Szolnok Megyei Néplap, 1956. augusztus (8. évfolyam, 181-203. szám)

1956-08-16 / 191. szám

4 SZOLT*OK MEGYEI NETLAF MM; atiguvfeus 18. A bereki fürdőben 1ERVKÉSZÍIÉS VSGKB a karcagiak, is kezdik be­látni, hogy az idén már vem lesz kánikula, csak amolyan kurta köd- mönös nyár, mint szokott. Jobb­híján ebből igyekeznek még kihasz­nálni a hátralévő néhány hetet s vasárnaponként ezrével lepik el a környék egyetlen élővizét és fürdő­jét, a bereki strandot. Szürke hét­köznapikon sem találni mostaná­ban egyetlen szabad kabint sem. A napi munka végeztével sok embert ide csábít a simogató bereki víz s még az sem rettenti vissza őket, hogy a strandolás előtt is, után is egy sokkal kellemetlenebb fürdőt kell venni a 12 kilométeres út porá­ból, Tálán nem túlzás azt mondani: ennyi lelkes és „törekvőP* vendég láttán a fürdő gazdája, a karcagi községgazdálkodási vállalat is te­hetne egyet és mást, hogy valóban kellemes üdülő és szórakozóhellyé tegye Bereket. A természetes adott­ságok tekintetében semmivel sem szegényebb hely az, mint pl. a közeli Hajdúszoboszló. Ott egy kút 1600 litert ad percenként, üt az egyik 1600-at, a másik 800-at. Ennek 10 százalékát sem használják feL TERMÉSZETESEN nem arra gondolunk, hogy olyan országos fürdőhellyé építsék ki. Egyelőre csak a legminimálisabb követelmé­nyekről van szó. Pl. arról, hogy az egész fürdőben csak két zuhany ran, ezekből is meleg viz folydogál. Ha történetesen meleg nap van (..szerencsére” ritkán) cs a jámbor fürdöző kedvére kifővette magát a Jó bánásmód LAPUNKBAN már hírt adtunk arról, hogy a Karcagi Hántoló és Űrlő Malom élüzem lett. Hogyan ér­ték el e megtisztelő címet? Erre a kérdésre igyekeztem választ kapni és sikerült is megtudnom két igen fontos dolgot, melyek véleményem szerint nagymértékben hozzájárul­tak e kiváló eredmény megszületé­AZ EGYIK a dolgozókról való gondoskodás, ügyes-bajos dolgaik­nak embertársi szeretettel történő intézése. A dolgozók közül többen komoly lakásproblémával küzdenek; Az üzem vezetői is látják ezt, s igye­keznek is segíteni. Például az üze­mi konyha áthelyezésével és egy lomtárnak használt helyiség felsza­badításával négy családnak tudtak lakást biztosítani. Más intézkedé­seket is tettek a dolgozók érdeké­ben. Ez évben korszerűsítették a hántoló üzemrésznél a női fürdőt Az őrlő malomban is rendbehozták a fürdőt, valamint férfi és női öltö­zőt létesítették; Az emberekkel való törődés szép példája az, aho­gyan az üzemi bizottság Monori Imre üzemlakatos ügyét intézte. Monori elvtárs régóta beteg. Or­vosnál már sokszor volt. s megál­lapították: a gyomrával van baj. Diétázott is, még sem lett meg a kellő eredménye. Az üzemi bizott­ság most kijárta, hogy komolyab­ban megvizsgálták és beutalták a visegrádi gyógyszanatóriumba, ahol remélhetőleg rövidesen visszanyeri egészségét; Egy kis észrevétel A közelmúltban Karcagon jártam a városi tanács Kálvin utcai kórhá­zában. Velem volt hetvenhét fiatal­ember, aki orr-, fül- és gégevizsgá­latra jelent meg. Az udvaron való várakozás közben meglepve tapasz­taltuk, hogy a konyhai hulladékot, csontot, stb. vashordóban tárolják. Mondani sem kell, hogy ez milyen kellemetlen bűzt áraszt az egész udvaron. Arra gondoltam, hogyan tűrik az orvosok ezt a lehetetlen állapotot, s az illetékesek miért nem intéz­kednek, hogy mielőbb eltávolítsák az összegyűlt hulladékot, amelynek tárolása egészségi szempontból ki­fogás alá esik. Radócz József, Kunhegyes FIGYELEM! Augusztus hő 19—20-án a Szolnoki Ünnepi Vásáron ez évben is bő választékú áruval vonul fel a Kunhe­gyes és Vidéke Körzeti Föld- nui vesző vetkezet. Kérjük vá­sárlóinkat. hogy az ünnepi Vásáron lévő pavilonjainkat minél nagyobb számban ke­ressék fel, medencék még melegebb vizében, epedve vágyakozik egy lös hideg víz után. Hiába. Az egész fürdő­ben nincs hideg víz. A legelszán- tábbak ilyenkor — megszegve a tir lalmat — a telep melletti tóba ug­ranak, ami lefolyástalan s íny az egészségre ártalmas. Hasonló a helyzet a kádaknál is, jóllehet itt egyetlen kis villanymotorral meg lehetne oldani a hidegvizellátást. A FÜRDŐTELEP legidillikusabb része egy pázsitospartú ózok, a raj­ta átvezető díszes miniatűr híddal. Szívesen telepednek le ebédelni ár­nyas partjára a vendégek. Csak ak­kor húzódnak odébb, ha megtud­ják, hogy ez a szennyvízlevezető. (Már régen lehetett volna építeni egy földalatti betoncsatornát.) Itt van az új normál, 50 méteres úszómedence is, mely arról neveze­tes, hogy egész nyáron nem volt víz benne és mégis fizettek érte. Legalábbis a Tatarozó Vállalat fi­zeti minden nap kötbér címén az elmaradt hasznot — az elfuserált medencéért. Ennek egyébként má­jusban kellett volna készen lenni, azonban, ha a munkák így halad­nak, esetleg csak mint korcsolya­pályát lehet felavatni majd. VÉGÜL a vendéglátó kerthelyi­ségéről hadd jegyezzük meg, hogy célszerűbb lett volna a tópartra elhelyezni, mint az országút mellé, ahol az autók állandóan kavarják a port. Így a vendég, tekintve, hogy sör nincs s a kútvizből készült mál­nát sem mindenki szereti, csak port ihat. —•Ps— — jó munka { A munkások szaktudásának, igyekezetének elismerését mutatja a sok oklevél és jelvény, valamint a pénzjutalom és ajándék, melyet a szombati élüzem ünnepségen kap­tak az üzem dolgozói. Sütő Gyula főmolnár a „Szakma kiváló műsza­ki dolgozója” oklevelet kapta, s még 8 dolgozó részesült a „Szakma kiváló dolgozója” kitüntetésben; Többen kaptak „Kiváló dolgozó” oklevelet és jelvényt, valamint pénzjutalmat és ajándékot; A MÁSIK lényeges kérdés a szovjet őrlési módszer bevezetése, melynek eredményeként 44 száza­lékkel emelkedett az üzem kapaci­tása. Mázsatételben mérve a ter­melést, 660-ról 950 mázsára emel­kedett a napi teljesítmény; A má­sodik negyedévben termelési tervét 101,2 százalékra teljesítette az üzem; S bár ebben az időszakban történt az átállás a szovjet őrlési módszerre, az élüzem elnyerésének minden feltételét teljesíteni tud­ták, s ezért viselhetik a büszke él­üzem címet. 1 karcagi kiállításiéi A HAZAFIAS NÉPFRONT kez­deményezésére augusztus 19-én és 20-án Karcagon is megrendezik a mezőgazdasági kiállítást. Már hét­fő óta folyik az építkezés. 50 méte­res növénytermesztési pavolirit kér szítenek, ahol az állami gazdaság és a termelőszövetkezetek mutat­ják be 1955—1956-os termelvényei- ket. Bizonyára sok látogatót vonz majd a sok szép állat és a 16 köb­méteres halastó is, melybe Tisza- vizet visznek, s a Lenin Tsz bizto­sítja bele a halat. A termelőszövetkezetek gondos­kodnak mindenféle jó falatról, ami szem-szájnak ingere. A Lenin Tsz halászcsárdájában sült halat, hal­paprikást és halászlevet vásárol­hatnak, a Táncsics Tsz juhászcsár- dájában pedig Márki Elek juhász főztjét, a finom birkapörköltet kóstolhatják meg a kiállítás látoga­tói. S akik jobban szeretik a friss sertéssültet, a hurkát, kolbászt — keressék fel az Április 4 Tsz laci­konyháját; A szórakozáni vágyók is megta­lálják számításukat. Két népi zene­kar szolgáltatja a zenét, s az Ápri­lis 4 Tsz fiú és leány tánccsoportja, valamint színjátszói is szerepelnek. A sportműsor és a ligetben meg­rendezendő bál is szórakozást nyújt a kiállítás résztvevőinek és a város dolgozóinak; * A KARCAGI RÁKŐCZT KUL­TÚROTTHON hatvantagú énekka­ra ez évben másodszor nyerte meg az Egri Dalosverseny I; díját ké­pező serleget; A kitűnő énekkar augusztus 19-én Szolnokon vendég­szerepei; A huszonöttagú fúvósze­nekar és a kultúrotthon leány tánc­csoportja is bemutatja tudását, mű­vészetét a szolnoki ünnepi vásár látogatóinak. Sütőipari árubemutató Az új kenyér ünnepe alkalmából augusztus 15-én és 16-án, tehát szerdán és csütörtökön a 60-as számú Csemegeboltiban sütőipari készítményekből árubemutatót ren­deztek. A bemutató alkalmával a Szolnoki Sütőipari Vállalat külön­leges készítményeit árusítják. A rendes forgalomban lévő kenyéren kívül rozskenyeret és rozscipót, zsemlyét és barázdás vajaszsem­lyét, különböző kifli-féle6égeket, közöttük Stefánia-, rongyos- és óriáskiflit árusítanak, A sütőipari árubemutatóval egy­idejűleg húsáru bemutatót is ren­deznek, amellyel a Ferencvárosi Húsipari Vállalat és a Szolnoki Vá­góhíd, valamint a Surjáni Állami Gazdaság legkiválóbb húsipari ké­szítményei kerülnek árusításra. Az árubemutatóra készített sütő­ipari és húsipari termékek 16-a után továbbra is kaphatók lesznek. A ki rum látott még közelebbről tervkészítést,. nyütxtr, ew* gondol, azzal a laikus fejével, hogy az bizonyos hosszá fej­törést igénylő művelet. Szorzás, osztás, kivonás, összeadás, selejtre, megtakarításra, rejtett tartalékra gondolás és sok minden más játszik közre az igazi terv készítésénél. S minél jobban egybehángolják a többféle dolgokat, annál sikerültebb a terv. Ohó! — veti közbe a vér­beli tervező. Csakhogy ennél is lehet ám egyszerűsíteni. Kevesebb számolás, sőt semmi számolás egyáltalán, tapintatosabb fejtörés, sőt semmi fejtörés egyáltalán, egy csomó körülmény figyelmen ‘kívül ha­gyása, sőt a figyelembe veendő körülmények teljes kiküszöbölése i— s már is itt van a legtökéletesebb egyszerűsítés, Azoknak, akik részleteiben is meg akarják ismerni az efajta tervezést, melegen ajánlom az alábbiak tüzetes tanulmányozását fi'olyó évi augusztus hó 8-án délelőtt tíz órakor megcsörrent * " telefon a mezőtúri elektromos cikkeket gyártó Vállalat iro­dájában. — Halló! Itt a könyvelő — hangzott a drót innenső végén. ‘— Itt pedig Berkes megyei tetves — volt rá a válasz Szolnok­ról, majd így folytatódott meglepően nyugodt hangon: —■ Ma délután három óráig tegyen hozzám jelentést a vállalat jövőévi nyersanyag­szükségletéről. Érti? Ma délután három óráig készítsen tervet arról, hogy ötvehhétben mennyi rezet, mennyi vasat, mennyi satöbbit szándékozik felhasználni a vállalat>■> Megrázta a kagylót a könyvelő s belefújt teletüdőből. Mert hogy nem jól értette az utasítást, erre meg mert volna esküdni is, akárki előtL Az utasítás azonban megismétlődött, csak valamivel szigorúbb hangon az előbbinél. Erre odaszaladt a könyvelő a főkönyvelőhöz, az­tán bementek mind a ketten a műszaki vezetőhöz, onnan pedig to­vább kocogtak hármasban az igazgatóhoz-.-., — Hűm *— vakarta meg üstökét ez igazgató. *=* Vörösrézhuzal, sárgarézlemez, rúdvas, lapos acél, bakelitpor -m megfontoltan is egy hét alatt tudnánk mindent pontosan felmérni. Az utasítás persze utasítás, az ellen nincs epelláció. Még afc- kor sem, ha mindjárt népgazdasági érdekről van szó törté­netesen, Mit tehettek hát egyebet: villámgyorsan papírra vetették a tervszámokat, vagyis leegyszerűsítették a tervkészítést hat napról pár órára. Tehát a terv *— legyen hála Berkes tetves biztató szavainak, mely szerint „tudom én azt, hogy nem lesz ez jő, de tőlem is gyor­san kérik" — számolás és fejtörés nélkül is elkészült a megadott határidőre. De most már, miután a terv elkészült, annál inkább törik a fejüket a vállalatnál, hogy mire is használják majd fel az igényelt anyagokat, vagy ha felhasználják, nem lesz-e majd szükség legalább kétszer annyira. Mert jelenleg még arról sincs fogalmuk, hogy mit fognák gyár­tani az ötvenhatos esztendőben. BU Si VINCE Tegnap indultak útnak megyénk legjobb falusi sportolói a Sspartakiád orsmágos döntőjére Budapestre Tegnap már a koradételőtti órákban nagy sürgés-forgás volt az MTSB helyi­ségében; Vidám, mosolygós falusi fiata­lok érkeztek a megye községeiből; A Falusi Dolgozók V. Szpartakiádjának or­szágos döntőjére gyülekező megyei vá­logatott tagjai valamennyien. Itt látjuk Cseppentő Erzsébetet, az elmúlt évben a megyei és országos döntőn győztes röplabda csapat egyik legjobb játékosát. Most is győzelmi reményekkel indul út­nak. Kürti Mária, a cibakház! Vörös Csillag Tsz tagja is, aki 100 méteres sík­futásban képviseli megyénk színeit; Ta- yaly is tagja volt a megyei válogatott­nak. Rajtuk kívül Kovács Miklós tlsza- ugl, Kertész Károly tiszapüspöki, En- gárt Gizella örményest, Oláh János kun­hegyest, Szekeres Júlia törökszentmik­lósi fiatalt is a készülődök között láttuk. Sorolhatnánk még tovább is a neveket. Biharvári elvtársnö éppen a felszerelé­seket osztotta ki a versenyzőknek. Hát­fal és Lesán elvtársak az útiköltségeket intézték. Pázmány elvtárs a minősítési igazolványokat szedte rendbe és a sze­mélyazonossági igazolványokat ellenőriz­te. Elmondahtjuk, hogy szinte „nagy­üzem“ volt az MTSB-nélj A Megyei Tanács folyosóján lévő óra 13 órát mutatott, Elérkezett az ünnepé­lyes búcsúztatás pillanata; Pagonyi elvé társ a Megyei DISZ VB nevében köszön­tötte az ifjakat. Többek között a követ­kezőket mondotta: — ;,Ezt a döntőt; komoly; alapos és lelkiismeretes munka előzte meg; Ezt igazolták azok a tények, hogy az elmúlt évi 3800 versenyzővel szemben ez évben több mint 6000 fiatal — köztük jelentős számban leányok állnak a rajthoz: Ez Is bizonyltja falusi fiataljaink érdeklő­dését a sport iránt; valamint a TSB és DISZ közös munkáját; Szép sportszerű küzdelmekben bizonyították be fiatal­jaink tudásukat a járási és megyei dön­tőkön: Az idén 65 fiú és leány képviseli megyénk falusi sportoló Ifjúságát; Az országos döntő kemény küzdelmeket Ígér. Megyénk Ifjúsága bízik fiatal sportolóinkban és azt várja; hogy szép játékkal, sportszerű küzdelemmel sze­rezzenek dicsőséget számukra: Ehhez kívánunk sok sikert és jó egészséget megyénk ifjúsága és a DISZ Megyéi Végrehajtó Bizottsága nevében." Ezután Orosházi Jenő elvtárs a Megyei TSB elnöke mondott búcsúszavakat és lelkesítette fiataljainkat a sikeres sze­replésre. A búcsú,ünnepség után a ver­senyzők vezetőik kíséretében elindultak a vasútállomásra; ahonnan H;19 érakor gördült ki a pesti vonat| Érdekes emberek Bal felöl egy ver es tarka tehén legelészik — jobbról néhány friss szalmakazal ragyog a napfényben. Középen zöld liget. A fák között bejárat, felette a tábla. A kisúj­szállási városszélen vagyunk, a ta­laj javítási és öntözési kutató in­tézet telepén. Benzinkút, gazdasági udvar, rep- kénnyel befuttatott villaépületek. Deli csend. Az árnyas sétányon élénk színfoltok. Sétálnak az alkal­mazottak az ebédszünetben. Az egyik villa előtt tanácstalanul meg­állók. Hátha jönne valaki. Rövid- nadrágos fiatalember siet be az oldalkapun, de mire szóra nyitnám a számat, sötétszürke puha tömeg mozdul meg előttem a poros föl­dön. Egy hatalmas kutya. — Mihályfalvi elvtársat keresem — hívom fel magamra a figyelmet, mielőbb az eb beavatkozna. — Kim van a tanyán — egyete­mistáknak tart előadást — mondja a fiatal s máris eltűnik. Egy fej mozgolódik a felettem levő ablakban. Beszólok, hátha közelebbit is megtudok. Azt is köz­löm, hogy a Néplaptól jöttem. Szemüveges öregúr hajol ki s igen szívélyesen adja tudtomra, hogy sajnos, Mihályfalvi kartárs nemigien jön be addigra, míg a vo­natom indul; — ön itt dolgozik? — Igen, statisztikus vagyok. — Beszélgethetnénk? — Tessék befáradni. Hűvös kis szobában vagyunk. Okos, derűs 6zemű az öregúr, ud­variasan várja kérdéseimet. — A kutatómunkával kapcsolat­ban nem áll módomban felvilágo­sítást adni — bocsátja előre. Mi­hályfalvi kartárs rendkívül pedáns az adatokra.;; Nem is kívánok ilyesmit. — Régen dolgozik itt? Végigseper vászon zakóján, mint­ha port verne le magáról, lábát ke­lresztbe rakja, néhány pillanatig mosolyogva vizsgál. Látszik, ol­vasni akar a tekintetemben. Aztán behunyja szemét. Valamit tisztázott magában. Kellemes modorban be­szélgetni kezd. — Hat, hét éve irányított ide a minisztérium. Az utóbbi években a gyakorlati munkából kiváltaim, mert már öreg vagyok; Hetvenhá- rom éves. Nyugdíjat nem kapnék, állami szolgálatban nem számít a régebbi munkásságom; — ? — Tudniillik, érdekes az én éle­tem. Világot járt ember vagyok, öt nyelven beszélek. Olaszország, Franciaország, Németország..; meg­ismertem az embereket, nemzete­ket. Ezt semennyiért nem adnám. Hadd mondjak el két tréfás epi­zódot külföldi emlékeimből. Franciaországban vidám társa­sággal töltöttem egy ünnepi estét. Jól mulattunk s én, mint a lova­giasságáról ismert magyar nemzet ifjú fia válogatott bókokkal kedves­kedtem a francia szépasszonyok­nak. Éjfél után, mikor hazaindul­tunk, — azért is, hogy francia nyelvtudásomat fitogtassam, meg azért is, hogy a búcsúzás gesztusá­val is igazoljam hírnevünket. így köszöntem az egyik hölgynek: — Bonne nuit! — ami szabály­szerűen azt jelenti: — Jóéjszakát! Erre a fiatalasszony elpirul, ki­kapja kezemből a kezét s felhábo­rodva fakadt ki. — Fi done! — azaz — Fuj! Kétségbeesetten kerestem mene­déket és magyarázatot a férfiak­nál, eslósorban az asszonyka fér­jénél. Vajon mivel érdemeltem ki a megvetést. Kikérdeztek: mit mondtam. Óriási hahota volt a vá­lasz s utána felvilágosítottak, hogy a „Jóéjszakát köszönést így soha­sem használják, illetve, ha hasz­nálják, annak a hölgy szempontjá­ból egész pikáns jelentése van.:; Jól levizsgáztam a lovagiasságból. Berlinben meg egy tórölmetszett porosz rendőrrel jártam meg. Egy középület felől érdeklődtem. Ma­gyarázta aztán legalább félpercig né­met alapossággal utcáról-utcára, vil- lamosról-villamosna, átjáróról-átjá- róra, hogy merre kell menni. Éppen- csak annyit értettem belőle, hogy tőle milyen irányban induljak. — Danke — köszöntem meg neki izzadva a fejtöréstől, amit felvilá­gosításának követése okozott. — Hoho! — ragadta meg a mun­déromat erős markává! — erwie- dem Sie! — Hohó, ismételje el! Ha tudtam volna; Nem palástolja büszkeségét az öregúr s még ráncai is kisimulnak az emlékektől, míg félrepillant, hogy legyen időm csodálkozni. Mi­kor megint rajtam a 6zeme, még barátságosabb, közvetlenebb. — Temesvárról jöttem haza. Hiába, szeretem a hazámat. Apám ott volt kiskereskedő. Munkás- érzelmű ember volt. Mikor meg­halt, az ottani munkások emeltek neki sírkövet. Csákhát könnyelmű volt szociális érzelmei ellenére. Elkerültem hazulról. Saját erőm­ből kitanultam, majd jogra irat­koztam. Közben kimentem Olasz­országba s egy barátom tanácsára a rizs-akadémiára jártam! Voltam én kérem minden. Gyári munkás többféle. Egy hal-gyárban megtanultam a szardella-paszta ké­szítést. Mikor kiállításra vitték a gyár termékeit, az én munkám nyert díjat... Belekóstoltam a pa- pirszakmába. Dolgoztam, mint munkás, lettem szakvezető, papir- ügynök. Értettem a gépiekhez, jár­tam szatócsokhoz p>apirt eladni. Egyszer a temesvári gyárba le­jött Pestről egy kormányfötaná- csos. Bizonyára részvényes. Beje­lentette, hogy vásárolt egy modem gépiét a gyárnak. A tárgyaláson mindenki hajbókolt neki s akkor én, a kis senki, megszólaltam az asztal végén. — Méilóságos uram, az a gép el­avult. Megkövültek az urak, hogy me­rek ellentmondani. — Igen, idejétmúlt gyértmány — állítottam. Szélesebbre vágja a pa­pírt, mint a nemzetközileg szoká­sos méret. Mielőtt kimennénaik az ívek a gyárból, le kell belőlük jó­darabot szabdalni Csupa veszteség. A nagyfejűek a homlokukra Ütöt­tek. Ettől kezdve vezető beosztásba kerültem. — Vdióban színes, érdekes étet — ismerem eü Hogyan került a rizs-szakmába? — Mielőtt erről besaélnék:«; Gondoltam már rá, hogy megkér­dezem az illetékes minisztériumot, nem gyártatna-e szardellát vala­melyik vállalattal. ízletes élelmi­szer, nagyon kifizető volna. Igaz, hogy Földközi tengeri hal kell hozzá, de azt olcsón adnák. Vállal­nám a betanítást. Játékosan, szinte gyerekes csíny­tevést sejtetve hajol közelebb, — Kérem, tudok olyan ládát csi­nálni — persze az én utasításom szerint kellene cinkeznl satöbbi — amellyel a háziasszony rengeteg tüzelőt tudna megtakarítani; El­kezdi főzni mondjuk a gulyást reg­gel kilenckor. Amikor az étel forrni kezd, tehát a forrás a lényeg, be­leteszi fazekastól a ládába, be­csukja s mehet nyugodtan vásá­rolni. Mire hazajön, kész az étek Megspórolt egy csomó tüzrevaJót. • Einevetem magam a csapongó tervek hallatán. — De nehogy azt higyje, csak beszélek. Van itt más jfc. Az építőipari minisztérium leve­lét mutatja. Válaszolnak, hogy a gyorsszárító kályha megoldását he­lyesnek találják. Elkészítik a min­tapéldányt s a továbbiakról ér­tesítik. Építkezéseknél költséges kokszkályhákkal szárítják a fala­kat. Az ő módszerével 70 száza­lékos megtakarítást lehet elérni s akár három nap alatt kiszár í tájiak egy épületet. Közbevetőleg érdeklődik az öreg­úr. érdemes lenne-e írni á Könyv­kiadónak. Mert tudományos mun­kák fordításával is foglalkozik- Né­metül szótár nélkül fordít.

Next

/
Thumbnails
Contents