Szolnok Megyei Néplap, 1956. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)

1956-09-12 / 213. szám

1936. szeptember 12.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

fl mezőgazdasági kiállítás Szolnok

Egy hónappal ezelőtt Pesten “ jártam. A Bajcsy-Zsilinszky úton egy mezőgazdasági szaküzlet kirakatában térképre lettem figyelmes. Magyarországot ábrázolta. A térképen — rajzokkal — az volt feltüntetve, hogy hazánk egyes tájegységeit milyen gyümölcsök és kerti növények teszik híressé, Szerepelt ott a szegedi és a cecei paprika, a kecskeméti kajszinbarack, a hatvani paradicsom, a szabolcsi burgonya, a budai őszibarack, szóval csakugyan minden, ami egyes tájakra jellemző — csak Szolnok megye nem szerepelt a térképen.

Egészen meg voltam sértődve. Hát mi semmiben sem vagyunk híresek? Legalább a rizst rajzolták volna rá arra a térképre;

•

A mezőgazdasági kiállítást járva, még mindig bennem élt a múltkori sértődöttség.

Vasárnap volt, éppen a díjakat osztották. A lóistállóknál jártam hallom a hangszóróból :

— A juhtenyésztési nagydíjat a turkevei Táncsics Termelőszövetkezet nyerte.

Jó dolog az ilyent hallani, dagadt a keblem

Az exporüovak istállójában ismét volt mire büszkélkednem;

Egy egész soron csupa idevalósi lovak álltak; A mezőtúri Petőfi Tsz, a Nagykunsági Állami Gazdaság, a kisújszállási Ady Tsz, a turkevei Vörös Csillag kényesfényes lovainak a feje felett kis fehér táblán ott díszlett az első vagy második díjat hirdető dicsőség,

*

A

mint kiléptem a lóistáióből, a hangszóró éppen azt mondta: — .si III; díjat nyert a jászjá- kóhalmi Béke Termelőszövetkezet tehenészete;

Lehet, hogy pontosan nem így mondta, de a lényeg ez volt és nekem eszembe jutott Csipe József, a jászjákóhalmai Uj Élet Tszcs elnöke.

Vele két héttel ezelőtt jöttem össze többedmagammal egy hosz- szú és kemény vita során, Csipe József azt bizonygatta, hogy a a jászjákóhalmi termelőszövetkezetek nem vonzanak, mert lemaradtak a gazdálkodásban;

Érdekes vita volt, mert kiderült: Csipe József vagy nem akart róla tudni, vagy csakugyan nem jutott el hozzá a híre, hogy a Béke Termelőszövetkezetnek egy olyan 22 tehénből álló törzstenyészete _ van, amelynek fejési átlaga hosszú hónapok óta 14—16 liter.

— Én ezt nem hallottam és nem is hiszem — erősködött az elnök.

Nos, talán most már elhiszi, amikor a Béke Termelőszövetkezet tehenei egy országos harmadik díjat visznek haza gazdáik dicséretére;

*

A külkereskedelmi pavilonban már egy kissé megtépázódott megyei büszkeségem.

Itt ugyanis azok az áruk vannak kiállítva, amelyek iránit külföldön legnagyobb a kereslet. Jólesően néztem az alumíniumedényeket — a jászberényi Fémnyomó Lemez- árugyár készíti —, még arról is sikerült meggyőzni magam, hogy a Szolnok megyei cukor is eljut külföldre és talán a sonkásdobozba is

olyan sonka van, amely amíg élt, megyei földet taposott, de aztán elakadtam.

Elakadtam a baromfinál és a tojásnál.

A kiállítás tanulsága szerint külföldön igen keresett cikk a vágott- baromfi, a tojás, a szép libamáj. Mi itt a megyében milyen keveset beszélünk a baromfitenyésztésről. A termelőszövetkezetek nagyobb része viszolyog tőle. Még azok a termelőszövetkezetek sem használják ki eléggé a lehetőségeket, amelyeknek vizük van, pedig mennyi kacsát, libát nevelhetnének és hizlalhatnának;

A baromfitenyésztés elhanyagolása kár a megyei termelőszövetkezetek és az ország számára is.

A kármenyire is rosszul esett, de

” a zöldség- és gyümölcspavilonban igazat kellett adnom annak a Bajcsy-Zsilinszky úti térképnek.

Megyénk bizony nagyon csehül áll a gyümölcs- és zöldségtermelésben. Ha jól megfigyeltem, ebben a pavilonban mindössze két Szolnok megyei termel őszövetkezet szemegyei szemmel

repelt. A mezőtúri Bercsényii zöldpaprikával és káposztával, a tdsza- püspöki Előre görögdinnyével. Díja*- egyik sem nyert;

Szolnok megye öntözéses területe a legnagyobb az országban, ennek ellenére a zöldségtermeléssel i ;en le vagyunk maradva. Egyáltalán nem használjuk ki az adottságokat. Nem hogy országosan lemaradtunk, de olyan gondjaink vannak (nem szabadna lenniök!), hogy miként biztosítjuk városaink zöldségellátását. Az már pedig egyenesen szégyelni való, hogy termelőszövetkezeti városaink is behozatalra szorulnak zöldségből és gyü- m'icsből.

A ízt hiszem, hogy a mezőgaz- **dasági kiállításból a látottak alapján nekünk a megyére ilyen tanulságokat is le kell vonni.

Jó lenne, ha azon a térképen és az elkövetkező mezőgazdasági kiállításokon már gazdagabban szerepelnénk.

Csak rajtunk múlik!

r—tk—

liaímás métermássa risst hántolt meg eddig a kunszentmártoni hántoló malom

A kunszentmártoni rizshántoló malomban Hódmezővásárhelyről, a kopáncsi Állami Gazdasá gból érkezett meg az első rizsszállítmány és 7-én elkezdték a munkát a hántoló dolgozói; Hétfőig 600 métermázsa termést hántoltak meg. Ebből 55 százalék első osztályú, a tavalyi 35—45 százalékhoz képest. Hétfőn 130 métermázsa meghántolt rizsit szállítottak vissza a termelő

Egész évi tervüket teljesítették

A Tiszafüredi Háziipari Termelőszövetkezet elnöke és vezetőkönyvelője írt az elmúlt héten szerkesztőségünknek, örömmel jelentették, hogy augusztus 31-el egészévi tervüknek eleget tettek.

Már most készülnek az elkövetkező gazdasági évre. 253 mazsa hántolt vesszőt készítettek, melyNyolcezer holdat felszántottak, ötszáz holdat bevetettek a turkevei traktorosok

Turkeve termelőszövetkezeti város határában jó ütemben haladnak az őszi mezőgazdasági munkálatok. Keddig 4000 holdon végezték el az őszi mélyszántást, négyezer holdat pedig vetés alá forgattak meg. A talaj munkáikkal párhuzamosan a vetést is végzik a traktorosok. Eddig mintegy 500 holdon került földbe az őszi takarmánykeverék, az őszi árpa, a here és egyéb füves keverékek vetőma gva. Ebben az időszakban naponta átlagosan 100 holdon végez a vetéssel a Turkevei Gépállomás;

állami gazdaságba, hogy elsőnek a termelésiben résztvevő dolgozók jussanak hozzá; Az eredeti tervek szerint 250 vagon rizst kellene megbántottad a kunszentmártoni malomban, de mivel a termés a vártnál is jobb lett ebben az esztendőben, a tervezettnél sokkal több rizst fognak megbántottad Kunszentmártoniban.

bői majd üvegfomatokat, kosarakat csinálnak. A zöld vessző betakarítása még folyik. Az, hogy tervüket négy hónappal a határidő előtt már 12.4 százalékkal túlteljesdteit- ték, elsősorban a tagság törhetetlen szorgalmának köszönhető.

Sok sikert kívánunk a további munkájukhoz;

Az ENSZ arab-ázsiai csoportja összeült az algériai kérdés megvitatására

Ney York (MTI.) Az ENSZ arab-ázsiai csoportja — az AFP közlése szerint — hétfőn zárt ajtók mellett összeült, hogy Algériáról tanácskozzék. A szerzett tájékoztatások szerint a csoporton bélül a többség amellett foglalt állást, hogy már most kérjék az „algériai ügynek" az ENSZ-közgyűlés napirendjére tűzését.

A kisebbség India vezetésével azt javasolta, hogy mielőtt a napirendre tűzést kívánják, várjanak még, nehogy a légkör elmérgesedjék és egyben meglássák:, hogy novemberig milyen döntéseket hoz a francia kormány Algériával kapcsolatban. Döntés még nem történt, a csoport a jövő héten újból ösz- szeül. (MTI.)

A kottás úgy felrúgta az egyik kis csibét, hogy az szegény nem tudott lábra- áltmi. Ott talált rá Mari. a vályogkerítés tövében. Nehezen emelte fejét, a pihés pici áll/vt és néha halkan szippantott egyet- egyet. Hangja olyan volt, mint az éhen veszni készülő prücsöké.

A lány kérges, de mégis puha tenyerére emelte a tehetetlen jószágot. Rövid körmű ujjávál, bársonyos kis fejebúbját simogatta cs beszélt hozzá, duruzsoló anyás hangon.

— Hát rád tiport az a bolond kottás. Nem tud vigyázni a csúf kormos kaparójával. Fáj-e nagyon, pipikém? Ugy-e meggyógyulsz azért? Nefélj csak talpra állsz! Kakas leszel, tarajod nő, meg fényes farkad. Téged hagyunk meg magnak. Kukorékolhatsz a trágyadomb tetején, csak aztán meg ne ijedj a szomszédék kakasától. A csibe lekókadt fejecskével fogadta a becézést.

Szemén az átlátszó vékony hártya félig le volt engedve. Meleg volt, szíve dobogását a tenyerén érezte a lány, mégis látszott, hogy kifelé készül az ámyékvilágból.

Mari összefogta rajta két tenyerét, ringázta kiA C

csit, mintha bölcsőben feküdne, Aztán gondolt egyet, elhúzta blúza nyakát és a pihés gombolyagot beengedte két erős emlője közé. Cip-cip, mondta szinte súgva a kis ártatlan, s a lány azt hallotta ki belőle — jó lány vagy, Mari, mégis van Neked szived.

Alig mozdult a csibe, de nagyon jól esett, hogy ott volt. Mari megindult vele. Rácsodálkozott a kottásra, amely a kazal alatt lapu és lósóska között vezette apró népét. Kotyogva magyarázott nekik szakadatlan, figyelmeztetően hívta a hátul ijedten csipogókat és észre sem vette, hogy egyet letiport közülük.

Marinak szokatlan nehéz helyzetében olyan dolgok jutottak eszébe, amin csaknem elmosolyodott.

— Könnyű neked, buta tyúk, csak tojsz, tojo- gatsz egész évben, akár törődik veled a kakas, akár nem. Piacra vihetik, szalonnás rántottának süthetik tojásaidat, te keveset törődsz vele. Tavasszal elkotlasz és a kacsatojást is kiköltöd, ha alád rakják. Jársz a csirSÍBE

kékkel, megvéded őket a kóbor macskáktól, ha tudod, de ha a nagy kavarodásban felrúgsz egyet, ott felejted. Kottás, kot- lós, de jó neked.

A nyárikonyha ajtaja nyitva volt. Az öregasz- szony, Mari anyja éppen a tűzre rakott. Ráncos arcát bevilágította a fény. Szeme vörös volt a nyugtalanságtól, vagy a sírástól, A tűzhelyen vasfazékban gőzölt a melegvíz. Mari megtorpant, befordult a veteményeskertbe.

Apja, amikor még élt, méhekkel foglalkozott. A vadszölővel sűrűn befuttatott rozoga méhes, azóta üresen állt a kert végében. Szénaágy, rajta szakadt rongypokróc. Az a bitang villanyszerelő, kétgyermekes apa itt kaparintotta meg először — duruzsolt, hogy marad, hogy mindent elintéz, s aztán odébb állt, tudni sem akar a gyerekről. Legalább most lenne itt, még egyszer, ha soha többé nem is. Jön Zsurmó néni, a szerszámaival. Az angyalcsináló. Elpusztul az ártatlan kicsi élet.

Az ám, a csibe. Nem mozdul. Vajon mi van vele? Mari kihalászta kebeléből, s már tapintásra érezte, hogy kimúlt. Dögnek is kedves volt, sajnál- nivaló. Pihéje ugyan elvesztette ruganyosságát, csapzott lett, kis lába kinyúlt, buta feje lekókadt, de tiszta volt, ment egy elromlott játékszer, vagy egy törött porcelán,

A lány mellei rázkódni kezdtek, s áradva dűltek könnyei. Mint a meleg tavaszi zápor, hullott szemeinek esője, s úgy is állt el hirtelen. A csibét közben végig kezében tartotta. Ahogy ránézett, eszébe jutott, hogy el kell takarítani, nehogy a macska megtalálja, mert akkor rákap az elevenre is. A trágyába szokták bedugni a dögöt, de most habozott, nem lenne-e jobb helye az álmafa alatt.

Nyílt az udvari kapu. A kutya csaholni kezdett, mintha a szagáról megérezte volna, hogy rosszban jár a feketekendős vénasszony. Mari, nem fordult az udvar felé. Csak állt, az elmeredő apró jószágot markolászva és érezte, gondolni, mondani, tenni kellene valamit. Nem tudta, mit csinál majd a következő percben.

(solymár)

Törekvés a szépre

'Y -én este a Hajdú—Bihar me- * gyei SZMT kultúrtermében íróik, képzőművészek és az üzemi munkásság képviselői találkoztak. Minthogy Debrecenben jártam akkor, „beugrottam” ide is. Gondoltam, olyasmit tanulok, amit Szolnokon is meg lehet valósítani, őszintén szólva szabályszerű értekezlet-félére gondoltam, amelyen lesz egy nagy beszámoló, statisztikai adatokat ismertetnek ésatöbbi.

Sajnos — a végefelé járt a találkozó, így három-négy megjegyzést hallottam. Megtudtam azonban, hogy az egész összejövetel ebben a mederben folyt előbb is. Nem volt nagyszabású szónoklat, idézetek halmaza. Egyszerűen, kötetlenül beszélgettek. Asztalok mellett ülve folyt az eszmecsere. Természetesen, erőltetettség nélkül mondta el mindenki a gondolatát. Például. Egyik író körülbelül errőL

— Mit látunk ebben a kultúrteremben? Drapéria, dekoráció, felirat, szobor. Nézzék — mutatott a Szabadságszoborra — ugyanaz van a másik sarokban is. Figyeljék meg a hamutartóikat, a fő falrész drapériáit vagy a dombormű díszítéseket: — ugyanazok, mint ebben a városban a töbhi kultúrteremben. De ugyanazok Miskolcon vagy Cegléden is, mint ebben a helyiségben;

Sablonos berendezési tárgyak, sablonos díszítések. Sablonos feliratok, melyek senkiben nem hagynak már nyomot, mert mindenütt olvashatjuk, hallhatjuk azokat.

Ugyanúgy eluralkodik a sablon a gondolkozásunkban is. A sablonos környezet sematikus látásmódra nevel, elnyomorítja szépérzékünket, mert ami a megszokottnál különbözik, már nem lesz szép előttünk;

A sablonos gondolkodás elké- nyelmesít, lustává tesz. Megvan mindenre a megfelelő séma, nem érdemes tömi az embernek a fejét;

Minden megyében, városban, falun vannak hagyományai a díszítésinek — jellegzetes kerámia-művészet, hímzési minták, fafaragók miért nem élünk ezekkel a lehetőségekkel, mikor környezetünket szépítjük?

Mert már kényelmesebb lemásolni egy előadóterem vagy kultur- helyiség szokványos díszítési elemeit;

fZ evesei beszélgetünk a dolgo- zókkal a szépről, a művészetről. Pedig a termelőmunkában is mennyi új ötletet, önálló elgondolást támasztana, ha évenként egyszer-kétszer arról is szót értenénk, hogyan tegyük szebbé, otthonosabbá munkahelyünket. A szépérzék fejlesztése a munkában is meghozná gyümölcsét. Többet adnának arra, hogy külsőre is tetszetősebbé tegyük a kezünkből kikerült darabot;

Egy munkás egészítette ki ezt a vázlatosan ismertetett gondolatsort;

— Nagyon unjuk már például a központilag leküldött kultúrműsor füzeteket. Ugyanazt kapják meg az egész országban a kulturfelelősök. Bennük a szempontosított egyfel- vonásosok, szavalásra ajánlott versek, nóták. Kapunk egyfelvoná- sost az állauni gazdaság őszi szántásáról, pedig minket közelebbről nem érdekel, hiszen az emberi probléma helyett a szakma szempontjairól szól.

Kérjük a helyi írókat, írjanak az emberről, szerelméről, magánéletének vagy közéletének konfliktusairól, hogy örül a családjának, vagy hogy szomorkodiik, mert goromba vezetője van ..: Amíg szabványt kapunk a kulturmunkára. addig azt érezzük, hogy egyféleképpen lehet sírni, nevetni, szeretni, úgy, ahogyan a műsorfüzet előírja.

Jó volt hallani, hogy Hajdú— Bihar megyében — a Szakszervezetek Megyei Tanácsa kezdeményezésére a szépről beszélgettek munkások, művészek, írók;

ffossz volt hallani idehaza, hogy a Néplapot egyes elvtársak „túl irodalminak” találják. Sok az irodalom a lapban; A múlt év végétől kéthetenként két irodalmi oldal van a Néplapban. Többször nincs is. A közbeeső időkben minden nap elkelne irodalmi színvonalú, illetve igényű írás. Mindenütt örömmel vennék, ha egy újság munkatársai minél intenzívebben foglalkoznánk irodalommal. A magyar sajtó legszebb hagyományai közé tartozik, hogy a legjobb újságírók írók voltak — Ady, Móricz vagy hogy mait is említsünk, Boldizsár Iván. (Anélkül, hogy magunkat bármelyikükhöz is hasonlítanánk.)

Miért tossz az, ha a Szolnok megyei Néplap rounkatánsal szürke, brosúra-stílust elhagyva, érzékletesen, az érzelmekre is hatva — érdekesen próbálnak megírni egy-egy emberi problémát?

Az irodalmiságra való törekvés hallatlanul gazdagítja az újságíró íráskészségét, önálló gandolatalko- tásra készteti és a sablon kifejezések helyett a legeslegtalálóbb jellemzésre ösztönzi;

Csak egy példát. Míg kisebb volt ez az igény, az új belépő termelőszövetkezeti tagról mindig csak a szokásos agitációs érveket tudtuk leírni. „Azért léptem be, mert itt találom meg boldogulásomat; 5; amíg egyéni voltam, látástól vaku- lásig;.; egyéni koromban nekem kellett gondoskodni a kocsikenőcstől kezdve az ekevas élezésig mindenről .; s — és sorolhatnánk sokáig. Ezzel az írásmóddal a dolgozó parasztokat is arra tanítottuk, hogy ha megkérdezzük, miért léptek be a tsz-be, ugyanazokat mondják el, amiket mindenki más;

Hány esetre emlékszünk, mikor nekünk elmondták a sablon érveket, holott egyikről kiderült, hogy az tartotta vissza a tsz-tői, mert egy haragosa bent van, a másik pedig attól félt, hogy nem babusgathatja a tsz-ben a lovait, mint egyéni korában, a harmadik meg tálán éppen azért szánta rá magát, mert megtetszett néki egy jóképű lány a szövetkezetben,

Senki sem állítja, hogy nem a gazdasági tényezők a legdöntőbbek a tsz-be lépésnél. De azt sjh tagadhatja senki, hogy embertől emberig más-más problémával ár- nyalódik ez az elhatározás.

f ehet, hogy az arányokkal baj van. Sőt nem egy esetben az a hiba, hogy az ú. n. irodalmi írások nem a központi kérdésekről szólnak, No, de ez azok számára hiba, akik azt gondolják, hogy a dolgozókat a termelésen kívül az élet más területe — házasélet, iszákossá®, szerelem, bírósági ügyek, udvariasság, szép tájrajzok, protekció, babona — nem érdekli;

Ezek jelenlétét a lapban ne kifogásolják, sőt örüljenek neki, mint ahogy az olvasók is ezt igénylik. Az arányokban ott van a hiba, hogy a napi feladatokról szóló Írásokban még nem sikerült az érdekes, fordulatos, irodalmibb módszereket gyakorlattá tenni. Ezek „minőségén” kell változtatnunk, nem pedig a lap témagazdagságán, ha szabad így kifejezni, tarkasá gán;

A szép-rc való törekvést ne gáncsolják el egyes elvtánsak most már egész huzamos idő óta azzal, hogy sok az irodaiam a lapban; Nem sok. Az országban egy megyei lap sincs, ahol ne lenne eny- nyi. Ha még ezt is redukáljuk, nagyon siralmas helyzetbe jut Szolnok megyében a szépírás ügye.

Tóth István

A SZIGLIGETI SZÍNHÁZ HÍREI

A Szigligeti Színház augusztus 30-án kezdte az uj évadot. Azóta a színház falai között — egyelőre még zárt ajtók mellett — komoly munka folyik. Ugyanakkor mindennap két autóbusz is elindul a szlnészbejáró elől, hogy a „Tanítónő“ és a „Mágnás Miska“ együttesét vidékre szállítsa. A tájelőadásokon Bródy Sándor drámájának és és az operettnek igen nagy sikere van. *

Már folynak Kálmán Imre „Maricza grófnő“ operettjének a próbál. Ezzel az operettel kezdi az évadot a színház Szolnokon. Az előadást Seregi László rendezi, a főszerepeket pedig Konkoly Gitta, Hidvéghy Lajos, Varga D. József, Kompóthy Gyula, Kürthy Péter és a Szolnokra ismét visszatért Pálffy Aliz és Somogyi Géza alakítják.

Az operettről csak annyit, hogy szeptember 28-án uj átdolgozásban kerül bemutatásra és — ami az érdeklődést a közönség részéről csak növeli — tizenkét év óta első izben Szolnokon,

*

— Megkezdődtek Móricz Zsigmond „Nem élhetek muzsikaszó nélkül“ című színdarabjának a próbái is. Ezt az előadást Pauló Lajos, a színház fiatal j rendezője rendezi meg. A főszereplők- között ott lesz Móricz Zsigmond leányai MOricz Lili, akit a szolnoki közönség azl

elmúlt évadban ismert és szeretett meg Mellette György László, Győri Ilona, Nagy Magda alakítják a főbb szerepeket, s uj nevekkel is találkozunk majd a színlapon: Németh Gabi és Lázár Ti- hamér nevével többek között.

A Móricz-színdarab október 12-én kerül bemutatásra.

*

A színháznak az a törekvése, hogy repertoár műsort alakítson ki. Ennek megfelelően a „Nem élhetek muzsikaszó nélkül“-t és a „Maricza grófnö“-t októberben és novemberben felváltva tartja műsorán;

*

Konkoly Gitta, a színház uj primadonnája egy hónapos turnén vett részt Csehszlovákiában. Vendégszereplésének

nagy sikere volt. A kiváló m » ítzijf turnéról már visszatért és résztvesz a „Maricza grófnő“ próbáin.

$

A megyei tanács végrehajtóbizottsága ma délután 3 órakor a megyei tanács házának végrehajtóbizottsági termében vitát rendez az uj színházi évad műsortervéről. Amint az előzetes hangok mulatják. Darázs vitára van kilátás. A vita azonban — meggyőződésünk — komoly segítséget nyújt majd a színház munkáiéhoz, a bemutatásra kerülő darabok sikeréhez.

1 -fű