Szolnok Megyei Néplap, 1956. július (8. évfolyam, 155-180. szám)
1956-07-10 / 162. szám
Aszfaltozzák a Buloiannisz-uicát SZOLNOKI ^ NAPLÓ Amiről sokan nem tudnah, vasty nem akarnak tudni9 de amiről mégis tudni kell A háború alatt Szolnokon 904 épület pusztait el. vált lakhatatlanná és tóbb mint 1000 épület megrongálódott. A felszabadulás óta különösen az utóbbi évek alatt a város dolgozói és államunk hatalmas erőfeszítéseket tesznek azért, hogv ezeket a hiányokat pótolják s minden embernek lakást biztosítsanak. Ennek azonban nemcsak az a módja, hogy uj lakásokat építsünk, hanem a meglévőket is meg kell óvni a pusztulástól. A romos lakásokat állandóan javítgassuk, hogy lakhatók legyenek. Ez a háztulajdonos joga és kötelessége. A főútvonalakon és mellékutcákban is láthatjuk, hogy komoly ütemben folyik az állami házak karbantartása, tatarozása. Az állam Szolnokon közel négy és félmillió forintot fordít az Ingatlankezelő Vállalat kezelésében álló lakásokra azért, hogy megóvja őket az időelőtti pusztulástól. Sokan kérnek személyi tulajdonban lévő házuk tatarozására engedélyt. A háztulajdonosok túlnyomó része komoly anyagi nehézség, áldozat árán is a jó gazda gondosságával védi az épületeket a pusztulástól. Ez nemcsak az egyéni ház- tulajdonos érdeke, hanem a lakáskérdés megoldását is segíti. Vannak azonban olyan háztulav donosok. akik nem laknak a házukban. akik bérlőnek adják ki a lakást. A legtöbb esetben sem a bérlő, sem a tulajdonos nem gondozza a lakást. Tari József, a Malinovszkl u. 39. szóm alatti háza összedőlt, mert sem ő, sem az elődje, sem a bérlője évtizedek óta egy szöget sem javított az épületen. Ebben az épületben három család lakott. Úgy látszik Tari József nem tudja, hogy a háztulajdonost törvény kötelezi arra, hogy ingatlanát minden körülmények közöt lakható állapotban kell tartania. Vagy pedig nem akar tudni erről a kötelességéről. Az ilyen gondatlanság miatt bérlőivel együtt a szabad ég alá került, s utána a tanácshoz fordult, hogy gondoskodjon az elhelyezésükről. A háztulajdonos ilyen magatartása a bérlő felelőtlenségét vált ja ki, s ezeket a legtöbb esetben a tanáccsal szembeállítja. Szolnokon növelni kell a lakások számát, nem pedig ilyen hanyagságokkal csökkenteni. S ezt a háztulajdonosoknak is tudomásul kell venniök. Ecseki István Úttörő utca 57 szám alatti háztulajdonos bombasérült házának helyreállítása érdekében eddig semmit sem tett, de ügyvédi ,felszólítást küldött a tanácsnak, hogy a házában 1950 óta benne lakó főbérlő elhelyezéséről gondoskodjon a tanács. Az állami fegyelem betartása az ország minden lakosára egyformán kötelező. Éppen ezért a városi tanács VKG Osztálya bírság terhével kötelezte Ecseki Istvánt, aki egyébként Győrben lakik, hogy a tulajdonát képező házat állíttassa helyre. Jó lenne ha megszívlelnék ezeket a sorokat azok. akik saját hanyagságuk következményeit még mindig a közösségre igyekeznek áthárítani. Kátai Sándor a tanács VKG osztály vezetője. ■nudliit Vörös Csillag filmszínház: kedd, szerda: Holnap már késő. Művészi olasz játékfilm, Tisza filmszínház: kedd, szerda: Es megfordul a szél. Izgalmas argentin film. Kert mozi: kedd, szerda: Holnap már késő. Művészi olasz játékfilm. Járműjavító kultúrotthon: kedd: Özönvíz előtt. Szerda: Nápolyiak Milánóban. Szabadtéri Színpad: kedd (?ste 9 órakor a jugoszláv ljubljanai rádió tánczenekarának műsora. ,,/Hem lefejtem el ehet soft a Levél Duna&zekcsőröl a A februári dunai árvíz százakat tett hajléktalanná. A szerencsétlen emberek sorsa mélyen megrendítette az ország lakosait. Mikor a pusztító árvíz levonult sokan ielentkez- tek, hogy munkáiukkal segítik a ledőlt házakat felépíteni. Szolnokról is sok fiatal jelentkezett önként az árvizsúitotta lakosság megsegítésére. A fiatalok lelkiismeretes munkát végeztek. Ezért már nem egy esetben dicséretet 'S kaptak. Legutóbb özv. Vörös Ferenc- nétöl Dunas/ekcsőről kapott szerkesztőségünk levelet, melyben megA Napló cikkei nyomán . Miért vau szükség a MÉK-re 'i kedelmi százalékot és a MÉK által felszámított kereskedelmi százalékot is meg kellett fizetni — drágábban került árusításra. Ehhez hasonló esetet többet is fel tudnék sorolni. A hagyma, a sárgarépa, a tök egyik helyen olcsóbb, a másik helyen drágább volt. Igen különös, hogy ugyanolyan — sok esetben gyengébb minőségű árú — kétféle áron kerül forgalomba. Nyilvánvaló ha az olcsóbb és friss áru hamar elfogy, a drágább megmarad másnapra, és megfony- nyad. A vásárlók felháborodása jogos, mert azt mondják, miért nem lehet a piaci árakat is megszabni. Nem vagyok a kereskedelemben jártas ember, de családommal havi fizetésből élek és éppen ezért jól meg kell gondolni, mire adjuk ki a pénzt. Természetesen, mi is az olcsóbb árut vásároljuk. Igazat adok a cikknek: miért van szükség MÉK-re. ha ugyanazt az árut drágábban adja. mint a szövetkezet? Szombati József MÁV Fűtőház köszöni Pintér László Múzsái Lajos, Fehér József, Gregor Mihály, Fodoi János, Kecse András, Egei Antal és Makai- József első éves ipari tanulók áldozatkész munkáját. Levele így hangzik: „A dunai árvíz alkalmával házamat elöntötte a viz és összedőlt. — Amikor megláttam a romjait, sírva- fakadtam. Egyedülálló özvegyasz- szony vagyok, van egy tanár lányom Homorúdon, de ő szintén az áttelepített gyermekekkel volt elfoglalva. Tőle sem várhattam segítséget. A világ legszerencsétlenebb emberének éreztem magam, mert tudtam, hogy a saját erőmből a házamat felépíteni nem tudom. Igaz államunk kölcsönt és segélyt adott minden árvízkárosultnak, de a romokat nekünk kellett, eltakarítani. Miután én egyedülálló özvegyasszony vagyok, ezt nem bírtam volna megtenni. A nehéz pillanatokban mégsem maradtam egyedül. DISZ fiatalok jöttek segítségemre. A szolnoki 605. sz. MTH Intézetből Pintér László brigádja segített a romokat eltakarítani és a még használható anyagot kiszedni. Hat napig segítettek nekem s ez alatt úgy dolgoztak, mintha a saját házukat építették volna. Nem tudom leírni azt az örömet, amit segítségükkel szereztek. Az újságon keresztül mondok köszönetét Pintér László brigádjának, amelynek tagjait úgy megszerettem, mintha saját gyermekeim lettek volna. Jó egészséget kívánok egész életükre és ne feledjenek el engem, mint ahogy én sem felejtem el őket soha. özv. Vörös Ferencné, Dunaszekcső. Alsódunasor 4.“ Toríénneli csodák Ma is történnek csodák! Aki nem hiszi el, menjen el a Keletmagyarországi I zemélelmezési Vállalat által ellátott konyhákra s a saját szemévei meg- győződhet róla. A napokban például a 605-ös M. T. H. Iparitanuló Intézetbe szállított tejfel a szemlélők legnagyobb meglepődésére elkezdett szaporodni, mint mikor a tej, kiakar futni a lábasból. Hozzák, vagy nem hozzák? — Apu, menjünk be — kért a kisfiam —, mert szomjas vagyok. — Ezzel kezdődött az a bosszanko- dás, mely ha akartam, ha nem, egy teljes óráig tartott. A szolnoki Halászati Termelőszövetkezet Halászcsárdájába azzal a reménnyel ültünk be, hogy néhány perc alatt végzünk és mehetünk hazafelé. Saj- jnos, ez csak remény maradt, mert egy teljes órát kellett várnunk, míg hozták a kért málnákat, és az egyetlen pohár sört. Méltatlankodásomra azt felelték, hogy várni kellett a csapolásra. Nem tudom, mióta kell a málnaszörpöt csapolni? Majd a panaszkönyvet kértem. — Kérem, az üzletvezető nincs itt, a panaszkönyvet pedig ő kezeli — felelte a kiszolgáló nem éppen a legudvariasabban. így jártam a Halászcsárdában. Nem akarom a Termelőszövetkezet vezetőit biztatni, de mint vendég, úgy gondolom, jogom van kérni őket, hogy fordítsanak nagyobb gondot a csárdára. Szép, kellemes hely volna, csak ott a féríiszemély- zettel nincs minden rendben. VÁG. A szolnoki Beloiannisz-utcát teljesen átépítik, nagyteherbírású burkolattal látják el. A munka gyors ütemben folyik, az ehkészült úttest egy részét le is aszfaltozták. — Képünkön: az aszfaltozó munkások rásimítják a betonburkolatra a forró gőzölgő masszát. A megelőző tűzvédelem nagy károktól ment meg bennünket Minden ember jól tudja, hogy mezőgazdasági terményeink a nyári hónapok alatt szárazak, rendkívül tűzveszélyesek. Ezért fokozott kötelességünk a tűzvédeítni rendszabályok betartása. Különösen gondot kell fordítani erre a termelőszövetkezetek, gépállomások vezetőinek, akiknek az is feladatuk, hogy az aratás, a behordás és a cséplés idején a szükséges tűzvédelmi felszerelések üzembiztonságát megteremtsék. A tűzesetek megelőzéséért különösen jó munkát végeztek eddig a Szolnoki Gépállomáson. Az aratásnál és csépiéinél dolgozó valamennyi erőgépet tűzbiztos szikrafogóval szerelték fel. A Szabadság Termelő- szövetkezeíben ugyanakkor nem tettek eleget a tűzrendészet! határozatnak, A tűzmentes betakarítás érdekében az alábbiakra kell ügyelni: Különösen tanyán szokás a gyufát gyermekek előtt szabadon hagyni. Szérűskert jeink, asztagaink, kazlaink közelében ne engedjük gyermekeinket játszadozni, gyúlékony anyagok közelében ne rakjunk tüzet és vigyázzunk a dohányzásra is. Az aratást vasút közelében a vasút felőli oldalon kezdjük el, az első keresztet legalább 60 méterre rakjuk a vasúttól és alkalmazzunk 3—4 barázdaszélességű védőszántást. A szérűskertekben tartsuk be az előírt tűzvédelmi rendelkezéseket. Asztagonként legalább 200 liter vizet, szikracsapót és csáklyát helyezzünk el. Traktorosok és a gépkezelők fokozott gondot fordítsanak erőgépeik szikrafogóval való felszerelésére. — Gondoskodjanak vontatólánc, kötél, oltóeszközök biztosításáról és a csép- löbrigád tűzrendészet! kioktatásáról. Kapcsolódjunk be a tűzfigye- lők és tüzkészültségi szolgálatok ellátásába. A területfelelős tűzoltó elvtársak jó tanácsait, segítségét fogadjuk meg és figyelmeztessünk másokat is a tűzvédelmi szabályok betartására. . Tímár Ferenc tűzoltó alhadnagy. A Szolnoki Gépállomás udvarán még mindig ott vannak a bogár'ogók A Szolnoki Gépállomás udvarán már a fű is benőtte az oda halomba hányt bogárfogókat. A gyártó vállalat munkásai pedig éjjel- nappal dolgoznak azért, hogy a Szolnok megyei gépállomások minél előbb hozzájuthassanak ezekhez a gépekhez. A termelőszövetkezetekben nagy szü leség lenne arra, hogy eltávolítsák a lucerna földek r 6:1 a kártékony rovarokat. Ez azonban még nem történhetett meg, mert a gépállomások mindezideig nem gondoltak arra, hogy az ehhez szükséges eszközöket átvegyék. Reméljük, a Gépállomási Igazgatóság segítségére lesz a Szolnoki Gépállomás vezetőinek abban, hog}» az üzem udvaráról mielőbb a rendeltetési helyükre kerüljenek a bogárfogók. Ssesste len szerelem Tejcsárda nyílt Szolnokon. Tudod, szivem, egészen mámoros vagyok a boldogságtól Szerényebben A minap kinnjártam a szolnoki piacon s bevetődtem a szomszédos italboltba. Két betyárfestmény díszíti a kiskocsmát, de szemem önkénytelenül tovább szaladt fel többi ékességeire. „Nagy árleszállítás“ — hirdette az egyik reklám felírat, alatta pedig árlapot találtam, amely hírül adja, hogy a lángost és szendvicset 1.30 helyett 1.20-ért lehet vásárolni, a kocsonya ára 6.30-ról 6.20-ra esett s ugyanakkor 10 fillérrel csökkentették a vagdalthús árát is. Nem tudom megállapítani, hogy ehhez az „árleszállítás“-hoz ne tegyek néhány megjegyzést. Amikor a fővárosi kiskocsmákban 10—15 százalékkal mérsékelték az árakat a Belkereskedelmi Minisztérium helytelenítette, hogy az erről szóló híradásában árleszállításról beszélt a sajtó. Azt mondották — igen helyesen — hogy az árleszállítás szót hagyjuk meg azokra az esetekre, amikor a lakosság nagy többségét érintő cikkek árát jelentős mértékben csökkentik. Ne ba- gatelizáljuk el a dolgot, hiszen komoly árleszállítások voltak és lesznek is. A piactéri italbolt plakátszerkesztője talán nem ismeri ezt az elvet, de nem kellett volna sokat töprengenie, hogy rájöjjön: az ármérséklés „nagy árleszállít ás“-nak való titulálása csak bosszúságot, derűt, vagy legjobb esetben semmit sem vált ki a vásárlókból. Lehetne szorozni, osztani, hogy Szolnokon naponta elfogy ennyi, meg ennyi Ián- gos, szendvics, kocsonya és vagdalt. Ezeny- nyi és ennyi 10 fillér, egy év alatt tehát eny- nyi megtakarítást jelent a szolnoki lakosoknak és a bejáró őstermelőknek. Mégis úgy gondolom, hogy ezt a ..nagy árleszállítást“ elég lett volna egy-.zerűen az árcédulán jelezni és így mi, vásárlók méltányoltuk volna, mint a vendéglátóipar szerény, de megbecsülendő eredményét. s. f. A Szolnoki Napló június 30-i számában cikk jelent meg a MÉK munkájával kapcsolatban. A cikk szamomra megfejthetetlen rejtélyről rántottá le a leplet. Több vásárlónak feltűnt, hogy a piaci elárusító pavilonokban ugyanazt az árut egyik ablaknál drágábban árusítják, mint a másiknál. Ennek igazi okára a cikk nyomán derült fény. Példának szeretném megemlítem a következőt: egyik nap szép, friss uborkát lehetett vásárolni az egyik ablaknál 4 forintos árban. A másik ablaknál viszont 4.50 forintért adták. pedig az'már kissé fonnyadt vo't. A friss 4 forintos uborka hamar elfogyott. így kénytelenek voltak a később érkezők a drágább és tonnyadtabb uborkát megvásárolni. A vásárlók körében nagy volt a felháborodás. mert azt hitték, hogy a forintos uborkát adták később 4.50 forintért a nagy kereslet miatt. A; igazság az. hogy a földművesszövetkezet, amely kistermelőktől vette. olcsóbban tudta adni, míg a MÉK által vásárolt uborka — mintán a vásárlónak a földművesszövetkezet által felszámított keres
