Szolnok Megyei Néplap, 1956. július (8. évfolyam, 155-180. szám)

1956-07-19 / 170. szám

1958. Július 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az újat nem cserélik el a ré Előbb egy kas életrajz. A tisza- derzsi Üj Barázda Tsz-ről van szó. Néhány évig a tagok a termelő­szövetkezeti csoportok alapszabá­lya szerint működtek. Évről-évre ismerkedtek a közös gazdálkodás előnyeivel és végül annyira meg­szerették, hogy 1955 őszén átala­kultak, a fejlettebb gazdálkodási formát választották. Ilyen formán tehát az Új Barázda Tsz új közös gazdaságnak számít, lényegében ez az első közös esztendő. A tagok túlnyomó többsége kö­zépparaszt. Olyan emberek, akik száwel-lélekkei gazdálkodnak és ilyenkor, nagy munka idején nem azt nézik, hogy ünnep, vagy va­sárnap, hanem azt, hogy mennyi a munka. Ha kell, ha a szükség úgy kívánja, még ünnepnapon is megfogják a kapa, vagy a kasza nyelét; Az Új Barázda Tsz-nek van is becsülete a faluban. Nemrég, még néhány nappal ezelőtt híre futott, hogy a tagok borséból nem keve­sebb, mint félmillió forintot kap­nak. Erről beszél most az egész község. Még azok is más hangon vélekednek, akik idáig fitymáló hangon, lekicsinylőén szóltak a közös gazdálkodásról. Igaz, Tisza- derzsen kevés az ilyen ember, de néhány mégis akad; Csorba Károly elvtárs, a községi tanács elnöke újságolja leghama­rabb, hogy milyen jól gazdálkodik az Űj Barázda Tsz. Annak idején volt olyan középparaszt, akinek a felesége bizony haragudott, hogy az ember a közöst választja. Olyanformán vélekedtek, hogy a szövetkezeti gazdálkodásnak nem lesz jó vége. .Ma már persze meg­változott az asszonyok véleménye is, mert beigazolódott, hogy a szö­vetkezeti gazdálkodás nagyon is hasznos, sokkal kifizetőibe minit az egyéni. Eriről persze a ta­gok tudnak a legtöbbet beszélni. Ilyenkor azonban elég nehéz az Űj Barázda Tsz tagjaival talál­kozni. Dogoznak, mindannyian a földeken vannak: Az aratást, a szénhordást végzik. Érdekesen, új­szerűén szervezik a munkát; Nin­csen túlságosan nagy elhatárolás a beosztások között. Ha úgy hozza a sora, és a szükség, akkor nem­csak a növénytermelés dolgozói, hanem az építő brigád tagjai is kapát, vagy villát fognak és ahol szorít a cipő, ott segítenek. Elek Imre elvtárs, az építő bri­gád vezetője éppen kazalrakással x’olt elfoglalva, amikor ott jártunk. Ő egyébként régi szövetkezeti gaz­da.- Évekig dolgozott a szomszédos tea-ben. Onnét azonban kilépett és az elmúlt évben egyéni volt. Ahogy mondja, nem tudta ismét meg­szokni az egyéni gazdálkodást, oly­annyira vérévé vált a közös; Volt egy kevés szabad ideje, így hét szívesen beszélgetett. Ott ültünk egy nagy lombos fekete nyárfa alatt, a szövetkezet központjában. Ez a központ is szót érdemel. Kö­zépen van egy kastély-szerű épü­let. Már ezen is meglátszik, meny­nyire becsülik az Üj Barázda Tsz tagjai közös gazdaságukat. Nagyon el volt hanyagolva, amikor meg­kapták. De később a tagok össze­fogtak és rendbehozták, szépen ki- meszeiték, az udvaron virágot ül­tették. Itt, ilyen környezetben, igazán jól érzi magát az ember. Elek Imre csendesen, dicsekvés nélicül beszélt. — Azért léptünk a tsz-be, hogy jól éljünk. És az első közös esz­tendő azt mutatja, nem lesz semmi hiba. Ezt nemcsak én állítom, ha­nem azok a dolgozó parasztok is, akik most próbálják elsőízben a közös esztendőt. Eredetileg egy- egy munkaegység értéliét a terme­lési tervek összeállításakor 25 fo­rint néhány fillérben állapítottuk meg. Már most látjuk, hogy ennél jóval több lesz. Számításunk sze­rint 50—55 forint. Ilyen formán lesz olyan tsz-tag, akinek az idei jövedelme félér havi 2000 forintos fizetéssel.” Ezt mondta Elek Imre. Péntek János egykori középparaszt a vár­ható jövedelem mellett még más­nak is örült. Annak, hogy itt a termelőszövetkezetben gondtala­nabbá! él a parasztember. Azelőtt, egyéni gazda korában a napi mun­ka mellett nagyon sok gondja volt Péntek Jánosnak. Nagyon sok gondja és még több kiadása. Hol a szekeret kellett javíttatná, hol a lovakat parkoltatni, vagy más egyebet csináltatni. És ide min­dig pénz kellett. Igaz, ilyen javí­tásokra most is szükség van, de ezt a közösben már nem érzi úgy meg a tagság. Jó a közös gazdál­kodás és Péntek János csupán csak azt sajnálja, hogy nem előbb lé­pett be. — Mindenkinek ajánlom a ter­melőszövetkezetet, mert a legkifi- zetőbb gazdálkodási formának tar­tom — mondta. Hogy mennyire kifizető, azt a példák tömkelegé bizonyítja az Űj Barázda Tszbem De csak egy­ről beszéljünk. Itt van Gőz Ist­ván. Régebben 14 hold földje volt. Egyéni gazda korában nagyobb pénzösszeg mindig csak aratás után, vagy ősszel került a birto­kába. Az évközi jövedelme pedig rendszerint elfogyott, mert a gaz­dálkodásra fordította. Erre szük­ség volt. Most más a helyzet. Gőz István szövetkezeti gazda és évközi jövedelméből leányának konyhabútort vásárol. Egészen természetes, nagyon meg van elégedve a szövetkezeti gaz­dálkodással és az úiat semmi szín alatt nem cserélné el a régivel. Ezen nem is lehet csodálkozni. Egyes helyeken lekiasinylik, becs- mérlik a szövetkezeti gazdálkodás eddigi eredményeit. íme, az Űj Barázda Tsz példája is mutatja, hogy az új életet kezdő parasztság helyes úton jár. SZEKULITY PÉTER. Tanácskozás a szikesek fásításáról Püspökladányban az 1930-as évek elejétől kísérletek folynak az erősen szikes talajok fásításának megoldásáért. A telepen szerdán megbeszélést tartott Szolnok me­gye több mint 30 kiváló erdésze, akiknek területén nagyobb műve­letlen szikföldek várnak befásítás- ra s megbeszélték az őszi feladato­kat. Az erdészeti szikkisérleti telep tapasztalatai szerint az Alföldön ősihonos kocsányos tölgy bírja leg­jobban a nehéz körülményeket és ez a II. és III. osztályú szikes ta­lajokon is szépen díszük. Ez év őszén a fásításra kerülő körülbelül 1000 hold nagyobbik része mező­gazdaságilag művelt sziktalaj lesz a megyében, Javítják a Tiszáit a kompköslekedést A Tiszán és hajózható mellék­folyóin az utóbbi években számos új kompjárást állítottak fel. Jelen­leg 113 kötél vontatású és úgyneve­zett gyalog komp közlekedik. A Tisza Révkapitányság ellenőrzésé­vel az összes kompokat ellátók a szükséges balesetvédelmi felsze­relésekkel. Az elavult fatekerőket, amelyeknek törése sok balesetet okozott, betonlapra beépített vas- csörlővel helyettesítették. Elsősor­ban ennek köszönhető, hogy mig 3—4 évvel ezelőtt általában 8—10 halálos baleset volt egy évben, az idén a kompoknál komoly baleset nem történt. A révészek számára tanfolyamokat tartottak, ahol meg­ismertették őket a vízi közlekedés jelzéseivel, a balesetvédelmi szabá­lyokkal. Egyéni dolgozó parasztok, termelőszövetkezetek ! KSsseteK minél nagyobb «iámban «ertesWMalásl és bacon nevelési szerző­dőst az ÜSS—57, évre, A beadásra kötelezett termelők takarmánybeadási kedvezményben részesülnek, Magas átvételi árat és külön prémiumot biz­tosítunk • leszerződött hízók titán, Szerződéskötés esetén egyéni termelők* nél too Ft, tsz-eknél <00 Ft előleget folyósítunk. Mindenféle felvilágosítást megadnak éa szerződés megköthető az Allatforgatmi Vállalat felvásárlói­nál és kirendeltségeinél, SZOLNOK MSGYEI ALLATFORGALMJ VALLALAT Szolnoki szerző darabja a műsorban Táj-bérlet — Prólcai István igazgató a Szigligeti Színház terveiről — Prókai István elvtáns, aki június elsején lett a szolnoki Szigligeti Színház igazgatója, 35 éves. 27 esz­tendős koráig lakatos volt, akkor került a Színművészeti Főiskolára. Kitűnő eredménnyel végzett, majd Budapesten és Miskolcon játszott. Ö rendezett Magyarországon elő­ször Goethe-darabot. — Mivel kezdte a tevékenysé­gét mint új igazgató? — Elsősorban igyekeztem az együttest tehetséges művészekkel megerősíteni. Több fővárosi színész szerződött hozzánk, így Németh Gabriella a Néphadsereg Színházá­tól, Pálfi Aliz és Somogyi Géza a Faluszínháztól, Kürti Péter a Jó­zsef Attila Színháztól. Tárgyaláso­kat folytatunk más fővárosi színé­szekkel is. Főrendezőnk, Seregi László, 7 évig a Néphadsereg Szín­házának rendezője volt. Két új ren­dezőt szerződtettünk: Nógrádi Ró­bertét, aki egy évig a Nemzeti Színháznál dolgozott és Pauló La­jost, aki most végezte a Színművé­szeti Főiskolát. — Mi a jövó évad műsora? g — Tíz darabot tűzünk műsorra, köztük a Marica grófnőt, a Víg öz­vegyet és Hárs Lászlónak „Bará­tom, a miniszter” című zenés víg­játékát, amelynek nagy sikere volt Szegeden. Fényes Szabolcs szerezte a zenéjét, rövidesen Csehszlovákiá­ban is játszani fogják. Bemutatunk egy új magyar operettet Déryné életéről, Gyulai-Gál muzsikájával. Szolnoki szerző is szerepel a műso­runkon, Gerencsér Miklós „Kere- keskút” című darabjával. Dumas- tól a „Három testőr”, Móricztól a „Nem élhetek muzsikaszó nélkül” szintén műsorra kerül. Tervbevet­tük Lope de Vega és Goldoni egy- egy művét. A közönség az utóbbi időkben csalódott a színházban, nagy volt a tervszerűtlensóg, a ki­tűzött műsorok nem valósulta!: meg. Szeretnénk a színházat újra megszerettetni. — Mi az előnye annak, hogy a színházat a Népművelési Minisz­térium átadta a megyei tanács­nak? — A minisztérium és a vidéki színházak között jóformán csak ad­minisztratív kapcsolat volt. Néha lejött egy-egy instruktor és megné­zett egy darabot. A megyei tanács­csal sokkal közvetlenebb lesz a 0SO<SKSCKDSCSa<8OS<3<S<^ Részletre! » Ui típusú csőprniturák, készpénz fizetés mellett pedig festett hálószobák és konyha­bútorok nagy választékban kaphatók a Butorértékesrtő Vállalatnál Szolnok, Beloiannisz u, 8. C3<^OK8C§at<^<a50K8CSOrCSCSaW9CS' kapcsolat, együtt állapítjuk meg a költségvetésünket, jobban kielégít­hetjük a helyi kulturális igénye­ket. A tanács nagyobb gondot for­dít majd a színházra, amely most már a sajátjel, mint eddig a mi­nisztérium. — Vidéki terveik? — Feltérképezzük a megyében a kulturházak helyzetét, minél több városba és községibe akarunk el­menni; Esetleg egy speciális táj­darabot is bemutatunk; — Láthatja-e a közönség a színigazgatót a színpadon? — Hogyne, egyike leszek a leg­többet szereplő színészeknek, és rendezni is fogok; * Kölgyesi elv társat, a közönség- szervezőt kérdezem vidéki tapasz- talatairóh — Akármerre járok, mindenütt azt hangoztatják, hogy a színház eddig elhanyagolta a vidéket, pe­dig szívesen látnák és kérik az elő­adásokat. Most táj-bérletet veze­tünk be, hat előadásra; Mezőtúron rövid idő alatt 70 előjegyzést kap­tunk, Kisújszálláson 350—400 bér­letre biztosan számítunk; — Milyen műsorigénye van a vidéknek? — Többnyire zenés darabokat kí­vánnak, Kunmadarason prózát is kémek, Kisújszálláson az Antigo­nét szeretnék látni. * Sok hibája volt eddig a szolnoki színháznak, űj vezetői televannak lendülettel és friss művészi elkép­zelésekkel.- Kívánjuk, hogy mun­kájuk révén a megye lakói jobban megkedveljék a színházat és mind komolyabb igényeket támasszanak vele szemben. Rozsnyai Ervin £ladni, venni, eresét ni akas ? Hirdessen Szolnok megyei NÉPLAPBAN Hirdetése?» Szelnek fcfvétefámL a megye valamennyi postaM rs feladhatja. hl third Beszélgettem az igazgatóval, a párttitkárral, a főagronómussal, sok dolgozóval, a kulturcsoport vezető­jével. Nehéz a feladat, egybevetni, megírni mindent egy rövid látoga­tás tapasztalatait; A gazdaság ráfizetéses. Amióta fennáll, még sohasem volt megfe­lelő a rizstermés; Még hozzá tavaly az augusztusi rossz idő elemi csa­pásként hatott, öt esztendő alatt sokmilliónyi a ráfizetés!; A szakem­berek az időjárást okolják, ön­kénytelenül merül fel a kérdés, va­jon nem a rizsfajtában, az éghaj­latban, vagy a kettő összefüggésé­ben keresendő-e a magyarázat?i Mindent a minisztériumból Irá­nyítanak. S ez nem egészséges. A központi normák a helyszínen gyakran nem megfelelők. Például tavaly nagyszerű volt a vöröshere termés: 27 mázsát adott egy kaszá­lásra holdanként; A norma meny- nyiségi területre vonatkozik. Nc-m lehetett kaszást találni; Mert, ha kevés a termés, a kaszás könnyebb munkával, gyorsabban, többet ke­reshet; Egyébként is nagyok a bé­rek között az aránytalanságok. Egy közepesképességű traktoros három hónap alatt többet kereshet, mint egy növényápoló egész évben. Nem helyes az egyenlőstül De ez a nagy különbség rossz, hibákat szül. A juhkarám a központi tervek alapján Ecsenyben, a rizstelep kel­lős közepén épült. Körötte min­denütt elárasztott rizsföldek. Hova és hogy hajtsák ki legeltetni az ál­latokat? A problémák nehezek, nagyok; És sokan a pártvezetőség tagjai és az agronómusok közül gyengék ezek megoldására. Nincs köztük egyetértés. Egyes agronómusok az­zal a felkiáltással, hogy ők a szak­emberek, elutasítják a helyes ja­vaslatokat; Hiába javasolja a párt­vezetőség, hogy használják fel Horváth Ernő és Cs. Német József szaktudását is. Egyikük rizsőr, másikuk meg a réten kaszál mező- gazdasági akadémiai szakképesí­téssel . 3 ■ Az igazgató és a párttitkár leik», sen és becsületesein, körömszakad­táig harcolnak a gazdaságért, a sikerért; De nagyon nehéz a harc; A beszélgetések során nem talál­tam érvet és tényekre hivatkozást, amit ne gazdagított volna a gazda­ság és a dolgozók érdekeinek józan számontartása: Terveznek, építe­nek, megfeszített erővel dolgoznak, örülnek minden apró eredmény­nek: annak, hogy a kulturcsoport- juk ajándékot nyert a megyei ver­senyen, annak, hogy a kis búzaföl­dön 18 mázsás termés várható, an­nak, hogy első helyen állnak a tej­termelésben az igazgatóság gazda­ságai közül; Velük örülhetek én fa, most, amikor a Minisztertanács ha­tározata alapján nagyobb önállósá­got kapnak — elsősorban a bére­zésben — s így segíthetnek sok hi­bán. És ez csak az első lépés; ♦ Négy napot töltöttem megyénk négy termelőszövetkezeti városá­ban: Mezőtúron, Turkevén, Kisúj­szálláson és Karcagon, illetőleg a hozzátartozó Tilalmasi Állami Gaz­daságban; Láttam jót, rosszat egy­aránt. De láttam azt is — és ez a lényeges, felemelő, — hogy a dol­gozók: munkások és parasztok biz­ton, emelt fővel határozott léptek­kel haladnak a megkezdett, a szo­cialista úton. MÉSZÁROS ISTVÁN \§MáaJlióta útón ŐSZINTE SZÓVAL „Az Alföld sík pusztaságán, a tág horizont szélén, ott ahol az ég találkozik a földdel, aranyos színé­vel bevonva a tájat, száll le a nap”. — Valahogy így kezdeném én el a riportot, ha meg nem sértem az­zal, hogy tanácsot adok. — Hiszen ón éppen ezt nem aka­rom. Ilyen giecses kép egyáltalán nem való az őszinte témához, de nem illik a tilalmasi tájra sem; Ilyenformán vitatkozunk Tövis- kes Péterrel, a Tilalmasi Állami Gazdaság építésvezetőjével. — Igazán nem így akar írni? Valóban meg akar írni mindent? No, jó! Hát akkor elmondok ma­gának dolgokat úgy, ahogy én tu­dom, jót és rosszat egyaránt. És a stuccolt angolbajuszos, ápolt külsejű, kérgesmarkú, hangosbe- szédű emberből, a kantinépület kü­szöbén egy kupica kevert mellett ülve ömlik a szó. Még jegyezni is alig tudom. S ha nem is szószerint adom vissza, az elmondottak hűsé­gére törekszem; — 1951-ben létesült Karcagtól 14 kilométerre a Tilalmasi Állami Gazdaság. Én már sok állami gaz­daságban dolgoztam; Itt a többivel ellentétben nem volt főúri kastély, nem is adott gazdasági épületek köré telepítették, hanem a semmi­ből varázsolták elő a gazdaságot. Amit itt látok: a szállások, a csalá­di házak, a kultúrház és ebédlő, sT- irodaház, az istállók, ólak és a gaz­dasági épületek — mind űj létesít­mény. Persze, sajnos, ez nem mind­egyiken látszik meg. Nagy hibát követtek el a tervezők, akik úgy látszik, csupán felületes helyszíni szemlével döntötték el, hogy hol építsék fel a gazdaság épületeit. Nem törődtek a helyi viszonyokkal, és nem is érdeklődtek környékbeli emberektől. Amott, alig párszáz méterre innen, magas part van. Ott lehetett volna építkezni. De itt? — a talaj mélyfekvésű s mivel rizst termelünk, az egész környező terü­let el van árasztva vízzel, és bár sokszázezer forintba került a terü­let feltöltése, mégis a talajszint alatt 20 centiméterrel már talajvíz áll. Nem lehet megfelelően alapoz­ni, a víz kikezdi az épületek alap­jait; ha nagyobb eső esik, elönti az egész területet, víz áll az utakon, befolyik a házakba, lakásokba, tönkremegy minden, tönkremennek a házak, a jószágok, az emberek. — Ez az örökség. És hiába, most már csak ide kell építkezni, itt ala­kult ki a tanyaközpont. Igyekszünk segíteni a dolgokon azzal, hogy jó negyven centiméterrel megemeljük az új házakat. Sajnos, az építő­anyagunk igen kevés és sok min­dent kell építeni: lakóházakat, fürdőt, tehénistállót.:. A magunk erejéből segítünk. Látja, az a ház ott, vörös salakból és mészből épül — és tart, szilárd, mintha beton volna. Sajátmagunk égetünk tég­lát is és rövidesen kis téglagyárat szeretnénk építeni. Sok tégla kelle­ne az új brigádszállásokhoz. A régi tanyákat használjuk most erre a célra, ezek nem megfelelők, las­san tönkre is mennek, A második ötéves tervben a gazdaság központ­jában nyolcvanöt családi házat, lakást akarunk építeni, a két üzemegységben pedig negyven­negyvenet. Lehet ugyan, hogy ezek- után szólamnak hangzik, de ha so­kat küzdünk is mindenféle buta­sággal, szeretjük ezt a helyet. Ml építettük ezt a játszóteret, és mi ültettük ott sorba azt a tizenhá­romezer facsemetét, ami néhány év múlva már árnyékot ad .:. Megnéztem az istállókat. Kor­szerű, szép és tiszta a nagy tehén- istálló, egészséges, a nagy lóistálló is. De a másik lóistállóban együtt vannak a lovak és a tehenek, olyan zsúfoltan, hogy még megfelelően gondozni sem lehet az állatokat. Az istálló szűk, tele van trágyával, fejőskor alig férnek az állatokhoz. Az állatok piszkosak. Uj tehén- istálló kellene. ígértek, de nem ad­tak hozzá építőanyagot. A borjúne­velő kinn van az egyik tanyán, öreg, düledező házban. Meg se mu­tatták, nem akartak szégyenkezni vele. Láttam a tejházat. Az eredeti terv szerint ez csak az építendő új tejház előcsarnoka lett volna. Szűk. kicsi épület, összezsúfolva benne minden. Egészségtelen, piszkos he­lyen, rossz körülmények között dol­gozzák itt föl a tejet. Láttam a rizsföldeket. Szépen bokrosodik, fejlődik a növény. Há­romezer hold rizsvetés. Nem cse­kélység. A dolgozók térdig vízben állva, szorgalmasan gyomlálják. Csak az idő is jó legyen .. (

Next

/
Thumbnails
Contents