Szolnok Megyei Néplap, 1956. október (8. évfolyam, 230-251. szám), A Nép Lapja
1956-10-23 / 248. szám
Jobb a keserű igazság, mint a kegyes hazngság Rázzuk le a koloneokat Gyorslista a Második Békekölcsön sorsolásáról (3. o.) A jászherényi őszi vásár tombolájának nyerőszámai (4, o.) Az alföldi szikes talajokon különleges talajművelő eszközökre van szükség. Ezeknek a gyártása most indul meg és két év múlva már lesz elegendő eszköz a kötött talajok műveléséhez. A sorozatgyártást azonban hosszadalmas kísérletek előzik meg, s ezeket újabban Karcagon, a Nagykunsági Mezőgazdasági Intézetben végzik. Képünkön egyirányú tárcsa munka közben. Hatéves a Tisza Bútorgyár Minden 125. család konyhabútorát a gyár készítette Hat év egy ember életében nem tűi nagy idő, még akkor sem, ha ez alatt az idő alatt megannyi siker és öröm, kudarc és keserű emlék tömege halmozódott is fel- És nem lehet nagy idő egy gyár életében, amikor az országban igen sok gyár büszkén írja kapujára fannáílásáinak ötvenedik, századik, vagy még ezeknél is több évfordulóját, A Tisza Bútorgyár csak egy szerény hatost írhatna kapujára, de ez a szám legalább olyan kedves, mint másnak a száz, mert ez az időszak a születés, az első lépések, kudarcok és eredmények ideje, A járókelő, aki elhalad a gyár előtt, csák a külsőségekét látja. Bizonyára sokan — különösen a szomszéd üzemek dolgozói — figyelemmel kísérték, hogyan hálózták be lassan a betonú tak az őszi esőzéskor sártengerré vált udvart, napról-napra magasodott az új téglakémény, -megadva az egykor kis üzemele „komoly“ gyár jellegét, épült a korszerű tanműhely, amelyből a jövő szakmunkásai lépnek Iá, hogy átvegyék a kalapácsot, a gépek mellett a munkahelyet a megérdemelt nyugdíjba vonuló öreg szakitól. Ami történt a 6 év alatt a kerítésen belül, a műhelyekben, arról szeretnék számot adni, mert szükséges ez a számvetés, szükséges a múlt kudarcainak, eredményeinek ismerete, önbizalmat ad a jövőre, megmutatja azokat a buktatókat, amelyeket kerülni kell Az első 3 évről nem sokat lehet mondani. A kiélezett háborús helyzet rányomta bélyegét a gyárra is, — katonai rendelésre dolgozott az üzem. De annál színesebb, kedvesebb az utóbbi 3 év, mert a gyár csalc ebben az időben kezdett igazán élni. A fordulat a gyár életében 1953 őszén állott be. Az új kormányprogram előírta a lakosság igényeinek fokozottab kielégítését, a konyhabútorok gyártását. E click keretében nem lehet írni (nincs hely) a rajzvárás, a prototípus készítésének izzó napjairól. A gyártás tehát megindult, egyelőre igen szerény keretek között, mert mindössze csak 400 garnitúra készült 1953-ban. Ma már e számok ötszörösét is meghaladó garnitúrával gördülnek ki a megrakott kocsik negyedévenként. a 20.000-ik garnitúra szeptember közepén hagyta el a gyárat. Igen, elgondolkoztató szám ez. Az ország lakosságát 10 milliónak számítva, azt jelenti, hogy minden 500-:ik dolgozó vásárolhatott a gyár készítményéből. S ha még további számítást is végzünk (sajnos, statisztikai adatok nem állnak rendelkezésünkre, hogy egy család átlagosan hány fő) és minden családot 4 főnek számítunk, akkor minden 125-ik család konyhájában, Budapesten, Marcaliban, Tiszában és még sok-sok városban és falun vállalatunknál készült konyhabútor van. A számvetés nem lenne teljes, ha megfeledkeznénk az eredmények elérőiről, a legrégibb és a melléjük felsorakozott fiatal dolgozókról. A vállalat legrégibb dolgozói: a 69 éves Hável Ignác lakatos csoportvezető, többszörös újító, ötvös Gábor, Kelemen Antal gépmunkások, a szakma kiváló dolgozója kitüntetés többszörös tulajdonosai, Gigor József és Rivász Béla, akik ma már művezetők és tulajdonosai a kiváló műszaki dolgozó kitüntetésnek. Szabó Sándor anyagtéri munkás, Egedi Bélává hivatalsegéd, dr. Túrái Kiss István anyag- és áruforgalma vezető, akik mellé méltán sorakozik az ifjúság, mint Kovács Mihály, Juhász Józsefné, Makai Rozália gépmuhkások, Görög István, K. Molnár István, Kunfalvi Lászlóvá asztalosok, Remedz Pál anyagtéri munkás és még sokan mások, akik jó munkájukkal segítették hozzá a vállalatot, hogy hatszor tűzhesse kapujára három év alatt az élüzem kitüntetést; A számvetésnek szólni kell a dolgok árny-oldaláról is. Méltán felvetődik a kérdés: hát hiba nincs? De van, sajnos van! Télen a műhelyekben esik az eső, mert padlás nincs, s a lecsapódó pára eső alakban hull vissza a dolgozók nyakába, rozsdásítja a gépeket. Az anyagtéri dolgozóknak nincs megfelelő melegedőjük; Otthonosabbá kell varázsolni a munkásszállót. Korszerűtlen az öltöző, ki' nőttük, mint a gyermek a cipőt. Égető kérdés, a munkaruha, mert a kihordási idő 2 év, s egy év alatt már tönkremegy. A salakos anyagtér eszi a lábbelit, munkásbakancs juttatás kellene. A sok rendelet megköti az igazgató kezét, s a szociális beruházásokra bizony kevés a, pénz, bár már eddig is jócskán költöttünk. Nem szabad minden hibát a beruházások hiányára kenni; A jó szervezés, szerszám és jó anyagellátottság növeli a keresetet, a dolgozók ügyeivel való foglalkozás pedig kifejleszti a bizalmat. És végül, de nem utolsósorban, egyik legfontosabb tennivaló a minőség javítása. A számvetéskor joggal , merül fél a jövő is. Mi, bútorgyáriak lelki szemeinkkel már látjuk az új üzemrészelvet, amelyek kimérése már folyik, halljuk az új gépel: zsongító zúgását, a kalapácsok vidám koppanását, feltűnnék előttünk a bútorokkal megrakott kocsik, amelyek 1957-ben majdnem feleannyi garnitúrát szállítanak ki a gyár kapuján, mint amennyit a 3 év alatt összesen készítettünk. Ne tartsa e cikket senlki dicsekvésnek, az eredmények dübraverésének. Számvetés volt ez, az eredmények és hibák felsorakoztatása és erőgyűjtés a jövő feladatainak megoldására; Azért az Igazságot sem titkolom, kimondom férfiasán rndndannylunk nevében, az eredményeinkre azért egy kissé büszkéi: is vagyunk; Papp Péter Pál főkönyvelő. Véget ért a LEMP Központi Bizottságának Vili. ülése Varsó (PAP), A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Vezetőségének teljes ülése október 21-én este befejezte munkáját. A határozati javaslatok fölötti vitában a következő elvtársak vettek részt: Lapot, Kiosiewicz, Berman, Novak, Daniszewski, Spychalski, Oohab, Mine, Jozwiakwitold, Cyrankiewicz, A: Zawadzki. Az ülés résztvevői elvben elfogadták mindkét határozati javaslatot, a Politikai Bizottság által javasolt szövegezésben, figyelembevéve számos módosítást, amelyeket a javaslat előkészítő bizottságok eszközöltek. A teljes ülés résztvevői megbízták a Politikai Bizottságot és a javaslat előkészítő bizottságokat, hogy a két határozatot egyesítsék a párt időszerű politikai és gazdasági feladatait taglaló egységes határozatban és véglegesen szövegezzélk meg a határozat szövegét.A napirend második pontjaként a pléruum titkos szavazással megválasztotta a Politikai Bizottságot és a titkárságot. A teljes ülés kijelölte azt a bizottságot is, amely megállapítja majd azoknak a személyeknek a pártfelelősségét, akik az elmúlt években a biztonsági szervek tevékenységét ellenőriztél:. Az ülés idején sok határozat érkezett a varsói és más városokbeli vállalatok és intézmények dolgozóitól, (MTI). MEGKÖmYIlI AZ ÉPÍTKEZÉST Az 5. számú Mélyépítő Vállalat martfűi telepén segít: a munkát a fenti képen látható portáldaru. Segítségével gyorsabban és könnyebben tudják mozgatni a betonelemeket, mintha mindezt kézzel kellene.csinálni. Egy autórakományt néhány perc alatt pakolnak le a portáldaru segítségévek Egyirányú tárcsát próbálnak ki a Nagykunsági Mezőgazdasági Kísérleti iniézetben VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJ ETEK! SZÓ LMOK TOL évfolyam, £48. szám, 1998. október S3, kedd. MEGYEI A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA A TTIT október 18-i vitaestjén Juhász Imrémé elvtársnő a Megyei Tanács elnöke is felszólalt. Kicsendülit szavaiból, hogy félti, nagyon félti a szövetkezeti mozgalmat. Mint mondotta: annyi fáradságos munkával sikerült idejutni, hogy azt elmondani szinte lehetetlen. S akik szinte éjjel-nappal dolgoztak azért a nagy ügyért, azok most sokszor úgy érzik: hiábavaló volt munkájuk. Az igazsághoz tartozik, hogy emellett Juhász elvtársnő maga is elismerte, mennyi hiba történt eddig s milyen sok erőszak volt a mezőgazdaság: szocialista átszervezésében^ De vajon mitől kell félteni a szövetkezeti mozgalom további erősödését? Nem az őszinte beszédtől, nem a hibák bátor feltárásától, amelyből kicsendül a jóvátenni akarás, hanem éppen az igazság elködösátésétől. Soli a jóvátenmivalónk, s ha valódi szövetkezeteket akarunk, akkor nem hallgatni, hanem beszélni kell. (Persze, félreértés ne essék. Azt nem állítja senki, hogy valamennyi termelőszövetkezet rossz, sőt itt nálunk Szolnok megyében is igen sok jól működő közös gazdaság van). Az viszont igaz, hogy eddig hoszszú éveken keresztül egyszerűen csak mintáztuk a szovjet kolhozokat. Nem vettük figyelembe a magyar parasztság gondolkodásmódját, kialakult szokásait és még sok más tényezőt. Leninre hivatkoztunk és mégis idegen módszereket erőszakoltunk a magyar parasztok tömegeire, s éppen emiatt sértettük meg következetesen a lenini szövetkezeti elvet. Találóan jegyezte meg az előbb már említett TTIT vitaestjén az egyik felszólaló, hogy szívesen tanulunk a szomszédos népektől, de nincs szükségünk semmiféle szolgai majmolásra. Akár keletről, akár nyugatról legyen szó. KI KELL MONDANI az igazságot, itt Szolnok megyében is, hogy soha többé ne ismétlődjék meg az erőszakos, könnytől, szomorúságtól kísért fejlesztés. Márkus István nemrég közöle a „CsáK-ag“-ban „Somogyi tapasztalatok" című tanulmányát. Ez a bátor, szókimondó írás volt az elindítója annak az országos-méretű vitának, amely országszerte kibontakozott. Képmulatás lenne és alakoskodás éppen itt Szolnok megyében hallgatni és továbbra is ál-igazságokat szajkózni. — Következetesen megsértettük a lenini szövetkezeti elvet — hangzott el sokak szájából a megállapítás a TTIT vitaestjén. Lássuk csak, hogyan? Elsősorban a begyűjtési rendszerrel, valamint az . ú. n. tervszerű fejlesztéssel, amikőris megyei szinten állapították mefe, hogy már pedig ebből és ebből a községből ilyen, meg ilyen határidőre szövetkezeti község lesz. S elindultak a népnevelők Mellébeszélés nem volt. A tervet teljesíteni kellett Hogy milyen eszközzel? Enyhén szólva, nem a legtisztességesebbel; Kengyelen például előfordult, hogy a népnevelők előtt a begyűjtési csoport vezetője kereste fel a kemónykötésű gazdálkodókat. Különböző állami tartozás címén foglalt egyet s mást volt olyan gazda, akinek istállójából kivezette a tehenet. Majd ennek a gazdálkodónak megsúgták, ha aláírja a belépési nyilatkozatot, akkor visszakapja jószágát. Nagyon nehéz ezeket a sorokat írni. De jobb a keserű igazgság, mint a kegyes hazugság. Volt olyan szégyenteljes időszak, amikor a Szolnok megyei Néplap munkatársai — jómagam is — látták a törvénytelenséget, az erőszakot, de nem írhatták meg az igazságot. Csak egy példa: Csataszög környékén nyolc, vagy tíz hónappal ezelőtt szintén tsz-fejlesztés volt. Népnevelők járták a tanyákat és néhány gazdálkodó, aki nem bírta már elviselni az állandó zaklatást, reggeltől késő estig a kukoricaföldeken bujkált. Megírtuk, de még sem lehetett közölni. HISZEM, hogy ez a szégyelni való időszak nem ismétlődik meg soha többé. Tudom, ment ismerem fajtáimat, hogy a parasztember nem ellensége a szövetkezésnek. De ellensége minden olyan módszemék, amely sérti becsületét, önállóságát és igazsógérzetét. Meg vagyok róla győződve, hogy az őszinte szó nem fogja gyengíteni, hanem móginkább erősíti Szolnok megyében a szövefkezti mozgalmat; S büszke vagyok arra, hogy amíg egyes más megyékben a megyei lapok újságíróit fenyegetik, megfélemlítik még most is, ha a színtiszta igazságot papírra akarják vetni, addig nálunk, a Szolnok megyei Pártbizottság felelős vezetőitől kapunk bíztatást. Cikkem írása előtt néhány órával beszéltem Tóth Imre eivtárssal, a Megyei Pártbizottság ágit. prop, osztályának vezetőjével; — Ha most azt mondanák, hogy valamelyik községet január 1-ig tsz községgé kell fejleszteni, nem vállalnám ezt a munkát. Nem, semmi körülmények között —, mondta Tóth Imre elvtárs. Persze, itt most nem arról van szó, hogy hallgassuk el a jól működő termelőszövetkezetek eredményeit és mondjunk le a mezőgazdaság szocialista átszervezéséről. Nem erről van szó, sőt, éppen az ellenkezőjéről SZŰNJENEK MEG azok a gátló tényezők is, amelyek a már meglévő termelőszövetkezetek erősödé sét is lassítják és sole esetben az egyénileg dolgozó parasztokat távoltartják a nagyüzemi gazdálkodástól A szövetkezeti gazdák legyenek végre tényleg gazdái birtokuknak. ' Milyen címen szól bele — szinte mindenki — munkájukba. Hol találták ki azt a botor ötletet, hogy a tenyészállatokat nem a szövetkezet gazdái, hanem egy idegen vállalat vásárolja a tsz-eknek. Ez nem más, mint a paraszt ember Idskorúsítása. Arról nem is beszélve, hogy számos közös gazdasá. tízezreket, százezreket fizetett rá az ilyenfajta tenyészállamány be szerzésére; Ki kell mondani végre, hogy a gépállomások jelenlegi formája nem jó. Évekig olyan sajátossággal ruháztuk fel a gépállomásokat, amelyekkel valójában soha nem rendelkeztek. A falu politikai, gazdasági és kulturális bázisai — mondtuk, holott tudtuk, hogy mind ez nem igaz. A TTIT múltheti vi táján egymásután szólaltak fel az emberek, számokkal, adatokkal bizonyították, hogy a gépállomások jelenlegi munkaszervezési formája nemhogy segítené, hanem — a legtöbbször — nehezíti a gazdálkodást. A kisebb tsz-ek százezreket, a nagyobbak milliókat fizetnek évente gépi munkadíj címén. Van itt Szolnok megyében is számos olyan tsz, amely az idén kifizetett gépi munkadíjból meg tudná vásárolni az összes ott dolgozó traktorokat. Hát jó ez? Jó az, hogy egyes termelőszövetkezetek többet kifizetnek a gépállomásnak, mint amennyit a tagoknak oszthatnak? Nem jó! Sok inás rossz is van, amit meg kell végre szüntetni. Lerázni a koloncokat! Olyan szövetkezeti törvényt 'teremteni, amely a magyar paraszti életnek minden sajátosságát figyelembe veszi; IGEN, lerázni a kolomcokat! De ehhez még nagyobb bátorságra még szenvedélyesebb ígazságkeresésre van szükség. S öriáiltatáí lenne azt hinni, hogy az emberek most már beszélnek. A teljes igazságot még mindig csak akadozva vagy félve mondják ki, Hog> miért? Hadd szolgáljon erre néhány példa: Mindenki tudja ebben az országban, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésében elköveteti hibák a személyi kultusznak, i despotizmusnak köszönhetők, annak a légkörnek, amikor nem le hetett kimondani az igazságot vagy akik kimondták, börtönt kaptak. Mindenki tudja, hogy az önkény legfőbb képviselője: Rákos Mátyás volt. S amikor őszinteségre, bátorságra bíztattam az elmúlt hetekber (Ealytatása a 3. oldalon)
