Szolnok Megyei Néplap, 1956. október (8. évfolyam, 230-251. szám), A Nép Lapja
1956-10-14 / 241. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 195G. október 14; RÉGÉSZETI ÁSATÁSOK PADUKBAN t**el a címmel tartott vetített' képes előadást a TTIT klubjában. Szolnokon, a Nemzetközi Múzeumi napok keretében Erdélyi István tudományos kutató. Elöljáróban bemutatjuk az előadót, aki alig 25 éves. Legelső írá. saiban megyénk régészeti leleteivel foglalkozott. Feldolgozta i szakmai körökben nevezetes jánosihidai avartemetőt is. Kiváló képességeit a Magyar Tudományos Akadémia is felismerte és 3 esz, tendőre kiküldte a Szovjetunióba azzal, hogy a magyar őstörténet néhány homályos kérdésére világosságot derítsen. A Szovjetunióban történeti kutatóink közül jelenleg más nem dolgozik. Állandó m unkaheäye Leningrad ban van, ahol könyvtárakban és múzeumokban végez kutatást, nyaranként pedig régészeti expedíciókban vesz részt, most a Pamirban. Ide a század elején utazgató Stein Aurél óta magyar tudományt« kutató nem lépett Ez a terület nem fennsík, mint ahogy általában tudják, hanem hatalmas hegyekkel, tavakkal és mocsarakkal, zúgó sebes folyókkal részeikre szabdalt. A Himalája hegyláncainak rendszerébe tartozik, mint viszonylag újabbkor! fel gyűrődés. Sztálinról elnevezett legmagasabb casúcsa (egyben az egész Szovjetunió legmagasabb pontja) 7965 méter. Kínával, Tibetiéi, Kasmírral és Afganisztánnal határos. Hágói és szorosai közül az ú. n. dzungáriai kapu a leghíresebb. Számos írott forrás adatai alapján is tudjuk, hogy a Kelet-Ázsiából nyugatra vándorló népek és kínai kereskedők többnyire ezen az útvonalon hatoltak tovább. Gyanítani kezdték azonban egyesek, hogy ez a vidék talán nemcsak átvonulási területnek, hanem sok nép számára állandó lakhelynek is alkalmas volt. Stein Aurél egész várrendszereket írt le, amelyek a sziklák ormain agyagfalból és kerek bástyákból állottak és időszámításunk körül a szogdok birodalmát védték a keleti barbárok ellen. Ezeknél korábbi időkben azonban itt nem tételezett fel laktelepeket. A pamiri ásatási expedícióknak (a legelső közvetlenül a II. világháború után kezdődött) épp az volt egyik legjelentősebb eredménye, hogy ezt a feltevést kézzelfogható bizonyítékokkal megdöntötte. A legeredményesebbnek kétségtelenül az utolsó: az 1956. év nyarán. lefolyt kutatások mondhatók. Világtörténelmi szempontból is rendkívül jelentős, hogy itt, 4200 méter magasan megtalálták a régi (avult kifejezéssel csiszolatlan) kőkorszak emberének eszközeit. Ezek a franciaországi, ú. n moustérien fokozatnak felednek meg és így legalább 100 ezer esztendősek. Persze nem gondolhatunk arra, hogy azóta ez a vidék állandóan lakott volt. De időszámításunk előtt a VI. századtól kezdve ez a folyamatosság is kimutatható. Ekkor a szkíták Irán felől behatoló törzsei uralják a völgyeket. Alig félméterrel kiemelkedő kövekből összehordott halmok alá temetkeznek. Sírjaikban nagyszámú ló- és juhesont is a nomád állattartó életmódra Utal, amely azóta itt kizárólagos a mai napig. Bár ez mind érdekes, felvetődik a kérdés: a magyar őstörténet kutatójának mi keresnivalója van távol Európától és a magyarság Ural melletti őshazájától? Mindjárt meglátjuk, hogy elég sok. A szkiták, illetve a szogdok uralmát ugyanis az uszumok, majd ezeket a türkök győzték le. Ez utóbbiak hatalmas kőhalmai alig hihetők már, hogy sírokat takarnak. Birodalmuk kiterjedt a Volga és az Ural folyó vidékére is, nomád népszövetségük keretébe pedig beletartoztak a magyarok elődd. Sőt többről is szó van itt: a magyarok néhány törzse kétségtelenül török nevű, török eredetű. Tehát a türkök tárgyi emlékeinek ismeretéből bizonyos fokig következtethetünk a magyarság anyagi kultúrájára is. Az előadó itt példakép a türk halomsírokban talált bölcsőmaradványokat említette meg. Ebből a teljes darab helyreállítható a rokon tudományok, főleg a néprajz segítségével. Igv az ősmagyar gyermekek bölcsőjének szerkezetére, is fény derül; Az expedíció célja bizonyos ásatásokon kívül a terep szikla rajzainak a felderítése volt. Ezek főleg hegyikecskéket ős rájuk nyi- 1 ázó vadászokat ábrázolnál:. Ma már biztosan' tudjuk, hogy itt a vadászmágia egyik ősi formájával találkozunk. A vad elejtését ezzel akarták befolyásolni, megkönnyíteni. A rajzok legkorábbi rétege a szkíta időkben készült, de még ma is előfordu’. hogy jókedvű kirgizek sziklákba veregetnek — most már főleg szövegeket. Bizony a fábametszés ott ismeretlen dolog, a fa igen nagy érték. Hiszen — ahogy az előadó találóan jellemezte — a falvak 5—6 házból és egy fából állanák. önkéntelenül ráterelődik a szó, a ma élő népek életére, néprajzi kutatásokra. Bár az expedíció régészeti jellegű volt. Erdélyi István, amennyire idejéből tellett, megismerkedett a kirgizek nyelvével, gondosan megfigyelt a kirgizek életéből sok mozzanatot, s főleg viseleti tárgyak megvásárlásával a magyar néprajzi múzeum anyagát is gazdagította. A magyar nép kutatójának a kirgizek néprajza sem lehet közömbös. Számos régészeti tárgy használata módját csak a keleti rokonnépek mindennapi életének ismeretében határozhatjuk meg. A kirgizek ló- és ju h tartók, — csakúgy, mint itt a szkiták voltak. Tenyérnyi köves termőföldjeiket faekével szántják. A tél kivételével ma is jurtákban, azaz kerek, favázas sátrakban laknak, mint elődeik kétezer évvel ezelőtt. Viseletűk sok darabja — pL a süvegük, — ugyancsak jó kétezer év óta alig változott. Társadalmi szokásaik közül néhányat még érintetlenül megői-íztek. A legszigorúbb apajogú családi rendszert lelhetjük fel náluk. Például asszonyaikkal, leányaikkal férfiember kezet nem foghat s nem étkeznek velük együtt. Nősülésnél illegálisan bár, de a pónzvásár ma is megvan és a leány részéről nincs ellenkezésnek helye. írástudatlan alig van köztük, de az orosz nyelvet roszszul beszélik. Az arab nyelv ismerőit tisztelettel övezik körül Nem valami vallásosak, de a mohamedán vallás néhány külsőségéhez (pld. disznóhús fogyasztásának tilalmához) ragaszkodnak. Mint pásztomépek, a szomszédos földművelő tadzsik falvak népeit megvetik. Jellemző, hogy a szovjet ipar termékeit inkább sokszor távolibb, de saját központjaikból, mint tadzsik települések üzleteiből szerzik be. 4 Szovjet Iparról beszéltünk. Igen, a szovjet állam itt ugyan sok szempontból még szükségszerűen fenntartotta a régmúlt idők elavult gazdálkodási formáit, de ugyanakkor ezek a népek is a modem civilizáció minden vívmányával rendelkeznek már. Míg a szomszédos Afganisztán járhatatlan útjairól nevezetes, itt modem betonútak kanyarodnak 4—5 ezer méter magasságban. A jurtákban a mindennapi tárgyak közé tartozik a modem tűzhely és a telepes rádió. A téli szállásokon a legújabb filmeket is levetítik a vándormozik. Persze a filmek megsértésével egy kis baj van. Inkább csak a harcias, történelmi darabokat kedvelik (pl. Nagy Péter). Az előadó ott, látta Pamirban az „Egy pikoló világos”-t, s bizony a film felénél már eloldalgott; a nézősereg nagy része. Nyilván a filmen ábrázolt problémákkal nem érezhették közösséget. Általában azt mondhatjuk, hogy ez a vidék a történeti kutatók kincsesbányája. Erdélyi István hazafelé — terven felül — meglátogatta a nyugat-pamiri Pendzsikent városánál: ásatásait. Ez a íadzsikisztáni Pompei méreteiben a mai Szolnokhoz hasonlítható s kb. a felét már feltárták. Nyomára a régészettudomány történetéiben példátlan módon bukkantak rá. A környező hegyek egyik sziklahasadékában ugyanis megtalálták előzőleg az elpusztult város levéltárát. Ebből megtudták, hogy Szogdiána fővárosát az V. század elején alapították. A támadó arabok elől a VII. század végén az egész váro6 kivonult a hegyekbe. Meg akarván ezzel menteni gyönyörű épületeiket a pusztulástól. Ez a gesztus nem hatotta azonban meg az arabokat és a lakosság lemészárlása mellett a várost is felégették, mely azóta a természet martaléka lett. Az előadóm, bár sokszor csak rövid utalás formájában, de kitért a keret és a téma-adta kertekben minden lényeges mozzanatra. Ez a beszámoló sem lenne teljes és hűséges, ha elhallgatná azokat a roppant nehézségeket, amelyekkel az expedíció — munkája során — szinte hősies fokon megküzdött. Elsősorban a rendkívül nehéz terepviszonyoikról kell beszélni. Ezen a vidéken a hegyomlásók nem ritkák és a felfelé kígyózó szerpentinek szövevényében csak olyan autóvezetők vállalkozhatnak hoszszabb útra, akik szakmájukat szinte művészi fokon elsajátították. Erdélyi István egy előttük haladó autókaraván halálos kimenetelű lezuhanásának szemtanúja volt. ötezer méter körül már csak különleges légző berendezéssel lehet zavartalanul, az egészség veszélyeztetése nélkül dolgozni. Az expedíció tagjai azonban, főleg a szabadabb, korlátlanabb mozgáslehetőség szepontjából, nem látták él magukat ilyen felszereléssel. Igya gyengébbek nem egyszer szívrohamot kaptak, s gyakori jelenség volt az orrvérzés. A nehéz légzés következtében a nyugodt alvás sem volt biztosítva. A nyári nap erős ultraibolya sugá. ása pedig a bőr szabad felületein sebeket okozott. A hőmérséklet egy nap alatt 40 és 5 fok között ingadozott. Árnyékot sokszor csak a teherautók alatt találták. Az ivóvíz is nagy érték volt. De mocsarakkal találkoztak elég magas terepen is. Egy alkalommal az előadó magyar szúnyogvédő kenőcse mentette meg a társaságot éjszakai pihenőjén. Más természetű nehézségekkel is számolni kell ott. Bár a 20 tagú expedícióban csak 5 régész vett részt, a többi technikai segédszemélyzet volt, fizikai munkát (pl csákányozás) így az ásatást vezető professzorán kívül mindenki végzett. 4s érdekes ás nagyon tartalmas ismertetés az éjszakába nyúlt, Mégis az előadót a kérdések özönével árasztották el. Hiszen nem mindennap találkozhatunk ilyen messziről jött emberrel. Nem mindennap beszélgethetünk ilyen távola országról. Mindnyájunk véleleménye, hogy a Múzeum és a TTIT jó szolgálatot tett ilyen előadás megszervezésével. Most valóban élménytszerűen új ismeretekkel távozott az, aki ezt meghallgatta. Sz. V. NEMZETKÖZI SZEMLE Alku a Biztonságé tanácsban A MEGYEI FILMSZÍNHÁZAK MŰSORA 1956. október 15—17-is Helység neve: Dátum: ABÄDSZALOK 15—17 CIBAKHAZA 15—17 FEGYVERNEK 15—H JANOSHIDA 15—17 JASZALSOSZENTGYORGY 15—17 JÁSZAPÁTI 15 JÁSZAPÁTI 16—17 JASZÁROKSZ ÁLLÁS 15—17 JÁSZBERÉNY 15 JÁSZBERÉNY 16—17 JÁSZDÖZSA 15—17 JASZFENYSZARU 15—17 J ASZ JAKOH ALMA 12—17 JASZK1SER 15—17 JÁSZLAD ANY 15—17 KARCAG 15—16 KISÚJSZÁLLÁS 15 KISÚJSZÁLLÁS 16—17 KUNHEGYES 15—17 KUNMADARAS 15—17 KUNSZENTMÁRTON 15 KUNSZENTMÁRTON 16—17 MEZŐTÚR „Dózsa“ 12—17 MEZŐTÚR „Szabadság“ 15—17 ÖCSÖD 15—17 RÁKÖCZIPALVA 15—17 SZOLNOK „Vörös Csillag“ 15—17 SZOLNOK „Tisza“ 15—17 SZOLNOK „MÁV Milléneum“ 17—18 TISZAFÖLDVAR 15 TISZAFOLDVAR 16—17 TISZAFÜRED 12—17 TISZAKURT 16—17 TÖRÖKSZTMIKLOS „Dózsa“ 15—j / TURKEVE 11—17 UJSZASZ 15 UJSZASZ 16-17 Film címe: Angyallal a hegyekben Déryné Döntő pillanat Az élet tanulsága Köpeniczky kapitány Egy nap a bíróságon Zavarosan folynak a vizek Körhinta Ünnepi vacsora Volt egyszer egy király A gonosz favágó Idegen utas Gábor diák Papa, Mama, ö meg Én Hintónjáró szerelem 9-es kórterem Az ördög szépsége 2x2 néha 5 Kútbaesett kérő Csillagos szárnyak Papa, Mama, Feleségem, ö meg én A félelem bére OtheUo Liliomfi Irén, menj haza Három start Első szerelem Elsőszámú közellenség Törvényenkívüü lovag Halálugrás Forró szívek Bagdadi Tolvaj Gázolás Elveszett melódiák Vörös és fekete I. rész Dollárpapa Tavasz A Szuezi-csatoma végtelen ezüstcsókján zavartalan a hajóforgalom. Az egyiptomi parasztok, akik vidáman integetnek a csatorna partjáról az elhaladó konvojoknak; érzik, hogy ennek a láthatólag álmosan haladó forgalomnak milyen óriási jelentősége van: azt jelenti, hogy Egyiptom döntő csatát nyert. Talán legnagyobb győzelmét aratta több mint nyoleszáz év óta, amikor a mameluk uralkodók körülbelül a mai csatorna vonalán meg. állították Dzsingisz Kán lófarkas zászlóinak előrenyomulását. Ez a győzelem tette lehetővé, hogy a szuezi kérdés illetékes nemzetközi fórum, az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé kerüljön. A Szuezi Csatorna Társaság államosítása ellen indult angol-francia támadás első fejezete a katonai készülődésekkel alátámasztott londoni értekezlet volt. Egyiptom nem ijedt meg sem a ciprusa csapatösszevonásoktól, sem a nagymehezen öszszetoborzott „nemzetközi nyomástól”: Erre jött a másak lépés: a külföldi révkalauzok otthagyták munkahelyüket. Ha ennek következtében összeomlik a csatorna forgalma, megvan az ürügy a beavatkozásra. „Sokkal gyorsabban fogjuk viszszaállítani a normális helyzetet, mint bárki gondolná" — mondta Mahmud Junisz, a csatorna új igazgatója és Egyiptom, az ottmaradt egyiptomi révkalauzok önfeláldozó munkájával és a világ minden részéből érkezett új révkalauzok beállásával fényesen beváltotta ezt az ígéretet. A nyugati kormányoknak — mint az AP egyik kommentárja írja — bele kellett törődniök, hogy a csatorna hajóforgalma akadálytalanul folyik tovább. Most tehát a „szuezi kérdés” harmadik szakaszában vagyunk. Nem szabad elfelejtem, hogy bár Egyiptom ügye, amely e pillanatban egybeesik a béke és a nemzeti függetlenség ügyével, eddig sikeresen haladt előre, a válságban kezdettől fogva benne rejlő háborús veszély nem tűnt el. Az angol-francia katonai felkészülés ma is megvan, ha a behívott ratalékosok kaptak is egy heti szabadságot. Ezt a figyelmeztetést még Jobban aláhúzza a Llandudnoban öszszeült angol konzervatív pártkongresszus harcias lármája. A Biztonsági Tanácsban és körülötte folyó lázas tárgyalások tehát nemcsak azért nagyon fonto sak, mert egy nagyjelentőségű nemzetközi víziót sorsát dönthetik el, hanem azért is, mert a világ békéjének fennmaradása is múlhat ik rajtuk. A tárgyilagosság megköveteli annak megállapítását, hogy a háborús veszély, ha nem is tűnt el, mindenesetre csökkent. A megegyezés lehetősége ma már nem annyira távoli, mint az első felhevült napokban. Favzá egyiptomi külügyminiszter a Biztonsági Tanács ülésén hangsúlyozta, hogy Egyiptom együtt akar működni a nyugatiak szervezetével, a csatornah asznál ók társaságával és biztosítani kívánja, hogy a jövedelem méltányos részét a csatorna karbantartására és javítására fordítsák. Az angol—francia álláspont sem vonja már kétségbe az államosítás törvényességét, csak a nemzetközi részvétéi formáját tekinti vitásnak. De miért beszélünk folyton angol-francia álláspontról; hiszen a nyugati a!i frontjához kezdetben Amerika is szilárdan hozzátartozott? Ami Amerika mai politikáját illeti, Dulles külügyminiszter igazán nincs irigylésre méltó helyzetben. Legalább négyfelé pislogva kell tojástáneot járnia: a küszöbön álló választások miatt úgy kell feltű nie az amerikai nép előtt, mint a béke apostolánál:, az Atlanti Szövetség fenntartása kedvéért az angolok- és franciák megbízható szövetségesének kell tűnnie, nem szabad magára haragítania az arabokat, mert görcsösen fél attól, hogy „a Szovjetunió karjaiba hullanak” és gondolni kell azokra az üzleti körökre, amelyek hasznot szeretnének húzni az egész dologból. Amerikai üzleti körök az iráni olaj üzlet mintájára szeretnének az angolok helyére lépni Egyiptomban. Többek között a New York Times ismertetett egy tervet, amely szerint a nagy hajóstársaságok konzorciumot alakítanának és az kötne megegyezést Egyiptommal. Persze az ilyen ten' végrehajtása is Egyiptom tényleges szuverenitásának feladását követelné. Ügylátszik, hogy a legutóbbi napok feszültsége az angol-francia szolidaritást is próbára teszi. A francia kormány az algériai háború miatt nem akar engedékenynek látszani, az angol viszont, tudva, hogy nehezen ránthatná bele népét ilyen leplezetlenül imperialista háborúba, kevésbé hajthatatlan. A francia-angol nézeteltéréseik hírét a hivatalos szóvivők görcsösen cáfolják, de aligha lehetnek teljesen alaptalanok; A szuezi helyzet mellett talán a legtöbbet foglalkoztatja a világ közvéleményét az a fejlődés, amely a szocialista tábor országaiban érik a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa óta. A „Legfelső szinten” folyó eszmecserék meggyorsulása mutatja, hogy ez a fejlődés döntő szakaszába jutott. Bizonyosak lehetünk b*nne, hogy ez az eszmecsere, amely az egymás belügyedbe való be nem avatkozás és a teljes egyenlőség alapján folyik, nagyszerű új lehetőségeket teremt a szocializmus felé vezető utak felderítésére, egymás tapasztalatainak gyakorlatias felhasználására és végleg meggyorsítja azokat a sebeket, amelyek a múltból még esetleg sajognak. A nemzetközi eszmecseréken kívül idetartoznak az egyes szocialista országokon belül sokhelyütt lassan és akadozva folyó változás tünetei is. Ezek közül egyről kell bővebben megemlékezni, amely a legtöbb port verte fel, a legtöbb rosszindulatú ellenséges kommentár elhangzására is alakiamat udott: a póznán! tárgyalásról. A legrosszindulatubb megfigyelők sem tagadhatják le azt a mélységes hatást, amelyet a poznani eseményei: vádlottainak tárgyalásán megmutatkozott szigorú, őszinte törvénytisztelet, igazságosság tett rájuk. A lengyel hatóságok többször hangsúlyozták, hogy a poznani tárgyalások Lengyelország belügyed közé tartoznak. De már azzal is, hogy lehetővé tették nagyszámú külföldi tudósító részvételét, megmutatták, h'gy ezzel a tárgyalással az egész világ előtt is tanúságot akarnak tenni a feltámadt szocialista törvényesség mellett A mi számunkra különösen fontos hangsúlyozni, amit Rybicki lengyel főügyész mondott ki többször is határozottan: az eljárás nem azok ellen folyik, akik sztrájkkal és tüntetéssel tiltakoztak a kétségtelenül meglévő igazságtalanságok és túlkapások ellen, hanem csakis azok ellen, akik ezt a tüntetést közönséges bűncselekmények elkövetésére hasznának ki. Bízhatunk benne, hogy sem Lengyelország, sem a többi népi demokratikus ország nem tér le többé erről a bátran megkezdett útról, nem esik vissza a múlt hibáiba. akármilyen erők akadályozzák is ezt belül, akármennyi kárörvendő, rosszindulatú lárma is igyekszik ezt kihasználni külföldön. ÉlüzemavHó ünnepség az ftlatlyáni Gépállomáson Az Alattyáni Gépállomás elnyerte az élüzem címet a nyári kampánytervek túlteljesítésével. Az élüzemavató ünnepségre szombaton került sor. Megjelent a többi között Mészáros István, a Földművelésügyi Minisztérium Gépállomási Főigazgatóságának helyettes vezetője. A földművelésügyi miniszter és a MEDOSZ Központi Vezetősége nevében ő adta át a gépállomás dolgozóinak az oklevelet és az élüzem zászlót A gépállomás azért nyerte el az élüzem címet, mert a nyári kampánytervét 143 százalékra tejesítve 9339 normál hold helyett 13.475 normálholdnyi munkát végzett el, Ezenbelül a talajmunka tervet 192 százalékra teljesítették. »0 éve fazekas a karcagi Kántor Sándor 50 éve gyúrja az anyagot Kántor Sándor, az országoshírű karcagi fazekasmester a népművészet mestere. Karcag város tanácsa ünnepélyesen emlékszik meg a népművészet nagynevű képviselőjének félévszázados jubileumáról. Ebből az Ikalomból kiállítás; is rendezne nek, de a Kántor Sándor által készített dísztárgyakból az ország minden városában lehet találni, csak éppen Karcagon nem, mivel a népművészeti és háziipari vállalat a Kántor Sándor által készített tárgyakat az utolsó darabig elszállítja.
