Szolnok Megyei Néplap, 1956. október (8. évfolyam, 230-251. szám), A Nép Lapja
1956-10-19 / 245. szám
Jóindulattal, megértőbben! Vannak nálunk még olyan emberek, akik az elmúlt esztendőkben részint egyéni, másrészt társadalmi hibákból adódóan nem tudtak, vagy nem akartak beleilleszkedni mai életünkbe. Tapasztalat, hogy üzemekben, vállalatoknál, éppen ezekkel az emberekkel van a legtöbb baj, Sokuknak már két-három munkakönyvé is betellett, s a könnyű élet illúzióit hajszolva, vándormadarak módjára bejárták az országot. Egyiküknek-másikuknak már bíróságokkal is volt dolguk. De magunkat ámítanánk, ha azt mondanánk, hogy senki más nem hagyja el az üzemeket, csak a vándormadarak, a családi élet, az állami iránti kötelességet nem ismerő egyének. Sajnos, gyakran lehet találkozni olyasmivel, hogy becsületes, szakmáját ismerő és szerető emberek távozni kényszerülnek, mert intrikálják, kikezdik őket, mert a mester, vagy a művezető goromba, és így tovább. Ezek nem valamiféle ködös feltélezések. Maga a napi élet, a gyakorlati élet igazolja. Az egyik szolnoki üzemben, mikor egy családfenntartó munkásnőnek felmondtak s az tudakolta ennek okát, és ragaszkodott az indokolásihoz, az üzemvezető a következőképpen reagált: Kinyitotta az ajtót, és ezen szavakkal szólította fel az illető munkavállalót:- „Mars ki!’“ Ez kivétel, mégis mélyen bántó s egyáltalán nem vetít jó fényt egy vezetőre. Meg kell azonban mondani hogy nem csak egy vezetőre, hanem ennél többre, állami életünkre sem. Ahol üyesmi történik, ott hamar lábra kap a bizonytalanság, az emberek idővel magúik is elkívánkoznak az üzemből. Természetesen a vezetők dolga sem könnyű, amikor áthelyezésről, leváltásról, vagy elküldésről van szó. A vezetők feltétlenül emberi és állami problémákkal állanak szemben. Sajnos, gyakran az előbbiről még sok helyen megfeledkeznek. Emiatt aztán gyűlnek a panaszok, sérelmek tucatját kapják egyes szervek, maga a Néplap szerkesztősége is. Sohasem feledkezhetünk meg arról, hogy az állami és emberi érdek nem valami ellentétes fogalom. Mielőtt valamely döntés megszületne, ezek figyelembevételével kell a végső szót kimondani, különben a legjobb szándékú vezetők is mellé foghatnak. Ha nem feledkeznek meg az emberi érdekekről sem, munkájuk sokkal inkább találkozik az üzem, a műhely dolgozóinak egyetértésével. Elég sajnos, az utóbbi években csaknem polgárjogot nyert egy hangzatos érv: „Népgazdasági érdekből...“ Csaknem valamennyi felülről történt munkahelyi változás, felmondás esetén találkozunk ezzel a megokolással. Elég gyakran aztán az a valóság, hogy a magasabb érdekekre való hivatkozás háttérbe szorítja a jogos sérelmeket, olykor a jogtalanságot álcázva. Alaposan emlékezetébe kell '’ésni minden gazdasági vezetőnek, hogy az emberek sorsát nem lehet függetleníteni a gazdasági érdekektől. Vannak természetesen olyan esetek, ahol határozott fellépésre, az üzemi, s válóban népgazdasági érdekek megvédésére van szükség. Mert természetesen ma, de a jövőben sem békélhetünk meg a selejt gyártással, notórius lógással, a vezetés tekintélyének rombolásával, az izgága összeférhetetlenséggel. Ilyen esetekben éljenek a gazdasági vezetők az őket megillető fegyelmezési és egyéb jogkörüket képező szankciókkal. Ne engedjék; hogy a kollektívát egy-egy műhely jó együttesét, nemtörődöm, hanyag emberek kikezdjék. Nem szabad megfeledkeznünk azonban a szankciók végrehajtásánál a módszerről sem. Mellőzni kell az indulatot, félre kell tenni a sértődöttséget. Emberi és állami érdek diktálja mindig a születendő döntést. Sohasem szabad elfelejteni, hogy az indulat nem jó tanácsadó. A mi államunkban törvény az, hogy minden az emberekért, azok helyzetének anyagi, erkölcsi megbecsülésének javításáért van. Sajnos, e törvény az utóbbi években eléggé elsiklott a szemünk elől. Ma már jól tudjuk, milyen károkat Okozott ez, mennyire fékezte előrehaladásunkat, boldogabb életünk kialakítását. Nem véletlen, hogy a munkások s vezetők elküldése, leváltása. gyakran elég lelketlenül történt. Csak álékor tudjuk ezt megelőzni, ha megfelelő egészséges kritikai légkör tölti be az üzemele, vállalatok levegőjét, ha az igaz szóért, sérelmek bírálatáért nem törik be az emberéle feje. Csak csukott szemű, nagyot halló emberek mondhatnák, hogy üzemeinkben már minden rendben van e téren. Sajnos még most is találkozunk olyan véleményekkel, aminek az egyik levelezőnk adott hangot egy legutóbb írt levelében: „Nem látra, nem hallani a legjobb.” Az irmagját is ki kell irtani annak, ami az embereket ilyen lemondói csüggedt felfogásra készteti. Már régen eltávolodtunk attól az időszaktól, amikor az embereket a munkanélküliség réme, a kilátástalanság, a holnapi kenyér előteremtésének nagy gondja égette. Gazdasági vezetőink, a szakszervezeték kövessenek el mindent azért, hogy a munkások mindjobban megszeressék munkahelyeiket és a munkát ne csak foglalkozásnak, megélhetési lehetőségnek lássák, hanem hivatásnak. Jelentős lépést teszünk ezért, ha az emberék sorsét úgy intézzük, hogy nem feledkezünk meg a humanitásról, de államunk érdekeiről sem. Kulturhásat avalnah,.» Ifibb tiszafüredi termelöszdveikezet befeezte a gabonavetést A tiszafüredi járás termelőszövetkezetei kenyérgabona vetési tervük 70 százalékát teljesítették.' A tiszafüredi Szabad Föld Tsz a -nagy munkát már befejezte és 5 holdnál többet vetett az előírtnál. Az ottani Zöld Mező Tsz is elvetette a kenyérgabonát. Békekö csünswsolás (3. o.) Közismert a Tisza Bútorgyár által készített 2473 Ft-os konyhabútor. A szűkös faanyagellátás nagy ügyességre és pontos munkára kötelezi az üzem dolgozóit. A jó munkások közé tartozik Kovács Mihály gépmunkás is, átlag 150 százalékra teljesíti tervét. Görög István asztalos már négy éve dolgozik a Tisza Bútorgyárban. Itt volt átképzős s itt tanulta a szakmát. Megszerette az üzemet és nem is szándékozik más munkahelyre menni. Átlagosan 145—150 százalékot teljesít. So-k konyhába került már keze alól szenesláda, asztalfiók, hokedli. Meiőgazdasági szakemberek megvitatták a Szolnok megyei képv.selöcsogort javastatait a mezőtúri T3rő Fát Tsz tanyaközpontjában. Az uj kulturházat a termelőszövetkezet tagjai készítették és pár nap múlva felavatják, Kétéves szünet után ülést tartott a Hazafias Népfront Szolnok megyei bizottsága mellett működő mezőgazdasági szaktanácsadó bizottság. Az összegyűlt mezőgazdasági kutatók, termelőszövetkezeti elnökök és más szakemberek megállapították, hogy ez a tanácsadó bizottság 1953-ban igen eredményesen működött, javaslatait jól felhasználta a megye mezőgazdasági szakvezetése. Munkáját azonban mesterségesen elsorvasztották politikai okok miatt. A hosszú szünet után először a Szolnok megyei képviselőcsoport által felvetett hiányosságokat vitatták meg. Egyetértettek azzal, hogy valóban szükséges felhívni a Minisztertanács figyelmét a mezőgazdaság számos megoldatlan nehézségére, s külön alaposan foglalkozni kell a begyűjtési rendszer felülvizsgálásával és a termelőszövetkezeti mozgalom problémáival. A bizottság tagjai többek között megegyeztek abban, hogy meg kell változtatni az eddigi gyakoriatof. Nem a mezőgazdaságnak kell elsősorban igazodni a kereskedelemtől kapott igényekhez, hanem azt kell termelni, amire hazánk adottságai között a legjobb lehetőségek vannak és a kereskedelemnek a megtermelt áruk számára kell piacot szerezni. A begyűjtésnek, illetve az állam árpolitikájának olyannak kell lennie, amely a legteljesebb mértékben módot ad a helyi lehetőségek kihasználására. A termelőszövetkezeti mozgalom helyzetét, jövőjét vitatva, úgy találták, hogy helytelen volt 1960-ra kitűzni a termelőszövetkezeti mozgalom teljes térhódítását, mert ez nem egyeztethető össze az önkéntesség elvével és a jelen viszonyok között gazdaságilag sincs kellőképpen biztosítva. A tanácsadó bizottság átlástfoglalt amellett, hogy a traktorokat és egyéb mezőgazdasági gépeket legalábbis többéves bérletre adja a szövetkezetnek a gépállomás, mert a jelenlegi módszer bürokratikus és drága. A begyűjtésről tartott vitában egyrészt javaslatot tettek azokra az irányelvekre, amelyek szerint a jövő években meg lehetne szervezni a lakosság zavartalan ellátását, másrészt rámutattak a begyűjtési munka azon hiányosságaira is, amelyeket a dolgozó parasztság leginkább sérelmez, s amelyeket azonnal orvosolni kellene. így például helyesnek tartaná a tanácsadó bizottság, ha a szociális kedvezmények megadását nem kötnék kerethez, hanem akik számára a törvény ezt indokolttá teszi, minden további nélkül megkapják. Szolnok megyében, különösen a Nagykunságban helytelenítik a gazdák, hogy a birkavágást engedélyhez kötötték. A rendeletet általában kijátsszák, s a helyi szervek sem lépnek fel ebben a kérdésben túlságosan erélyesen, mert az 'évszázados hagyományok alapján nem fordulnak szembe a falu népével Mivel a vágási engedélynek így gyakorlati jelentősége nem sok van, helyes volna, ha azt azonnal eltörölnék. A tanácsadó bizottság számos más részletkérdésben i6 alátámasztotta és kiegészítette az országgyűlési képviselők Szolnok megyei csoportjának a Minisztertanácshoz intézett javaslatait^ Jászapáti tervek a Népfront munkájáról Aki elégedetlen Jászapátiban, a helyi frontbizottság munká- lés óta rendszeresen Vasas KTSZ-ben dől- javai. foglalkozunk. De sokgozik Ivanics Ferdi- — Ez nem jelenti azt, kai többet is tudnánk ránd. C a járási Nép- hogy nem csinálunk tenni az emberekért, frontbizottság elnökbe- semmit — mondja. — mert lehetőségek vanlyettese. Sikeres értelmiségi nak. Beszélgetésünk köz- gyűlést tartottunk, kép- Ivanics Ferdinánd ben kiderül houv mez- viselői és tanácsbeszá- látja -zeket a lehetőséoen Kiderül, hogy meg- mol(5kat is rendezett a geket, amelyeket azehv-tosen elegedetlen a Népfront. A lakosság tán Rimóczi Jánosné jászapáti községi Nép- panaszaival az egyesü- fogalmaz meg. % Aki a tervekről beszél De még milyen tervekről! Amikor Rimóczi Jánosné járási ta-. nácselnökheíyettes, aki a községi Népfrontbizottság vezetőségének is tagja, felsorolja elgondolásaikat, el lehet hinni, hogy a községbeli öregek és fiatalok nem unatkoznak majd a hosszú téli estéken — ha ezek a tervek megvalósulnak. Mert hogyne érdekelné a jászapátiakat az ország-világ dolga, gondja, a természettudomány, az irodalom kérdései? Hogyne érdekelnék az asszonyokat, lányokat azok az szakkörök, melyek az ő munkájukat könnyítik meg, legyen ott szó a gyermeknevelésről, a háztartásról, vagy más hasonló dolgokról? — Minél több nőt a Népfrontba! Ez most a jelszó Jászapátiban — mondja. — Igyekszünk minél több, eddig félrehúzódó dolgozó parasztot is bevonni a Népfront munkájába — folytatja Rimóczi elvtársnő. — A párt- és tanácstagokat is be akarjuk vonni a munkába, nem beszélve arról, hogy a Népfront képviselőit is meghívjuk a párt és tanács üléseire. Befejezésül ezt mondotta: — A Változatos programmal azt akarjuk elérni, hogy a Népfront minden tagja megtalálja a számára legkedveltebb témakört. A tsz-tagok számára például tíz munkaegységszámító szakkört szervezünk, Munkás-paraszt találkozókat rendezünk és azon leszünk, hogy a tsz-tagok és az egyénileg gazdálkodók között baráti 'viszony jöjjön létre. Reális, szép tervek ezek, meg kell valósítani! B. Gy. J! iász?áfe6ha!mi Béke Tsz-ben 208 mázsa terményt és 58 ezer íoriníot osztottak prémiumként A jászjákóhalmi termelőszövetkezetek tagjad igen el vannak foglalva az őszi mezőgazdasági munkával, mégsem feledkeznek meg a zárszámadás előkészítéséről. Az idei zárszámadásoknak Jászjákóhalmán egyik legnagyobb pozitívuma, hogy a Béke, a Kossuth és a Petőfi Termelőszövetkezet az eddig behozott gazdasági felszerelések és állatok értékét Id fogja fizetni a tsz tagjainak De nemcsak a termelőszövetkezeti tagoknak, hanem azoknak a dolgozó parasztoknak is rendezik járulékaikat, akik 1953 után léptek ki a szövetkezetekből. A jászjákóhalmi tsz vezetőknek és a tagoknak ugyanis az a tervük, hogy ebben az évben „teljesen tisztába teszik" a szövetkezeteket. A közép- és hosszúlejáratú hitelek rendezésével a termelőszövetkezeti tagok részesedése is növekedik. A Béke Tsz-ben év elején munkaegységenként 32,2 forintot tervezitek, ezzel szemben a hitelrendezés folytán 37,2 forintra emelkedett a munkaegység értéke. A termelőszövetkezet tagjai különben már azzal foglalkoztak, hogy az eddigi premizálási rendszert a következő évben megváltoztatják. Olyan módszert akarnak kidolgozni, amely valóban érdekeltté teszi a tsz tagokat a terméseredmények tartós növelésében. A jászjákóhalmi tsz-ekben prémium címén az idén is jelentős összegeket osztottak. A Béke Tsz-ben a munkaegységre járó részesedésen kívül a termelési tervek túlteljesítéséért 208 mázsa termény és 58.000 forint prémium jutott. Számos termelőszövetkezeti, tag kapott 150—200 kg búzát, két-háromszáz forintot, vagy ennél is többet a munkaegység részesedésén kívül. Molnár Sándor sertésgoavdozó például 5200 forint prémiumot kapott. Vrebovszki Mihály, községi párttitkár, Jászjákóbalma. A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Ketten a Tisza Bútorgyárból KLUG PROLETÁRJAI EGYESÖUETBKt 1M, október », péntek
