termel az üzem — igen költséges a cukorgyártás. liven körülmények között is urvanannvi munkaerőre, energiára, termelőberendezésre van szükség mint telies kapacitás esetén. A fagyok rrí-'tt erősen romlik a cukorrépa minősége is. Márts le» lentőaen csökkent a cukortartalom, általánosan 2 százalékkal. Érthető hát, ha a Cukorgyár további segítséget támogatást vár a vasúttól. 5 törvényes rend, e békesség, a rendes, mindennapi élet biztosítására, a munka megindítására, az egész nép összefogó erejére van szükség Kádár János, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnökének rádióbeszéde Munkások! Parasztok ! Értelmiségi Dolgozók! Honfitársaink! Szólni kívánok az általános helyzetről. s ezzel kapcsolatban a Magyar Fboadalmi Munkás - Paraszt Kormány álláspontjáról néhány fontos kérdésben. Közölhetem, hogy az ország egész területén, mind a fővárosban, műid vidéken a Magyar Népköztársaság ellen intézett nyílt fegyveres támadást levertük. A fegyveres felkelésben resztvettek nagyrésze vagy letette, vagy eldobálta fegyverét. A nagytömegű eldobált fegyvert katona és polgári szerveink most szedik össze Budapesten és a Budapestről észak-nyugatra vezető utak mentén még egyes fel fegyverzett személyek és kisebb fegyveres csoportok kóborolnak és rejtőzködnek. Ezek a szórványos lövöldözéssel és orvlövésekkel még mindig zavarják a tömegek békés életét, nyugalmát biztonságát. De ezek ártalmatlanná tétele is gyors ütemben folyik. Vidéken a békés napi munka megindítása mindenütt rendben megy. A vasutak, a bányák, az üzemek, a közhivatalok jelentős részében a munka megindult. Az iskolákban a tanítás megkezdődött. — Kedvezőtlenebb a helyzet Budapesten. — Bár itt is megkezdődött a munka a hivatalokban, a közintézményekben. a vasútnál, a fővárosi üzemeknél és többezren álltak mánkéba olyan jelentős budapesti üzemekben, mint a Ganz Vagon, a Beloiannisz Gyár, a MAVAG és más üzemekben — mindez mégis messze elmarad a vidéki helyzethez képest. A törvényes rend helyreállítása illetően más a helyzet Budapesten és más vidéken. Az egtez ország vidéki területén, egyes Komárom megyei falvakat kivéve, ahol lövöldözéseket rendeztek a Budapesten szétvert és onnan kiszorított fegyveres támadó csoportok szétszórt maradványai — teljesen helyreáüt a törvényes rend. Buda pest egész területéről ezt még nem lehet most sem elmondani. A megsemmisített fegyveres támadó csoportokból megmaradt és nappal a pincékbe és más helyeken rejtőzködő orvlövészek este elöbújnak és kisebb bandákba verődnek. Csütörtökön este több helyen áruházakat és vasúti pályaudvarokat támadtak meg, fosztottak ki. Pénteken este szintén garázdálkodtak. — Felgyújtották például a Roval Szálló épületét és kifosztották a Rákóczi úton a Guttman Áruházát. A lakosságban átalános az óhaj a törvényes rend, a békesség, a rendes mindennapi élet, a munka megindítása után és elítélő hangulat lett úrrá az orvlövészekkel, a fosztogatással, a gyújtogatással szemben, mely jelenségek Budapesten még ma is sok kárt. szenvedést és megpróbáltatást okoznak a békés lakosságnak. Az általános helyzetről szólva nyíltan meg kell mondani, hogy ma súlyos és gyors megoldást kívánó kérdésekkel is meg kell küzdeni, a kormányszervek, a helyi hatóságok és a dolgozó nép egyesített erőfeszítésével. Ennyit az általános helyzetről, azzal a megjegyzéssel, hogy a kormány megítélése szerint két-három napon belül Budapesten is végezni lehet teljesen a csoportos orvlövészekkel, a fosztogatókkal, a gyuj tóga lókkal, s ezzel az egész országban helyre fog állni a törvényes rend, a békés építő munka első nélkülözhetetlen feltétele, Alapvető feladata'nkról Három alaipvető feladatról kell nyíltan beszélni. Először: az ország határállomásain és most már a Budapest felé megindult vonatokon a testvéri, szocialista országokból megsegítésünkre küldött jelentékeny mennyiségű élelem és gyógyszerküldemény van. Az ország számos vidékén nagymennyiségű hízottsertést és más élelmiszert gyűjtöttek össze hatóságaink Budapest számára. Az élelmiszer gyűjtésében becsülettel vett részt hazafias parasztságunk is. Budapest népe pedig ugyanakkor, sajnos, súlyos ellátási nehézségekkel küzdött. A második feladat: Budapesten a harcok során igen sok lakás megrongálódott vagy teljesen elpusztult. Sok család a tél küszöbén hajléktalanná vált. Harmadik: Az üzemekben, a bányáknál, a vasút- és közúti forgalomban bekövetkezett munkakiesés miatt a most dolgozni kezdő gyárak nyersanyag, de különösen szén. olaj és más fűtőanyaghiánnyal küzdenek. A tüzelőanyag - hiány a budapesti háztartásokat is fenyegeti. Ml a teendő ebben a helyzetben? Mindenkinek a maga helyén és feladatkörében haladéktalanul munkához kel] látnia, teljes erővel és nagy lendülettel. Ehhez azonban az is szükséges, hogy az ország dolgozó népe teljes egyetértésre jusson néhány alapvető kérdésben. Milyen kérdésekre gondolok7 Egyetértésnek kell lenni abban, hogy az október 23-án megindult népi mozgalom alapvető elleni fellépésen kereszten annak megszilárdítása és megerősítése volt a célja. Amennyire teljesen világos már az, hogy a tömegmegmozdulásban tiszta szándékú emberek vettek részt, továbbá hogy még a fegvveres felkelésben részt vett fiatalok nagy része is a szocialista rendszer és a népköztársaság hívének vallja magát — a fegyveres felkelés és tömegmegmozdulás résztvevőinek soraiban kezdettől fogva jelen voltak és mindinkább előtérbe kerültek azok az ellenforradalmi erők, amelyeknek célja nem a hibák kijavítása, hanem a Magyar Népköztársaság államának, a dolgozó nép hatalmának a megdöntése volt. Ezek az ellenforradalmi erők azt tűzték célul maguk elé, hogy megsemmisítsék szocialista forradalmunk vívmányait: az államosított ipart és kereskedelmet, a földosztást, s ezzel a kapitalista nagybirtokos rendszert állítsák vissza hazánkban Tudnunk kell, hogy az ellenforradalom több vonalon indított támadást népi demokráciánk ellen. Politikai vonalon nap mint nap jobbra tolta a kormányt, amelynek az állandó személycseréik is mind jobboldali színezetet adtak. Nem kétséges, hogy az ellenforradalom rövid időn belül magát Nagy Imrét is, mint egyetlen kommunistát felesleges és elavulttá vált holmiként kidobta volna a kormányból Ezt Mindszerthy bíboros poitikai fellépése sok dolgozóval megértette. Az államhatalom ellen fegyverrel harcolók összetétele, ennek megfelelően a fegyveres felkelés jellege is gyorsan változott. Miközben kiváltak a népi hatalmat megdöntenfi nem kívánó ifjak a harcból, letéve vagy átadva a fegyvert, rohamos mértékben aktivizálódtak a börtönből kiszabadult, továbbá a békés polgárok álarcát mindaddig viselő személyek, végül a nyugati határainkon túl régen lesben álló volt horthysta katona- és csendőrtisztek. Növelte a bajt a börtönökből kiszabadított közönséges bűnözők hada. Ezek fegyverhez jutva különböző rémtetteket követtek el. növelték az anarchiát és az elleníorradalmárok szándékait segítették elő. De Igazi arcát az ellenforradalom a íehérterrorral fedte fel az egész nép előtt. Mialatt Budapesten a harc első szakasza folyt és vidéken szórványosan a tömegek békés tüntetésed zajlottak le, ezalatt egyes helyeken, így például a Dunán tú.on, különösen pedig Bács megye déü részén és a Győr—Sopron-i vonalon jól szervezett fegyveres ellenforradalmi bandák százával gyilkolták le állati módon a kommunistákat, egyszerű munkásokat, parasztokat, értelmiségieket, minden haladó embert, akit kezükbe kaparintottak* Ugyanez ismétlődött meg még nagyobb mértékben, s még brutálisa bb roham formájában, amikor a kormány Budapesten tűzszünetet rendelt el. Miközben kormánykörökben koalicióró, és demokráciáról folyt a szóbeszéd ás hallgattak a felkeléssel szemben az államot védő fegyverek, ágyúval lőtték a budapesti pártbizottság Köztársaság-téri székházét, egyes fegyveres csoportok keresték fei a haladó emberek lakását egész Budapesten, Csepelen és elhurcolták vagy a helyszínen meggy ilkolák őket. A Városliget szélén a fákon megcsonkított, megölt forradalmárok függtek. Előfordult egyes esetekben, hogy a fehértenrarista gyilkosok nem találva lakásán az általuk keresett személyt, megölték családját, a legkisebb gyermeket sem kímélve. ülvén volt a helyzet a müßt hé* második felében Budapesten. Fen* még tárgyalásokkal szorították kS a kommunistákat a kormányból és általában még formális demokrácia volt lent az utcákon, a házakban már dühöngött az ellenforradaí’ml terror, végveszélybe került a dolgozó nép hatarna: a Magyar Népköztársaság, a dolgozó nép minden vívmánya. Tudni keü az* k hogy a Nagy Imre kormány teljesen tehetetlenül állva a jobboldali nyomással szemben, tulajdonképpen utat nyitott az ellenforradalmi erők számára. Nekem, aki miniszter voltam Nagy Imre kormányában, teljes nyíltsággal meg kel mondanom, hogy Személyes meggyőződésem szerint sem Nagy Imre maga, sem politikád csoportja nem akarta az elleni orrad ami rendszert tudatosan segíteni. Kétségtelen azonban, hogy az ellenforradalmi erők nyomása alá került és poUtikaTag nagy bűnt követett el a nép ellen azzal, hogy látva a kialakult helyzetet, ezt nem tárta fel bátran és őszintén a nép e’őtt, ellenkezőleg: úszott a soviniszta árral, feladta a a munkásosztály pozícióit és ellenállásra hivott fel a segítségül hívott, a népet és rendszerünket az eMenforradalommál szemben megvédeni szándékozó szovjet csapatokkal szemben* oka azokban a súlvos hibákban és bűnökben keresendő, amelyeket az ország te a párt vezetésében döntő befolyással birt Rákosi-klikk követett el az ország dolgozóinak kárára. Tudni kell azt is. hogy iVé n demokratikus rendszerünk és nemzeti függetlenségünk elválaszthafat'an a káros cselekedetekkel és módszerekkel szemben fellépő" tömegek felháborodása teljesen jogos volt. A megmozdulásban részt vett tömegeknek nem a Magyar Népköztársaság népi hatalmának; megrendítése. hanem ellenkezőleg, a nibák Külön kel! szólnom arról a fontos kérdésről Is amely ma a legszélesebb tömegeket foglalkoztatja hazánkban. Arról az alapvető kérdésről, amely engem és néhány társamat, a Nagy Imre kormánv volt minisztereit arra a döntő elhatározásra bírt, hogy kilépve ebből a kormányból, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakítását kezdeményezzük. Népi demokratikus rendszerünk és nemzeti függetlenségünk ma, egymástól el nem választható kérdéséről mondom el nézetemet, hős* záfűzve, hogy tapasztalatom szerint e kérdésről vallott nézetemet (Folytatása a 2-ik oldalon! 4
