Szolnok Megyei Néplap, 1956. augusztus (8. évfolyam, 181-203. szám)

1956-08-12 / 188. (189.) szám

■ ^<éc^<^sscsa^csa^c&cfe^

HŐS VASUTASAINKAT ÜNNEPELJÜK |

D®>i5®:>§:h^6:HDS:>®!Hc^^ *csa<®cs<^s<5sa^<^a<»cac*K^<^cK»<»c^^ - cgcacg >sö§5íd§d®>íoso®p£5Soé^^

Uj 424-es mozdony érkezett

Az őszi forgalom

Indul a vonat

tiSCB«<3rc£CK9CSCKSC8<3'C§CSCKiCSCK@G§^^

5 Ä legöregebb és a legfiatalabb §

Az elmúlt hét elején, kedden indult első útjára a Fűtőbáz vadonatúj 4S4-es mozdonya. Mészáros Balázs és brigádja kapta a gépet. Örömmel fogadták és elhatározták, hogy legalább 2000 tonna terhet visznek vele. •— Képűnkön: Mészáros Balázs mozdonyvezető, Juhász János IL és Kiss József IV. fűtök Pintér János mozdonyjavító csoportvezetővel tartanak megbeszélést az út előtt.

Egy vödör parázs

Félig bdkterház, félig állomás. Kis szürke épület, előtte négy szál sin, Kinn hóvihar dühöng, benn az irodában idilli hangulat. A forgalmista az Íróasztalnál a zárlatot készíti, Andris bácsi, az öreg málházó lámpaüveget pucol. A levegőt befelé szíva fütyörész s olyan halkan, hogy jóformán maga sem hallja. Még egy tehervonat s utána semmi a hajnali személyig. Talán nem lesz akkora hófúvás, hogy elakadjon.

Egyszerre csak szokatlan zajt neszei András bácsi. Kinn az épület körül emberek mocorognak: Toporgás,

halk beszéd. Mi lehet az? Felveszi üvegoldalú kis lámpáját s kilódui a sötétbe. Az éjszakában tétován im- bolyog három árnyék,

_ — Hát maguk?

se Utazni szeretnénk f=- felel rekedten egy férfihang:

s-s Ezt ugyan jól kitaláltaki Hová valók maguk?

A hidegtől, fáradságtól meggyötört emberek csüggedten panaszolják, hogy autójuk tengelytörést szenvedett s vonaton szeretettének mielőbb hazajutni.

see Majd hajnalban— biztatja őket az öreg.

Erre az egyik éjszakai vándor, akiről András bácsi csak akkor veszi észre, hogy nő, bőgicsé- lésbe kezd.

— Ne sírjon, mert ilyen hideg időben ráfagy az orrára. Különben jöjjenek be a váróterembe — nyitja az ajtót s betuszkolja az éjszakai utasokat a sötét helyiségbe, A tűz már kialudt, de azért a kinti ítéletidőhöz képest kellemes a levegő. Az öreg előkotorja rézpatron öngyújtóját, meggyújtja a nagy- lámpát,

E- Miért autózgatnak ilyen hidegben? Nyáron kellemesebben esik a kirándulás.

— Azt hiszi, passzióból utazunk? —■ pattan fél ingerüilve az egyik, akit nagy orráról lehet legjobban megismerni, Az öreg nekilát, hogy kitisztítsa a kályhái és közben egyre zsörtölődik

■E- Most mit csináljak magukkal, nekünk normánk van fűtésre, világításra, az éjszakát nem kalkuláltálc, mert nincs vonat.

Az utasokon lassan- lassan kienged a megfagyott ruha, foguk kocog, A forgalmista kinyitja a kisablakot és átkiált, hogy jön a tehervonat, menni kell a váltóhoz.

Az utasok, hogy így egyedül maradnak, maradék erejüket az államvasutak s András bácsi szidalmazására fordítják,

see Csak pipált itt az öreg, azt hiszi, attól talán melegünk lesz.

Kiolvadt nadrágjukból csepeg a víz, kis tócsákat teremt a padlón. Szemüket lezárná a fáradtság ólomsúlya, de a hideg csípéseivel ébren tartja őket,

És ekkor megjelenik az ajtóban az öreg. Az utasok elbámulnak, mert kezében egy veder füstölgő parazsat cipel. Hamar nyitja a kályha ajtaját és bezúdítja a veder tartalmát:

see Hát ezt, hogy csinálta — csodálkozik a nagyorrú,

see A fűtőtől kértem. Egy mozdonynál egy veder parázs nem jelent sokat, maguknak meg jó lesz,

A váróterem még tele van füsttel, csípi az utasok széniét, lehet, hogy attól könnyezik most a kisasszonyka. András bácsi félóra múlva még benéz egykét percre, hogy a tüzet elzárja és szeretettel gyönyörködik az elnyúltan alvó három fáradt emberben.

(Solymár)

nagy feladatai

A XI.; Országos Vasútüzemi Értekezlet meghatározta az idei őszi forgalom feladatait. Vasutasaink már eddig is 14 500—14 800 vasúti kocsit raktak meg naponta, tehát annyit, mint az elmúlt évi őszi forgalom legszorgosabb idejében. S a következő hetekben ezt a teljesítményt napi 17 000 kocsira kell felemelni.

A hatalmasan megnövekedett őszi forgalomra céltudatosan készül a vasút. Már a tavaszi hónapokban megkezdődtek a Járműjavítóban és azóta is egyre fokozódó lendülettel folynak a mozdony- és kocsijavítási munkák. A pálya- munkások a pályákat teszik rendbe, hogy az őszi forgalom kezdetére megfelelő számú kocsipark, moz- lony és vágány álljon rendelkezésre.

Vasutasainknak mindenekelőtt lényegesen csökkenteni kell a kocsiforduló idejét. Országos átlagban szeptemberben már el kell érnünk a 3,4 napos kocsifordulót. Biztosítani kell, hogy szeptemberben 440, októberben és novemberben 450 irányvonat, célvonat és közvetlen vonat közlekedjék naponta. Növelniük kell vasutasainknak a tehervonatok utazási sebességét és jelentősen fokozniok kell az összekapcsolt forgalmat.

Az ország népe bízik hős vasutasainkban és azt várja tőlük, hogy csakúgy, mint eddig is, győzelmesen vívják meg az őszi forgalom csatáját.

Akikről

keveset beszélünk

A szolnoki szertár dolgozóiról keveset beszélnek. Pedig a szertár dolgozói Is éppen úgy rászolgálnak a dicséretre, mint a többi szolgálati ágak.

100 éve áll fenn már ez a kis vasúti üzem s a Járműjavítóval együtt ünnepli jubileumát. Ünnepi műszakkal készültek dolgozói a nagy évfordulóra. Eddig 22-en érték el a „kiváló dolgozó“ szintet. Zámborl István, Fajt István és Bust Sándor jártak az élen.

Mindannyiuk érdeme és öröme, hogy a második negyedév munkája alapján újból elnyerték az élüzem címet. A harmadik negyedévben is meg akarják tartani.

Mindenki előtt ismerős ez a kép. A forgalmi tiszt lndltótáresával Jelt ad és a vonat megindul. 69 kilométeres sebességgel vágtat a kővetkező állomásig. Talán senki sem gondol arra, milyen nagy felelősséget váUal- nak ezek az emberek, mikor engedélyt adnak az állomás elhagyására. Képünk: Bajnóezki István intézőt ábrázolja. A délelőtti bukaresti gyorsot „meneszt!“ a szolnoki állomásról.

Egy hónap alatt tíz vonat megtakarítás

AZ ÖREG TÜZIKÖVÁCS

A z öreg tűzikovács

** egy év híján nyugdíjág ember. Pontosan ennyi idő kell még neki a korhatárhoz, amikor már azt mondják az embernek: most pedig pihenhet, ha úgy akarja.

Egy óv ilyenkor már nagyon nagy idő, még egy nap is hosszúnak tűnik néha. Mint a tegnapi is, amikor kilenc vonó- rudat kellet összeforr asztam rideg, kimerült anyagokból. Nem akarta, mégis kiszaladt a száján a sző:

— Majd elszakad az ember karja!

Szerencse tán, hogy senki sem hallotta; Mert azért, hogy koros egy kicsit, de még nem hagyja magát; A múltkor azt kérdezte tőle valaki:

— Aztán a gyerekek küldenek-e valami támogatást?

Majd feHüfcte a szemével, úgy felelt:-— Amíg a karom barom, neon kell segítség — és felemelte a karját, mintha valami nehéz vasdarabot fogna benne; Hanem aztán megenyhült az arca és a szeme sem szórta a szikrát, mert eszébe jutott a család, a gyerekek, az unokák; Két fia — az egyik ezredes, a másik hadnagy, —■ két lánya, akik már ugyancsak számyrakeltek; Marika, aki egymaga képviseli a női nemet az öt unoka közül s talán ezért is a legkedvesebb; Olyan, i hogy el sem akar menni, ; ha egyszer eljöhet a nagy- i papához. Május 1-én itt voltak mindannyian, i együtt volt az egész csa- j Iád; |

1 lyenkor akaratiamul is ;

1 végigpillant gondo- t latban egész élete folyá- < saán. Hány éve is, már 1

mert ez is kommunista kötelesség; Azt azonban már kevesen sejtik, hogy még véradó is ötvenkilenc éves létére; 43 napomként rendszeresen ad a véréből rászoruló embertársainak.- Büszke rá, hogy még erre is van ereje.Pantos és rendszerető ember a munkában is, saját dolgaiban is; Kis cédulára írta fel az élmunkás és sztahanovista, mostanában meg a kiváló dolgozó kitüntetéseinek dátumait, meg tudja mutatni bármikor: élmunkás 1948 máj. 1;, sztahanovista 1951 július, 1952 szeptember és december, kiváló dolgozó 1956 május líts Egy másik cédulán a keresete alakulását vezeti hóna pról- hón a pra.

Még az átlagot is kiszámolja időnként; Tudja pl,, hogy 1954 júniusától decemberig 1504 forint volt az átlagos havi keresete; T\/| oetamában kevesebb vagy 250 forinttal, időbérben dolgoznak, de nem is ez- a hiba, mert legalább nem kell az a sok munkaláp, meg adminisztráció, amj azelőtt, hanem az a baj, hogy a prémium aránya bevés az egész keresethez mérve; Meg is mondta a múltkor egy ottjárt újságírónak: ezt okvetlen íría meg és ne szépítse ki a dolgot, hadd tudja meg a miniszter is, hogy nem egészen jól csinálták;

— Az a baj, hogy egy kalapba teszik az egészet; Azelőtt agyonkamplikál- ták, most meg nincs sok különbség, ha többet dolgozik, ha kevesebbet; Ügy csinálják: meg, hogy a jobb legyen.;; Ezt csak elvárhatja az ember;.. Mert nem mindegy ám az még az öregeknek sem;

Azám, jövőre már nyugdíjas lesz, Azt mondják, most nagyobb a nyugdíj a vasútnál is, mint régen. Van olyan nyugdíjas mozdonyvezető, aki 1500 forintot is kap havonta; Jó lenne tudni, mennyi lesz az övé? De hát kinek jut eszébe ezt előre számolgatni, csak annak, aki már a mesgyénél álb Majd eszükbe juttatja legközelebb;:. De most egyelőre még ezzel a vo* náhorogfej jel van baj ?; i — Hahó, megyek már, csak ne türelmetlenkedjetek;

És Kovács György, as

öreg tűzikovács végzi a dolgát becsülettel. Ki hinné, hogy nemsokára a

hatvanadik évét tapossa!

CA 100 éves Járműjavító legöregebb értelmiségi dolgozója Sóki Imre mérnök, Ka kocsiosztály vezető helyettese. 1923 óta dolgozik itt. a teher- és személy- Tkecsik nagy szakértője. Mellette a kocsiosztály legfiatalabb értelmiségi dolgozója álli Deák Magdolna,

negyvenhat, hogy tűzdko- vács és pontosan negyven éve dolgozik a vasútnál, 1945-ig a MÁV műhelyben, azóta pedig a Fűtőháziban. Ugye, milyen nagy idő még kimondani is? Hány vonat fut a ke- zemunkájával tovább? — Megszámlálhatatlan. És mint párttag? Nem, így sem lehet rá semmi panasz; 1945 óta egyfolytában pártbizalmi, de nemcsak olyan-amilyen, aki a bélyegberagasztással törődik és nem tovább. Kérdezzék csak meg Kónya Emrét a párttitkárt, az megmondhatja, ki segít lefci legtöbbet, ha taggyűlésre kell összehívni íz elvtársinkat? De azt is udják róla, hogy szót amel, ha panasza van va- akinek a csoportjából,

Géczy József külsős forgalmi szolgálattevő és brigádja a vonatok átlagos 880 tonnás terhelését 900 tonnára növ elte. így egy hónap alatt takarítottak meg, A vasutasnap tiszte letére tett vállalásukat teljesítettek, sőt 2 százalékkal túlszárnyalták. Képünk: Géczy Józsefet, a brigád vezetőjét, Mihályi Sándor kocsimestert, Debreceni János vonatlakatost és a neues- csabai szakasz egyik dolgozóját ábrázolja,