Szolnok Megyei Néplap, 1956. október (8. évfolyam, 230-251. szám), A Nép Lapja

1956-10-11 / 238. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! vni évfoysm, «8. szám, 195«. október 11. csütörtök,.

MEGYEI

SZÓ LMOK

KÉSZÜLŐDÉS A LELKE

A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA

A funkcionárius kérdéshez

SOKSZOR -leírták már mostanában, mennyi tüske van az emberek szívében. Arról is van tapasztalatunk, hogy míg ezeket a tüskéket ki nem huzzuk. hiába beszélünk az előttünk álló feladatokról. Nem messze ettől a problémától a funkcionárius kérdés is felszínre került Mégpedig túlnyomó részben olyan hangsúllyal, hogy ..most aztán nektek is megmondjuk a magunkét.’*

Ki lehet térni a funkcionárius kérdés elől. el lehet mismásolni? Nem. És örülünk a szabad légkörnek, melyben meg lehet mondani a véleményüket a funkcionáriusok bizonyos rétegéről.

Ismerjük mindannyian ezt a típust: az elvtárs velünk együtt kezdte a mozgalmi munkát, talán egyidős velünk. De jobb felépésű, „rámenősebb“ volt, mint mi, lehet, hogy okosabb is — ez ellen senkinek nem lehet kifogása. Elvtársak, barátok voltunk, nem tartottuk pártszerűtlennek a viccelődést sem. Egyszer felsőbb pártiskolára került elvtársunk, barátunk. Eltelt egy-két. év, míg ismét találkoztunk. A régi közvetlenséggel, vidáman nyújtottuk neki kezünket, készen arra, hogy pajtáskodva megrázzuk, de... alaposan lehűltünk másodpercek alatt. Az elvtárs faarccal, fegyelmezetten zárt ajakkal, alig titkolt megvetéssel nézett ránk, majd megszólalt. „Jónapot elvtárs. Hogy megy a munka, elvtárs. Látom, maguknál még hajlamosak a bratyizásra.’*

Az ember először megrendült, aztán zavartan húzta vissza kezét, majd mégnagyobb zavarban fogott kezet, amikor az elvtárs hajlandó volt odanyújtani az övét. Aztán gondolkozni kezdtünk: hat már az is pártszerűtlen, bratyizós, ha az ■ember tegeződik a munkatársával? De ha így tanulták, akkor hadd csinálja. Gondolatban nem fogadtuk el, de alkalmazkodtunk. Magában megmosolyogta az ember, hogy az elvtárs a pártiskola elvégzése után a fejét és orrát is összehasonlíthatatlanul magasabban hordta, mint egy-két évvel azelőtt. De felszínes pártszerűségből hagytuk, hadd hordja, ki tudja, milyen magas szellemi régiókban érzi magát. Ezzel nem lett nagyobb előttünk az elvtárs tekintélye, pedig nyilván azt akarta vele elérni. Arra jó volt ez a magatatás, hogy hideget áraszszon maga körül s hogy eltaszítsa képmutatóvá tegye környezetét is. Meg aztán a faarc arra is jó volt, hogy jól eltakarja, ha az evtárs valamihez nem értett, mégis a hozzáértés látszatát próbálta kelteni.

Hasonló tőről fakadt az a funkcionárius, aki csak piros füllel és nyakkal, nem egyszer rikoltozó hangon tudott bírálni s minden második mondata az volt, hogy „az elvátrsak szabotálják pártunk és kormányunk politikáját.“ Emellett mindig kéznél volt nála a pártfegyelmi. Ezzel a funkcionárius típussal nem lehetett józanul, a tények erejével vitázni, mert csak azt tudta, amit bemagolt a szempont brossurából s ha az élet éppen nem stimmelt a szempontokra. az az élet baja volt.

Mondom, az említett típusok miatt legyen is funkcionárius kérdés. Legyen, mert az ilyenfajta elvtársak rendkívül hajlamosak annak az elhívésére, hogy például a búzát le sem vágták volna a parasztok, ha ők nincsenek, meg hogy az esztergályos sem törekedne nagyobb keresetre, ha ők nem volnának. Ezeknek az elvtársaknak okoz áthidalhatatlan nehézséget a nagy feladat: „Hogyan felejtsem el, amit bemagoltam.’*

DE ... S anélkül, hogy kommentárt fűznék, hadd beszéljek itt, hirtelenében két funkcionáriusról. Tóth elvtárssal, a karcagi városi tanács titkárával a helyi könyvesboltban találkoztam. Délután elején átszaladt F. Kovács Sándorhoz, hogy egy kis megbízatást adjon neki választókerületében. Majd a könyvekre, végül a lakásproblémára került a szó. „Idáig mással nem tudtam foglalkozni ma sem. Lakás, csak lakás, meg lakás — mondta csendesen. így megy mindennap. De mit tudok tenni? Itt van egy parányi, penészes kis lyuk. öten könyörögtek, hogy de nekik adjam, nekik adjam. Délben jelentkezett a hatodik.

De feltétlenül neki utaljuk ki, mert rettenetes helyzetben vannak. ígérjem meg. Hogy Ígérhetném meg biztosra bármelyiküknek a hat közül. A szívem majd megszakad, mert ismerem őket, tudom, hogy mindegyiknek joga volna rá.;; És ez csak egy lakás..;

Aztán megkérdeztem: hát a helyi intézmények vállalatok nem próbálnak összébbhuzódni? Dehogynem. A népfrontbizottság és a vöröskereszt, meg a községgazdálkodási vállalat is a tanácsházán kap helyet. Viszont nehezen várják már a Honvédelmi Minisztérium intézkedését annak a néhány épületnek az átadásáról, amely szintén enyhítene a nagy lakáshiányon. Jólesett hallani ettől a barátságos, melegszívű elvtárstól az aggódó bírálatot az úi lakásrendelet egyik lényeges pontjával szemben. Nem lehet igénybevenni például helyisége, egy kétszobás lakásból, ha mondjuk abban két öreg cseléd lakik egy hozzátartozóval. Viszont azt megtehetik, hogy egy szobát kiadhatnak annak, akinek akarják. De ebben az esetben — ugyancsak a rendele» értelmében — ha mondjuk 300 forint volt a ház évi adója, mivel bérlő van, 6—700 forintra emelkedik az adó. Amellett a lakbér 80 százalékát be kell fizetni. Ez a rendelkezés nem serkent lakáskiadásra, nem hatja meg senkinek a szívét és jóllehet az állam több adóbevételhez jut vele, sokkal több kárt vall az ebből származó hangulat miatt.

(A lakásrendeletnek ezt a vonatkozását nem ismerjük. Kérjük a megyei pénzügyi szerv véleményét. A szerk.)

Köteles a tanács beszedni a tűzbiztosítási dijakat. De mit tegyen az apparátus dolgozója, mikor ■ a karcagi határban legalább ezer olyan tanyaépület van, amelynek tulajdonjoga nincs tisztázva. A tsz. azt mondja, fizessen, aki benne lakik. Ez meg azzal érvel, hogy sose volt az övé a ház. így aztán maradnak a kötelezettségek, senki nem törődik vele, hogy omlik a tapasz, javítani kellene a tetőt.

Néhány munkaterület csak egyetlen funkcionárius feladatköréből. Mennyi bajjal kell birkózni a rég: hibák miatt, mialatt építeni kell az újat. Milyen jólesik foglakozni az idén épülni kezdő üzletházzal, —amely a helyiek sikeres harca folytán nem egy, hanem kétemeletes lesz. Ez is eredmény már: felsőbb szervek engedtek a helyiek akaratának. ... Ez is példa rá, hogy már nem esik jól a jó falat, ha szájbarágják.

M Á IY U S elvtárs tanácselnökhelyettes most gyógyult fel betegségéből. Első ízben látogatott be a hivatalába, mikor találkoztunk.

Kifakadással kezdte. — Nehezen megy az őszi munka. Száraz a föld, szétpattanak a tárcsák, a boronák összecsukódnak, mint a harmonika a rettentő kemény talajban, a vetőgépek maglevezetc csövei eltörnek. De mit csináljon az ember? Mindezeket elmondja itt is, ott is. Intézkedni azonban senki sem akar. Hiába hajtogatjuk, kiabáljuk évek óta, hogy erre a vidékre nem megfelelőek ezek a géptípusok.

Ezerszer mondtuk, ide nehéz boronák kellenek. Nem kapunk. Javasoltuk, hogy gyártsák a vetőgépeket gumitömlős maglevezetővel, hogy ne törjön el a kemény rögökkel való ütközéstől. Vagy miért nem gyártják a régi kanalas rendszerűt, ami kifogástalanul kiállta 30—50 évig a próbát. Miért nem csinálnak szöges hengereket, mint régen? — Nem tudjuk megérteni, hogy a törökszentmiklósi gépgyár miért nem veszi figyelembe ennek a tájnak a talajviszonyait a gépek tervezésé nél, miért nem hallgatták meg eddig a véleményünket?

Most sekélyen kellene szántani, de hogy csináljuk ezt 8 mázsás ekével. Kiváló mintapéldány gépek vannak a kísérleti gazdaságban, de miért mintapéldányok ezek mée mindig, miért nem gyártják őket.

Valahol éréivesen nyújtanak ebbe a problémába, mert rendkívül lassan megy az őszi munka a gyenge gépek miatt. 8—10 sorral kell egv-egv holdat megjárni, míg elfogadható lesz. Rengeteg üzemanyag.

(Folytatás a 2. oldalon)

Csak protekcióval?

(Cikk a 3. oldalon)

10.000 élő vadnyola! exportálnak

Szolnok megyéből

Szolnok megye területéről már évek óta nagy mennyiségű, vadnyidat exportéinak nyugatra, főleg Svájcba és Franciaországba. Tavaly például 8000 élő vadnyidat küldtek piacra. Az idén 10.000-re növekszik ez a szám. 1200 méter hosszú cérnahálóval fogják Össze a nyulakat. Gazdag zsákmányt biztosít a megye vadászai számára Tiszaföldvár. Kisújszállás és Jászladány környéke. Az utóbbi években igen szépen fejlődött Mezőtúr termelőszövetkezeti város vadnyúl állománya is.

A külföldre szárított élő vadakért valutával fizetnek és a vadásztársaságok tagjai is szép jövedelemhez jutnak.

*

Három kis család házhoz...

A Kunmadarasi Téglagyár dolgozói az elmúlt hónapban ismét derekasan teljesítették kötelességüket. Szeptember havi tervükkel két nappal a hónap vége előtt elkészültek. Az utolsó napokban (28—29-én) három kis családi ház elkészítéséhez elegendő téglamenynyiséget készítették tervükön felül. Érdemüket fokozza, hogy az egész hónapban sélejtmemtesen dolgoztak,

Tanícs'agi fogadónap

— Varga Mária, a szolnoki városi tanács végrehajtó bizottságának tagja október 13-án délelőtt 10—12 óra között Szolnokon a Verseghy Gimnáziumban fogadónapot tart.

*

í957-5en: M3GY R -PXRI YÍSÍR, 1359 aen: B D PÉií AcMct.

közi mu

A magyar szakemberek mind sürgetőbben követelik, hogy mi is mielőbb rendezzük meg újból a magyar ipari vásárt. A Minisztertanács figyelembe véve az czirányú kívánságokat, ki is mondta az ipari vásár rendezésének szükségességét s 12 tagú vásárbizottságot nevezett ki. Az elvi határozat szerint 1957-ben és 1958-ban Magyar Ipari Vásárt keli rendezni és 1959-ben, tízévi szünet után újból feléled a nagymúltú Budapesti Nemzetközi Vásár.

Mind a magyar, mind a külföldi gazdasági körökben nagy meglepetést keltett az az értesülés, hogy 1959-ben Budapesten Nemzetközi Vásár lesz. Valahány külföldi nemzetközi kiállításon és vásáron vesz részt a magyar ipar, az érdekelt külföldi államok, mindig reklamálták a Budapesti Nemzetközi Vásárt, amely a viszonosság alapján alkalmat nyújthat a külföldi ipar bemutatkozására. Most már a jövőben erre rendszeresen alkalom nyílik a határozat érteimében.

yftitieU Ui a

Naffy, rózsásán plakátok, fekete betűkkel hirdették Jászberény utcáin, hogy 1956 október 7-én ismét megrendezik a hagyományos szüreti ünnepséget. — Lesz felvonulás félnégykor, műsor félhatkor, vacsora este hétkor, tánc reggel ötig. Közben lacikonyha, bor, must áll a résztvevők rendelkezésére, korlátlan mennyiségben, ki mennyit bír.

Volt is minden. Felvonulás félötkor. Autó, szekér megrakva szőlővel, szőlőpréssel, lányokkal és fiúkkal. Egytől egyig jókedvnek voltak, vidám ínekük betöltötte a város utcáit. A kocsik, autók között gyalogosan, rendezett sorokban népviseletbe öltözött csinos menyecskék vonultak. Arcukat pirospozsgásra csípte a hideg szél. A nagyszámú nézősereg végig kísérte útján a szüreti felvonulást. jelezték, hogy este ők fs ott le-zveíc a szüreti bálon.

Hát nt* is vo'tnlt. De mennyien! Fiatalok öregeik szédítő ’okosává kavargótt az udvaron, a bálteremben. Műsor után megnyitó csárdás, majd tánc-ene.

Az udvaron két nagy főzőüstben főtt a birkapaprikás, illata étvágygerjesztőén terjengett mindenütt. Hogy azonban még jobb étvágygyal fogyasszák a vendégek, a huncut szakácsok hét óra helyett kilenc órára készítették el. A finom paprikásra jól esett az idei bor. Fogyott is nagy mennyiségben, de a must sem volt mostohagyermek. Nem beszélve a valódi „kisüstiről", amely nagyban hozzájárult a hangulat emelkedéséhez.

De nézzünk csak ismét be a bálterembe. Kipirult arcú lányok, fiúk táncolnak meghitten, a mamák vizslatekintetének kereszttüzében. A meghittség nem mindenkire vonatkozik. Legalábbis van átmeneti állapot. Íme, egy fiatal pár.

— Vagy táncolsz rendesen, vagy itthagylak — így a kislány.

— Ne vacakolj már, hiszen olyan, jó kedvem van. No, gyere — így a fiú.

Kedvesen, könyörgően nézi a kislányt, aki nem tud ellentállni. S a következő pillanatban még duzzogva, de szerelmesen simul a fiú karjaiba és eltűnnek

a tangó lágy ritmusára lépkedve a többiek

között.

A táncterem egyik sarkában van a „börtön”. De nincs lakója.

Vajon miért? Megkérdezem az egyik karszalagos rendőrt.

— Hát kérem — válaszolja — olyan sokan vannak, hogy nem lehet senkit sem megtalálni. — Reménytelenül legyint. Hirtelen furcsán néz rám.

— Az elvtárs szolnoki?

— Igen.

— Hm. — mondja 5 és kutatva néz körül. Én sürgősen kereket oldottam. Utólag tudtam meg, hogy valaki beajánlott a rácsok mögé. „Zalánfutásom” megmentett.

11 óra. A hangulat tetőpontja felé közeledik, de mi már hazafelé készülődünk .Búcsúzunk, majd elindulunk, magunk mögött hagyva a jókedvű társaságot. Autónk fénye parancsölóan kér helyet az éjszaka sötétjében. J6 volt ez a szüreti mulatság. Jövőre is eljövünk és biztosak vágyunk abban, hogy még sz’bb, látványosabb, jobb lesz.

HÍM ÉR ZOLTÁN

íz E yesvl! államok vá!?s?ol! a komi kormány úrikéra

Bonn (MTI). Az Egyesült Államok kedden elsőnek válaszolt a Szövetségi Kormánynak Németország egyesítésével foglalkozó, mind a négy nagyhatalomhoz eljuttatott jegyzékére. A választ dr. Krekeler

washingtoni nyugatnémet nagykövetnek adták át.

Bonnban egy kormányszóvivő kedden este csak a jegyzék átvételének tényét erősítette mag, a tartalomról részleteket nem közölt.

Kedden összeült a tizpnn\o>ch >tatmi bizottság New Yorkban

New York (MTI). A londoni értekezleten felállított tizennyolchatalmi bizottság kedden délután összeült az ENSZ székhelyén. A félórás ülés után kiadott közlemény szerint ez volt a bizottság első ülése, amelyet a tagok a továbbiakban is összehívnak majd a biztonsági tanács tárgyalásai miatt, hogy „tájékoztatásaikat kicseréljék és fenntartsák álláspontjaik összhangját*’. Az ülésen Selwyn Lloyd brit külügyminiszter elnökölt, mint a londoni értekezlet elnöke.

Jőú f/f/ keoMtluumk iq^ételeinket ...

Levél ecgy város gondjairól

A Néplapban olvastam, hogy Jászberény 50 lakást kap. Elgondolkoztam azon, hogy Jászberény a felszabadulás óta már eddig is több, mint 50 új lakást kapott és habár ez nem oldja meg az ottani lakáskérdéseket, mindenesetre enyhíti. Tudom jól, hogy Jászberény erősen iparosodik, tehát szükséges ezzel kapcsolatban a lakások számárak növelése.

Törökszentmikiós a felszabadulás után község volt. Majd 1952-ben lett város. Ezt a fejlődés tette lehetővé. A Mezőgazdasági Gépgyárban több, mint ötszázan dolgoznak, az üzem állandóan bővül de fejlődik a baromfifeldolgozó, valamint a malom is. A felszabadulás óta városunk kapott egy gimnáziumot, működik egy mezőgazdasági technikum és most épi'.ünk egy 8 tantermes iskolát. Mindez a népi demokrácia eredményei közé tartozik. a város fejlődését segíti elő. azonban a város dolgozóinak egészségvédelme, a lakáshiány miatt eléggé rossz. Törökszemtmiklóson a felszabadulás óta csupán házfelújítások és lakásleválasztások történtek, Ennek nyomán igen súlyos

a lakásprobléma. Itt vannak pedagógusaink, 50 százalékának nincs megfelelő lakása. A Központi Vezetőség határozata kimondja, hogy az értelmiségiekkel többet foglalkozzunk, azonban a gimnázium és a 8 tantermes iskola megépítésével a minisztérium a pedagógusok számára lakásról nem gondoskodott. A munkások helyzete hasonló a pedagógusokéhoz. — Van olyan lakás, amely egyszoba-konyhából áll és nyolcán laknak benne, vagy egyszoba-konyhás lakásban három család szorong.

A következő időkben a városi tanácsoknak többet kell foglalkozniok ezzel a problémával s az igazgató elvtársaknak is. Az igazgatók nemcsak a főkönyvelővel, vagy a mérnökökkel törődjenek,' hogy azok számára legyen megfelelő iakás, hanem gondoskodjanak az üzemi dolgozókról is, az egyszerű munkásokról. Harcoljanak értük a minisztériumoknál, hogy a törökszentmiklósi üzemek is éppen úgy ■építhessenek lakóházakat, mint a jászberényiek. A dolgozókról váló gondoskodás nemcsak tanácsi feladat, hanem feladata a vállalatok

vezetőinek, az igazgató elvtársaknak is. . ■

1954-ben jártunk a. VKG- és az Okataásügyi Minisztériumban. lakkor Ígérték meg a 8 tantermes iskola építését, amelyet meg is kaptunk. De ugyanakkor megígérték 24 lakás építését is. A helykijelölés is megtörtént de az építkezésből nem lett semmi. 1956. február régén levélben kértük a VKG Minisztériumot: jelölje meg, mikor kezdenek hozzá a 24 lakás építéséhez. A válasz: 1957-ben fogják felépíteni. Most kaptuk meg a Megyei Tanács tervosztályától városunk tervjavaslatát, tervszámait, ebben szerepel a 8 tantermes iskola, a gépállomási beruházás, azonban nem szerepel benne a 24 lakásos bérház költsége.

Kérem az illetékes szerveket, segítsék hozzá a városi tanácsot, hogy ígéretét valóra váltsa, azokat az ígéreteket, amelyeket felsőbb szervektől kaptunk és nem is ke veset.

Székely György

a Törökszentmiklósi Városi Tanács vb. elnöke