Szolnok Megyei Néplap, 1956. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)
1956-09-14 / 215. szám
2 SZOLNOK MEG FEI NÉPLAP 1956. szeptember 14. FAR TÉL E T * Gondolatok a pártoktatásről A Szuezi kérdés visszhangja Olvasgattam a Szolnok megyei Néplapot, amelyben az utóbbi időben több olyan cikk jelent meg a pártoktatásról és a propaganda munkáról, amely kétségtelenül segíti pártszervezeteink munkáját. Én magam is az alábbi véleményemmel, észrevételeimmel ezt a célt kívánom szolgálni, másrészt szeretném, ha erről vita indulhatna a lap hasábjain. Amíg eljutunk a szocializmus megvalósításához, ütünk tele van nehézségekkel Ezeket a cél érdekében le kell küzdeni, az aggá- lyoskodókat. kételkedőket meggyőzni, a téves nézetek ellen felvenni a' harcot, stb. Mindez olyan dolog, amely magas műveltséget, széles politikai látókört kíván. Olyan párttagokra és pártonkívü- liekre van tehát szükség, akik nemcsak beszédnek az ügyről, hanem cselekedeteikkel, érveikkel utat mutatnak embertársaik számára. Szem előtt tartják, hogy a szocializmust nemcsak a kommunisták, hanem egész népünk javára építjük s megvalósítására is csak az egész dolgozó nép összefogásával leszünk képesek. A pártoktatás feladata éppen az, hogy széles politikai látókört adjon és növelje a párttagok és a párton- kívüliek marxista tudását, műveltségét. Ez képessé teszi őket arra, hogy maguk is megértsék és embertársaikkal megértessék: a szocializmus nem fantázia, nem álmodozás, hanem elérhető valóság. Hogy eddigi pártoktatásunk menynyire féléit meg ennek a célnak, azon lehet vitatkozni. Mindenesetre ezt a feladatot igyekezett elvégezni Voltak a pártoktatásban, a propaganda munkában hibák, ez tény. S éppen erről van szó: eredményeink mellett tárjuk fel hibáinkat is, hogy tovább mehessünk előre. Mit tartok én a pártoktatásban hibának? Az önkéntesség elvét sértettük meg azzal, hogy a szervezeti szabályzatban megszabott törvényt — minden párttagnak kötelessége, hogy szakadatlanul fejlessze tudását, emelje általános műveltségét, igyekezzen elsajátítani a marxizmus—leminizmus tanításait — elszakítottunk az élettől. Megszabtuk jóelőre — anélkül, hogy a propagandisták véleményét figyelembe vettük volna — hogy az egyes oktatási formából hány tanfolyamot kell szervezni. Több esetben azokat az elvtársakat is kényszeritettük propagandamunka végzésére, akik tiltakoztak, ellene képzettségükre, vagy egyebekre hivatkozva. Ezek az elvtársak azután nem is végeztek olyan munkát, amilyent elvártunk volna tőlük. Azt is tudtunkra adták, vagy mi magunk állapítottuk meg, hogy a tagság 40—50 százalékát kell bevonni oktatásba. Ezért a hallgatók kiválogatása figyelmesség nélkül, a műveltség, életkörülmény figyel- menkívül hagyásával történt. A pártoktatás sikerét véleményem szerint az is gátolta, hogy az önálló gondolkodásnak, a bátor következtetéseknek nem adtunk helyet. Minden felmerült kérdést brossura, vagy könyvek alapján tisztáztunk. Legtöbbször egy-egy Sztálin-idézettel válaszoltunk és hozzátettük — remélem meggyőződött álláspontja helytelenségéről. Vagy pl. ha valaki szóvátette, hogy rossz a kenyér minősége, ahelyett, hogy utánanéztünk volna a hiányosságnak, igyekeztünk meggyőzni általános szempontok alapján. Pedig az őszinte vélemények, a bátor következtetések figyelem bevétele sok hibától, rossz intézkedéstől óvott volna meg bennünket. Hibának tartom azt is, hogy a központ által megállapított időponthoz mereven ragaszkodtunk. Például azt mondtuk, hogy október 15-től május 15-ig kell tartani a pártoktatás- nak. A gépállomásokon, tsz-ekben azért volt a legtöbb hiányzás, mert az őszi és tavaszi mezőgazdasági munkák idején nem szívesen vettek részt három-négy órahosszáig is a napi fárasztó munka után a párt ok tatáson. Ez évben már sok lényeges változás lesz az oktatási munkában. Ezen a területen is érvényesül a XX. kongresszus szelleme. Másrészt a Központi Vezetőség határozata is sokkal reálisabban, az életnek megfelelőbben szabja meg a tennivalókat. Mit tettünk már eddig az oktatási munka javítása érdekében? Annyi oktatási formát fogunk megkezdeni, ahány művelt s felkészült propagandistát tudunk biztosítani. Tehát nem szabjuk meg már jó előre, hogy az egyes oktatási formából az alapszervezeteknek hány tanfolyamot kell szervezniük. Ez már így történt a mi járásunkban is. Ha mégis más jelenségekkel is találkozunk, ez a helyi vezetés hibájából történt. Körültekintőbben vonjuk be az elvtársakat az oktatásba. Figyelembe vesszük az előképzettséget, családi körülményeit és az illető szabadidejét is. Senkit nem kényszerítünk, hogy erre, vagy arra az oktatási formára járjon, viszont minden párttag figyelmét felhívjuk a szervezeti szabályzatban is kimondott kötelezettségére. Közelebb visszük az oktatást az élethez. Az időszerű kérdések tanfolyamán, mint a neve is mutatja, tényleg az időszerű kérdésekről lesz szó. Az előadásos propaganda keretében olyan kérdésekről beszélünk majd, ami érdekli az embereket. A konferenciákon a kérdések őszinte, szabad vitatását, a bátor következtetéseket felkaroljuk. Természetesen az őszinte szabad vita nagyobb felkészültséget és éberséget követel a vezetőktől és a hallgatóktól is. A téves nézeteket igyekeznek majd felismerni és nyílt vitában legyőzni. Ha ezeket az elgondolásokat végrehajtjuk, akkor bizonyos, hogy a pártoktatásban javulás áll be. Cseh Antal, a kunszentmártoni járási párt VB osztályvezetője (összefoglaló) London (MTI). — Nasszer a Daily Herald tudósítójának adott interjúban kijelentette: „üzemben tudjuk tartani a csatornát és szándékunkban is áll ezt megtenni. Szombaton folytatólagosan és rendesen működni fog. Találni fogunk más révkalauzokat. — A hetven egyiptomi révkalauz azoknak a külföldieknek a támogatásával, akik pénteken nem utaznak el, éjjel-nappal dolgozni fog, hogy minden nap negyven hajó haladjon át a csatornán. Azzal vádolnak bennünket, hogy a csatorna lezárásával fenyegetőzünk, de Önök azok, akik ezt éppen megtenni készülnek.”-Hajlandó vagyok bárkivel szabadon tárgyalná, de anélkül, hogy fenyegetnének engem — mondotta Nasszer. Párizs (MTI). — A csütörtöki francia sajtó hatalmas cikkben kommentálja Guy Mollet és Eden nyilatkozatait, valamint az ezekben bejelentett intézkedéseket. A polgári sajtó, amelyben még a legutóbbi hetekben is igen sok bírálat szerepelt, most úgyszólván fenntartás nélkül támogatja a korPárizs (MTI). Párizsi jelentések szerint Hallstein nyugatnémet és Maurice Faure francia külügyi államtitkár szerdán este befejezte a Saar vidék problémájáról folytatott megbeszéléseit. A megbeszéléseken mint a kiadott közlemény hangoztatja: „Elvi megállapodást’“ értek el, A többi között megegyeztek a wamdti szénbánya francia kiaknázására, a saarvidéki szén eladására, valamint az átmeneti időszakban a Saar-vidékre irányuló exportra vonatkozóan; Nem oldották meg azonban a Saar vidék valutájának frankról márkára való áttérését. Az utóbbi kérdést bankszakértők tárgyalják Csütörtökön begyűjtési tájértekezletet tartottak Szolnokon, Szóbeli András begyűjtési miniszter vezetésével Pest, Csongrád, Békés, Hajdú, Bács-Kiskun és Szolnok megye begyűjtési hivatalainak vezetői, a megy ei tanácsok és párt- bizottságok képviselői. Az értekezlet résztvevői megtárgyalták az őszi kapásnövények begyűjtéséve. kan-’sol.'trs feladatokat. A begyűjtési miniszter felhívta az alárendelt hivatalok vezetőit, hogy szigorúan maradjanak meg a szocialista törvényesség normái között. Tavaly már értünk el eredményeket a túlkapások felszámolásában, nagyon szórványosan és elenyészően kevés esetben érkezett panasz a dolgozó parasztok részéről. Ezen az őszön végképp érvényre kell juttatni a dobozó mánynak a szuezi ügyben tanúsított magatartását •A Párisién Liberó szerint „technikai erőpróbáról van szó Egyiptommal szemben.1’ A Combat kommentárjában azt hangoztatja, hogy „az Amerikai Egyesült Államoknak az a pálfor- dulása, amellyel teljesen Anglia és Franciaország mellé állt, valószínűleg gondolkodóba ejt majd bizonyos arab államokat.’1 ix azt állítia, hogy Nasszert sarokba szorították; most, amikor már nem számíthat az Amerikai Egyesült Államokra, „vajon hajlandó lesz-e a Szovjetunió eszközévé válni.” Lo ndon (TASZSZ). Szerdán a Lordok Háza is vitát tartott a szuezi kérdésről. A vitát Sa-vsbury márki, a Lordok Házának vezetője nyitotta meg. Közismert tények ellenére azt igyekezett bebizonyítani, hogy a Szuezi-Csatorna Társaság államosítása törvénytelen lépés volt, amely ellenkezik a nemzetközi joggal. Az ellenzék nevében Lord Silkin szólalt fel. Beszédében elítélte a fenyegetések és a katonai diktátum politikáját; Gazdag kukoricatermés a szüzföldeken & Rokcselav-terülctl „Molotov" kolhoz (Kazah SzSzK) megművelt szűz- földjein gazdag termést adott a kukorica, a napraforgó és a köles. A kolhozparasztok most hozzáfogtak a siló kukorica és a silönapraforgö betakarításához. A képen: A mzsajevl gépállomás sllúkombájnja a kukorica betakarítását végzi. (Fotó: I. Budnyevics), Livi megegyezés Franciaország és Nyugat- Németország között a Saar vidék ügyében Tájértekezletet tartott Szolnokon Szobek András begyűjtési miniszter meg. Mint ismeretes, a Saar vidéket politikailag a jövő évben egyesítik Nyugat Németországgal, a Saar vidék gazdasági beolvadása a Szövetségi Köztársaságba azonban csak 1960-ra valósul meg. Görög fiatalok tanulnak a Zeíss-művekben Az NDK jénai Zeiss-Müveiben körülbelül 500 fiatal kezdte meg szeptember 1-én tanulóéveit. Ezek közt hat görög fiatal és egy mexikói leány is van. oarasztok érdekeit szolgáló rendelkezéseket. A Minisztertanács megengedte, hogy a termelők kuko- ricabeadásá kötelezettségüket hízottsertéssel és baromfival is télén;, sés. Ugyanakkor kitolódtak a szerződéskötések és a termén y- leszál'lítás határidői. Az elszámoltatást a lehető legkevesebb alkalommal szabad csak alkalmazni, s ehhez az eszközhöz olyan- esetben nyúlhatnak a begyűjtési apparátus dolgozói, ha a begyűjtési törvényekkel szembeni - rosszindulattal találkoznak. A miniszter megjegyzéseit helyesléssel fogadták az értekezlet résztvevői és megvitatták, hogy milyen formában lehet lebonyolítani a legmegfelelőbben az őszi- iiapásnövények begyűjtését. MISI BICIKLIT KAP á'1 suka Jánoséknál kétszer se kell mondani, hogy „jobbízű a1 falat, ha mindnyájam esznek ...” Antal sógorral együtt tizen vannak s étvágyért se kell a. szomszédba menni. A kora reggeli órákban izgalmasan telnek a percek. Sietni kell az evéssel, mert... Ugye? Tutuuu—tutuuu — üzen követelőzőén az autóduda a sarokról. A Petőfi Termelőszövetkezet teherkocsija várja az utasokat, hogy kirepítse őket a messzi mezőtúri határba. Antal, Sándor, János egymás sarkában fordul ki a kapun. Eszter, Ilona egy kicsit hátramarad. Eladólányok. Egy kis igazttás a kendőn, a szoknyán, futó pillantás a fali tükörbe. Nem szép a lány, ha pacuha. Meg ők nem vUnak el az itthoniaktól olyan kurtán, mint a fiúk; A kis Misi. a család harmadik esztendejét taposó legényfia úgy elvetette magát anyukája jó puha ölében, mint egy heverészö kiscica. Huncutul figyeli a lányokat, számít még valamire. Azok már ugranak is hozzá. Megdörzsölik kerek, kopré fejét. Olyan bizsergető tapintása van szöszke hajának, mint a pitypang virágjának. Hiába kapálózik a kisember, hasztalan sivalkodik, testvérei még meg- gyomrozzák egy kicsit; — Haladjatok már! — tuszkolja őket az anyjuk, mire a két lány nyaka közé szedi a lábát. Eszter az ajtóból még visszaszól. — Apám, oszt jót vegyen, szépet vegyen. Az alacsony', sűrű kun éppen szalonnaporciót vett a szájába. Nem érkezik, hát válaszolni, csak a fejével bólint rá, egyben sürgeti kézmozdulatával a lányait. Csuka János ma itthon maradt. Miután a 29 mázsa 30 kg búzaelőleget hazaszállította a családnak, kitalálták, hogy a kis Miskának is illene valami kézzelfogható ajándékkal kimutatni, milyen is az, mikor egy tsz- ben elkövetkezik az új. Mégpedig úgy határoztak, hogy a hat kocsi szalmaj á randós ágból egyet eladnak s annak az árából szakítanak a kicsinek ajándékra. II a lúd, legyen kövér — gondolxx ta Csuka János és határozott tervvel állított be a játéküzletbe. _ — Háromkerekű kisbiciklit kérek. A boltos már fordult is vissza egy szemrevaló kis jószággal. A fogatos brigád vezető nem fogta meg először, csak nézte. Ez is van olyan fontos, mint mondjuk a kaszavásárlás. Tán még fontosabb, hiszen a mosolygós Misiről van szó. Oktalan gyerek még, mi lenne, ha a tulajdon apja valami selejt árut venne neki szégyenszemre. Régen, mikor még híre se volt a kombájnnak, a kasza beszerzése járt ekkora gonddal. Az ember kézbe vette, végighúzta ujjait^ a felső részén, utána finoman, érzéssé az élén. Majd a lörömpöccintés következett. Az acélnak az a parányi ellenállása a körömmel szemben sokmindent elárult a kasza élére vonatkozóan. Ha aztán ezeket a próbákat kiállta a szerszám, élével felfelé tartva a végén fogva odaütötték az e célra tartott kőhöz, Egy pillanatra csak, aztán felemelték a levegőbe, hogy zengjen szabadon az acél, pengjen a kasza. Ha ez a zene megnyerte az ember szívét, fizetett. Szóval, meg kell vizitelni ezt a kisbiciklit is. így gyönyörűen mutat ott a pult tetején. Tapogassuk csak meg piros viaszosvászon ülőkéjét. Nana, szó se róla, ez éppen jó lesz a gyerek kis feneke alá. Egy fogás a kormány közepén is és egy könnyed, de azért erős ráne- hezkedés. Na, semmi baj, megbírja. Felemeli a kormányánál fogva. Nini, hogy elfordul a hátsó része. Vegyük csak pont vízszintbe ezt a kormányt, tartsuk a két fogójánál. Aha. OÍyan egyenletesen himbálózik jobbra-ba!ra, mint egy műszer. Ezzel sincs semmi hiba. Igen-igen ..: igencsak jó lesz. Visszateszi. A boltos már a legpraktikusabb beidegzettséggel rakja az indigót a blokkfüzetbe. Közben mondja. — Kilencvenhat forintot tetszik fizetni. — Ejnye na. Már engedjen meg — lép újra a gépecslcébez Csuka János. Olyan ijedten ráncolja a homlokát, mintha legalább is otthon felejtette volna a pénzét. Hál a kerekek! Hogy elnézné az ember! Hiszen az a legfontosabb. Azért bicikli a bicikli. A szürke, recés gumik fainok. Megint leemeli a játékszert a pultról. Három ujjával szúrópróbát tart jónéhány küllőn, rém zötyög-e, mert akkor megette a fene. Szilárdak azok, mint a Sión hegye. — írhatja. A lkonyatkor ünnep van a Ma■ Unovszki utca 20. számú házban. Hogyne lenne ünnep, mikor egy nagy család egyszerre érzi az ajándékozás örömét. A szurtos kis Miska fekete klott gatyájában, félmeztelen, mezítláb sertepertél a bicikli körül. Nem tud vele betelni. Rá is ülne, de úgy, hogy meg ne sértse, be ne mázolja a ragyogó piros ülést. Ha meg fenn ül, úgy kéne meghajtani a pedált, hogy poros lábujja nyoma rajta ne maradjon a fényes fekete vason. Tud ő már vele menni, hiszen egyik-másik cimborája felengedte a magáéra. De ez most az övé. Ez a kis fénylő kerekes csoda nemcsak őt hökkenti meg. hanem minden eleven lényt a háziban, az udvaron. Szeretne kacagni, visítani örömében Misiké. Szeretné villámse- Ixsen körülvágtatni egyelőre a kútkávát. Csak ne lesnék annyian. Anyukája le nem veszi róla íekete- bama szemepillantását, apja biz tatja, kacsintgat neki. A lányok hol erről, hol amarról macerálják. — Hajtsad, Misi kém. A fiútestvérek bírálőan, komoran figyelik, nem ügyetlenkedik-e. 1VI indezeket csak érzi Misiké JXx anélkül, hogy megszövegezné magában repeső lelkiállapotát. Mikor aztán látja, hogy a nyári jászolban a tehén is kíváncsian nyújtja hátra a fejét s egy ménkű hosszú kukoricaszár megállt keresztbe csodálkozó szájában, nekl- durálja magát a kisfiú. Le-iel emes.ieoik apró lába s az új piros bicikli éles vonalat vág a porban. Egy kör a kút körül, aztán neki az udvarnak. A nagyfülű tarka boci nem veszi komolyan a látványt. Nyugodtan heverészik a porta közelién. De mikor Misiké szigorúan irányba veszi, az állat méltatlankodva ugrik fel. A tyúkok egyhangúan fejezik ki bámulatukat. „Kotkotkotkot! Kotkotkotkot!” A kacsák csak hebegni tudnak és farkukat riszálva tipegnek zavarodottan. A három hízónakvaló nemrég fülhasogatóan visítva könyökölt ki az akol tetején, de a bicikli láttán elnémult s óriási fülei alól mereszti disznószemét Misire. A két süldő az alsó réseken mer csak kilesni. Az egész ház csodálja Misikét. L1 ste a biciklin ülve hajlandó csak elfogyasztani a tejet. Elalszik a lámpa, alszik a család. Csak Misi fészkelődik az anyja mellett. — Aludjál, kisfiam. — Megvan a kisbicikli? — Meg, meg.;. csak aludj. Kis idő múlva megint. — Anyám, csakugyan megvan? Tíz óra tájban éles hang jajdul a sötétbe. Elviszi, elviszi.;; hun a kisbicikli? Akkor alszik el Misiké, mikor egy székre az ágy mellé állítják a drága játékot. Pániás keze úgy szorítja még álmában is az egyik hátsó kereket, hogy ember lenne, aki el tudná venni. Tóth István
