Szolnok Megyei Néplap, 1956. október (8. évfolyam, 230-251. szám), A Nép Lapja
1956-10-04 / 232. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1856. október 4, ÉRDEKESSÉGEK A TECHNIKA VILÁGÁBÓL Iltronszál A Icuingrádi textilintézet laboratóriumában gyönyörű kötött holmit láthat az ember. Annyira puhák, könnyűek és melegek ezek a pulóverek, kabátok és kesztyűk, hogy önkéntelenül is megkérdezzük: — Pehelyböl vagy teveszörböl készült — Dehogy is! Kőszénből, olajból, mészböl, nitrogénből és földgázból — hangzik a válasz. Hosszú kutatómunka eredményeként sikerült megtalálni az alapanyagot. A niíronnak nem árt a moly, cllentálió a savakkal szemben, nem rothad, nem penészedik. A mikroorganizmusok tevékenysége sem árt neki. Ezért tartós. — A nitronszövetekből varrt ruha nagyszerűen mosható, s mosás után nem kell vasalni. Uj fonal cellulozebáJ az KDK-ban A glauchaui „Otto Buchwitz” pamutgyárnak hosszú kísérletezések után sikerült cellulózéból előállítani egy gyapjúhoz hasonló fonalat. Az új fonal, amely a műrost-szálak közül a legjobban megközelíti a gyapjú tulajdonságait, mindenekelőtt abban tűnik ki, hogy különösen duzzadt s jól kaUózható. Az új fonalból puplitt-, changeant- valamint tweed anyagokat lehet előállítani, és vegyes szövésre is alkalmas. A kísérleti berendezéssel már több tonnát állítottak elő, amelyet a textilipar dolgozott fel. „Tauchtax" készülékkel a mélybe A drezdai Curov kézműipari üzem Zeiss Ikon „Taxona" fényképezőgéphez olyan dobozt készített, amely lehetővé teszi a vízalatti fényképezést. A „Tabchtax" elnevezésű doboz könnyűfémből készült. Az első készülékeket, amelyek különösen a tudósok és sport-INNEN — CSÓKMÉRŐ. Párizsban nemrég nyílt meg a rádió és távolbalátás bemutatója. A legnagyobb vonzóerőt a kiállításon az úgynevezett „csókmérő’“ készülék tette. A csókmérő egy francia orvos találmánya és most mutatják be első ízben. A látogatók megcsókolják a készülék egy fémérzékeny lapját és a masina nyomban megmutatja, mekkora csókereje van az illetőnek. A csókerőt pedig 20 hírneves filmszínész és filmszínés7nő csókjához mérik, és a gép feltünteti, melyik filmcsillag csókjához hasonlít leginkább az illető puszija. A készüléknek nagy sikere van, állandóan tömeg állja körül, s ki tudja hányán csókolják meg szerencséjüket a „csókmérőn.” BECSÜLETES TAXISOFŐR. Becs. Friedrich Prinzinger bécsi taxisofőr egy utast szállított a belvárosból az Ottakringre. Csak az utas távozása után vette észre, hogy tévedésből 1000 silling helyett 100 sillingből adott neki vissza. Azonnal jelentette az esetet a legközelebbi rendőrőrszobán, de pontos leírást nem tudott adni az utasról; Délben a taxisofőr ismét megjelent egy férfivel a rendőrőrszobán és bejelentette, hogy saját maga O ft ft A i\ megtalálta utasát. A gépkocsivezető visszaadott 900 sillinget utasának, aki megjutalmazta a becsületes embert. A FŰTÖTT TŐ. Stochkoton (UP.) Egy érdekes terv szerint talán már az idei télen „fűteni fogják a svédországi Maelartavat, hogy a svéd exporthajózás számára télen is használható legyen. Eddig a svéd hátország jelentékeny részét a Keleti-tengerrel öszszekötő tó télen két hónapon át, kedvezőtlen jogviszonyok , miatt, nem volt hajózható. Az elkészült tervek szerint ezentúl a leghidegebb hónapokban a vízfelületnek egy húsz méter széles sávján légnyomással megakadályozzák a jégképződést és ezáltal a hajóforgalom egész éven át biztosítható. RÉSZEG HALAK. Torino. Az olaszországi Pó-folyó halai megunták az állandó vízivást. Tízezrivel gyülekeztek egy folyóparti borpincészet levezető csatornája körül és az alkoholban gazdag szennyvizet itták. A gyakori „ixöccsözéstől“ alaposan becsíptek, fickámdoztak, úgyhogy a környékbeli parasztok ezrivel szedhették össze puszta kézzel a részeges halakat; Jllamfijoii fooáhhrn ii aiztáJyl&nakfini... Ugyan megfehetem-e én ? Vajon van-e jogom írni Nyilas István volt osztályfőnökömről ? Úgy gondolom van, mert a legutóbbi kézfogásunkkor — mint már oly sokszor, szintén éreztem szívének melegét. Rövid ideig voltunk együtt, de megkérdezte, hogy mit kérdeztek a felvételin, tudtam-e felelni mindenre, mit csináltam a nyáron, stb., stb. Búcsúzásunkkor felhívta a figyelmem, hogy ha haza jövök, látogassam meg, addig is írjak uj környezetemről, s arról, hogyan élek. így külsőre nem igen különbözik az átlagemberektől Nyilas István. Talán pici bajusza az, ami olyan jellegzetességet kölcsönöz kedves mosolyának. Élénken emlékszem még minden mozdulatára, aprózott lépteire, hangjára. Négy évig voltam „bírálója“’ munkájának. — Nem volt hirtelen, de túl nyugodt sem. Nem büntetett alaptalanul, de nem is dicsért. Megtartotta a szabályokat, de nem volt „paragrafusember'“. Megfontolt, határozott volt minden lépése. Szerette a diákokat s ezt számtalanszor elárulta pedagógus-szíve. Érdekelte az is, ki hogyan mulatott a bálban. Egyszóval, — tudott a gyermekeire hatni. Ezzel a nemes tulajdonságával tudta elérni (nagyrészben), hogy olyan osztályt készített érettségire, ahol az 55—-56-os tanévben alig volt hiányzó, s ahol minden évzárókor nyolc, kilenc (egyszer 11) jeles, illetve kitűnő tanuló volt. Annak a IV/b-nek volt osztályfőnöke, amelyiket dicsérő levéllel jutalmazott a városi pártbizottság és a jászberényi Lehel vezér Gimnázium igazgatója mindenkor példaként emlegetett. Nagyon sok jót és szépet el lehetne még mondani az osztályról. Még azt is, hogy két hétig valamennyien résztvettünk az árvizsújtotta Mohács-sziget újjáépítésében; Éppen ezért korán kezdtük az érettségit mégis 3.54-es átlagot értünk eh És ennek a nagyon jó osztálynak volt osztályfőnöke Nyilas István tanár elvtárs. Ilyen ember ő. Pártonkívüli „bolsevik’“, aki továbbra is törődni akar a már szárnyukra eresztett öregdiákokkal. Ezért mondom én maradjon továbbra is osztályfőnököm. írok neki, mert igazán megérdemli. Sas Pál főisk. halig Budapest. Az új lakásrendelet (Folytatás a 3-ik oldalról.) Lakásügyi hatóságok A rendelet értelmében az elsöioüu lakásügyi hatóságok a következők: — községekben a tanács végrehajtó bizottsága, járási jogú városokban a vb. városgazdálkodási csoportja, megyei jogú városokban a kerületi tanács vb. városgazdádkodási csoportja, a fővárosban pedig a kerületi tanács vb. lakásügyi osztálya. A másodfokú hatóságok: községek tekintetében a járási tanács vb. községgazdálkodási csoportja, járási jogú városoknál a megyei tanács vb. város- és községgazdálkodási osztálya, megyei jogú városok kerületeinél a városi tanács vb. városgazdálkodási osztálya, a főváros kerületeinél pedig a fővárosi tanács vb. lakásügyi osztálya. A lakásügyi hatóságok felett a fó felügyeletet a város- és községgazdálkodási miniszter gyakorolja. A lakásügyi eljárás A rendelet a lakásügyi eljárást szabályozva a többi között kimondja, hogy a lakásigénylést annál az elsőfokú lakásügyi hatóságnál kell benyújtani, amelynek területén az igénylő a lakás kiutalását kéri. A rendelet szabályozza a kiutalási eljárás és a fellebbezés módját, és megállapítja, melyek azok a szabálysértések, amelyek a lakásügyekkel kapcsolatosak. A Minisztertanács lakásbérletről szoló rendelete november elsején lép hatályba. y búvárok számára alkalmas, már forgalomba hozták. A „Tauchtax” súlya a fényképezőgéppel együtt 1,8 kiló. A dobozt villanó fénnyel lehet összekapcsolni; A készülékkel 30 méter mélységig lehet vízalatti felvételeiket készíteni. Román légltaxi A Román Népköztársaság repülő konstruktőrei ,az utóbbi időben számos szép sikerrel dicsekedhettek. Tavaly például elkészült az IAR 817-es típusú egyfedeles repülőgép, amely sikeresen bevált mind a mezőgazdasági, mind pedig az egészségügyi szolgálatban. Augusztus elején próbálták ki az MR-2 típusú új kétmatoros repülőgépet, amelyet uiasszállításra fognak használni. A gép óránkint 275 kilométeres sebességet tud elérni, öt utas szállítására alkalmas és 100 kilométeres körzetben légitaxiként helyezik forgalomba. II Szovjetunió legnagyobb hídja Krasznojarszkban épül a Szovjetunió legnagyobb hídja a Jenyiszejen keresztül. Teljes hosszúsága 2100 méter, szélessége 24 méter. A hídnyílásokat különálló egységekből szerelik össze, amelyek mindegyike 1600 tonna súlyú. Működik a világ első utomórája Angliában a közelmúltban üzembehelyezték a világ első atomóráját. Az órát a teddingtoni fizikai laboratóriumban készítették. Az atomóra egy év ezredmásodpercnyi pontossággal jár. Meg'iezdfák a vi'ág legnagyobb halóinak égi ését Egy amerikai hajóépítő társaság be jelentei te, hogy a kurei japán hajógyárban rövidesen megkezdik a világ két legnagyobb hajójának építését, 270 méter hosszúak és 40 méter szélesek lesznek, csaknem 20 méter mély süllyedés mellett. Új csehszlovák kombájn Az osztrevai Tátra-gyár nemrég kezdte meg a ZM—330-as magánjáró kombájn gyártását. A kombájn olyan szerkezetű, hogy egyenetlen terepről is betakaríthatja a gabonát. Speciális szerkezete segítségével a kombájn automatikusan csökkenti sebességét, amikor a learatott gabonát átrakja. A jászberényi tamyavilágfoan, amerre katonás rendben sorakoznak a már sárguló, pirosodó szőlőtőkék, jófajta kadarkák, riz- 1 ingek, ezerjók, ott van Csapó Mihály gazda tanyája. Mihály bácsi arról ismeretes, hogy olyan remek kadarkával kínálja vendégeit, melynek két vármegyében is alig akad párja. Csapó bátyánk, akinek másfél hold szőlője van, nemcsak gondos gazda, időben szánt-vet, trágyáz, arat, de úgy érti a szőlőművelést és a borkezelést, mint nem sokan. Persze, maga is lelkes barátja a bornak, de mértékkel. Mesélik azonban, hogy néha vele is megesik, hogy elszámítja a maligandot, s nem annyira taksálja, mint amennyi, hanem kevesebbre... így történt az elmúlt hetekben egy vasárnapi napon is. Szokása szerint úgy egymagában, megvizitálta a tanyától nem meszsze eső szép darab szőlőjét. (A sógor pletykálta el az egész históriát nemcsak kint a tanyákon, de a jászberényi hetipiacon is.) Máskor is így szokott sétálgatni a szőlőskertben, mikor nincs a hátán a permetezőgép (ebben az évben kilencszer görnyedt alatta), vagy kezében ásó, vagy metszőkés. Ezen a vasárnap délutánon is csendesen végigballagott a sorok között s miután kellőképpen leszidta a liszthannatot, a filoxérát, a májusi ködöt, s még azt is aki kitalálta, elgyönyörködött a közepesnek ígérkező termésben; Még meg is simogatta a szebb fürtökkel ékesített tőkéket, a szemeket takaró leveleket, mint édesanya a gyermek selymes haját s mint amaz, el is beszélgetett a kadarkákkal, rizlingekikel, ezerjókkal. A séta vége pedig mindig a szőlő végében lévő kis présház. Mielőtt azonban annak ajtajában eltűnt volna egy-két órára, mégegyszer meleg tekintetével átölelte az egész szőlőt. fii ár erős alkony volt, mikor Mihály bátyánk ismét megjelent a kisajtóban. Balkezében egy tele csattosüveget szorongatott, jobbjában egy támogató bot volt. hogy az időnként megbillenő egyensúlyi helyzetet gyonsan helyreállíthassa ; : s S ahogy odamenct, vissza jövet is elbeszélgetett az ő kedvenceivel, ha nem is folyamatosan, de világos ér-telemmel. Most éppen megtántorodik s majdnem a tőkék tövébe kerül: Jászberényi — Ne lökdöss, kadarka! — így hangzik az első intelem s mikor további ingadozásában a szilvafa ág a nemcsak a csáléra állított kalapot sodorta le, de majdnem megskalpolta az öreget, dühösen mordult fel: — Ne te ne! Kadarka! Hát aztán mi lesz?! . ; ; De azért csak halad a szőlőn keresztül a tanya irányába. Igen ám, de a szőlő sarkán van egy kis árok. Nem szélesebb mint egy parasztszekér s nem mé’yebb mint egy mosóteknő. Ebben, az árokban — ezen Mihály bácsi töri a fejét vagy 25 éve hogy lehet — minden évben van víz. a legnagyobb szárazság idején is. Nem több, mint arasznyi. Már beesteledett s a holdvilág tejfehérbe borítja az egész határt, de ez a világítás ahhoz nem elég, hogy Csapó bátyánk száz százalékos biztonsággal átkeljen az árkon. Az ugrási lendület ugyan jó volt, csak a befejezés ütött ki balul. Beesett egészen az árok közepébe, ahol a víz a mellénye felsőzsebéig ért;-. i Ha lett volna lelkiereje a csattosüveget eldobni, aminthogy elhajította a botot is, akkor elkaphatta volna a bokor árok fölé nyúló ágát 6 nincs baj, de ő a csattost, amely esése közben majdnem kicsúszott kezéből, két kézzel markolta meg s szorította magához. Úgy ahogy harminc évvel ezelőtt, mikor Péter fia egy éves volt. Mihály bácsi tehát szabályszerűen lecsücsült az árokba. Még szerencse, hogy ezekben a percekben a hold elbújt egy felhőrongy mögé, különben a vén szerelmi lámpás mág hahotával nevetett volna rajta. Ö pedig az ókori görög bölcs angyali flegmájával csak ennyit dünnyögött: — Ej, kadarka, kadarka, de csúffá tettél! .:8 • ]Vf ár jó hajnalodott, mikor Csapő gazda beállított tanyájára, ahol felesége kétségbeesve virrasztott, miután Sajó kutya hűséges kísérete mellett nemcsak a szőlőt, de a szomszédos tanyákat is végigkutatta .;. Meresztett is akkora szemeket Csapó néni, hogy Mihály bácsiban bent ragadt minden mese, amit olyan szépen el akart mondani. LUKÁCSI LÁSZLÓ: Régi emberek Tmre bácsi a története végéhez *■ ért. Olyan hévvel beszélt, mintha először mondaná el ezt a jogászkori élményét. Pedig a bank minden alkalmazottja el tudta volna már mesélni, annyiszor hallották. Arca ragyogott, szemében régmúlt ifjúságának pajkos fényei csilogtak. Úgy tűnt: ritkás ősz haja parólta egy fiatalember fején. — .;. akkor meghajoltam a méltó előtt és a Vénuszra mutattam: Parancsolj, méltóságos uram! És megjátszotta ezt a jelenetet. Meghajlásában nem volt alázatoskodás. Csupán tekintetével érzékeltette azt a hódolatot, ami a méltónak annakidején kijárt. Bal kezével a képzelt frakk szárnyát libegtette, derekát kissé megdöntötte, fejét mélyen meghajtotta, s jobb keze tenyerét felfelé fordítva, lágyan ívelő mozdulattal mutatott a fal vizes foltjára, ahol most a Vénuszt látta. Majd kiegyenesedett, mindkét hüvelykujját mellényzsebébe tette, s átélte, ami akkor történt. Nagyon kedvesen hatott eb-> ben a pillantban. Sokat hajlonghatott hatalmasságok előtt, aki így megtanulta ezt a finom mozdulatot.-.-. Most látta a méltó meglepett arcát lassan széles mosolyra derülni, s hallotta azt a malacságot is, ami akkor kicsúszott a méltó száján- Két kezével az asztalra támaszkodott, közel hajolt Manyi arcához, de szünetet kellett tartania, a nevetés beléfojtotta a szót. Manyi érdeklődve dűlt előre, de arca panoptikum-figurává merevedett hirtelen. A párnázott ajtó nyílásában megjelent a főnök! 1UIanyi ijedtében levert egy sor Lrj- g betűt az írógépen, majd tettetett buzgalommal radírozni kezdte. Bállá fontoskodó arccal rajzolgatott valamit. A pénztáros lesütötte szemét az előtte lévő szolgálati utasításra. Imre bácsi kiesett a szerepéből. A frakkos világfi sértődött öregúrrá alakult át. Azt hitte: a fövök arra Hnáncsi. hogv ö mit. csinál. Magában mormogta ült vissza az asztalához. A poént nem mondta el. Elmondhatta volna! — a főnök csak azt nézte tnegi hány óra van, feje már el is tűnt a becsukódó ajtó mögött. — Nem kell engem hajtani, dolgozom én kettő helyett is — dohogott magában. — Az ember még a szomszéd asztalhoz se menjen át7 Lakatot tegyek a számra? Nem vagyok én gép, ahogy ők szeretnék. Kissé mulatságos volt most így, mogorva arccal. Gerincét kissé meghajlították, bal vállát lefelé ferdítették az évek. Manyinak úgy tűnt: vicclapban látott ilyen karikatúrát. A két kopott könyökvédő a sötétszürke kabáton fokozta ezt a hatást. Csak azért sem dolgozott. Még majd azt hiszik, megijedt. Sok főnöke volt már, de mind elment. Ki szépen, ki csúnyán. A Mizsey például Ö meg maradt. Jól dolgozik, becsületes: ezt mindenki tudja. i— De nem bírta sokáig, gondolatait közölni kellett valakivel. Újra Manyi elé állt: — Higyje el, Manyi kisasszony, néha nagyon dühös vagyok. Az ember akármennyit dolgozik, sohasem elég. A bank nem gyár, itt nem lehet versenyezni. Lozinszkij mozgalom? Marhaság! Ha kifáradok, nekem ki kell kapcsolódnom egy percre. Más is így van. ezzel. — Nézze meg Ballát. Ő fiatalember, többet bír mint én, mégis tele van restanciával. Persze, mert nem tud semmit. Mert nem tanul. Nem érdekli csak a ruha, meg a nők. Most is, mintha skatulyából húzták volna ki. És folyton magát bámulja. De neki mindent szabad. Mert ő nem régi ember: most érettségizett cs DISZ-tag. Maga megérti mire gondolok, hiszen maga is régi tisztviselő:. Manyi arca megmerevedett. Igaz, hogy negyvennégy óta dolgozik itt — akkor még OSZH-nák hívták a bankot — de nem szerette, ha ízt emlegetik. De nem haragudott, mert azt meg szívesen hallgatta, ha arra célozgattak, hogy Baliának tetszik. Az írógévet fedezékül haszrÁlva vw*erezni kezdte az arcát. De szúrni akart azért a szavával: — Hiába irigykedik, úgyis kitúrják innen a fiatalok. — Attól én nem félek. Nem le* hét a tudást máról holnapra megszerezni. Az én harmincötéves tapasztalatomat ebben a munkakörben nem lehet pótolni. — Súgva tette hozzá: — Tegnap a revizor vitatkozott a főnökkel: engem kérdeztek meg, kinek van igaza. — Elgondolkozott. — Csak hát -. -.. folyton molesztálnak. Irigylik, amit tudok. A múltkor belémkötött a Petőfi téesz elnöke, az a kis hörcsög-ember. A főnök neki adott igazat. Azt mondta bürokrata vagyok. A végén mégis nekem lett igazami —t Hál akkor láthatja mindenki. . —■ Nem is az, de mit piszkálnak bennünket folyton? Tegnap is, velünk hogy packázott a revizor. Mert régiek vagyunk. A többieket jóformán meg se nézte. — Nézze meg azt az embert — folytatta Imre bácsi, a pénztáros felé intve — huszonöt éve ül a pénztárban, soha nem volt fegyelmije, a szolgálati utasítást kívülről fújja, tegnap mégis kikezdték. Mert régi ember; i s Mindketten a pénztárost nézték. A pénztáros el volt merülve a gondolataiba. Asztalára a rácsos ablak torz mását vetítette a napsugár. — Mint a börtönablak — gondolta és bosszúsan húzta öszsze a függönyt. Majd aprólékos mozdulatokkal rendezgetni kezdett. Megigazította a tintásüveget, a hamutartót, a nedvesítőhengert és a vonalzót. Tenyerével és hüvelykujjával addig igazgatta a pénztárkönyvet, míg az pontosan az asztal széléhez simult, majd a. könyv sarkainak a gyűrődéseit simítgatta ki. Oda sem figyelt: megszokott mozdulatokat végzett. — A revizor olyan bankjegycsomagot talált, amiről az ő aláírása hiányzott — magyarázta Imre bácsi — a csomagolás napja sem volt rajta feltüntetve. Hogy leszidták érte! Még most is bántja szegényt. A pénztárost tényleg bántotta a tegnapi eset. Komor gondolatok kínozták. Nem érti, hogyan történhetett ez meg vele. Ma reggel átnézte