Szolnok Megyei Néplap, 1956. október (8. évfolyam, 230-251. szám), A Nép Lapja

1956-10-03 / 231. szám

2

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

i.ui .:axw!a

195P. október 3.

B A 7 R I BBAN, Ő

Gondolatok egy taggyűlés után

Szívesen ültem le a tiszaderzsi Szabadság Tsz kommunistái közé, hogy meghallgassam taggyűlésüket. Megvallom, nagyon sarkált a gondolat, hogy ez a szövetkezet vajon mennyit léphetett előre a júliusi párthatározat óta a demokratizmusban, a bátor bírálatban.

Kedélyesek, a napi fáradság dacára is frissek, elevenek voltak az emberek. Beszéltek a nap eseményeiről, elmondtak egyet s mást a családban történtekről. Beszéltek bátran, szívesen.

A taggyűlés kezdete után megváltozott a hangulat. Valahogy úgy érződött, hogy akik itt összejöttek, mindenhez fűznek véleményt, de ha politizálni kell, akkor így gondolkoznak: „Ez nem a mi feladatunk. A fontos kérdésekről nem nekünk kell gondolkozni.’1 Nem mondták ezt ki, nem is tettek célzást erre, de a levegőben, az érdeklődés nélküli arcokon ott volt az a július előtti hangulat.

Itt.

„lenn a területen“

érezni csak igazán, hogy mennyire nehéz előbbrelépni július után. Mint a tüske, mélyre szúrtak a sablonos, frázisos kifejezések, az önálló gondolat kifejtésének hiánya, a vezetőség beszámolójában. Legjobban mégis az fájt, ez az elvtárs is — a sók másik között — leszokott arról, hogy saját elgondolásait mondja el, inkább óvatos mindenben, minit szókimondó.

A párt ügye most azt kívánja, hogy a párt egységért még többet tegyünk. Erről kevés szó esett ezen a taggyűlésen s az is úgy, hogy: aki nem jár taggyűlésre, aki nem fizet tagsági díjat, azt zárjuk ki ...

Igazuk van az elvtársaknak abban, hogy aki nem tartja be a szervezeti szabályzatban előírtakat, nem lehet a párt tagja. Jóllehet, hogy van a Szabadság Tsz nyilvántartásában olyan tag, akinek kizárásával erősödik a párt. Azokat tényleg jobb ha kizárják. De őket se úgy, hogy csak rossz emlékük maradjon a szövetkezetről, a pártszervezetről, hanem inkább úgy, hogy jó ismerőse, barátja maradjon a szövetkezeti embereknek.

Rendezni keH a pártszervezet belső ügyeit, de

nem a rides

adminisztráció útján

Lehet, hogy a taggyűlésen szóbakerülő nyolc párttag közül egyetkettőt valóban ki kell zárni. De vajon éppen most, július után nem kéllene-e újra és újra beszélgetni velük? Meghallgatni őket, hátha mostmár másképp vélekednek, hátha ma már mi is másként bíráljuk el az ő hibájukat, vagy esetleg saját, velük szemben elkövetett hibánkat kell elismerni. Lehet, ez is nagyon meglehet.

Most. amikor a demokratizmusról annyit beszélünk, és meghonosításáért annyit teszünk, meg kell hallgatni azokat, akik régebben valamiért elhallgattak! Hisz emberekről, élő, gondolkodó lényekről van szó, akik egy-egy eset nyomát évekig hordják, cipelik magukkal.

Mivel a vezetőség bgeszámolója nem elemezte mélyebben a fontos kérdéseket, a tagok is csak apróbb, mindennapi gazdasági dolgokkal hozakodtak elő. Elég régi bajunk, hogy a pártszervezetek, a párttagok — mivel önálló véleménynyilvánításukat megnyirbáltuk — főleg a gazdasági kérdések latolgatására szorítkoztak ... Sokkal segítőbb lett volna pedig, ha a vezetőség úgy készíti el beszámolóját, hogy necsak gazdasági, hanem

politikai kérdésekben is kérje a tagság véleményét.

Szó volt például a jószágok átteleltetéséről, így: „Állatállományunk átteleltetése érdekében még nincs minden rendben. Hiba, hogy nincs

elegendő építőanyag. Nincs egyetlen épületünk sem befejezve, mert mindenünnen hiányzik valami építőanyag. Silótakarmányunk biztosítva van, abraktakarmányunk nincs élég. ’’Léphettek volna itt tovább az elvtársak úgy, hogy: mondják el a tagok, mit tegyünk, mi vár ránk kommunistákra, ki mit javasol, mennyi gondot vállaljon magára ebből a pártszervezet stb,?

Nem könnyű, s nem megy máról holnapra megszokni az újat. Azt se hiszi senki, hogy a Szabadság Tsz párttagjai nem akarnak előre haladni. Nem, ők élőre és csakis előre törekszenek a megjelölt úton. Elek elvtáns. a párttitkár és a pártvezetőség többsége lelkes, jóindulatú pártmunkás. De erejük, képességük csak akkor bontakozhat ki, ha ők is elszakadnak a régi módszertől, a válogatott, az előre meglatolgatott szavaktól, és helyettük azokat mondják el, amit szívük és józan, paraszti eszük diktál: Azt keresik, ami az embereket foglalkoztatja és azt kérik tőlük is válaszul.Vagyis: ha július szellemében dolgoznak.

B. E.

Síit ti otooiolni kell

Amikor Pusztamonostor termelőszövetkezeti község lett, az én földem is tagosításra került. Saját földem helyett kaptam egy másikat. Ez idáig rendben is van, csak a napokban érkezett a pusztamonostort községi tanácstól egy hivatalos írás: miszerint 108 forintot vetőszántájsért és 408 forintot egy kát. hold föld trágyázott területért kártérítésként fizessek.- Ezt az öszszeget természetesen az az illető követeli, akinek a földjét kaptam csereingatlanba.

A 108 forintot hajlandó vagyak kifizetni a szántásért, mert az egy hold föld valóban fel volt szántva. Hanem a „trágyázott" föld helyzete már egy kicsit bonyolult, és pedig azért, mert amikor a múlt év októberben ezt a földeit átvettem, azon trágyázásnak nyomát nem találtam. A föld egy részén a tarlóhántás megtörtént. A másik része pedig kiásott burgonyaföld volt, amelyet a gaztól előzőleg megkaszált a gazdája. Azon a földön az istállótrágyát sem szarvasban, sem kupacokban, sem frissen leszántott állapotban nem találtam.

Azóta is többször hangoztattam, hogy a szántásdíjat megfizetem, a trágyázást viszont nem, mert annak semmi nyomát nem találtam. Mégis rajtam követelik az összeget. Kérem a szerkesztőséget, legyen segítségemre az ügy elintézésében.

Kovács Attila, Jászfényszaru, tanya,

Fokozatosan kikapcsolják a belvízcsatornákat az öntözésből

A

belvízlevezető csatornák öntőműveket épít. Ezáltal az öntözött

zésbe állítása akadályozta a vízlevezetést, megnehezítette a csatornák tisztítását, karbantartását és rontotta a belvízhelyzetet.

A Vízügyi Főigazgatóság az úgynevezett „stabilizációs" munkák során ideiglenes öntözőberendezések helyett véglegeseket emel, a helyes öntözési üzemhez szükséges

területek gyorsabban lecsapolhatok. A belvízcsatornákat rendszeresen tisztogathatják; 1957-ben csaknem húszmillió forintot fordítanak erre a célra, s főleg a tiszántúli, Szolnok, Hajdú, Békés, Csongrád megye területén építkeznek. (MTI.)

Járási pedagógus gyűlés Jászberényben

Vasárnap délelőtt 10 órakor gyűlésre jöttek össze a jászberényi tanítóképzőben a jászberényi járás pedagógusai. A gyűlés mintegy négyszáz résztvevője között megjelent Kónya Albert a Központi Vezetőség póttagja, oktatásügyi miniszter, Csáki István, a Szolnok megyei Párt-Végrehajtó bizottság titkára, Szigeti László a Hazafias Népfront Szolnok megyei titkára, valamint a helyi párt-, illetve tanácsszervek vezetői, képviselői.

Az ülésen beszédet mondott Árvái István a jászberényi járási pártvégrehajtóbizottság első tikára. Méltatta az értelmiségi határozat jelentőségét, majd arról szólott, hogy a járási párt-végrehajtóbizottság milyen intézkedéseket foganatosított és milyen intézkedéseket kíván végrehajtani a határozat szellemében. Kijelentette, hogy

rehabilitálják azon pedagógusok párttagságát, akikkel korábban indoktalanul alkalmaztak átalános eljárást, és állásukba is visszahelyezik őket. Általában arra törekszik a járási párt-végrehajtó bizottság, hogy több pedagógust vonjanak be a helyi pártszervezetek vezetőségébe és az értelmiség e rétege nagyobb számban képviselje magát a párttagság soraiban a járás területén.

Árvái István nagy tetszéssel fogadott szavai után egymásután álltak fel szólásra a járás tanítói, tanárai és elmondották véleményüket az értelmiségi határozatról, illetve kívánságaikat, hogy mit szeretnének megvalósítva látni az említett határozatokból.

Szűcs Béla a jászberényi leányiskola igazgatója arról beszélt, hogy az értelmiségi határozat sok méltánytalanul mellőzött pedagógusnak adta vissza az önbizalmát. Ugyanakkor sok még a tennivaló a párt és az állami szervek részéről. Ilyen tennivaló például a pedagógusok számára járó föld kiutalása, annál is inkább, mert erre már megjelent a minisztertanácsi határozat. A homoki tanítók földigényeit még most sem rendezték. Dombi Ernő szóvátette, hogy a pedagógusok gyermekeivel szemben megkülönböztető eljárásokat alkalmaznak a főiskolai és egyetemi felvételeknél. Kiss Józsefné általános iskolai tanár nagy érdeklődéssel hallgatott felszólalásában azt sürgette,

határozottabb, tapasztaltabb vezetőket állítsanak a DISZ szervezetek elére,

hogy azok a fiatalok, akik kikerülnek az iskolából, tovább is egészséges nevelésben részesülhessenek. Jelenleg még az a helyzet Jászberény városban — mondotta —, hogy rengeteg fiatal, aki elvégezte az általános iskolát, munka és egyéb elfoglaltság híján tegergővé válik és mindaz a nevelő munka kárbavész, amit a pedagógusok végeztek hosszú éveken keresztül:

A gyűlés vitájában szólásra emelkedett Kónya Albert oktatásügyi miniszter is. Megállapította, hogy az értelmiségi határozat a szektáns magatartás ellen indította el a konkrét harcot. Kiemelte, hogy a korábbi káros gyakorlattal szemben a régi pedagógusok az újakkal egyenlő megbecsülésben részesülnek munkájuk, képességük, a néphez való hűségüknek megfelelően. Arra van szükség — mondotta —, hogy a régi és az új értelmiség közösen munkálkodjék, közös gondjaink megszüntetésében, közös céljaink megvalósításában. A régi értelmiséget nem aszerint kell

elbírálni, hogy a múltban is értelmiségi munkát végzett-e, hanem aszerint, hogy a felszabadulás óta eltelt években hogyan álltak helyt abban a feladatkörben, amelyet rájuk bizott a társadalom. A felszólalók által érintett problémákra válaszolva kijelentette, hogy egészséges fordulat állott be az egyetemi és főiskolai felvételeknél, a birálóbizottságók szakítottak a vaskalapos, bürokratikus felfogással. Ez konkrétan lemérhető az új hallgatók származási százalék arányában.

Az idén már sokkal több értelmiségi dolgozó gyermekét

vették fel egyetemre és főiskolára, mint az elmúlt években.

Az egyik pedagógus azt a javaslatot terjeszetette elő, hogy töröljék el a nyolcadikos diákoknál a vizsgát és az egész évben tanúsított előmenetel szerint döntsék el, milyen osztályzatot érdemel a tanuló. Általános iskolákban ugyanis nincs szükség arra, hogy fölösleges idegeskedésnek tegyék ki a gyerekeket. Különben is az éwégi vizsga sohasem ad megbízható képet a diák tudásáról, képességeiről, mert ilyen alkalommal zavartak, kapkodok és azt is elfelejtik, amit tudnak. A miniszter elvtárs javaslata a válaszra az volt, hogy nem elvetendő; a szakemberek megvizsgálják és ha úgy látják jónak, elfogadják.

A miniszter elvtárs felszólalása után Csáki István a Megyei Párt Végrehajtóbizottság titkára befejező beszédében kifejtette a gyűlés résztvevőinek, a vita sok segítséget nyújt a megyei párt-végrehajtóbizottságnak ahhoz, hogy jobban megértse a pedagógusok problémáit. Így azokat jobban ismerve sokkal több segítséget tudnak nyújtani, azok megoldásában.

NEMZETKÖZI SZEMLE

A nemzeti';űzi munkásmozgalom még nem szentelt elegendő figyelmet a Kínai Kommunista Párt csütörtökön végétért VIII. kongreszszusának. Az uj társadalom építése merész gondolatokat és bátor tetteket kíván, s éppen ezek, amelyek a kínai kommunisták tanácskozását jelentőségében szinte egyszínvonaira emelték az SZKP XX. kongresszusával.

Mélyreható tudományos elemzés, a jelenségek őszinte felismerése, az uj megragadása, — fő vonalaiban ezeket várja egy hatalomra jutott nép vezető pártjának korszakos jelentőségű tanácskozásától. Nos, nyugodtan mondhatjuk, a kínai kongresszus megfelelt ezeknek a várakozásoknak. Az előadói jelentéseket és a viták felszólalásait átszőtte az a friss szellem, amely az idén februárban hatolt be a marxista módon gondolkodók eszmevilágába, s amely már eddig is oly sok jót adott a nemzetközi kommunista mozgalomnak, vonzóbbá téve azt az eddig közömbös tömegek előtt is.

A kongresszus tanulságait nehezen lehet beletuszkolni egy rövid összefoglaló keretébe. Mégis mi volt a legjelentősebb, a legfontosabb, ami nemzetközileg is magára vonta a figyelmet?

Jelentős elméleti alkotásnak tekinthető a vezetés módszereinek eredeti megragadása: A kollektív vezetés egysíkú szüntelen hangoztatása már-már azzal fenyegetett, hogy a régiekhez hasonló sémává, elszürkített jelszóvá sekélycsedik. A kínai kommunisták sajátos gyakorlati tapasztalataik alapján boncolgatták ezt a problémát és így mondották ki, hogy az egyszerű vezetésben akár a párt, 1— akár az állami életről van szó, harmonikus egységbe kell kapcsolni a közös döntéseket az egyéni felelősséggel, s ez áll az ország életének minden területére.

Ehhez kapcsolódik a párt „itömegvonalának’- kialakítása is. —

Nemcsak a megfogalmazás újszerű itt, sokkal lényegesebb a módszer: A kongresszus arra az álláspontra helyezkedett, hogy a pártnak mielőtt fontosabb döntésre szánná el magát, alapszervezetei utján össze kell gyűjtenie a tömegek véleményét, számba kell vennie azt, elméletileg általánosítani, kialakítani az intézkedés vonalát és arról ismét kikérni a véleményt. Mindezek után születik csak meg a határozat, amelynek alkotási módszere lehet hogy lassúbb az eddigieknél, de bizonyosan hivebben fejezi ki az általános népi álláspontot;

Ez a mélységes demokratizmus fűtötte a többi kérdésben is a kongresszus határozatait. Leszögezték, hogy a tudományos és a művészeti élet felfrissülése, egészséges vérkeringése elképzelhetetlen a teljes szabad viták nélkül; A gazdasági kérdésekben számottevő volt annak az elvi álláspontnak a megfogalmazása, hogy a távolabbi jövő kialakítása érdekében természetesen elkerülhetetlenül fontos az általános építés, az iparosítás fokozása és ezen belül is elsősorban a nehézipar fejlesztése; De mindez egyáltalán nem teszi indokolttá az irreális, a hazai erőviszonyokat — meghaladó gazdasági erőfeszítések kitűzését meg kell találni a megfelelő összhangot a nép napi igényeivel. Az országos építési feladatok megszabása semmi esetre sem kerülhet ellentétbe az életszínvonal emelése követelményeivé!!:

Mint bevezetőben hangoztattuk, igen nehéz sűríteni a kínai kommunisták tanácskozásán uj módon napirendre tűzött kérdéseket. Hiszen említeni lehetne a kongreszszus nemzetközi vonásait is, az ázsiai és távolkeleti erőviszonyokra gyakorolt hatását, amit minden bizonnyal csak később lehet majd lemérni. De addig is ez a kongreszszus a napi politika tárgya, s így mindenkinek, aki ezzel foglalkozik figyelmei kell fordítania erre a nem kis fontosságú eseményre.

A szuezi kérdés a Biztonsági Tanács előtt

A műit héten említést tettünk arról, hogy a tizennyolc nyugati hatalom londoni értekezlete a szuezi kérdésben nem kovácsolta jobban össze az álláspontokat, hanem inkább széthúzta a frontot. Azóta ebben az immár diplomáciai rétestésztává nyúlt ügyben egyetlen számottevő esemény történt: egyfelől az angolok és a franciák Egyiptom ellen, másfelől Nasszerék London és Párizs ellen panaszt emeltek az ENSZ Biztonsági Tanácsánál. A Biztonsági Tanács mindkét panaszt napirendre tűzte, egyoldalúan elsőbbséget biztosítva a nyugati előterjesztésnek:

Egyiptom felfolyamodása indokolt és világos, végtére is őt fenyegetik szüntelenül erőszakkal egy teljesen a szuverénitásba tartozó ügy jogos eldöntése miatt, ellene vontak össze csapatokat, feléje szegeződnek a francia és az angol fegyverek. Sokkal bonyolultabb, — hogy miért állt a Biztonsági Tanács elé Párizs és London, hiszen korábban elzárkózott az ilyen megoldástól és félretolta saját partnereinek ilyenirányú javaslatait is.

Kairóban azt mondják, az angolfiancia lépést mindenekelőtt az időnyerési szándék sugallta. Bizonyára sok igazság van ebben a felfogásban, de legalább ugyanennyire más okokat is feltételezhetünk.

Az amerikaiak — mint az közismert, — igyekeztek távoltartani a szuezi ügyet az ENSZ-től. Ennek az igyekezetnek a hátterében minden valószínűség szerint az az óvatoskodás állt, hogy elnökválasztás évében nem tanácsos mélyen belebonyólodni ilyen nemzetközi problémába, különösen, ha Amerika középkeleti tekintélye forog kockán.

Az angolok és franciák azonban —1 úgy vélték, — sajátos érdekeik szempontjából nem lehetnek tekintettel az Egyesült Államok belpolitikai helyzetére és így Dulles határozott szándéka ellenére került az ügy az ENSZ elé.

De ez a dólognak csak egyik oldala. A londoni és a párizsi diplomácia tisztában van azzal, hogy a Szovjetunió számára elfogadhatatlan az a megoldás, amit ők javasolnak. Ebben az esetben előterjesztésüknek a Biztosnági Tanácsban csak az lehet a sorsa, hogy a szovjet küldött nem fogadja el és így a vétó jogán nem is lesz határozat a szuezi kérdésben. Úgy vélik, hogy a Biztonsági Tanács eredménytelen vitája okot és jogot ad azoknak az akár gazdasági, akár katonai erőszakos eszközöknek igénybevételére, amelyeket a héten nem az angol kormány mondott ki, hanem Menziés ausztráliai miniszterterelnök, de a londoni külügyminisztérium rögtön helyeslőén jóváhagyott.

Ez alatt a front másik oldalán az egységbe forrás mind több jele tapasztalható. Az arab országok egyre határozottabban fejezik ki az egyetértésüket a Nasszer-kormánv álláspontjával és ezt az egyetértést csak fokozza, hogy Izraellel határos területeiken ismét fellobbantak az összetűzések. Kairóban azt mondják, hogy Izraelt most biztatják a határmenti provokációkra, hogy így puskaporosabbá váljék a levegő.

A szuezi helyzet tehát tovább bonyolódik és újabb alakulása csak akkor áll majd tisztábban előttünK, ha a jövő hét végén a Biztonsági Tanácsban megkezdődik az érdemi vita az előterjesztett panaszokról.

Diákok a Német Kommunista Párt betiltása ellen

Berlin (MTI,) Jénában szombaton megnyílt a negyedik nemzetközi diáktalálkozó, amelyen huszonöt ország diákságának képviselői vesznek részt. Johannes Dieckmann. a Népi Kamara elnöke megnyitóbeszédében rámutatott arra,

hogy a véleménykülönbségek nem akadályozzák meg a népek közötti békés egyetértést. Á megnyitó ünnepség résztvevői határozatot hoztak, amelyben felszólítanak minden becsületes embert, harcoljon a jogtalan karlsruhei ítélet felülvizsgálásáért. (MTI.)

Magyarhereskeflelmi küldöttség utazott Kanadába

A kölcsönös kereskedelmi kapcsolatok kiépítése céljából a magyar külkereskedelem képviselői már korábban tájékozódó megbeszéléseket folytatták a kanadai kormány szerveivel. Ezeknek a tárgyalásoknak eredményeképpen magyar kereskedelmi küldöttség utazott Kanadába. A négytagú delegációt Barabás Tibor, a Külkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője vezeti. A küldöttség feladata, hogy a kanadai kormány megbizottaival együtt megvizsgálja a kereskedelmi kapcsolatok szélesítésének lehetőségét .(MT),

Megkeidődött a harmadik

londoni értekezlet a szuezi ügyben

London (MTI). Hétfőn délelőtt magyar idő szerint tizenegy órakor a londoni Lancaster Houseban megkezdődött a „Szuezi-csatornát használók szövetségének1’ megalakítását célzó nemzetközi értekezlet — ;eienti az AFP.

A vitát Selwyn Lloyd angol külügyminiszter nyitotta meg az angol kormány nevében elmondott nyilatkozattal.

Az ülés magyar idő szerint 12.80 arakor befejeződött j Jenti az AFP4 (MTI),