Szolnok Megyei Néplap, 1956. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)
1956-09-14 / 215. szám
IVILÁG PROLETÁRJAI EGYESÖLJETEKl vm. évfolyam, 815. szám, 1956. szept. 14. péntek. N I Üdvözöljük a Szolnok megye! kisipari termelőszövetkezetek küldődéinek tanácskozásai Augusztus 18-án Gál Pál, a Papírgyár igazgatója goromba szavakkal kiutasította a szobájából Agócs és Balogh elvtársat, a szak- szervezet kulturfelelősét, illetve UB-elnökét. Az eset nagy vihart kavart az üzemben, jelenleg a Nyomda- és Papíripari Szakszervezet országos központjától egy bizottság vizsgálja az ügyet. Nem véletlen, hogy egyes vezetők körül mostanában élesen csapnak fel a szenvedélyek. Gál elvtársról is régóta közismert, hogy a magatartása nem mindenkor helyes. Még pár hónappal, egy-két évvel ezelőtt mintaképnek számított az „erélyes” igazgató, vagy művezető és ha szóltunk is a rideg, vagy goromba hang miatt, csak a vadhajtásokat nyesegettük, alapjában egyetértettünk az ilyenfajta vezetési módszerekkel. És a beosztottak? Azok nyeltek és tűrtek, ha akadt, aki felszólalt, annak további sorsa elrettentette a többiek bátorságát. Hiszen rengeteg lehetőség volt a bírálót elhallgattatni, a „demagóg” megbélyegzéstől kezdve egészen az elbocsájtásig. Azok a vezetők, akik nem ismerték fel az új követelményeket, most egyre inkább szembekerülnek munkatársaikkal, nem egyszer az egész kollektívával. Ez a növekvő demokratizmus jele. Itt van Gál Pál elvtárs. Négy éve vezeti a gyárat. Jó szakember, mindenki tudja és elismeri róla, hogy szíwel-lélekkel dolgozik és még azt sem lehet mondani, hogy nem törődik az emberekkel. Naponta jönnek hozzá munkások ügyes-bajos dolgaikkal és ha egy mód van rá, akkor segít. A baj nem itt van, hanem ott, hogy Gál elvtárs hirtelenharagú ember, mint ilyen, sokszor meggondolatlan, megsért, megaláz embereket és hamis elképzelései vannak a vezetés tekintélyérőL Van egy pár eset, amit a Papírgyárban — a legutóbbi mellett — rossz szájízzel emlegetnek. A szecskázóimái egy munkás a bérezésre panaszkodott. (Azóta a panaszt jogosnak tartották és orvosolták.) Gál elvtárs azt mondta neki: „Maga fogja be a száját, dolgozzon, ha nem tetszik, menjen a ::. ” A TMK-nál kiabálva lecsir- kefogózta az embereket, rendőrséggel, börtönnel fenyegetőzött. A hibát elkövető műszaki vezetőket nyilvánosan sértegeti. Agócs elvtársnak, mielőtt kiutasította a szobájából, azt mondta, hogy csaló. Ez az egyik hiba. A másik az. hegy ezt a hangot Gál elvtárs — ha szóvá teszik neki — védelmezi, jogosnak tartja, valami hamis elképzelés folytán azokhoz az ismérvekhez sorolja, amelyek a vezetők tekintélyéhez tartoznak. Egyébként is viszolyog a bírálattól, mert úgy érzi, hogy ez tekintélye lejáratásához vezet. Nem veszi észre, hogy szaktudása, odaadása a munkához gyakran megmutatkozó embersége sokkal nagyobb tekintélyt biztosítana számára. Félreértés ne essék: mi nem azt mondjuk, hogy a vezetők most már legyenek . puhányok, elnézőek, hunyjanak szemet a hibáit felett, ne vonják felelősségre a lustákat, a hanyagokat, a munkafegyelem lazítókat, azokat, akik kárt okoznak. Az ilyen vezetőket a becsületes munkások is megvetnék. Nem erről van szó, hanem arról, hogy a régi merev, agresszív „nekem mindent szabad”, basáskodó, kiskirá- lyoskodó magatartást és vezetési módszert, mint a személyi kultusz megfakult, .ócska palástját, el kell dobni. Még azt is elismerjük, hogy ez nem könnyű azok számára, akik éveken át ezt tartották az egyetlen helyes és üdvözítő vezetési módszernek. Nagyobbrészt becsületes emberekről van itt szó, akiket a helytelen politikai nézetek, helytelen módszerek irányába taszítottak és még nem találták meg a helyes utat. Odáig már talán eljutottak, hogy úgy ahogyan eddig csinálták, az rossz volt, de még nem látják a vezetés új módszereit. Emiatt egyesek átmenetileg, elvesztették lábuk alól a talajt, kapkodnak, ennek során sebeket kapnak és osztanak. Nem szabad velük szemben arra az álláspontra helyezkedni, hogy elveszett emberek. Bízni kell bennük és segíteni őket, hogy megtalálják a helyes utat. A párt, a kollektíva ereje és bölcsesége ebben negít nekik. Azonban az olyan vezetőknek, mint Gál Pál elvtárs is. fel kell ismemiök, hogy nem lehet a régi módszerekkel vezetni. A görcsös ragaszkodás a hamisan idealizált vezetői tekintélyhez, óhatatlanul előbb-utóbb töréshez vezet a vezető és a vezetettek között. Éppen ezért az a helyes, ha igénybeveszik azt a jóakaratú segítséget, amelyet nyújtanak számukra és ők teszik meg az első lépéseket az elkövetett hibáikból származó ellentétek feloldása érdekében. Tóth Kornél Befejezte tanácskozását a SZOT IX. teljes ülése A SZOT IX. teljes ülése szerdán délelőtt folytatta tanácskozását. A szakszervezetek kulturális nevelő- munkájáról elhangzott beszámolóhoz számos hozzászólás hangzott el. Cseterki Lajos, a SZOT titkára foglalta össze a kulturális nevelőmunkáról lefolytatott vitát Az erre vonatkozó határozatot a teljes ülés által kiküldött bizottság — az elhangzott javaslatok figyelembevételével — két héten belül kidolgozza. Az ülés harmadik napirendi pontját illetően a teljes ülés elhatározta, hogy mintegy kéthónapos, nyilt Vitára bocsátja a SZOT Elnökségének határozati tervezetét a szak- szervezeti demokrácia kiszélesítéséről, az üzemi szakszervezeti szervek önállóságának, hatáskörének növeléséről. A nyilvános vita után a következő teljes ülés foglalkozik majd ezekkel a kérdésekkeL A Szakszervezetek Országos Tanácsa IX. teljes ülése Fock Jenőnek, a SZOT titkárának zárszavával ért véget. (MTI), a címe orvnak az irodalmi org&* numnak, amely szeptember 9-én, Miskolcon látott napvilágot. Alig morajlottaJc el a borsodi kulturális vita hullámai, máris kezükben tartják az első fontos győzelmi bizonyítékot a kultúra, a szabad, véle- ménynynilvánitás, az igazi népművelés északmagyarországi harcosai. Ujjcnvgással és irigységgel vettük tudomásul, hogy Miskcdcnak új irodalmi fóruma született a Széphalom mellett: ujjongással, mert végre egy pódiummal szélesebb lett az irodalom nyilvánossága, irigységgel, mert megelőztek bennünket a miskolciak, hamarább célhoz értek akaratukkal, mi mi. De mindjárt azt is meg kell állapítani, ha igazságosak akarunk maradni, hogy a borsodi írók teljes joggal jutottak ehhez az előnyhöz, hisz törekvéseik sokkal határozot- tábbak, erőteljesebbek voltak, mint Szolnok megye íróié. E tekintetben talán nem ártana, ha tanulnánk tőlük. Persze, az új orgánum létrejöttéKILÁTÓ ben egyéb fontos körülmények is közrejátszottak. Az ország miamennyi érdeklődő lakosa figyelemmel kísérhette a Művelt Népben azt a vitát, amely Miskolc és Borsod kulturális helyzetével foglalkozott. Erélyes bírálat érte a gazdasági vezetőket az irodalmi és szellemi élet képviselői részéről, hogy a gigantikus gazdasági feladatok végzése mellett csak felszínesen a látszat kedvéért törődnek kulturális dolgokkal, holott mindenféle monstrum gazdasági célkitűzés végső soron a nép anyagi felemelkedésén keresztül a szellemi fel- emekedést kell, hogy szolgálja. Amint a vita végső kifejlődéséből látszik, a szellemi és irodalmi élet képviselőinek lett igazuk. Nem kell hangsúlyozni, hogy a borsodi vezetőkhöz hasonlóan az ország eavéb részein is rn^c/f 'látható az Felújítják Szolnokon a Kőrösi-útat Az utóbbi években nagymértékben megnőtt a forgalom a szolnoki Kőrösd-úton. Régebben csak a földművesek lovaskocsdjai és nagyritkán egy-egy gépkocsi haladtak végig ezen az útvonalon. 1953 március 9-e óta megváltozott a helyzet. A Kőolajkutató és Feltáró Vállalat elődje a MASZ- OLAJ Válla'at megkezdte kutató munkáját Szolnok város határában is. Az olajosok a Kőrösi-út mentén, közvetlenül a FÜRFA szomszédságában építették fel telepüket. A forgalom is gyorsan növekedett. A több mint 20 esztendős kőúton haladtak végig a 15—20 tonnás munkagépek, tehergépkocsik. A FÜRFA-telep is gyors ütemben fejlődik és ezzel párhuzamosan a forgalom is növekedett. A keskeny, régi makadám út nem sokáig állta az erős igénybevételt. Napról-napra romlott az állapota, úgyannyira, hogy az utóbbi időben már a karbantartás sem segített rajta. Teljesen megérett az alapos felújításra. A Szolnoki Köztisztasági Vállalat s a Kőolajkutató- és Feltáró Vállalat közös megegyezés alapján a nyár derekán hozzákezdett az út rendbehozásához. Egy méterrel kiszélesítik és új kőburkolattal teszik ismét alkalmassá a jó közlekedésre. Nem valószínű, hogy még ebben az évben befejezik a munkákat, mert az út mellett a csatorna-hálózatot is javítani kell. Eddig az út mentén végighúzódó árok, a Járműjavító mellett fekvő lapos mocsaras gödörbe volt bekötve. Ezt a sül’yedt területet azonban már annyira feltöltötték hogy tavaszi olvadáskor nem képes befogadni az útmenti árok vizét. A felújítás alkalmával, az üzem szenyvízcsatorna hálózatába kapcsolják be az út mellett végighúzódó árkot. Ebben az évben 400.000 forint értékű munkát végeznek a Kőrösiúton. A költségeikhez a Kőolajkutató- és Feltáró Vállalat is hozzájárul 300.000 forinttal. Az útépítők szorgalmasan dolgoznak és gyors ütemben halad a felújítás. A munkásoknak van egy tervük, mégpedig az, hogy ameny- nyiben az időjárás december közepéig kedvező lesz, a munkákkal még ebben az évben elkészülnek. S tervük megvalósításának legjobban a gépkocsivezetők örülnek, de nem marad el az utcafront lakóinak köszöneté sem. Gyors ütemben balad a Körösi út felújítása, Fiatalokról — szakemberekről Ez a tanácskozás is olyannak Ígérkezett, mint a többi. Hivatalosnak — és ami sokszor megtörténik — végnélküli fontokiodónak. (A félreértés elkerülése végett most nem azokról az értekezletekről van szó, amelyekre’ fgéff iHT szükség van, hanem a nagyon sok felesleges összejövetelről.) Most azonban kellemes csalódás ért. Nemcsak a tanácskozás színvonala miatt, hanem azért is, mert olyan oldaláról ismerhettem meg a szolnoki járás fiatal mezőgazdasági szakembereit, amelyikről sajnos eddig kevés szó esett, s amiről a lapok, nemcsak a Szabad Ifjúság, hanem a Szolnok megyei Néplap is hiányosan tájékoztatja a közvéleményt. A szolnoki járás fiatal mezőgazdasági szakembereinek a tanácskozását nagyon időszerű volt összehívni. Ezért külön elismerést érdemelnek a kezdeményező szervek. Miről szóltak a fiatalok? Azokról a problémákról, amelyek gátolják tehetségüket, alkotókedvük kibontakozását; Egyes helyeken nem becsülik őket eléggé. Bozsik Zoltán, a Szolnoki Gépállomás öntözéses agronó- musa mondta el, hogy amikor a gépállomásra került, hetekig nem csinált semmit. Létezéséről egyszerűen tudomást sem vettek. Saját magának kellett valami munka után néznie. Számtalanszor érezte, hogy nem érdemli meg a fizetést, hiszen nem dolgozott meg érte. Bozsik elvtárs felszólalása is tükrözirodal-mi élettel szembeni passzivitás és azt sem kell hangsúlyozni, hogy ez az álláspont másutt is meg fog változni, ugyanúgy, mint Borsodban. Csak az a kérdés. hogy mikor. Ez már nagyrészt attól függ. hogy a megye írói milyen következetességgel állmok ki jogos igényeik mellett. Ha példát veszünk a borsodi Írókról és hozzájuk hasonló makacssággal verekedjük meg a harcot az irodalmi orgánumért, akkor arról is leöztudomást szerezhet az ország, hogy Szolnoknak szintén van irodalmi-művészeti fóruma. Üdvözöljük a Kilátót és bízunk abban, hogy a lelkes miskolci írók be is tartják következetesen azt az elvet, amelyet az új lap elindításakor kinyilatkoztattak: objektív pártossággal, szenvedélyes igazságszeretettel mondják el mindenkor olvasóiknak azt, ami szép, ami fájdalmas. elfogultságtól mentesen tárják fel a lap hasábjain az élet ezerrétűs égét Gerencsér Miklós te a fiatalok felelősségérzetét, munkára való törekvését. Ezt azonban nyilvánvalóan nem közönnyel, hanem az idősebb, tapasztaltabb vezetők emberséges segítségével kell biztosítani. A Szolnoki Gépállomáson történt* meg az is, hogy a gyakorlati munkára odakerült, egyetemet végzett szakembereknek bélyegzőt nyomtak a kezükbe, — mondván — menjenek a határba és ahol találnak egy gépet, abba nyomják bele a bélyegzőt, leltározzanak. Ezek a fiatalok négy és fél esztendőt töltöttek az egyetemen, nyilván sérti önérzetüket az ilyenfajta bánásmód. A gépállomásnak, sincs hasznára, ha ilyen munkával bízza meg őket, — no ha már itt vannak, hát csináljanak valamit. — Sok volt az ehhez hasonló panasz. De panasz-e vajon a fiatal szakemberek részéről ezeknek a hibáknak a feltárása. Nem igaz, hogy ők csak siránkozni tudnak! Igaz, türelmetlenek. Türelmetlenek, mert úgy vélik, nem kapnak minden esetben képességeiknek megfelelő munkát. Az ilyenfajta türelmetlenséget csak üdvözölni lehet. A tanácskozás egyik résztvevője a következőket mondotta: „Bizonyára mindenki íurcsállaná, ha az egyetemről kikerült orvosokat ápolónők mellé osztanál: gyakorlati munkára. Ez nevetséges és elképzelhetetlen. A mezőgazdaságban azonban mégis elképzelhető. Számtalan fiatal, jólképzett szakembert nála sokkal képzetlenebbek mellé osztanak be gyakorlati munkára.” A Tószegi Gépállomásról jelenlévő fiatalok azt a lehetetlen állapotot kifogásolták, hogy mint mezőgazdasági technikumi képzettségűek brlgádirnoki munkát végeznek^ mint brigádvezetők helyettesei. Főleg „papirosmunkát” végeznek és a gyakorlati ismeretek megszerzésére alig van lehetőségük; Sokan kifogásolták, hogy az ag- ronómusi címet szinte mindenki viselheti. Az is agronómus, aki csak néhány hónapos tanfolyamot végzett és az is, aki egyetemi képzettséggel rendelkezik. Ebből a fonák helyzetből ered azután az, hogy az agronómus beosztásnak nincs megfelelő tekintélye. Követelték a fiatalok, hogy legyenek bizonyos fokozatok a képzettségnek és az iskolai végzettségnek megfelelően. Érthetetlen cs nevetséges elbírálás az egyetemet végzettek között hivatalosan kialakított különbség. Aki elvégzi a műszaki egyetemet, mérnöki diplomát kap. Az orvostudományi egyetem elvégzése után doktori cím járj Teljesen helytálló és jogos az agrártudományi egyetemet élvégző fiatalok kérése, hogy kapják meg az agro-mérnöki elnevezést, Ezáltal is különbséget kellene tenni, a kevésbé képzett, sokszor álszakemberek és a komoly tudományos felkészültséggel rendelkezők között. Ez ösztönözné a kevésbé képzetteket is arra, hogy az egyetemet elvégezzék. De addig nincs ilyen ösztönzés, amíg az egyéves tanfolyamot végzettek ugyanolyan cím viselésére jogosultak, mint a magasabb képzettségűek. Ez nem cím, hanem szakképzettség kérdése. A fiatalokkal nagyon is egyet lehet érteni abban, hogy ez a körülmény az agronómus! beosztás tekintélyének a rovására is megy. Számos helyen tapasztalható az Idősebb szakemberek részéről a rosszindulat, az Irigység, Ahogy a tanácskozás résztvevői elmondták, sokszor úgy érzik, nem segítőtársat látnak bennük az Idősebb szakemberek, hanem olyanokat, akik a kenyerükre törnek. Milyen nagy tévedés ez. S mennyire rossz szájízzel gondol vissza majd az ilyen fiatal egykori tanítómesterére, aki az efajta szűklátókörűség miatt bizony nagyon keveset tanult. A szolnoki járás fiatal mezőgazdasági szakembereinek tanácskozása nagyon hasznos volt. Problémáik megismeréséhez vezetett. Ez az első lépés, de ezt kövesse a többi. Nem elég csak meghallgatni a felnövekvő, dolgozni akaró uj mezőgazdasági értelmiséget, hanem segíteni, sokkal jobban, sokkal emberiebben, mint eddig. Szekulity Péter. Szovjet-Indonéz barátsági nagygyűlés Mosz vában Moszkva (TASZSZ). Moszkva dolgozói szeptember 11-én a Lenin stadionban szovjet-indonéz barátsági nagygyűlést tartottak, amelyen több mint százezer ember vett rés.zt. K. J. Vorosilov és dr. Sukarno, az Indonéz Köztársaság elnöke mondott beszédet, (MTI). Bizalmat és segítséget
