Szolnok Megyei Néplap, 1956. október (8. évfolyam, 230-251. szám), A Nép Lapja

1956-10-11 / 238. szám

2

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1956. október 11.

FARTÉLET +

A pedagógusok ideológiai oktatásáról

A szocializmus építése közben egyre nagyobb feladat vár az értelmiségiekre, különösen a pedagógusokra. Munkájukat pártunk és kormányunk is egyre jobban megbecsüli, értékeli. Bár súlyos hibákat követtünk el velük szemben, azokat most igyekszünk kijavítani. A pedagógusok ezért bíznak bennünk.

Nagyrabecsüljük a pedagógusokat. hiszen rájuk bízzuk a legdrágábbat, gyermekeinket, az olyan korban lévő embereket, amelyben legkönnyebben befolyásolhatók. Rájuk bízzuk az ifjú nemzedék felnevelését, jövőnk reménységét. Nyilvánvaló, a jó pegagógusnak magaisképzettségű, kristálytiszta jellemű embernek kell lennie.

Azt akarjuk, hogy gyermekeinket az iskolában is kommunista szellemben neveljék. Mik ezek a legfontosabb elvek? Legegyszerűbben kifejezve a magas képzettség, becsületesség, szocialista hazaszeretet, barátság, elvtársi hűség, humanizmus, a szocialista munka szeretete és még egy egész sora a kiváló emberi tulajdonságoknak. E tulajdonságok. kialakítása a kommunista nevelés legfontosabb feladata. E tulajdonságokat nem lehet beoltani a gyermekbe szép szólamokkal és puszta jelszavakkal;

E feladat megoldásának előfeltétele, hogy nevelőink ne csak szakmailag legyenek magas képzettségűek, hanem a marxizmus— leninizmus tanításait is ismerjék. Hogy állnak nevelőink ennek a tudománynak ismeretével? Kétségtelen, hogy városunkban, Jászberényben 11 év óta sok-sok nevelő ismerkedett meg a marxizmus alapvető kérdéseivel. Igen sokan közülük, — különösen, akik rendszeresen resztvettek a pártöktatásban, majd a pedagógusok számára szervezett ideológiai továbbképzésben, ma már komoly marxista— leninista ismerettel rendelkeznek.

Többek között Szűcs Béla, Kluka István, Császtvai István és Tóth Béla. Igen sokan vannak olyan pedagógusok, akiit a kerületi pártszervezetekben, vagy a DISZ-ben szintén kiváló munkát végeztek, mint Váczi Géza, Telek Gyula, Bábosik Ottó, Fábián Lajos, Kopácsi Béla.

Vannak nevelők, akik közelebbről megismerték a párt politikáját, célkitűzéseit és az elmúlt évben tagjelöltek lettek. Ilyenek: Dudás István, Kiss József, Balogh János. Kispál Sándor.

Közös beszélgetéseink során igen őszintén elmondották azt: „Nagyon helyes, hogy a Központi Vezetőség a XX. kongresszus után az ideológiai oktatás területén felszámolja a dogmatlzmust és betűrágást, s helyében az eleven elvi vitákat, valamint a konkrét tények értékelését honosítjuk meg." Elmondották, hogy az elmúlt években elvont volt az oktatás, s ezért nem adhatott sokirányú segítséget munkájukhoz. Oktatásunk nem adott választ sok-sok olyan gazdaságiéi politikai kérdésre, amely a nevelők között napról-napra felmerült. Ebben az oktatási évben már nagy lehetőség van arra, hogy a pártoktatáson mindenki képessége, érdeklődési köre, valamint szaktárgyához legjobban megfelelő és azt segítő oktatási formában ve-Szolnok megyei országgyűlési képviselők 12 csoportja szombaton délelőtt tartja megbeszélését az október 22-én kezdődő országgyűlésre való felkészülésről. A fogadónapokon és a képviselői beszámolókon felmerült kérések és panaszok alapján itt vitatják meg, hogy a megye képviselői milyen ügyekben interpelláljanak a pargyen részt. Ezt a nevelők igen nagy örömmel fogadják. Ezt mutatja az a tény, hogy városunkban a nevelőknek több, mint 60 százaléka vesz részt ideológiai továbbképzésben.

Ügy gondoljuk, hogy a XX. kongresszus után a Központi Vezetőség júliusi határozata, valamint a Központi Vezetőség értelmiségi politikánk néhány kérdéséről hozott határozata nagyban hozzájárul a régi hibák kijavításához és szorosabbra fűzi a párt és a nevelők kapcsolatát is. A Központi Vezetőség értelmiségi politikánkról szóló határozata új szellemet leiem tett a nevelők között és a kölcsönös bizalom légkörében tárgyaltuk tantestületenként e határozat tartalmát, jelentőségét.

A mi nevelőinknek ma és holnap, mindig lépést keli tartaniok a nép leginkább előrehaladottabb részével, fejleszteni kell tudásukat szakmailag és politikailag egyaránt. így bármennyit is adnak át belőle tanítványaiknak, ha tanulnak, ha magukévá te.s/.ik a nép legjobb törekvéseit, mindig lesz bőven adnivalójuk.

Kívánunk nevelőinknek ebben az oktatási évben sok sikert.

KAPUS FERENCNÉ ágit. nrop. oszt. vezető, Jászberény;

lamentben. Éppen ezért a csoport értekezletére meghívták a megye legjobb kulturális, egészségügyi, mezőgazdasági, ipari szakértőit is, hogy a vitás kérdésekben kikérhessék véleményüket. A csoportülésen a képviselők beszámolnak az elmúlt negyedévben végzett munkájukról és meghatározzák az elkövetkező feladatókat.

Szakértők részvételével tartja megbeszélését a Szolnok megyei képviselőcsoport

EGY HÖNAP A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁGBAN

III. A FEKETE IENGEREN

(Folytatás.)

Dél feló a felhők feloszlottak, a lassan kellemetlenné váló hajóhimbálódzás megszűnt. A tenger újtól felvette azúrkék színét. Észak felől füstcsíkok jelentek meg a horizonton, lassan előbukkantak a hajókémények, a hajátestek. A szárazföld is megjelent baloldalon; Dobrudzsa keleti partjai. Sok hajó várakozott a Sulina-csatoma bejáratánál, hogy feljuthasson a Duna vizére. Egyébként körülöttünk a víz szennyes, szürkés-vörös színt vett fel, a hullámzás teljesen megszűnt. Az öreg Danubius víztömegei itt keverednek a tenger hullámai vaj, Hajónk nagy félkört írt le, aztán megállt. Vártunk sorunkra. A part felől sebes járatú motoros közeledett. A dunai révkalauz! Ő fogja hajónkat Galati-ág felvezetni a Dunán.

Szerencsére János bácsi megjelent. Elmondotta, hogy a három Dunaág közül csak a Sulina hajózható, de mivel ez is állandóan iszaposodik, jó mélyen a tengerbe nyúló csatornát kellett építeni, erős beton gátakkal, hogy legalább az iszap oldalról való beözönlését meggátolják. így is alig tudják a 6 méteres mélységet biztosítani, amely egy közepes tonnatartalmú dunai hajónak szükséges, hogy terheléssel közlekedjen.

— Ott van a Plechanov tehergőzős — mutat János bácsi egy jókora hajóra, itt a nyűt tengeren kell átrakodjan, pedig milyen nehéz munka ez!

Most vettem és*ce, hogy új ismerősöm frissen borotválkozva, tiszta matrózingben, majdnem vadonatúj sapkában feszít mellettem.

— Csak így tudtam felöltözni — szabadkozik, — A hajón alig érünk rá ünnepelni!

János bácsi elfogyaszt a hajófarban lévő büfében 100 gramm vodkát, aztán megmvitál:

— Ha kedve van, nagyon szívesen leviszem a hajófenékre. Nézze meg a gépeket! Aztán indul előttem. Az alsó fedélzetről nyílik a gépház ajtaja. Forró fuvallat csap meg a lefelé indulásnál. Lent a gépek között — a legmodernebb szellőző berendezések dacára — a hőmérséklet 40 fok Celsius körül mozog. Két kisebb ház nagyságú pakurával fűtött kazán előtt félig meztelenül dolgoznak a fűtők. Feladatuk a pakurát adagoló csövek tisztogatása, karbantartása. A főgépész jókora tábla élé vezet, rajta tányér nagyságú órák, rezgő, billegő mutatókkal; A gépházban

egyébként rend, tisztaság mindenütt;

— A középső mutatók a „komanda”-t, vagyis a parancsot közvetítik a gépek mozgását illetően, például állj, előre, hátra, lassan előre — mondja a főgépész. — Ez a mutató a propellert hajtó tengely forgási sebességét mutatja, amaz a gőz nyomásét, de azt is tudom innen lentről, milyen a meleg és hideg víz szolgáltatása fönt a kabinokban, vagy milyen a szellőzés. A műszerek másik csoportja jelzi az édes víz, a tenger víz, az üzemanyag mennyiségeit, melyek hatalmas tartályokban a hajófenéken találhatók.

3ános bácsi a hajó femekén is végig visz. Meghajolva, szinte kúszva, szűk vaspadlón haladunk hátrafelé, A zaj oly nagy, hogy kiabálunk egymásnak. Két oldalt sebesen, zakatolva forognak az emberderék vastagságú hajtórudak, elérjük a hátsó hajófalat. Tisztán hallatszik, amint a propellerek csapkodják, szelik a vizet. A hajó legmélyebb pontján vagyunk, kb, 5—6 méter víz van fölöttünk. Nehezem visszakapaszkodunk a füst, olaj, pakuragőzben fürdő gépterembe. Gyorsan elbúcsúzok a főgópésztől, a két fiatal fűtőtől. Ahogy felérek az ajtóba, visszanézek: a lentiek izzadt, olajos arccal szélesen mosolyognak, integetnek. Kiáltanak is valamit, de a fülsiketítő zajban nem értek semmit. — La revedere! Munca buna! A viszontlátásra! Jó munkát! — intek én is nekik. Nagyot szippantok a frisse tengeri levegőből és hálás szívvel gondolok a hajó gépészeire, mert jórészt nekik is köszönhetjük ezt a szép utat.

János bácsi unszolására jelentkeztünk a parancsnoki hídon Stanescu kapitánynál. Fülkéje minden oldala üvegből van, asztalán kiterített térkép, különböző távcsöves műszerek. Ö maga a kormánykeréknél áll, még beszéd közben Be veszi le tekintetét a tengerről. A kapitány felel mindenért a hajón: a biztonságos közlekedésért, a beosztott embereiért, az utasokért.

— Hány éves, kapitány elvtárs?

— 29.

Mióta jár a tengeren?

— Akármennyire csodálkozik, 4 éve, Addig Bukarestben tanultam.

— Család?

— Bukarestben élünk, két éves kislányom van. És amint ez ilyenkor szokás, mutatja a családja képeit;

— Haza mikor jut él?

— 10 naponként. Repülővel megyek, jövök.

— Külföldön járt-e már?

— Egyiptomban, Görögországban, Konstantinápolyban

— Mennyire van ide az utóbbi?

— 160 tengeri mérfö’d.

— Tehát közelebb van Constantához, mint Galati, ahová mi most igyekszünk?!

— Ügy van!

— Hány tonnás a hajónk?

— 1300.

— Hol építettéli?

— Angliában!

— A féleségem a hajnali viharban nagyon félt, valami bajunk lesz.

A kapitány egészséges napégette arca széles mosolyra derült. — Ez a hajó többször megkerülte a földet és soha semmi baj nem történt!

— Mégis, ha valami közbejönne?

— Itt van mellettünk a rádiószoba, pillanatok alatt a parttal összeköttetést kapunk.

— És ha a rádió elromlik?

— A legjobban felszerelt mentőcsónakjainkra mindig számíthatunk.

— Milyen mélység van alattunk, 'ha már itt tartunk?

— 109—150 méter.

Este 10 órakor érkeztünk Galatiba. A kapitányt egész nap, hol itt, hol ott láttuk a hajón felbukkanni, fáradhatatlanul, éberen.

Fehér kabátos ember járta körül a fedélzeteket, Nagy réz-gongot ütögetett, Elkészült az ebéd. A ragyogóan tiszta étterem a hajó elején van, a rádió hangosan szól, az asztalok elegánsan megterítve, akár Pesten, mondjuk az Astoriában. Csak az a szokatlan, hogy a padló kicsit hátrafelé lejt, így minden kicsit ferdén áll, pohár, üvegek, a szék, melyen ülünk. Hamar megszoktuk. Kitűnő ebédet kaptunk. Vinete saláta, csorba, kétfajta húsétel, tészta, bukaresti sör, feketekávé. A vacsora szintén bőséges volt.

Galatiig csak Tulcsánál kötöttünk ki. Amikor búcsúzkodásra került a sor, őszinte barátsággá1 ráztunk kezet a kapitánnyal, a matrózokkal és persze János bácsival, akivel megigértettük, hogy amikor Szegedre utazik feleségével, Szolnokon meglátogat bennünket. Legyen szerencsénk minél hamarabb!

Dr. SZEBENI JÓZSEF, Szólnék;

(Folytatás az l-só oldalról.) nagy időkiesés és óriási költség a szövetkezeteknek már a talajelőkészítésnél. Nagyon megemeli a termények önköltségét. De segítsenek az illetékes szervek, mert ezt csak elmondjuk és elmondjUK.

Mindezeket egyszuszra öntötte ki Mátyus elvtárs, majd cnyhültebben tért másik területre.

Szavaltunk a vetésforgóról. De ki tudna vetésforgót kialakítani olyan arány mellett, amihez még a múlt évben is kötöttek bennünket. 70—80 százalékos volt a rizzsel együtt a kalászos terület. Hogy lehet így állattenyésztést fejleszteni, takarmányt termelni, belterjesebben gazdálkodni. Miért nem engedik meg, hogy például a kenyérgabonát kisebb területen- termeljük meg ugyanolyan mennyiségben?

Szenvedélyesen ömlött a sok helyi tapasztalat alapján kialakult vélemény az elvtársiból.;. Mostmár a gatónaterületet 38 százalékra csökkentették, kiharcoltuk. Az így nyert részeken kukoricát, takarmányt termelünk, javul a talajerő, gyarapodik a jószág, több lesz a trágya, nagyobb lesz a termésátlag.;; Már 5 százaléknyi területnyereség is sokat jelent-Végre kitörünk a bűvös körből!

Építkezzünk, mert fejlett állattenyésztéshez modem férőhelyek kellenek. Addig hiába beszélünk ellenőrzésről, minőségről, míg tízesével szétszórva a tanyákra tenyésztjük a szarvasmarhát. De ha elkezdtünk istállót építeni, tegyék lehetővé a befejezést’ is. Az Április 4-nél, a Leninnél betongerenda kellene, hogy elkészüljön az 50 férőhely® istálló, a Ságvárinak 2000 kéve nádra volna szüksége, a Szabadság tsz-nél meg se tudták kezdeni az építést. Elterveztük, de a szó és a tett megint nem egyezik.

PANASZOK ezek? Nem. Jogos bírálatok, meggondoltabb munkára kósztetők. Vajon beszélt volna régebben Mátyus elvtárs ilyen hévvel, mondjuk: a területarányokról? Néhány példával válaszoljunk.

— Elvtárs. Valamelyik évben tavasz végén egy VB ülésen megkérdezte Dávid e’vtárs, M tudná megmondani, milyen kenyérgabonaátlag várható? Megmondom én: fi-Tjrö és fél mázsás. „Az elvtárs rémhírterjesztő” — volt a válasz, nean is olyan tréfásan. Kisújszálláson is megkérdezte Dávid elvtárs, ott is körülbelől annyit gondoltak. Mezőtúron Helyes elvtárs véleményét tudakolta, hasonló volt a válasz. „Maga nem jó szakember, ha csak annyira becsüli” — kételkedett Dávid elvtárs. — Tessék, itt a bizonyítványom, vegyék el, ha nem lesz igazam — felélte az agronómus.;. És Karcagon 5 mázsa valamennyi kiló lett az átlag.; s

Másik példa. Majdnem kifutottunk az őszből, de még sok híja volt a gabonavetésnek. Mégis erőltetni kellett a keresztsoros vetést. Mondtam, ne ragaszkodjunk hozzá, mert jó, ha egysorosán el tudunk vetni, olyan rövid az idő. „Látja, megint megalkuvó— kaptam a választ, mikor a reális helyzetet feltártam. Mégis keresztsorosán kellett folytatni. A szövetkezeti tagok káromkodtak, mikor kimentem a brigádokhoz: „Az istenedet, itt nőttél fel köztünk, tudod, mit lehet, mit nem. Olyat akarsz velünk csináltatni, amit te sem hiszel?” ;.. A funkcionáriusnak mégis „helyt kellett állni", el kellett volna hitetni, ami nem hihető.

Az első években ezerféle növényt nyomtak a tervben a tsz-ekre. Gyapotot, dohányt, ricinust, cirkot, stb. Nagy területeket mindegyikből. Minden józan paraszt vallotta, hogy képtelenség a meglévő munkaerővel és gépesítéssel mindennel elbírni. Hiába mondtuk, „tervellenesek” lettünk. Persze, csak kapkodás lett az egész gazdálkodásból és még januárban is volt töretlen tengeri. Ezért kaptam pártfegyelmit.

Aztán meg azért, mert nem engedtem volna fagyos főidre a traktorokat. Végül csali meg kellett tenni. Óriási fagyos rögöket szántott a gép, ha bírt, a föld tovább fagyott, megmunkálni lehetetlen volt.

ÍME a tüskék a funkcionáriusokban is benne voltak és vannak. Meg is kell ezektől szabadítani őket s ha már megmondhatják, nagy belső lökőerőt ad. Sok funkcionáriussal beszéltem Darvas elvtárs vasárnapi cikkéről. Többen kétszer is elolvasták, éppen úgy megrázta őket, mint bármelyik jóérzésű kommunistát. Csak nőtt a nép szeretete a miniszter elvtárs iránt, aki szívenütően ismerte el, miben hibázott, mikor és mivel kezdődött a felső vezetőknek a dolgozóktól való elszakadása.

A proletárdiktatúra, a párt csöppet sem lett gyengébb, mert a júliusi határozatban nyíltan feltártuk a múlt hibáit Közelebb kerülték a dolgozók a párthoz, közelebb a f u akción ári usokhoz. Milyen lelkesülten sorolta Mátyus elvtárs ennek jeleit. Az elmúlt években már érezni, látni lehetett, hogy szinte bújnak az emberek, mikor a pártbizottság autója féltűnt a dülőutakon: „Na. megint jön már egy autós pallér.” Most pedig; Messziről integetnek, megállítják az autót, szánjanak már ki egy kicsit. Az aratás kezdetén jártak. Az Április 4. Tsz egyik brigádjánál így állították meg az autót: „Jöjjön már, Mátyás elvtáns. Mi a véleménye, vághatja-e már a kombájn a búzát." Az elvtáns körülnézett:

— Itt van majdnem az egész

igazgatóság, a tarigádvezetők, maguk mindannyian. Jó szakemberek. Biztosan jobban meg tudják állapítani, mint én egymagám.

— Jó-jó, de az elvtáns véleményére volnánk kíváncsiak.

— Hát ha így van, nézzük meg..; Ügy látom, hogy még kell másfél nap, míg rá lehet menni. Akkor menjen körül egyszer s meglátják, folytathatják-e.

örvendezve zúgtak fel az emberek.

— Nekünk is ez volt a véleményünk.

Másfél nap múlva tényleg mehetett a kombájn. Mátyus elvtáns

megint ott volt.

— Látják, milyen jól döntöttek együttesen — emlékeztette a brigád tagokat.

— Igen, milyen jó lett volna, ha már előbb így bíznak bennünk az eivtársak — volt a válasz és ebben benne van a további munkánk

lényege.

OLYAN funkcionáriusoknak, akiknek természetes, hogy mások is tudnak okosan gondolkozni, cselekedni, nem nehéz új módon do’gozni. Akiknek a tekintélye viszont csak az autóban és a mesterségesen fenntartott „tekintélyes távolságban” van meg, azoknak alapos gond a „funkcionárius kérdés”; Mátyus élvtárs azzal fejezte be:

— Mennyit tanulhatnának a miniszter eivtársak a tsz megszilárdítás vagy a munkához való viszony problémáiról, ha csak egy fél napra is lejönnének hozzánk; Beszélgetnének munkásokkal, parasztokkal. értelmiségiekkel, funkcionáriusokkal .;; Ezt azért mondom, mert mióta a tanácsnál dolgozom, még nem emlékszem, hogy járt volna nálunk miniszter. Pedig egy termelőszövetkezeti város lakói sok újat tudnának javasolni.

Akikről beszéltem s míg velük beszéltem, még csak eszembe sem jutott a funkcionárius kérdés. Olyan funkcionáriusokra vonatkozik ez, akik most „tanulni” próbálják, hogy kell a tömegek közt élni.

TÖTH ISTVÁN

Angliában továbbra is fegyverben maradnak a tartalékosok

London (Reuter). Az Angol Miniszterelnöki Hiva tal kedden este nyilatkozatot adott ki, amely hangsúlyozza: még mindig tényleges szolgálatban kell tartani azokat a tartalékosokat, akiket a szuezi válság miatt augusztusban behívtak.

A nyilatkozat megállapítja: „az a rendkívüli állapot, amelyet az egyiptomiak lépése teremtett, még nem szűnt meg és a kormány sajnálkozását fejezi ki amiatt, hogy a helyzet nem nyújt biztosítékot egyetlen-egy behívott szabadságolására sem.1’

E nyilatkozatot megelőzően hírek érkeztek arról, hogy nyugtalanság

támadt a máltai, ciprusi és angliai tartalékosok kőiében. (MTI).

Mikoján novetmer másodlkán hivatalos látogatásra Becsbe árkezik

Bécs (MTI). Osztrák lapjelentépck szerint Mikoján, a Szovjetunió Minisztertanácsa első elnökhelyettese november 2-án többnapos hivatalos látogatásra Ausztriába érkezik. Mikojánt ausztriai útjára Bischoff moszkvai osztrák nagykövet is elkíséri.

Mikoján általános politikai és gazdasági megbeszélést tart majd az osztrák kormány vezető képvi- • selőivel;