Szolnok Megyei Néplap, 1956. október (8. évfolyam, 230-251. szám), A Nép Lapja

1956-10-03 / 231. szám

VILÁG PROLET AW AI EGYESÜLI ETEM VIII. évfolyam, 231. szám. 1956. október 3, szerda. a megyei pártbizottsAg és a megyei tanács lapja MAI SZAMUNK TARTALMÁBÓL Bátrabban, előre 12. old.) Még a zárszámadások előtt hosszú­lejáratúvá alakítják át a termelő­szövetkezeti hiteleket (3 old.) .__________________________________é pgM« " " T« ' I Ébredjetek, alkotó gondolatok SAJÁT FEJÜNKKEL... Élt, és még máig is él, nálunk, otthon, egy ember, akiről hosszú ideig furcsa hírek keringtek. Azt tartották róla. nincs ki mind a négy* kereke. Ez az ember nem sokat adott a falu véleményére, beszél­hettek felöle, amit akartak. Több mint húsz esztendővel ezelőtt olcsó pénzen összevásárolt, néhány hold elhanyagolt szőlőt. Utána rokonai­val és néhány barátjával ezt a területet jó mélyen megfordította és gyümölcsössel telepítette be. Almafákat ültetett. Nos, amikor a tele­pítést befejezte, már nemcsak a hátamögött nevették ki, hanem a szemében is. Mondták neki, mire jó az alma? Hiszen amúgy is any­­nyi terem, hogy ősszel nem győzik feletetni a disznókkal. Még ez a disznókkal való feletetés a legkifizetőbb, mert piacra vinni nem ér­demes. Nincs ára az almának és sokszor még a fuvarköltséget sem érné meg. A mi emberünk nem törődött senki véleményével és né­hány év múlva vagonszámra szállította külföldre az aknát. Persze, nem ősszel, hanem tavasszal. A tárolóhelyet is barátai és rokonai se­gítségével építette meg. Mondani sem kell, hogy ebbéli tevékenysé­gét egyáltalán nem támogatta senki. Az • állam különösképpen nem. Ez az ember nehezen, magára hagyatva, egy-két társa segítségével mégis megvalósította tervét és amikor a falu népe látta, mire fejlő­dött a dolog, előre köszönt az élelmes gazdálkodónak. Milyen sók éhhez hasonló lehetőség van ma is! Mennyi ter­vet, mennyi elgondolást meg lehetne és meg kellene valósítani. A körülmények is megváltoztak. Ma az ilyen elgondolásokat az állam a legmesszebbmenőkig támogatja. Nemrég minisztertanácsi határo­zat jelent meg. Ez a határozat — sok egyéb mellett — kimondja: ,,A tsz-efk az új gyümölcsös telepítéseinek gépi fongatásssal történő talajelőkészítését 1956 szeptember 1-től kezdődően vissza nem térí­tendő állami támogatásból kell biztosítani.’' Vagyis az állam teljesen ingyen végzi el ezt a munkát. Ebben a határozatban szó van a se­géd- és feldolgozó üzemek létesítéséről. A tsz-ek jóminőségű, saját­termelésű boraikat és gyümölcspálinka termékeiket palackozhatják és saját márkáikkal ellátva hozhatják forgalomba. Az egyénileg dolgozó parasztok egyszerű termelői társulásokat alapíthatnak, ilymódon ter­melhetik meg vagy értékesíthetik még jobb áron termelvényeiket. Rengeteg tehát a lehetőség. Hány, meg hány dolgozó parasztember légi vágya, terve, elgondolása valósulhat meg. A karcagi búzából készült rétesliszt világhírű. Messzi országok­ban ismerik. A lehetőség kézenfekvő. Az adottság megvan, csak élni kell vele. Milyen nagyszerű lenne, s milyen sok pénzbevételt jelen­tene, ha a karcagi termelőszövetkezetek felesleges búzakészleteik­től réteslisztet őröltetnének és márkáikkal ellátva szállítanák akár belföldre, akár külföldre. Egyik-másik községben valamikor a pulykahízlalás jelentett nagy jövedelmet. Az angolok nagyon szeretik a hízott pulykát és minden pénzt megadnak érte. Élni kell a lehetőséggel Saolnott megyében kevés a szőlőtermő terület. De ahol meg­terem a szőlő, ott sem használnak ki minden lehetőséget. Néhány nappal ezelőtt egy cserkeszöilői gazdálkodó elmesélte, hogy a felsza­badulás előtt az ottani uraság palackozta a bortermést. Miért ne le­hetneugyanezt ma is megcsinálni? Miért nem ébresztik fe] a helyi vezetők az alkotó gondolatokat? Egy szőlősgazda ereje kevés. De ha nyolcan-tízen, vagy akár húszán összefognak, szőlőfeldolgozó és ér­tékesítő társulást alakítanak, ugyanazt megtehetik, amit régen az ura­ság. Annyi a különbség, hogy a bevéted most nem az uraságé, hanem az övéké lesz, Az állam segít, élni kell ezzel a segítséggel. — Szp— Kétszázötven művész ötezer a’kotását mutatják be az okiáber 6-án megnyíló iparművészeti kiállításon és vásáron A Képzőművészeti Alap Iparmű­vészeti Vállalata dktóber 6. és 20. között nagyszabású kiállítást és vá­sárt rendez a. Csók István galé­riában (V., Váci-utca 25.) kétszáz­ötven iparművész mintegy ötezer legszebb alkotását mutatják be. A kiállításon ruhatervező művé­szeink több új modellje is szere­pel; A kiállítás és vásár, — amelyre a népi demokratikus és nyugati or­szágok kereskedelmi szerveinek számos képviselőjét hírták meg, — október 6-án, szombaton 12 órakor nyílik. (MTI.) Október végére elkészülnek az erűmüvek tűberendezéseínek nagyjavítási munkálatai Minden esztendőben késő ősszel és télen. — természetszerűleg rend­kívüli módon megnő az energia­­fogyasztás. Éppen ezért az erőmű­vöknek az a törekvése, hogy a tél beállta előtt elkészüljenek a nagy­javításokkal és komolyabb üzemza­var ne akadályozza az energiater­melést. A nagy erőművek közül az aj­kai, a borsodi, a bánhidai, a mát­­ravidéki, a salgótarjáni erőművek­ben a javítási munkálatok mintegy kilencvenöt százalékával végeztek. A többi erőműnél is jól dolgoznak, úgy hogy határidőre, október vé­gére elkészülnek. (MTI.) Ötödször nyerte el Turkeve az országos begyűjtési versenyben az első helyezést Bensőséges ünnepségre gyűltek össze szombat délután Turkeve ter­melőszövetkezeti város dolgozói. Az Alkotmány ünnepe tiszteletére indí­tott országos begyűjtési versenyben ötödször nyerték el az első helye­zést a nagyhatárú városok között; Az ünnepségen megjelent Rékai Gábor, a Begyűjtési Minisztérium Főosztályvezetője, Csáki István elv­társ, a Megyei Pártbizottság másod­titkára, Szabó Irma, a megyei Be­gyűjtési Hivatal képviselője ,a tur­­kevei tanács vb. elnöke, a pártbizott­ság titkára, a begyűjtési apparátus tagjai, a termelőszövetkezetek dol­gozói és az egyénileg gazdálkodó parasztok egyrésze. Turkeve város begyűjtési tervét egészében 131,3 százalékra cikken­ként, sertésből 128,6, vágómarhából 110, tej 109,2, tojás 106, baromfi 109,7, kenyér és takarmánygaboná­ból 100 százalékra teljesítette. A nagy termelőszövetkezetei? közül Turkevén a Táncsics Termelőszö­vetkezet lett az első . 129,2 százalé­kos eredménnyel, amiért a városi tanács vándorzászlaját kapta. Má­sodik a Vörös Csillag Termelőszö­vetkezet; A begyűjtési vándorzászlót a mi­niszter nevében Rékai Gábor elv­társ adta át a velejáró 35.000 forint­tal, amelyet a tanácsülés javaslata alapján a községfejlesztési célra, — kulturális, szociális és sportcélra has,-, iáinak fél; Az ünnepségen megjelent turke­veiek valamennyien fogadták, hogy a vándorzászlót továbbra is meg­tartják; I'égy szemüveges fiatalember gü­, J nyosan mosolyog. A mellette ülő asszony valamit súg neki. Itt is, ott is csípős megjegyzéseket hallani. Olyan 19 év körüli siheder szemtelenül vigyorog és félhango­san mondja: — Besült az öreg. Nem tud ol­vasni, csak hápog Mindez vasárnap délelőtt Szel­vényen történt. A mozihelyiségben, ahol szövetkezeti napot tartottak. Horváth Imre, megyei tanácstag volt az előadó. Sárospataki János bácsi, a Hazafias Népfront elnöke elnökölt. Amikor elfoglalta helyét, hozzám fordult egy elvtárs és azt mondta: — Sárospataki élvtárs tekintélyes gazda, a községben nagyon szeretik. — S néhány perc múlva ez az em­ber a falu egyik köztiszteletben álló gazdálkodója, köznevetség, tárgya lett. Akadozva olvasta valami gyű­rött céduláról a köszöntő szavakat: Izzadt, látszott rajta, hogy kényel­metlenül érzi magát, a jelenlévők pedig suttogtak. Volt. aki restel­kedve lehajtotta fejét s forrt benne a düh, Miért van érré még mindig szükség? Miért kgll nevetségessé tenni egy köztiszteletben álló pa­raszt embert olyan szöveg felolvas­­tatásával, amelyet 6 nem ért. Nem bíznak talán benne? Vagy nem hi­szik el róla, hogy azt a néhány üd­vözlő szót minden segítség nélkül is el tudná mondani, még hozzá úgy, ahogy ő gondolkozik. Mondjuk így valahogy: „Kedves barátaim! Eljött Horváth Imre elvtárs, me­gyei tanácstagunk. Üdvözöljük kö­rünkben és mindannyiunk nevében megkérem, beszélgessen el velünk a szövetkezeti gazdálkodásról." z lett volna János bácsinak is és a jelenlévőknek, is a szájize szerint való beszéd. Nem lett volna szükség semmiféle előre meg­­cirkalmazott, ■ nyakatokért monda­tokkal, a régi unalomtól ásítozó gyűlések emlékeit felidézni. Az em­bernek azok a tanácskozások ju­tottak önkéntelenül eszébe, ahol a János bácsi, vagy a Mari néni a mások által előre leírt hozzászólá­sokat olvasta fel akadozva, mások gondolatait tolmácsolva. Később kiderült, hogy Sárospa­taki bácsinak is a tanácselnök állí­totta össze és fogalmazta meg az „összekötő szöveget1’, hogy vonala­sabb legyen .a tanácskozás. A ta­nácselnök elvtárs nem akart ezzel rosszat. Csak' ragaszkodott a régi szokásokhoz. De erről most már le kell szokni. Sem így, sem máshogy nem szabad erőszakot elkövetni má­sok gondolatain. Horváth elvtárs Sárospataki elvtárs bevezetője után igen sokoldalúan beszélt a szövet­kezeti gazdálkodásról. A jelenlévő dolgozó parasztoknak tetszett ez a beszéd. S amikor Horváth elvtárs leült, újból felállt Sárospataki bácsi. Jaj, csak nehogy elővegye is­mét a tanácselnök által írt papír­lapot. Elővette. Bizonyára szigorúan meghagyták neki, hogy a szöveghez tartsa magát. S persze, újból ismét­lődött a kínos, restelnivaló döcögés. A hozzászólásokra került volna a sor, a gazdálkodók közül azonban — egy kivételével — nem szólalt meg senki. Az volt az érzésem, hogy a hallgatást ebben az esetben a mások által előre megfogalma­zott, kínos szöveg idézte elő. A gyűlés után a falu vezetői és Horváth elvtárs még hosszú ideig beszélgettek, Jó dolog volt a beszél­gető emberek között látni a község igazgató-tanítóját. Ügy látszik — ha sok más nem is, — az értelmi­ségiekről szóló párthatározat már eljutott Szele vény re. zóba került persze az is, hogy ■miért hallgatnak még min­dig a szelevényi dolgozók. Horváth elvtársnak az volt a véleménye, hogy a rendezvényeket érdekesebbé kell tenni. A tanácsülések is legye­nek tartalmasak. Ne csak mindig a begyűjtésről vagy a mezőgazda­­sági munkákról beszéljenek. Ezt a község dolgozói vagyon sokszor hallják és nem csoda, hogy nincs semmi hozzáfűzni valójuk. De mi lenne, ha egyszer megkérnék a kör­zeti állatorvost, hogy számoljon be az állategészségügyről. Az igazgató­tanítót pedig arra kérnék meg, mondja el az általános iskolai ok­tatás tapasztalatait, stb., stb. — Nincs a községben mezőgazda­­sági szakember — mondta valaki, — A községi mezőgazdász nem megfelelő. — Nem hinném, hogy nincs itt maguknál, nagy gyakorlattal rendelkező és megfelelő szakkép­zettségű ember, — válaszolta Hor­váth elvtárs. S kiderült, hogy van is ilyen ember, dehát eddig huták­nak számított. A helyi vezetők azonban még mindig bizalmatlanok vele szemben. Felesleges és oktalan ez a bizalmatlanság. A begyűjtési versenyhiradón ez a szöveg olvasható: „özv. Vincze Ist­vánná. Nagyon kevés akarat kellett volna ahhoz, hogy beadását tudta volna teljesíteni. De ő teljesen el­lent mondott. Tehát az akaratán változtatva, legyen ő is minél előbb a jól teljesítők között.” Mire jó és kinek használ ez a bárgyú szöveg? Vajon nincs-e összefüggésben az emberek hallgatásával? Ezekre az aprónak tűnő jelenségekre is figyel­jenek fel a község vezetői, így ta­lálják meg az összefüggéseket és így tudják ismét szólásra, bátor be­szédre bírni a szelevényi dolgozó­kat. Ezt is altatják, és nagyon örül­nek.. ha ezt a törekvésüket segítik a felsőbb szervek. SZEKULITY PÉTER Ezt még kifogásoljuk ... Több mint két éve, hogy a Szol­noki Patyolat elköltözött életveszé­lyes és egészségre ártalmas régi műhelyeiből. Kétmilió forint költ­séggel új üzemépületeket létesítet­tek számára. Nagy volt az öröm a dolgozók között, -mert tágas, ké­nyelmes munkahelyre találtak az új gyárban. Meg is mutatták, hogy itt már lehet jól dolgozni. Elhatá­rozták, hogy teljesítik az élüzem feltételeket. Valóban, a II. negyed­évben meg is kapták ezt a nagy ki­tüntetést és a velejáró pénzjutal­mat. Utána a minőség javítását tűzték célul s remélhetőleg igyeke­zetüket siker koronázza és övék lesz a III; negyedévben is az élüzem jelvény. Már eddig három dolgozó kapott „kiváló” kitüntetést, öreg, fiatal egyformán jól dolgozik. Az 51 éves Kálmán Andrásné vegytiszitító szakmunkás negyedévi átlagteljesít­ménye 150 százalék. A fehérnemű vasalórészlegen Majzik Károlyné több hónapja magas teljesítménye mellett minőségi munkájával tűnik ki. Mátyus és Debreceni festők nagy szaktudásukért érdemelnek dicséretet. A tisztított és festett ruhák minőségéért Pocsai Jánosné átvevő harcol s nagy gondja van arra hogy a háziasszonyok megelé­gedettek legyenek a vállalat mun­kájával. A jó eredményeket azonban ko­molyan veszélyezteti, hogy rosz­­szak és elavultak a gépi berendezések Mert csak az épület új és megfe­lelő. Még mindig úgy vasalnak itt, mint a háziasszony otthon. Nincs megfelelő gépi vasaló. A gépek kar­bantartása nem kielégítő. A hibák nagy részén minden ko­molyabb anyagi áldozatok nélkül segíthetnének. A gépeket pl, ugyan­ennyi erővel jobban is karbantart­hatnák. A kitisztított, gondosan va­salt ruhákat nyitott kocsiban szál­lítják el a telepről a város külön­böző pontjain lévő üzletekbe. Az úton nyáron porosak lesznek — ősszel és télen megázhatnak. Pedig nem kerülne sokba, ha a kocsit befedetnék. A Patyolat telepe — ránéztében — bizony élesen eUentmont a tisz­taság e frappáns jelzőjének. Az udvaron dudva virít, szeméthatam tornyosodik. Ha ezek helyére gyepet telepítenének, vagy virágot ültetnének, ami szin­tén nem megoldhatatlan anyagilag — sokkal jobban visszatükrözné a .nevét. Hasonlóan meg lehetne ol­dani azt. hogy a zuhanyokból ne csak sütős, gőzölgő víz folyjon, ha­nem hideggel lehessen vegyítem, A második ötéves tervben a Kecskeméti Útfenntartó Vállalat­nak ÍOO kilométer hosszúságban kell korszerűsítési munkát végezni. Ebből megyénk területére is jelen­tős szakasz esik; Jelenleg ivét helyen is végeznek útkorszerűsítést. A 40. számú úton Cserkeszöllőtől Békésszentandrásig 21.244 méter hosszúságban, a 44. számú utat pedig a cibakházi ka­nyartól Cserkeszöllőig, mintegy 9968 méteres szakaszon korszerű burko­lattal látják el. Ezeken a szakaszo­kon a forgalom az utóbbi években annyira megnövekedett, hogy a fo­kozott fenntartási munkák ellenére is rövid idő alatt kikátyúsodtak. Időszerűvé vált kiszélesítésük is. Cibakháza és Cserkeszöllő között egy 34 fős útépítő-brigád végzi a meg lehetne tisztítani az ablakokat stb. Végezetül még hadd emeljünk kifogást az ellen, hogy a vállalat üzeteáben, átvevőhelyein lévő al­kalmazottak túlságosan udvariatla­nok vásárlóikkal szemben és ezzel lerontják a ' Patyolat hírnevét is. Ki kell oktatni az itt dolgozókat a kereskedelem alapvető szabályaira. BIRÖ MIHÁLY, a Helyi Ipari Szakszervezet elnöke. korszerűsítést; Augusztus 13-án kezdték munkához és azóta szépen haladnak. Két gözhenger végzi az útburkolat tömörítését. Igyekeznek a munkával, hogy még az őszi esős idők beállta előtt befejezzék. Bérelszámolási tanfolyam indul Szolnokon A Szolnok városi tanács népmű­velési osztálya a bérelszámolási te­endők alapjainak elsajátítására tanfolyamot indít. A számolási tan­folyam 40 órás. Heti két alkalom­mal, az esti órákban (6—8) láto­gathatják a résztvevők. Minden dolgozó jelentkezhet személyesen, vagy írásban Szolnokon, az Abo­­nyi úti iskolában. Jelentkezési ha­táridő: október 10; KORSZERŰSÍTIK AZ Képünk Cserkeszöllő közelében dolgozó úthengereket ábrázolja munka köz­ben. Vezetőjük: Szabó Pál és Zagyva Emil gépész.

Next

/
Thumbnails
Contents