Szolnok Megyei Néplap, 1956. július (8. évfolyam, 155-180. szám)
1956-07-10 / 162. szám
2 SZOLNOK MEC5YEI NÉPLAP 1956. július 10. d propagandisták kiválogatása és felkészítése az 1956-57. pártoktatási évre NEMZETKÖZI SZEMLE Az e'őkészítő munkában következetesen érvényesíteni kell azt az elvet, hogy csak annyi tanfolyamat szervezzünk, ahány jó propagandista van. Ez többek között azt is jelenti, hogy a hallgatókkal való elbeszélgetés előtt válogassuk ki a propagandistákat. A pártoktatás szervezeti formáinak ismertetésével tegyük lehetővé, hogy elbírálhassák, melyik tanfolyamon tudnának eredményesebb munkát végezni. Joggal állapítjuk meg, hogy az elmúlt oktatási évben elért eredmények érdekében a propagandista élvtársak tettek legtöbbet. Nagy többségük helytállt, ezeket újra meg kell bízni propaganda munkával. tJ.i propagandistákat a pedagógusokból, a falura került párt-, állami- és gazdasági vezetőkből szervezünk, A propagandisták kiválogatásának határideje július 25. Az időszerű kérdések tanfolyama, a Marxizmus-leninizmus alapjai tanfolyam propagandistáit az alapszervezetek vezetői válogatják ki. Jóváhagyás végett beküldik javaslataikat a járási, városi pártbizottságokra. A gazdasági ismeretek, a nemzetközi munkásmozgalom története, a szakosított tanfolyamokra, politikai gazdaságtan, magyar párttörténet és filozófiai tanfolyamokra a járást, városi pártbizottságoknak kell kiválogatni a propagandistákat. A legjobb elvtársakat a szocialista szektorokban szervezett tanfolyamok vezetésével bízzuk meg. Emellett törekedjünk arra, hogy helyileg a saját alapszervezetében bízzuk meg az elvtársakat propagandamunkával. Amelyik községben, vagy alapszervezetben a pártbizottságok és az alapszervezetek nem tudnak elegendő propagandát biztosítani, ott a tanulásra jelentkező elvtársakat képzettségüknek megfelelően át kell Irányítani önálló tanulónak, vagy az előadásos propaganda tanfolyamokra. Az időszerű kérdések tanfolyamának a vezetése alapos tájékozottságot, a párt- és kormányhatározatok ismeretét, az újság állandó olvasását követed! meg a propagandista elvtársaktól. Hathetenként járási, városi szinten másfél napos, kétnapos tanácskozásokat tartunk részükre. A hallgatók foglalkozásainak módszere előadás s utána az egyes kérdések megbeszélésé. A marxizmus-leninizmus alapjai tanfolyam propagandistái részére megmarad a tavaly jól bevált 3—4 napos bentlakásos tanfolyam. A hallgatók részére szervezett tan- folyamokon a szemináriumi módszert alkalmazzuk. Ebtől kivételes esetben el lehet térni, de csak az első évfolyamon. A gazdasági ismeretek tanfolyamának vezetésével egy elvtársat bízzunk meg, elsősorban szakembert. Az előadások megtartásával más elvtársakat is meg lehet bízni, az előadókról való gondoskodás a vezető propagandista feladata A nemzetközi munkásmozgalom története és a szakosított tanfolyamok propagandistái részére megmaradnak a járási, városi előkészítők. finden tanfolyamon útmutatót, irodalomjegyzéket, esetleg szemelvényeket kapnak a propagandista elvtársak a felkészüléshez. A pártoktatás kezdete előtt, szeptemberben tanácskozást tartunk a propagandista elvtársak részére. E tanácskozáson döntjük el — a pártbizottságok és propagandisták közösen a szemináriumok idejét és az egyes tanfolyamok vezetési módszerét: Vigh Erzsébet, ... kiröppennek az életbe... Ilyenkor, a tanítási év vértén, mikor a nyolcadikosok kiröppenne k az életbe, „nagyjiúkká'’ válnak., sokan elhalmozzák őket jótanáecsal, több- kevesebb bölcsességgel, de mindig őszinte jószándékkal igyekeznek megkönnyíteni első lépéseiket. Én is hosszú ideig gondolkoztam a válaszon, amikor egyik legjobb úttörőle ve lezőnk, a cibakházi Horpácsi Pista levelében ezt olvastam: „ ... mert mostmár a sors kit hova vet, ott keli helytáMni.’’ Forgatom, ki tudja hányadszor olvasom a nagy gonddal, kerek betűkből összerótt sorokat: „A VI. osztályból egy Hegyes nevezetű tanuló elkéredzke- dett az osztályfőnöktől másnapra aszatolni, mert édesanyja beteg és édesapja már meghalt, s neki kell elvégezni a munkát... A tanulók elhatározták, hogy ki fognák menni Hegyesnek segíteni, hogy az az egy-két nap is meg legyen mentve a tanulásnak." Olvasom a levelet, s magam előtt látom az osztályt. Szinte hallom, hogyan csitul a zsivaly, összedugják buksi fejüket a gyerekek, huncut szemükben lelkes tűz villan, komolykodóvá válnak az arcok, s aztán mennek segíteni a kis Hegyesnek, akinek odahaza betegen fekszik az édesanyja, s az apja már régen kint pihen a temetőben... Bizonyára érzik, hogy nekik kell legalább részben pótolni azt a támogatást, amit kispajtásuktól megvont az élet. A kis Hegyesről nem is esik több szó a levél ben. Ügy látszik, írója természetesnek tartja ezt a segítőszándékot, s amit természetesnek tartunk, arról nem beszélünk sokat. Máris másról tájékoztatnak bennünket a közvetlen sorok: „Ha reggel háromnegyed nyolckor hiányzik valaki, akkor két tanuló kerékpárra ül és megtudják, miért nem jön iskolába. Ha saját elgondolásából maradt otthon, elhozzák. Azért írom, hogy saját elgondolásából, mert úgy van, hogy szülei elmennek a gyárba, vagy a mezőre, gyermekük pedig nem szeret iskolába járni, és otthon marad." Persze azóta ez már a múltat jelenti, mégha a közelmúltat is, hiszen megvoltak a vizsgák. De vajon befejezettnek tekinthető-e az iskola? Igaz, a tanítóbácsik nem nézik többé át a dolgozatokat, nem adnak fel leckét. Mégis azt mondhatjuk, nincs vége az iskolának. Az élet is tanítómester. Sokszor magyarázat nékkiU tesz fel kérdéseket, s ha nem jól felelnek, nem elégszik meg a szekunda beírásával... Ezek. a gondolatok foglalkoztatnak, s bizonyára azt' válaszolom majd Horpácsi Pistának, hogy továbbra is nyissák ki szeműket, fülüket, tanuljanak, okuljanak mindenből. És ha az élet elmarasztalja valamelyik társukat, karolják fel együtt úgy, mint eddig, segítsenek neki a közösség szívet melengető, akadályt nem ismerő erejével. S. B. Június 27-étol július 6-ig tartották Londonban az úgynevezett brit nemzetközösség országainak tanácskozását. A megbeszéléseken kilenc ország vett részt: Anglia. India, Ausztrália, Űj-Zéland, Kanada, Pakisztán, Ceylon, Dél-Afrika és Ro- dézia-Nasszaföld. A brit nemzetközösség valaha az angol birodalom domini urnáit foglalta össze Anglia szoros politikai és gazdasági vezetése alatt. A'nemzetközösségnek ez az egysége a háború óta némileg megrendült, de legalábbis meggyengült. A régi tagállamok, mint Ausztrália, Kanada, Űj-Zéland sokkal kevébé követik ma mér Anglia szavát, mint azelőtt, sőt ami Ausztráliát és Kanadát illeti, ma már inkább Washington szavának meghallgatáséról beszélhetünk. Ugyanakkor a függetlennéyvált India .sok kérdésben szintén eltávolodott az egykori anyaországtól, eltávolodása azonban nem Washington irányába, hanem egy nagyon pozitív jellegű semlegesség irányába történt. MiiuKhnez tegyük hozza, hogy a kilenc Commonwealth-alam egyikében, Ceylonban épp az elmúlt hónapokban következett be változás, meljmek eredményeként Ceylon ma hasonló álláspontot foglal el a nagypo'itika kérdéseiben, mint India. Tagadhatatlan azonban, hogy bár meglazultak e politikai kötelékek, a nemzetközösségnek még mindig elég sok politikai összetartó ereje maradt, nem is beszélve a gazdasági kapcsolatokról, melyek az úgynevezett birodalmi kedvezményes vámrendszerben jutnak kifejezésre. Uj problémák előli a brit nemsetkösösség Ilyen körülményeik között egyáltalán nem érdektelen a nemzetközi helyzet egésze szempontjából, hogy az említett kilenc ország londoni értekezlete milyen problémákkal foglalkozott s a szóbanforgó kérdéseket illetően milyen közös álláspontot foglalt el. A napirenden tekintélyes helyet foglaltak el — ugyanúgy, mint az előző évi értekezleteken — a nemzetközösségi országok külkereskedelmének fizetési mérlegének és beruházásainak kérdései. A tanácskozások előterében azonban új és az eddigi összejöveteleken nem szereplő problémák állottak. Ennek oka a nemzetközi helyzet változása, a békés egymás mellett élés politikájának elméletéből kezdődő gyakorlattá való átalakulása. A változott körülményeknek megfelelően különös hangsúllyal vetődött fel ezeken a tanácskozásokon az a kérdés, hogyan értékeljék a résztvevő országok a nemzetközi enyhü’és távlatait, a Szovjetunió politikáját és ennek megfelelően változtassanak-e és ha igen, mennyiben eddig követett gazdasági és külkereskedelmi gyakorlatukon, változtassanak e és milyen irányban katonai-stratégiai elképzeléseiken. Vagyis, ahogy a problémát a konzervatív londoni Daily Mail című napilap megfogalmazta: „a kilenc nemzetközösségi minisz- 1 erei nők valószínűleg űgv találja majd, hogy a Szovjetunió átkapcsolása a „traktorokat harckocsik helyett’ programra a legnagyobb kihívás, amelyet a nyugati világhoz a jelein évszázadban intéztek. Ebből áll élő a másik nagy kérdés: milyen mértékben áram vonalast thatja a nemzetközösség a maga védelmét, hogy felszabadítsa Anglia nehéziparát és megadhassa a vá’aSzt erre a kihívásra. Angol felfogás szerint az évi ezerötszáz millió fontnyi angol védelmi költségvetés nagyméretű lefaragására van szükség. > Ha a tárgyalásokról megjelent beszámolók és a péntek este kiadott közös kommüniké fényében megvizsgáljuk az egyes felmerült problémákat, a következő megállapításokat tehetjük: 1. A kilenc ország miniszterelnöke nem hozott konkrét döntéseket és határozatokat; 2. A közös határozat nem foglalkozik valamennyi, a tárgyalásokon felvetődött és megvitatott problémávaL 3. A tárgyalásokra és a záróközleményre is határozottan rányomta bélyegét az új anyhültebb nemzetközi légkör és a közös közlemény arra vall, hogy a nemzet- közösségi országok többsége különböző mértékben ugyan, de készek alkalmazkodni a változott világ realitásaihoz, a békés egymás mellett élés gyakorlatához. TÓTH ISI VAN: A KUJON (38) I? epítette, sodorta, kábította őket a vásár színkáprázata. A fehérre szelídülő égszínkék drapériák hosszú folyamában pezsdítően úszott a Könyvkiadó vörös pavilonjának négyszöge. Utánuk a sárga és zöld vászon sátrak hívogatták a vásárlókat a gyerekjátékok dzsungeljébe. A gyümölcsárusok józan, üzleti hangulatot adó pavilonjai éppen jókor következtek. Eszébe juttatták a vendégeknek, hogy a vásárban necsak az eszére, szemére, hanem a gyomra egyensúlyára te gondoljon az ember. — Nézd azt a fénybodros szénfekete hajú asszonyt — rándult meg Piroska keze a Pistáéban s a hentesáru bódé felé Intelt. — Mit nézzek rajta? — Az a vőlegényjelöltem anyja — kedvesen igazította ki magát a kislány — jobban mondva nagymama „vőlegényjelöltjének.” az anyja. Bögösné. A fiúban a különös kíváncsiság és a fé’tékenység baljós melege lobbant fel pillanatok alatt. Míg a tömzsi nagyságát figyelte, Piroska megrezzenve kapta ki ujjait a tenyeréből. Bögösné éppen a rúdra akasztott lila szalonnásrudakat méregette a vásárló szemével, közben hátra- hátra fordulva szólt valamit a vele levő idős asszonynak, aki alig látszott a kosarak mögül: Egy ilyen visszanézéskor pillantása éppen Piroskára esett. Már- már elkapta tekintetét, de mivel meglátta vele az ismeretlen fiatalembert. csodálkozva hagyta rajtuk 3 szemét k—Mit félsz kicsim? —szólt csendes szomorúsággal Pista. Ha enyém akarsz lenni, ne hozzon zavarba ez az asszonv Sőt örüli neki. hogy r~m az 6 fiával látott együtt. Piroska csak hallgatott. Bánta, hogy olyan hirtelen megijedt. De sohase mutatkozott még együtt nyilvánosan Pistával s a világ úgy tudja, neld a Bőgős fiú teszi a szépet. Arca piros volt, mint a tűz, jódarabig szinte akaratlanul ödöng- tek a tömegben. Fájdalmas bódulatban kerülgették az embereket, nekik ütődtek, csak vitte őket a lábuk. A nap úgy sütött rájuk, mintha beléjük akarná égetni ezeket a perceket. Marta, nyomta, feszítette is őket a váratlan hangulatváltozás. Érzékeny műszer a szerelmesek szíve. Nincs pontosabb szerkezet annál a világon. Mind a ketten szenvedtek amiatt, hogy titkos szerelmüket még ilyen piciny epizódok is megsebzák. Piroska szólalt meg először. A fiú csali éppen arra mozdította lehajtott fejét. Nem volt annyi ereje, hogy a lányra nézzen. Azért meglátta, milyen tanácstalanul, erőtlenül lóg szép alakú barna karja pipacspiros ruhája mellett; — Ne, ne hidd Pista, hogy hozzád voltam hűtlen abban a percben, mikor kezemet elrántottam;:; Meg kell értened;: nekem is szokatlan most iitt veled, mindenki szemeláttára kéz a kézben ;:: De butaság volt, gyere, semmit se bánok — mondotta s odalendült. Nemcsak a legény ujjait kulcsolta a magáéba, hanem karjával egészen összefonódott vele. így mentek most már. Szorosan, új édes elhatározással. Azért sem a sokaság sűrűiét keresték, hanem a ritkás helyeket, ahol mindenki láthatta őket, hogy összetartoznak. A cukorka-csokoládé-mézeskalács vásárfia mesebeli sátrait a lombos gesztenyefák árnyékába ültette a vásárrendező bizottság. Aki erre a fertályra vetődött, új varázsos ízé* érezte a vásárnak. A pilledten bóbiskoló lombok alatt megannyi huncut álomlények látszottak és mézeskalács huszárok, bölcsőé babák, tükrös-szívek. Az égetett cukrok ragyogó barna párnácskái közt nevetőn csavarodtak a spirálisan öntött nemzetiszínű cukorrudak. Az égetett diófigurák fehér cifrái a menyasszonyi fátyol habos mintáira emlékeztettek; Egyszerre elinevette magát Piroska és Pista; Duruzsoló emberbokor fölött dug- dosták ki fejüket, hogy a mézeskalács sátor kincseiben ők is elmerüljenek. Éppen egy óriási tükörszív verte vissza átszellemült arcuk komikus erőlködését, ahogy a többiek feje felett kilátást keresték maguknak; 17 gymásra néztek; Ugyanarra J J gondoltak, amint ez szerelmeseknek örök tulajdonsága, máskép hogy lennének szerelmesek. „Hogyne, azt hiszed, most veszek neked vásárfiát! Fityiszt! Észre sem veszed s már a kezedben lesz, amit emlékül szánok neked.” Örültek, hogy egyszerre fordítottak hátat a csodás pavilonnak és lépkedtek tovább más, ismeretlen percek, majd emlékké váló élmények felé. — Pista. Hadd vigasztaljalak meg egy kicsit;;. Hogy lásd, nem vagyok határozatlan abban — te, vagy Zoltán drága-e nekem; : Hidd el, apámnak se tetszik Zoltán ..: Csak nagyanyám ne lenne úgy belehabarodva .:: Azt mondja valamelyik reggel anyukám: — Kislányom, nagyanyádnak panaszkodott a plébános úr, hogy már egy esztendeje nem voltál misén. Kérdezte, mi van veled. Hiszen úgy tudja, Bőgős Zolinak a menyasszonyjelöltje vagy, ő pedig sokszor tölti nála szabadidejét. Értelmes fiú, nagyszerűen el lehet beszélgetni vele az isten dolgairól és még most se szégyel ministálni, pedig már nagyfiú. Aszongya a tisztelendő úr: „Nagyon fájna nekem, ha az aranyos kis Piroska hűtlen lenne a,hitéhez. Itt őrzöm a bérmálási fényképét legkedvesebb ima^önyvemben.” — Mit 'avatkozik a mi szerelmünkbe a plébános úr? — berzenkedett Pista. Megint keserű nedvek marták testét; Megértette, mennyivel mélyebb buktatókon kell még magukat átverekedniük, míg egymáséi lehetnek. A szegény, bigott öregasszonynak erős szövetségese van abban, hogy Piroskát eiidegenítsék tőle. Hátha meghatja a kislányt a régi, titokzatos, töm- jénszagú emlékek sejtelme'.' Hátha megszólal benne a panaszos papi énekszót fergeteggé erősítő orgonazúgás, a csilingelő percek áhítata. A lány mintha olvasott volna belőle. — Higyjél nekem. Nagyanyám már ilyen, őket bajos dolog megváltoztatni. Neki a világ teremtése Ádám-Éva legendája, a papi misztikus mese. Szerinte a házasságok az égben köttetnek.;: De szerintünk nem, igaz? nézett édesen a legényre. A. mienket mi kötjük meg. A fiú éppen válaszolni akart, mikor egy torzon borz hajú öreg cigányasszony tolta közéjük olajosán fénylő fejét. Fülében az elmaradhatatlan óriási sárga karika és rózsaszín szé1 árnyalatú sötétbarna kezében virágcsokor. — Virágot lessék, szép fiatalúr. Ki tud az általános boldogságban másnak egy forintért boldogtalanságot okozni? Egy bársonyvörös rózsaszálat vett Pista. Mikor a kislány szikrázó barna hajába tűzte, tisztára elbűvölte a látvány. A búzabama lányka tűzpiros ruháia fölött olyan vo’t hajában a vörös rózsa, mint ezután elkövetkező idők nyugtalanító, mégis győzelmet Ígérő üzenete. (Folyt, köv.) országok közötti kapcsolatok növelését, valamint a Szovjetuniónak azzal a kifejezésre juttatott óhajával, hogy javítani akarja kapcsolatait más országok kormányaival.” A nemzetközösségi országok képviselői „üdvözlik az említett szovjet lépéseket.” A további problémákat illetően a közös kommüniké „a távolkeleti béke stabilitása érdekében békés megegyezést” javasol Tajvan térségében, azt hangoztatja, hogy a nemzetközösségi tagállamok megegyezésre törekednek a leszerelés kérdésében s kívánatosnak válnék, ha azok az államok is elfoglalnák helyüket az ENSZ-ben, amelyek eddig nem tagjai ennek a nemzetközi szervezetnek. Vagyis a közös közlemény nem foglal határozottan állást egy sor olyan kérdésben, amely pedig heves viták tárgya volt a tanácskozásokon. így nincsen szó a Népi Kína problémáiról, különösen a Kínai Népköz- társaság ENSZ tagságáról (bár az ENSZ egyetemességére tett célzás kétségtelenül Kínára is vonatkozik), nincsen szó a kelet és a nyugat közötti kereskedelemről, a katonai kiadások jövőbeni alakulásáról és egyes olyan problémákról, amelyekben a tagállamok egymással állottak szemben. Ausztrália és Anglia vitája a birodalmi kedvezményes vámrendszert illetően, India és Pakisztán ellentéte a kas- rndri kérdésben és Ciprus sok vitát okozó problémája stb.) A tárgyalásokról közzétett tudósítások és a lapokban megjelent beszámolók arról tanúskodnak azonban, hogy a tagállamok többsége Kína kérdésében arra az álláspontra jutott, hogy mindenképpen „javítani kell a kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatokat a Népi Kínával. A fentiekhez Ausztrália és délafrikai részről — mint a Times jelenti — azt a megjegyzést fűzték, hogy „az amerikai elnökválasztás befejezése előtt nagyon keveset lehet tenni a helyzet enyhítésére” Ami a további vitás kérdéseket illeti, a jelek szerint nem sikerült közös megá’lapodásra jutni és az ellentéteket okozó kérdéseket további külön tárgyalásokon próbálják rendezni. Az értekezlet összképe végeredményben arról tanúskodik. hogy az új vi'ághelvzet. az új erőviszonyok realitásai határozottan éreztették hatásukat a londoni értekezleten. A közös közleménynek ez a pozitív eleme különösen a Szovjetunió új politikájának megítélésében jelentkezik. Mint a közlemény szavai mondják, a tanácskozások résztvevői „megvizsgálták a szovjet kormánynak azt a legutóbbi döntését, hogy csökkenti fegyveres erőit és foglalkoztak a Szovjetuniónak azzal a készségével, hogy előmozdítja a Szovjetunió és más Elismerés a szovjet leszerelési politikának