Szolnok Megyei Néplap, 1956. október (8. évfolyam, 230-251. szám), A Nép Lapja

1956-10-10 / 237. szám

* • * VJ LAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK/ vul évfolyam, 337. stáin. 1956, október 10, szerda. SZÓ LJI 0 K MEGYEI A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GONDOLATOK EGY SZEMINÁRIUMON A HOSSZÜ ASZTAL mellett húsz elvtárs ül a marxizmus-leniniz­­mus tanfolyam II. évfolyamának propagandistái. Folyik a szeminá­rium. Az elvtársaknak nehéz kérdé­sekre kell válaszolniok. Ilyenekre: „Hogyan fejezi ki a párt a munkás­osztály érdekeit?” „A párt demok­rácia és a kollektív vezetés.’' „A pártvezetés lenini elvei és mi jelen­leg hogyan állunk ezzel a kérdés­sel?“ Nehéz kérdések? Ezelőtt két—há­rom évvei nem voltak azok. A Párt­központ az év elején kiadta a taros­­súrákat és akinek volt hozzá türel­me és ideje az-iskolás módon be­magolta. Az elmúlt években sokat hadakoztunk ezen biflázó, lecke­­feímondó pártoktatási módszerek és gyakorlatok ellen. A nagy hadako­zásban azonban valamit nem vet­tünk észre. Azt: ahhoz, hogy a gon­dolatok szabadon szárnyaljanak, előbb a gondolkozást meg kell sza­badítani a szektásság béklyóitól. Hallgattam a szemináriumi fel­szólalásokat és egyre inkább meg­erősödik bennem az a felismerés, hogy ebben az oktatási évben a marxizmus — leninizmus hamisítás nélküli tanítása mellett az, elvtársa­kat meg kell tanítani szabadon gon­dolkodni is. A VITAKÉSZSÉG HIANYA, nagyfokú passzivitás, óvatosság a fogalmazásnál — ezt a képet nyújt­ja a szeminárium. Vita talán csak egy van: az egyik elvtárs kioktatja az egyik elvtárs­nőt, hogy „nem a tárgyról beszél”. Nagyképűen, ledorongolóan, tapin­tatlanul beszél, azzal a kioktató hanggal, amely megaláz, gátat vet a Bzókimondásnak, az emberek tor­kára fr rrasztja a szót. „Beszéljen a tárgyról !*’ — hangzott a múltban nem egyszer az éles figyelmeztetés és ez a bírálat elnyomásának, elfoj­tásának egyik módszere volt. Aggó­dom: hogyan tud ez az elvtárs majd újmódon szemináriumot vezetni? Aztán a fogalmazás. Az elvtársak, mielőtt kimondanák a szavakat, úgy rágják, mint egykor anyáink a csecsemők számára a pempőt. Az egyik elvtárs azt mondja: ,A sze­mélyi kultusz b:zonyos mértékig el­­sekélyesítette a párton belüli de­mokráciát*’. Mi az, hogy bizonyos mértékig? Miért nem mondja ki bát­ran, őszintén, hogy egészen elsetké­­lyesítette. Még mindig nem tudtunk azzal a gondolattal teljesen megbarátkozni, hogy a pártot szókimondás, a bátor önbírálat (mennyiszer idéztük meg ebben az ügyben Lenint, hogy az ő neve alatt a bátorságot, a szókimon­dást felcseréljük a bátorság és a szó­kimondás látszatával), nem gyengí­ti hanem ellenkezőleg erősíti a pártot, hozzásegíti, hogy feltárja és leküzdje az elkövetett hibákat. • A RÉGI, ISKOLÁS módszerek minduntalan felbukkannak. A sze­mináriumvezető felteszi a kérdést: A júliusi párthatározat után me­lyek a párt előtt álló legfontosabb feladatok? (A kérdés sem jó.) Egy elvtárs — a brossúra alapján — fel­sorolja: A pártegyseg megszilárdí­tása, a személyi kultusz elleni harc, a kollektív vezetés és a pártdemok­rácia teljes érvényesítése, stb. stb... Összesen hat pontot sorolt fel, vala­mennyit, mint „főfeladatot.*' Mindezt így általában „elvileg”. Arról nem esik szó hogy az ő párt­­szervezetében, amelyhez tartozik, ahol majd szemináriumot vezet, mi a „legfőbb’ feladat. Az elvi kérdé­sek „konkrétizáláséval’*, azaz gya­korlati átütetésével. érvényesítésé­vel. minden felszólaló, az egész sze­minárium adós marad. Ebinek is meg vannak a gyökerei. Mi az elmúlt években tanultunk marxizmust—leninízmust, de a tor­zítások tükrében nem egyszer rá­döbbentünk: nagy űr tátong az el­mélet és a gyakonat. tehát az elvek és a mmdenrapi élet között. Az idők folyamán aztán lemondtunk a „konkretizálásról", mert a tények kellemetlenül makacs dolgok voitak számunkra, nagyon sokszor nem stimmeltek azzal, amit tanultunk. A júliusi párthatározatnak éppen az a legfőbb erénye, hogy számba­­veszi a valóságot, feltárja annak le­hetőségét. hogy végre összeegyeztes­sük, egybeforrasszuk az elméletet a gyakorlattal, a marxizmust az élet valóságával. Éljünk bátran ezzel a nagyszerű szabadsággal, amely egyébként a júliusi párthatározat végrehajtásának próbaköve. * ÉS NEM ESIK SZŐ arról sem, hogy az elmúlt hónapokban azért tettünk egyet- s mást, hogy jóvá­­tegyük az elkövetett hibáinkat. Nem az a cél, hogy ismét rózsa­színre fessük a világot, bebizonyít­suk a feketéről, hogy az patyolat fehér, de a pártnak, önmagunknak tartozunk azzal, hogy felsoroljuk megtett intézkedéseinket. Olyan dolgok, mint a második ötéves terv országos megvitatása, erőfe­szítések a lakásínség enyhítésére, a termelőszövetkezeti mozgalom­nak az eddiginél fokozottabb tá­mogatása, stb., olyan vívmányok, amelyekre bátran hivatkozhatunk és amelyek alkalmasak arra, hogy bizalmat keltsenek további törek­véseink iránt. * MAR NEM EGY HELYRŐL hal­lottam olyan aggodalmat, hogy vájjon nem lesz-e már sok a de­mokráciából. a szabadságból, nem adunk-e mi túlságosan sok enged­ményt? Ezzel az aggodalommal ezen a szemináriumon is találkoztam és erről is nyíltan kell beszélni. Ho­gyan merült fel a kérdés? Az egyik elvtársnő azért aggódott, hogy a rehabilitált volt szociáldemokraták és kisgazdák újbóli funkcióba he­lyezése esetleg veszélyt jelent az ország számára. A vélemények elég eltérőek voltak. Az elvtársak egyrésze arra az álláspontra he­lyezkedett, hogy remélhetőleg a párt ezeket nem helyezd olyan funkcióba, ahol ártani tudnának. Ehhez a nézethez csatlakozva az egyik elvtárs azt mondta, hogy ha funkcióba is állítják őket, de munkájukát alaposan ellenőrizik és még hozzátette: „Egyébként sem árt, ha egymást állandóan egész­séges bizalmatlansággal nézzük.“ Az ember ilyenkor felszisszen. Mennyi kárt okozott nekünk az, hogy párttagok bizalmatlanok vol­tak párttagokkal szemben, a párt­tagok a pártonkívüliek iránt, hogy végül már az ember önmagától kérdezte: egyáltalában ki megbíz­ható és kiben lehet megbízni? A bizalmatlanság kikezdte a pártot, egész közéletünket, úgy rombolt, mint a rákos daganat, mely elő­ször nem fájdalmas és csak akkor vesszük észre, amikor már elhatal­masodik. Bízzunk az emberekben a becsületességükben, a jóhisze­műségükben és az „egészséges” bizalmatlanságot száműzzük a pártból, egész közéletünkből és tartsuk fenn kizárólag a valóban osztályellenség számára. DE TÉRJÜNK VISSZA a rehabi­litáció kérdésére. Végül kiderült a dolog nyitja. Az elvtársak elmond­ták: a mai napig nem tudatták az ország közvéleményével, hogy azo­kat, akiket most rehabilitáltak, minek alapján ítélték el? így nem egy elvtárs azt gondolja: tulajdon­képpen nem rehabilitáció, hanem amnesztia történt, a rehabilitáltak­­nak azért volt valami bűnük, csak­­hát. a helyzet úgy kívánja hogv taktikai okokból most ezeket az embereket teljesen tisztára mos­suk. Nem énrám tartozik annak el­döntése, hogy közöljük-e, vagy sem. hogy a rehabilitáltaknak mi­lyen vélt, vagy rájuk fogott bűnök alapján ítélték el. De azt minden­esetre világosan ki kell mondani: a rehabilitált elvtársaknak nem volt semmiféle bűnük, megérdem­lik a teljes bizalmat, nem amnesz­tiát kaptak, hanem bebizonyoso­dott a teljes ártatlanságuk. És sok-e a szabadság? A szabad­ságból — a munkásosztá’y. az egész dolgozó nép szabadságából — semmi sem sok. Nem véletlenül hasonlították a nagy költők, min’ Petőfi is. a szabadságot a Naphoz: a világossághoz. Csak a napnál annak melegénél, fényénél virág­zik ki, hoz termést az a sok nagy­szerű gondolat, tehetség, tettvágy szép és jóakarás, ami do’ gozó né­pünket feszíti; Tóth Kornél Raik Júlia ínteruia a zágrábi WesniM (Cikk a második oldalon.) A Hazafias Népfront Megyei Bizottságának hírei Október 13-án, szombaton tart­ják a Szolnok megyei országgyű­lési képviselők megbeszélésüket, amelyen az október 23-én kezdődő országgyűlésre való felkészülést és az ezután történő képviselői beszá­molókra való előkészületeket ta­nácskozzék meg és beszámolnak az elmúlt negyedévi munkájukról. Október 10-én, szerdán délelőtt 10 órakor kezdődik a Megyei Ta­nács nagytermében a Hazafias Népfront Megyei Bizottságának ülése. A referátumot Szigeti László elvtárs, a Hazafias Nép­front Megyei Bizottságának titkára tartja. KÖZSÉGRŐL—KÖZSÉGRE A tiszaszentimrei elsőosztályosok A két kedves, fiatal lanitónéni — Iglódi Irma és Menyhárt Mária, — és a fényképezőgéptől meglepődött elsőosztályosok, a tiszai szentimrei általános iskolához tartoznak. Nagy most náluk az öröm, mert egy régi, elhanyagolt kastélyba új tantermeket kaptak, s tá­­gább lesz az iskola. A régi épület rendbehozásábcm. az állami gaz-< dóság segített, a talcarítást pedig a szülői munkaközösség tagjai vál* lalták magukra. A két új tanterembe vadonatúj padokat kaptak, amit Jakab József bácsi saját igájával szállított az iskola helyiségébe. Fekete Lajosné vezetésével a szülői munkaközösség tagjai mindent megtett tek, hogy szép és kellemes legyen ott tanulni majd a gyerekeknek Majd ha megnőnek, meghálálják’. Október 6-án, szombaton este osztották ki a jutalmakat a Jász­berényi Gépállomás DISZ cséplő­­brigádjának tagjai között, akik az országos ifjúsági cséplési verseny­ben a III. helyet szerezték meg. A fiatalok munkacsapat vezetője Budai Imre, a íőgépész pedig Oroszi László volt. Minden fiatal egy-egy néprádiót kapott jutalmul. A Megvei DISZ Bizottság elismerő oklevelét Kovács István, a Járási DISZ bizottság ajándékát, 400 fo­rintot Kiss Jenő adta át; Budai Imre megköszönte az ajándékokat és nagy elismeréssel beszélt a fiatalok teljesítményé­ről. Említette, hogy az idén ugyanezzel a géppel, ezen a területen sokkal jobb ered­ményt értek el, mint a tavalyi cséplőbrigád. Jövőre az országos II. helyet akarják megszerezni; Ehhez azt szeretnék, ha a jelenlegi csapat együtt maradhatna. De ha ez nem is így történne, akkor sem mondanak le erről a szándékukról. A fiatalok a jutalmaik Mosatása után kellemes hangulatban töltöt­ték együtt a szombat estéjüket. Jól halad az új vasútállomás építése Micsoda felfordulás! A szolnoki vasútállomás környékén napjában többször is elhangzik ez a meg­jegyzés; az emberek arca azonban nem riadt, mint 1944-ben, a bom­­bat&lcsérek láttán. Felnőttek és öregek egyforma csodálattal figye­lik, mint emelget az exkavátor 5—6 taligányi földet a teher­autókra. Jó tudni, hogy új állomás épül s ezért azt sem fájlaljuk, ha meg kell kerülni az építkezést s távo­labb esik az autóbusz-megálló. Az ember jólesően hordozza végig te­kintetét. Néhány hónappal ezelőtt itt még csak kis felvonulási épüle­tek lapultak és most délcegen ma­gasodik egy új kétemeletes épület­tömb. Az egyik sarkán lobogó zöldág hirdeti, hogy lehet már inni az áldomást, főzhetik n zsíros bir­kapörköltet. Felhúzták ,a. falakat s a következő lépés már a tető­ácsoké. De melyik épület is lesz ez a sok közül? A szemlélő még nem tudja, de az építők mindent szívesen elmesélnek. Kánya Lajos párttitkár: — Négy nagy háztömböt épí­tünk, ez lesz a feladási épület. Négy háztömb, s micsoda mére­tek! A nagy gödrök is ízelítőt ad­nák erről, melyben az új épületek alapjait vetik meg. Egyelőre képet csak úgy tudunk formálni, ha meg­nézzük az építésvezetői irodában, a makettől készült képeket, a ter­vező rajzait. Aztán azt is megtud­juk a párttitkártól, hogy az épí­tők december 31-én végeznek « feladási épület kőműves munkáiba* faival.. Hogy milyen lesz az új ád* lomás? Még csak néhány szóval lehet jellemezni: Nagy méretek, kívülről műkő-burkolat, csakúgy< mint a Közgazdasági Technikum­nál. A nagy várócsarnokban régi híres emberek szobrait helyezik el a falakban. Minden úgy készül el, ahogy Czigler Endre tervező meg­álmodta, elképzelte. Várjuk, vagyon várjuk az új állomás elkészültét és annak re­ményében búcsúzom az építkezés­től, hogy a tervezőnek az egyik legszebb álmát építik itt kőbe és betonba, s az új állomás méltó lesz a fejlődő, megújhodott Szolnokhoz. m HÍREK innen—onnan — A Jászberényi Fémnyomó Dol­gozóinak Klubja rendezésében ok­tóber 11-én a Nemzetközi Liszt Fe­renc Zongoraverseny III. díjának nyertese: Lázárij Berman vendég­szerepei a tanítóképző nagytermé­ben. • — A Szolnoki Kiskereskedelmi Vállalat kultúrtermében október 9- én este „Televízió rádióbemutató -t tartott. • — A Karcagi Kiskereskedelmi Vállalat vegyesipari tervét 123,1, globális tervét pedig 110 százalékra teljesítette. Ezzel elnyerte a Kiváló Vállalat címet. * — A Kunmadarasj Állami Gaz­daságban az állatok téli takarmá­nyának biztosítására 4 új beton silógödröt építettek. • — A jánoshidi Dimltroy Terme­lőszövetkezetben 30 hold őszi ta­karmánykeveréket vetettek. • — A turkevei Vöröskereszt szer­vezet irányításával tüdőszűrő vizs­gálatot végeznek a városban. A Szolnoki Tüdőgondozó Intézet ván­dorautójának orvosai szakszerű ta­nácsokat is adnak. Negyvenkét vöröskeresztes aktíva kapcsolódott be a szervezésbe, hárman állandóan segítik az orvosokat a munkában. Az iparosolt helyzetének megjavításáról tárgyalt a KISZÖV A KISZÖV vezetősége a napokban vezetőségi ülésen vitatta meg a szövetkezet és a kisiparosok egymáshoz való viszonyát, kap­csolatainak megjavítását. Szó volt arról, hogy korábban gyakran megsértették a Kisipari Szövetkezetek alapszabályait, az önkéntesség elvét. A vezetőség abban jelölte meg a hibákból kivezető utat, hogy a kisiparosságot mindjobban be kell vonni a Népfront mozgalomba és biztosítani kell az iparosság szerepét a társadalmi és közéletben. A KISZÖV vezetősége határozatot hozott hogy a Hazafias Népfront, a KISZÖV és a KIOSZ együttesen dolgozzon ki egy akciótervet. A terv utal arra, hogy a kisiparosságot sport és kulturális megmozdulások révén közelebb kell hozni a KTSZÖV-böz. Szó volt arról is..hogy a korábban kismarosok tulajdonát képező Ipartestületi székházat adják "issza az iparosságnak. Három Szolnok megyei népi együttes megy külföldi szereplésre A jászkunsági népi együttesek je­lentős sikerét mutatja, hogy az el­múlt hónapokban három kapott meghívást külföldi túrára. A ter­vek szerint november végéig a szol­noki Fűtőház romániai, a török­szentmiklósi földművesszövetkezet együttese és a szolnoki népi együt­tes pedig csehszlovákiai túrára megy. Hajóépítő szakkör alakult a szolnoki Uttörőházőan A szolnoki Űttörőházban meg­kezdte foglalkozásait az idén ala­kult hajóépítő szakkör. A Követel­mények szerint ebben a kis közös­ségben csak olyan hetedik, illetve nyolcadik osztályos pajtások dol­gozhatnak. akik úszni is tudnak. Ennek ellenére 22 taggal indult a szakkör. A hajóépítők először mo­dellezéssel foglalkoznak s így isme­rik meg az egyszerű Bődön hajó­tól a vízi közlekedési eszközök fej­lődését. decemberben pedig hozzá­látnak a csónak építéséhez és mire megjön a tavasz s ki lehet menni a Tiszára, legalább két- nyolcsze­mélyes örsi csónakot állítanak elő saját kirándulásaikhoz; Új divat les% a tavasszal A Belkereskedelmi Minisztérium ruhamodell bemutatót rendezett Budapesten az 1957. 1. negyedévre tervezett és készített ruhákból. A női divat kissé megváltozik ta­vaszra. A szoknyák hosszabbak lesznek, a női kabátok szintén hosz­­szabbak, vállai nem oly csapattak. Nagy divat lesz a kiskosztüm-, sza­tén, karton, piké és vászon anyag­ból. A férfi divat nem jampeces. nin­csen ,.térdigérő” zakó, kb. 3 cm-rel rövidebb, mint tavaly volt. A bi­zottság sok szép sportzakót válasz­tott ki. Vj anyagként jelentkezett a a pasztellszínű ,Pomázi” kasha szövet, valamint az igen sók új mintájú „Tweed". Xiaálú munka: — metycidanelt fafa/fim

Next

/
Thumbnails
Contents