Szolnok Megyei Néplap, 1956. szeptember (8. évfolyam, 204-229. szám)

1956-09-08 / 210. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1956. szeptember 8.

2

Gerő Ernő elvtárs nyilatkozata a zágrábi I jesnik című lapban

Több gondot a fiatal szakemberekre

Egy értekezlet tann^ségai

Zágrábból jelenti az MTI: Mint a magyar sajtó közölte, Gerő Ernő, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára fogadta a Magyarországon tartózkodó D. Zelmanovicsot, a Zágrábban megjelenő Vjesnik című lap munkatársát és hosszaséin elbeszélgetett vele;

A Vjesnik vasárnapi számában az első oldalon ismerteti D. Zel- manovics budapesti tudósítását — „Beszélgetés Gerő Ernővel" címmel. A tudósítást az alábbiakban rövidítve közöljk:

D. Zelmanovics első kérdése arra vonatkozott, hogy melyek a magyar politikai fejlődés, továbbá a magyar—jugoszláv viszony és a magyar—jugoszláv kapcsolatok kiszélesítési folyamatának legfontosabb mozzanatai és ezzel összefüggésben a jelenlegi szakaszban milyen területen fejlődhet leghasznosabban a két ország együttműködése.

—* Azt hiszem, itt az a legfontosabb — mondotta Gerő Ernő —, hogy Magyarország és Jugoszlávia is a szocializmust építi.

—1 Második mozzanat — folytatta —, amely feltételezi ezt a közeledést az a tény, hogy szomszédok vagyunk. Jugoszláviának és Magyarországnak hosszú, közös határuk van és két szomszédos országnak még az esetben is fejlesztenie kellene baráti kapesolatait, ha nem volnának szocialisták. A harmadik mozzanat az, hogy Jugoszlávia cs Magyarország hosszú időn át, különösen közvetlenül a felszabadulás utáni időkben, ápolta a jó viszony hagyományaitEzt a kérdést elemezve, az MDF első titkára rámutatott a gazdasági kapcsolatok fejlődésére, amit legjobban az bizonyít, hogy az általános, a gazdasági és a pénzügyi kérdések rendezése után a két ország között rendkívül jelentős áru- cserei orgalmi egyezmény jött létre, s 1957 elején ez tovább is fejlődhet. — Kölcsönös megállapodás alapján meg kell vizsgálni a kereskedelmi kapcsolatok növelésének lehetőségét; ennek kedvező feltételei vannak.

Kapcsolatainkat továbbra is javítani és fejleszteni óhajtjuk, mert ez mindkét országra nézve kedvező — mondotta Gerő Ernő.

A továbbiakban kiemelte, hogy Magyarország azért is fejleszteni óhajtja kapcsolatait a Jugoszláv Szövetségi Népköztársasággal, mert területén élnek magyarok, Magyar- országon pedig délszlávok. Ez a tény is azt követeli, hogy a két ország kapcsolatai javuljanak.

A beszélgetés során érintett második kérdés az ártatlanul vádolt és elítélt párttagok és más állampolgárok rehabilitálása volt. Egyidejűleg a tudósító azt is megkérdezte, tud-e Gerő Ernő bövebIrodalmi klubestjeink együtt születtek az értelmiségi klubbal, sőt — talán furcsán hangzik, de így volt — jóval meg is előzték a klubot. E látszólagos ellentmondás megoldása abban rejlik, hogy a klub helyisége még csak néhány lelkes szolnoki értelmiségi álmaiban volt meg, amikor a társulat megyei szervezetének amúgyis szoros hivatali helyiségeiben már parázs és népes színházi viták zajlottak le. Igaz, hogy a résztvevők székeken és íróasztalon, ablakpárkányon és karosszék karfáján is ültek, a színház rendezőjének pedig már csak két ajtónyitásában jutott hely.

Ilyen körülmények között tartottuk meg a Bánk bán és a Mu- kányi vitáit, s az éjfélbe nyúlt estek után hármasban, négyesben hazafelé ballagva arról beszélgettünk, mi lesz, ha saját klubhelyiségünkben találkozhatunk egy-egy estére;

Mondom, így indultunk el. S hogy az indulás jó volt, arról az új klubhelyiségben folytatódó irodalmi estjeink tanúskodtak. Helyes volt az indulás, mert a klub megnyitása után szakosztályunk, sőt nyugodtan mondhatjuk, aTTIT megyei szervezetének vezetőségére csupán az a feladat hárult, hogy egy nagyjából kialakult közönség számára kellett a klubot otthon os- sabbá, melegebbé s a klubesteket egyre színvonalasabbakká tennie. Az elsőt országos központunk hathatós támogatásával megoldotta a

bet mondani ezekről a törvénytelen eljárásokról.

— Mi már többször őszintén megmondtuk, hogy nálunk előfordultak törvénysértések. Alaptalanul, hamis vádak alapján letartóztattak, elítéltek és kivégeztek embereket — hangzott a válasz. Szeretném hangsúlyozni, hogy ezeknek a kivizsgálását még 1953-ban megkezdtük és a következő években folytattuk. Mindezt nehéz és nagyon bonyolult dolog volt tisztázni, de megtettük. Azokat, akik ártatlanul szenvedtek, a lehetőség szerint a legteljesebben rehabilitáltuk. Közülük egyes elvtársak jelenleg magas funkciót töltenek be a pártban, részt vesznek a párt vezetésében, helyet kaptak a kormányban, az államvédelmi hatóságnál és felelős tisztséget töltenek be a bírósági szervezeteknél, a társadalmi szervezeteknél, a szakszervezeteknél és így tovább. Képzettségüknek megfelelően helyezkedtek el- Ez vonatkozik azokra is, akik nem voltak a párt tagjai. E körül nem voltak különösebb nehézségek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az alsóbb szerveknél nem lehetnek e téren nehézségek és helyi hibák, mint ahogy ez általában megtörténhet a határozatok végrehajtásánál.

Ezzel kapcsolatban szeretném hangsúlyozni, mi becsületesen beismertük, hogy alaptalanul rágalmaztuk és sértegettük a jugoszláv elvtársakat és hogy -mindezt visz- szavonjuk és mélységesen sajnáljuk. Ezért tevékenykedünk a két ország viszonyának szorosabbra vonásán és a két párt kapcsolatainak rendezésén. Egyébként úgy vélem — mondotta Gerő Ernő —, hogy a rehabilitálás kérdése lényegében már befejezett ügy,

— Vajon mindez érvényes-e az ártatlanul üldözött magyarországi délszláv nemzeti kisebbség rehabilitálásának folyamatára is ? hangzott a következő kérdés.

— A délszláv kisebbség problémája másként áll. Az ő helyzetük nem egészen azonos — válaszolta Gerő Ernő. — 1948 — 1949-ben a délszláv kisebbséggel súlyos hibák történtek. Ezeket lényegében orvosoltuk. Még mindig sok azonban a tennivaló. A párt vezetősége megvizsgálta, mit intéztek ebben az

Pénteken délután 32 tagú mező- gazdasági küldöttség érkezett Csehszlovákiából Szolnok megyébe. A Nyitra kerületi Nemzeti Bizottság tanácsának szervezésében mező- gazdasági szakemberek, gépállomási és szövetkezeti dolgozók négy napon át tanulmányozzák Szolnok megye mezőgazdaságát, elsősorban

klubtanács, a második feladat teljesítéséhez szakosztályunk adta a tőle telhető legnagyobb segítséget.

A közvetlen cél a szolnoki értelmiség összefogása, a Társulat m egszeret tetőse, klubrendezvényetek látogatottságának biztosítása volt; Ennek érdekében folytattuk a megkezdett utat, amely iránt a szolnoki értelmiség érdeklődé-e már előbb megmutatkozott. Ezért maradt továbbra is klubestjeink időszakonként visszatérő programja a helyi színház egy-egy irodalmi értékű darabjának vitája;

A szolnoki értelmiségben kétségtelenül megnőtt színházi vitáink nyomán a fokozottabb művészi igény színházunk előadásai iránt, másrészt erősen foglalkoztatták az érdeklődőket a dráma, s különösen a mai magyar dráma problémái. A közönség igénye találkozott a Szigligeti Színház művészgárdájának óhajtásával, amikor szakosztályunk meghívta Háy Gyula írót egy klubest vitaindító előadásának megtartására. A „Drámairodalmunk időszerű kérdései” c. előadás a felfokozott igényeket is kielégítette. A mai magyar drámaírás egyik legjobb ismerője és művelője előadásának érdekességével, szakembert és kívülállót egyaránt lekötött. Világirodalmi példákkal igazolta azt a tényt, hogy az igazán nagy művek akkor születnek, ha a kor legégetőbb problémáit sikerül drámai formába önteni. A nem szakértő közönség előtt is tisztázódott, mi az oka annak, hogy a magyar

ügyben- Fontos határozatot hozott, amelyet állami vonalon is azonnal és gyorsan végrehajtanak.

Gerő Ernő ezután kifejtette, hogyan szervezték meg a határozat végrehajtását, valamint a végrehajtás ellenőrzését. Hozzátette, hogy ez olyan probléma, amellyel a minisztériumi, megyei, járási szerveknek és a községi tanácsoknak kell foglalkozniok. A kormányszerveknek, a kormány és a Központi Vezetőség egyes tagjainak pedig ügyelniök kell arra, hogy ezt a problémát teljesen megoldják.

A Magyarország belső fejlődésének terveire vonatkozó kérdésre válaszolva Gerő kijelentette, hogy az új ötéves terv alapvető vonásait kidolgozták és hogy a terv lassúbb, de megalapozottabb előrehaladást irányoz elő az eddigi vonalon. A célkitűzések szerint az életszínvonal állandóan és egyenletesen emelkedik és úgy látszik, hogy az 1956. évi tervet túlteljesítjük, különösen ami az életszínvonalat jelenti. A mezőgazdasági termelés stabilizálódott. Az idei terméseredmények átlagosak, az aratást és a cséplést ugyanúgy szervezték meg, mint azelőtt, de nem lehet azt mondani, hogy e téren nem voltaic hibák.

Az ország külpolitikájára vonatkozó kérdésre kijelentette, hogy Magyarország mindenekelőtt szilárd és baráti kapcsolatokat akar a szocializmus országaival és baráti kapcsolatokat akar, tekintet nélkül a társadalmi cs állami berendezésre, minden más országgal is az egyenjogúság, a kölcsönös érdekek tiszteletbentartása és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elvei alapján. Ezek között vannak elsősorban azok az országok, amelyek nemrég vívták ki függetlenségüket. A már meglevő állandó és rendszeres kereskedelmi, sport és egyéb kapcsolatok mellett Magyarország a fenti elvek alapján normális kapcsolatokat akar a nyugati országokkal is- —• Gerő Ernő külön kiemelte az Ausztriával való viszony jelentőségét.

Búcsúzóul Gerő Ernő még egyszer kifejezésre juttatta azt, hogy a magyar—jugoszláv viszony rendezésében nagy előrehaladás történt, de még számos tennivaló maradt.

a termelőszövetkezeti városok életét. A szolnoki Tisza-szállóban megrendezett fogadáson a megye vezetői nevében Juhász Imrénc, a megyei tanács elnöke üdvözölte a vendégeket. A szlovák dolgozók jókívánságait Maiina József ország- gyűlési képviselő tolmácsolta.

dráma viszonylagosan elmaradt a líra és az epika mögött. Tanulságos, szép este volt.

A mai tecdalmunfc problémái iránt megnyilvánuló őszinte érdeklődés késztetett bennünket arra, hogy műsorra tűzzük önálló vitaest formájában az új magyar irodalom kérdéseit. A vitaest bevezető előadását Hegedűs Géza tartotta. Az előadás általában megnyerte a hallgatók tetszését, de rányomta bélyegét az akkori irodalompolitikára jellemző óvatosság, a „ne szólj szám, nem fáj fejem” taktika. Mivel a kissé hosszúra nyúlt vitában sok kényes kérdés válasaolatlan maradt, ezért az állandóan felszínen lévő problémák miatt is meg kellett ígérnünk tagjainknak, hogy újabb hasonló jellegű esttel elégítjük ki érdeklődésüket Sajnos, csak jó néhány hónappal később kerülhetett sor Diószeghy András elv- társnak a mai magyar irodalom kérdéseiről tartott előadására; Szenvedélyes hangú vita alakult ki az írói alkotás szabadságáról, az ösztönösség és tudatosság szerepéről az írói munkában. Élesen bírálták a felszólalók a kultúrpolitika más területén megmutatkozó dogmatikus kötöttségeket is: Szóba került a vidéki színházak „elvi szempontok figyelembevételével” készült műsorpolitikája, amely nem egyszer teremt válságos helyzetet a színházon belül, de még- inlkább a színház és közönsége között. Szakosztályunk írótagjai a folyóiratok csekély számát kifogásolták;

A tagság, kultúrpolitikai tájékoztatása mellett természetesen nem mondhattunk le az előadásos ismeretterjesztés keretében történő szórakoztatásról pem. Ezt a célt szolgálta a múlt év első negyedében megrendezett klubest. amelyet

Szeptember 4-én fiatal mezőgaz-' dasági szakemberek tartottak értekezletet Mezőtúron. Türke veiek és mezőtúriak, fiúk és leányok vegyesen. Azért jöttek össze, hogy megismerkedjenek egymással, elmondják egymásnak tapasztalataikat, tanuljanak egymástól valamit. Ám az értekezlet nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. — Szakszempontból, a növénytermesztés, az állattenyésztés, a gépi munka előbbrevitele szempontjából keveset nyújtott. Vajon miért? Erre az értekézlet lefolyása, az ott felvetett néhány kérdés válaszol félreérthetetlenül.

Vontatottan kezdődik a hozzászólás. A fiatalok oldalvást néznek az asztalfőn helyetfoglaló vezetőkre. Szemükben bizonytalanság vibrál: érdemes-e feltárni a valóságot, vagy a régebbi tapasztalatoknak megfelelően — most is jobb lesz a hallgatás fátylába burko- lódznd. Keresgetik a legmegfelelőbb szavakat, választékosán, síma modorban szeretnék magukat kifejezni, nehogy visszaüssön az őszinte bírálat ••.. Percek teltek el némaságban, s ez alatt érlelődik, terebélyesedik a gondolat. Aztán megszólalnak. Eleinte bizonytalanul, de később (reményt merítve a vezetők biztatásából) merészen, bátran felvetik az őket, s velük együtt az egész mezőgazdaságot érintő kérdéseket. Kevés a fizetésük,

nem foglalkoznak velük kielégítően,

nincs meg a tekintélyük az idősebbek előtt. Kultúra, szórakozás — egyelőre még álomvilág az ő számukra. A főbb kérdések azonban még sem ezek. (Szerintük nem.) A főbb kérdések a termeléshez kapcsolódnak, habár nem bocsáj tkoznak szakszempontból „mélyen szántó" problémák fejtegetésébe. Az itt a legfőbb kérdés, hogy a fiatal mezőgazdasági szakemberek gyakran magukra hagyatva birkóznak az eléjük tűzött feladatokkal. Sőt nem egyszer áttörhetetlen akadályokat gördít elébük az egyoldalú, bürokratikus intézkedés.. i

Szurcsik István turkevei agronó- mus elmondja, hogy a fiatal szakemberek, miután a gépállomáshoz kerülnek, rendszerint bérszámfejtéssel vagy brigádimoksággal kezdik a „szakmai gyakorlatot". Két évig

oda vannak láncolva az íróasztalhoz,

aktákat, jelentéseket, kimutatásoKairó. A Tanjug tudósítója jelenti:

Az ötösbizottság elnökének kijelentése szerint a legközelebbi tárgyalásokra Nasszer elnök és az

„Ä világirodalom legszebb szerelmes versei” címmel a művészeti szakosztállyal karöltve tartottunk. A közönség érdeklődésére jellemző, hogy nemcsak a klubhelyiség, de az ehhez csatlakozó hivatali szobáit is szűköknek bizonyultak az érdeklődők befogadására. A klubestet alig lehetett Kefejezn:, mert a műsor után a közönség tagjaiból is egyre többen jelentkeztek kedves versük előadásával. Ekkor merült fel többünkben a gondolat, jó lenne egy előadóterem, ahol nem kellene egymás hagyém-hátán szorongva végighallgatni egy-egy nagyobb érdeklődésre számot tartó, színvonalas előadást. Hasonlóképpen jártunk K. Tóth Lenkének, a helyi írócsoport elnökének előadásával is, aki nagybátyjáról, Móra Ferencről tartott költői szépségű, meleg, bensőséges megemlékezést. Ezen is száznál több hallgató elhelyezése okozott gondot a klub vezetőségének;

Szakosztályunk általános munkatervének szempontjait a klubestek programjának összeállításában is igyekezünk tervszerűen érvényesíteni. Az eddig elmondottakon kívül három irányban kellett klubestjeinken a szakosztályi tagság érdeklődését. tájékozottságát, irodalmi műveltségé emelnünk. Bepillantást kellett adnunk a világirodalom hatalmas kincsestárába és komoly mértékben akartunk foglalkozni a két világháború közti magyar irodalommal, valamint a nyelvtudomány kérdéseivel is.

(Folytatjuk.)

* Szurmai Ernő, a Társadalmi és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat Szolnok megyei szervezete irodalmi szakosztályának az elnöke. Cikkét a Társulat „Irodalom és nyelv“ című kiadványából vettük át, í

kát gyártani. És a két év elteltével? Hát mire eltelik a két észtén- dő, akkorra bizony jócskán elfelejtik az iskolában tanultakat.

Szalma Antalt, a Pusztabánrávi Állami Gazdaság fiatal mezőgazdászát már régebben kitüntették a megtisztelő „íőagronómus-gyakoir- nok’* címmel. Elvileg táhát elismerték a hozzáértését. De a gyakorlat igencsak megtépázta az elismerést. Ahelyett, hogy a képességeinek megfelelő teendőkkel bízták volna meg, odaállították, mint a hajdani íöldesurak a béresgazdát, a cukorrépát kapáló leányok mögé felügyelőnek.

Marosi Béla, a Turkevei Gépállomás igazgatója a továbbképzést akadályozó nehézségeket teszi szóvá. Erre se idő, se elegendő szakkönyv, se kielégítő útmutatás. Ha mégis tanulnak egyet-mást, ez nem mindig vág össze a munkakörrel- Megtörténik, hogy az öntözési szakembernek házinyúl tenyésztést kell tanulnia. (Még ha haltenyésztséről lenne szó, ez ellen nem emelne ő kifogást, hiszen a halféleségeknek kiváló tenyészhe- lyük a rizsterület, de a házinyúl aligha szaporodik a vízben.)

Ilyenformán beszélnek a többiek is. Dolgozni akarnak, az őket megillető munkakörben. Tanulni akarnak, hogy tudásukkal élőbbre vigyék hazánkat a szocializmus útján. Elvégezték az egyetemet, a technikumot, az akadémiát, s bizalommal indultak neki az életnek)

Messzemenő terveik vannak.

Néha talán túlmerészek ezek a tervek, nem simulnak szorosan a lehetőségekhez. De mégis tervek és a legtöbb esetben nem a fiatal szakembereken múlik, hogy nem válhat valóra lényegük. Ha tehát nem is foglalkoztak az értekezleten szorosan vett szakmai kérdésekkel de mégis tanulságos volt ez az értekezlet, különösen azok számára* akiknek főfeladata a fiatal mező- gazdasági szakemberek ügyének rendezése;

A tanulság: több gondot a fiatal mezőgazdasági szakemberekre! Nagyobb bizalmat irántuk, tágabb lehetőséget számukra a kezdeményezésben! Ki kell szabadítani őket a bürokratizmus szűk látóköréből! —t Nem szabad megengedni, hogy az a roppant érték, a fiatal szakemberek tudása, lelkesedése, munkalendülete továbbra is hasznavehetetlen ül senyvedjen az irodák homályában*

Busi Vince

tan kerül sor,

Jólértesült körüliben úgy hiszik, hogy az egyiptomi eHenjavaslatok jelentik az eddigi beszélgetések leg- jelentősebb részét. Kairóban az a vélemény alakult M, hogy az egyiptomi ellenjavaslatok széles lehetőségeket tartalmaznak a szuezi válság megoldására

Diplomáciai megfigyelők Kairóban, amidőn rámutatnak Egyiptom állandó konstruktív erőfeszítéseire, hangoztatják, hogy a két nyugati ország eddig még a legminimálisabb jóindulatról sem tett bizonyságot arra vonatkozólag, hogy az egész kérdést hajlandó békés úton elintézni. A megfigyelők szerint Egyiptom új kezdeményezése és konkrét, rugalmas javaslatai a Nyugatot ismét súlyos helyzetbe sodorták, amint az már a londoni értekezlet előtt is megtörtént, amikor Egyiptom azt javasolta, hogy a huszonkettő ország értekezlete helyett hívjanak össze egy olyan értekezletet, amelyen részt- vennének mindazok az országok, amelyek a Szuezl-csatornát igényűé veszik, (MTI)

Külföldi hírek

Róma (MTI). Pietro Nemi., az Olasz S:ocialista Pár. vezetője és MatfcwO Matteotti, az Olasz Szocialista Demokrata Párt főtitkára, csütörtökön délben találkoztak Pierre Commin-nak, a Szocialista Internacionálé megbízottjának jelenlétében;

Az AFP értesülése szerint a találkozó után Pietro Nermi közölte: „Elhatároztuk, hogy a két párt titkárságai közö't állandó kapcsolatot tartunk fenn. Parlamenti síkon a konkrét kérdéseket a két párt parlamenti csoportja inait vezetőbizottsága meg fogja vizsgálni, valahányszor erre szükség lesz”:

SZURMAI ERNŐ:

Irodalmi estek a szolnoki értelmiségi klubban*

32 tagú csehszlovák küldöttség Szolnok megyében

A SZUEZI KÉRDÉS LEGÚJABB HÍREI

ötösbizottság között csak szómba-