Szolnok Megyei Néplap, 1956. augusztus (8. évfolyam, 181-203. szám)

1956-08-12 / 188. (189.) szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1958. augusztus 12. ? VÁLASZOLUNK OLVASÓINKNAK Hol kezdődnek ecgészséqücgyl iskolák Sok levél érkezik szerkesztőségünk­hoz; amelyekben arról eraeKioaneK, hol és mikor kezdődnek különböző egészségügyi Iskolák; Levélíróinknak az alábbiakban adunk tájékoztatást: Szeptemberben a következő helyeken indulnak egészségügyi Iskolák. Védönöképző: Budapest, XII.; Isten­hegyi út 32; Szeged, Temesvári körút 26. szám; Ápolónőképző: Budapest, V; kér. Vá­ci u. 47; Budapest, IX. kér. Erkel u. 26; Budapest, vm. kér. Makarenkó ut­ca 15; Szeged; Tolbuchin sugárút 1; Székesfehérvár, Zalka Máté u.; Kapos­vár, Megyei Kórház; Gyula, Megyei Kórház; Szombathely, Petőfi Sándor u. 14; Győr, Megyei Kórház. Szülésznőképző: Budapest. V. kér. Váci u. 47; Szombathely, Hámán Kató út. G y e rm ek ápolónőképző: Budapest, VIII. kér. Puskin utca 44; Nagykanizsa, Városi Kórház. CsecsemCgondozónőképző: Budapest, VHI. kér; Vas utca 10; Debrecen, Vö­röshadsereg útja 22; Kaposvár, Megyei Kórház, (Csak érettségizetteket vesznek fel.) A felvételhez a következő feltételek szükségesek: Korhatár 18—32 év, nyolc általános iskolai végzettség. A felvétel­nél az érettségivel rendelkezők előny­ben részesülnek. A kérvényeket a la­kóhely szerinti illetékes tanács egész­ségügyi osztályához kell eljuttatni, ahonnan a területileg illetékes iskola igazgatójához küldik meg. A kérvény­hez csatolni kell; születési anyakönyvi kivonat, iskolai végzettséget igazoló bi­zonyítványt, hatósági vagyoni bizonyít­ványt, testi és szellemi alkalmasságot bizonyító orvosi bizonyítványt és rész­letes önéletrajzot, Hegyen, vagy ne Hegyen': Hozzászólás az irodalmi—művészeti folyóirat kérdéséhez ]%J aook óta készülőik már, hogy néhány sorban én is elmond­jam gondolataim a Bíró László és Gerencsér Miklós által felvetett folyóiratról, de most éppen jól is jött a késlekedés, mert közben az élet is az én álláspontom erősítette a maga tényeivél, bi­zonyítékokat produkált mellettem, hogy máshol is hasonló gondola­tokkal foglalkoznak a tollforgató emberek, sót sok helyen jóval előbbre is vannak, mert már meg is valósították a folyóiratok, lapoik stb. tervét. Győrben Jövendő címmel az Alkotmány ünnepére jele­nik meg az új folyóirat első száma, Sopron napilapot kér, a Békés megyei írók antológiája készülőben van, Hódmezővásárhelyen a Vásárhelyi Szó kéthavonként jut az olvasókhoz, Koczogh Ákos az Irodalmi Újság legutolsó számában többek között egy új lapra is be­jelenti Debrecen igényét. Csepelen a megjelenés után negyed órá­val már nem lehet Irodalmi Újságot kapná, mert elkapkodják. Art hiszem, ennyi is elegendő annak bizonyítására, hogy a kongresszus után az emberek szomjazzál? a jó irodalmat, megnőtt az olvasók igénye az élet igazságait bátran kimondó írások iránt. Sorolhatnám a példákat, de felesleges. Csak néhány gondolatot akarok még — a teljesség igénye nélkül — felvetni. Nincs elegendő és megfelelő tehetségű írónk? Lehet, hogy nincs, de ha ezzel a gondolattal toporgunk éveiken keresztül egy helyben, akkor nem is lesz. Soha nem lesz. Willie Williams, aki most 10,1 másodpercet futott 100 méteren, nyilván nem ezzel az idővel kezdte a futást, Saljapin sokáig hajóvóntaitó volt és csak a Volga partján énekelt, SoJohov először vidéken indult és novellák­kal próbálkozott, mielőtt a Csendes Don-t megírta, Bemard Shaw 42 éves karában vágott neki az első színdarabnak. Tehát nem kell rög­tön Dante Isteni Szín játékához, vagy Homérosz Iliászához mérni a termést, Akik ezeket a kifogásokat fölhozzák, elfelejtik hogy például az ő működésük is messze elmarad értékben például egy Győrffy István, egy Hunfalvy Pál, vagy például egy Eötvös Lóránd műkö­désétől. Tisztelet és becsület minden jószándéfcnak és jóakaraté tö­rekvésnek, azonban a termés máshol sem éri el a „világcsúcsot.«’ Éppen ezért nem kell az irodalomnál sem utólérhetetlen követelmé­nyeket támasztani a most indulókkal szemben, mert így még az Í0 bennük marad, amit adni tudnának. \7 éleményem szerint tehát: legyen folyóirat, azonban más * kérdés, hogy a munkatársak, az anyagi lehetőségek határt szabnak működésének és nyilván először csak negyedéves megjele­nésről lehetne szó. Kellene a folyóirat azért is, mert ha igaz, amint hírlik, hogy Szolnak kerületi székhely lesz, már akkor is nagy szel­lemi hátránnyal indul a többiekkel szemben, ahol — mint fentebb írtam — már megvannak a folyóiratok: Más kérdés, hogyha lesz folyóirat, hát milyen legyen. Erről még néhány szót és természetesen csak a saját véleményem. A főkérdé« már régen eldőlt: a hatalom a munkásosztályé és a dolgozó paraszt­ságé. Ezeaíbelül azonban még rengeteg a tennivaló és itt egy hason­lattal folytatom. Ha van egy híd és annak méhány deszkája rossz, vagy egy pillére mozog, akkor megállítom a forgalmat, kis feltűnés , támad, de a bajon segítek: Nem hirdethetem azt, hogy minden rendben van, sőt napról-napna jobban és így a híd végén akkor om­lik össze, amikor népes menet halad rajta át. Legyen tehát folyó­irat a mi folyóiratunk, tehát éppen ezért értünk, velünk együtt, a ml és gyermekeink jövője érdekében az élet tóljesigényű ábrázolását szolgálja. Ne tömjénezzen tehát, de legyen melegszívű, legyen meg­értő, de nem megalkuvó és ámítgató, legyen támogatója minden­nek, ami 11 éves új történelmünkben nagyszerű, de ne legyen szol- galelkű, sablonos, elcsépelt, dogmatista kinyilatkoztatásokkal meg­terhelt helyi harsona: Félreértés ne essék, itt nem valami hibagyüjtő lexikon meg­szervezéséről van szó, mert most a kongresszus után sokan hajlamo­sak mindent ilyen szemszögből is megítélni. Erről írtam én ezt a két sort, hogy „most abban vezetünk fejhosszal, hogy mindenki mindent rosszal’«, nem is a Darvas élvtárs áltel elítélt túHicitálasról van szó, hanem a hatalom birtokában, a hatalom megtartása ér­dekében mai életünk művészi igényű ábrázolásáról önámítás, séma, tömjén és minden egyéb szükségtelen toldalék elhagyásával. Világosabb lesz a kérdés, ha felhozok itt egy példát Szolnok­ról, szűkebb hazánkból' Soha egy szót sem írtunk arról, hogy a színháznál nem megy minden a legnagyobb rendben, hogy az elő­adásokat gyakran érdemtelenül kevesen látogatják, meg sem próbál­tunk erről valami basznothajtó vitát kezdeményezni. Ezzel szemben a szegedi színház, vagy a debreceni színház előadásairól az orszá­gos lapoik régen megírták, hogy egyes előadásait a közönség indo­kolatlanul nem látogatja. Nyilván csak akkor lehet valamin segíteni, ha tudjuk először, hogy hol a baj. Ugyanígy nem írtunk arról sem, hogy túlzsúfolt gyakran az egyheti kuiturpregram és ez lehet pél­dául az oka, hogy komoly zenei esten csak kb. 80-an, irodalmi ma­tinén, amit a színház rendezett a színházban, kib. csak 90-en jelen­tek meg. Ezeket a példákat csak azért hozam fel, hogyha például a fo­lyóiratnak lesz vitarovate, akkor a kérdéseket így kell megragadnia azért, hogy a jobb és a nagyszerűbb hibái súlyától szabadulva, érvényre jutásának koloncait elhagyva, győzedelmeskedni tudjon. Végül idézek néhány részletet Kína Kommunista Pártja ' propaganda osztályvezetőjének, Lu Ting-Ji elvtársnak, az írók, művészek és tudósok előtt elmondott beszédéből. „A népnek bizonyos kérdésekben egységesnek kéül lennie, más kérdésekben vi­szont nem feltétlenül szükséges az egység” — mondotta Lu Ting-Ji elvtáns. Egységesnek kell lenni a a népnek az alkotmány megtar­tásában, a hazaszeretetben, a szocializmus ügyének támogatásában; Más kérdésekben, így az irodalmi irányzatok kérdéseiben is, nem feltétlenül szükséges az egység. A hibás nézeteket azonban eszmei harcban le kell győzni. Kína Kommunista Pártja elismeri a külön­böző irodalmi, művészeti, stb. irányzatok létjogosultságát és alkotó munkára hív fel minden, a néphez hű, de sok kérdésben egymás­tól eltérő véleményen lévő írót, tudóst, stb. (Virágozzék együtt minden virág mozgalom.) Azt hiszem, ezeket a tanításokat mi, magyar írók is megszív­lelhetjük és amit belőle jónak találunk, a hazai viszonyokra is al­kalmazhattuk; ASZÓDI IMRE: A Vidám Vásár ideje alatt, augusztus hó 19 — 20-án a következő üzleteket tartjuk nyitva és szeretettel várjuk a kedves vásárló közönséget; 33. számú 15. számú 14. számú 39. számú 2. számú 34. számú 45. számú 79. számú 21. számú 20. számú 72. számú 7. számú 1. számú 100, számú ruházati bolt méteráru bolt cipőbolt rövid- divatáru maradékbolt tej- tejtermék kenyérbolt keravill bolt illatszerből t háztartási bolt sport-játék bolt dohánybolt fűszer-csemege bolt kenyérbolt Szolnoki Beloiannisz utca 7. szám. Kossuth Lajos utca 22. sz. Kossuth Lajos utca 20. sz. Kossuth Lajos utca 15. sz. Kossuth tér 8. szám. Beloiannisz utca 10. szám. Beloiannisz utca 12. szám. Beloiannisz utca 4. szám. Kossuth Lajos utca 17. sz. Kossuth tér 3. Beloiannisz utca 10 .szám. Kossuth Lajos utca 19. sz. Beloiannisz utca 6. szám. Ságvári Endre utca 9. szám Kiskereskedelmi Vállalat 4í jí ­Tj ótk gaván: A PEDELLUS ti Emlékül Farkas Lászlónak és hűséges munkatársának, Sza­bó Gáspárnak — üres a gimnázium; Csendes, ün­nepélyes a folyosó. Az idegen ta­lán még komornak is találná, Laci bácsi, az öregedő pedellus egészen másképp látja. Huszonhét- szer érte meg a nagy nyári vaká­ciót s számára ez sosem jelentett többet —• egy kiadós tízpercnél.. Huszonhét éve él együtt a diákok­kal, az ifjúsággal. Javakorabeli férfi volt, mikor először lépte ót az Bírna mater márványnak tűnő kü­szöbét. Fénylő szőke haja, nyájas szolgálatkész tekintete, rózsaszínű arca volt akkor. Mint egy igazi en­gedelmes diáknak, akinék a véré­ben van, hogy mélységesen tisztel­ni kell azt a munkát, amire az em­ber az életét teszi fel; Megilletődve, katonás, pontos léptekkel haladt a hosszú folyosón az igazgatói szoba felé — felvétel­re. Szorongott a tudattól, hogy ez­után ilyen tekintélyes intézetben fog dolgozni. Vakító tiszták a fo­lyosók, kristályfényűék az ablakok t— akár a patikában; Micsoda különös képek a falon? Avult, füstössárga vastag karton- papíron temetőhangulatú tájak. Az egyiken sejtelmesen világít a hold egy furcsa rom-világra, melynek közepén magányos emberalak áll. A kép aláírása — Forum rornano- rum j * Titokzatos világ.: -. Annak a háttal álló néma alaknak hosszú­hosszú árnyéka mintha belé is ha­tolna. Jóformán akkor ocsúdott fel el­fogultságából, mikor az őszhajú igazgató úr, Gaál László barátsá­gosan bocsátotta útjára új birodal­mába; •— Az ablakokra különösképpen vigyázzon, László;. -. Annyit betör­nek ezek a gyerekek, hogy ha nem lesz résein, alaposan ráfizet az is­kola; Huszonhét év telt el azóta :: s Most éppen visszafelé lépdel a régi folyosón. Most is ragyog minden. Hanem az öreg pedellus fején meg- fehéredett a haj. Szemében a régi­régi derű, de a pillantása már sok­szor keresi a földet, lenyomja öt­venkilenc esztendő temérdek látni­valója. A lába szintén az egykori mozdulattal lendül, de most már <—i kivált, hogy egymaga van w meg-megpihentet.j Hej, nem kis dolog huszonhét év majd minden napján fel-le, fel-le az emeletre vezető lépcsőkön. Ha senki se látja, bizony meg kell áll­ná nem egyszer, nem kétszer a fo­kok hideg hátán. Nemcsak a cson­tokat kezdték ki, hanem az örege­dő szívet is próbára teszik. No de felejtsük el a nyilalló ízü­leteket. Mindjárt virulóbb az ősz pedellus arca, ha arra az ártalan furfangra gondol, ahogy az ablak- betörések körül rendet teremtett. Az első iskolai napon ama lett figyelmes, hogy irtóztató csörömpö­lés borzongató zaja keveredik a csengettyűszára befelé iramodó gyerekhad lármájába. Mire az ud­varra ér, már hült helye a tette­seiknek. Nem baj. Lesz még szünet. A legközelebbiben arrajár. Nagy­ban rúgja a labdát néhány lurkó» Kilesi magárnak az egyiket; ■— Gyere csak ide. A nebuló odaszalad; — Miért törted ki a múlt tízpere- ben az ablakot? í— Én nem törtem; s— Ne hazudj, Szűcs azt mondta, fe VOltáL — Nem is igaz, mert Pólyák volt: Olyan fogás, aminél praktikusab­bat senki se tudott volna kitalálni. Persze volt kivétel, mikor csődöt mondott ez a tudomány is. Egyik esztendőben a hógolyó vert ki ha­talmas karikát. Sehogysem akadt gazdája; s— Nincs más hátra — döntött igazgató úr — megfizeti az egész iskola: Ki kell számítani, mennyi esik egy-egy tanulóra; Már szedte össze a pénzt Laci bá­csi; Alig volt néhány osztály hátra, mikor az egyikben megakadt a bír- sággyűjtés. Nem fizettek, mert tud­ták, ki követte el a csínyt. Meg is lett a tettes, akiből később kiváló futballista fejlődött: A kétszáznál jóval több ablak épségben tartásán kívül ezer más dolga van ám a gimnázium pedel­lusának. Mennyi szomorú köteles­ség volt a múltban? Óra alatt koppant az ajtó; Jött Laci bácsi. Feszesen megállt a ka­tedra mellett, előhúzta hóna alól a nagy hirdetmény naplót. A diákok felálltak s az éppen órát tartó ta­nár olvasta. e= ü. elégtelen előmenetelükért megintettek a következő tanulók« vagy: <— amennyiben a felsoroltak tandíjhátralékukat nem rendezik, az iskolát nem látogathatják::: Persze voltak mosolyt, ragyogó cerömet varázsló hirdetmények is. Egy-egy váratlan igazgatói szün­napról, tanári konferenciáról.:. De még a szénszünetnek is örült a diák. Ezekben benne volt a pedellus fáradsága. Ugyanúgy abban is, ha például az emeleten pillantott órá­jára Laci bácsi és rémülten kons­tatálta, hogy egy félpercet máris késett a csengetéssel, Pedig az megváltás jó tanulóra, rossz tanu­lóra egyaránt::; A pedellus sos^m felejti el azt a két-három szemre­hányó tekintetet, amellyel egy-egy év során fogadják a szobában; Ha fél perccel élőbb csenget Laci bácsi, nem zúgtam volna be; Megértette, hogyne értette volna meg mindig a sápadt, megkínzott diákot; Ha nem is értette, micsoda szigorú birodalom a tudományoké, megérezte abból a néhány morzsá­ból, ami a pedellusnak jutott; Hányszor lépett be hivatalos ügy­ben óra alatt egy osztályba, ami­kor éppen ilyesmit hallott: „Lugé- tóvene-rész ku-pidi-nészke: -..” Máskor meg: „A tektonikus föld­rengést az jellemzi;: ■" Esetleg szétszedhető virág-aJkat- részekiet látott az asztalon s a ta­nár űr hol erre, hol amarra muto­gatva magyarázta’ „Andrőceum, gi- néceum, kálix ;..” Néha délután állt meg takarí­táskor valamelyik tábla előtt. A fekete mező telerajzolva körökkel, háromszögekkel s ilyen rejtelmes jelzésekkel: „Sin, costa::: az át­fogó viszonya a befogóhoz" s egyéb feljegyzések: Ezek tényleg nem fiatal gyo­mornak valók lehetnek; Milyen érdekes összefüggés van a csengő­szó és a gyerek nyugalma közt; Így gyarapodott Laci bácsi böl- csesége a gyorsan szálló évekkel: Mert de hirtelen azon vette észre magát, hogy eljött az év vége s egy szép napon megtelt a folyosó ősi, síró, vigadó dallamokkal A rö­vid nadrágos fiúcskákból lánykák­ból, bajuszos fiatalemberek, él­adólányok lettek; S amikor meg- hatottan búcsúzott az öreg iskolá­tól, a pedellus-szobába mindig be­tért a ballagó osztály: Nem volt sok idő a búsulásra, mert a majális rózsaszínű gondjai minden évben kárpótoltak egy évi fáradságot: Diákbál, hancúrozás, birkapaprikás a ligetben: ? ? A nagyfiúk első próbálkozásai az élet olyan komoly feladataival mint például a „cigány>bíró”-ság; Nemrég elkövetkezett az az esz­tendő, amikor a pedellus szőke nagy fia is ott lépdelt a ballagok közt; Ki tudná leírni azt az ér­zést, ami Laci bácsit elfogta; Az egykori „iskolaszolga” fia érettsé­gizett ember lett. Mintha testének- lelkének egy darabja szakadna ki- Hiszen nemrég még ott feküdt a bölcsőben, az altiszti lakás előtt. Bőd Lajos tanár úr mindig azt a kis tejfeles hajú gyereket hozta fel példának, amikor az ősi dallamok szépségét magyarázta a diákoknak. — Figyeljétek csak: ».Mint a szép híves patakra.;.” Halkan zongorázta az áhítatosan hallgató osztálynak a tanár űr s mikor vége volt, nevetve jegyezte meg: — A Laci bácsi kisfiát ez az egyetlen dallam altatja el. Mást hiába dúdol neki azt anyja; Milyen messze van már ettől a fiú! Éppen azért áld most meg elgon­dolkozva az öreg pedellus a pati­nás csengő alatt. Talán huszonhét év elszállt hangjaira figyel. Hátha zúgni, bongani kezdene a kis ha­rang s rázúdítaná egyszerre idáig múlt élete emlékeit. Alig lehet az eddigieket is elbírni; Belül a fia­talon maradt lélek, érzésvilág, kí­vül a majd hat évtizedet számlált test; Lélekben örök fiatal maradt, nevetésre, könnyezésre könnyen kapható. Csakhát az időnek vala­mit el kell rágnia, ez örök tör­vény; Hogy is volt a háború alatt, a fogolytáborban? Nem volt nyugta, nem találta helyét a magakorabeli emberek közt. Mások kedvetlenül, öltözetü­ket, ábrázatukat elhanyagolva szo- morkodtak naphosszat. Ő pedig járkált, várta a szabadulást, lesett a drókerítésen túlra. Egyszer fá­radt beszélgetés ütötte meg a fülét. — Te, hogy is mondtuk, mikor a tanár segített a diáknak? — Tudja a fene.:. olyan régen volt, igaz se volt. Laci bácsi nem állhatta meg. Sündörgött a heverésző társaság körül s hogy senki nem emélkezett odaszólt. Megsajnálta őket, hisz olyan fiatalok voltak, a kis kato­nák; — Korrepetálás. — Tán pedellus volt a bácsi? — Az is vagyok..; Nem szabad így elbúsulni.;: Gondoljatok a diákévekre. Az az élet, az ifjúság­igen, igen. Juventus ventus — fiatalság bolondság. Viszont nincs sok idő, öltözni kelL Utazik a városba. Fia most kapja meg a mérnöki diplomát. Meghív­ta, itt a levél a celofán tartóban :.; A a egyetem fellobogózva. Tiszta tekintetű, komoly fiatalem­berek sietnek ki-be a kapu jár. Ar­cukon az a finom intelligencia, ami a tanult emberek sajátja;:; Vajon nem csak tisztességből hívta-e meg a fia? Nem vlátozott-e meg ebben a szellemi környezetben? Még a régi világból emlékszik D. Imrére. Szegény fiú volt, mindvégig emi­nens. Egyszer meglátogatta az any­ja a gimnáziumban; ö jól látta, mert a pedellus szoba ablaka az előcsarnokra nyílt.?a A sánta, fe­keteruhás, feketékendős öregasz- szony zavartan topogott a lépcső aljában, míg a fiút hívták. Jött is. Piros volt s a szemében valami gyűlölködő vonás, bár mosolyogni igyekezett anyjára a többiek előtt.;. Addig nem állt vele szóba, míg ki nem tuszkolta a kapun .;: Szegény öregasszony. Azért taníttathatta ;.: szégyelte az anyját; Nem, nem hi­szi ,hogy az ő fia így elfajult vol­na Nincs olyan öregdiák, aki túl­nézne rajta. Mennyi, mennyi kire­pült a keze közül. Sokszer eszébe jutott egy régi ötlete: ha a taná­rok mérnökök a tudomány hajlé­kában, a pedellus a gépész. Nincs olyan „alkatrésze” az iskola gépe­zetének, amihez köze nem volna Nem minden diák ismer meg min­den tanárt, van olyan, aki sosem tanítja érettségiig; A pedellusnak mindenki tanítványa Hpsszú, hosszú sor.?? Mennyi kiváló ember a társadalomban? Bodnár Gyurka az Uj Hang szer­kesztője, Somogyi Árpád szobrász- művész, Tóth Endre mérnök, Ba­logh Pista agronómus. Tőkés Gyurka építészmérnök, Kónya Pis­ta egyetemi tanár, Juhász Jóska nyelvész, Juhász Pista orvos, Ba­logh Imre, Farkas Iza már itt ta­nít saját gimnáziumában :.: Egy- egy név — egy-egy osztály — sok­ezer ismerős arc ;:. És már köztük az ő nagy fia is. — Jónapot, apám! Magas, fehérbőrű, szőkehajú, szemüveges férfi fogta meg két kézzel a kezét; — Szervusz László ;:. Laci fiam. Az öreg pedellus kicsípte magát erre az alkalomra. Felvette régi, finom fekete anyagból készült ün­neplő ruháját. Körülötte a jólis­mert zsongás, a fiatal izgatott tes­tek tömegének friss árama. Lent, a lépcsőn, fent a díszterem előtti tér­ségen ők duruzsolnak; Otthon érzi magát az öreg pedellus, a karcagi gimnáziumban. Könnyű most meg­állás nélkül venni a lépcsőfokokat. Lába se hasgat, szíve se szorul. Fia, az ő erős mérnök fia karján megy felfelé.­Azért csak jó volt, hogy az utol­só fokoknál kicsit megemelte a gyerek. Minek vette volna észre, hogy a jobb térde megroggyant? Ki ez a komoly, idős férfi? — Professzor úr, az édesapám — mutatja be apját Laci; — örülök, hogy eljött — karol bele a professzor s olyan egyértel­műen hívja az öreg pedellust; — Jöjjön. Üljünk egymás mellé kollégám;

Next

/
Thumbnails
Contents