Szolnok Megyei Néplap, 1956. augusztus (8. évfolyam, 181-203. szám)

1956-08-28 / 200. szám

A 0 L NO K I ^ NAPLÓ Tissamenti Vegyiművek már ebben as évben hasai nyersanyagból gyárt kénsavat c/t NAPLÓ (Áttitma Miért nem sütnek Szolnokon a karcagihoz hasonló jó kenyeret ? Nem vagyok már mai gyerek, de az ünnepi vásár alkalmával na­gyobb öröm ért, mint a léggömböt fujkáló gyermekeket. Nem nagy dolgokért, csak azért, hogy a kar­cagi Sütőipari Vállalat pavilonjá­ban gyönyörű, kimunkált kenyeret vásárolhattam. Aki meglátta, nem állta meg szó nélkül, s vett is belőle. Úgy hi­szem, joggal megkérdezhetjük, hogy a Szolnoki Sütőipari Vállalat­nál miért nem készítenek ilyet? Főleg a 38-as árudában árult kei nyér minőségére van sok pana­szunk. A napokiban is — úgymint sok esetben — szinte dühösen vettük át a kenyeret. Olyan volt, mint a fa- kéreg, s friss állapotban .meg sem lehetett enni. Nem kívánunk lehe­tetlent, csak legalább olyan kenye­ret mint a Karcagi Sütőipari Vál­lalat készítménye volt. Ladányi Mihály né Szolnok Mint Ismeretes, a második öt­éves terv során a Tiszamentj Ve­gyiműveknél egy korszerű műtrá­gyaüzem épül A gyár építését jövő év márciusában kezdik meg. A ha­talmas építkezés nagy felvonulást igényel, éppen ezért még ebben az évben hozzákezdenek a százszemé­lyes munkás-ház építéséhez, amely az építőknek ad majd szállást, de TÓTH KORNÉL: az építkezés befejezése után az üzem dolgozóinak szolgál lakhelyül. Ugyancsak ebben az évben hozzá­kezdenek egy modem üzletház épí­téséhez is. mert márciustól kezdve mintegy kilencszáz dolgozó ellátá­sáról kell majd gondoskodni; A Tiszámén ti Vegyiművek már ebben az esztendőben hazai nyers­anyagból gyárt kénsavat; A gáz­gyárak elhasznált gáztisztító masz- szájából vonják ki a kénsav nyers­anyagát — a ként. Ennek tárolá­sára egy bunkert építenék. Az el­használt gáztisztító masszát az óbudai gázgyártól kapják. Ezzel a Vegyiművek jelentős import-anyag megtakarítást ér el, amely 1957-ben egymillió devízaforintot jelent az országnak. ÉHE A SZÓNAK ... ÉHE A SZÉPNEK ... II; Cseri előrehajol: — így van. Még rendes tánche­lyisége sincs a városnak. A Móricz Zsigmond kultúrotthon háromszáz személyes. Egy-egy szambatesti táncnál 6—700 fiatal zsúfolódik össze, és — legyint — ha az em­ber oda belép, legszívesebben mind­járt vissza is fordul; Zsamai elvtárs kapcsolódik a be­szélgetésbe: — A városban a felszabadulás előtt külön otthonuk volt a cser­készeknek, a leventéknek, a kato­likus ifjaknak; A felszabadulás után még volt a különböző ifjú­sági szervezeteknek helyiségük. Hová lettek ezek? Elvették a fia­talságtól. A volt leventeotthont az ÁFORT foglalta el, a volt cserkész- otthonba a pályafenntartás költö­zött. Fiataljaink hely nélkül ma­radtak; Cseri János bólogat: — Ez így van és mi kutatjuk annak az okát, hogy miért válnak külön a fizikai munkás és az értel­miségi fiatalok; Egyszerűen nincsen hely ahol összejöjjenek. En­nék pedig két káros következmé­nye van. Az egyik az, hogy a mun­kás-fiatalok nem tanulhatnak az értelmiségtől, másik: az értelmisé­giek külön világot élnek, nem hat rájuk a munkásosztály» Török János veszi át a szót: — Ha a fiataloknak lenne egy központi otthonuk — mindegy, hogy minek nevezzük — akkor sokkal több lehetőség lenne a ta­nulásra, a művelődésre, a kultú­rára Ott lehetne olvasni, előadá­sokat tartani, irodalmi és zenei esteket rendezni, közösen szóra­kozni; — Hirtelen megszakítja ön­magát; — Én a könyvhét alkalmá­val voltam Tamási Áron irodalmi estjén, összeszámoltam: mindössze húsz fiatal volt.­Rendes kulturotthonok, ifjúság háza-.»; Olyan gondolat kezd ben­nem felülkerekedni, hogy az itt lévő fiatalok valami csodát várnak ezektől az intézményektől Ha lesz ifjúság háza, akkor lesz kulturális és művelődési igény; Ha nem lesz, akkor minden marad a régiben. Különben is: ezek az értelmiségi fiatalok talán túlzott igényekkel lépnek fel a munkásifjak művelt­ségével és kulturáltságával szem­ben» Ezt meg is mondom: Igazat adnak. Nem a klubszo­bák vagy az ifjúság házának hiá­nya az egyetlen ok; Cseri majdnem szégyenkezve azt mondja: — Itt vagyunk mi négyen ér­telmiségi fiatalok. Kérdezze meg csak az elvtárs: hányán beszélnek idegen nyelvet? Kiderül, hogy egyedül Cseri be­szél valamit németül, de ő sem a középiskolában, vagy az egyete­men tanulta, hanem önszorgalom­ból; A múlt hetekben a Német De­mokratikus Köztársaságból kül­döttség járt a Papírgyárban; Ha nem lett volna az üzemben egy régi mérnök, akkor senkivel sem tudnak beszélni : s: Ezeknek az első beszélgetések­nek a nyomán egy dolog már ki­alakult bennem, mégpedig az, — s akármilyen durván hangzik: még egyszer le leéli írni, — hogy mi a fiatalságot csakugyan kidobtuk az utcára. Üzemeink nem gondoskod­nak megfelelő DISZ otthonokról. A város területén nincsen megfe­lelő hely, ahol a fiatalok összejöj­jenek, igényesen, színvonalasan művelődjenek, szórakozzanak» A meglévő kulturotthonok nem ké­pesek ezt az igényt kielégíteni. A fiatalságnak nincsen helye, maradt tehát a Tisza, a Nemzeti, a kocs­mák; Ez azonban nem magyaráz meg mindent. Csak a dolgok felszíne. A gyökereket mélyebben kell ke­resni; Másnap elmegyek a Koltói Anna-úti MTH ipari tanuló otthon­ba.- Engel Sándor nevelőt megké­rem; tegye lehetővé, hogy beszél­jek pár fiatallal- Vámom kell, mert csupán egy fiú van benn, ad­dig vele ülök le beszélgetni; Lakatos Gyula harmadéves vil­lanyszerelő tanuló, fekete, élénk­szemű gyerek. Pár hétel ezelőtt jött Pestről a 24-es sz. tanulóott­honból, jelenleg a Járműjavítóban dolgozik; — Hogyan érzed magad Szolno­kon? — kérdezem. Bizonytalankodik: — Jól»;: Az üzemben az élvtár­sak nagyon rendesek, segítenek:;; de itt az otthonban nem olyan jó, mint Pesten. — Miért? — Mi Pesten tizenhatan voltunk egy szobában Közülük egy sem be­szélt ocsmányul, nem verekedtünk, itt meg állandóan ez megy» — Szeretsz olvasni? — Nagyon. Pesten az otthonban a tanárok ezzel nagyon törődtek. Mi a szobánkhan valamennyien szerettünk olvasni Együtt jártunk színházba, moziba, előadásokra az­tán otthon megvitattuk; — Kérdezem, hogy mit szeret olvasni Sorolja: Gárdonyit, Balza- cot, Vemét, Petőfit, Arany Jánost, (Egyébként ő volt az egyetlen gye­rek azok közül, akikkel beszéltem, áld rendszeresen olvas verseket.) — Végigolvastam mind a két Toldit — dicsekszik. — Ilosvai Selymes Péterét, meg Arany Jáno­sét is. üosivai minden versét úgy fejezi be: vala. Később ismét visszatérünk a fiúk magatartására» Ekkor jegyzi meg: — Tetszik tudni, ahhoz, hogy az ember megtanuljon rendesen visel­kedni, rendes környezet is kell. Kérdezem tőle, hogy mire gon­dol. Erre körülmutat a nagyterem­ben, ahol ülünk; — Ez itt sivár és piszke«, ott a sarokban pókháló. Nálunk Pesten szépein be volt rendezve az ott­hon, még pálmafáink is voltak — és amikor ebédeltünk, abrosszal terítették meg az asztalt. Vigyáz­tunk is mindenre, a falon még egy kéznyomot se lehetett találni; Megérkeznek az építőipari ta­nulók. Nyolc üli körül az asztalt, 16—18 évesek; Nevet egyiktől sem kérdezek. Hirtelen az az ötletem támad: rendezzünk műveltségi vizsgát. Be­lemennek; (Folytatjuk.) VÖRÖS CSILLAG; aug. 28—29: Mac- lóvia (16 éven felülieknek) (mexikói). Augusztus 30-töl: Egy szép lány férjet keres (16 éven felülieknek) (olasz). TISZA filmszínház: augusztus 28—39: Puccini (olasz), augusztus 30-tól: utak és sorsok (szovjet). KERT mozi: augusztus 28—39: Az ót barát (16 éven felülieknek) (francia). Augusztus 30-tól: Sötét csillag (német). A Szolnoki Fűtőház dolgozóinak csehszlovákiai túrája Hétfőn hajnalban érke­zett meg kilencnapos csehszlovákiai útjáról a Szolnoki Fűtőház tizen­hat túristája. A fűtőház dolgozói már a kora reg­geli órákban kérdések özönével árasztották el őket. Főként a fiatalok érdeklődtek, hiszen rövi­desen. szeptember 2-án harminchat DISZ-fiatal indul ugyanerre az útra. Vafli Jánosné, a túrista- csoDort vezetője, ha nem is hivatalosan, de röviden beszámolt az útróL — Tíz napja, hogy elin­dultunk és Hidasnémetin keresztül megérkeztünk Kassára. Itt az állomásfő­nök, az ÜB-elnök és a párttitkár fogadott ben­nünket. Megmutatták a várost. Megtekintettük a dómot, a színház gyönvö- rű épületét és elzarándo­koltunk II. Rákóczi Fe­renc sírjához Is. A vasuta­sok büszkén mutatták a hegyen, fenyőerdő mélyén épített piönírvasutat. Ez olyan, mint a mi buda­pesti úttörő vasutunk. Pionírok a kalauzok, a forgalmisták, a pályavlzs- gálók; — Másnap folytattuk utunkat Poprád felé, In­nen kirándulásokat tet­tünk a Tátrába. Sajnos, esős idő volt és így nem tudtunk felmenni kötél­pályán a Lomovfcára. De megnéztük a Tátra csodá­latosan szép tengersze­mét, a Csorba-tavat, gyö­nyörködtünk az átlátszó­an tiszta vizében úszkáló aranyhalakban. Itt, mint egész utunk során, igen sok magyar túr istával ta­lálkoztunk: — Ezután következett legszebb utunk a Vág völ­gyében a Kárpátok hegy­láncán keresztül Prágába, 767 kilométer hosszú ez az út és vonatunk a sok megállással együtt 11 óra alatt tette meg. Ez azt je­lenti, hogy nem egy he­lyen 100 km-en felüli se­bességgel robogtunk. Itt aztán különösen tapasz­taltuk, hogy Csehszlová­kiában sokkal gyorsabban járnak a vonatok, mint nálunk. — Prágáiban a Fűtőház­ban kaptunk szállást. Egy napot töltöttünk a csodá­latos szépségű „Arany- Prágában”, a 460 temp­lom gyönyű városában; Prágáitól Karlovy-Variba folytattuk utunkat. Ez hí- res nyaralóhely, régen Karlsbad-nak hívták. Hegyoldalban épült gyö­nyörű sétányok, parkok, üdülők tetézik szépségét. Ezután Prágán kersztül Pozsonyba utaztunk. Alig­hogy megérkeztünk, a megafonon keresztül a po­zsonyi fűtőház dolgozói üdvözöltek bennünket, majd az állomásfőnök szo­bájában igen szívélyesen fogadtak az állomás és a fűtőház vezetői. A pozso­nyi elvtársak igen kedve­sek voltak, végigkísértek bennünket a városon, megmutatták a koronázó templomot, amelynek tor­nyába 27 kg arany van beépítve. Felmentünk a várhoz is, ami Mária Te­rézia korában leégett és nemrég építették újjá. Ott találkoztunk egy hindu újságíróval, aki ismerős­ként üdvözölt bennünket, mert mint mondta, ő is Budapestről jött. Pozsonyból aztán Szo­bán keresztül jöttünk ha­za, e'telve kilenc nap nagyszerű, boldog élmé­nyével; A beszámoló rövid volt, de Vajliné és a többiek is megígérték, hogyha ki- alusszák az utazás fára­dalmait, hosszabb beszá­molót tartanak az üzem dolgozóinak. És már előre tervezik, hogy jövőre majd Erdélybe mennek; Az Élelmiszeripari osztály válasza Naponta igen sok jogos panasz hangzik el az üzemekben és á háziasszonyok részéről a kenyér minősége miatt. Éppen ezért felke­restük Thuróczi Ferencné elvtársnőt, a megyei tanács élelmiszeripari osztályának vezetőjét és megkértük, nyilatkozzon: mi lesz a dolgozók jogos panaszával? — A kenyér elleni panaszok jogosak — ezzel kezdte Thuróczi elvtársnő. — A hibát keressük. Az Országos Gabona- és Lisztkísér­leti Intézet most vizsgálja azokat a lisztmintákat, amelyeket felküld- türik. Az intézet nemcsak megvizsgálja a felküldött lisztet, hanem próbasütést is végez. Ennek a vizsgálatnak alapján — ha szükséges — a malomipari egyesüléssel egyetértésben teljesen kicseréljük a je­lenleg Szolnokon félsütésre váró lisztkészletet: — Ezenkívül — folytatta Thuróczi élvtársnő — annak érdeké^ ben, hogy Szolnokon állandóan friss kenyeret lehessen kapni, a sütő­ipari vállalatnál szervezeti intézkedéseket hajtunk végre. Egyes helye­ken leállítjuk a három műszakot, más üzemekben pedig két műsza­kot indítunk be. Ennek eredményeiként szeptember 15-től állandóan biztosítani tudunk friss kenyeret. A péksütemény megjavítása érde­kében újjáépítjük a 4. sz. üzemet. Ezenkívül tapasztalatcserére sütő­ipari szakembereket küldünk az élüzem jászberényi és karcagi sütő­ipari vállalathoz. — Szeretném azt is megmondani, hogy a sütőipari vállalatnál a dolgozók túlnyomó többsége szívvel-lélekkel arra törekszik, hogy jó kenyeret biztosítson a lakosság számára. Meg szeretném nyugtatni Szolnok város dolgozóit, hogy az eddiginél sokkal nagyobb mértékben törekszünk a kenyér minőségének megjavítására és kijelenthetem, hogy ezen a téren jelentős javulás fog bekövetkezni — fejezte be nyilatkozatát Thuróczi elvtársnő. Arra hárítják a hibát, aki el sem követte iPgy negyven év körüli magas, vékony arcú férfi kereste fel az elmúlt héten szerkesztőségünket. Bulyáki Ferencnek hív* ják, Szolnokon az Aszfáltúté-pítő Vállalatnál dolgozik. Sérelem érte a vállalata részéről és kérte, hogy segítsünk neki panasza orvosid* sában. Mivel bántották meg ezt az erobert? Azzal, hogy július hónap* ban nem számoltak el neki tizenkét megdolgozott napját. A havi bérösszesitöjében tizenkét üres kocka jelzi az el nem számolt napa* kát. Többször járt már a vállalat irodájában, próbálta elintézni a té* védést. A mai napig senki nem intézkedett ügyében. Kit is érdekel az Aszfaltútépítő Vállalatnál, hogy Bulyáki Ferenc augusztus 17-én Pillér Antal aszfalt-technikus jóvoltából csak 105.72 forintot vitt haza családjának. A példa azt mutatja: senkit. Sőt egyesek szerint még maga. Bulyáki Ferenc a hibás ■— leg* alább is Annus István irodavezető így véli. Hiszen a munkás vehet annyit fáradságot, hogy megnézze, a munkavezetője „besiktázza”-e a ledolgozott napjait. Ehhez minden dolgozónak joga vám Nem kell azonban elfeledni, a megdolgozott pénzéhez is legalább »ennyire. Pillér Antal aszfalt-technikus csak rövid ideig dolgozott Szol* nokon, az itteni munkavezetőt helyettesítette, Egyébként az ő feladata ellenőrizni a munkákat, ahol a vállalatnak kirendeltségei vannak» Most valamerre Szeged környékén jár. Bujáki Ferencnek addig tehát nem tudják elszámolni a tizenkét napját, amíg Pillér körzeti MEÓ-S Szolnokra nem jön. Neki keU igazolni az el nem számolt napokat* amelyeket ő nem számolt el, mikor kellett volna* Annus István irodavezető kijelentése nemcsak, hogy helytelen de felelőtlen is. Ha a dolgozó nem ellenőrzi, hogy beirják-e neki a ledolgozott napját vagy óráit, azt akkor is meg keU csinálni. PiUev Antalt ezzel a feladattál is megbízták mikor az útépítéshez állították^ Ügy látszik, ennél a vállalatnál nem mindenkire kötelező, hogy mun* kaját pontosan elvégezze. Ne hitegessék a dolgozókat ilyen esetek* ben, hanem intézzék el a panaszukat, és fizessék ki nekik a teljes munkabért. Ennyi megbecsülést úgy vélem, ők is megérdemelnek* ügy-e, Annus elvtárs? Két évfordulót ünnepel az új tanévben a Verseghy Gimnázium A Szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium az 1956/57-es tanévben két nevezetes évfordulót ünnepel. Az idén 125 éve, hogy a múlt szá­zad. elején már jelentős alföldi vá­rosban megkezdte működését a gimnázium. Az iskolát az ország­ban elsők között vette át az állam és számos új pedagógiai módszert próbálták ki itt. Nevelői közül töb­ben lettek később országos hírű egyetemi tanárok. A jubileum alkalmából a tanári kar több tagjából munkaközösség alakult, amely feldolgozza az iskola történetét és erről kiadványt jelen­tet meg. Több kiállítást rendeznek, bemutatják a tankönyvek, az isko­lai szemléltető eszközök fejlődését. Az év második felében április 3-án ünnepli az iskola névadója, Verseghy Ferenc születésének 200. évfordulóját. A tanári kar és a diákok erre is készülnek. Nyáron egy csoport kirándulni volt a Du­nántúlon és felvette a kapcsolatot a keszthelyi Helikon és a zirci Re* guly könyvtárral. A könyvtárosok itt értékes Verseghy kéziratokat mutattak a fiataloknak. Ezekről fotókópiát készítettek. A kutatást tovább folytatják és úgy tervezik, hogy Verseghy munkáiból kisebb füzetet ad ki az iskola- Ezenkívül valószínűleg előadnak ebben az év* ben egy Verseghy által fordított színdarabot is; Az iskola tanári kara arra kéri a Verseghy Gimnáziumban végzett növendékeket és a valaha itt meg* fordult tanárokat, hogy vegyék fel a iMpcsőlatot a jubileumi ünnepre készülő iskolával és az általuk is* mert tényekről, saját élményeikről adjanak tájékoztatást. A tervekben egyébként az is szerepel, hogy eb* ben a tanévben vagy találkozót szerveznek azok számára. akik a Verseghy Gimnáziumban érettsé* (Űztek. A tisztitőorvos nyilatkozata % a gyermekbénulás! megbetegedésekről Szolnokon olyan hírek terjedtek el, hogy a városban igen erős a gyermektoénulásos járvány. Ebben az ügyben kérdést intéztünk dr. Szittya János városi főorvoshoz, aki a következőket mondotta: — Szolnokon gyermekbénulásos járványról beszélni nem lehet. Szórványosan történtele megbete­gedések, de ezek száma nem nagy. Mindenesetre szükség van arra, hogy a szülők, az egészségügyi szerveknek segítve, nagy gondot fordítsanak a betegség megelőzé­sére» A gyermekbénulásos betegség kórokozója az orr-garat, a száj nyí­lásán keresztül jut a szervezetbe; önként adódik tehát az a követel­mény, hogy az általános tisztaság biztosítása mellett, fokozottabban törődjünk az orr-garat fertőtleníté­sével. Ide vonatkozóan a körzeti orvosok, szakorvosok, a szülők szá­mára részletes felvilágosítással szol­gálnak. Ha a szülők a megelőző orr-garat és száj nyálkhártyáinak gondos fertőtlenítését elvégzik, ak­kor úgy sokkal kevesebb lehetőség marad arra, hogy a fertőzés a szer­vezetbe jusson» 4

Next

/
Thumbnails
Contents