Szolnok Megyei Néplap, 1956. október (8. évfolyam, 230-251. szám), A Nép Lapja
1956-10-10 / 237. szám
* • * VJ LAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK/ vul évfolyam, 337. stáin. 1956, október 10, szerda. SZÓ LJI 0 K MEGYEI A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GONDOLATOK EGY SZEMINÁRIUMON A HOSSZÜ ASZTAL mellett húsz elvtárs ül a marxizmus-leninizmus tanfolyam II. évfolyamának propagandistái. Folyik a szeminárium. Az elvtársaknak nehéz kérdésekre kell válaszolniok. Ilyenekre: „Hogyan fejezi ki a párt a munkásosztály érdekeit?” „A párt demokrácia és a kollektív vezetés.’' „A pártvezetés lenini elvei és mi jelenleg hogyan állunk ezzel a kérdéssel?“ Nehéz kérdések? Ezelőtt két—három évvei nem voltak azok. A Pártközpont az év elején kiadta a tarossúrákat és akinek volt hozzá türelme és ideje az-iskolás módon bemagolta. Az elmúlt években sokat hadakoztunk ezen biflázó, leckefeímondó pártoktatási módszerek és gyakorlatok ellen. A nagy hadakozásban azonban valamit nem vettünk észre. Azt: ahhoz, hogy a gondolatok szabadon szárnyaljanak, előbb a gondolkozást meg kell szabadítani a szektásság béklyóitól. Hallgattam a szemináriumi felszólalásokat és egyre inkább megerősödik bennem az a felismerés, hogy ebben az oktatási évben a marxizmus — leninizmus hamisítás nélküli tanítása mellett az, elvtársakat meg kell tanítani szabadon gondolkodni is. A VITAKÉSZSÉG HIANYA, nagyfokú passzivitás, óvatosság a fogalmazásnál — ezt a képet nyújtja a szeminárium. Vita talán csak egy van: az egyik elvtárs kioktatja az egyik elvtársnőt, hogy „nem a tárgyról beszél”. Nagyképűen, ledorongolóan, tapintatlanul beszél, azzal a kioktató hanggal, amely megaláz, gátat vet a Bzókimondásnak, az emberek torkára fr rrasztja a szót. „Beszéljen a tárgyról !*’ — hangzott a múltban nem egyszer az éles figyelmeztetés és ez a bírálat elnyomásának, elfojtásának egyik módszere volt. Aggódom: hogyan tud ez az elvtárs majd újmódon szemináriumot vezetni? Aztán a fogalmazás. Az elvtársak, mielőtt kimondanák a szavakat, úgy rágják, mint egykor anyáink a csecsemők számára a pempőt. Az egyik elvtárs azt mondja: ,A személyi kultusz b:zonyos mértékig elsekélyesítette a párton belüli demokráciát*’. Mi az, hogy bizonyos mértékig? Miért nem mondja ki bátran, őszintén, hogy egészen elsetkélyesítette. Még mindig nem tudtunk azzal a gondolattal teljesen megbarátkozni, hogy a pártot szókimondás, a bátor önbírálat (mennyiszer idéztük meg ebben az ügyben Lenint, hogy az ő neve alatt a bátorságot, a szókimondást felcseréljük a bátorság és a szókimondás látszatával), nem gyengíti hanem ellenkezőleg erősíti a pártot, hozzásegíti, hogy feltárja és leküzdje az elkövetett hibákat. • A RÉGI, ISKOLÁS módszerek minduntalan felbukkannak. A szemináriumvezető felteszi a kérdést: A júliusi párthatározat után melyek a párt előtt álló legfontosabb feladatok? (A kérdés sem jó.) Egy elvtárs — a brossúra alapján — felsorolja: A pártegyseg megszilárdítása, a személyi kultusz elleni harc, a kollektív vezetés és a pártdemokrácia teljes érvényesítése, stb. stb... Összesen hat pontot sorolt fel, valamennyit, mint „főfeladatot.*' Mindezt így általában „elvileg”. Arról nem esik szó hogy az ő pártszervezetében, amelyhez tartozik, ahol majd szemináriumot vezet, mi a „legfőbb’ feladat. Az elvi kérdések „konkrétizáláséval’*, azaz gyakorlati átütetésével. érvényesítésével. minden felszólaló, az egész szeminárium adós marad. Ebinek is meg vannak a gyökerei. Mi az elmúlt években tanultunk marxizmust—leninízmust, de a torzítások tükrében nem egyszer rádöbbentünk: nagy űr tátong az elmélet és a gyakonat. tehát az elvek és a mmdenrapi élet között. Az idők folyamán aztán lemondtunk a „konkretizálásról", mert a tények kellemetlenül makacs dolgok voitak számunkra, nagyon sokszor nem stimmeltek azzal, amit tanultunk. A júliusi párthatározatnak éppen az a legfőbb erénye, hogy számbaveszi a valóságot, feltárja annak lehetőségét. hogy végre összeegyeztessük, egybeforrasszuk az elméletet a gyakorlattal, a marxizmust az élet valóságával. Éljünk bátran ezzel a nagyszerű szabadsággal, amely egyébként a júliusi párthatározat végrehajtásának próbaköve. * ÉS NEM ESIK SZŐ arról sem, hogy az elmúlt hónapokban azért tettünk egyet- s mást, hogy jóvátegyük az elkövetett hibáinkat. Nem az a cél, hogy ismét rózsaszínre fessük a világot, bebizonyítsuk a feketéről, hogy az patyolat fehér, de a pártnak, önmagunknak tartozunk azzal, hogy felsoroljuk megtett intézkedéseinket. Olyan dolgok, mint a második ötéves terv országos megvitatása, erőfeszítések a lakásínség enyhítésére, a termelőszövetkezeti mozgalomnak az eddiginél fokozottabb támogatása, stb., olyan vívmányok, amelyekre bátran hivatkozhatunk és amelyek alkalmasak arra, hogy bizalmat keltsenek további törekvéseink iránt. * MAR NEM EGY HELYRŐL hallottam olyan aggodalmat, hogy vájjon nem lesz-e már sok a demokráciából. a szabadságból, nem adunk-e mi túlságosan sok engedményt? Ezzel az aggodalommal ezen a szemináriumon is találkoztam és erről is nyíltan kell beszélni. Hogyan merült fel a kérdés? Az egyik elvtársnő azért aggódott, hogy a rehabilitált volt szociáldemokraták és kisgazdák újbóli funkcióba helyezése esetleg veszélyt jelent az ország számára. A vélemények elég eltérőek voltak. Az elvtársak egyrésze arra az álláspontra helyezkedett, hogy remélhetőleg a párt ezeket nem helyezd olyan funkcióba, ahol ártani tudnának. Ehhez a nézethez csatlakozva az egyik elvtárs azt mondta, hogy ha funkcióba is állítják őket, de munkájukát alaposan ellenőrizik és még hozzátette: „Egyébként sem árt, ha egymást állandóan egészséges bizalmatlansággal nézzük.“ Az ember ilyenkor felszisszen. Mennyi kárt okozott nekünk az, hogy párttagok bizalmatlanok voltak párttagokkal szemben, a párttagok a pártonkívüliek iránt, hogy végül már az ember önmagától kérdezte: egyáltalában ki megbízható és kiben lehet megbízni? A bizalmatlanság kikezdte a pártot, egész közéletünket, úgy rombolt, mint a rákos daganat, mely először nem fájdalmas és csak akkor vesszük észre, amikor már elhatalmasodik. Bízzunk az emberekben a becsületességükben, a jóhiszeműségükben és az „egészséges” bizalmatlanságot száműzzük a pártból, egész közéletünkből és tartsuk fenn kizárólag a valóban osztályellenség számára. DE TÉRJÜNK VISSZA a rehabilitáció kérdésére. Végül kiderült a dolog nyitja. Az elvtársak elmondták: a mai napig nem tudatták az ország közvéleményével, hogy azokat, akiket most rehabilitáltak, minek alapján ítélték el? így nem egy elvtárs azt gondolja: tulajdonképpen nem rehabilitáció, hanem amnesztia történt, a rehabilitáltaknak azért volt valami bűnük, csakhát. a helyzet úgy kívánja hogv taktikai okokból most ezeket az embereket teljesen tisztára mossuk. Nem énrám tartozik annak eldöntése, hogy közöljük-e, vagy sem. hogy a rehabilitáltaknak milyen vélt, vagy rájuk fogott bűnök alapján ítélték el. De azt mindenesetre világosan ki kell mondani: a rehabilitált elvtársaknak nem volt semmiféle bűnük, megérdemlik a teljes bizalmat, nem amnesztiát kaptak, hanem bebizonyosodott a teljes ártatlanságuk. És sok-e a szabadság? A szabadságból — a munkásosztá’y. az egész dolgozó nép szabadságából — semmi sem sok. Nem véletlenül hasonlították a nagy költők, min’ Petőfi is. a szabadságot a Naphoz: a világossághoz. Csak a napnál annak melegénél, fényénél virágzik ki, hoz termést az a sok nagyszerű gondolat, tehetség, tettvágy szép és jóakarás, ami do’ gozó népünket feszíti; Tóth Kornél Raik Júlia ínteruia a zágrábi WesniM (Cikk a második oldalon.) A Hazafias Népfront Megyei Bizottságának hírei Október 13-án, szombaton tartják a Szolnok megyei országgyűlési képviselők megbeszélésüket, amelyen az október 23-én kezdődő országgyűlésre való felkészülést és az ezután történő képviselői beszámolókra való előkészületeket tanácskozzék meg és beszámolnak az elmúlt negyedévi munkájukról. Október 10-én, szerdán délelőtt 10 órakor kezdődik a Megyei Tanács nagytermében a Hazafias Népfront Megyei Bizottságának ülése. A referátumot Szigeti László elvtárs, a Hazafias Népfront Megyei Bizottságának titkára tartja. KÖZSÉGRŐL—KÖZSÉGRE A tiszaszentimrei elsőosztályosok A két kedves, fiatal lanitónéni — Iglódi Irma és Menyhárt Mária, — és a fényképezőgéptől meglepődött elsőosztályosok, a tiszai szentimrei általános iskolához tartoznak. Nagy most náluk az öröm, mert egy régi, elhanyagolt kastélyba új tantermeket kaptak, s tágább lesz az iskola. A régi épület rendbehozásábcm. az állami gaz-< dóság segített, a talcarítást pedig a szülői munkaközösség tagjai vál* lalták magukra. A két új tanterembe vadonatúj padokat kaptak, amit Jakab József bácsi saját igájával szállított az iskola helyiségébe. Fekete Lajosné vezetésével a szülői munkaközösség tagjai mindent megtett tek, hogy szép és kellemes legyen ott tanulni majd a gyerekeknek Majd ha megnőnek, meghálálják’. Október 6-án, szombaton este osztották ki a jutalmakat a Jászberényi Gépállomás DISZ cséplőbrigádjának tagjai között, akik az országos ifjúsági cséplési versenyben a III. helyet szerezték meg. A fiatalok munkacsapat vezetője Budai Imre, a íőgépész pedig Oroszi László volt. Minden fiatal egy-egy néprádiót kapott jutalmul. A Megvei DISZ Bizottság elismerő oklevelét Kovács István, a Járási DISZ bizottság ajándékát, 400 forintot Kiss Jenő adta át; Budai Imre megköszönte az ajándékokat és nagy elismeréssel beszélt a fiatalok teljesítményéről. Említette, hogy az idén ugyanezzel a géppel, ezen a területen sokkal jobb eredményt értek el, mint a tavalyi cséplőbrigád. Jövőre az országos II. helyet akarják megszerezni; Ehhez azt szeretnék, ha a jelenlegi csapat együtt maradhatna. De ha ez nem is így történne, akkor sem mondanak le erről a szándékukról. A fiatalok a jutalmaik Mosatása után kellemes hangulatban töltötték együtt a szombat estéjüket. Jól halad az új vasútállomás építése Micsoda felfordulás! A szolnoki vasútállomás környékén napjában többször is elhangzik ez a megjegyzés; az emberek arca azonban nem riadt, mint 1944-ben, a bombat&lcsérek láttán. Felnőttek és öregek egyforma csodálattal figyelik, mint emelget az exkavátor 5—6 taligányi földet a teherautókra. Jó tudni, hogy új állomás épül s ezért azt sem fájlaljuk, ha meg kell kerülni az építkezést s távolabb esik az autóbusz-megálló. Az ember jólesően hordozza végig tekintetét. Néhány hónappal ezelőtt itt még csak kis felvonulási épületek lapultak és most délcegen magasodik egy új kétemeletes épülettömb. Az egyik sarkán lobogó zöldág hirdeti, hogy lehet már inni az áldomást, főzhetik n zsíros birkapörköltet. Felhúzták ,a. falakat s a következő lépés már a tetőácsoké. De melyik épület is lesz ez a sok közül? A szemlélő még nem tudja, de az építők mindent szívesen elmesélnek. Kánya Lajos párttitkár: — Négy nagy háztömböt építünk, ez lesz a feladási épület. Négy háztömb, s micsoda méretek! A nagy gödrök is ízelítőt adnák erről, melyben az új épületek alapjait vetik meg. Egyelőre képet csak úgy tudunk formálni, ha megnézzük az építésvezetői irodában, a makettől készült képeket, a tervező rajzait. Aztán azt is megtudjuk a párttitkártól, hogy az építők december 31-én végeznek « feladási épület kőműves munkáiba* faival.. Hogy milyen lesz az új ád* lomás? Még csak néhány szóval lehet jellemezni: Nagy méretek, kívülről műkő-burkolat, csakúgy< mint a Közgazdasági Technikumnál. A nagy várócsarnokban régi híres emberek szobrait helyezik el a falakban. Minden úgy készül el, ahogy Czigler Endre tervező megálmodta, elképzelte. Várjuk, vagyon várjuk az új állomás elkészültét és annak reményében búcsúzom az építkezéstől, hogy a tervezőnek az egyik legszebb álmát építik itt kőbe és betonba, s az új állomás méltó lesz a fejlődő, megújhodott Szolnokhoz. m HÍREK innen—onnan — A Jászberényi Fémnyomó Dolgozóinak Klubja rendezésében október 11-én a Nemzetközi Liszt Ferenc Zongoraverseny III. díjának nyertese: Lázárij Berman vendégszerepei a tanítóképző nagytermében. • — A Szolnoki Kiskereskedelmi Vállalat kultúrtermében október 9- én este „Televízió rádióbemutató -t tartott. • — A Karcagi Kiskereskedelmi Vállalat vegyesipari tervét 123,1, globális tervét pedig 110 százalékra teljesítette. Ezzel elnyerte a Kiváló Vállalat címet. * — A Kunmadarasj Állami Gazdaságban az állatok téli takarmányának biztosítására 4 új beton silógödröt építettek. • — A jánoshidi Dimltroy Termelőszövetkezetben 30 hold őszi takarmánykeveréket vetettek. • — A turkevei Vöröskereszt szervezet irányításával tüdőszűrő vizsgálatot végeznek a városban. A Szolnoki Tüdőgondozó Intézet vándorautójának orvosai szakszerű tanácsokat is adnak. Negyvenkét vöröskeresztes aktíva kapcsolódott be a szervezésbe, hárman állandóan segítik az orvosokat a munkában. Az iparosolt helyzetének megjavításáról tárgyalt a KISZÖV A KISZÖV vezetősége a napokban vezetőségi ülésen vitatta meg a szövetkezet és a kisiparosok egymáshoz való viszonyát, kapcsolatainak megjavítását. Szó volt arról, hogy korábban gyakran megsértették a Kisipari Szövetkezetek alapszabályait, az önkéntesség elvét. A vezetőség abban jelölte meg a hibákból kivezető utat, hogy a kisiparosságot mindjobban be kell vonni a Népfront mozgalomba és biztosítani kell az iparosság szerepét a társadalmi és közéletben. A KISZÖV vezetősége határozatot hozott hogy a Hazafias Népfront, a KISZÖV és a KIOSZ együttesen dolgozzon ki egy akciótervet. A terv utal arra, hogy a kisiparosságot sport és kulturális megmozdulások révén közelebb kell hozni a KTSZÖV-böz. Szó volt arról is..hogy a korábban kismarosok tulajdonát képező Ipartestületi székházat adják "issza az iparosságnak. Három Szolnok megyei népi együttes megy külföldi szereplésre A jászkunsági népi együttesek jelentős sikerét mutatja, hogy az elmúlt hónapokban három kapott meghívást külföldi túrára. A tervek szerint november végéig a szolnoki Fűtőház romániai, a törökszentmiklósi földművesszövetkezet együttese és a szolnoki népi együttes pedig csehszlovákiai túrára megy. Hajóépítő szakkör alakult a szolnoki Uttörőházőan A szolnoki Űttörőházban megkezdte foglalkozásait az idén alakult hajóépítő szakkör. A Követelmények szerint ebben a kis közösségben csak olyan hetedik, illetve nyolcadik osztályos pajtások dolgozhatnak. akik úszni is tudnak. Ennek ellenére 22 taggal indult a szakkör. A hajóépítők először modellezéssel foglalkoznak s így ismerik meg az egyszerű Bődön hajótól a vízi közlekedési eszközök fejlődését. decemberben pedig hozzálátnak a csónak építéséhez és mire megjön a tavasz s ki lehet menni a Tiszára, legalább két- nyolcszemélyes örsi csónakot állítanak elő saját kirándulásaikhoz; Új divat les% a tavasszal A Belkereskedelmi Minisztérium ruhamodell bemutatót rendezett Budapesten az 1957. 1. negyedévre tervezett és készített ruhákból. A női divat kissé megváltozik tavaszra. A szoknyák hosszabbak lesznek, a női kabátok szintén hoszszabbak, vállai nem oly csapattak. Nagy divat lesz a kiskosztüm-, szatén, karton, piké és vászon anyagból. A férfi divat nem jampeces. nincsen ,.térdigérő” zakó, kb. 3 cm-rel rövidebb, mint tavaly volt. A bizottság sok szép sportzakót választott ki. Vj anyagként jelentkezett a a pasztellszínű ,Pomázi” kasha szövet, valamint az igen sók új mintájú „Tweed". Xiaálú munka: — metycidanelt fafa/fim