Szolnok Megyei Néplap, 1956. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)

1956-09-02 / 205. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÖLJETEK.I vni. évfolyam, 205. szám, 1956. szeptember 2. vasárnap.

MEGYEI

SZÓ LJIOK

A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA

Tanévnyitás

E kora őszi napon ismét megelevenednek az iskolák. Gyermekkacagás hangzik az iskolaudvarokon, majd megszólalnak a csengők és újra kezdődik a munka. Egy népnek fiai és leányai; kicsinyek, még most olvasni-írni sem tudók és nagyobbak, néhány hónappal vagy évvel az érettségi előtt állók, indulnak el ismét. Ez az út a világ, valamint benne az emberi értelem és szív alkotásainak mélyebb, alaposabb, igazabb megismerése felé vezet. Enélkül ma már nemcsak alkotni, de talán élni sem lehet!

A szülők, a gyermekek és a pedagógusok sokat, nagyon sokat várnak ettől az új tanévtől. Többet, mint évek óta bármelyiktől. Ha e tanévben élni tudunk lehetőségeinkkel, (ami egyben életünknek parancsa is!), akkor ez a tanév sokkal mélyebben, hathatósabban fogja segíteni szocialista építésünk ügyét, mint a ford u’at éve óta bármelyik iskolaév. Hiszen ez az első tanítási esztendő, melynek céljaiban, feladataiban és munkájában a tanév első perceitől kezdődően ott élnek a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának a munkásmozgalmak történetében új fejezetet nyitó hatásai. S ahogyan a mi pártunk és egész népköztársaságunk, a mi népünk életében is határkő a Központi Vezetőségnek idei júliusi határozata, úgy ez a most induló tanév jelentőségében és lehetőségeiben túlnő az eddigieken. Mert mi más határozná meg pedagógiánk célját és feladatait, mint ötéves terveink, egész szocialista építésünk; iparosításunk, mezőgazdaságunk szocialista átszervezése, termelési technikánk színvonalának nagyarányú emelése s egész kulturfor- radalmunk. Hogyan is állana előttünk egész nevelésünk célja, ha nem ismernek népköztársaságunk külpolitikái át, viszonyunkat a szomszéd népekhez és a világhoz, s ha nem ismernénk, nem látnánk és nem lennénk magunk is részesei pártunk harcának, mélyet az elkövetett hibák ellen vívunk a szocialista demokrácia teljes és maradéktalan megvalósításáért.

Éppen ezért életünk, szocialista építésünk ettől a tanévtől a szocialista építés ügyének, a társadalom igényeinek alaoosabb, igényesebb és mélyrehatóbb kielégítését várja, s nagy erőfeszítéseket kezdett már e munka feltételeinek biztosítására.Az új tanévben alaposabbnak és emberibbnek, közvetlenebbnek kell lennie a szülői ház és az iskola kapcsolatának is. Ez a kapcsolat egyes-egyedül a kölcsönös bizalomra és együttműködésre épülhet. . Az államilag irányított és szervezett szocialista kulturális forradalomban, — ez nyilvánvaló, — az oktatási és népművelési szervek, így az Iskolák is, sokkal élén- kébben reagálnak mindenre, ami életünkben, kultúránkban, szokásainkban új és előremutató. S az is bizonyos, hogy ifjúságunk gyorsabban, ösztönösebben és bátrabban vonzódik az új élet elemeihez. De lehetetlen nem látnunk, nap mint nap észlelnünk, hogy a régi és az új harca a gondolkodásban, ízlésben és szokásokban, egész tömegkultúránkban, az iskolában és a családokban egyaránt végbemenő folyamat. S abban a sajátos bizalmatlanságban, melynek légkörében nem egyszer a szülői ház és az iskola egymást okolta a nevelés sikertelenségéért, ott tükröződött állami szerveinknek, így iskoláinknak is a személyi kultusz légkörében sajnálatosan meglazult tömegkapcsolata. A régi és új ítéletek, nézetek, szokások harca, mi sem természetesebb ennél, nem a szülők ellen, hanem a gyermekek révén, lük szocialista hazájuknak és szüleiknek is támaszai lesznek idővel, a szülőkért is végbemenő folyamat: S egyáltalán, sor kerülhetett volna-e már eddig is a szocialista nevelés elméleti és gyakorlati feladataira, ha az elmúlt évek során nem változott volna meg a szülők egy jelentős részének is a termelőeszközökhöz való tulajdon- jogi viszonya a mezőgazdaságban és a kisiparban, s ha a szülők, kik népünk jelentős hányadát jelentik, nem értek volna el sokszor minden emberi csodálatot kivívó eredményeket a szocialista építés, a mindennapi munkálkodás területén!? Több bizalomra, őszinteségre és közvet1 enségre és főleg több, de sokkal több természetességre kell épülnie a jövőben a szülői ház és az iskola kapcsolatának.

Gazdaságpolitikai tévedéseink kijavítása kibontakozó népfront-mozgalmunk s fejlődésünk biztos vonala megteremtik ez új követelmények teljesítésének feltételeit. S közelebb jutunk ahhoz is, hogy a szülők az iskola követelését, fegyelmét és igényességét egyre megértőbben, sőt egyre támogatóbban fogadják majd, hiszen ebben a gyermekeiknek nemcsak az állammal, a szocialista hazával, de egyben a szülőkkel, saját falujukkal, embertársaikkal szembeni kötéles- ségteljesítésre és helytállásra való nevelését is látják, mint ahogyan az másként nem is lenne lehetséges.

•

Nem jönnek várakozás, izgalom nélkül a gyermekek a tanévnyitás napján. Szívükben izgalom, szemükben a várakozásnak tüze ég. Ha megfogalmazni, határozott követelések formájába önteni nem is tudják, de ösztönösen érzik; ők is sokat várnak az iskolától, az új tanévtől; színesebb, érdekesebb, elevenebb tanítási órákat, jobb, könnyebben tanulható, fiatal életük lelki sajátosságaival jobban számoló tankönyveket s főleg több, mélyebb, feledhetetlenebb élményeket az iskola és osztályközösségben, mely élmények, „mint az acélt”, edzik majd jellemüket és tudásukat s életük végéig elkísérik őket. S államunk, és a pedagógusok igyekeznek kielégíteni ezeket a várakozásokat, hiszen nemcsak a gyermekek, de egész életünk követelései ezek.

Kérdés tehát, meg tudják-e oldani iskoláink, pedagógusaink ezeket, az eddigieknél sokkal igényesebb, nagyobb igényű és bonyolultabb feladatokat? Erre már az élet felel; feltétlenül! Ahogyan tovább halad előre biztonságosan szocialista építésünk, ahogyan kibontakozik, erősödik és egyre nagyobb tömegeket kapcsol pártunkhoz a Hazafias Népfront-mozgalom, ahogyan növekszik és erősödik a bizalom pedagógusainkkal szemben 5s; ahogyan újabb és újabb lehetőségekkel gazdagodik oktatásügyünk, ahogyan egyre fokozottabban érzi az egész társadalom az iskolai nevelés és oktatás ügyének fontosságát s egyre hathatósabban támogatja azt, ahogyan él és erősödik minduntalan kibontakozó, terjedő szocialista demokratizmusunk, úgy egyre igényesebben, egyre mélyrehatóbban és egyre gazdagabban jelentkezik majd az iskolai oktató és nevelőmunkának hatása Is életünk rendjében, menetében.

Gorkij írja egyik művében: „Minden ember csillag, ragyogó csillag. S eljön az idő, amikor e csillagok csak ragyognak és ontják fényüket, s gyönyörködnek egymás fényességében." Ez az új tanév oktatási és nevelési munkájával is tovább növeli majd jövőnknek. gyermekeinknek, gyermekeink tudásának és jellemének fényét; s megtanít mind többünket gyönyörködni e fényességben.

Ezen az úton indulunk el a mai napon: szülők, gyermekek, pedagógusok a tanévnyitás napján. Ezért figyel ma ránk az egész ország, az egész megye, mikor elindulunk ezen az úton: előre!

Császtvay István tanítóképzőmtézeti tanár.

Egy kis állomás öröme, gondjai

Csendben, munkában ünnepelte Szajol állomás vasutasgárdája 85. éves fennállását. Egy fénykép és egy elsárgult újság, a Hivatalos Lap 1871. július 1-i száma őrzi csak a nagy esemény emlékét. így szál az egykorú közlemény: „Folyó évi augusztus hó 1-én a Czegléd és debreceni vonalon, Szolnok és Török Szent Miklós között, az aradi vonal elágazásánál Szajol nevű állomás adatik át a forgalomnak éspedig személyek, podgyász és teherszállítmányok felvételére

Ma már jórészt tönkrementek a régi épületek, amit a Tiszavidéki Vasút építtetett itt, a fontos vasúti elágazásnál. Helyettük modern állomásépület, csinos, tiszta várótermek fogadják az átutazókat. A régi emberek közül is csak egy él már — egy nyugdíjas öreg vasutas, Littkai Balázs bácsi. Ó kora gyermekkorától szolgált . évtizedeken át az akkor még újnak számító állomáson. Most már csak a kartotékját őrzik itt, erre minden elsején pontosan megkapja a nyugdíját.

A régi időkre ő emlékszik visz- sza néha-néha, a „fiatalok” új gondokkal élnek. Mik ezek? Egymásután sorolják. Az őszi forgalom nagy csatájára készülnek az évtizedes vasutas hagyomány szerint. Mégpedig nem is kis rész jut ebből nekik. Szajol igen fontos vasúti elágazás. Ha Szolnokon forgalmi torlódás van, Szajol segít. Ide hozzák át a zárt szerelvényeket, ha a szolnoki rendezőn szűkös a hely, itt vár a gépre és innen megy tovább Debrecen, vagy Csaba felé. A forgalmista itt engedi át a három irányba igyekvő vonatokat, önálló munkájuk is van, a környék ter- mélvényeinek vasúti szállítása.

4 második negyedévben élüzem színt felett dolgoztak. Csak egyes tényezőkkel volt baj. Erről sem sokat tehetnek. Mert megtörtént pl. az az eset, hogy az Alesisrígeti Állami Gazdaság részére 6—7 vagon búza szállítása volt tervbevéve. A gazdaság viszont búza helyett árpaszalmát rakott a vagonokba. így a kocsikihasználási tényezőt, amit súlyra, illetve tonnára mérnek, csak 79 százalékra teljesítették. Nos... ehhez hasonlóan, hiába

igyekeznek teljesíteni a vasútnál használatos tervteljesítési tényezők szerteágazó rendszerét. Legtöbbjük a szállító felektől, a szomszédos állomásoktól stb. függ.

4mi még a gondokhoz számít, ide tartozik as, hogy az új állomás, aminek nemrégen fejezték be az építését, márts kicsinek bizonyul. A várakozó utasok rovására a vasúti vendéglőnek kellett helyet szorítani. Az átutazó vasutas személyzetnek nincs pihenő, várakozó helye. így a forgalmi irodában szoktak csoportosan letelepedni néhány órára s néha a forgalmistának

nagyon, vigyázatosan kell közlekedni a nem túlságosan nagy helyiségben, hogy az alvókra ne taposson. Bár szívesen látják a vasutas kollégákat odabent, ha más helyük nincs, a „perzsavásáf’ mégis csak zavarja a menetirányítás rendkívül komoly és felelősségteljes munkáját.

Egy személyzeti tartózkodót kérnek még s azt, hogy legalább 3 újabb vágányt kössenek be a biztosító berendezésekbe. Akkor még jobb munkát tudnak végezni s még a 100 éves évforduló előtt megszerzik az élüzem jelvényt.

Üdvözöljük a szolnoki olajbányászokat

A megye munkás társadalmához három éve már az olajbányán szók is szorosan hozzátartoznak. Hatalmas acéltomyaik egyik napról a másikra szinte a földből nőnek ki Szolnok határában, feltűnnek a megye különböző helyein, Rákóczifalván, Karcag környékén, Jászberényben és másutt. A megyében is megismerték őket rövid idő alatt.

Nem végeztek eredménytelen munkát. Értékes kincsre bukkantak a föld mélyében, több helyen is termelő kutat, szénhidrogén lelőhelyet tártak fel és állítottak a termelés szolgálatába. Az ő nevükhöz fűződik, hogy Szolnok körzete ma az Alföld legnagyobb olajlelőhelye, megelőzte Mezőkeresztest és Demjént. Nélkülözhetetlen szolgálatot tettek a népgazdaságnak azzal, hogy az elvizesedő nagyién- gyeli olajmezök termeléskiesését alföldi olajjal mind nagyobb mértékben pótolják és ezzel elősegítik iparunk további zökkenőmentes fejlődését.

A jó munkához, az eredményekhez nagyban hozzájárult a bányásznap tiszteletére tett vállalások teljesítése, A Törtei III.-as csoport dolgozói 250 métert fúrtak le terven felül. A szolnoki 15-ös fúrás dolgozói egy réteg kivizsgálását vállalták. A 14-es kút dolgozói havi tervüket Ígéretük szerint már 29-re teljesítették. Kiváló munkát végeztek a vállalat vasasai, motorszerelői, akik biztosították az igen nagy szállítási feladatok maradéktalan megoldásátA mai napon őket, a bányász dolgozókat ünnepeljük, akik rek- kenő hőségben, esőben, szélben, fagyban, — éjjel és nappal — mindig keményen megállják a helyüket. Legtöbbjük családjától egész évben távol dolgozik és vándorol az olaj után kutatva.

Az ország népe mind többet és többet vár a bányászoktól. A Központi Vezetőség azt a célt tűzte eléjük, hogy a szerencsétlen körülmények miatt csökkenő kőolajtermelést — újabb lelőhelyek felkutatásával és feltárásával pótolják, hogy az ipar minden ágát zavartalanul el tudjuk látni ezzel a nélkülözhetetlen üzemanyaggal.

Bányászaink vállalták ezt a feladatot és az ország bízik bennük. Méltán érdemlik meg a kitüntetéseket és jutalmakat, amelyeket kormányunk a bányásznapon kioszt közöttük. Megyénk ipari munkásai ebből az alkalomból erőt, egészséget, jó szerencsét kívánnak a bányász elvtársaknak.

NYUGDÍJAS parasztok

A z ember rendszerint beletörő- dik a megváltoztathatatlanba. Csendes megnyugvással veszi tudomásul az évek múlását, azt, hogy lassan kihull, vagy megíehé- redik a haja. Gerince meghajlik, egyszóval megöregedett. Valamikor nem olyan régen és talán még most is, az élelmesebb emberek már fiatalabb korukban is úgy gondoskodtak magukról, hogy igyekeztek valami nyugdíjas munkát keríteni. Ebben a dologban azonban nagy volt a kereslet és kicsi a kínálat. így azután igazán szerencsésnek mondhatta magát az, aki olyan helyre került, ahol bizonyos idő elmúltával nyugiíjat fizettek.

A parasztember hiába is spekulált ilyenféle dolgokon, ha ugyan spekulált. Igaz, minden időben voltak olyan emberek, akiket nagy képzelőerővel áldott meg a természet, de még ezeknek sem jutott az eszébe olyan merész elgondolás, amely a parasztok nyugdíjazásával foglalkozna- Verne Gyula már a XIX. században elvitte olvasóit a Holdba. Jókai Mór csodálatos fantáziája meg olyan mesevilágot teremtett, amely még ma is elbűvöli a betűszerető embereket. S hát lassan olyan világot élünk, hogy ami egykor utópiának számított, az ma napjainkban egyre jobban valóság lesz. Példának okáért nincsen mesz- sze az az idő, amikor tényleg elrepül az ember a Holdba. Ha meg ilyen gőzerővel gyártják a nagyon ízléses kiállítású részletre vásárolható táskarádiókat, akkor a termelőszövetkezetek földjén a tsz- tagok pipa-huja közben a dűlő végén Brahms negyedik magyar táncát vagy az atomkutatások újabb eredményeiről szóló előadást hallgatják.

rje most nem is énül lenne

^ szó. hanem arról, amit még a legdúsabb fantáziával rendelkező író eem merészelt megjövendölni;

Nevezetesen, hogy legyenek még nyugdíjas Fárasztók is. Lesznek, sőt már vannak. Ez a dolog pedig, akárhogy is nézzük, a maga nemében fölér egy holdbautazássaL Legalább is az érdekelteknek ez a véleménye. Hogy így van, azt id. Deszpod István bátyámmal tanúsítom, aki, mint a jászjákóhalmi Béke Tsz nyugdíjas tagja, ebben az ügyben illetékes személy. Különben Deszpod bácsi egy tajtékpipára való dohány elszívása között fejtette ki nézetet a világ folyásáról, az öregségről, meg más egyebekről, ami éppen szóba jött. A beszélgetés pedig a termel őszövetkezet lóistállójának udvarán folytatódott. Egy targoncán ültünk mind a ketten;

Különben Deszpod bácsi csak az imént hagyta abba az udvar sepre- getésót, mert bár nyugdíjas, de azt a világért sem vállalná el, hogy ő már valamiféle magatehetetlen vénember. Ezt még nem is lehet róla mondaná. Pedig már 75 esztendő nyomja a vállát. Ügy hírlik azonban, hogy néhány évvel ezelőtt még kettéharapott egy kétfil- lérest. Most is azt mondja:

— Ha én már nem tudok dolgozni, akkor csengethetnek a temetőben. — Ez a kijelentés úgy értelmezendő, hogy címig Deszpod bátyánk kezét, lábát mozgatni bírja, addig nem ül tétlenül. Most amolyan önkéntes éjjeliőr-féle és ezért a nyugdíjon felül még külön javadalmazást kap.

"1VT agyon sokat dolgozott életé- ben.

— Én még az éjszakát nem aludtam keresztül soha — mondja, de nem E»anaszképpen, hanem inkább dicsekedve. S nem azért feküdt késő este és kelt kora hajnalban, mert nem tudott volna aludni, hanem a munka hajtotta. Volt neki egy kevés sajátföldje, meg néhány hold bérlet; Mikor belépett a Béke Tsz-be, 8 holdat vitt magával.

S vajon hogy érzi magát nyugdíjas tsz-tagként?

— Jól, nincs semmi baj; Az egészség tűrhető, a pipa jól szelei, a dohány meg kielégítő. De ha valami albumot akar rólam vezetni az elvtárs, akkor elkésett;

— No csak.

Rettentő nagy buzgalommal, mégis minden sietés nélkül szopogatja a pipát, és így tudatja, hogy róla már vezettek albumot.

— Menjen be az elvtárs Jászberénybe, a járási tanács könyvtárába. Megtalál ott egy könyvet, az a címe: „Tiborc új arca”. Hát abba a könyvbe én is benne vagyok — sorolja csendes nyugalommal, olyanféle hangsúllyal, amiből érteni lehet, hogy Deszpod bátyánk Jászjákóhalmán nevezetes ember.

A nyugdíjazásról különben nem esik szó, mert mintha egy kicsit restelné is Deszpod bátyám, hogy őt „fiatal ember’1 létére ilyen dolgokkal akarják öregíteni. Azt is csali mellékesen jegyzi meg, hogy most előlegosztáskor 10 mázsa tisztabúzát, valamivel több mint 2 mázsa áriát, és idáig készpénzben 1000 forintot kapott. Még elmeséli, hogy fiatalabb korában messzi földet bejárt. Szembenézett a kínai fallal is. Megjárta Szerbiát, Németországot, persze nem a saját akaratából, hanem, mint katona.

Most meg itt tölti öreg napjait A szövetkezeti tagok megbecsülése és szeretete veszi körül Vele együtt huszonkét nyugdíjasa van a jászjákóhalmi Béke Tsz-nek; Vannak, akik kígyót-békát hordanak a szövetkezeti mozgalomra; Pedig éppen a szövetkezés tette lehetővé, hogy ma már nyugdíjas vasutasok, állami hivatalnokok mellett, nyugdíjas parasztok is vannak.

Szehdíty Péteri