Szolnok Megyei Néplap, 1956. augusztus (8. évfolyam, 181-203. szám)

1956-08-28 / 200. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1956. augusztus 28. alkotó erők új fellendülése felé“ — Gerő Ernő cikke a Pravdában — Moszkva (TASZSZ). A Pravda vasárnapi száma közli. Gero Ernő­nek, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége első titkárá­nak nagy cikkét. A cikk az MDP Központi Vezetősége júliusi ülésé­nek eredményeivel foglalkozik. A cikkíró rámutat, hogy az ülés ha­tározatai több tekintetben új hely­zetet teremtettek a pártban és az országban. Folytatva, az 1953. jú­niusi párthatározat szellemében, az előző időszakban elkövetett hibák kijavítását, a Központi Vezetőség a népgazdaság fejlesztésére, a párt­egység megszilárdítására, a párt és a tömegek kapcsolatainak fejlesz­tésére, a pártélet lenini normáinak teljes helyreállítására, a pártban eluralkodott dogmatikus nézetek felszámolására széles horizontú programot adott. A cikkíró ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy a teljes ülés munkáját az SZKP XX; kongresz- szusának szelleme hatotta át és ter­mékenyítette meg, majd így foly­tatja: Központi Vezetőségünk jú­liusi ülésének legfőbb eredménye, hogy megszilárdult pártunk Köz­ponti Vezetőségének, s egész pár­tunknak összeforrottsága, egysége, az egész nép által elfogadott esz­mei-politikai alapon. Ez teszi lehe­tővé, hogy pártunk vezetésével munkásosztályunk, dolgozó pa­rasztságunk, értelmiségünk, népünk és kormányunk megoldja mindazo­kat a feladatokat, amelyeket Köz­ponti Vezetőségünk júliusi ülésén programszerűen kitűzött. Nagy helyesléssel találkozott a pártvezetés megerősítése, a párt­egység megszilárdítása, mert a múlt tapasztalatai megmutatták, mi­lyen döntő jelentősége van a párt és a pártvezetés szilárd egységének — írja Gerő. — Ugyancsak általá­nos helyesléssel találkozott a Köz­ponti Vezetőség határozata a szo­cialista demokrácia kiszélesítéséről, a törvényesség megszilárdításáról, valamint azokról az intézkedések­ről, amelyeket a Központi Vezető­ség a dolgozók életszínvonalának emelése céljából javaslatként , a kormány és az országyűlés felé tett. A Központi Vezetőség a jobbol­dali és baloldali hibák kérdésében szakított mindenféle dogmatikus, formális felfogással — mutat rá a cikkíró. — A Központi Vezetőség aláhúzta: nem valami üres formula alapján kell felvetni a jobboldali és a szektáns hibák elleni harc kér­dését, hanem mindenkor a konkrért helyzet elemzése révén s a Köz­ponti Vezetőség e tekintetben ma­ga mutatott példát. Fellépett a Központi Vezetőség azokkal a szektáns jelenségekkel szemben, melyeknek eredménye­ként a Magyar Dolgozók Pártjá­ban a volt szociáldemokrata elv- társak számos esetben háttérbe szo­rultak. A Központi Vezetőség sok olyain, volt szociáldemokrata elv­társat, aki a korábbi években a magyar munkásmozgalomban ki­magasló érdemeket szereztek és komoly szolgálatokat tettek a mun­kásosztály egysége nagy ügyének, kooptált a Központi Vezetőségbe, s egyeseket a Politikai Bizottság tag­jaivá is megválasztott. Több volt szociáldemokrata elvtárs került ké­pességeinek megfelelő, felelős be­osztásba. Nagyfontosságú a Központi Veze­tőség határozataiban: az államap­parátus egyszerűsítése, a vezetés­nek az alsó szervekhez és a dolgozó tömegekhez való közelítése, a helyi kezdeményezés kibontakoztatása. Gerő Ernő a mezőgazdaság hely­zetét érintve ezután azt írja: A párt Központi Vezetősége le­szögezte, hogy a mezőgazdaságban, amelynek termelése az ipar fejlő­déséhez képest elmaradt, továbbra is a termelés emelése s az egyéni parasztgazdaságoknak termelőszö­vetkezetekbe való egyesítése a fel­adat. Újból leszögezte, hogy a ter­melőszövetkezet a parasztság szá­mára a felemelkedés igazi útja. A Központi Vezetőség szükségesnek tartatta a párt parasztpolitikájá­nak végrehajtásában számos helyen megmutatkozott hibák gyors kija­vítását, s főként a kulákká minő­sített középparasztok sérelmeinek felszámolását. Ez jelenleg, a dolgo­zó parasztság nagy megelégedésére, lényegileg befejezést nyert. Egyben á Központi Vezetőség azt is leszö­gezte, hogy a Magyar Népköztársa­ság törvényei a kulákok számára is biztosítják mindazokat a jogokat, amelyek a Magyar Népköztársaság polgárait megilletik; hogy nem tartja célszerűnek kiélezni a har­cot a kuláksággal szemben, ugyan­akkor azonban éberségre hívta fel a párttagságot. Az éberségre nemcsak a külák- ság kérdésében, hanem elsősorban az imperialisták aknamunkájával szemben, amely a belső kizsákmá­nyoló osztályok maradványaira igyekszik támaszkodni, annál in­kább szükség van, mert az ellensé­ges elemek az utóbbi időben is minden tőlük telhetőt elkövetnek, hogy megkíséreljék megzavarni _ a magyar nép békés építömunkáját. Gerő Ernő ezután foglalkozik az iparban és a mezőgazdaságban el­ért sikerekkel és cikkének befejező részét az ország külpolitikájának szenteli. A Magyar Dolgozók Párt­ja, s a Magyar Népköztársaság kor­mánya a nemzetközi feszültség eny­hítését, a béke további megszilárdí­tását egész politikája sarkalatos pontjának tekinti — hangsúlyozza. — Az imperialisták az utóbbi idő­ben ismételten erőfeszítéseket tet­tek a Szovjetunió és a népi demok­ratikus országok testvéri barátsá­gának és egységének lazítására. A magyar nép „felszabadításáról” be­szélnek, ténylegesen azonban meg akarják zavarni a magyar nép bé­kés építömunkáját. alá akarják ás­ni országunk népgazdaságának fej­lődését, tehát meg akarják akadá­lyozni népünk életszínvonalának az emelkedését. „Demokráciáról” fe­csegnek, de úgy félnek a szocialista demokratizmus kifejlődésétől és ki- terebélyesedésétől országunkban, s a többi népi demokratikus orszá­gokban, mint ördög a tömjéntől; A Magyar Népköztársaság kor­mánya a népek közötti barátság, az országok közötti termékeny kapcso­latok kiszélesítésének s a nemzet­közi feszültség csökkentésének po­litikáját folytatja s teljes mérték­ben támogatja a Szovjetunió kor­mányának külpolitikáját, mert ez megfelel a magyar nép érdekeinek. Pártunk testvéri kapcsolatokat tart fenn azokkal a kommunista és munkáspártokkal, amelyeknek te­vékenységét a marxizmus-leniniz- mus tanítása vezérli. Ennek szelle­mében kezdeményezte a Magyar Dolgozók Pártjának Központi Veze­tősége júliusi teljes ülésén a kap­csolatok helyreállítását pártunk és a jugoszláv kommunisták szövet­sége között is, miután országaink között a normális viszony már hely­reállott; Pártunk megszilárdult egysége, a pártvezetés megerősödése, a párt és a tömegek közötti kapcsolatok szorosabbá válása, a munkásosz­tály és a parasztság szövetségének megszilárdulása a biztosíték arra, hogy a magyar nép alkotó erői új­ból páratlanul fellendülnek, hogy az összes kitűzött feladatokat si­kerrel megvalósítsuk — írja befe­jezésül Gerő Ernő. (MTI) Egy hónap a Román Népköztársaságban I. Constanta Roratavasz volt még, amikor a postás román nyelven írott kedves meghívást hozott. Constantában lakó volt iskolatársam értesített arról, hogy örömmel venné, ha szabadságunkat náluk töltenénk, így jutottunk el feleségemmel a román tengerpart festőién szép vá­rosába, ahol felejthetetlen napokat töltöttünk. Visszajövet megtekintet­tük az Htunkba eső városokat, Ga- latit, Brailát, Bukarestet, Marosvá­sárhelyt, Kolozsvárt és Nagyvára­dot, Szolnok—Constanta 1023 kilomé­ter. Majdnem két napig utaztunk gyorsvonattal célunkig. Hazai vi­szonylatban bizony ez hosszú tá­volság, a Szombathely—Záhony közötti út kétszerese, azzal a kü­lönbséggel, hogy vámvizsgálatokon keU átesni, s közben olyan útsza­kaszt kell megtenni, ahol a 8—10 kocsiból álló szerelvényt három mozdony szinte lépésben vontatja felfelé, mint ez a Sztálinváros— Predeál közötti útszakaszon törté­nik Az első meglepetés a hosszú út, a második az időjárás volt. Idehaza sehogysem akart a nyár beköszön­tem, nap mint nap esett az eső. Míg Erdélyen áthaladtunk, ugyan­ez volt a helyzet. Ahogy azonban a Déli-Kárpátok elmaradtak, az időjárás egy csapásra megváltozott, Bukarestben tikkasztó meleg várt ránk, Dobrudzsában pedig szinte trópusi volt a hőség. Ezért — ami válunk szokatlan — az üzletek déli 12 órától délután 5 óráig zárva voltak. Constantában rengeteg az üdülő, a pihenő ember. Természetesen igen sok a külföldi. Találkoztunk németekkel, bolgárokkal, lengyelek­kel, de talán csehek és magyarok voltak legnagyobb számban. A városon szembetűnően észre lehet, venni, hogy egy ideig török fennhatóság alatt volt. Igen sok épületnek keleti az építkezési stí­lusa. A hat mecset, a mintegy 800 mohamedán csaiád jelenléte, az utcákon szép számmal látható tö­rök bugyogó, s az itt-ott felhangzó török és tatár szó, érdekes keleti színt adnaik a városnak. Persze Constanta vitathatatlanul a tenge­részek városa. Lépten nyomon ele­gáns hajós egyenruhákba öltözött emberekkel találkozik a járókelő. A város legelső települései a ró­maiak idejéből valók. A főtéren arccal Róma felé áll Publius Ovi­dius Naso szobra. Száműzetése után hiába írogatta fájdalmas elégiáit Itália akkori urainak címezve, me­rész verseiért bűnhődnie kellett. Itt hált meg Tomi-ban (Constanta akkori neve), > Romániában az esti séta — nép­szokás. Aki csak teheti, munkája után felkeresi a corsó-kat, vagy a parkokat. Az utcák oly forgalma­sak, hogy járművel szinte lehetet­len közlekedni. A városban egyéb­ként szép piros autóbuszok és új Pobeda gépkocsik bonyolítják le a forgalmat. Villamosok nincsenek, azazhogy..; Egyik este séta köz­ben éles villamos csengetés har- sant fel a hátunk mögött. Rémül­ten húzódtunk félre, de kár volt félni: békésen baktató konflis kocsi húzott el mellettünk, az volt a zaj okozója. Itt ugyanis minden ilyen jármüvet villamosokon használa­tos csengővel szerelnek fel. A büfék, cukrászdák, vendéglők zsúfoltak. A nagy melegben azon­ban a legnagyobb forgalmat az ut­cákra nyíló, színes hűsítő italokat árusító bódék bonyolítják le. Az italok válóban Msek, mert a leg­egyszerűbbeket is kis, jéggel telt vödrökben szolgálják fel. A külföl­diek nagyon kedvelték a szicíliai módra készített fagylaltot. Pira­mis alakúra fagyasztott krém és fagylalt szeletkékből áll ez, melybe mogyoró, dió és különféle gyümöl­csök vannak beledarálva. Citromot bőven lehet kapni, ettünk fügét és datolyát is, ce a nyár dacára is egy kis narancs után vágyódtunk; Vendéglőben étkeztünk. A sava­nyított levesek, halfélék, méghozzá zsíroson elkészítve, sehogysem íz­lettek. Annál finomabbak voltak a nyárson és roston sültek. Ezeket azonban csak este készítették. So­kat tűnődtünk azon, hogyan fér meg egymás mellett a sok savanyú étel a nagy mennyiségben fogyasz­tott édességekkel, a dulcsácával, róhattál, serbettél, stb. A Constantái háziasszonyok ab­ban a szerencsés helyzetben van­nak, hogy sok mindent házhoz szál­lítanák a vándor árusok (zöldséget, tejet, halat, húst, stb.). Csak az volt a baj, hogy pirkodástól oly hangosan kínálták áruikat, hogy alvásról szó sem lehetett. Igaz, a napfelkelte rendesen a plázsán (tengerpart) talált bennünket. Az újonan érkezőket ugyanis nemcsak ismerőseik, de hatalmas plakátok is figyelmeztetik a túlzott napozás veszélyére. Mindezek dacára nem tudtunk ellentáUni a tenger hűsítő (és igen sós!) hullámainak, a szik­rázó homoknak. Az eredmény: ki­sebb lefolyású sugárbetegség! Hogy teljes legyen Constanta képe, említsük még meg a modem tengerparti strandot, a gyönyörű városházát, a nyári színpadot, a „Tenger Varázsa“ cukrászdát és a Casinó-t. Az utóbbit a román urak építették a Mente Carló-i Casinó mására. A földszinten a legkénye­sebb igényeket kielégítő étterem, bár van. Az emeleten játéktermek — most a szakszervezetek kezelé­sében, ami azt jelenti, hogy min­denki játszhat rulettet, vagy bak­karát, de csupán időtöltés céljából és természetesen pénz nélkül. A Constantái kikötőről, a Fekete­tengerről legközelebb számolok majd be. DR. SZEBENI JÓZSEF. Szolnok, Várjuk a választ Elek elvtárs! ,/iín us első napjaiban cikksorozatot közöltünk ,,Az aranytar­talék címmel”, amelyben feltártuk Törökszentmiklós fiatalságának je­lenlegi helyzetét, foglalkoztunk az ifjúság nevelésének problémáival és felvetettük azokat a hiányosságokat, amelyek kiküszöbölése véle­ményünk szerint Törökszentmiklóson is egy lépéssel előbbre vinné ezt az ügyet. A cikk megjelenése után rövidesen beszélgetést folytattunk Busa elvtárssal, a kultúrotthon igazgatójával, aki elmondta, hogy már is történt egy és más intézkedés, pl. létrehoztak a kultúrotthon- ban egy ifjúsági klubot és azt szívesen látogatják a fiatalok; Június végén Elek elvtárssal, a városi PB titkárával beszél­gettünk, akiktől viszont azt tudtuk meg, hogy a párt VB is napi­rendjére tűzte az ifjúság helyzetének megvizsgálását, ezt megtár­gyalták és határozatokat is hoztak. Ugyanakkor Elek elvtárs határozott ígéretet tett, hogy pár napon belül válaszai a Néplap cikkére. Ez a válasz a mai napig sem érkezett meg a szerkesztőség címére, de a cikkhez nem szóltak hozzá a többi érdekelt szérvek, személyek sem. Ha ez az eset egyedülálló lenne, talán szóvá sem lennénk, de több példát is tudnánk felsorolni — a megye területéről, akár Tö- rökszentmiklósról is — amikor az érintettek semmibe sem veszik a közvéleményt, amely joggal kíváncsi arra, vajon md történik a cikk nyomán. A rossz példa pedig arra inti az egyszerű dolgozót: lám, még az újságnak sem válaszolnak, vajon érdemes-e nekem szólnom s elmondani észrevételeimet a vezetők munkáját illetően? Más kér­dés: Vajon mennyire érezhetik magukénak a dolgozó emberek a me­gyei sajtót, ha azt látják, hogy annak szavát elengedik a fülük mel­lett a vezető elvtársak? És ha meg is szívlelik a kritikát, de nem tartják kötelességüknek a megtett intézkedésékről tájékoztatni a lap olvasóit. Joggal töprenghetnek, mi van e mögött: felületesség, ha­nyagság, vagy lebecsülés, elvégre a hallgatásból semmit sem lehet megítélni; Azt azonban megállapíthatjuk: a szocialista demokratizmus lég­körének megteremtésében nem segítenek a sajtó cikkeit fogadó hall­gatások, de segítenének a nyílt, őszinte válaszok. Éppen ezért itt a nyilvánosság előtt is megismételjük: várjuk a választ, Elek elvtárs! Mintegy húszezer látogatója volt a jászapáti Járási Mezőgazdasági Kiállításnak Nagy sikerrel zárultt a kétnapos Járási Mezőgazdasági Kiállítás Jász­apátiban. A községből és a járás községeiből mintegy húszezren te­kintették meg. A kiállítók között résztvettek a járás állami gazdasá­gai, gépállomásai és szinte vala­mennyi tsz és tszcs. A bíráló bi­zottság több értékes díjjal jutal­mazta a legjobb növénytermelő, állattenyésztő gazdaságokat. Közü­lük is talán a legbüszkébbek a jászap&tt Alkotmány Termelőszö­vetkezet tagjai, ók ugyanis öt első díjat szereztek. Örülnek a szép ezüst serlegnek, de legjobban a nemrég vásárolt teherautónak. Érdekes története van ennek. Ép­pen a májusi munkaegység előleg- osztásra készültek, amikor a tsz egyik tagja szóvátette, milyen jó lenne azt az összeget teherautó vári sávlásra fordítani. Helyesléssel fo* gadták a javaslatot, s megszavazz ták az autóvásárlást. Nagyon el* kelt már ez a szövetkezetben. 125 ezer forintot fizették érte, s nem hitelből, hanem az eladott termi* nyék és termékek árából. A kiáUU táson a szép új teherautóról áru* süotta az ízletes görögdinnyét Nagypál Béta, a szövetkezet egyik szorgalmas tagja HÍREK — A Mezőgazdasági Eszközöket Értékesítő Szövetkezeti Vállalat a termelőszövetkezeti és egyéni gaz­daságokban használható gépeket és szerszámokat mutat be a Mező- gazdasági kiállításom. Mintegy 230 mezőgazdasági gép kerül bemuta­tásra, legtöbbjük munka közben. Külön érdekessége lesz a bemuta­tónak egy tejszeparátor metszet, az üvegoldalú kukorica morzsoló. A MÉSZÖV a helyszínen szaktanács­csal látja el az érdeklődőket és ve­títettképes gépesítési szakelőadá­sokat tart. Az újpesti Cérnagyár meg­kezdte a nyloncéma gyártásának kísérleteit. Az év utolsó negyedé­ben próbaként, a gyár védjegyével ellátva 50 kiló varrócérnát adnak át a kereskedelemnek. Már a kísér­leteknél talátalk egy újszerű, kül­földön még nem alkalmazott meg­oldást a sodratrögzítésre és a nyú­lás csökkentésére, amellyel a cér­nák minősége jobb, vagy legalább­is azonos a hasonló német gyárt­mányokéval; * — Az olimpiai előkészületekből veszi részét könyvkiadásunk is- A Sportkiadónál napvilágot lát ező Ferenc olimpiai zsebkönyve, : Ifjúsági Kiadó pedig illusztrált imipiai kis lexikont jelentet meg. 1TI); — Az Ipari és Mezőgazdasági Tervező Vállalat mérnökei és ter­vezői különösein az ipari létesítmé­nyek tervezésénél 45 millió forin­tos megtakarítást értek el az első félévben. RÖVID KÜLFÖLDI HÍREK Az Egyesült Államok által a Tru- man-program. 4. pontja alapján nyújtott „segély” azt a célt szolgál­ja, hogy az imperializmus uralmát az Egyesült Államok „támogatta” országokban megszilárdítsa — álla­pítja meg az „Az Zarnan” című lí­biai lap. — A lakosságnak az a vé­leménye: az állítólagos segítségnek nincs más célja, mint az utat egyengetni, az imperialistáknak, hogy megkaparintsák az ország kincseit és megteremtsék az ameri­kai uralmat az ország piacai felett. Dél-Vietnamban az utóbbi idő­ben erősen felszökött a hal ára. Ez annál érzékenyebben érinti a la­kosságot, mert a hal az egyik fő- táplálék, * India nemzeti jövedelme az első ötéves terv időszakában 18 száza­lékkal emelkedett. * A Jugoszláv Szövetségi Népköz- társaság iparának fejlesztésere 1956-ban 1,3 milliárd dinárt, fordí­tanak. Nagy sikere van a Budapesti Nagycirkusznak Négynapos vendégszereplésre Szol­nokra érkezett a Budapesti Nagy­cirkusz, melynek előadásai iránt igen nagy az érdeklődés. Ez indo­kolt, mert a cirkusz igen színvo­nalas számokkal kedveskedik a közönségnek. Nem egy olyan mű­sorszáma van, amely az újdonság és a szenzáció erejével hat; Ilyen a vendégszereplő jugoszláv La Pa­lama száma az idomított galam­bokkal. vagy az NDK vendégmű­vész, aki párduc, jeges- és barna- medve idomításávai ejti ámuatba a közönséget; A műsorból különö­sen kiemelkedik a fiatal bolgár Angel Bojilov produkciója a lengő drótkötélen. Ilyen egyensúlyozó művészt még a legöregebb cirkusz- látogatók sem láttak. A magyarok közül kiemelkedik a hét Piccárd lovassszáma. A műsornak egyetlen egy gyen­géje van; — A b o h ó c-számok szövege elég szellemtelen és szín- vomalatlan, kár ezzel az egyébként sikerült előadás színvonalát leron­tani. , k

Next

/
Thumbnails
Contents