Szolnok Megyei Néplap, 1956. október (8. évfolyam, 230-251. szám), A Nép Lapja
1956-10-19 / 245. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1 V&tía A határozottság és a bizalom iuoslanában gyakran felvetett kérdés: miért nem szeretik a funkcionáriusokat. hiszen a funkcionáriusok nagy többsége a munkások, a dolgozó parasztok, a néphez hű értelmiségiek közül került vezető állásba, E kérdésre, úgy gondolom, egyszerű a válasz. A funkcionáriusok egy része — főleg a negyvenkilenctől ötvenhárom júniusáig terjedő időben — többé kevésbé elszakadt a néptől, s munkáját gyakran szűklátókör, a nép érdekének figyelmen kívül hagyása jellemezte. Vagyis a funkcionáriusok iránti bizalmatlanságot az a szellem váltotta ki. amely őket a személyi kultusz uralkodása idején átitatta. E szerint: a tömeg nem látja az egyéni és a közérdek közötti összefüggést, törekvéseiben leginkább önző, a szocializmustól idegen érdeket képvisel. Tehát nélkülem, az én magabiztos helytállásom nélkül vesztébe rohanna a politikailag éretlen tömeg. Isten ments, hogy én, az előrelátó funkcionárius belekerüljek a „tömegek uszályába”. Még rágondolni is borzalom, hogy képzett politikus létemre a „tömegek szekerét toljam”. akárcsak egy pillanatra is. Ellenkezőleg, nekem az a feladatom, hogy keményein, biztos kézzel fogjam a tömegek gyeplőjét, s ha nem akarnak rálépni az általam helyeselt útra, rá fogom őket kényszeríteni, Távol áll tőlem egy kalap alá venni a funkcionáriusokat. Jelentős részük nem értett egyet az ilyen módszerrel, a dogmatizmus bűvköréből azonban nem tudott kiszabadulni. Csinálta, mert parancsot kapott rá, és mert sokáig ott lappangott benne a remény, hogy előbbutőbb átvergődünk a „növekedés nehézségein”. De amit csinált, az persze keserű, nehezen felejthető emléket hagyott az emberekben. Ezt néhány konkrét példával is alá szeretném támasztani. A mezőtúri Haladás Tsz tagjaival 300 hold olyan földbe vettettek búzát tavaly, amely egyáltalán nem alkalmas gabonatermesztésre. Hiába tiltakoztak a tagok kézzel-lábbal, bizonygatták a régi tapasztalatokkal, hogy azon a helyen nem lehet búzát termelni, nem hallgatott rájuk az intézkedésre jogosult funkcionárius. És mi lett a vetés következménye? Tavasszal ki kellett szántani a búzát, kárbaveszett a vetőmag, hiábavalónak bizonyult a tömérdek munka, A nyáron, az aratást követő napokban, kimentünk a tanácselnök elvtárssal határszemlére. Néhány helyen tarlóhántást végeztek a traktorok, egysoros tárcsával. Száraz volt a talaj, sziklakeménnyé sujkolta pár héttel azelőtt a záporeső, semmit sem ártott neki a munkagép. Rögtön felhívtuk a gépállomás igazgatójának figyelmét az értelmetlen tárcsázásra. Az igazgató továbbra is ragaszkodott a munkához, mert tervet kellett teljesítenie. Sokezer forintot fizetett a tsz a tarlókaristolásért, elfogyott egy csomó üzemanyag, rongálódtak a gépek fáradoztak a traktoristák, s mindez csupán a tervteljesítés miatt történt. Nem szükséges bizonygatni, milyen érzést váltottak ki az ilyen dolgok a tsz tagjaiból. Azoknak, akik a többtermelésért küzdöttek, akik a maguk és az állam hasznának növelését igyekeztek elősegíteni, tehetetlenül kellett végignézni egyékét hozzá nem értő funkcionárius káros intézkedését. Ennyit a múltról. Most rátérek a jelenre. A közelmúltban egy fiatal funkcionáriussal beszélgettem a belpolitikai eseményekről. Nem egyezett teljesen a véleményünk s végül is felhívta figyelmem az elvtárs. hogy óhajomnak csak azután adhatok kifejezést, miután erre a felsőbb szervektől engedély érkezik. (Nagy Imre elvtársnak a pártba való visszatérését óhajtottam.) Nem tudom, kinek mi erről a véleménye, már t. L a figyelmeztetésről, éppen ezért bátorkodom megkérdezni: hál még mindig ott tartanánk, hogy csak a felsőbb szervek engedélyével mondhatjuk ki véleményünket? Hát hiába szögezi le a júliusi határozat, hogy a szocializmus építésében mekkora jelentősége van a tárgyilagos szókimondásnak, a segítő szándékú bírálatnak, a hibák és hiányosságok őszinte feltárásának? Hát még mindig ott élnénk a személyi kultusz agyat gúzsfoakötó légkörében? Nem, már nem a negyvenkilenctől ötvenháromig és az 1955 márciusától 1956 júliusáig terjedő korszakban élünk. A párt kivezetett bennünket a „bölcs” szólamok kacskaringóiából. s utat nyitott az előtt a roppant erő előtt, mely szorgalmas nettünkben megtestesül. De ezt sajnos, még mindig nem akarják tudomásul venni egyes funkcionáriusok. Még mindig ott ingadoznak a múlt és a jelen mezsgyéjén, mint valami kötéltáncos. Nyilván úgy gondolják, a múlt ruházta fel őket korlátlan hatalommal, a múlt emelte őket a tömegek fölé mindenhatóként, a múlttól kapták sérthetetlen tekintélyüket. Igaz, letűnőben van már a múlt, s jó lenne kicsit előre is tekinteni De hátha.:. Igen, ettől félnek egyes funkcionáriusok, ettől a „hátha”-tól. Szerintük kifürkészhetetlen a politika, s választják — a határozott előrehaladás helyett — a minden veszélytől megóvó langyos középutat.,. És ez a határozatlanság, ez az egyhelyben topogás, ez a múlt és a jövő közötti ingadozás természetesen mindenre alkalmas, csak éppen az elvesztett bizalom visszaszerzésére nem. Ez érthető, hiszen az önálló gondolkozástól, az előremutató véleménynyilvánítástól való húzódozás az önálló cselekvés, a céltudatos kezdeményezés hiányában jut kifejezésre. Márpedig, ha valaha szükség volt önálló kezdeményezésre, ma különösen nagy szükség van erre. E nélkül nem számolhatjuk fel egyhamar a személyi kultusz maradványait, nem vihetünk kellő lendületet a szocializmust építő munkába, nem oldhatjuk meg sikeresen az előttünk álló feladatokat« Tehát ahhoz, hogy megszerezzék a nép bizalmát, önálló gondolkodásra, bátor, előremutató kezdeményezésre, a tömegek véleményének megszívlelésére, a párt által megjelölt út ingadozás nélküli követésére, egyszóval: a júliusi határozat szellemének érvényesítésére van szükségük a tétovázó funkcionáriusoknak. Busi Vince JEGYZET A JÁKOSHIDA! JEGYZETEKHEZ A Szolnok megyei Néplap nemrég „A rosszat ne nevezzük soha 1 >bé jónak” címen cikksorozatot közölt Jánoshidáról. A lap bírálta a baromfi átvétel módját, mely szerint előfordult, hogy a dolgozó parasztok délután 3 órától hajnalig dideregtek az átvevőhelyen, mivel nem vették át tőlük a baromfit. Sajnos, fgy volt. Ezzel a bírálattal egyetértünk. A cikkben megjelent hiányosságok mind megtörténtek. A cikk megjelenésének napján a földművesszövetkezet igazgatósága összeült és határozatot hozott. Elhatározta, egy új baromfiátvevőhely azonnali - egép'tését, olyan helyen, ahol a hízott árut zavartalanul át lehet venni. Az FMSZ Igazgatósága ilyen módon akar gondoskodni arról, hogy a dolgozó parasztok ne várakozzanak többé félnapokat az átvételi helyen. Sáráki Ferenc, a jánoshidai FMSZ ig.-elnóke Szüreti bállal avatják fel a maguk építette népművelési házat a Mezőtur-alsóvizközi fiatalok Mezőtúr határában az alsóvízközi tanyavilágban kevés módjuk volt eddig a fiataloknak a közös művelődésre, szórakozásra. A DISZ szervezet kezdeményezésére elhatározták, hogy népművelési házat építenék. A vályogot maguk verték M. az egyéb építőanyagot pedig az elfekvő anyagok felkutatásával szerezték meg. A Mezőtúr határában lévő új népművelési házhoz még Debrecenből, Szegedről, sőt Tatabányáiról is jötték épületelemek. A társadalmi munkában felépült népművelési házat az alsóvízközi fiatalok szüreti bállal avatják fél. jugoszláv külügyi szóvivő az amerikai segélyről Belgrad (Tanjug). A jugoszláv külügyi államtitkárság szóvivője a szerdán megtartott rendkívüli sajtóértekezleten a következő nyilatkozatot olvasta fel: Illetékes jugoszláv körökben tanulmányozzák Eisenhower elnöknek az Egyesült Államok kongreszszusához küldött jelentését a Jugoszláviának nyújtandó további gazdasági segítségről. A jelentés szövege kedden érkezett hozzánk. Eisenhower elnök jelentésével kapcsolatban az első benyomások alapján a következőkre szeretnénk rámutatni: 1. Értékeljük Eisenhower elnök törekvését, hogy folytassák a segélynyújtást Jugoszláviának, ami kifejezésre jutott a kongresszushoz intézett levelében is. Nem világos azonban előttünk, miért volt szükség néhány kitételre, amelyek közül egyesek számunkra elfogadhatatlanok. 2. Eisenhower elnök nyilatkozatából mindenekelőtt kitűnik, hogy a részleges gazdasági segély nyújtásának ideje meghatározatlan és minden pillanatban revideálható. Ez nagy bizonytalanságot jelent, mert a segély további folyósítása ilyen vagy olyan formában bármikor megszorítható vagy megszüntethető. Minden kormány köteles biztosítani az ország lakosságának rendszeres ellátását s tudnia kell, mikor mivel számolhat. Ez alapfeltétele a tervezésnek. Eisenhower elnök kijelentése alapján ez nem biztosítható. 3. A nyilatkozat megemlíti, a segélyt azért nyújtják, hogy Jugoszlávia megőrizhesse függetlenségét. Véleményünk szerint Jugoszlávia függetlenségét semmiféle veszély nem fenyegeti a Szovjetunió részéről. Következetesen kitartunk külpolitikai elveink, az összes országokkal való egyenrangú együttműködés Bérpótlékot kapnak télen az építőmunkások Az Építésügyi Minisztériumban Téli Felkészülési Bizottság alakult. A bizottság munkájáról az alábbi tájékoztatást adta ki: A bizottság a téli időszak épitkezéseinél a többletköltségek csökkentésén kívül egyik legfontosabb feladatának az ipar munkáslétszámának teljes foglalkoztatását tartja. A cél: a lehető legtöbb zárt munkahelyet létrehozni, s csökkenteni a szabadban végzendő nedves munkamenetét. Ezért az építőipari vállalatok már előre számolnak azokkal a munkahelyekkel, amelyeknél az időjárástól teljesen függetlenül mínusz 5 Celsius fok alatt is folytathatják a munkát és ezeken a helyeken teljes téli felkészülést valósítanak meg. A többi munkahelyen az időjárástól függően dolgoznak majd. A télen is megoldható építkezésekre a tervező intézetek dolgozói organizációs terveket készítenek. Nagymérrü el marat! Amok A bizottság nagy erőfeszítéseket tes-z az idei lakásépítési program teljesítésére. A tervek szerint Budapesten 7600, vidéken pedig 5700 új lakás építését kellett volna megkezdeni és 1957-re befejezni. Szeptember 1-ig a fővárosban 2717, vidéken pedig csak 2000 lakás építését kezdték meg különböző hibák miatt. ífÍj~IÍ3CllSI Mólóiéiul A dolgozóknak a téli időszakra vonatkozó szociális ellátottságára több rendelkezés született. Azok az építőmunkások, akik szabadban, ablakkal, vagy ajtóval el nem látott illetve fedetlen épületekben dolgozna!:, darabbérükön kívül 10—15 százalékos téli pótlékban részesülnek. „Fagyszabadság” esetén azok a dolgozók, akik az állami építőiparban előzőleg legalább négy hónapot folyamatosan dolgoztak, megkapják időbérük 50 százalékát. Ezek a dolgozók ez idő alatt ugyanakkor munkakönyv nélkül bárhol vállalhatnak más munkát. Külön rendelet intézkedik azokról az építőmunkásokról, akik évi szabadságukat december 15-e és február 28-a között veszik ki. Ha a munkafegyelemre vonatkozó rendelkezéseket megtartották, hat nap pótszabadságot kapnak. Védőruha ellátói A bizottság intézkedett a dolgozók ellátásáról téli védőruhával (vattaruha esőkópeny, gumicsizma). A téli munkáknál szükséges felszerelések és segédanyagok, mint például melegtároló berendezések, nád, ponyva stb. készletek hamarosan az építkezésekre kerülnek. A téli anyagellátásban — különösen kavicsban — nehézség várható. A Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat 300 000 köbméter kavics szállításával még most is adós. Az Építésügyi Minisztérium, a miniszteri utasítással együtt részletes intézkedési tervet adott ki az építő, és az építőanyagipar téli felkészülésére, amelyet a Téli Felkészülési Bizottság rendszeresen ellenőriz. Kedves Birkatársaim ! Ámbátor a köztudat azt tartja rólunk, hogy szelídek vagyunk és türelmünk birkatürelem. Ebben ok igazság van. hiszen elnéztünk mi már sok mindent. Ok nélkül nem akadékoskodunk és ha nem kell. soha t.em bégetünk. Gyűiésezri meg nem szokásunk hiszen amúgyis mindig együtt vagyunk. Most azonban a helyzet tűrhetetlenné vált. Súlyos csanás érte a jászberénvi járás területén legelésző birkatársadalmat. Ebben <z ügyben mindenképpen 'el kell emelni tiltakozó bégetősünket, mert hiszen utódainkról van szó. a birkafaj fenntartásáról. Röviden vázolom a tényállást, amely egyébként jogos felháborodást kelt nemcsak az én érző anyai gyapjútakarómban. hanem valamennyi legelésző társamban. Mert miről is van szó? Arról, hogy itt a járás területén néhány héttel ezelőtt összeszedték és gáládul elrabolták tőlünk férjeinket, vagy ahogyan a magukat mindig ok<isnak tartó emberek mondják: a kosokat! Mérhetetlen volt fájdalmunk és egyedül csak az vigasztalt bennünket, hogy ígéretet kaptunk, mely szerint hamarosan viszontlátjuk hűséges társainkat. Azt mondták az illetékesek: urainkat Mezőtúrra viszik feljavítani, hogy családfenntartó kötelességüket még jobban elláthassák. Óh. mi balga, buta birkák! Eihittuk, amit mondtak a kétlábú istenségek, vártunk, vártunk, de hiába vártunk. Múltak a napok, hulltak könnyeink és az éjszakákat magunkra hagyatva. egyedül kellett tölteni. Végül valaki megszánt bennünket és őszintén megmondta, hogy férjeinket hiába várjuk, nem engedik őket vissza. Kapunk majd helyettük idegeneket. Milyen az egyszerű birka? Könnyen meg lehet téveszteni, könnyen jobb belátásra bírják s így történt velünk is. Belenyugodtunk a megváltoztathatatlanba. és azt tarlóttuk. ha ló nincs, hát szamár is jó. És az ismeretlen kosok meg is érkeztek. De olyan csenevész és göthös szinte valamennyi, hogy — istenemre mondom — majd kifordul a gyomrom. Én ezekkel szóba sem tudok állni. Igaz, ők is olyanok, az isten adták. hogy csak minden szökőévben van udvarlási kedvük. Mi lesz a jövő birka-generációjával? Mert azért bizton akad majd közöttünk olyan könnyelmű nőszemély, aki elveszíti fejét és ezektől a csúf. idegen kosoktól engedi megkörnyékeztetni magát. Kedves Birkatársaim! E„ ■ a tényállás. Valamit tenni kéne, de nem tudom, hogy mit. Azt ajánlom, ha már így megkeserítenék életünket, így csúffá tettek bennünket, fogjunk össze, menjünk el valamelyik városba és jelentkezzünk az ottani vágóhídon. Inkább a halál, mtet ilyen becstelen bn 'Let. A szegény birkák panaszát lejegyezte: Sz. P. Választ várunk Lapunk október 11-i számában arról írtunk, hogy a Tisza Cipőgyárban vitatható módon történnek a felvételek. Helyt adtunk Szilvása József né levélíró panaszának, aki azt állította, hogy protekció kell ahhoz, hogy valaki az üzembe bekerülhessen. Lapunk nyilvánosan tette fel a kérdést: „Csak protekcióval?” Mind máig — mivel nem válaszolt az üzem — ezt gondolják az emberek. Kérjük a gyár személyzeti osztályát, válaszoljon a cikkre. fiz munhosakadém átszerveznek Szolnok megyáben A TTIT Szolnok megyei szervezete felvette a kapcsolatot a megye tíz legnagyobb ipari üzemével, s ezeken a helyeken együttes erővel munkásakadémiát szerveznek a téli hónapokra. A munkásakadémia anyagát a dolgozók kívánságait messzemenően figyelembevéve áliíták össze«' és az előadásokon ismertetni kívánják a mwe történetet, hagyományait, ipari és mezőgazdasági adottságait. — A SZOLNOKI Járműjavító Vállalat dolgozói a kisújszállási Petőfi Termelőszövetkezetet patronálják. Most a szövetkezet sertéstelepét és darálóját villamosítják. — A TÖRÖKSZENTMIKLÓSI kulturház színjátszói október 21-én mutatják be á „Daniké Pista” című színművet, elve mellett. Sajnos, a nyilatkozat« ban vannak elemek, amelyek nem állnak összhangban a független és egyenrangú együttműködés elveivel. 4. A Jugoszláviának nyújtott eddigi segély értékes volt és ezért hálásak vagyunk. Ezt mi többször kijelentettük s hangsúlyoztuk, hogy azt minden politikai feltétel nélkül kaptuk. Tekintettel azonban arra, hogy az amerikai sajtóban és bizonyos amerikai körökben mind gyakrabban vitatkoztak a Jugoszláviának nyújtandó segélyről és ez kínosan érintette népeinket, a jugoszláv kormány javasolta az amerikai kormánynak: térjenek át a gazdasági együttműködés új formájára olymódon, hogy Jugoszlávia számára lehetővé tennék a vásárlást az amerikai mezőgazdasági terményféleségekből hosszúlejáratú kölcsön révén, amit azután dollárban vagy más megfelelő valutában fizetnénk vissza. A jugoszláv kormány véleménye szerint ez jobban megfelelne mind Jugoszlávia, mind pedig az Egyesült Államok érdekeinek és lehetővé tenné a két ország közötti együttműködés fokozását és a kölcsönös megértést. Ilymódon elejét vennénk a különböző kommentároknak is, amelyek nem járulnak hozzá a kölcsönös bizalomhoz és barátsághoz. 5. Ami a katonai segélyt illeti, az az év folyamán amúgyis csaknem teljesen megszűnt, kivéve egyes tartalékalkatrészeket. Mi különösen érdekelték vagyunk a már korábban megtárgyalt segély, de különösen lökhajtásos repülőgépek és más nehézfegyverek szállításában. Tekintettel arra, hogy megfigyeléseink . szerint az amerikai kormánynak éppen a katonai segély kérdésében vannak nehézségei, tudomására hoztuk, hogy e tekintetben nem akarunk zavart előidézni, amennyiben az amerikai kormány úgy véli, hogy nehezen tudná folytatni ezt a segélynyújtást s rámutattunk, hogy a katonai segély megszüntetése nem befolyásolja jövőbeni jóviszonyunkat. (MTI) Uíabb EgyiP’Ont-e'íenes fenyegetések Az antfot—francia tárgyalásokról London (TASZSZ.) Londoni politikai körökben nagy figyelemmel kísérték Eden angol miniszterelnök és Selwyn Lloyd külügyminiszter keddi párizsi tárgyalásait. A tárgyalásokon tudvalevőleg nemcsak a szuezi kérdésről volt szó, hanem az iraki csapatok Jordániái bevonulásának tervéről és az általános középkeleti helyzetről, valamint a Csatorna Használók Szövetségének valóra váltásáról is. A Biztonsági Tanács határozatának megkerülésére irányuló nyugati törekvések egyik bizonyítékát azok a kísérletek jelentik, amelyekkel a hirhedt Csatorna Használók Szövetségének összetákolására törekszenek. Mint saj tője1!öntésekből kiderül, a Csatorna Használók Szövetségének megteremtése komoly nehézségekbe ütközik. Az említett szövetséghez való csaiUakozását bejelentő országok közül több nem hajlandó ugyanis tagdíjat fizetni. Ennek ellenére — mint a Daily Telegraph diplomáciai szemleirójának cikke élárulja — Anglia és Franciaország mégis Egyiptomra akarja erőszakolni tervét, ha pedig ez nem sikerül, akkor „komoly erőfeszítéseket tesz olyan irányban, hogy a még nem működő szövetséget olyan eszközzé tegye, amelynek segítségével Egyiptomot kevésbé makacs álláspontra kényszeríthetné.’* A Reuter Iroda szerint , A szuezi válság fejleményei nem zárják ki — amint azt október 13-án Eden miniszterelnök a konzervatív párt értekezletén kijelentette — az erőszak alkalmazásának lehetőségét." (MTI.) Erőmű Afrika szivében A Kongó egyik mellékfolyóján, a Dzsue-folyamon Brazzaville várostól 12 kilométerre erőmű épül. Ezt az erőművet egy külön ebből a célból épített 1 kilométer hosszú csatornán rendezték be. A csatorna összeköti a Kongó-folyót a Dzsue közeli kanyarulatával és ilyenmódon a két folyam szintkülönbsége felhasználható, amely az idénytől függően 19—25 méter. Az erőmű tervezett kapacitása 30 ezer kilowatt, az építkezést 1950-ben megkezdték és 2 szakaszban végzik.
