Szolnok Megyei Néplap, 1956. október (8. évfolyam, 230-251. szám), A Nép Lapja
1956-10-11 / 238. szám
4 SZOLNOK MEGTBI NZPLAP 1936. október 11. »Nem élhetek muzsikaszó nélkül« 1/ an-c olyan ember Szolnokon, r aki három hete mulat egyfolytában? Van bizony. És ezt énekli szüntelenül: „Nem élhetek, nem élhetek muzsikaszó nélkül”. No, persze nem holmi kocsmai mulatozásról van szó, mit csináljon szegény színész, ha a szerepe örök vigadást ír elő? Három hete folynak a híres Móri cz-vígjáték, a „Nem élhetek muzsikaszó nélkül” próbái a Szigligeti Színházban. Holnap lesz premier és ez minden színésznek ünnep. De kiváltképp olyankor ünnep, ha a szerep kétszeresen kedves a színésznek. Mert György László, Balázs alakítója, a darab főszereplője alig tudja szavakba önteni afeletti örömét, hogy Móricz Zsigmond figuráját keltheti életre. Szerelmese Móricz Zsigmondnak. ő is abból a világból valónak vallja magát, amelyet a legnagyobb magyar prózaíró oly nagyon szeretett és amit utolérhetetlen zsenialitással ábrázolt: az egyszerű faluéi emberek közül jött, a paraszti figurákat szólaltatja meg színpadon a legszívesebben. ‘És még egy amiért kedves ez a szerep: veje az írónak, tagja és ismerője a Móricz-csaladnak, De ez a körülmény csak növeli felelősségét és György László ehhez mérten fogja föl feladatát. I I "i György László Igaz, a „Nem élhetek muzsikaszó nélkül" nem az egyszerű parasztembereket viszi színpadra, hanem a századforduló előtti középdzsentrit, aki a kiegyezés utáni időkben azzal mutatja meg magyarságát, hogy mulat, mulat, elzárkózik a pusztába és a magárahagyatottság unalmát az örök vigalommal akarja elűzni. Ma már tudjuk, hogy a magyar öntudatnak eléggé fonák megnyilvánulása volt ez és korántsem vezetett célra, de ha ilyen volt a birtokososztály, akkor ilyennek kellett, ábrázolni. Balázsnak, a forró, szilaj temperamentumu középnemesnek nem könnyű megformálni a jellemét: ha eleve ant,patikusnak állítanánk be, meghazudtolnánk, mert bármennyire is elmarasztaljuk tivornyázó magatartásáért, azt is meg kell mutatnunk, hogy szerette a földet, a parasztot — és az életet hatalmas szenvedéllyel. Balázsnak azt a légkört kell megteremteni, ami olyannyira jellemezte a kiegyezésutáni közép- és kisbirtokos osztály világát: ez a világ letűnőben volt, halálra volt ítélve, tagjai a haláltáncukat járták, hiába akadtak köztük józanok is. A történelem azóta bebizonyította, hogy az akkor magukra hagyott, mutatással magyarkodó, de műveletlen kisnemeseknek tönkre kellett menni, birtokaikat felfalták a nagyok, ők maguk a városba szoruljak és nem maradt másuk, csak az ősök emléke és a kutyabőr. Nos, a ma már nem létező Balázsokat fogja megszólaltatni György László. A próbákat nézve azt kell mondani, hogy döbbenetes hűséggel tudja visszaadni az író által megformált figurát. A háromheti kemény munka nem volt hiábavaló. R alázs fiatal hitvese, Pólika, Németh Gabi lesz a darabban. Bizony, nem olyan ez a szerep, amelyet könnyű eljátszani és mégis nagy sikert biztosít. Pólika. csak úgy, mint Balázs bonyolult jellem. E jellem kibogozása, alapos megismerése hosszú, szerény, türelmes munkát igényel. Nem kisebb a színésznő feladata, minthogy azt is kitalálja, amit az író soha nem vetett papírra, csak gondolt a szerep megírása közben. A szaggatott szavak, a hárompontos félbeszakítások között a szerepkönyvben nem látszik semmi, de a valóságban, a figura lényében ez a látszólagos semmi lefojtott indulatokat, ki nem mondott gondolatokat takar. És hogy a néző megértse, miről van szó, ezeket a gondolatokat is ki kell mondani, némán* a játék sajátos eszközeivel. Ami 'z olcsósá ot illeti — tehát rossz értelemben — korántsem hálás szerep a Pólika. De művészi feladat szempontjából nagyonis hálás, Németh Gabi Németh Gabi, aki még soha nem szerepelt a szolnoki közönség előtt, izgatottan készül a bemutatkozásra. A Néphadsereg Színházában szép sikereket aratott a Néma leventében, a Zrínyiben és a Holnapra kideriil-ben. Tudja, hogy a siker itt sem jön magától, a közönség itt is közönség és ugyanaz a színházi tábor, amelyik csupa szívvel képes művészeket ünnepelni, kíméletlen is tud lenni. Ezért — mivel ebben a szerepben fog első ízben Szolnokon a közönség elé lépni — mindent elkövet, hogy méltó társa legyen Balázsnak. Hisz a színjátszás kollektív művészet, kölcsönösen kell, hogy lelkesítsék egymást a színpadon. A jó játék a gyengébbeket is magával képes ragadni, de ennek az ellenkezője se lehetetlen: a legjobb alakítás is leromolhat, ha rossz a kölcsönhatás. Különösen azért kell ezt hangsúlyozni pontosan, mert Balázs szenvedélyét, mindenen keresztülgázoló temperamentumát Pólika táplálja szavaival, cselekedeteivel. Németh Gabi tehát nagyon sokat segíthet abban, hogy György László maradéktalanul megvalósítsa elképzeléseit, ugyanakkor a maga szerepét is tökéletesebben formálja meg. Ahogy a jelekből látszik, a közönség elégedett lesz Pólikával. És reméljük, hogy Pólika is elégedett lesz a közönséggel. mN Móricz Lili A próbákat figyelve, elárulhatjuk a nézőknek, még a premier előtt, hogy ugyanúgy, mint a „Marica grófnő”-nél, a „Nem élhetek muzsikaszó nélkül”-nél is fővárosi nívójú előadást fog látni. A darab valamennyi résztvevője a maximumát adja képességeinek. Különösen Móricz Lili, Győri Ilona, Kaszab Anna, Kalmár Zsóka, Lázár Tihamér számíthat nagy sikerre. A két felvonás közti szünetben sikerül elcsípni a nyakig munkában lévő rendezőt, Pauló Lajost. Noha hetek óta lázas munkában van, nyoma se látszik rajta a fáradtságnak, úgylátszik, hatással van rá, hogy a darabban állandóan mulatni kell. Ez a második darabja. Az első, a Cseresznyevirág, olyan sikerrel fut az Állami Faluszínház műsorán, hogy már a századik előadást is megtartották és az együttes ezzel a darabbal ünnepelte Székesfehérvárott fennállásának ötödik évforuulóját. Indulásnak nagyszerű ez a siker és Pauló Lajos van annyira rátarti ember, hogy nem fog engedni ebből a sikerből. Amint már említettük, fővárosi nívóra számíthat a közönség. Ehhez a színészeken kívül a rendezőnek van a legtöbb köze. Még a szcenikai megoldások is újszerűek lesznek: bátor kezdeményezéssel egy nagyszerű technika bravúrt alkalmaznak mindjárt a darab elején. Hogy mi ez a bravúr, arról bővebben nem írunk, majd meglátja a közönség az előadáson. Pauló Lajos Ha a közönség elismeréssel jutalmazza az előadást, nagyon értékes lesz a siker. A fiatal rendezőik komoly feladattal kellett megbirkóznia. Amint arról már szó volt, a „Nem élhetek muzsikaszó nélkül” azon túl, hogy zenés vígjáték, komoly társadalmi modanivalóval rendelkezik, mint az író valamennyi műve. Ezeket a mondanivalókat kellett kiaknázni, amelyek sokszor félmondatokban jelentkeznek. A rendező sokat segített György Lászlónak abban, hogy Balázs erőteljes, de sokrétű, ellentmondásokkal teli egyénisége minél hiánytalanabbul bontakozzék ki. A „Nem élhetek muzsikaszó nélkül” bemutatója újabb szép ajándék lesz a színházkedvdő közönség számára. Ma még kemény munka folyik a főpróbán, hogy holnap minél teljesebb legyen a premier öröme. Olyan teljes, mint a „Marica grófnő” bemutatóján. Márpedig ezzel a darabbal elégedett lehet a szolnoki közönség mert a színház máris egymásután kapja a meghívásokat budapesti vendégszereplésre. Gerencsér Miklós iZLíttiz. — azweji Mintha Mikszáth írta volna Oscar Wi!daf SZONETT A SZABADSÁGHOZ ;í A nagy angol író születésének 100. évfordulójára. Nem is szeretem fiaid, mert tompa szemükben csak bú van, csúf bánatuk s agyuk semmit sem ért, semmit se tud —, Á de amikor a Ncp ordít zajongva, ^ a Terror, az AnarcIUa, a V adság bús vágyam tükrözi, mint óceánt 1,4 s lázadni testvért ad nekem! — Szabadság! lármád ezért hat édesen ream, ’t másként királyok véres ostorok dúlhatnák a népet s ágyú torok, azt a jogot, mit megszentelt az Ég is ?f én nem mozdulnék, s Isten tudja mégis, T ki meghal ott a barrikádokon, -s a sok Krisztus cn vélem oly rokon. jh (Kosztolányi Dezső fordítása) g F. Tóth Pál: JJfeyfiuAud a laid- így magasodik a jegenye, és karcsú derékkal ring a nád, de mindenképpen élet ez, mert szabadon énekli dalát. Ilyenkor meghasad a föld Az élet zengő ereje előtt s humuszban, vagy bűzmocsár alatt virágnak nőm csak egy pillanat, Zúg-jajgat a komor jegenye testét vad viharoknak kitárja és zizegő furcsa daliam szokik ezerszái lenge nádba. (1943) Ugyancsak nekiduráUa magát a Szigligeti Színház. Még szinte meg sem kezdődött a Marica gr ói no vei az évad, s máris újabb bemutatóhoz érkeztünk. Nem hallgathatunk el egyik napról a másikra az előző produkcióról sem, s úgy érzem, időszerű az én tervem is, amelyet a fejléc jelez — egy színészről, egy szerepről — szeretnék néhány megjegyzést tenni. A színész Paál László, aki a Marica grófnőben epizód szerepet játszik, ó Kudelka bácsi, az öreg tót pedellus. Operettben szokatlanul hiteles alakítást láthatunk tőle. Ahogy bejön a színpadra, mértéktartóan, egyszerűen teszi meg első mozdulatait, ilyen is marad végig, önmagam előtt összegezni próbálván, mi fogott az alakításban, arra a megállapításra jutottam, hogy Paál László felfogása szerint az öreg Kudelka figuráját nem is a szinlapon feltüntetett szerző, hanem Mikszáth Kálmán írta. A fiatal művész kollégái között arról nevezetes, hogy igen sokat olvas, 8 minden szerepéhez tanulmányokat végez. Le merném fogadni, hogy amikor Kudelkát megkapta, a jó öreg Mikszáthoz fordult tanácsért s mint játéka igazolja, nem hiába. Amikor eldöntöttem, hogy szóváteszem Pál László szép alakítását,, megbeszéltem észrevételeimet egy színházi szakemberrel. Ö hívta fel a figyelmemet olyan részletekre, amelyek külön figyelmet érdemelnek. Az alakítás legkiemelkedőbb része, amikor az öreg esetten tót iskolaszolga, mint félelmetes betyár jön be a-színpadra. Estéről estére nyíltszíni tapsot kap ebben a pillanatban, s ez elsősorban nem a bő gatyának, az árvalányhajas kalapnak szól, hanem azoknak a félszeg, esetlen mozdulatoknak, amelyekkel a félénk bácsika érzéseit érzékelteti a betyár jelmezben. Tanítani kellene, ahogyan idébb, odébb csoszogva felvesz egy nagy ezüst tálcát, s először bele sem mer nézni, félve.saját képétől, aztán óvatosan belesandít, majd rémülten csapja le a tálcát. Epizód szereplő az öreg Kudelka bácsi, a Mirica grófnőben, mégis véleményem szerint Paál László művészi fejlődésében igen komoly állomás ez az alakítás. A sokat töp: engő, állandóan kereső fiatal színész számos eddigi sikere után itt teljesen magára talált és ha továbbra is ilyen érzékkel választja meg az egy-egy szerephez szükséges lanulmányokat, sokat tapsolunk még neki Az igazat megvallva, szeretnénk már látni, hogyan oldana meg a tehetséges művész egy-egy nagyobb feladatot.-S.-r, £t&s aírunk - A NYELV 'lársadalrm tulajdon-e a nyelv? Való igaz, hogy jogszabály nem nyilvánította azzá; az írott törvényekben tehát hiába is keresnénk büntető rendelkezéseket a nyelv elleni merényletek elkövetőivel szemben. Nem börlönöznek be, pénzbüntetésre sem ítélnek, még csak meg sem intenek, ha édes anyanyelvűnk ellen vétünk szóban vagy írásban. Megszoktuk, hogy csak az anyagi javakat tekintsük a nemzet védelemre méltó tulajdonának. A nyelv elleni bűnök következményeit nem mérhetjük tonnában vagy forintban, ezért ügyet sem vetünk rájuk. Azon lepődünk meg, ha magyar ember egyszerűen s hibátlanul beszél anyanyelvén. Anyanyelv, azaz; minden magyarra rászállott nemzeti örökség. Nemzeti örökség, mely az egész (történelmi és ma élő) magyar társadalom sajátosam, közösségi terméke, azaz: társadalmi tulajdona. Az bizony, mind keletkezésében, mind a nemzeti társadalom életében betöltött szerepében. Mert hát mi is a nyelv? — A nyelv gondolataink, érzelmeink kifejezésének, közlésének eszköze. Nélküle el sem képzelhető a művészet, tudomány léte, fejlődése, következésképpen az anyagi javak termelése sem. Nemzetünk történetében volt idő — Kazinczy korában — amikor a magyar nyelv elmaradottsága kerékkötőjévé vált a fejlődésnek. Gazdagítani kellett szókincsünket, valósággal meg kellett újítani a magyar nyelvet, hogy alkalmas eszközévé váljék nemzett kulturális és gazdasági fejlődésünknek. Nemzedékünk virágzó nyelvet örökölt. Nincs a gondolatoknak olyan mélysége, az érzéseknek olyan változatossága, melyet nyelvünkön meg ne lehetne szólaltatni. Mi lennénk a tékozló fiúk, akik ebek harmincadjára hagyjuk e legdrágább nemzeti örökségünket? Az Ismeretterjesztő Társulat Irodalmi és Nyelvészeti Szakosztályának tagjai immár hét esetben figyelmeztetlek a Néplap vasárnapi számaiban az esetenként megnyilatkozó közveszélyes nyelvi hibákra. Olykor gunyoros hangon pettengéreztük ki a plakátok, hirdetések és újságcikkek hibás szövegeit. Felismertük, hogy a magyar nyelv elleni hibákról nemcsak általában, hanem a ténylegesen jelentkező rossz szövegek alapján lehet és kell beszélni. A cikksorozat megindítása általános helyesléssel találkozóit. Célunk az volt, hogy felkeltsük az anyanyelvűnk iránti felelősségérzést, elsősorban azokban, akik az általános érdeklődésre, olvasottságba számot tartó (plakát, hirdetés, cégtábla, ujságcück) szövegeket írják. Még azokban is közvetve, akiket nem bíráltunk meg eddig. Így nézve Írásaink hatását, nem vagyunk megelégedve az eredménnyel. Türelmetlenség ez? Az valóban, kötelező türelmetlenség. Kőnyáné cégtáblája ezóta is hirdeti, hogy tulajdonosa ..Iá-hatatlanul" müfoltozza az égett, tépett, molyos. Stb.) ruhákat. A földművesszövetkezet sem javította ki cégtáblája hibás szövegét. A Néplap apróhirdetéseiben is hemzsegnek a magyar nyelv épségére éhes krokodilusok. A sok közül csak egy elrettentő példát hadd említsek meg. A Szolnok Megyei Állatforgalmi Vállalat apróhirdetése (Néplap, 1956. szeptember 27-i és utána következő néhány száma arra biztatja a ..dolgozó parasztokat”, hogy „kukoricaszerződés helyett’’ kössenek sertéshizlalási szerződést. Nem hinném, hogy ez a felelőtlen felhívás bármelyik dolgozó parasztot is megnyerné, minthogy a következő mondatban ilyen kedvességet kap a vállalattól: „Aki köt, az: hízott sertés, stb." Mi ez? Zagyvasági Árt a vállalat tekintélyének, árt a magyar nyelvnek. Célját sem érte el, mert egyrészt valótlanságot állít, másrészt nem érti meg senki. Fölöslegesen kidobott pénz. (Ez is társadalmi tulajdon etteni cselekedet!) Es a sport, meg egyéb rendezvények nyomtatott cs festett plakátjai? A Vállalatok reklámtáblái, hirdetései? („Rendelt szabóság’’ stb.) Hány és hány drága anyagból nagy költséggel elkészített merénylet a magyar nyelv ellen! A rossz szokástól nem könnyű megszabadulni, de nem lehetetlen. önfegyelem kell, nagyobb felelősségtudat nyelvünk iránt, nemzeti jövőnk iránt. Aki közömbös anyanyelvűnk sorsáixil szemben, kockára teszi népünk, nemzetünk jövendő fejlődésének egyik legalapvetőbb eszközét. Olyan közszettemet kell kialakítanunk, mely érzékenyen visszahat minden nyelvi betegségre, gyógyít és megelőz egyszerre. Hol kezdjük el? Én magamon, s te magadon, kedves olvasóm. Mindnyájan hajlamosak vagyunk e betegségre. Nem vagyok azonban annyira borúlátó, hogy fel ne tételezzem: minden hivatalnál, vállalatnál vannak jó nyelvérzékkel bíró dolgozók, akikre rá lehet bízni a közszemlére szánt szövegek helyességének elbírálását. Addig ne festessük meg a cégtáblát, ne rajzoltassunk plakátot, ne adjuk nyomdába a szöveget, amíg tárgyi és nyelvi szempontból velük nem nézettük meg, nem javíttattuk ki az esetleges hibákat. — A már meglevő feliratokat ellenőrizzük s a hibásakat hibátlanokkal cseréljük ki sürgősen. Ne fertőzzék tovább nyelvünk levegőjét! A Városi Tanács illetékes osztályainak ajánlanám: segítsenek e vyelvtiszlíló munkában. Tűnjenek el végre Szolnok város és az egész megye városainak, falvainak utcáiról a magyar nyelvet bántó szövegű — s hozzátehetném: az emberi jó ízlést is sértő, formában és színben, stílustalan — cégtáblák, reklámtáblák, hirdetések. S remélem, a Néplap is megtalálja módját, hogy ne jelentessen meg hibás szövegű hirdetéseket. FERENCZ LAJOS A hűséges mag mindenütt kihajt. - Amit táplált, nevelt a másik, ismeretlen, ejrejtett világ, napfényt kezes, magasba vágyik.
