Szolnok Megyei Néplap, 1956. október (8. évfolyam, 230-251. szám), A Nép Lapja

1956-10-23 / 248. szám

* SZOLNOK HÍG TÉT NITLAP 1936 október 2Si Értelmiségi gyűlés Jászapátin Október 13-án a jászapáti gim­náziumban a járás értelmiségi dol­gozói gyűltek össze, hogy megvitas­sák közös problémáikat. Ma már természetesnek vesszük, hogy az ilyen viták nagy érdeklődés mel­lett zajlanak le, érdeklőd ősben Jászapátin sem volt hiány. Az an­kétet rendező szervek a Hazafias Népfront, a Pedagógus Szakszerve­zet Járási Bizottsága, valamint a TTIT járási szervezete Kökény Istvánt, a járási pártbizottság első titkárát kérték meg a bevezető elő­adásra; Kökény elvtátns megemlítette, hogy az értelmiségi határozat a tárgyilagosabb, emberségesebb po­litika kezdetét jelenti. Számos funkcionárius azonban még nem is­merte fel -íz értelmiség szerepét, s nem is >rdít kellő figyelmet a határozat lehajlására. Példaként elmondotta Kökény elvtárs, hogy a gyűlésre a járás valamennyi köz­ségének tanácselnökét meghívták, de csak egy, a tiszasüűyi tanács­elnök jelent meg. Az előadó beszámolt arról is, hogy nem egy igazságtalanul mel­lőzött, pártból kizárt, munkahelyé­ről elbocsájtoft értelmiségi ügyét íéLüLvizsgálták és rehabilitálták. Ez a tevékenység tovább folyik, mert megítélése szerint a határozat vég­rehajtásának még csak a kezdetén tartunk: Figyelemre méltónak tartom az előadónak azt a megállapítását, hogy nyugtalanító jelenség néhány értelmiségi kulturális elmaradott­sága. Erről a kérdésről mostanában elég kevés szó esett. A kulturális elmaradottság és az értelmiség két olyan fogalom, amely nem fér össze. Kökény élvtárs bevezetőjét szá­mos hozzászólás követte. Elmon­dották problémáikat a pedagógu­sok:, a jogászok, az agranómusok és még sók más munkakörben dol­gozó értelmiségiek. A pedagógusok arról beszéltek, hogy milyen bü­rokratikus és anyagi nehézségek akadályozzák a nevelői munkát. Egyes községekben aggasztó a tan­teremhiány. A tanév elején napo­kat, heteket vesz el a nevelőktől a tankönyv árusítás, holott ez a könyvterjesztő vállalat feladata lenne. Miért leéli a pedagógusokat ezzel is megterhelni. Helytelenítik a pedagógusok, hogy az iskolák építésénél, azok tervezésénél nem kérik a pedagógusok javaslatait, pedig nekik kell majd abban az is­koláiba tanítaniok. Lehetővé kell tenni, hogy az érdekelt pedagógu­sok az iskolaépületek tervezésénél, építésénél kifejtsék véleményüket. Dr. Magócs Imre bíró említést tett azokról a törvénysértésekről, amelyek a jászapáti járásban is előfordultak, különösen a lakóhá­zak államosítása idején. Vélemé­nye szerint az értelmiségi határo­zat jó és helyes, de annyit ér, amennyit majd megvalósítanak belőle. Szó volt az anya# kérdésekről. Kérték az ankét résztvevőd, hogy az egyes életszükségleti cikkek részletfizetés útján történő vásár­lására nagyob lehetőséget biztosít­son az állam. Többen helytelennek tartják, hogy a korpótlékriál és a nyugdíjnál a felszabadulás előtt végzett munkaidőt sokkal kedve­zőtlenebbül veszik figyelembe, mint az 1945 utáni időt. Ez az intézke­dés éppen az idősebb érteJmisé­­gieket sújtja. Az egyik állami gazdaság agro­­nómusa az állami gazdaságok túl­zott bürokráciájáról szólott. Elmon­dotta, hogy az 5 munkáját 14—15 különféle szerv, testület ellenőrzi. Győri Gyula országgyűlési pótkép­­viselő megemlítette, hogy annak­idején milyen komolytalan, szinte nevetséges módon történt a meg­választása. Milyen kevés beleszó­lása volt a választóknak abba, hogy kik lesznek a képviselők. Re­méld, a jövőben másként lesz. Az ankéton résztvett és felszó­lalt Tóth Imre, a Megyei Párt VB. ágit. prop, osztály vezetője. Hang­súlyozta, hogy az értelmiségi ha­tározat egy részét képezd azoknak a feladatoknak, amelyeket a párt júliusi határozata alapján végre kell hajtani. Beszélt a funkcioná­riusok problémáiról is. Elmondotta, hogy azok sem tudnak máról-hol­napra szakítani minden hibával. Bár őszinte törekvésük, hogy a hi­bákat minél előbb megszüntessék és meg is szüntetik, de az ő szá­mukra is szükséges a bizalom, — éppen úgy, mint az értelmiségi dol­gozók számára, — hogy munkáju­kat jó kedvvel és lelkiismeretesen elvégezhessék. Dr. Danko Sándor, a TTIT tagja. Népfront esték Szolnok megyében Szolnok megyében az elmúlt évek­ben a Szabad Föld téli esték nem voltak túlságosan népszerűek, mi­vel ezek összeállításánál nem vet­ték figyelembe a dolgozó parasztok kívánságait, a helyi igényeket. Ezért számos járásban elhatározták, hogy a megváltozott tartalomnaic megfe­lelően a népművelési előadásokat népfront esték címmel tartják meg. A kunhegyesi járás községeiben például mindenütt helyi programot dolgoztak ki, amelyhez a járási szervezetek csupán úgy nyújtottak segítséget, hogy kiküldtek egy har mine előadásból álló listát, s eb­ből a helyi bizottságok azt válasz­szák ki, amelyik kedvükre való. A kunmadarasi népművelési munká­sok egy központi előadást sem igé­nyeltek, teljesen önálló tervet dol­goztak ki. A történelmi és mezőgaz­dasági sorozat mellett több ifjúsá­gi vitaankétot rendeznek, s kérdés — felelet estet tartanak, amelyen a tanács titkára válaszol a felvetett problémákra. Nagyarányú néprajzi gyűjtés kezdődik a Jászkunságban Az ország több néprajzilag jelen­tős területének alapos feltérképezé­se után még az idén nagyarányú gyűjtés kezdődik a Jászkunságban a Népművészeti Intézet irányítású val. A körülbelül két éves munka időtartamára az Intézet 12 népdalt és népitámegyűjtőt küld ki s hozzá­juk körülbelül harminc jelentős gyű jtőműlttal rendelkező helyi szak­értő csatlakozik. A nagyarányú kö­zös megmozdulástól komoly ered­ményeket várnak elsősorban azt re­mélik, hogy szép számmal ment­hetnek meg a feledéstől ősi pász­tortáncokat és dalokat, verbunko­sokat és népi gyermekjátékokat. fFolytatás az I oldalról) néhány gazdálkodót, szánté egytől­­egyig azt mondták: — Még mindig nem hiszünk! Hol van a biztosíték, hogy a régi, gyűlöletes hajsza nem ismétlődik meg a parasztok ellen. Rákosi Má­tyás még mindig országgyűlési képviselő, pedig mindenki tudja, milyen sókat .köszönhetünk’1 neki. Elgondolkoztatóak ezek a véle­mények Különösen, ha figyelembe vesszük azt a frissességet, ami né­hány évvel ezelőtt volt, amikor Nagy Imre elvtársat, vélt, vagy koholt vádak alapján, szinte órák alaitt fosztották meg minden köz­életi tisztségétől és a párt tagsá­gától. Ha azt akarjuk, hogy való­ban kibontakozzék a széleskörű szocialista demokratizmus, akkor fel Ítéli végre számolni a tétová­zást. Itt Szolnok megyében is gá­tolja még az őszinte vélemény nyilvánítást a nemtörődömségből a határozatlanságból felszínen tar­tott személyi vagy nevezzük nevén a gyereket, Rákosi kultusz. TÖBB határozottságot a megyei vezetőktől! 1956 október második felében járunk és még mindig van olyan termelőszövetkezet, van olyan utca. amely Rákosi Mátyás nevét viseli. Sőt a jásztelki pártbizottság egyik helyiségében még ott dísze­leg az a tablósorozat, amely képek­ben mutatja, hogy Rákosi Mátyás és Farkas Mihály a magyar nép legbölcsebb, legokosabb vezérei voltak. Nemrég jártam a Jászibe­­rény-újerdői Állami Gazdaság pin­cészetében, ahol a pince égjük szárnya „Rákosi ág1’, a másik szár­nya „Sztálin ág”. Igaz, nem ezek a legfontosab dolgok, de az is igaz, hogy még igen-igen befolyásolják az olyannyira óhajtott demokra­tikus viták kibontakozását: Ezek a dolgok is mutatják: sok még a tétovázás, a gyávaság, a ma már nagyon sokak által kimon­dott igazság tudomásul nem vétele* Félre a gyávasággal. Elég volt a talpnyalásból. Elvtársak! Ne azo­nosítsuk magunkat továbbra is az­zal a szánalmas emberfajtával, akinek nem kell a fény, akinek sötétség az otthona, Nem rosszat, jót akarunk. Nem ál, hanem igazi szocializmust és valódi termelőszö­vetkezeteket. Szekvhitv Péter. Miért nem utazik magyar delegáció az amerikai elnökválasztásokra ? Megjegyzés egy sajtótájékoztatóhoz A jugoszláv tapasztalatok NEM CSAK MOST, ezekben a napokban, amikor a magyar kül­döttség Jugoszláviában tartózkodik, hanem már hónapokkal korábban érkeztek hozzánk hírek déli szom­szédaink szocializmust építő ta­pasztalatairól. Ezek a hírek azon­ban nagyon szórványosak voltak, egy-egy alkalmi kiránduló röpke élménye, újságírók vázlatai. Min­denesetre már ezekből kialakulha­tott bennünk bizonyos kép, meg­állapíthattuk: valami új, számunk­ra szokatlan, de nagyon tanulságos dolgoknak lehetünk tanúi. Az első benyomás az volt, fer­dítés és hazugság azt állítani, hogy a jugoszláv nép, a párt és a kor­mány letért a szocializmus építésé­nek útjáról. Éveken át félrevezet­itek bennünket az erről szóló tájé­koztatók. A sztálini politika me­rev, elzárkózó vonalának következ­ménye volt ez, de jócskán hozzá­járultak ennek a politikának ha­zai túlteljesitői, akik személyes si­kereiket előbbrévalónak tartották a nép érdekeinél. Hazug és aljas provokációs perekkel próbálták igazolni állításaikat, hogy minden­­leit elnémítsanak, aki fel merte tételezni: a magyar sajátosságok figyelembevételével, a túlzott köz­pontosítás nélkül is, Ms országunk erőviszonyaival ellenkező „nagyvo­nalúság*’ nélkül is lehet építeni a szocializmust, sőt csakis így lehet igazán. Az éveken át tartó ferdítés és feketités nem maradt egészen nyom nélkül az emberekben, hi­szen éltek még a horthy időszak soviniszta uszításának maradvá­nyai is és ezek — sajnos — talál­koztak az „új-soviniszta” tanítá­sokkal. Amint azonban kezdtek le­lepleződni ezek a rágalmak, foko­zatosan, egyre szélesebb rétegek ér­tették meg hazánkban, hogy nem a jugoszláv népen és vezetőin mú­lott évekig az elzárkózás. A jugo­szláv állam, ha nagy nehézségek árán is, de megőrizte függetlensé­gét, a nép és vezetői bíztak az Igazság érvényrej utásában. — Az elmúlt időszak politikai eseményei őket igazolták. A sztálini politika elvesztette hitelét nem csak a Szov­jetunióban, de az egész világon és helyét felváltotta a békés egymás mellett élésre való törekvés politi­kája, amely találkozott az embe­rek millióinak törekvéseivel. En-1 nek a nagy tisztuló erjedésnek egyik biztos jele a mi fejlődő ba­rátságunk is Jugoszláviává!. MA MAR BIZTOSAN állíthat­juk, hogy van tanulni valónk Jugo­szláviától: Erre vallott például a SZÖVOSZ tointjárt delegációja ve­zetőjének, Vas Zoltán elvtársnak a korábbi nyilatkozata is, aki el­mondta, hogy a termelőszövetke­zetek alapszabályai nem olyan me­revek Jugoszláviában, mint nálunk voltak az elmúlt időszakban. A szö­vetkezetek önállóságának növelésé­ben, a szövetkezés új útjainak, ki­alakításéiban a sajátos magyar vi­szonyok alaposabb tanulmányozása mellett szerepet játszanak majd a jugoszláv tapasztalatok is. Emlékezhetünk, milyen felszisz­­szenést okozott korábban, ha va­laki kétségbe merte vonni a gép­állomások jelenlegi rendszerének helyességét hazánkban. Megértük, hogy e körül ma már egészséges vita kezd kialakulni, egyes terme­lőszövetkezetelv máris vásároltak univerzális traktorokat és egyre sürgetőbben követelik azt is, hogy munkagépeket vásárolhassanak. Jugoszláv elvtársak véleménye szerint — és ezt nekünk is ér­demes megszívlelni — csak az élet, a gyakorlat döntheti el, hogyan lesz előnyösebb, de addig is meg kell adni a lehetőséget a gazda­ságosabbnak látszó módszerek ki­próbálására. IGEN ÉRDEKES számunkra az is, amit a prvomajkai tapasztala­tokról olvashattunk a szombati Szabad Népben az üzemi munkás­­tanács működéséről: „A munkás­­tanács valóban vezet és nemcsak statisztál. ...A kétségtelen proble­matikus elemek ellenére egy vilá­gos: a jugoszláv gazdasági rendszer mélységesen demokratikus és az anyagi érdekeltség következetes biztosítása a szüntelen gazdasági fejlődés fontos emeltyűje” — írja cikkében a tudósító. S a cikk részle­tei válóban azt bizonyítják: jugo­szláv elvtársaink közelebb vannak ahhoz az elvhez, amit mi így szok­tunk mondani: a gyár a munká­soké. Vagyis sikerült edérniök azt, hogy a dolgozók érdekeltek a ter­melés fokozásában, erőszakolt és formális versenyek nélkül, a gazda felelősségével törekszenek a jó eredményekre. Természetesen még sok másban eltérnek módszereik a mieinkétől. Nem tudjuk, jó e, rossz-e, minden­esetre érdekes, hogy nem ismerik a természetbeni járandóságot a ter­melőszövetkezetekben, azt mond­ják, ez nagyon primitív vonás, pénzben fizetnek a tagoknak; Nagyonis figyelemreméltó az a törekvésük, hogy a gazdaságossá­got mindenütt előtérbe helyezik. Ha egy bolt, vállalat nem tud jö­vedelmezőséget elérni, hamarosan elveszti a létjogosultságát. — Jó­­néhány állami gazdaságunknál nem ártana lerövidíteni a türelmi időt! önmagunkat becsülnénk le, ha ki nem mondanánk, egész bizto­san a jugoszláv elvtársak is sok hasznos tapasztalatot szerezhet­nének hazánkban. Az iparban, technikában, kereskedelemben már­is gyümölcsözően alakulnak kap­csolataink. Közös vülamoserőmű­­veket építünk, közlekedési ipa­runk, motorjaink, de könnyűipari termékeink is jól szolgálják majd a kölcsönösségen alapuló barátsá­got, bizonyítják a magyar munkás képességeit. NEM A SZOLGAI lemásolásról van szó, csupán arról, hogy fel­hagyjunk a folytonos aggódással, amely a szektariánus, elzárkózó politika maradványa. Reméljük, ezen az időszakon már túljutot­tunk. Akik a jugoszláv tapasztala­tok megismerésétől féltenek ben­nünket, azok még ma is gyerek' embernek képzelik a felnőtteket. Vannak ilyenek ? Akadhatnak. A magyar küldöttség látogatása min­denesetre igen jó szolgálatot tesz ennek a mesterséges válaszfalnak ledöntésében. Bízunk benne, hogy a küldöttség hazatérése után még több alkal­munk lesz a jugoszláv tapasztala­tok megismerésére. Nem csak két nép barátsága teszi ezt szükséges­sé, hanem az egész szocialista tá­bor érdeke is így kívánja. Meg kell ismernünk egymást, hogy gaz­dagabbak, tapasztaltabbak, erőseb­bek lehessünk. r, t, f, Az elmúlt hét végén közölték a lapok a Külügyminisztérium sajtó­­tájékoztatójáról szőlő híradást és többek közt azt is, hogy a magyar kormány visszautasította az ame­rikai meghívást, tehát nem küldünk delegációt az amerikai elnökválasz­tás tanulmányozására. Hosszú időn át elszoktunk már attól, hogy bíráljuk a felsőbb ve­zetés egyes intézkedéseit, hiszen — mondtuk — nem láthatunk a dol­gok mögé, biztosan úgy van jól, ahogy történt. Egyébként is a me­gyei lap hangja elér-e a felső szin­tig, olvassák-e ott egyáltalán.? Ideje, hogy féürelegyük ezt a ké­telyt. Véleményiimk van és megír­juk azt. Reméljük, a sajtófigyelő útján eljut az illetékesekhez. Ügy véljük, kár volt visszauta­sítani az amerikai kormány meg­hívását. Igaz, korábban a magyar kormány számos leezdeményezését elutasították, az amerikai koi-mány- Izörök és hasznosabb lenne, ha el­sősorban a kereskedelmi, kulturális kapcsolatok elősegítésében talál* nőnk viszonzásra. Mégis az az ér* zésünk, hogy jelen esetben olyan alkalmat szalasztottunk el, ami esetleg éppen ezekhez jelentett volna egy lépésnyi előrehaladást, közeledést. Hiszen a delegációnak esetleg módja lett volna személye* sen is megismerkedni ottani állam-* férfiakkal, vezetőkkel s ez jól szol* gálhatmá a kapcsolatok normalize* lását. Másrészt van ebben az elutasító gesztusban bizonyos fölény érez* tetése is — legalábbis a sajtóköz* leníényből ez alixisható ki. Ez pe* dig szintén nem használ a békés egymásmellért élés p&ittkájámak* És nincs is rá semmi okunk, hogy fölényeskedjünk. Még ha leonkrét gyakorlati hasa* na nem is származnék, mi egysze* rűen úgy véljük: hasznosabb lett ■volna elfogadni a meghívást. Fontos események Lengyelországban A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága e napokban tartja VIII. teljes ülését. Ez az ülés nemcsak a lengyel kommunisták és a lengyel dolgozók ügye, de ügye, — jobban, mint valaha, — a ma­gyar kommunistáknak, a magyar népnek is. Hogy mennyire nem cse­kély jelentőségű folyamatok megér­­lelődése vezetett el ehhez az ülés­hez, azt a szovjet vezetők pénteki varsói látogatása is eléggé bizonyít­ja. Lengyelország problémái, ha nem is mindenben, de sokban hasonlók a miénkhez. A döntő kérdés Lengyelor szagban is a XX. kongresszus nyo­mán megindult demokratizálódás biztosítása, az iparban és a mezőgaz­daságban elkövetett hibák feltárása és mindezek alapján a szocializmus építésének, a hagyományok tisztelet­­bentartásával, az ország körülmé­nyeinek és adottságainak figyelem­­bevételével. A demokratizálódás folyamata Lengyelországban már korábban ha­talmas lendületet vett és a VIII. kongresszus teljes ülésének küszöbé­ig az egész ország életét megmozgat­ta. A lengyelországi jelentések arról tanúskodnak, hogy a lengyel dolgo­zók feszült várakozással, nagy ér deklődéssel tekintenek a VIII. ple­num tanácskozásaira. „Azt várjuk — írja a Központi Vezetőséghez inté­zett levelében a varsói autógyár pártszervezete, — hogy a Központi Bizottság VIII. teljes ülése a helves politikai és gazdasági döntések mel­lett olyan szervezeti és személyi kér désekben hozott határozatokat is el­fogad. amelyek megfelelnek a párt­tagság széles tömegei álláspontjá­nak.” Ez a széleskörű erjedés ter­mészetesen túlterjed a kommunis­tákon és hatásában politikailag akti­vizálta a lakosság döntő tömegeit. A Lengyel Egvesült Parasztpárt veze­tőségének most folyó ülése hangsú­lyozva a Lengyel Egyesült Munkás­párt vezető szerepét, támogatásáról biztosította a Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottságát a de mokratizálás további folyamatában, az ország szuverénításának megszi­lárdításában. a munkás-paraszt szö­vetség megerősítésében és a lengyel —szovjet barátság megszilárdításá­ban. Ismeretes, hogy a Központi bizott­sági ülés első napján több volt ki­zárt tagot visszavettek a Központi Bizottságba, köztük Gomulkát, a párt korábban igazságtalanul letar­tóztatott fötijká^át_is. A leggj-d jaj -_ tó jelentései szerint ez a döntés álta* lános megelégedést keltett az or-: szágban. A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának ülése még nem ért véget. Bizonyos, hogy ez a történelmi jelentőségű tanácskozás komoly és súlyos feladatok előtt áll* Harcolni kall a visszahúzó erők ellen, s le kell győznie azokat, meg kell keresnie a szocializmus építé­sének Lengyelországban legjobban megfelelő formákat, ugyanakkor világosan le kell szögeznie, hogy a törvénytelenséggel és az önkénnyel való szembefordulás, az uj keresé­se, nem a szocializmus építésének feladatát, hanem épp ellenkezőleg, ennek az építésnek eredményeseb­bé válását, nem a nemzetközi szoci­alista tábor meggyengítését, hanem e tábor belső ereiének felfokozását kívánja szolgálni. A jelek szerint nem válható, hogy a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Vezetőségének ülése ne­hézségek és belső küzdelmek nélkül zárja majd le tanácskozásait. A ma­gyar munkásság és a magyar pa­rasztság számára, a hazánkban ki­bontakozó demokratikus folyama­tok jövője szempontjából egyáltalán nem közömbös, hogy ez az ülés mi­lyen eredménnyel fejeződik be. A magyar nép érdeke azt kívánja, hogy a Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottságának ülése a demokratizmus biztos alapokra he­lyezését hozza Lengyelországban. Ez szolgálja a lengyel szocialista építés és a nemzetközi munkásmozgalom érdekét és ez tudja háttérbe szorí­tani mindazokat, akik vágyakozva gondolnak vissza a sztálini önkény idejére, de azokat is, akik a demok­ratizálásban a kapitalista restaurá­ció lehetőségét látják. 'iiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiüiimiiiiiiiiiiiiiiiiimmiiuiiiiii MOZAIK ÉS CEMENTÁRUGY9R sírkörészlcgc értesíti igen tisztelt vevőit, hogy a halot­tak ünnepére raktárát feltöl­tette. Nemes márvány és műkő sírkövei modern kivi­telben rendelkezésre állnak. Ugyanakkor jászberényi te­lepeit is kiegészítette. Kér­jük keresse fel bizalommal a szolnoki (Beloiannisz út 66 sz.) és a jászberényi Nagy­­kőhíd melletti telepeit. HomiiMiiitnitmniiiimiimiimnmiiHmummimwu

Next

/
Thumbnails
Contents